Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-26 / 22. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 2 VENDÉGKOMMENTÁR Bolsi nyomorbadöntés LOVÁSZ ATTILA Az 1989-es forradalmi év után Szlovákiában most jelent meg a visszarendeződés komoly veszélye. A bolsevik típusú politizálás az elmúlt tizenkét esztendőben sosem tűnt el teljesen, az ország abba is belenyugodott, hogy képviselőinek jelentős része ugyanabból a fészekaljból származik, mint 1989 előtt, mégis: ami most készül, roppantul veszélyes. A Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) vissza­tért oda, ahonnan indult, 12 év álpolitizálás után ma vígan vállalja kommunista identitását, mégha ódzkodik is az elnevezéstől. A Szlo­vák Gázművek magánosításával kapcsolatos pártálláspontra ugyan­is nehéz a „bolsevik” szónál jobb jelzőt találni. A párt a magánosítás utolsó fázisában annak módosítására törekszik tarthatatlan érvelés­sel s az adófizető polgárra nézve nagyon veszélyes módon. Az ötlet Peter Magvasi minisztertől származik és lényege: a gázművek részvényeinek nem 49, hanem csak 24 százalékát kell magánosítani, a maradék 25 legyen a Szociális Biztosítóé a nyugdíjreform biztosítá­sára. Magvasi abból indul ki, hogy a gázművek részvényeinek 25 szá­zaléka eltartja majd a nyugdíjreformot. Nem tartja el! Ahhoz, hogy a részvények nyugdíjreformot tartsanak el, pénzt kell termeljenek. Ezt két módon tehetik. Vagy osztalék, vagy pedig egy későbbi eladás út­ján. Osztalékhoz nyereség kell, a nyereséget pedig csak egy tisztessé­ges, a döntéseknél komoly hányaddal rendelkező tulajdonos képes biztosítani. Az állam nem ilyen tulajdonos. Az állami vállalatok ve­zető posztjai hűbérbirtokok, és nem létezik olyan nyereséges bolt, amit az állami vállalati vezetők ne tudnának a csőd szélére juttatni - lásd a vasutat vagy a villamos műveket. Állami tulajdonként a gázművek nem termeli meg a nyugdíjreform költségeit. Ha a reform nem indul be, akkor a jelenlegi szolidáris pénzelési modell egyre töb­be fog kerülni, a mai harmincasok, negyvenesek nyugdíjainak reálér­téke pedig meg sem közelíti a mostaniakat. A gázművek privatizálása elmaradásának egyenes következménye a 15-20 év múlva jelentkező, a maihoz nem hasonlítható nyugdíjasnyomor lenne - persze ha a mai gazdaságilag aktív lakosság nem gátolja meg a bolsik szociális dema­gógiával palástolt rövidtávú hatalmi törekvéseit. A gondolkodni még képes polgároknak van egy érvem: ha a gázművek részvényeinek átutalása a Szociális Biztosítóba olyan fene jó ötlet és annyira segíthet a lakosságon, vajon miért nem a maradék 51 százalék állami tulajdonrészből akarja Magvasi lekanyarintani a 25 százalékot. Stratégiai partner belépése esetén ugyanis a szociális reform csak jól járna - a reformot a 49 százalék eladásából, az eddigi szolidáris pénzelési modellt pedig 25 százaléknyi részvény osztalé­kából lehetne eltartani. Igaz, akkor csak 26 százalékos arányban ül­hetnének a gázművek jutalmi posztjain a párthű elvtársak. Ezt pedig egy tisztességes kommunista párt nem nézheti jó szemmel. