Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-17 / 14. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 1 KOMMENTÁR Külügyi naivitás MOLNÁR NORBERT Senki sem kételkedhet abban, hogy sikeres évet zárt a szlovák diplo­mácia. A pezsgőbontás azonban két okból is elmarad: egy normális irányultságú, külföldön is elfogadott kormánynak nem nagy kunszt eredményeket produkálnia, másrészt mehetünk a sóhivatalba a tava­lyi eredményekkel, ha az idei év balul üt ki. Bár Murphy szerint min­den elromolhat, a kedvezménytörvény körül kialakult szlovák-ma­gyar vita elharapózása olyan üzenetet is tartalmazhat, hogy Pozsony nem törekszik kompromisszumokra (Budapestnek már nem kell bizo­nyítania, a NATO-ból bámul ránk kifele), ami semmiképpen sem jó. Eduard Kukán külügyminiszter szerényen csak stratégiainak nevezte az idei évet, fordulópontot emlegetett mind a NATO, mind az Európai Unió szempontjából. Gondolatmenete azonban helyenként naivnak tűnt, utoljára Meciar külügyesei adták elő terveiket annyira leegy­szerűsítve, mint Kukán. Ezzel nem arra célzok, hogy Kukán is Meciar oldalán kezdte, csupán arra, hogy a HZDS-kormányok idején próbál­ták úgy eladni a külpolitikát, hogy teljesen függeden a belpolitikától. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne év végéig lezárni az összes csatlakozási fejezetet az Európai Unióval, de valljuk meg, erre igen kicsi az esély. Gazdasági felkészültségünk alapján in­kább 2006-ra tehető be-lépésünk, de minden bizonnyal nem ez lesz a legkomolyabb csatlakozási feltétel. A NATO-ról a külügy­miniszter, ha lehet, még gyermetegebben nyilatkozott. Meghívá­sunk - szerinte - a NATO-misszió januári látogatásától, a márciu­si brüsszeli megbeszélésektől és az Atlanti Tanács májusi ülé­sétől, a hadsereg reformjától és a közvélemény megnyerésétől függ. Mindkét esetben kihagyta a legfontosabb tényezőt: ki nyeri a parlamenti választásokat, pontosabban kinek sikerül kormányt alakítania. Mert történhet bármi Reykjavíkban, Brüszszelben, Prágában, bárhol, ha Pozsonyban nem az történik, aminek kell. JEGYZET Biztos urak JUHÁSZ KATALIN Nem lehet minden rendőr mellé állampolgárt állítani, belülről kell megindítani a gyógyító fo­lyamatot, a szabálysértő, alko­holizáló, rendbontó rendőröket ki kell rúgni, bűnelkövető rendőrnek megkegyelmezni pe­dig legalább akkora vétek, mint maga a bűnelkövetés. Ezt mondhatta a minap Ivan Simko a kerületi rendőrkapitányok­nak. Mostanában egyre nyíltab­ban beszélnek arról, amiről ed­dig csak suttogtak, hogy a tes­tületen belül nincs minden rendben, virágzik a korrupció, a pandúrok összejátszanak a rablókkal, sőt olykor szerepet is cserélnek velük. Tavaly 256 rendőr ellen indult eljárás, 196 esetben fegyelmivel végződött az ügy. Legtöbben egyenruhá­jukkal, azaz hatalmukkal éltek vissza, huszonheten bántal­mazták polgártársaikat és hu­szonnyolc rendőrről bizonyoso­dott be a kenőpénz elfogadása. Hogy teljes legyen a bizalom- tépázás, az osztrák belügymi­niszterjelezte szlovák kollégá­jának, jó lenne, ha szétnézne ebben a furcsa országban. Tör­tént, hogy egy osztrák polgár autóját ellopták, másnap a rendőrségen megadott mobil­számon hívták őt a tolvajok, és négyezer márkáért visszavásár­lásra kínálták fel a kocsit' A tranzakció helyszínére a rab­lók egyenruhás pandúrok kísé­retében érkeztek. A trencséni kerületi kapitány sem igyekszik menteni a mundér becsületét, nem és nem akar lemondani