Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-31 / 26. szám, csütörtök
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 31. A debilek eközben egyre merészebbek lettek, kígyót melengettek a keblükön, temetésekre jártak röhögni TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK - I. HELYEZETT Harc a semmiért A Péter utcai lányok ABSZURD m óriás anakonda A szorítása egyre ímJk WW jobban erősö/ % JTu dött az életéért mmmammmmm reménytelen . harcot folytató, rémülten kapálódzó őzgida nyaka körül. Már csak másodpercei voltak hátra: 5, 4, 3, 2, 1, zéró. És a kis szív megszűnt dobogni. Eközben néhány ezer mérfölddel jobbra, valahol Európában, Irén egy Péter utcai kislány, akit marhára nem érdekeltek sem az anakon- dák, sem az őzgidák (úgy is mondhatnánk, köpött rájuk), így szólt a szülőanyjához: - Na te vén nőstény állat, há’ most adjál nekem lóvét, pijára, fűre, meg kotorna, mert különben arcon rúgom azt a pálott szádat, he! Özvegy édesanyja ezt hallva, igencsak meglepődött, már csak azért is, mert az éppen másfél éves Irénnek, ezek voltak az első szavai. Ezért csak ült, a meglepetéstől tátott szájjal, és köpni nyelni nem tudott, úgyhogy éhenhalt. így hát elárvult a kis Irén, és mivel ahhoz már öreg volt, hogy gyermekprostitúcióból tartsa fennt magát, más ötlete nem lévén kitanulta a köszörűs szakmát. Eredetileg ugyan koszorús szeretett volna lenni, de a pályaválasztási lapján véledenül elírták az ékezeteket. De azért köszörűsként is megállta a helyét. Sőt, véresen komolyan vette a munkáját olyannyira, hogy a munkaidő felét az üzemorvosnál töltötte, ahonnan az elsősegély után rendszerint angolosan, azaz félig még véresen távozott. Aztán egy nap, amikor végképp meg- csömörlött, a leszakadt végtagjaikat sikoltozva keresgélő, vagy nehézfém szerelvények alatt agonizáló sztahanovisták látványától, lenézett a kezeire, és rájött, már nincsen ujj a nap alatt. Ezért állást változtatott, először egyik lábáról a másikra, aztán meg elszegődött reklám- menedzsernek egy hamvasztó kemencéket forgalmazó vállalathoz, ahol gyors karriert csinált olyan akciók szervezésével, mint pl. a pedagógiai érzékkel nem rendelkező szülőket célzó: „Égetnivalóan rossz a gyerek? Számíthat ránk!” szlo- genű kampány volt. De Irén sikereit nem fogadta mindenki egyformán szimpátiával. És amikor a sok féltékeny munkatárs közül egyet megevett a sárga irigység, a maradványait pedig Irén ételhordójában megtalálták, hiába védekezett azzal, hogy valaki gyanúba akarja keverni, hiszen ő már évek óta nem eszik embert, mennie kellett. Ekkor jutott arra a következtetésre, hogy becsületes munkából már nem fog megélni, ezért a maffia mintájára megalakította a Ma Lánya elnevezésű bűnszövetkezetet. Ebben segítségére volt egy több mint 43 (és fél) kilós nehézfiú, a furcsa nevű Igenecsek Erférfi...