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa JEGYZET Pozsonyinak lenni jó? SZABÓ MÓNIKA Sőt szórakoztató. Legalábbis ezt hirdették a fővárosszerte elhelye­zett óriásplakátok. Ezek szerint maguk a pozsonyiak sincsenek erről úgy istenigazából meggyőződve, beléjük kell suly­kolni, milyen szerencsések is, hogy székes fővárosunkban él­hetnek. Kíváncsi lennék sikerült- e azt elhitetni azzal a pár négy­zetméteres ligetfalui panellakás­ban élő pozsonyival, akinek han­gos szomszédaitól körülölelve nem adatik meg napi két-három percnyi csend, a madárfüttyről és a falevelek susogásáról nem is beszélve. Aki nem lehet tanúja a levélhullásnak, hacsak a lakótele­pen hasra nem esik egy postás, viszont azt annál jobban tudja, szomszédjában mikor öblít a vé­cé, mikor nyílik a hűtő. Vajon szerencsésnek érzi-e magát az az autóvezető, aki több időt tölt a forgalmi dugóban elakadt kocsi­jában, műit családjával? És az az anyóka, aki órákat zötykölődik a zsúfolt trolin mankóval, bevásár­lószatyorral, szerencsés esetben valaki megkönyörül rajta és átad­ja neki helyét? Vajon azok a gye­rekek mennybe élvezik, hogy (fó)városiak, akiket anyukájuk hajnalban ráz fel álmából, cipel az óvodába, és délután mindig utolsóként megy értük valaki, akit elfoglalt szüleinek sikerül idejében riasztani? Azok a tinik sem repeshetnek a boldogságtól, akiknek színvonalas szórakozás­ra nem igazán futja zsebpén­zükből, a négy fal fojtogatja őket, így aztán kénytelenek az utcán csellengeni órákig. És még örül­hetnek, ha nem keverednek rossz társaságba. Személy szerint nem próbáltam, de meggyőződésem, nem jó pozsonyinak lenni. Ezt a nézetemet támasztja alá az a tény is, hogy egyre több te­hetősebb fővárosi menekül vi­dékre. Házat vesznek, felújítják, előbb csak a hétvégéken látni őket a kertben kapirgálni, később eladják Pozsonyi lakásukat, és végleg kiköltöznek falura. Előbb csak a nagyszülők élvezik a friss levegőt, a madárcsicsergést, majd megjelennek menedzseráb- rázatú fiaik, lányaik. És biztos va­gyok abban is, hogy pár éven be­lül festett hajú, fülbevalós unoká­ik is ráéreznek a vidék ízére. LEVÉLBONTÁS Hol voltak a pedagógusok? A napokban tartotta a Csemadok párkányi szervezete évzáró tag­sági gyűlését. A jelenlévők öröm­mel hallgatták Bócz Mária el­nöknő beszámolóját, hiszen az énekkar egész évben aktívan dolgozott, a színjátszók pedig fődíjjal tértek haza a Jókai Na­pokról. Természetesen ezen kí­vül még számtalan szervezésük is volt - Balassi Napok, aktív részvétel a hídavatásnál stb. Szo­morúan kellett konstatálnom, hogy a jelenlévők között csak egyetlen aktív alapiskolai peda­gógust láttam, kettő meg a gyűlés felénél befutott. Meg is je­gyezte egy nyugdíjas tanító, hogy a magyar iskolának nincs semmi mondanivalója a jelen­lévőkhöz néhány nappal az elsősök behatása előtt. Mert évekkel ezelőtt a mindenkori igazgató felhívta a figyelmet erre a fontos aktusra. De ugyanúgy nem tolongtak a magyar óvónők, sem és a gimnázium tanárai kö­zül is csak egy volt látható. Úgy látszik, hogy az aktív tanító azt hiszi, hogy a magyar igazolvány megoldja a kis elsősök beiratko­zásának a problémáját. Mihók Géza Párkány TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Szlovákián csalódottság és apát uralkodott el. A politológusok eg öntetűen megegyeznek abban, ho; az ok egyértelmű, a ’98-as választá