Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-25 / 21. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 25. TÉMA: SZÁMÍTÓGÉPES VÍRUSOK Ne vegyünk olcsó kalózprogramokat, ne töltsünk le bármit ingyen az internetről, mert drágán megfizethetünk érte A legfontosabb, hogy ne essünk pánikba Ha megbetegszik a számítógép Az Ambulance vírus egyik megnyilvánulása a képernyőn (Archívum) A számítógép általában megkönnyíti az ember éle­tét: sok mindent elvégez he­lyette. Elég azonban egy adag rosszindulat és némi hozzáértés, hogy az okos gé­pekből egy csapásra irányít- hatatlan, sőt károkozó masi­nák váljanak. ÖSSZEFOGLALÓ Számítógépet bárki vásárolhat a boltban, ugyanúgy, mint tíz deka szalámit és fél kiló kenyeret. A do­bozba csomagolt szerkezet azon­ban önmagában csak egy köteg huzal és egy halom műanyag a megfelelő programok nélkül. Egész iparág foglalkozik a külön­böző szövegszerkesztő, írásfelis- meró, zenei szerkesztő programok készítésével, segítségükkel válik teljes értékűvé a számítógép. Léte­zik azonban emberek egy kis cso­portja, amely - rosszindulatból, bosszúvágyból - ennek a harmóni­ának a megtörésére áldozza fel az idejét. Az általuk készített apró programok - vírusok - beépülnek a számítógép tárolóegységébe, és csak a kedvező alkalomra várnak, hogy működésbe lépjenek. Hatá­suk eltérő: van, amelyik teljesen tönkreteszi a gépet, van, amelyik csupán egy szervezet jelszavát írja ki unos-untalan a képernyőre. Egy a közös bennük: alattomos módon férkőznek a „hasznos” programok­hoz, törölnek ki fontos adatokat. Bárki írhat vírust. A gimnáziumok­ban már általában kötelező a prog­ramozási alapismeretek elsajátítá­sa, a diákok, kis szerencsével és ki­tartással, az iskolában tanított prog­ramozási nyelv segítségével kárté­kony programokat készíthetnek. A „vérbeli” vírusok alkotói azonban már szinte versenyeznek, ki tud ne­hezebben felfedezhető, semlegesít­hető kártékony számítástechnikai férgeket kitalálni. Az előbb említett szoftveripar egy különleges ága szállítja ellenük (jutányos áron per­sze) a megoldást. A különböző ví­ruskereső és -irtó programok nép­szerűsége egyre nő, hiszen a vüá- gon egyre többen vásárolnak szá­mítógépet. Az internet is robbanás­szerűen terjed, segítségével nem­csak nagy mennyiségű adatot, ha­nem számtalan vírust is közvetíteni lehet két számítógép között. Egy másik problémát is megfer­tőztek a vírusok, ez az illegális szoftvermásolás. A számítógépün­ket okossá varázsoló programok pénzbe kerülnek, néha több tíz­ezer koronát is elkérnek például egy grafikai tervező rendszerért. Egy ilyen program - a megfelelő biztonsági rendszer híján - azon­ban számtalan példányban lemá­solható és terjeszthető. Például baráti társaságok „összedobhat­nak” néhány ezer koronát, megve­szik az áhított programot, aztán annyi másolatot készítenek belő­le, amennyit csak akarnak. Ez az eljárás persze illegális, egyrészt szerzői jogi, másrészt adózási okokból. Néhány ilyen baráti tár­saságjóval áron alul terjeszt a ma­ga másolta programokból (néha csak a hordozó, tehát a CD vagy a floppy árát kell kifizetni). Ha egy ilyen programot veszünk és nem működik, ez csak a kisebb baj. Na­gyobb problémával szembesü­lünk, ha a program esetleg azt is végrehajtja, amire nem is kértük, sőt eszünk ágában sem volt ilyes­mire kérni. Például letörli az ösz- szes fontos adatunkat, örökre bontja a csatlakozást a gép és a nyomtató között, a belső hűtő- rendszer kikapcsolásával túlhevíti a központi egységet, ami a rend­szer és a számítógép halálához ve­zet. Ha nem is tudunk megvásá­rolni egy áhított játékprogramot, legalább azt ellenőrizzük, hogy a kalózkiadása megbízható forrás­ból származik, (szge) A vírusok típusai Programférgek (worms) Olyan programok, amelyek nem szaporodnak, hanem belépve egy rendszerbe