Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-23 / 19. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 23. ■■■■■I KOMMENTÁR SHHMH Az önközpontúság ára PÁKOZDI GERTRÚD A kormánykoalíciónak hosszas vita után sikerült megállapodnia a gázművek magánosításának menetrendjében is, illetve abban, mi legyen az idei privatizációs bevételek sorsa. Az illetékesek annak rendje és módja szerint meg is hirdették a sokat éró vállalat eladását, a megkezdett reformok folytatásán dolgozók pedig várják az eladásából származó pénzt. Menet közben változtatni az eladási játékszabályokon a presztízsvesztésen túl egyet jelentene a gazdasági reformok lassításával. Ennek következményeként évtizedekkel elhúzódhatnának azok a lépések, amelyek nélkül elképzelhetetlen gazdaságunk korszerűsítése. A gázművek privatizálási ütemének a baloldali javaslat szerinti lassítása következményeként ennél a vállalatnál is folytatódhatna az államipénz-pazarlás - az adófizetők rovására. Tisztességes eladásával viszont olyan pénzcsomaghoz juthat az állam, amely lehetővé tenné az elkerülhetetlen és sokáig már nem halogatható nyugdíjreform megindítását, az államadósság csökkentését, az egészségügy, a vasút stb. tartozásainak rendezését. Különösen a nyugdíjreform kényszerű elodázása jelentené a külföld szemében Szlovákia nehezen kiharcolt, de még mindig ingatag hitelképességének újabb kétségbevonását - vélik az elemzők is. A Szlovákia irányában tavaly felgyorsult tőkeáramlás ismét megtorpanna, miközben köztudott, hogy az ország saját erejéből képtelen a gazdaság élénkítésére, és ennek keretében munkahelyteremtésre. Ezért is nyilvánvaló: tűzzel játszik az a párt, amely (különösen ha kormánypártról van szó) pusztán szavazatszerző szándékból javasol olyan lépést, amelynek esetleges megtétele a külföld szemében egyértelműen az ország hitelének romlását jelentené. Az üyen javaslat megfogalmazójának felelősségét növeli, hogy alternatívaként nem olyan megoldást kínál, amely várható eredményét és hatékonyságát teltintve felülmúlná a már folyamatban levő eladással kapcsolatos elképzelés várt hatékonyságát. Különösebb jóstehetség nélkül is megállapítható, hogy ez a kormány sem nagy teljesítményű garnitúraként vonul be Szlovákia történelmébe. Részint azért, mert nagyon ingatag alapokról indulva túlságosan jó eredményeket nem várhatott tőle az ország. De az is rontott a teljesítményén, hogy hol az egyik, hol a másik kormánypárt igyekezett áldozni a po- pulizmusnak, lassítva ezzel a reformok végrehajtását. Ezért veszélyes a kormánypártok minden önközpontú javaslata, ezúttal a baloldal de- monstratívan populista próbálkozása. JEGYZET Elvek és bűnbakok KÖVESDI KÁROLY Nem vert fel túl nagy port, tán már feledésbe is merült, hogy néhány hete lemondott az észt miniszterelnök. Tettének oka: nem tudta elsimítani a kormány- koalíción belüli ellentéteket és megakadályozni, hogy a kormánypártok egy része a helyhatósági választásokon lepaktáljon az ellenzékkel. Levonta a konzekvenciát, és vette a kalapját. Még előbb a portugál kormányfő cselekedte meg ugyanezt, hasonló belpolitikai kudarc miatt: pártja elsöprő vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon. (Portugáliában egyébként tavaly egy leszakadt híd miatt mondott le a népjóléti miniszter.) Olaszországban „csak” a külügyminiszter dobta be a törülközőt január elején, mert személyes vereségként élte meg, hogy a Berlusconi-kormány nem repesett a boldogságtól az új európai pénznem bevezetése miatt. Az ország legnépszerűbb politikusa úgy elkeseredett az euro- szkeptikusok győzelme felett, hogy küépett a kormányból. Pedig látszólag semmi oka nem volt rá, hiszen az eurót