ööö...elnézést, helyesbítenék: Nemecsek Ernő, aki arról volt hírhedt az alvilágban (és a botanikus kertekben), hogy ahova betette a lábát, ott többé fű nem nőtt. Az ilyen helyeket egyébként találóan fű-vész kerteknek nevezték. A pletykák szerint Irént nem csak üzleti, hanem érzelmi szálak is fűzték Ernőhöz, ami hősnőnket ismerve annyit jelenthetett, hogy utálta mint a fenét. De akárhogy is volt, az üzlet virágzott. A banda tagjai, akik kivétel nélkül Péter utcai lányok voltak, háromszázezeregy m/s sebességgel száguldoztak a város utcáin, ami már több volt mint fény-űzés. Egyesek szerint pedig olyan dúsgazdagok voltak, hogy őket már az ág is tolta... De a tutifrankó nem tartott örökké, mert megjelent a konkurencia, egy hallókészülékes, nyúlszájú vagányokból álló gang formájában, akiket az átlagember első ránézésre ugyan csorgónyálú mongoloid idiótáknak nézett, de a második ránézés erdeménye sem volt biztatóbb. A Péter utcaiak tudták, nem fognak szót érteni a jövevényekkel; csak ha elhívják az állatok nyelvén tudó juhászt. De akárcsak a diplomás bör- fejű, úgy az állatok nyelvén tudó juhász is csak a mesében létezett. Viszont keresték a bajt, és meg is találták, kenyérre kenték és megették. Akkor jöttek csak rá, hogy az nem baj volt hanem vaj... A debilek eközben egyre merészebbek lettek, kígyót melengettek a keblükön, temetésekre jártak röhögni, és frissen betonozott járdákba kötöttek bele. Szóval kihúzták a gyufát, de nem gyulladtak be. Ám még közülük is kitűnt merészségével, a debil góré Oroszlánszelű Ricsárd, aki nem ijedt ám meg a saját árnyékától, amikor delet harangoztak... Igaz Irénen és Ernőn is látszott, hogy nem szívbajosak, amit EKG leletekkel bizonyítani is tudtak. Persze egy tömeggyilkos tekintetű, fogcsattogtatva feléjük csörtető, kiéhezett pitbull csiga látványára egyikük sem volt felkészülve, de szerencséjükre a városban akkortájt egyetlen csiga sem akadt, mert már négy éve kinn fogócskáztak a mezőn. Summa summárum, a bandaháború elkerülhetetlennek látszott, de ekkor mint derült égből a guánó, lecsapott rájuk minden idők legravaszabb betegsége, korunk pestise, a RÓKA KÓMA! Mondanom sem kell, mind meg- döglöttek a rohadtak. így szabadult meg a város, a Péter utcai lányoktól, Iréntől, Ernőtől, meg a többi idiótától. De kálváriájuk mégsem ért véget, mert ekkor jelentek meg, bömbölve és fogcsikorgatva, az eredménytelen fo- gócskázástól feldühödött, félőrült csigák vérre éhes hordái. A szerencséden urbánusok pedig csak annyit tudtak kinyögni: ráb***tunk. (tacs) NAGY GABRIELLA Újra itt volt. Még mindig érzem a jelenlétét. Érzem az állott, rothadó, testetlen lélek bűzét. Érzem, ahogy a hideg végigfut a testemen, s elmém felfogja, hogy itt járt. Megint elvitt valakit. Kitépte a szívét, lelke kiszakadt a testéből, s elindult. Elindult a végtelenbe. Ott talán megtalálja azt, amit a földön nem. Amit egész életén át keresett, kutatott, de mégsem lelhetett meg - a NYUGALMAT. Átfut rajtam a fájdalom. Az én sorsom is ez lesz. Értem is eljön, ugyanúgy, mint érte, arcomból kiszökik a vér, ujjaimból eltűnik minden melegség, s csak a merevség marad. Mereven fogom összeszorítani az ujjaimat, hogy senki ne tudja elvenni tőlem azt, ami a legfontosabb. Kezemben fogom őrizni, mint a legdrágább kincsemet, és harcolni fogok érte. Harcolni az utolsó csepp véremig, az utolsó leheletemig. Már ha lehet addig. Mert Ő ott fog állni fölöttem, a szemembe néz, fölémhajol, megpróbálja kiszakítani ujjaim közül a kincsemet, de nem sikerül neki. Felegyenesedik. A szemében tűz éled. A harag, a gyűlölet, a mega- lázottság elfojtott tüze. Mert nem először fordul elő vele, hogy valaki görcsösen óvja legféltettebb értékét. Nem először, most mégsem tudja, hogy mit tegyen. Szemében most a tehetetlenség