keresztülrágják magu­kat a védelmi mechanizmusokon. Feladatuk legtöbbször az, hogy be­hatoljanak az operációs rendszer magjába, és onnan „kihozzanak” bizonyos információkat, például jelszótáblákat; és ezt az internet segítségével közvetítsék a féreg al­kotójának. Ezután általában csen­desen kimúlnak. Trójai programok (trojans) Ezek a programok csak álcázásra szolgálnak. Mást tesznek, mint amit ígérnek. Az ilyen programot a vírusok egyik alfajaként tisztelik, az általában nem viselkedik vírus­hoz méltóan. Legtöbbjük ugyanis aktivizálódása után azonnal rom­bol, olyannyira, hogy nincs is ideje elszaporodni, legfeljebb a gépen belül. Memóriaszemét A memóriát túltelítve lehetetlenné teszik egy másik program futását. Más kárt nem okoznak, mindössze az operációs rendszer „lefagyá­sát”, általában több tucat gépen is. Nem rongálják meg a tárolt adato­kat, s a Jóindulatúbbak” nem is másolják be magukat más progra­mokba sem. Programkódot módosítók A legismertebb és leggyakoribb ví­ruscsalád. Az eredeti programmal sohasem találkozunk, hacsak nem magunk írtuk. Viszont az általa mó­dosított programmal már összefut­hatunk. A víruskeresők általában nagyon hosszadalmasan tudják ki­irtani, mivel állandóan változnak, csupán a céljuk ugyanaz - hasonló­ak a „valódi”, a gyógyszerek ellen rezisztensé váló vírusokhoz. Hardvervírusok Természetesen a vírusok nem csak az eddig felsorolt módon tudnak terjedni. A hardvervírus már a gé­pen érkezik valamilyen formában. A hőskori PC-ken ez még nem volt lehetséges. Az úgynevezett AT-csa- lád megjelenése nyitotta meg az utat ezeknek a vírusoknak a terje­déséhez. Terjedési elvük a követ­kező: a belső órát „szolgáltató” in­tegrált áramkörnek vannak olyan részei (pontosabban az EEPROM regiszterei), ahova beírható egy meglehetősen rövid, de üzemké­pes víruskód. Komolyabb hardver­vírust szinte kizárólag csak a gyár­tó helyezhet el a rendszerben. Üz­leti érdekei azonban általában pont az ellenkezőek. Hardvermódosítók Bár hardvervírusoknak nevezik ál­talában ezeket a vírusokat is, in­kább a vírusprogramok speciális nemzedékének tekintendők. Talál­koztak már olyan vírussal ebből a családból, amelyik az Intel 80386- os processzor mikro programját módosította. Ezek a vírusok a pro­cesszorba a gyártás során betöl­tött, elektromosan írható és töröl­hető regiszterekben található mik­ro programokat írják át. Nem a szoftvert fertőzi, hanem a hardver bizonyos részeit. A hibát képes úgy „szimulálni”, hogy a felhasználó először nem is gondol vírus jelen­létére. Hadivírusok Kimondottan hadviselésre alkal­mas vírusok. Az USA-ban már az ötvenes évek végén, később Né­metországban a Bundeswehren belül is foglalkoztak olyan vírusok előállításával, amelyek megbénít­hatják az ellenfél számítógépét. Ezeket a vírusokat elméletileg csak háborús célokra akarták fel­használni, de valahogy mégis si­kerültjó párnak „megszöknie”. Az Israeli defence, a Fish-6, a Whale is így szabadult ki. Ezek a vírusok folyamatos mutációs lehetősége­ikkel és a hagyományos módsze­rekkel észrevehetetlen terjedésük­kel ideális hadviselési vírusok. Le- ningrádban a flotta egyik számí­tástechnikai intézete kifejezetten hardver tönkretételére alkalmas vírus kifejlesztésén dolgozott, lé­nyegében a számítógép elektroni­káját 10-20 másodperc alatt telje­sen tönkreteszi. A lehetőségek ke­retein belül próbáljuk magunkat távol tartani a hadivírusoktól, mert utána már csak polcnak, alá­tétnek stb. használhatjuk a számí­tógépet. EXE-COM vírusok Csak az .EXE vagy a .COM típusú fájlokat támadja meg (MS-DOS és Windows operációs rendszerben). Kiirtásuk viszonylag egyszerű, a leggyakrabban használt víruskere­sők azonosítják. BOOT-vírusok A beépített lemezegység úgyneve­zett boot-szektorában laknak. Amikor elindítjuk a számítógépet, először