ígéretek nem valósultak meg. A1 kosok általában a 18%-os műnk nélküliségre és az alacsony életszí] vonalra panaszkodnak. Fárasztót hatnak a sokszínű kormány állanc politikai csatározásai, mely elsőso ban azért jött létre, hogy legyőz: Vladimír Meciart a választásoko: Ám ez a jelszó nem volt erős ossz tartó erő, mert a kormánykoalíc: pátijai nem tudták az ország érd' kében egyesíteni erejüket, nem t lálták meg a közös hangot- Az o szág polgárainak meg kellett szol niuk azt a tényt, hogy itt gombámé szaporodnak és tűnnek el a politik pártok. Ezenkívül a jelenlegi ko mány ígéretétől eltérően nem dei tette fel a meciarizmus ideéjn tö tént politikai bűntényeket sem. Gr gorij Meseznikov politológus szeri]- Három év alatt sikerült felszámolni a különbségeket régiónkban. Most már mindegyik kistérség egyformán fennáll a veszély, hogy a kiábrái szegény... (Peter Gossányi karikatúrája) dúlt lakosok nem járulnak majd í urnákhoz az őszi választáson. HÉTVÉG(R)E Sok kicsi indián rezervátuma Az 1998-as választások után húsz kicsi indiánt zártak össze egy kormányba, és ahogy Agatha Christie krimi­jében az meg van írva, szép sorjában kinyírják egymást; a héten elvérzett a hetedik is. A törzsfőnök hiába kötöt­te az ebet a karóhoz, a kin­csesládára vigyázó indián­lánynak, Brigita Schmögne- rovának mennie kellett. JUHÁSZ LÁSZLÓ Brutálisan más vagy, mint mi, Bri­gita, nem tűrhetünk tovább ma­gunk között, mondta Koncos elv­társ. Schmögnerová megmaka­csolta magát, Dzurinda is eképp cselekedett, a szlovák korona - ahogy ilyen esetben elvárható tőle - megingott, végül a pénzügymi­niszter asszony beadta a derekát, holnapután meg a lemondását. Először úgy tűnt, helyébe Peter Magvasi munkaügyi miniszter ül, de végül Frantisek Hajnovic jegy­banki elemző lett a befutó. Lehet, hogy az új tárcavezetó jelölésénél feltétel volt, hogy az illető szere­peljen az StB valamelyik listáján. „Szlovákiában nem érvényes a lusztrációs törvény”- intézte el egy mondattal a pártvezér az akadé­koskodó újságírókat. Tegnaptól már tizenegy kicsi stá­tusiroda várja az érdeklődőket, sok szeretettel, országszerte. Tes­senek tehát sorban állni, amíg le­het, merthogy külügyünk ügyeske­dik derekasan, a tárca második embere, Chlebo úr Budapesten is tárgyalt a kenyértörés érdekében. Takarítás közben szerkesztőségi íróasztalomon találtam egy máso­latot a szlovák külügyi államtitkár magyar kollégájának írt leveléről, melynek mellékletében - dicséretre méltó önzetlenséggel - Chlebo vette a fáradságot, és egy nyilatkozatter­vezetet is megküldött az Ország- gyűlésnek, hadd ne kelljen már Áderéknek bajlódni a megszövege­zéssel, mely szerint a magyar tör­vényhozás kijelentené, ők úgy gondolják, hogy a meglévő nem­zetközi és szlovák-magyar egyez­mények dosztig betakarják a ki­sebbségek ügyét, minden oké a szlovákiai magyarok jogaival, és különben is, amikor a magyar hon­atyák elfogadták a státustörvényt, tulajdonképpen úgy gondolták, az csak Magyarország területén lesz érvényesíthető. Ennek ellenére mindenki opti­mista, Bugár Béla MKP-elnök ki­jelentette, egy hete még nem merte volna bizton állítani, hogy feloldható a szlovák-magyar stá­tusfeszültség. Bugár arra az eset­re is