Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-25 / 21. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 25 KOMMENTÁR Emésztési zavarok JUHÁSZ LÁSZLÓ Nehezen veszi be a szlovák gyomor a magyar státustörvényt. A jogszabály szövegének kidolgozói persze nem is számíthattak másra: jól tudták, milyen reakciót vált ki idehaza bármi, ami a szlovákiai magyar kisebbségnek nyújtott támogatásról szól, hiszen ezt az elmúlt években saját bőrükön is tapasztalhatták. Szlovákiának nem könnyű megemésztenie a kedvezménytörvény néhány rendelkezését, de magát a törvényt sem, hiszen tájainkon még nem szoktunk hozzá a pozitív diszkriminációhoz, márpedig ennek a jogszabálynak lehet egy olyan olvasata is, hogy Szlovákiában most már bizonyos szempontból jobb lehet magyarnak lenni, mint szlováknak. így hát nem csoda, ha Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár a Németh Zsolttal folytatott budapesti tárgyalása után a felek már egy, az Orbán-Nastase paktumhoz hasonló, magyar-szlovák egyetértési megállapodást emlegettek. Sietve hozzátették persze, hogy a munkavállalás nem lesz olyan sarkalatos kérdés, mint a magyar-román egyezményben. Dzurinda kormányfő pedig minden bizonnyal népszerűségi mutatóinak emelkedését várja a két héttel ezelőtti javaslatától, hogy Szlovákiát vegyék ki a státustörvény hatálya alól, különben lesz nemulass. Chlebo tegnapi szavai már arról tanúskodtak, hogy Pozsony csatát nyert, hiszen a kormányközi megállapodás a - máig nem publikált - szlovák javaslatokból indul ki. Ezekről pedig már korábban kitudódott, hogy a többi között azt is tartalmazzák, hogy a magyar Országgyűlés nyilatkoztassa ki, a státustörvény csak Magyarország területén érvényes, és egyébként is, a már meglevő nemzetközi szerződések elégségesek a kisebbségek védelmére. A szlovák külügyminisztérium tehát megszövegezett egy nyilatkozattervezetét, melyet el akar fogadtatni a magyar parlamenttel. A szlovák külügyi szóvivő szerint mindez teljesen rendben van. Ezt pedig az én gyomrom veszi be egy kicsit nehezen. Egészen kicsi Bokros TÓTH MIHÁLY Kár, hogy csak tisztségéből való távozásának módja, nem pedig baloldali politikusként végzett munkája ösztönöz arra, hogy Brigita Schmögnerovát Golda Meirhez, Izrael néhai miniszterelnökéhez hasonlítsam. Történt, hogy kényes ügyben kellett haladéktalanul döntenie a zsidó állam kormányának, és egyik miniszternek se fűlt a foga az egyértelmű állásfoglaláshoz. A kérdést végül Méh asszony, a kabinet egyetlen nő tagja - miniszterelnök - döntötte el határozottan. Ekkor mondta Rabin tábornok a politizáló nők által gyakran idézett mondatot: „Golda, te vagy közöttünk az egyeden férfi.” Schmögnero- vá politikai eleganciában leiskolázta a baloldalt, és nem csak a baloldal összes kitűnőségét. A fél ország várta, hogyan húzódik el hetekig a pénzügyminiszterség körüli kormányválság, a nagypolitika szereplői pedig használható koncepció nélkül várták a fejleményeket. Ahogy a pénzügyek eddigi irányítója távozik, az példamutató lehetne egész politikai elitünk számára. Távozásának bejelentése után Schmögnerová úgy vélte, pártja hasonló sorsot szánt neki, mint Bokros Lajosnak egykor a Magyar Szocialista Párt. Végrehajtotta az országmentő, de a társadalom többsége számára alig elviselhető intézkedéseket. Menesztették. Az MSZP ezzel azt üzente potenciális választóinak, hogy lélekben velük van. A gazdaság összeomlásának veszélyéről szóló rossz hír hozóját, ősi szokás szerint „karóba húzták”. Közelednek a választások, a Demokratikus Baloldal Pártja is szaporán üzengeti választóinak, hogy lélekben velük van. Ennek ellenére nem hasonlítható össze a két pénzügyminiszter működése nyomán kialakult helyzet. A Bokros-csomag nagy volt, és csupa nagyon keserű orvosságot tartalmazott. Schmögnerová sok kis csomaggal lepte meg a lakosságot, és ezek némelyikéről bármelyik mezei baloldali meg tudta állapítani, hogy csak a hergelést szolgálja, nem pedig a gazdaság gyógyítását. Bokros hazájában - ez semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül - a lakosságot már a rendszerváltást megelőző évtizedekben