Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-28 / 23. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 28. Kitekintő 9 Milan Bandié szemrebbenés nélkül állította, hogy az ellene felhozott vádakban ártatlan; hérosztratoszi szerepével kapcsolatban Bili Clinton esetét emlegetik A zágrábi főpolgármester tündöklése és bukása A főváros polgárait nem nagyon foglalkoztatják a fenegyerek Bandic viselt dolgai A két újságcím között egy hét telt el. December végén az egyik zágrábi lap hírül ' adta, hogy „Bandic elindult a párt és az állam csúcsai­ra”. Néhány nappal később azonban már úgy tudósí­tott, hogy „Bandic kényte­len lesz feladni tisztét, mi­vel nyílt megvetést tanúsí­tott a Horvát Köztársaság törvényei iránt”. Mindkét címben ugyanarról a sze­mélyről van szó: Milan Bandiéról, Zágráb főpolgár­mesteréről. DJORDJE ZELMANOVIC Az első újságcikk a Szociáldemok­rata Párt (SDP) zágrábi szerveze­tének választó gyűléséről tudósít, és Bandic „hatalmas sikeréről” számol be. Az ellenjelölt nélkül indult városatya Kim ír Szen-i ba­bérokra pályázva a szavazatok 93 százalékát megszerezve futott be. A párt fenegyereke ma Rácán mellett az SDP legerősebb embe­rének számít, és minden jel sze­rint a főváros első emberének cí­me nem jelenti ambícióinak betel­jesülését: láthatóan a hatalom csúcsára tör. A másik cím alatti tudósításban Milan Bandic mint rendőrségi gyanúsított szerepel: előírássze­rűén csak mint Milan B. (1955), a nagy nyilvánosság azonban pon­tosan tudja, hogy ugyanarról a személyről van szó, akinek ügyét a rejtélyes 2211 MB-ként emlege­tik. A James Bond-féle kémtörté­net mintájára ez volna a sok ezer márkáért vásárolt, másfél tonna súlyú Range Roverének a rend­száma. A rejtély nyitja a tulajdo­nos születési dátuma és nevének monogramja, hamisíthatatlan ho­llywoodi stílusban. Mindez akkor került felszínre, amikor az éj leple alatt ütközött egy másik kocsival, elszökött a helyszínről, majd ami­kor a rendőrségi őrjárat nyomára bukkant, megtagadta az alkohol­tesztet, és kocsijával ismét meg­szökött, ezúttal a rendőrök elől. Csak másodszori letartóztatása után, jó két órával a karambolt követően volt hajlandó magát a tesztnek alávetni. Az eredmény: 1,6 ezrelék alkohol, a megenge­dett mennyiség háromszorosa. A következő reggel meghozta a kijózanodást - gondolhatnánk. Bandic egy közéleti személyiség­hez illően sajtóértekezletet hívott össze, amelyen viszont azonnali lemondása helyett magyarázni igyekezett az időközben nyilvá­nosságra hozott rendőrségi jelen­tést. Csűrte-csavarta a szót, végül annyit elismert, hogy előző este apróbb nézeteltérése volt a rend­őrökkel, melyet a helyszíni szem­le folyamán rendeztek, általános megelégedésre. Ő egyáltalán nem észlelte a karambolt - mondta egy kamaszfiú ártatlanságával -, így nem is kísérelhette meg a Vagy olyan ittas volt, hogy semmire sem emlé­kezett, vagy hazudott. helyszínről való szökést. Nem em­lékszik második szökésére, az al­koholteszt pedig a rendőrökkel való megállapodás szerint tör­tént. Elismerte, hogy 2-3 hosszú­lépést ivott, ámbár meglehet, 4-5 is volt az. Lelkiállapotára való te­kintettel nem tudná pontosan megmondani, hogy hány: egy kö­zeli barátja halotti toráról jött, érthető, ha tompítani próbálta fájdalmát. A történteket őszintén sajnálja, de az vesse rá az első kö­vet, aki még soha életében nem vétkezett. A viharvert rendőrségi riporterek Bandic meséjét nyomban szembe­állították a rendőrségi jelentések­kel, és kitűnt, hogy azok egyetlen pontbán sem azonosak. így csak két feltételezés maradt. A főváros első polgára vagy olyan ittas volt, hogy semmire sem emlékezett, vagy egyszerűen hazudott. Kezd­ve mindjárt a halotti torral, ame­lyet három nappal korábban tar­tottak. Bandic mentegetőzését egyébként, hogy tudniillik min­den élő ember megbotlik egyszer, saját szocdem kollégái kontrázták meg, mondván: a polgármester nem ember, a polgármester funk­ció. Az ember leihatja magát, ka­rambolozhat, szökhet a rendőr­ség elől, a köztisztviselő azonban nem tehet ilyet. A horvát főváros első polgára egy eldugott hercegovinál falucskából származik, végzettségét illetően politológus, aki karrierjét egy fagylaltgyár üzemi lapjánál kezd­te. Azután a zágrábi pártszervezet kiemelt titkáraként, majd elnöke­ként folytatta karrierjét, és innen lendült a főpolgármesteri karos­székbe. A rendszerváltozás után állítólag a semmiből hívta életre az erős zágrábi szociáldemokrata pártszervezetet, .de ez ma már in­kább legendának tűnik, mint ténynek. A városi képviselő-testü­let 51 tagja közül csak húsz tarto­zik az SDP-hez, a párt csak koalí­cióban tartja magát felszínen. Bandic leírhatatlan ambícióval és munkakedvvel vetette magát pol­gármesteri munkájába. Nincs ká- véházmegnyitás a városban, amelynél ne ő vágná el a szalagot, óvoda éléskamrájának felavatása, ahol ne ő díszelegne a kamerák előtt, fél kilométernyi külvárosi dűlóút, melyet ne ő adna át a for­galomnak, vagy felújított villa­moskocsi, melyet ne saját kezűleg indítana be. A szombatok és vasárnapok képe­zik a csúcspontokat. Bandic ösz- szeszedi a város kommunális te­vékenységének szakembereit, és közösen ellenőrző körútra indul­nak. Ősszel a kamerák előtt szem­revételezik, hogy elsöpörték-e a hervadt leveleket, télen, hogy tisztítják-e a havat, tavasszal, hogy nyílik-e a virág a parkokban. Bandic ugyanis kipuhatolta, hogy az eseménytelen szombatokon és vasárnapokon a szerkesztőségek­ben anyaghiány van. Az inspekci- ós túrák a fotósok kötelező kísére­tében történnek, így aztán nem ritkaság, hogy naponta három­négy fénykép is megjelenik ugyanabban a lapban a főpolgár­mesterrel a „főszerepben”. Bandiéról értekezvén el kell mon­dani, hogy szociáldemokrata vi­lágnézettel távolról sem túlterhelt politikusról van szó. Inkább népi­es, pragmatikus, a demagógiára hajló személyiség. Igazi népsze­rűségnek a boszniai és koszovói horvát menekültek körében ör­vend, de jól megérti magát az in­kább jobbra hajló szövetkezetek tagjaival éppúgy, mint a Hága ál­tal körözött generálisokkal. Egye­sek úgy vélik, hogy igen jól meg­állná helyét a HDZ színeiben is: politikája, módszerei, munkatár­sai a tudjmani időre emlékeztet­nek. Egy harmadik újságcím: „Bandic megbukott, pártja nem támogatja”. Az autókarambol mellesleg nem az első botránya a főpolgármes­ternek. Jellemző módon a haja szála sem görbült akkor sem, ami­kor leleplezték, hogy engedély nélkül építi víkendházát, miköz­ben a környék visszhangzott az engedély nélküli építmények hi­vatalos lebontásától. Botránykró­nikájának egyik legújabb gyöngy­szeme az új évi közvélemény-ku­tatás arról, ki volt Zágráb legsike­resebb polgára 2001-ben. Egy na­pilap olvasói rendszeresen vok­soltak a feltett kérdésre, és az ak­ció vége felé nyilvánvaló volt, hogy a győztes csakis Janica Kostelic tavalyi sívilágbajnoknő lehet. Közvetlenül az urnák lezá­rása előtt azonban egyszerre öt­száz szelvény érkezett a szerkesz­tőségbe, egytől egyig Bandic javá­ra. A főpolgármestert az év embe­révé szavazó levelek szemmel lát­hatóan egy helyről lettek feladva. A vizsgálat később kimutatta, hogy amikor már nyilvánvaló volt, hogy a síbajnoknő győz, a szavazószelvényeket a szociálde­mokrata ifjúság egy szervezetéből küldték, felsőbb utasításra. A bot­ránylistát a főpolgármester azon rendelkezése egészíti ki, amely a közgyűlés meghatalmazása nél­kül a boszniai Derventában öt ház felépítésére adott utasítást. Mon­danunk sem kell, hogy az építke­zés a költségvetés terhére történt. Bandiénak hovatovább egy viga­sza marad. Soha életében nem is gondolhatott jobb társaságra, mint ahová most sorolták. Hérosztratoszi szerepével kapcso­latban ugyanis Bili Clinton esetét emlegetik. Félreértés ne essék: Bandic nem lett hűtlen a feleségé­hez, nem folytatott viszonyt Monica Lewinsky horvátországi megfelelőjével. Viszont ugyan­olyan szemrebbenés nélkül állí­totta, hogy a felhozott vádakban ártatlan, mint hajdanán az ameri­kai elnök. Hogy Clinton a maga idejében mégis tisztségében maradt, az nem a politikai erkölcs, hanem a politikai matematika diadala. Bandiénak nincs ilyen szerencsé­je. A szociáldemokratáknál hosz- szú huzavona után mégis az er­kölcs kerekedett felül. Egy harma­dik újságcím legutóbb meghirdet­hette: „Bandic megbukott, pártja nem támogatja”. Zágráb, 2002. január Derűre ború Zágrábban (Fotók: Népszabadság) A ház asszonya autójából is ellenőrizheti, hogy csukva vannak-e