ennek a szektornak a tar­talma töltődik a memóriába - ter­mészetesen a vírussal együtt, amely így már bármit megfertőz­het. Irtása: nem kell feltétlenül új­ratelepítenünk a rendszert, elég egy jobb (drágább) vírusirtó. MR-vírusok A vírus a memóriába fészkeli be magát (MR: memória-rezidens). A legegyszerűbb vírusirtók semlege­sítik. Makrovirusok Főleg a .DOC és .XLS típusú fájlo­kat támadja meg (MS-DOS, Win­dows rendszerben). így egy ártat­lannak tűnő dokumentum is vég­zetes lehet. Ha lehet, ne használ­juk a .DOC fájltípust, mivel egy­részt terjedelmes, másrészt támo­gatja a makrókat, amely egy na­gyon egyszerűen megírható utasí­tássorozat. Tulajdonképpen akár egy üres Word-dokumentummal - ha forráskódjában benne van a makró - teljesen letörölhetjük a merevlemez tartalmát. Más fájltí­pusok használatával megelőzhet­jük a kellemetlenségeket. A makrovirusok irtása nehézkes, de nem lehetetlen. NewExe vírusok Csak a Windows 95/98/2000-es operációs rendszerek alatt terjed­nek. Kiirtásuk általában nem okoz gondot. Multiplatform vírusok Többféle operációs rendszer alatt is működő vírusok. Mivel léteznek platformfüggetlen és általánosan támogatott programnyelvek (Java, ActiveX), teljesen mindegy, hogy a MacOS és a Windows programok inkompatibilisek egymással, mert egy JavaScript vagy ActiveX ele­meket tartalmazó internetes oldal mindkét rendszerben támadhat. Irtásuk elég bonyolult, de nem le­hetetlen, viszont némi szakértel­met igényel. E-mail vírusok--------------m---------­Az internet rohamos elterjedésé­nek köszönhetően megjelentek az eleddig teljesen ismeretlen, elekt­ronikus levélben terjedő vírusok. Főleg a Microsoft Outlook, illetve Outlook Express levelezőprog­ramjában terjednek. Bár észlelni nem könnyű őket, irtásuk nem nehéz, csak viszonylag hosszadal­mas. (i-t, szge) Fertőzhet a gyógyszer is ISMERTETŐ Ha már egyszer megkaptuk a ví­rust és észleltük jelenlétét, a leg­fontosabb dolog, hogy ne essünk pánikba. A jó számítógépes szak­ember először elemzi a problé­mát, és csak ezután kezd neki a hiba elhárításának. A profi fel­használó rendelkezik úgynevezett rendszerlemezzel, amely segítsé­gével el tudja indítani gépét akkor is, ha annak belső tárolóegysége (merevlemez) meghibásodott. Ha nem vagyunk járatosak a számí­tástechnikában, kérjük meg vala­melyik ismerősünket, hogy ké­szítsen ilyet. Ezen a lemezen jó, ha a víruskeresők és vírusirtók is rajta vannak. Az operációs rend­szert ezután a szóban forgó lemez segítségével töltsük a gépbe. Fut­tassuk a víruskereső programot, majd segítségével - ezt a program általában maga is felajánlja - kí­méletlenül töröljünk le minden fertőzött dokumentumot a gép­ről. A vírusirtás előtt nem javal­lott bármilyen más programot el­indítani, mert elképzelhető, hogy az is hordozza a vírust, és a kis huncut elbújik a memóriába. Itt ül aztán hosszú méla lesben és csak arra vár, hogy a felhasználó elindítson valamilyen programot, amit ő meg tud fertőzni: A vírus­kereső is csak program, saját vé­dekezési mechanizmusa ellenére maga is megfertőződhet és fer­tőzhet. (szge) Az egyik legravaszabb „trójai" fejedelem Back Orifice 124928 ISMERTETÉS A cifra nevű trójai program célja nem a köizvetlen károkozás, ha­nem egy hátsó nyílás (innen a ne­ve) létrehozása. Kliensszerver mó­don működik; egyszerűbben fo­galmazva a szerver a program vagy számítógép, amelyik adato­kat szolgáltat, a kilens pedig eze­ket fogadja. A szervert valahogyan be kell csempészni a kiszemelt ál­dozat gépére, hasznos program­nak álcázva. Ha a felhasználó elin­dítja a programot, akkor az kitörli magát, de előtte megfertőzi az operációs rendszert: bemásolja magát <szóköz>.EXE néven a Windows könyvtárba - majdnem teljesen láthatatlanná válik -, majd egy utasítást ad, hogy ez­után a program mindig