fénye villan fel. Ahogy rám néz, a hátamon átfut a hideg és kiver a veríték. Kitör belőle a gúnyos, maró kacaj. Ránézek. Nem ér- 'tem. Nem értem, miért nevet, s mi az a furcsa fény a szemében. Miért nevethet? Uram, segíts! Sok mindent vártam ettől a perctől, de nem hittem, hogy majd a szemembe kacag. Elbizonytalanodom. Pedig elhatároztam, hogy erős leszek és szembeszállók vele. Nevet. Hiszen Ő rajtam, nevet! Kinevet^ szánalmas próbálkozásomat! Ő már tudja, hogy úgyis felesleges. De én nem adom fel! Harcolok! Hiába nevet, most úgyem fog győzni! Én nem veszíthetek, engem nem vihet el! Még mindig nevet. „Elég legyen, hagyd abba!” Elkomorul. Szemében olyannyira fellobban a düh, hogy minden bátorságom elhagy. Közelebb lép és néz, néz, néz... Vajon mi járhat a fejében? Mi lesz a következő lépése? Elmosolyodik. Talán észrevette a félelmemet? Ki fogja használni! „Nem félek tőled!” - kiáltom el magam olyan magabiztosan, hogy magam is meglepődöm. Arcára fagy a mosoly. Tehetetlen. Valószínűleg nem találkozott még olyan makacs emberrel, mint én. Ez jó jel. Még van remény! Még van esélyem a túlélésre! Ebben a pillanatban valami összeszorítja a szívem. A szemem lecsukódik. Nem, nem hagyhatom! Utolsó erőmmel még a szemébe nézek. Kacag. Élvezi a szenvedésemet. A szemében mégis fájdalom ég. Mintha sajnálna. Ekkor lelkem elhagyja testemet, de visszanézve még látom, ahogy lassacskán az ujjaim engednek a szorításból, s elvesztem az egyetlent, amim még volt... Az ÉLETEMET. Hogyan csinálj helyet a nyilvános WC-ben? DOLGOZATOK PUHAP ÖCSITŐL 24 tuti tipp a toalettekhez AJÁNLÓ 1. Mutatkozz be a szomszédos rekeszben lévő embernek. Kezdeményezz beszélgetést. 2. Tégy úgy, mintha épp kábítószert adnál el valakinek. 3. Tégy úgy, mintha beleesnél a csészébe (a megfelelő hangeffektusokkal). 4. Kezdj el hangosan énekelni. 5. Álcázd magad házaló ügynöknek. 6. Kérdezgesd hangosan: „Mikor kezdődik már a film?” 7. Rugdosd meg a fülkeajtókat, fényképezőgéppel a kezedben. 8. Löttyents vizet a fülkeajtó felett a bennlévőre. 9. Mondd, hogy „Oppá, eltévesztettem..”, amíg vizet fecskendezel szét a vécékagyló körül és a falak és az ajtó alatt a többi fülkébe is. 10. Éjjel kapcsold ki a lámpákat. 11. Szedj belépti dijat. 12. Kérdezd meg: „Van itt orvos?” 13. Kérdezd meg, látta-e valaki kedvenc patkányod/folyami pitonod. 14. Tegyél kétoldalú ragasztószalagot az ülőkére. 15. Kinálgass frissítőket. 16. Cseréld ki a vécépapírt dörzspapírra. 17. Haggy merőkanalat a vécécsészében. 18. Vedd le a fülkék ajtaját. 19. Rakj ki táblákat, amelyek a 24 órás videofigyelő rendszerre figyelmeztetnek. 20. Szereld át a fülkék ajtaját, hogy csak kívülről lehessen őket zárni. 21. Szórj viszketőport az ülőkére. 22. Rakj tükörtojást a vízbe. 23. Jól áztasd el a törölközőt, vagy a papír kéztörlőket. 24. Rakd be egy bűnügyi helyszínelés nyomait a zárószalagokkal és a krétával körberajzolt figurával, (lba) Biológia: Az emésztés NO KOMPLETT Az eméztésnek az a feladata, hogy: az anyakcsere során felszi- vódot anyagokat kicseréli. Például ha megeszünk (teszem ászt) 1 levest, de lehet 1-épként tőtöt ká- pozta is, vagy ha már a deszertnél íyárunk, akkor: lehet 1 körte is vagy 2 mínyom tetzés szerint. Na már: most ez a szályból bejut a nyelőcsőn kereztül a gyomorba, hacsak férrenem nyejjük. (de észt most hadjuk.) A nyelőcső gúrgu- lázó mozgás keretébe szálítyja le az élelmi szert, és ezmég akor is igy van, ha felyreálunk. A gyomor ekor befrecskendőzi a savat, ami a gyomor nedv. Ez ojan erős, hogy még a nyulhust is szét marlya vagy (teszemaszt) a telybegríszt (fa héjjastul). A gyomorban az élelmi szer asztán eídönnti merre menyjen továb, mer van felisút- leisút. Ha felfele akar kérdőzköd- ni, ászt már mesziről é/eszhety- jük, mer ijenkor hány? ingerünk van, ami ászt jelenti, hogy elrontottuk a gyomrúnkat és meni kel a bélgyógyászhoz. (De szerencsére ez csak néha fordul elő vagy még ritkában.) Ot van még emelet a mály (angol neve: máj ném.) ennek leg inkáb az alkohólizsták veszik hasznát, mer felólgya a felessleges szeszt, de észt sem lehet a véktelenségig csinálni, mer ahogy nő a sőrpocak, a máj egyenes arányba kénytellen ősze zsu- goridni, hogy elférjen: és ez mály- zsúgorodáshoz vezet. A gyomorból a feleslegess fojadék a huccsőbe kerül, amék jellzi az agynak hogy telítve van, ekkor derül ki hogy: pisilni kel. A lányok és fiuk észt külömbözö képen végzik, de a lényege tejesen 1-forma. A töbi anyag (ami Szilárd) a bélbe kerül. Á bél hozzá vetöleg igen hoszú, de ősze van tekerrve, hogy elférlyen odaben, ami igen hejjes megoldás. De nesokat fór- gológyjunk, mer bél csavarodást kabhatunk! (És mégecer elkel meni a bélgyógyázhoz hogy: vissza sróffolja.) A bélibe asztán fel szívódik aminek felkel, teszemaszt a vitaminok, ásványi kincsek, nyomelemek, szén és továbbá hiddrát. Töbfalyta bél van. Vékonyság szerint van a vékony bél, vasstag bél, és a leg vastagabbéi van a végén, ezt vég-bélnek hívják, hogy összene lehesen keverni. Ez vezet ki a szabadba: úgy nevezet Végh-bél nyillás. Ezeken mindvégig hönpöjög a szék lett, améknek a hivatalos neve Bél Sár. Az eméztés véksó álomása a vécé pappir. (Bogdán Szabolcs) Ó, Béla, már nincsen olyan magasan... VICCEK Kómíves Kelemen odaszól a fiának:- Gyere fiam, egyél! Anyád már fal!- Hogy hívják a transzvesztita gyereket?- Terry Potter- Miért sistereg a szőke nő? -Ereszt a melle! Gyerekek dicsekednek:- Hányjak neked cigánykereket?- És én neked lecsót? Néger kisfiú kérdezi a fehér anyját- Hogy van az hogy te fehér vagy én meg fekete?- Ja fiam, örülj, hogy nem németjuhász lettél, mert amilyen buli volt...- Szürke és csattog, mi az?- Köt a beton.- Hogy itatsz meg egy döglött macskát?- Beledugod a fejét a tejestálba, majd hátulról jól megszívod!- Hogy hívják a halott hópihét?- Hullahó.- Mit osztogatnak a kannibál táborban?- Fejadagot!- Apu, ki a transzvesztita?- Nem tudom, de kérdezd meg Béla nénédet, neki tudnia kellene.- Mit mond a kéményseprő a tükörbe nézve?- A koromhoz képest jól nézek ki.- Dezsőőő!!! Otthon hagytam a tangabugyim! Add oda a cipőfűződ«!- Mari, menjünk haza az erdőn keresztül, a rövidebb úton...- Nem lehet, Pista, ma sietek. A kórbonctanon a nő éppen a félje holttestét azonosítja.- Igen, ez a Lajos. De mondja csak, mivel mossák a lepedőket, hogy ilyen gyönyörű fehérek? A szőke reggel rémülten ébred a diszkóban frissen felszedett pasija mellett:- Használtunk mi óvszert?- Nem hiszem.- Te jó ég! Akkor lehet, hogy megint elkaptam az AIDS-et....- Professzor úr, Ön mindenre kérdéssel válaszol?-Valóban így tennék?- Hogy hívják a halott hópihét?- Hullahó.
