Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-17 / 14. szám, csütörtök

Kitekintő ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 17 Manapság leginkább az orosz fővárosba látogató turisták és a kíváncsiak keresik fel a kommunizmus bizarr szentélyét, a Vörös téri mauzóleumot A birodalom elporladt, Lenin a helyén van A Kreml magas falának ár­nyékában valós méreténél ki­sebbnek mutatja magát a vö­rös gránitból emelt mauzóle­um. V. I. Lenin - hirdeti a homlokzatába vésett arany­színű felirat. E modern kori piramis, amelyben a bolse- vizmus atyjának testét őrzik, egyben a szovjet rendszer örökkévalóságát volt hivatva szimbolizálni. A történelem azonban másként alakult. SZALAI ZOLTÁN A szovjet birodalom immár egy évti­zede elporladt, Lenin teste azonban még mindig a Vörös téren nyugszik. Hogy meddig, senki sem tudja. A mauzóleum hétfő és péntek kivé­telével naponta 10 és 13 óra között látogatható - adja hírül a Vörös tér északnyugati szélén egy oszlopra függesztett táblácska. Az egykor kö­telező kirándulások keretében ide­hozott diák- és munkáscsoportok hosszan kígyózó sora is a múlté, manapság leginkább a turisták és a kíváncsiak látogatják a kommuniz­mus e bizarr szentélyét. A belépés ugyan ingyenes, táskát, szatyrot, fényképezőgépet azonban szigorú­an tilos bevinni. A táskáktól megszabadulva, általá­ban néhány perces sorban állás után beléphetünk a mauzóleumba. Az egykor híres szobormerev kato­nai díszőrséget hiába keresnénk, az 1993-as puccs óta közönséges szür­ke mundérba bújtatott rendőrök te­relgetik a látogatót. A férfiaknak le kell venniük a sapkát. Mindenkit fi­gyelmeztetnek arra is, hogy bent nem szabad beszélgetni. Belül sír­kamrához illően sejtelmes félho­mály fogad. Néhány lépcsőforduló után egy kisebb terembe érünk, amelynek közepén üvegkoporsó áll. A hatvanas években egy, a rend­szerrel elégededen munkás kalapá­csot vágott a holttesthez, ezért ma már golyóálló üveg alatt sötét öl­tönybe és apró fehér pöttyökkel dí­szített nyakkendőbe öltöztetve nyugszik lehunyt szemekkel Lenin. A világforradalom megálmodója szokadanul kicsinek és törékeny­jelcinnek még az egyház támoga tását is sikerült megszereznie az ügyben, azzal érvelve, hogy a holttesttel a keresztény hagyomá­nyok szerint kell bánni, és ez ki­zárja, hogy múzeumi látványos­ságként mutogassák. Jelcin azon­ban a döntő lépést sosem tette meg, Lenin maradt a Vörös téren. A szovjet idők szimbólumaira va­lamiféle nosztalgiával tekintő Pu- tyin elődjénél diplomatikusabban kezeli a kérdést. Az új orosz elnök ellenzi Lenin eltemetését, mivel „az országban nagyon sok olyan Közönséges szürke mun­dérba bújtatott rendőrök terelgetik a látogatót. ember él, akit ez bántana”; - Előbb modernizálni kell az orszá­got, és amikor ezzel párhuzamo­san megváltozik a közgondolko­dás is, akkor lehet újra felvetni ezt a kérdést - válaszolta Putyin az őt faggató újságíróknak. Gyenyiszov-Nyikolszkij úgy véli: Pu­tyin helyesen döntött. - Az ország számára most nem Lenin eltemeté­sének a kérdése a legfontosabb. Döntsenek maguk az emberek. Amíg jönnek a látogatók, nem kell bezárni a mauzóleumot - vallja a szakember, hozzátéve, hogy egy át­lagos napon mintegy kétezer láto­gatója van a mauzóleumnak. Kollégája, a 87 éves Ilja Zbarszkij azonban bízik abban, hogy Lenint nemsokára eltemetik. Zbarszkij a szakma nagy öregje: 1934-től 1952- ig együtt dolgozott a balzsamozók első, legendás csapatával. Bár éle­téből majdnem két évtizedet szen­telt Lenin földi maradványainak, az idős szakember az eltemetés mellett tör lándzsát.