felkészítették arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, „csomagokat” is el kell tudni viselni; a többség már a rendszerváltás előtt gyanította, a baloldaliságnak az a változata, amelyet a bolsevizmus képviselt - javíthatadan. Szlovákiában se a Weiss, se a most Koncos körül csoportosult irányzat nem képes ennek elhitetésére. Mindkettő ugyanabból a „tyúkaljából” való, hasonló szibériai akcentussal beszél. Legfeljebb az egyik tagoltabban, mint a másik. De azért az már valami, hogy közülük legalább egy eleganciából jól vizsgázott. LEVÉLBONTÁS Ifjúságunk példaképei Sokszor nem vesszük észre a példamutatóan viselkedő fiatalokat. Az elmúlt napokban egy ilyennel hozott össze a sors. Pozsonyban, a ruzinovi kórház csontsebészeti osztályán többedmagammal készülődtünk a tervezett műtétre. Egy 17 éves fiatalember szerény megjelenése mellett nem csupán koránál fogva tűnt ki sorstársai közül. Noha rá is komoly operáció várt, magatartása alapján akár egy helyi szorgos ápolónak is tekinthettük. Tájékoztatta az újonnan érkezett sorstársakat - általában szlovák nyelven, de miután magyar betegek is érkeztek, anyanyelvén is - a fontosabb tudnivalókról. Segítette a mozgásukban korlátozottakat, vigasztalást nyújtva számukra. Kedélyességével, segítőkészségével baráti légkört teremtett a kórházi komorságban. Sugárzott róla az önzetlenség, a lelki gazdagság. Napjainkban nem lehetnek hiú reményeink, de ez a szép színfolt legalább néhány napra feloldotta a manapság meg-megújuló nemzeti feszültségeket. Szerény példát mutatott a pozsonyi Duna Utcai Magyar Gimnázium diákja, Szabó Ricsi, aki közben már eredményesen túljutott súlyos műtétjén. Teljes felépüléséhez valamennyi betegtársa nevében ezúton kívánok fiatalos erőt. Iskolája joggal örülhet a mindennapi életben példaértékűen vizsgázott diákjának. Minden fontos- kodási szándék nélkül elmondhatom, hogy a betegek közvetie- nebb kapcsolata, kölcsönös érdeklődése nyüván kihat a kórházi osztály ápolóinak magatartására is. Elismert, eredményes munkájuk is ezt igazolja. A főorvos, Vojtassák professzor is méltón képviseli az írásomban említett pozitív értékeket, ezért - függetlenül egészségügyünk gondjaitól - elismerést érdemel. Id. Princzkel József Pozsony TALLÓZÓ SME A lap kommentátora szerint Pete Magvasi munkaügyi miniszter fedti fel a pénzügyi tárca vezetője leváltá sának valódi okát, amikor elmond ta, hogy „a gázművek 49 százaléko részvénycsomagjának privatizálási legalább akkora szerencsétlensé; lenne Szlovákia számára, mint . kormány bukása”. Róbert Kotiai szerint a kérdés csak az, hogy mi; célja ezzel a lépéssel a Demokrati kus Balodal Pártjának. Ugyanis h, valóban a privatizáció módját akar ja megváltoztatni, akkor korábbal kellett volna lépnie. Magasabb ára sem tud elérni ezzel a lépésével, te hát marad a harmadik lehetőség hogy meg akarja akadályozni a pri vatizálást. Ezt azonban csak az el lenzék által támogatott törvényja vaslattal tudja elérni. Folyik tehát versenyfutás: a magánosítást a koa líció jobboldali pártjai támogatjál és tulajdonképpen már csak hete kérdése, hogy befejeződjön, ületv indul a baloldal által irányított és a ellenzék által támogatott akadályé zási folyamat is. Az a kérdés, hogy 1 lesz a gyorsabb, és hogy a baloldal nak sikerül-e meggyőzni elég vá lasztót a maga igazáról. Mindössze két szavazaton múlott ugyan a döntés a szerb szkupstinában, ám ez holnap már nem számít Átmenet a várt autonómiába- Most már V. I. P.-kategória vagyok, öregem. Eddig csak Molotov-koktélt dobáltak az autóimra, de legutóbb már távirányítással robbantották föl a dzsipemét. (Marabu rajza) Szerbiára nézve még nincs megoldás, de a vajdaságiak visszakaphatják autonóm jogaik jelentős részét. Mindössze két szavazaton múlott ugyan a döntés a szerb szkupstinában, ám ez holnap már nem számít. Holnapután viszont esedékes lesz tisztázni, ki hol áll a hatalmi koalícióban. SINKOVITS PÉTER Jugoszlávia továbbra is izgalmasan bonyolult ország. Amely talán nem is létezik. A Szerbiából és Montenegróból összetákolt államszövetség utóbbi tagja már jó ideje a