az Appennini- félszigeten is bevezették. Észtország, Portugália és Olaszország is Európában fekszik, akárcsak Szlovákia. Mintha mégis fényévek választanának el műiket eurokonainktól. Nálunk nem szokás elvekért kardba dőlni, küépni, levonni a konzekvenciát. Nálunk fel sem merült az ötlet, hogy a Dzurinda-kor- mánynak le kellett volna mondania, amikor a HZDS szinte lemosta a porondról az önkormányzati választásokon, ráadásul úgy, hogy két kormánypárt is összeborult az ellenzékkel. Nálunk csak akkor léptetnek le politikust, ha az illetőről már marólúggal sem lehet lesikálni a sarat, vagy ha bűnbakra van szükség. Amint történik az most például az SDL berkeiben, amelynek politikai „kultúrájába” egyaránt belefér, hogy partnereit ismét és sokadszor kínos helyzetbe hozza populista próbálkozásaival (ezúttal a gázművek privatizálása) és hogy feláldozza miniszterét. Bár ezeket a partnereket a kutya sem sajnálja, hiszen több mint három éve tűrik, hogy egy elvtelenségeiről hírhedt törpepárt packázzon velük. TALLÓZÓ RESPEKT A cseh liberális politikai hetilap legújabb számában a kedvezménytörvény szlovákiai fogadtatásával foglakozik. „A törvény elleni szlovák ellenkezés értelmetlen, hiszen azok a tárgyi előnyök, amelyeket a jogszabály az ottani magyaroknak kínál, semmit sem vesznek el a szlovákoktól” - írja Peter Schutz. Kifejti: a szlovákoknak ezért nincs okuk arra, hogy ne értsenek egyet azzal, hogy a magyar kisebbség képviselői támogatást kapjanak a magyar kormánytól gyermekük után, ha azt Szlovákiában magyar iskolába járatják. Szlovákiában egyébként a törvénynek ez a leginkább bírált része. „Pozsony pozíciója azért is törékeny, mert egyedül maradt az ellenállásban. Kijev, Zágráb, Ljubljana és Belgrád már megoldotta a problémákat” - úja a szerző, megjegyezve, hogy a legkitartóbban Bukarest harcolt, de Orbán Viktor és Adrian Nastase már szintén megegyezett. „A pozsonyi diplomácia csődöt mondott. Dzurindának elegendő tere volt ahhoz, hogy az Orbánnal tartott találkozóin erről komoly tárgyalásokat kezdjen. Bár a magyarok igyekeztek megállapodni a hangosabb románokkal, semmi sem igazolhatja azt, hogy a még tavaly novemberben megalakult szlovák-magyar szakértői bizottság miért csak január 8-án ült össze először. A két fél számára a megoldás ezért csak a gyors és civilizált megállapodás lehet. Szlovákiának engednie kell radikális álláspontjából, amelybe politikusainak januári kijelentései alapján jutott. A magyaroknak pedig olyan végrehajtási formulákat kell elfogadniuk, amelyek legalábbis a Magyar Köztársaság területére viszik át a törvény hatályát” - szögezi le az újság.- Én hajlandó lennék ingázni is a munkába, de csak akkor, ha a munkaügyi hivatal ilyen szuper szolgálati kocsit utalna ki nekem, sofőrrel együtt... (Gossányi Péter karikatúrája) Az eredetileg kijelölt utód folytatni kívánná a Schmögnerová által megkezdett reformot Hajnovic, a baloldalibb Frantisek Hajnovic, a Demokratikus Baloldal Pártjának pénzügyminiszter-jelöltje folytatni kívánja a Brigita Schmögnerová által megkezdett reformokat, ha... MOLNÁR IVÁN Ha egyáltalán beüthét' áúárcave- zető székébe, ugyanis a kormányfő tegnap délután közölte, nem lát okot Schmögnerová leváltására. Hajnovic a reformfolyamat negatív hatásait egyenletesebben osztaná el az egyes szociális rétegek között. Hogy miképp képzelné az egyenlő tehervállalást, tegnap nem tudta pontosítani. Mint elmondta, az ő miniszterkedése alatt is folytatódna az árak liberalizálása. Szerinte ez elsősorban az európai uniós tagságunk szempontjából volna fontos, mivel a liberalizáció jelentős hatással van az inflációra. Ez a probléma azonban szerinte az összes átalakulófélben levő gazdaságot érinti. Itthon elsősorban a kis- és középvállalatok fejlesztésére szeretne odafigyelni, hiszen jelentős mértékben hozzájárulhatnak a munkanélküliség csökkentéséhez. Frantisek Hajnovic 1949. július 5- én született. Felsőfokú tanulmányait a prágai Károly Egyetem matematika-fizika tanszékén végezte közgazdasági matematika szakon. Szakmai ismereteit 1985-től több külföldi intézetnél bővítette; kiemelkedik a Nemzetközi Valutaalapnál folytatott 10 hetes szakmai Frantisek Hajnovic nem lesz pénzgyakorlat. 