Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-04 / 3. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 4. £ KOMMENTÁR Fico, a rendpárti TÓTH MIHÁLY Közhely, hogy egy újonnan létrejött politikai erő eredményességének fő feltételei közé tartozik a társadalom jelentős része hangulatának, vágyainak ismerete. Meciar annak idején eredményes volt, mert felismerte, az ország népességének kényelemszerető többsége úgy óhajt rendszerváltozást, hogy közben a lényeg ne változzék. Még az alpári hazafiságot is figyelembe vette, mézesmadzagként (a nemzeti tőkeképzőréteg fikciójával) kilátásba helyezte a meggazdagodás lehetőségét, és - tarolt. Senki se állíthatja, hogy Robert Fico, a hazai politika új üstököse nem ismeri a közhangulatot. Tudja, a plebsz torkig van azzal, hogy sötétedés után a huligánok miatt már a szomszédot is kockázatos meglátogatni. Tudja, hogy Kelet-Szlovákiában a krumplitolvajok megregulázásának programjával választást lehet nyerni. Nem volt nehéz kikövetkeztetnie, hogy a választók nem kis hányada kész pajzsra emelni azt a hordószónokot, aki azt ígéri, felgöngyöli, megtorolja a privatizációs visszaéléseket. Persze, azt is belekalkulálta számításaiba, hogy az ország lakosságának csak jelentéktelen hányada tudja, jobb társaságokban mily rosszul cseng, ha egy politikus rendteremtési programmal száll ringbe. Nem egy dél-amerikai országban halálkommandók létrehozásával fejeződött be a rendteremtés. Az olasz fasiszták és a német nácik böllérkéssel kasztrálva oktatták a kesztyűbe dudálást. És mi a helyzet ma? Csurka István vérfagyasztó derűvel ígérte meg a budapesti demokratáknak: Lesz nemulass! A jóhiszeműek azzal keresnek enyhítő körülményeket Fico számára, hogy csak azért mániája a rendteremtés, hogy kormányra kerüljön. Ő ne tudná, hogy a demokratikus elvek tiszteletben tartásában mit vár el Szlovákia politikai elitjétől a világ? Meciar integrációs kudarca megmutatta, hogy a brüsszeli vagy washingtoni döntéshozókat nem lehet „fél kiflivel berúgatni”. Már a szervezet küszöbénél tart az ország. Ki lesz hajlandó elhinni a HZDS elnökének, hogy őszintén’híve lett a nyugati orientációnak? Tegyük fel, hogy akik felvételünkről döntenek, készek lesznek feledni, annak idején miért fogalmazták meg Pozsony címére a diplomáciai tiltakozásokat. Fico most az Európai Unió szervezésének formáin fanyalog, és kioktatja az előkelő klub tagjait, hogy a szervezetnek úgymond nemzeti államok demokratikusan szervezett közösségeként kellene működnie. Szerepet tévesztett az ifjú titán; úgy tesz, mintha az EU diktatórikus szervezet lenne, és esedezne azért, hogy Szlovákiához csaüakozhassék. Most várjunk arra, hogy 7-8 év múlva Fico is bejelenti: meggondolta magát, mint Meciar? JEGYZET Tanárvadász diákok POLGÁR ANIKÓ Az egyetemi, főiskolai hallgatók sokak által irigyelt szabadságát állandó stresszhelyzet árnyékolja be. Ám a stressz oka néha nem is a vizsgadrukk - gyakran ugyanis hetekbe telik egy-egy vizsgaidőpont egyeztetése, egy- egy szakirodalom felhajtása, s egy-egy feledékeny vagy éppen felelőtlen tanár miatt előfordul, hogy az ember háromszor is hiába megy el az egyetemre, s negyedszer már igazán csak örülhet, ha végre vizsgára is sor kerül. A diákok gyakran napokon át várnak a tanárok véletlenszerű felbukkanására az egyetemen, hogy behajthassanak rajtuk egy-egy, már előre megígért aláírást, sőt, bármilyen meglepő, dé égy-egy szemfüles, tanárvadászaton lévő diák néha nagyobb sikerrel járhat az egyetem környéki kocsmákban. Baj kereső útkereső MOLNÁR NORBERT Évekkel ezelőtt megfogadtam, sosem fogadok meg semmit szilveszterkor, idén is tartottam magam ehhez, bár a kisördög mo- corgott bennem, és majdnem engedtem a kísértésnek, hogy megfogadjam: finomabban fogok bármi egyetlen köztársasági elnökünkkel. Veri a sors, még én is verjem? Most gyötörhet a lelkiismeretfur- dalás, mégiscsak meg kellett volna fogadnom, hogy nem bántom. Átok ül rajta, legalábbis őszerinte (szerintünk meg az