fusson, amikor a Windows elindul. A vírus ekkor meghal, az előbb felsorolt műveletekhez elég mindössze két- három másodperc. A gép és a Win­dows legközelebbi elindításánál a <szóköz>.EXE is elindul: bekap­csolja a szerverprogramot, amely internetcsatlakozás után néz. Amikor a szerver fut, a kliens há­lózati kapcsolatot tud vele kiépíte­ni, ehhez csak a címét (ponto­sabban az úgynevezett IP-számot) kell ismernie. Mivel a szerver min­dent megtesz, amit a kliens kér, továbbá a Windows is megtesz mindent, amit a szerver kér, a tá­voli gépről a behatoló teljes hata­lommal rendelkezik a gép felett. A gyanútlan felhasználó ebből sem­mit nem vesz észre, legfeljebb a gép lassulását, illetve a vendég szándékos magatartását (pl. egy figyelmeztető ablakot). Az áldo­zat gépe az internet segítségével elérhető, és a világon bárhonnan böngészhető, (i-t, szge) Murphy-törvények: 4 Pontosan akkor kapsz meg egy vírust, amikor azt hiszed, hogy egyeden vírusod sincs. 4 Pontosan akkor kapsz meg egy vírust, amikor a legkevésbé tudsz ellen mit tenni. ♦ A számítógépvírusoknak mindig csak azt a fajtáját kapod meg:- amelyekről a szakértők azt mondják, hogy az országunkban még nem fordultak elő,- amelyekhez még nem léteznek víruskereső programok,- amelyek az alattomosság és rombolóképesség új dimenzióját nyitják meg. ♦ Mindig eggyel több vírusod van, mint gondolnád. ♦ Az a vírus, amelyik megtámadta számítógépedet, csak azokat az állományokat teszi tönkre, amelyekről nincs biztonsági másolatod. 4 Ha lefuttatsz egy víruskeresőt, akkor ez kizárólag csak olyan vírusokat észlel és irt ki, amilyenek nincsenek is a rendszerben. ♦ Azt a vírust azonban, amelyik megtámadta a gépedet, megkíméli. ♦ Az a víruskereső program, amelyet lefuttatsz a számítógépeden, a keresés során valamennyi szöveges és programállományt jóvátehetetlenül elrontja, és csak a vírusokat hagyja épségben. 4 Mindabból, ami a számítógépeden volt, végül csak a vírus marad futtatható, (i-t) Túl jóra sikerült az amatőr keresőprogram Megcsapolt nagygépek ISMERTETÉS Az 1980-as évek legelején a szá­mítógépek már tudtak kommuni­kálni egymással telefonvonalakon keresztül és az olcsó amerikai te­lekommunikáció miatt ez nem volt ritka esemény. A számítógé­pes vonalakon keresztül cseréltek egymással adatokat, illetve infor­mációkat a felhasznáók. A „hasz­nos” információk között persze megbújtak (igen gyakran) egyes kisebb-nagyobb játékok. A számí­tógépek telefonszámaira persze amatőr felhasználók is rájöttek és szerették volna a nagygépeken lé­vő játékokat ellopni a saját kicsi gépeikre. Persze addig nem akar­ták használni a méregdrága távol­sági hívásokat, így olyan speciális programkákat írogattak, amelyek eme játékokat megkeresik és el­küldik az otthoni számítógépük­re. A keresőprogram olyannyira profira sikeredett, hogy szinte önálló életre kelt és sok nagyszá­mítógépben is tovább kutakodott. Egy idő után az USA szinte vala­mennyi nagyszámítógépe csak ezt a keresőprogramot futtatta. A nagygépeken dolgozó profi prog­ramozók persze fejvesztve kutat­ták az kereső program megállítá­sának, illetve kiirtásának ellen­szerét. A keresőprogram olyany- nyira elfajult, hogy már az inter­kontinentális ballisztikus (nukle­áris robbanófejjel felszerelt) raké­ták indítókódját is majdnem fel­törte. Ekkor sikerült az első ellen­programot megírni. Olyannyira sikeres volt, hogy valamennyi nagygépen lefuttatták, és így nem bénult le az USA teljes szuperszá- mítógép-parkja. A következő be­törési kísérlet már a programok speciális fajtáját akarta letörölni és a gépeket használhatatlanná tenni. Ezt is sikerült kicselezni. A programok és az ellenprogramok párharca azóta is tart. Ma leg­alább 10000 ismert vírus fertőz szerte a világban, (i-t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents