Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-28 / 23. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR KOMMENTÁR Berezelt baloldaliak SZILVÁSSY JÓZSEF Legalábbis naivak azok a politikusok és kommentátorok, akik csupán most, a legújabb belpolitikai fejlemények kapcsán fedezték fel, hogy a Koncos vezette SDL összeszűri a levet Meciarékkal. Ugyanis ez a hol erősebb, hol lazább érdekszövetség legalább 1995 óta fennáll. Ekkor kezdte Vladimír Meciar futtatni Jozef Migast, Szlovákia akkori ukrajnai nagykövetét, aki nyilvánvalóan az ó tudtával hagyta ott szolgálati helyét, s kampányok több hónapon át odahaza a baloldali párt elnöki posztjának megszerzése érdekében, amelyet végül megkaparintott. Tegyük hozzá: máig nem tisztázott konspirációk eredményeként. A baloldali párt újdonsült elnöke - több esetben ezt ő maga fecsegte ki - nem szakította meg kapcsolatát pártfogójával, aki hatalmának megőrzése érdekében 1996-tól a Eupták-féle munkáspárt szétolvadása és az SNS szalonképtelensége miatt üj csatlósokat keresett. Elsősorban az 1998-as közhangulat, de nem kis részben a szociáldemokrata értékrendet kapisgáló személyiségeknek az ellenállása miatt a HZDS pártelnökének a baloldali párttal - amely időközben a Szocialista Internacionáléba is bejutott - kapcsolatos kormányalakítási terve füstbe ment. Migas azonban továbbra is kétkulacsos politikát folytatott, amely akkor mutatkozott meg legmarkánsabban, amikor házelnökként megszavazta a másik közjogi méltóság, Mikulás Dzurinda ellen benyújtott ellenzéki bizalmatlansági indítványt. Pavel Koncos most már teljes mellbedobással Meciarékhoz kötné az SDL szekerét. így akarja visszarángatni pártját a politikai süly- lyesztő széléről. S így akarja valóra váltani bolsevik rögeszméit a szent tehén, vagyis a közpénzeket elosztó, csaknem mindenről döntő államhatalom megőrzéséről. Jelenleg nem ez a legdöbbenetesebb, hanem az SDL szociáldemokrata irányultságú vezetőségi tagjainak a hallgatása, akik saját pozíciójuk mentése érdekében még csak nem is tiltakoznak a bűnös törekvések ellen, holott éppen ezzel a gyávaságukkal veszélyeztetik leginkább saját egzisztenciájukat is, hiszen Koncosék szalámitaktikája előbb-utóbb őket is eléri. Ma már nem lehet kizárni, hogy az SDL héjái mindent egy lapra feltéve, a kormánnyal szemben bizalmi szavazást erőszakolnak ki a törvényhozó testületben. S ekkor a párt viszonylag józanul gondolkodó képviselőinek kurázsijára is nagy szüksége lesz. Sorsdöntő lehet, ha most végre nem rezeinek be, s pártelnökük érdek- csoportja ellen mernek szavazni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem csak a kormány megmaradása a tét. Az is eldőlhet, méghozzá hosz- szú időre, hogy Szlovákia a nyugati demokrácia, vagy a politikai és szellemi vadkelet irányába halad-e, sodródik-e tovább. Televíziós pártelnök TÓTH MIHÁLY Négy esztendeje kajánul megállapítottuk, hogy Szlovákia már ösz- szehasonlítható Amerikával; ha valamely, a közvélemény formálásában meghatározó szerepű újság, televíziós társaság nagyon akarja, fejszék potyoghatnak az égből, de megválasztják az általa népszerűsített politikust. Most törhetjük a fejünket, Rudolf Schuster államfővé választását tekintsük-e a Markíza 4 évvel ezelőtti kampányolása fő termékének, vagy azt, hogy az SOP átlépte a parlamenti küszöböt. Néhány hónapja a politika e termékeit ízlelgetve vettük a hírt: Pavol Rusko, a Markíza tévé meghatározó személyisége pártot alapít. Létrejött az ANO, és néhány hónapon belül kiderült, Ruskó- nak a pártalapításban nem sikerült megismételnie sem Meciar diadalát, sem Fico bravúrját. Televízióval a háta mögött is csak a parlamenti küszöb magasságában tanyázik. Csak e tények figyelembevételével értelmezhető Ruskónak a Twist Rádióban tett bejelentése: az ANO kezdeményezi az ősszel esedékes parlamenti választások előbbre