országon ül átok még két évig). Hol egy brazil hajó gyullad meg alatta, hol közúton koccan. Annyira peches, hogy ha szolidsága nem burjánzana, és repülőgépre ülne, valószínűleg tavaly szeptember 11-én Bostonból repült volna Los Angeles felé. Én most éppen egy szigorú, ám rendkívül feledékeny ff anciata- nárnőt üldözök hetek óta. Ez a kombináció a lehető legrosz- szabb: ha ugyanis a tanár csak feledékeny, ám nem túl szigorú, gyakran a vizsgának vagy dolgozatnak az ő hibájából történt sokadik elmaradása után egyszerűen vizsgáztatás nélkül is aláírja a határidők által szorongatott diák indexét. Franciatanárnőm sajnos nem ilyen. Ő rendszeresen egy órát késik a megbeszélt időpontról, minden alkalommal elfelejti, ki vagyok és mit beszéltünk meg előzőleg, természetesen a megígért tesztet sem készíti elő, sőt még tíz percet sem hajlandó szánni arra, hogy - ha már megbeszélésünknek megfelelően eljöttem - legalább szóban feleltessen. Ő inkább saját magántanítványaival foglalkozik egyetemi fogadóórái alatt, velem addig fogalmazást írat, amelyet természetesen először nincs ideje kijavítani, azután el is veszíti, így aztán kezdődik minden élőről, s a leckekönyvem még mindig üres. Ilyen megvüágításban semmiképpen sem volt helyénvaló Mikulás Dzurinda számonkérése, hogy ugyan már, miért nem használja a légi folyosókat a sípálya helyett. Bár az is tény, hogy Pozsonyból Nyitrára nem a repülő a legmegfelelőbb közlekedési mulatság. Főleg nem egy magánlátogatásra. Ha viszont nem hivatalos út volt a szerencsétlen végű, akkor miért állt több autóból a konvoj? Schuster útjai kifürkészhetetle- nek. Hasonlóan személyiségéhez, amelynek ugyanúgy összetevője a kalandvágy, mint a szerénység. Ezért is visszatér régi közlekedőedényéhez, a vonathoz. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, óvatosan közlekedjen mindenki a Kassa-Pozsony vasúti vonalon. Ilyen jellegű balesete még nem volt köztársasági elnökünknek. Eddig elkerülte őt, ám nem biztos, hogy végleg. A Bántsuk többet Schustert ciklus keretében most a hó kért szót. Demokrácia van, csak nem szabad véresen komolyan vermi.- Azt tudom, hogy január végéig kell beadni a vagyonnyilatkozatot. Azt viszont nem tudom, hogy addig lesz- e valami kis vagyonom... (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ SME A lap szerint a következő hetekben várható tárgyalásokon dől majd el, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) milyen választási taktikát választ, és kit tekint partnerének az idei parlamenti választásokon. Már most érezhető nézetkülönbségek vannak azonban a párton belül. Pavel Koncos, a nemrég megválasztott elnök kizárta az együttműködést a Magyar Koalíció Pártjával (MKP), mert szerinte ez a párt a Szlovák Nemzeti Párthoz hasonlóan nemzetiségi alapon szerveződik. Peter Weis - aki az SDK legutóbbi kongresszusán Koncos ellenfele volt a pártelnöki székért folyó harcban - azonban elutasítja az új elnök kijelentését, mivel „az MKP nemzetközileg elismert párt, tagja az EDU- nak, ezért nem összehasonlítható az SNS-szel”. Ladislav Orosz, az SDL parlamenti képviselője elvárja, az elnök a párt országos tanácsának legközelebbi ülésén indokolja meg kijelentését. Bár a párt az MKP, az SDKÚ, az SOP és a KDH koalíciós partnere a jelenlegi kormányban, a regionális választásokon legtöbbször a HZDS-szel és a Smerrel kötött választási szövetséget. Zágrábban felbontották Miroslav Krleza 14 ládányi hagyatékát. Az író jelentősége kiterjed egész Közép-Európára Leszámolt a nacionalizmussal Az óesztendő minden bizonnyal egyik legfontosabb közép-európai kulturális eseménye volt, hogy - az író végakaratának megfelelően - a horvát fővárosban felbontották Miroslav Krleza író tizennégy ládát megtöltő kéziratos hagyatékát. E. FEHÉR PÁL Miroslav Krleía (1898-1981), aki a századfordulón a pécsi katonaiskolában, illetve a pesti Ludoviká- ban még Krlezsa Frigyesként szerepelt, a XX. századi Közép-Euró- pa, eme a monarchia baljós árnyékával küzdő világ tájékozott, felvilágosult, enciklopédikus műveltségű egyénisége volt, és döntő módon formálta át a horvát közgondolkodást, talán ugyanúgy, mint ezt az általa egyébként jól ismert Ady tette nálunk. Különben jelentőségét már a harmincas években olyan írástudók tudatosították a magyar értelmiségben, mint az annyira eltérő gondolkodású Németh László, illetve Fejtő Ferenc. December 29-én került sor Zágrábban a Krleza-ünnepségekre. Lehetett volna e régvárt aktus az irodalmi világ tisztelgése is az előtt a Krleza előtt, aki verseivel, Petrica Kerempuh balladáival, a Glembay- családról, azaz a monarchiáról szóló drámáival, valamint monumentális regényeivel (Bankett Blittvában, Zászlók - hogy csak kettőt említsek), Petőfi és Ady-for- dításaival, művészi, irodalmi és politikai esszéivel uralta és uralja a horvát szellemi életet. Ám ne feledjük, hogy az ünnepségeket személyesen Stjepan Mesié köztársasági elnök vezényelte: jelen volt a hagyaték ládáinak felbontásakor, ó nyitotta meg az író életét és munkásságát bemutató állandó kiállítást a zágrábi Nemzeti Könyvtárban és elment a híres zágrábi utcába, a Gvozdba, ahol a 25-ös számú villában Krleza és színésznő felesége lakott és most lakásmúzeumot rendeztek be, s emelte a „Krleza - mai szemmel” címmel rendezett nemzetközi szimpózium fényét is személyes megjelenésével. Mindez azután történt, hogy a független Horvát Köztársaságban, a Tudjman-éra évei alatt alig esett említés Krlezáról, hivatalosan biztosan egy árva hangot sem ejtettek róla. Tudjmanék nacionalista rendszerének jó oka volt erre. Hát elfeledhették volna, hogy a Zász- lók-ban Krleza így írt? „Hol élnek ma még a Duna mentén olyan bátor, eleven emberek, akik valamennyi dunai népnél szét tudnák zúzni a nacionalista hazugságok egész nyomorúságát, ha a »nemzetiségnek« ez a fantomja még mindig egyformán ostobán és perverz módon falja fel a józan észt? Az, hogy az efféle primitív kannibalizmustól megszabaduljunk nem nevelés, hanem jellem dolga, és saját életútján is mennyi időt és erőt áldozott e bolond látomásokkal folytatott harcban?”. Tudjmanék természetesen nem szerethették azt a tudatosan független baloldali szellemi embert, aki 1925-ben ellátogatott Szovjet- Oroszországba, aki egyik alapítója és sokáig egyik vezetője volt a jugoszláv kommunista pártnak, de egyetlen pillanatig sem habozott A jugoszláv nacionalizmust és annak nagy-szerb válfaját sem kedvelte. szembefordulni Sztálinnal, a zsda- novizmussal, illetve annak Zogo- vic-féle jugoszláviai változatával, s végül, de nem utolsósorban gyűlölte a horvát nacionalizmus minden változatát, a Mussoli- ni-Hitler-báb, Ante Pavelié-ét, aki a Tisoékhoz hasonló módon uralkodott a háború alatt. Persze, Krleza a jugoszláv nacionalizmust és kivált annak a hetvenes években támogatott nagy-szerb válfaját sem kedvelte, s világéletében tagadta olyan képtelenségek létét, mint amilyen a „szerb-horvát irodalmi nyelv” lett volna, belgrádi ábrándok szerint. De hát Tudjman azt végképp nem szerethette Krlezában, hogy az író 1980-ban beszédet mondott Tito sírjánál, s ebben megható búcsút vett ifjúságának társától, de mindenekelőtt az antifasiszta háború hősétől. Krleza halálának huszadik évfordulóját tehát a mai szociáldemokrata-liberális hatalom árra használja fel, hogy a jeles író előtti tiszteletadással hangsúlyozzák a szakítást az előző rendszer nacionalista kurzusával. Ennek a gesztusnak a jelentősége felmérhetetlen abban a horvát társadalomban, amely még mindig nem térhetett teljesen magához a Jugoszlávia felbomlását követő háború zűrzavarából, amelyben még mindig nehézséget okoz egyes háborús bűnös horvát tábornokok kiadatása a Hágai Nemzetközi Bíróságnak, s ahol sokan még mindig komolyan veszik, hogy a zágrábi főtéren Jelasic bán a lovasszobrán kardjának hegyével Belgrád felé mutat. (Korábban Buda irányába mutatott, de 1945- ben, nem utolsó sorban Krleza kezdeményezésére, a szobrot lebontották, és amikor Tudjmanék - a rendszerváltás lázában - helyreállították, akkor változtattak az irányon. Talán így akarták meghálálni az Antall-Jeszenszky kormánynak a „kalasnyikovok” illegális szállítását?) Pontosan senki sem tudhatja, hogy mit tartalmaz Krleza hagyatéka, ez a tizennégy ládányi kézirat. Azt viszont mindenki tudhatja, hogy nem csupán filológiai titkokat rejtettek a ládák, hanem történelmi és ideológiai bombaként robbanó írásokat is. Például a Leszámolás a horvát nacionalizmussal című - a túlhajtott horvát nemzeti tudat demagóg katonái által ezerszer elátkozott és ezért botrányossá lett - politikai pamfletét. Például a Jelasic bánról szóló tanulmány eredeti szövegét. És Krleza irodalmi és politikai levelezését, amelynek jelentős része kiadaüan, valamint, feltételezik, hogy naplójának is lehetnek kiadatlan részei. „Egyetemes jelentőségű értelmiségi volt” - hangsúlyozta Mesié elnök az ünnepségeken elhangzott beszédében, s hozzátette: Krleza „sok mindent prófétaként előre látott a politikában is”. Ezért fontos ennek az Krleza döntő módon formálta át a horvát köz- gondolkodást. örökségnek a megismerése. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nemcsak horvát belügy ez, hanem jelentősége kiterjed egész Közép-Európára. Egy látszólagos apró, de a szlovákiai magyarokat is érintő példával igazolnám állításomat. Krleza életművének egyik jelentékeny része, hogy vagy három évtizeden át ő szerkesztette a Jugoszláv Enciklopédia vaskos köteteit. Megmaradtak azok a szerkesztői megjegyzések, amelyeket bírálólag az egyes szócikkekhez írt. A Bratisla- váról szóló szócikkben (ugyanúgy, mint később a Kosice cikknél) élesen krizálja, hogy a szerző feltünteti a város német nevét (Pressburg), a horvát elnevezését (Pozun), de elhallgatja a magyar Pozsonyt! Krleza kifejti, hogy nem szabad meghamisítani a soknemzetiségű hagyományt, sem a városnevek esetében, sem pedig a városok történelmét illetően. Kassáról írva még konkrét példákat is említ arra, hogy a város magyar hagyományának mely eseményeit kell pótlólag beilleszteni a lexikon-cikkbe. Krlezánál az ilyen állásfoglalások jelentették a nacionalizmusok elleni küzdelem reális megvalósítását. Figyelemre méltó tehát egy ilyen örökség vállalása - egy évtizedes sértő hallgatás után. VISSZHANG Indokolatlan aggályok Mindenkor szívesen olvasom Mo- tesiky Árpád írásait, de most a Me galázni, diszkriminálni című írásakor csodálkoztam a gondolat- menetén. A megalázni, diszkriminálni szó nem méltó a státusigazolványhoz. Aggályait csodálkozva olvastam, az Ön által említett ismerősei valószínű bölcs emberek. „Bölcs belátás többet ér minden más adománynál” - írja Szo- phoklész. Én úgy gondolom, hogy a státusigazolványt csak azok fogják kérni, akik talpig magyar emberek, akik a legnehezebb időkben is megmaradtak magyaroknak (nem reszlovakizáltak, 1948 után magyar iskolába íratták gyerekeiket, és a későbbiek során sem fordítottak hátat a magyar iskolának). Nemcsak saját maguk, hanem utódaik is magyar iskolába jártak. A vegyes házasságok említése sem jogos, mert a lehetőség ott is adott. Én is vegyes házasságban neveltem fel gyermekeimet, és akkor, amikor minden magyar szomszédom gyermekét szlovák iskolába íratta - mert a ‘60-as és ‘70-es években az a téves szellem uralkodott, hogy csak szlovák iskolában lehet érvényesülni - ,mi ennek nem hódoltunk be. Azokban a nehéz időkben a magyar szülők közül nagyon kevesen voltak egy-egy rendezvényen. Azok a magyar szülők és utódaik viszont büszkén, jogosan kérhetik a kedvezményeket. Ezeket az embereket, a körülöttünk élő becsületes családokat a ma már nyugdíjas pedagógusok ismerik a legjobban. Minden faluban, településen tudják, hogy kik ezek, és boldogan fogom őket megszólítani és utukat segítem, egyengenti, hogy részesüljenek az anyaország által nyújtott kedvezményekben. Ne aggódjon Motesiky úr az említett hátat fordítókon, azok bizonyára mérlegelik helyzetüket, és amit nem szenvedtek meg, azt nem is fogják kérni. Hajtman Kornélia Nána