- Nem kedvelem Lenint, mert álla­mi szintre emelte a terrort. Megíté­lésétől függedenül azonban mo­dem, civilizált népeknél nem szo­kás, hogy megőrizzék a politikai ve­zetők holttestét, és ilyen formában közszemlére bocsássák azokat. Nemcsak a kommunizmust, hanem Lenint is el kell temetni - mondja. Moszkva, 2002. január nek tetszik. Bár a test védelmében és a nagyobb életszerűség kedvéért vöröses fénnyel világítják meg, a ki­simított, retusált vonások legin­kább egy viaszbabához teszik ha­sonlatossá a bolsevik mozgalom el­ső számú emberének földi marad­ványait. Hétfőn és pénteken, ami­A világforradalom megálmodója szokatla­nul kicsinek tetszik. kor zárva van a mauzóleum, egy speciális szakembergárda veszi gondjaiba Lenin testét. Ők a Bioló­giai és Orvostechnológiai Kutatóin­tézet munkatársai. A szovjet idők­ben külön intézmény őrködött a holttest konzerválása fölött, az úgy­nevezett 1-es számú laboratórium. A pénz persze akkortájt nem számí­tott, a szakembereknek csak egy szavába került, és máris megkapták a sok esetben csak külföldről besze­rezhető vegyszereket és műszere­ket. A rendszerváltás azonban ezen a téren is változást hozott: a labora­tóriumot beolvasztották az említett kutatóintézetbe, és elapadt a bőke­zű állami finanszírozás is. Az egy­kori laboratórium ma már elsősor­ban gyógyszerteszteléssel tartja el magát, igaz, a pénzből jut Lenin holttestének konzerválására is. Az itt dolgozó szakemberek átlagosan 800 rubelt (25 dollárt) keresnek havonta. Keresetkiegészítésként magánmunkákat is vállalnak: holt­testeket készítenek elő temetésre. Jurij Gyenyiszov-Nyikolszkij, a kuta­tóintézet igazgatóhelyettese szerint az elmúlt három évtizedben Lenin holttestének az állapota gyakorlati­lag változatlan. - A tetem állapota igen jó. Évente egyszer egy speciális oldatba mártjuk a testet, hogy fenn­tartsuk a megfelelő nedvességszin­tet - mondja. Gyenyiszov-Nyikolsz­kij szerint ha a kezelés folyamatos marad, akkor Lenin még jó néhány évtizedig „egyben marad”. Alekszej Abramov, a Lenin Mauzó­leum Alapítvány vezetője szerint a mauzóleum elleni első „támadások” már Gorbacsov főtitkársága idején megkezdődtek. - 1989-ben felröp­pentek olyan pletykák, miszerint Lenin akarata az lett volna, hogy holttestét a szentpétervári Völkov temetőbe, édesanyja mellé hántol­ják el. A levéltári kutatások során azonban nem került elő olyan doku­mentum, amely alátámasztaná ezt a verziót - állítja Abramov. Miközben beszélgetünk, nyílik az ajtó, és nyugdíjasforma asszony lép be az alapítvány irodájába. Kezében 150 rubel (kb. 225 korona). - Ezt Leninnek szánom - mondja.