függetlenség útját járja, Koszovó (Szerbia déli tartománya) pedig nemzetközi protektorátus alatt áll. Szlobo- dan Milosevics kiesett ugyan a hatalomból, rendszere azonban még nem esett szét, s a helyzet megoldására e pülanatban sem a Nyugat, sem a jugoszláv vezetés nem kínál áttörőnek minősíthető alternatívát. Az egykori Jugoszlávia felbomlása a nemzeti elkülönülés forgatókönyve alapján történt, a gondolkodásmód azonban mintha ma sem tudna ettől szabadulni. Egy új vízió hiányában egyszerűen kísérletek történnek, az ambivalencia mindenkori ismérveivel. Tény, hogy az ország arccal most már Európa felé tekint, feldolgozatlan civilizációs öröksége viszont gátló kölönc. így nincs megnyugtató válasz arra sem, Szerbia balkáni ország marad-e, vagy felzárkózik a fejlettebb európai államok közösségéhez. De hol találjuk mindezek összefüggésében a magyarok által is lakott Vajdaságot? Az elmúlt esztendő Szerbiáját két, egymástól eltérő elképzelés feszítette. Az egyik szerint elsőbbséget élvez a piacgazdaságra való áttérés (ez Zoran Djindjics szerb kormányfő terve), a másik fél úgy véli, a jogállam kiépítésével kellene kezdeni az átalakulást (ezt Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnök pártja képviseli). A hatalmi harccá fajuló nézetkülönbségek bonyodalmai révén felemás eredmények születtek a gazdaságba és a jogrendben is. Ez utóbbit ületően szinte teljes a káosz, hiszen Szerbia alkotmánya nincs összhangban a szövetségi alkotmánnyal (lévén, hogy korábban hozták meg), így az érvényben levő törvények hemzsegnek a szabálytalanságoktól. Az új föderációról való elképzelések körvonalazása akadozik, miként a Nyugat által erőteljesen szorgalmazott szerb-monte- negrói munkacsoport ténykedése is. Szerbia leendő, állítólagosán készülő alkotmányát pedig jobbára titok fedi, nyilván nem ok nélkül. Ebben a lehetetlennek is nevezhető helyzetben álltak elő a vajdaságiak autonóm jogaik visszaszármaztatásának követelésével. Akciójukban nyüván felmérték azt is, ez méltán felkelti a nemzetközi közvélemény figyelmét, hiszen Belgrád akadékoskodása rossz fényt vetne a későbbi koszovói rendezésre. Úgyszintén: a Vajdaság nem támadható szecesszióval, hiszen többségében szerbek lakják. Akkor mivel magyarázható mégis a szerbiai parlament szoros szavazási eredménye? Nos, az, úgymond, egységes Szerbia révületképe kérdőjeleződött meg. Több mint tíz éven át ez volt a megfellebezhe- tetlen képlet. így nem is az a meglepő, hogy a szóhasználatban omnibusztörvényként meghonosodott, az autonóm jogokat részlegesen visszaszármaztató csomagtervezet nemcsak a szocialisták és a radikálisok ellenezték, hanem tartózkodó álláspontra helyezkedett Kostunica Szerb Demokrata Pátija is, mondván, ők valódi autonómiát szeremének, de a leendő szerbiai alkotmány keretein belül. E közlés álságossáKét rendkívül fontos döntés született a történelmi közelmúltban. gán túlmenően megkockáztathatjuk, az átmeneti időszakát élő Szerbia jövőjére nézve az lesz a sorsdöntő, a milosevicsi politika után társadalma képes lesz-e megszabadulni a Kostunica-féle tézisektől. Tisztán belpolitikai vonatkozásban Szerbiában két rendkívül fontos döntés született a történelmi közelmúltban. Az egyik Szlobodan Müo- sevics kiszolgáltatása a hágai törvényszéknek. A másik a vajdaságiak elégtétele. Az előbbi nevezhető ugyan kényszerű üzletnek, a második azonban tagadhatatlanul a decentralizáció elősugallata. Ezért részünkről a párhuzam mértéke. S mondjuk el végül, a vajdasági ve zetésnek voltaképpen nem is vo! más számítási lehetősége, mint k harcolni a mostani végeredményt, i tartományi képviselők úgy ültek b egy évvel ezelőtt székükbe, hogy re videsen rájöttek, szolgálatuk m sem ér, hiszen üresen kongó tei mekben csak látszat, amit műve! nek. Ez pedig előbb-utóbb bizalon vesztéshez vezet. A várva várt tartc mányi parlamentnek egyszerűé nem volt cselekvési tere. A társada mi élet 24 területén lehet most ir tézkedni, mintegy 200 jogkör közi válogatva. Ez persze még csak eg ingatag keret, hiszen a módosító ir dítványokról a szerbiai parlamer az elkövetkező napokban mond ve