hozását. Pavol Hrusovsky KDH elnökkel vitázva azzal érvelt, hogy „a politikai viszonyok rombolását és ingatagabbá tételét” kellene ezzel megakadályozni. Hrusovsky jóhiszeműségét és udvariasságát bizonyítja, hogy úgy válaszolt e kezdeményezésre, mintha azt egy 30 százalékos népszerűségnek örvendő párt elnöke tette volna. Felsorolta, a NATO és az EU tájékán milyen visszhangja lenne a választások előbbre hozatalának, és hogy a javaslat várhatóan milyen visszhangot kelt a többi parlamenti pártban. Attól tarthatunk, a várható bel- és külpolitikai következményekre hivatkozással, majd a koalíció többi pártjából is a Hrusovskyéhoz hasonló jóhiszemű és udvarias reagálások hangzanak el. Félő, hogy a Markíza által támogatott Ruskónak az egész kormánykoalíciót sikerül megsétáltatnia, és hogy nem akad mérvadó politikus, aki kimondja, az ANO elnöke csak azt akarja elérni, hogy ebben az országban legalább néhány hétig az ő javaslatát visszhangozzák a hegyek, és az legyen a plebsz benyomása, van itt egy politikus, akinek vannak elképzelései. Valóban romokban hever a pártstruktúra; 7-8 hónap alatt többet lehetne tenni a kristályosodásáért, mintha a politikai erők most hasonló időzavarba kerülnének, mint 1998 nyarán. Az időzavar azt eredményezné, hogy ismét tákolmány, nem pedig szerves politikai képződmény lenne a koalíció. Annyit megtanult Rusko, hogy egy politikus népszerűsítése során nem az a lényeg, jót monda- nak-e róla, vagy rosszat, hanem hogy kizárólag róla beszélnek. Ráadásul nehezen képzelhető el, hogy a Markízában Ruskót bírálva bárki elgaloppírozná magát. WWW.UJSZO.COM Azt nem értem miért vannak oly nagyra egyesek a három hónapos munkavállalással. De hát milyen munkát feltételez ez a „kedvezmény”? Segédmunkát meg ilyesmit, ugye. Mert mérnökember és hasonló.három hónapra nem nagyon ugrik át dolgozni. Vagy tévedek? Azt gondolom, ez kamu. pickering Biztos lesznek olyanok, akik csak a pénz miatt fogják az igazolványt igényelni, de legalább annyian lesznek azok, akiknek majd lesz magyarigazolványuk és nem fogják a pénzt felvenni, vagy ha igen, tovább adják az iskoláknak vagy jótékony célra fordítják. A gazdag vállalkozók, de a kisebb jövedelmű szülők is nálunk már rengeteg pénzt áldoztak pl. a felvidéki magyar iskolákra, maximus A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Azért kérettem ide, hogy megköszönjem, amiért azzal a múltkori tényfeltáró cikksorozattal ismertté tette a nevemet! Azóta még többen keresnek, hogy megvesztegessenek. (Marabu rajza) TALLÓZÓ THE ECONOMIST Nem valószínű, hogy az Euró Unió vagy a NATO soraiba foga Szlovákiát, ha a választások vi szajuttatják a hatalomba Vladii Meciart - figyelmeztet a brit hí lap. Dzurinda a nyugati barátai tál sürgetett, számos kemény g dasági döntést hozott, amit eredményeként alapvetően ni szeretik őt. Meciar csillaga viszc emelkedőben van. Robert Fico. Smer elnöke közölte ugyan, ho nem lép koah'cióra Meciarral, ; elképzelhető, hogy ő és Meci „egy ravasz páros” egyezséget k ami által Fico lesz a miniszterein és Meciar idővel az elnöki szél örökli. Bármennyire is nyájassá 1 Meciar új nyelvezete, a hatalom való visszatérése esetén Szlovál az EU-ba és a NATO-ba tartó orsz gok sorának végére kerülhet. Az c szág elutasítása azonban nem t; tóztathatja fel a többi közép-eur pai ország csatlakozását a nyug; intézményekbe. Lehetőséget kín; hat azonban a nyugati kételkedő nek arra, hogy szigorúbban kezdji el vizsgálni a listán szereplő más t rékeny demokráciák bizonyítv nyait, lelassítva ezáltal az egész b vítési folyamatot - figyelmeztet The Economist. Egészében véve a szeptember 11 -ét követő amerikai diplomácia és külpolitika sikeresnek tekinthető George W. Bush első éve Az elnök tevékenységének értékelése az Egyesült Államokban mindig attól függ, az értékelő a demokratákkal vagy a republikánusokkal