- Hát ebből tartjuk fenn most Lenint- mosolyodik el Abramov, és már tölti is ki a pénz átvételéről szóló nyomtatványt. Borisz Jelcin a mauzóleumtól meg­vonta az állami támogatások je­lentős részét, mindössze egy 12 fős szakembercsoportot hagyva a szük­séges munkák elvégzésére. A fenn­tartási költségek javát ma az 1993- ban alakult Lenin Mauzóleum Ala­pítvány biztosítja. - Egész Oroszor­szágból és a volt tagköztársaságok­ból is érkeznek pénzadományok. Jelcin elnöksége idején többször is szóba került a mauzóleum bezárá­sának és Lenin eltemetésének az ötlete. Számos ismert személyiség- többek között Jurij Luzskov pol­gármester - is szorgalmazta ezt. (Fotó: internet) A vörös gránitból emelt mauzóleum a Kreml magas falának árnyékában A kelet-szlovákiai Sókútról származó, népszerű látványbirkózóból lett minnesotai kormányzó fényes karrierje tipikus amerikai sikertörténet Jesse Ventura akár az elnökválasztással is megbirkózhat ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Bár birkózói csillaga már leáldozott, a médiával szünet nélkül csatázik, Minnesota állambeli földijei pedig irulnak-pirulnak, amikor kormány­zójuk nagy hangon hetvenkedik. Mégsem elképzelhetetlen, hogy Jes­se Ventura akár ay Egyesült Álla­mok elnöke is lehet. Legalábbis a Reuters hírügynökség nem záija ki ennek lehetőségét. Jesse Ventura szülei a kelet-szlová­kiai Sókútról érkeztek az Újvilágba, az amerikai látványbirkózóból lett kormányzó James János néven szü­letett ötven évvel ezelőtt. Fényes karrieije tipikus amerikai sikertör­ténet: emigráns szülők gyerme­kéből tengerészgyalogos, másod- osztályú filmek mellékszereplője, profi birkózó, majd minnesotai kor­mányzó lett. Tegyük hozzá, általá­nos meglepetésre, hiszen a két nagy amerikai párt, a demokraták és a re­publikánusok jelöltjeit politikai analfabétaként verte kenterbe 1998 novemberében. Ventura korábban már beismerte, eljátszadozott a gondolattal, hogy ringbe szálljon az Egyesült Államok elnöki posztjáért, de egyelőre még nem döntött, másodszorra is a kor­mányzóságért indul, vagy más ba­bérokra tör. Egy biztos, véli a Reu­ters, a bizonytalankodó amerikai választópolgárokra egyetlen jelölt sem tett még olyan benyomást, mint Ventura. Három évvel ezelőtt képes volt a szavazóurnákhoz szólí­tani a republikánusok és demokra­ták politikai csatározásaiba belefá­radt amerikaiakat is, akik nem vet­tek volna részt a választásokon, ha fel nem tűnik ez a karizmatikus, harsány, helyenként arcátlan, ko­pasz izomkolosszus. Joe Garrettet, egy minneapolisi számítástechni­kust Ventura szókimondó természe­te varázsolta el. „Feltűnt ez az em­ber, és úgy kezdett beszélni a ben­nünket érintő dolgokról, ahogy sen­ki azelőtt. Meg tudta változtatni az emberek gondolkodásmódját” - jel­lemezte a hírügynökségnek kor­mányzóját Garrett, hozzátéve, hogy azért Jesse Ventura hajlamos átesni a ló túlsó oldalára, és néha gyorsab­ban jár a szája, mint az agya. „Ezzel árthat a közös ügyeknek, de saját népszerűségének is” - véli Ventura választója. Ezt a tekintélycsorbulást máris tükrözik a közvélemény-kuta­tások. Egy hónappal azután, hogy a Reformpárt színeiben mindössze 37 százalékkal megnyerte a kormány­zóválasztást, Ventura népszerűségi indexe 69 százalékra ugrott. Mind­össze egy évvel később, már csak 43 százaléknyi megkérdezett vélte úgy, hogy a „The Body” (A Test) művész­néven népszerűvé vált kormányzó politikai ténykedése kiváló vagy jó. A legújabb felmérések is csak 51 százalékos népszerűségről