leményt, s a hatáskör szűkülhet. Ár tudni kell, a vajdasági közigazgatá komoly hagyományokkal rendelke zik, a gyors megújulás nem lehe kétséges. Miként az sem, hogy a va dasági emberek - hatalomközelbe - már helyben intézhetik ügyes-be jós dolgaikat, s nem kell a belgrác minisztériumok döntéseire várniul Iskolák élére nevezhetnek ki me guknak megfelelő igazgatóka művelődési intézményeket hozhai nak létre, regionális együttműköde seket kezdeményezhetnek. És les pénz annyi minden másra. De e már a leendő nagyobb fokú önállc ság elvárt pülanata. Ami - nem me lesleg - a készülő kisebbségi tői vénynek is tágabb kereteket szál Ám tudni való, ez most még csa egy átmeneti időszak. A szerző újvidéki munkatársiul Ha az autonómiát visszautasító demokraták felhígítják a törvényt, akkor lehet, hogy a vajdasági pártok is elvetik Kasza: csatát nyertünk, de a háborút elveszíthetjük PETKY JÓZSEF „Előfordulhat, hogy csatát nyertünk, de a háborút elveszítjük” - mondta Kasza József szerbiai miniszterelnök-helyettes, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke arra reagálva, hogy a szerb parlament a szükséges minimális többséggel általánosságban elfogadta a vajdasági autonóm jogkörök visszaszolgáltatásáról szóló törvénycsomagot. A vajdasági magyar politikus rámutatott arra, hogy a jogszabályhoz mintegy száz mődÓOTÓ javaslatot terjesztettek bej 'Smelyekkel nagyon fel lehet hígítani a jogszabályt. „Ha a vajdasági autonómiával nem rokonszenvező demokraták nagyon felhígítják a törvényt, akkor előfordulhat az is, hogy maguk a vajdasági pártok a záró szavazáskor elvetik a törvényt, s ezzel megbukna a jogszabály” - mondta Kasza József. Ide tartozik, hogy a VMSZ által delegált szakértők tevékenyen részt vettek az autonómiatörvény kidolgozásában. A politikus kifejtette: nem a szerb kormány által beterjesztett mintegy 30 módosító indítványtól, hanem a többi, mintegy hetven módosító javaslattól tart. Kasza szerint a vajdasági pártoknak tanácskozniuk kell arról, mi legyen, ha az eredeti javaslathoz képest a vajdaságiak kárára túlzottan megváltoztatják a jogszabályfüzért. „A helyzetet nagyon jól jellemezte a szerdai szavazás, hiszen ádáz vita folyt a törvényről, s mindössze két szavazaton múlt a törvénycsomag sorsa” - mondta a VMSZ elnöke. Kasza szerint Páll Sándor, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (VMDK) elnöke „becstelenül viselkedett”, amikor a szavazáskor kivonult a teremből, miután keddi parlamenti felszólalásában nemtelenül támadta a vajdasági autonómiát. Keddi felszólalásában Páll Sándor azt mondta: a legjobb megoldás az volna, ha a törvényt visszavonnák, mert nem a Vajdaság tényleges autonómiáját szolgálja, hanem a hatalom újraelosztását, átköltöztetését Belgrádból Újvidékre. „A törvénycsomag nem szolgálja a nemzeti kisebbségek érdekeit sem, mert a nevükben továbbra is mások döntenének” - mondta a VMDK elnöke. A szerb kormány a vajdasági autonóm hatáskörök visszaadásáról szóló törvényhez két olyan módosító indítványt terjesztett be, amely elfogadhatatlan a tartomány számára, mert pénzügyi tekintetben és tartalmilag is jelentős mértékben csorbítaná a jogszabályt - közölte Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi miniszter, a törvény- csomag egyik kidolgozója. Az eredeti törvényszöveggel ellentétben a tartomány nem venné át a kiin kák és kórházak alapító jogaina gyakorlását, miközben a szociáli: oktatási és kulturális intézménye alapító jogainak a gyakorlása átke mine a Vajdasághoz. A másik indí vány arra a törvényszakaszra ve natkozik, amely előirányozz; hogy két hónapon belül tartomány és szerbiai részre kell felosztani ke nagy, jelenleg egységes szerbi; közvállalatot, a szerbiai erdőga; daságot s a szerbiai rádiót és telev ziót. A kormányjavaslata szerint Vajdaság alapíthat saját televízic és erdőgazdaságot, de nem ponté sítja, hogy a megalakuló két tartc mányi intézmény a jelenleg egyse ges szerb közvállalatok részét ke pezi. A tartományi miniszter sze rint ezt úgy is lehetne értelmezn hogy a két nagy szerbiai közvállal; tot nem kell felosztani. A szerző az MTI tudósítója