ajánlott gyógyírt, ha egyes szlovák vezetők úgy éreznék, a kedvezménytörvény Szlovákiá­ban is hatályos, egyszerűen írja­nak alá egy nyilatozatot a magya­rokkal, hogy nem az, fogjanak kezet, szívjanak el egy békepipát, és a vitának annyi. Lapzártakor nagyon úgy nézett ki, a ro­mán-magyar egyezséghez hason­ló paktum köttetik majd Pozsony Már tizenegy kicsi státu­siroda várja az érdeklő­dőket országszerte. és Budapest között is. Duray Mik­lós, az MKP ügyvezető alelnöke a román-magyar nyilatkozat körüli hisztériakeltésről fogalmazott meglehetősen sommásan, szerin­te a magyar ellenzék, vagyis a törvényen is csomót keresők iga­zándiból csak a csőcseléket vol­tak képesek megszólítani. A szlo­vák nemzetiek véleménye pedig nem mérvadó, ők még mindig leginkább rezervátumba küldi nék a magyarigazolványos kic indiánokat. Rolf Ekéus (Max van der Stoi utódja) Nyitrán járva kijelente te, ő is a multikulturális egyeten kar létrehozását támogatj; Csáky Pál miniszterelnök-helye tes szerint jelentős előrelépés tö: tént a nyitrai magyar kar ügyi ben, Kluvanec rektor úr szerű nem, mi meg higgyünk, amit ak; runk. Én már csak azon tűnt döm, lenne-e megfelelő számú é képesítésű magyar pedagósu: aki a létrejövő karon (vagy rés: legen, vagy tanszéken, vagy os: tályban) oktatna. Megoldáskér szóba jöhetne mondjuk a köve kező összeállítású tanári kar: Dl ray Miklós - magyarságtudat é geológia, Bugár Béla - házveze tés és gépészet, Bárdos Gyula újságírás, Csáky Pál - vegyésze Gyurovszy László - földműveié és elektrotechnika, Harna Istvá - építészet és közgazdaságtar Ferkó Barnabás - népi gyógyi szat, Kvarda József - kulturolc gia és önkormányzatiság (‘8 előtt és ‘98 után), Duka Zólyon Árpád - orosz és atomfizika, Fai kas Pál - vezetéselmélet. Ez így éppen tíz kicsi indián. Uf: HETI GAZDA(G)SAG Valami bűzlik a gázművek körül TUBA LAJOS Különös hét áll mögöttünk - távo­zott a pénzügyminiszter, de a tényt azonnal elhomályosította pártja következő bukfence. Bár a Euro- money szaklaptól 2000 legjobb eu­rópai pénzügyminisztere címet is megkapta, mondjuk ki nyugodtan: Brigita Schmögnerová nem volt olyan kaliberű miniszter, akit taní­tani fognak a közgadászhallgatók- nak. A Kozlík-Maxon páros után nem volt nagy kunszt száguldani, a kereszteződéseknél azonban rend­szeresen eltévedt. Baloldaliságá- hoz híven a motiválás helyett rend­re a tiltásra és a korlátozásra he­lyezte a hangsúlyt. Szerencsére ilyen irányú igyekezeteit többször parlamenti döntéssel korrigálták. Az pedig már egyenesen nagy­képűség, hogy Bokros Lajoshoz ha­sonlította magát. A nevezett ugyanis a csomagjával néhány év szenvedés árán növekedési pályára állította Magyarországot, még ha ennek személyesen meg is itta a le­vét. Ezzel szemben Szlovákia az el­múlt három évben legfeljebb stabi­lizálódott, a növekedési esélyektől még nagyon messze van - ezért pe­dig Schmögnerovát is jócskán ter­heli a felelősség. A miniszterváltásnál sokkal in­kább veszélyesebb, hogy a három és fél százalékos támogatottsága folytán időközben fogatlan orosz­lánná vált SDL még egy utolsó nagy harapással próbálkozik. A gázművek privatizációjával kap­csolatos kampánya a legsötétebb perspektívákat sejteti. Nem