az ablakok, és bárhonnan lekérheti a konyhai számítógépből az elektronikus bevásárlási listát A svájci Steinerék Európa első internetházának lakói A 21. század háza (Fotó: internet) SZÁSZI JÚLIA Első pillantásra a svájci Steiner család otthona semmiben nem kü­lönbözik a hasonló családi házak­tól. De et csak a látszat: valójában Ursi és Daniel Steiner és két gyer­meke Európa első internetházának lakója. Boldog család: nincs más dolga, mint hogy lakjon, hiszen puszta ottlétéért csinos fizetést kap. A házban minden gombnyomásra, vagy a műszerfal-képernyőn a megfelelő ikon érintésére műkö­dik. A különféle rafinált, elektroni­kusan irányított, kábel nélküli szerkezetek irányítóközpontját a pincében helyezték el. Számító­gép, mobiltelefon vagy egyszerűen csak az egyes helyiségekben talál­ható képernyők érintése hozza működésbe a szerkezeteket, de a legtöbb manőver a világ bármely részéről beindítható, mivel a ház üvegszálas kábellel kapcsolódik az internethez. A ház asszonya autójából is ellen­őrizheti, hogy csukva vannak-e az ablakok, és bárhonnan lekérheti a konyhai számítógépből az elektro­nikus bevásárlási listát. Ha viszont nem szeretne kimozdulni otthon­ról, akkor a helyzet még egysze­rűbb. A bolti pénztári szkennerek­hez hasonlatos szerkezet a kiürült élelmiszerdobozok, üvegek, flako­nok vonalkódjának leolvasásával a másodperc töredéke alatt megálla­pítja, mi fogyott el, és a terméket felteszi a bevásárlási listára, amit e-mailben továbbít a legközelebbi bevásárlóközpontnak. A rendszer nem tökéletes: az árut hús-vér kül­dönc hozza. Ha senki nincs otthon, a szállítmány a skyboxba, egy hű­tőgenerátorral ellátott óriási levél- szekrénybe kerül. A fizetésre ter­mészetesen nincs gond, az öszszeg közvetlenül a bankszámlát terheli. A központi műszerfalról könnye­dén indítható a takarítás, a mosás, a fűtéssel nincs teendő, az a hő­mérséklet szerint működik, ugyan­így a redőnyök a napsugár hatásá­ra maguktól ereszkednek le, illetve napfény és világosság hiányában emelkednek fel. A napelemekkel borított tetőn házi meteorológiai előrejelző működik, a WC viszont automatikusan vizeletvizsgálatot is végez, s baj esetén a jelzés hala­déktalanul eljut az érintetthez. Az erkélyen elhelyezett koffer for­májú szerkezet nem egyéb, mint a fűnyíró, amely időről időre auto­matikusan ellenőrző útra indul, és a három centinél nagyobbra nőtt fűszálakat kíméletlenül leborot­válja. A televíziót működésbe hozó gomb megnyomásakor fura dol­gok történnek: a plafonból kiemel­kedik egy vetítő, amelynek képe a falon 1,5 méter x 2 méteres. A té­vécsatornákon kívül videó is meg­jeleníthető, sőt egy beépített webbrowser jóvoltából az újságol­dalak az internetről a szoba falára kerülhetnek. A pincében a mosógép inkább számítógépre emlékeztet: kike­resi a legolcsóbb áramot, és szük­ség esetén éjszaka dolgozik. A bankműveletek online intézése persze ma már mindennapos, eb­ben a dolgozószobában azonban az utalási megbízást és az adato­kat sem kell azonosító kódszá­mokkal megerősíteni: az egérbe épített biometriai rendszer a jobb mutatóujj lenyomata alapján be­azonosít, és az összeköttetést megteremti. Az ötletgazda és a kivitelező Ottó Beisheim, a Metró kereskedelmi hálózat multimilliomos létrehozó­ja. Két évvel ezelőtt vásárolta meg a svájci faluban a házat, és rávett vagy 50 vállalatot, hogy adomá­nyozzanak termékeket a terv meg­valósításához. A 76 éves üzletem­ber az 1,8 millió eurós ráfordítást jó befektetésnek reméli: abból in­dul ki, hogy például az elektroni­kus bevásárlás hamarosan a min­dennapok részévé válik, ami Euró­pa legnagyobb kereskedelmi lán­cának se válna hátrányára. Mindennek propagálása a havi fi­zetésért a házba beköltöztetett Steiner család egyik feladata: a hi­vatásos házbérlők hetente kétszer fogadják a kíváncsi látogatókat, és eltűrik életük megjelenítését az interneten. A feleségnek van né­hány apró kifogása. Nem bánná, ha télen a redőny mégsem zárná ki az egyébként is halovány napsuga­rakat. Néha kikapcsolják a kame­rákat és engedik, hogy Steinerék magánéletet éljenek. Ilyenkor ta­lán csak ülnek, és álmodoznak, hogy kandallójukban igazi tűz lo­bog. Bécs, 2002. január

Next

/
Thumbnails
Contents