1995-ben három hóna- ügyminiszter? (TASR-fotó) pót töltött a hamburgi egyetemen, ahol a makrogazdasági modellezéssel ismerkedett. További tanulmányútjai között a bonni egyetem, a washingtoni Urbanisztikai Intézet, az angol jegybank és a német Bundesbank említhető. 1972-től több mint húsz éven keresztül a Statisztikai és Informatikai Intézetnek (Infostat) készített makroökonómiai elemzéseket. Foglalkozott azonban a háztartások szociális helyzetével is, a kilencvenes évek elején pedig részt vett az árliberalizáció negatív hatásainak enyhítését célzó intézkedések kidolgozásában. 1994-ben kezdett el dolgozni a jegybanknál, ahol kezdetben az In- fostatnál elkezdett munkát folytatta, továbbra is az elemző osztályon dolgozva. Itt, a jegybank számára készített komplex elemzések mellett, a kormány elé terjesztett dokumentumokat véleményezték, amelyek elsősorban a közpénzek elosztásával, a nemzetközi integrációval, a szociális reformokkal és a középtávú gazdasági stratégiával foglalkoztak. Hajnovic eddig a jegybank nemzetgazdasági és pénzügyi elemző osztályának vezetője volt; az osztály Szlovákia európai uniós csatlakozásához szükséges felméréseket végez. A Demokratikus Baloldal Pártjának megalakulásától kezdve tagja. A pártban a nemzet- gazdasági bizottságban dolgozott, jelentős részt vállalva a politikai erő gazdasági programjának kidolgozásában. Hajnovic nős, és az angol nyelv mellett oroszul is jól beszél. KRONOLÓGIA Kik mentek, kik jöttek? Az alábbiakban az 1998-tól hivatalban levő Dzurinda-kormányban végrehajtott személycserékről olvashatnak. © 1999. augusztus 9. - Felmentését kérte az államfőtől Gabriel Pa- lacka közlekedési, postaügyi és távközlési miniszter. Mikulás Dzu- rinda kormányfő sajnálkozását és - egyúttal - megértését fejezte ki. Palacka azért döntött a távozás mellett, mert kilenc hónapos ténykedése során több botrány is kirobbant a tárcánál; elég megemlíteni a Szlovák Távközlési Vállalat privatizálási tanácsadójának kiválasztását, a GSM 1800-as mobilhálózat üzemeltetési engedélyének odaítélését vagy a Szlovák Légitársaság működési engedélyének bevonását. © 1999. augusztus 12. - A köztársasági elnök Jozef Macejkót, a Szlovák Útkarbantartó Vállalat addigi vezérigazgatóját nevezte ki Gabriel Palacka helyére. © 1999. október 19. - Több rendezetlen privatizálási ügy miatt távozott Ludovít Cérnák gazdasági miniszter. © 1999. október 21. - Lubomír Harach parlamenti képviselő került Ludovít Cérnák helyére. © 2000. július 4. - Távozásra kényszerült Tibor Sagát egészség- ügyi miniszter, mert a súlyos beteg államfő „botrányos” gyógyítása miatt óriási nyomás nehezedett rá. © 2000. július 12. - Tibor Sagát helyére Roman Kovác parlamenti képviselőt nevezte ki az államfői teendőket ideiglenesen ellátó Jozef Migas házelnök. © 2001. január 2. - Nem tudott megfelelő magyarázatot adni arra, miből építi luxusvilláját, ezért lemondott Pavol Kanis védelmi miniszter. O 2001. január 3.-A tárca élére az addigi prágai szlovák nagykövet, Jozef Stank került. © 2001.május4.