szimpatizál-e, illetve hogy a liberalizmust vagy a konzervativizmust érzi-e magához közelebb - természetesen a republikánus és konzervatív vi- lágnézetűektől a mostani elnök pozitívabb kritikát kap. ONDREJCSÁK RÓBERT Ami a külpolitikát illeti, annak ellenére, hogy az előbbi megállapítás erre is érvényes, elmondható, hogy ezen a téren nincs akkora különbség a republikánusok és a demokraták között, mint más területeken. A demokraták a külpolitikában jobban hangsúlyozzák az emberi jogokat és egyéb univerzális értékeket (lásd Clinton elnöksége alatt a Szomáliái humanitárius intervenció), a republikánusok viszont az amerikai nemzeti érdekeket emelik ki jobban, ennek ellenére azonban az amerikai külpolitika legfőbb irányvonala nem igazán változik. Ifjabb George Bush elnökségének első évét a külpolitika terén meghatározta a szeptember 11-i terrortámadás és az arra adott amerikai válasz. Nem szabad azonban elfelejteni más jelentős eseményeket sem az elmúlt évből. Szlovákia számára nagyon fontos az új amerikai vezetés kötelezettségvállalása a NATO további keleti bővítésével kapcsolatban. Az Észak-adanti Szövetségbe igyekvő országok sokáig aggódva tekintettek a Bush-kormányra, hiszen a republikánus külpolitikai tradíciókhoz hozzátartozik egy bizonyos adag izolacionizmus is, aminek esetíeges megerősödése számunkra nagyon kellemeüen lett volna. Szerencsére azonban a jelenlegi republikánus külpolitika is tudatosítja, hogy az USA nem fordulhat el a világtól, mert ezzel alapvető érdekeit veszélyeztetné. Ennek megfelelően a State Department nyitottnak mutatkozott a NATO-bő- vítés ügyében is, amit megerősítettek Bush elnök, illetve Colin Powell külügyminiszter kötelezettségvállalásai, hogy mindenképp lesz további NATO-bővítés, és hogy már a 2002-es őszi prágai csúcson legalább egy ország meghívót kap. Fontos volt az amerikai elnök első külföldi látogatásának jelképes értéke is: Mexikó, az eddigi első számú úti cél, Kanada helyett. Washington ezzel is kifejezte prioritásainak bizonyos fokú módosulását, és Latin-Amerika helyének megerősödését az amerikai külpolitikában (érdemes itt azonban megemlíteni azt is, hogy az új elnök Texas államból származik, amely Mexikóval határos és jelentős hispán lakossággal rendelkezik, sőt maga Bush is elég jól beszél spanyolul: spanyolországi látogatása alatt például spanyolul nyilatkozott a helyi tévének, igaz, kisebb hibákkal). További fontos kérdéskör a tervezett (korlátozott mértékű) rakétaelhárító rendszer és az 1972-es ABM-szerződés. Mivel a Clinton- kormány az utódjára hagyta a döntést ebben a politikailag és anyagilag rendkívül kényes kérdésben, Bushnak és csapatának kellett döntenie. Elmondható, hogy az amerikaiak elfogadták az ABM szerződés érvényességét a tervezett rendszerre - ellentétben Clintonékkal, akik ezt minimum vitatták - és tárgyalásokat kezdeményeztek Oroszországgal. Ennek az lett az eredménye, hogy bár az oroszok nem helyeselték, amikor Bush bejelentette a szerződés felmondását, de nem is tiltakoztak különösebben, a beígért ellenintézkedések pedig teljesen elmaradtak (annál is inkább, mivel az ellenrakéta-rendszer nem is veszélyeztetné az orosz érdekeket, sőt). Az Oroszországgal fennálló viszony amúgy is sokat javult az elmúlt évben, elsősorban szeptember 11-e után. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy valójában felülkerekedtek a közös érdekek és a racionalitás az érzelmekkel szemben, amelyek a hidegháború befejezése után még csaknem 10 évig uralták az orosz-amerikai viszonyt. A Kínával fennálló viszony továbbra is ellentmondásos maradt (például Peking felvétele a WTO-ba, de vele szemben az emlékezetes kémrepülőgép-baleset és az azt követő incidens), de általában elmondható, hogy a republikánus kormány valamivel keményebben lép fel Pekinggel szemben, ha az USA érdekei úgy kívánják. Az elmúlt év meghatározó külpolitikai eseménye vitathatatlanul szeptember 11-e és az antiterrorista háború volt. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a NATO fenállása óta először aktiválta az_ Észak-adanti Szerződés legfontosabb részét, az 5. cikkelyt, amely kimondja a kollektív védelem legfontosabb alapelvét, hogy a tagok „egyikük vagy többjük ellen Európában vagy Eszak-Amerikában intézett fegyveres támadást valameny- nyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek”. Annak ellenére, hogy az Amerikát (és a világot) ért sokk óriási volt, csakúgy, mint a felháborodás és az elkeseredettség, az amerikai vezetés megőrizte hidegvérét, és nem ugrott bele rögtön és fejeüenül egy bosszúhadjáratba. A washingtoni diplomáciának sikerült egy rendkívül széles körű nemzetközi terroristaellenes koalíciót összehoznia, amelynek csaknem minden ország tagja Oroszországtól Pakisztánig. Természetesen igencsak valószínűtlen, hogy ez a koalíció hosszú távon együtt marad, hiszen igen heterogén, szerteágazó és sokszor gyökeresen ellentétes érdekű országokat tömörít, például Indiát és Pakisztánt, vagy Izraelt és Iránt. Az amerikai külpolitika számára azonban ennek az állapotnak a fenntartása a katonai hadműveletek ideje alatt létfontosságú, hogy esedeg más válsággócok ne vonjanak el erőket és diplomáciai energiákat. Összességében véve a diplomáciai erőfeszítéseket sikeresnek értékelhetjük szeptember 11-ét követően. Ugyanez elmondható a katonai akciókról is. Nagyon sokan mondták vészjóslóan, hogy Afganisztánba beletörik az amerikaiak foga, hiszen ott már a britek és az oroszok is kudarcot vallottak, egyebek mellett a kedveződen terepviszonyok miatt. Két dolgot azonban feltétle- nül figyelembe kell venni: az egyik, hogy az amerikaiak a britektől és főleg az oroszoktól eltérően nem törekedtek Afganisztán teljes és hosszú távú megszállására, amivel sokkal kisebb felületet hagytak az esetíeges ellenakciókra. A másik, hogy a haditechnika óriásit fejlődött a szovjetek afganisztáni inváziója óta eltelt több mint 20 évben, nem is beszélve a 19. századi brit expedíciókról. Ebben az esetben nem a morálisan a padlón lévő szovjet hadsereg nyomult be Afganisztánba, és nem az ország egésze ellen harcolt, sőt: a lakosság jelentős része támogatta. Ha tehát konkrét afganisztáni akciók móc szerét értékeljük, akkor is jelente sikerről beszélhetünk. Az ott alka mázott taktikát (intenzív légi hac műveletek, kombinálva a különít ges erők akcióival és a helyi ellená lócsoportok támogatásával) a USA valószínűleg máshol is alkai mazni fogja a jövőben, ha hason! problémával kell szembenéznie. Elsősorban az afganisztáni akciói sikerének tudható be, hogy Bush el nők népszerűsége szinte mindéi eddigi rekordot megdöntött: a la kosság több mint 80 százaléka tá mogatja és csak 11 százaléka ellenz politikáját. Ennek értékelésekor fi gyelembe kell venni, hogy az ameri kai lakosság a jelenlegi helyzete úgy értékeli, hogy az Egyesült Álla mok háborúban áll, és ez a hábori jogos és igazságos. Márpedig a tör ténelem során, ha az amerikaiak há borúztak és meg voltak győződve róla, hogy az adott háború helyes mindig felsorakoztak az elnökül mögött, aki a rendkívül sokszínű országban a nemzet egységét jelképezi (a vietnami háború idején épp ennek az ellenkezője volt az egyik probléma). A jelenlegi pozitív értékelés és igen magas támogatás ellenére azonban Bushnak a jövőben nem lesz köny- nyű dolga, főleg ha figyelembe vesszük a terroristaellenes háború jövőbeli nehézségeit. Figyelmeztetésül szolgálhat az idősebb Bush példája: miután megnyerte az Irak elleni háborút, támogatottsága szintén rekordokat döntögetett és szinte nemzeti hős volt, aztán pedig elveszítette a következő választásokat egy Bili Clinton nevű viszonylag ismeretien arkansasi szaxofonossal szemben. Hallgat tanácsadóira (képarchívum)