tud­juk, mennyire komoly a szándék, hiszen eddig csak Peter Magvasi nagyipari lobbista (ideiglenesen szociális- és családügyi miniszter) akadozva elmondott mondatai állnak rendelkezésünkre arról, hogy a megspórolt gázműrészvé­nyeket valamiképp a nyugdíj­számláinkra írnák. A lényeg, hogy az elképzelést csak a kormány megbuktatásával tudnák megva­lósítani, ami ma nehezen felmér­hető következményekkel járna. Persze, ha azt nézzük, hogy az el­következő hét hónap során a je­lenlegi kormánytól sem várhatunk nagy dolgokat, tulajdonképpen mindegy, mikor tör ki a haddel- had. Másrészt viszont a kormány­nak a sok ígérgetés és ködösítés után a körmére kezd égni az uniós csatlakozás: még 238 feladatot kellene elvégeznie ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerüljön Szlová­kia részvétele az uniós bővítés első körében. Nem tudni, komo­lyan gondolja-e valaki, hogy ezt még képesek teljesíteni, de kor­mányválsággal, előrehozott vá­lasztásokkal, majd pedig kor­mányalakítási görcsökkel biztosan nem fog sikerülni. A héten várat­lan fordulatot vett a vagyonnyilat­kozatok ügye. Pedig már ez a köte­lezettség is kezdett beivódni a köztudatba. De legalább így nem kell nyomoznunk, éppen melyik adóhivatalban nem fogadják el a fénymásolatokat, mert ebben ed­dig nem találtunk semmiféle logi­kát. Az alkotmánybíróságnak kö­szönhetően a politikusok is nyer­nek egy kis időt, hogy úgy alakít­sák ezt a kötelezettséget, hogy ne piszkálják fölöslegesen a sem­miről nem tehető kisembereket. Szerdán a kormány is áldását adta a nagy váltásra: a Szlovák Biztosító eddigi monopóliumát 145 millió eu­ró kifizetése után a német Allianz Biztosító domináns szerepe váltja fel. Ezzel az utolsó hazai fejőstehe­nek egyike kerül magánkézbe, ahol a gazdálkodásért a politikusok he­lyett a részvényeseknek kell feleim. Az elmúlt napokban az osztrák BA- WAG is aláírta az Istrobanka megvé­teléről szóló szerződést - ezzel má­sodik esetben fordult elő, hogy ha­zai bank szokványos módon, vagyis nem állami vagyon magánosítása­ként cserélt gazdát. Bár a hasonló hazai programokrc soha nem lehet tudni, mennyibe jelentenek kézzelfogható lehetőst get, felhívjuk a kisvállalkozók f gyeimét, hogy a Nyitrai kerületbe az év eleje óta új mikrohitelprog ram fut. Ebből 50-től 500 ezer ke rónáig szerezhető olcsó hite bővebb felvilágosítás az RPIC irc dákban. Miközben egyre közelebb kerti lünk a komáromi hajógyár lété meghatározó privatizációs dön téshez, újabb komoly dél-szlová kiai munkaadó ingott meg. A zse lízi SES TVP a csőd szélén áll, bá 400 alkalmazottja számára mé; reményt jelent, hogy az anyacég a tolmácsi SES bekebelezi és fol> tatja a termelést. Száz emberne azonban már felmondtak. A gazdasági paródiák sorozata ; héten két újabb elemmel gazdago dott. Kiderült, a Herold Teletnéd! ugyan a mai napig nem tudta érvé nyesíteni a Szlovák Távközléssé szembeni 440 milliárd koronás ke vetélését, annyit viszontelért, hog bírósági úton letiltotta a cég ingat lanjainak eladását. A drukoso Frantisek Mojzis pedig 8 milliári koronás pert indított az állam ellei az Ön Privatizációs Hulláma (WP nevű akciója kizárása miatt a nag állami vállalatok privatizációjából

Next

/
Thumbnails
Contents