tanús­kodnak. Politikai elemzők ezt a nép­szerűség-csökkenést az amerikai gazdaság visszaesésével magyaráz­zák, amely arra kényszerítette a minnesotai kormányzót, hogy leál­lítsa kezdeményezését, amikor adó- csökkentésre jogosító utalványokat, úgynevezett „Jesse-csekkeket” osz­togatott. Az állami költségvetés ki­adási fejezeteit is megnyirbálni kényszerült, ami szintén csökken­tette Ventura népszerűségét. „Kez­detben elégedett voltam a dönté­semmel, hogy Venturára szavazok, de most úgy vélem, a kormányzónk egocentrikus, és nem veszi tekintet­be, mire van szüksége a minnesotai- aknak” - mondta a Reuters hírügy­nökségnek Kathy, egy online bolt tulajdonosa. „Tisztelem ót az őszin­teségéért, de egy kicsit elszaladt ve­le a szekér, amikor arról kezdett szövegelni, hogy a szeptember 11-i terrortámadások után ő lesz a kö­vetkező célpont. A világ nem körü­lötted forog, Jesse!” - üzente kor­mányzójának Kathy. Azt hihetnénk, egy állam kormány­zójának lenni egész embert kíván, ám Venturának arra is jutott ideje, hogy megírjon két önéletrajzi köny­vet, melyekben bevallja, fiatal korá­ban hódolt a marihuána és az öröm­lányok nyújtotta élvezeteknek. A Playboynak adott interjújában a val­lást a gyengeelméjűek felültetésé­nek, a fegyvertartás szabályozásá­ért szót emelőket pedig tudatlannak nevezte. Hétvégenként azzal egészí­tette ki évi 120 ezer dolláros fizeté­sét, hogy a ma már nem létező XFL rögbicsapat meccseit közvetítette a tévében. Ventura hiénáknak nevez­te a róla író riportereket, és gyerekes csetepatékba keveredett a helyi saj­tóval, hogy elérje, az újságírók csak a nyakukban fityegő hatalmas iga­zolvánnyal vehessenek részt sajtótá­jékoztatóin. Mostanában már alábbhagyott az újságírókkal szem­beni harci kedve, amikor azonban pár nappal ezelőtt a Reuters meg akarta szólítani, asszisztensével üzent: nem ér rá. Ventura többször kijelentette, hallani sem akar a két vezető amerikai pártról, a demokra­tákról és a republikánusokról, így nem férhet kétség hozzá, hogy a leg­közelebbi kormányzóválasztáson saját, nemrégiben alapított, amorf politikai tömörülés, a Függeden Párt színeiben indul. Ha ma még úgy is tűnhet, hogy Ventura kacér­kodása a Fehér Házzal csak móka volt, a legtöbb elemző szerint a kor­mányzóválasztást - két kevésbé is­mertjelölt ellenében - most is meg­nyerné. Larry Jacobs, a Minnesota Egyetem politológusa szerint Ventu­ra „Jekyll és Hyde”-típusú politikus, aki éjszakánként szabadjára engedi a benne tomboló vadállatot, nap­közben pedig öltönyös-nyakkendős eleganciával próbál alkalmazkodni a saját magáról kialakított, szociálli- berális imázshoz. Ventura érzéke­nyen reagál a bíráló szavakra, ezért sem sikerült még megbirkóznia az összes kormányzó-kollégáját ag­gasztó költségvetési gondokkal, azonban Jacobs szerint továbbra is olyan politikai erőt képvisel, amely- lyel számolni kell, akár az elnökvá­lasztáson is. „Ez az alak nem viccfi­gura, hanem nagyformátumú poli­tikus. Figyelemre méltóak intuitív képességei, pontosan megérti vá­lasztóit, nagyon jó a beszélőkéje. Jó lesz rá vigyázni” - állítja a politoló­gus. (jéel) Jjflljl ! Jesse Ventura nem viccfigura, hanem nagyformátumú politikus (Fotó: internet)

Next

/
Thumbnails
Contents