-RudolfSchuster elfogadta a kormányfő javaslatát, hogy az EU-pénzek felhasználása körül kialakult botrány miatt hívja vissza tisztségéből az európai integrációért felelős helyettesét, Pavol Hamzíkot. Időközben kiderült, a számvevőszék nem bukkant visszaélésre a PHARE-pénzekhez és Roland Tóth nevéhez fűződő ügyben, amely a felesége által út feljelentés nyilvánosságra hozatala után több héten át foglalkoztatta a sajtót, a nyüvánosságot és Brüsszelt. Jóllehet a szlovák hatóságok nem találtak semmit, az EU néhány hónapra befagyasztotta a támogatást. © 2001. május 14. - Benyújtotta lemondását Ladislav Pittner belügyminiszter. © 2001. május 30. - Az államfő Hamzík helyére Mária Kadlecíko- vát, Pittner helyére pedig Ivan Simkót nevezte ki. Addig mindketten parlamenti képviselők voltak. © 2002.január21.-ADemokratikus Baloldal Pártjának országos tanácsa döntött Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter leváltásáról. © 2002. január 22.-A párt Frantisek Hajnovicot jelölte. Hajnovic eddig a nemzetgazdasági és pénzügyi elemzési osztályt irányította a jegybanknál, (t, ú) LEVÉLBONTÁS Küzdelmünk létünkért A kedvezménytörvény elfogadásával több mint 80 év után először jut az anyaországból kirekesztett magyar ember és gyermeke hatha tós támogatáshoz. Ezt Magyarország magyarbarát polgári kormányának politikája, jól fejlődő gazdasági rendszere tette lehetővé. A magyar nemzethez való tartozást hűségesen vallva különböző előnyökhöz juthatunk már a közeljövőben a magyarigazolvány kiváltásával. Ezek közé tartozik néhány esetben az azonos jogok biztosítása a magyar állampolgárokéval, utazási, kulturális, pedagógus-, diák- és az oktatással összefüggő kedvezmény stb. Különösen előnyös lesz anyagilag is a többgyermekes magyar szülőknek magyar iskolába járatni gyermeküket, hiszen gyermekenként 20 ezer forinthoz juthatnak évente. A gyermekből nem lesz kozmopolita, renegát, majd esetleg janicsár. A magyar iskolában megtanul helyesen magyarul írni, beszélni, megismeri a magyar irodalmat és történelmet, tájékoztatást kap Nobel-díjasa- inkról, szurkolhat a magyar élsportolók világsikereiért. A többlettudás csakis előnyére válik. Azoknak a szülőknek, akik magyar gyermeküket szlovák iskolába akarják íratni, tudatosítaniuk kell, hogy gyermeküket többlettudástól és a magyar nemzettudattól fosztanák meg. Ezt nem tehetik meg a gyermek károsítása nélkül. Ne engedjenek a magyarellenes, szlovák iskolába csábító szirén hangoknak! Neveljünk és neveltessünk utódainkból becsületesen helytálló embereket! Magyar gyermek magyar iskolába való! A szlovákiai magyarság kedvezményezése magyar anyaországunk részéről a szlovák nacionalisták bizony nem kis ellenszenvét váltotta ki. Számukra ez meglepő, mert eddig nem volt olyasmi, ami a szlovákiai magyaroknak valamiben előnyös legyen a szlovák nemzet fiaival szemben. Dühöngenek azért is, mert Magyarország megegyezett Romániával. Fóbiáznak a szlovák magyarellenesek. Az jó volt, amikor földet raboltak, jogot fosztottak, kitelepítgettek? Nacioanlistáinknak rövid időn belül rá kell jönniük, hogy ami jó lesz nekünk, nem lesz nekik sem kárukra. Magyarellenességgel csakis kárt okozhatnak Szlovákiának, hiszen az ellenségeskedést a NATO és az EU nagy ellenszenvvel szemléli. Az integráció elvetése pedig csakis önmegalázást, öndiszkriminációt vonhat maga után. Az irigység kezd átalakulni haraggá, amely rossz tanácsadó lehet a közeljövőben. Magyarország vitorlái kifogták a jó szelet az EU felé is. Nekünk ebből csak előnyünk lehet. Hamarosan magyarnak lenni nem lesz hátrány az anyaországunkkal szomszédos államokban sem. Vállaljuk tehát büszkén magyarságunkat, tettekkel is önmagunkért, lehetőségünk szerint, hiszen az ember értékmérője a helytállás! Dr. Kovács János Komárom