azért, mert helyettese tökrésze­gen súlyos közlekedési balese­tet okozott. Azt mondja, ő ártat­lan, hiszen figyelmeztette mun­katársait, hogy lehetőleg ne ve­zessenek ittasan. Két nyitrai rendőr egy vállalkozót végzett ki tavaly, egy másik saját kollé­gáját puffantotta le, majd ma­gával is végzett, ketten munkál­kodó betörőket „őriztek” mun­ka közben, és akkor még nem beszéltünk az embercsempész­párti határőrökről. A remek felderítettségi arányokkal kap­csolatban meg azt suttogják, hogy az eleve reménytelennek tűnő, statisztikarontó lakossági bejelentéseket a szerv egy­szerűen nem evidálja, a fülön csípett kiskorúakra pedig négy­öt lopást, betörést is rávarrnak, hogy javuljon a mérleg. Biztos azért, mert ők az urak! LEVELBONTAS Újra a magyar kártya A „valódi” és a „nem valódi” nemzeti párt politikusaitól már megszoktuk, hogy ha egy mód van rá, akkor nem hagyják ki az alkalmat, hogy az ellenünk indí­tott támadásokból politikai tőkét kovácsoljanak. így van ez most is, és Anna Malíková szerint igyekezni fognak, hogy a ked­vezménytörvény Szlovákia terü­letén ne legyen alkalmazható. Ján Slota a szlovák-magyar alapszerződés felmondását akar­ja. Rajtuk kívül szinte minden párt, legyen az ellenzéki vagy kormányon levő, képviselői alapjában egyetértenek ezekkel az elképzelésekkel, csak más színben adják a közvélemény tudtára. Románián kívül a többi érintett országgal nem akadtak nehézségek, sőt olyan kijelenté­sek is elhangzottak, hogy semmi akadály annak, hogy az anyaor­szág támogassa a más országok­ban rekedt kisebbségben élő honfitársait. Romániával nehe­zen, de mégis létrejött az egyez­ség. Úgy látszik, hogy a ma­gyargyűlöletben Szlovákia viszi a prímet. Ahányszor a szlovák politikusok kijelentéseit hallom, azon tűnődöm, hogy milyen ki­mondottan alacsony politikai és morális szintre tudnak süllyedni egyes szlovákiai politikusok, ha rólunk, itt élő magyarokról van szó. Szerintem annak csak örül­nünk lehet, hogy ez a törvény, ha kissé megkésve is, de napvüágot látott, és az a szlovákiai magyar, aki magyarnak vallja magát, élni is fog az adott lehetőséggel. Ne­kem a magyarigazolvány - a szent korona jelképével - mint­egy lelki kárpótlásul is fog szol­gálni, ha rátekintek, és talán va­lamivel könnyebben tudok fáty­lat borítani azokra a borzalmak­ra, amelyeket a háború utáni Csehországba való kihurcoltatás alatt szüleimmel átéltem, de mindeddig szlovák részről még egy bocsánatkérésre sem tellett, pedig édesapám nem volt hábo­rús bűnös, csak magyarnak val­lotta magát - de hisz az is volt élete végéig. Benyovszky László Léva TALLÓZÓ SME A katolikus és az evangélikus eg; ház tiltakozik a vasárnapi munka e len; főleg az üzletek, szupermarkf tek vasárnapi nyitva tartását szere nék betiltani. A katolikus egyhá szándékát pásztorlevél kiadásával megerősítette; a levelet vasárna minden katolikus templomban fe olvasnak. Az egyházak szerint v; sámap, a hetedik nap szent és sér heteden a keresztények számár: „Napjaink irányvonala ellentétbe áll a háromezer éves tradícióval” mondta Marián Gavenda, a püspöl kar titkára. Július Filo evangéliki főpüspök szerint a vasárnapi zárv tartás nem akadályozná a gazdas; gi fejlődést; az üzletek inkább hé köznapi nyitvatartási idejük: hosszabbíthatnák meg. Marta Ce ná, a Fogyasztók Fórumának v: zetője szerint az áruházak túlságc san is szolgálják a vásárlók kénye mét a nonstop nyitva tartással, m közben az elárusítók „rabszolg;- Sajnos, ennél jobb helyiséget egyelőre nem tudtunk találni a megyei önkormányzatnak... (Gossányi Péter rajza) mód” dolgoznak, gyakran hétvé; vagy ünnepnapi pótiék nélkül. Minél tovább tárgyalnak, annál jobban kitűnik: csak két rossz megoldás van a rendezési folyamatban Búcsú, esetleg jugoszláv FÁK A montenegrói-szerbiai ren­dezési folyamatban csak két rossz megoldás van, vagyis Jugoszlávia fenntartása leg­alább olyan értelmetlen, mint a két tagköztársaság elválása. Az idei év azonban lehet, hogy mégis a döntés éve lesz. VARGA SZILVESZTER A műtét nem sikerült, a beteg élve maradt! Felelőtlenség lenne bármiféle jós­latokba bocsátkozni, a jelek azon­ban arra utalnak, hogy a Belgrád és Podgorica közötti tárgyalások még sokáig elhúzódnak vagy éppen eredménytelenül zárulnak, vagyis Montenegrónak nem sikerül am­putálnia magát Jugoszláviáról. A jugoszláv föderáció sorsáról eddig nem született döntés, ezért az új ju­goszláv alkotmány vagy az új köz- társasági alaptörvények tervezete még kéziratban sem létezhet, nem is szólva arról, hogy a koszovói hely­zet megnyugtató rendezése nélkül szintén értelmetlen a szövegezés­hez hozzálátni. A szerb-monteneg- rói tárgyalások még nem mozdultak el a holtpontról, ezért az egyik mon­tenegrói szakértő nemrégiben dü­hösen fakadt ki, és felszólította a po­litikusokat, hogy oldják meg maguk a problémákat, ha már ennyire összebogozták a szálakat. A sza­kértők feladata az alkotmányjogi, gazdasági, szociális, monetáris, biz­tonsági és külpolitikai kérdések mindkét két fél számára elfogadha­tó megválaszolása, ám eddig az eu­rópai uniós nyomás ellenére sem ju­tottak előbbre, mert egyelőre hiány­zik a rendezéshez feltétlenül szük­séges politikai szándék. Javier Sola­na, az EU kül- és belpolitikai megbí­zottja a múlt év végén arra biztatta a belgrádi és podgoricai tárgyalókül­döttséget, hogy a jugoszláv föderá­ció fenntartására törekedjenek, és hogy csak tartalék változat legyen a jelenlegi ország felszámolása. A tár­gyalásokat enyhe tömjénfüst lengi be, Podgoricában ugyanis legin­kább Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnökre haragszanak, és azzal vá­dolják, hogy egy kleronacionalista állam megteremtését tűzte ki célul, miközben semmibe se veszi a mon­tenegrói és a szerbiai demokratikus törekvéseket. A montenegrói kül­döttség azonban, belátva, hogy nem hátrálhat ki egykönnyen a maradék Jugoszláviából, felkínálta, hogy Szerbia és Montenegró hozza létre a délszláv államok független közössé­gét, ami a Mátyás királyról szóló egyik népmese „hozott is, nem is” kategóriájába tartozna. A két köz­társaság közötti eddigi tárgyaláso­kon a legtöbb szó a közös pénz visszaállításáról esett. A podgoricai küldöttség hallani sem akar arról, hogy jegybanki kérdésekben Belg- rádban döntsenek, vagyis a kisebb tagköztársaság kitart monetáris szuverenitásának megőrzése, azaz a német márkát felváltó euró mel­lett. A Szerbiát, még inkább pedig a jugoszláv központi kormányzatot képviselő tárgyalócsoport ezzel szemben azt tartaná egyedüli üdvö­zítő megoldásnak, ha Montenegró visszatérne a dinárhoz mint egye­düli hivatalos fizetőeszközhöz, ami automatikusan a belgrádi fennható­ság helyreállítását jelentené. A montenegrói küldöttség ezt termé­szetesen elutasította, és kompro­misszumos megoldásként javasolta, hogy Szerbiában is vezessék be az eurót, amivel Jugoszlávia a hátsó udvari léckerítést átugorva tornász­ná be magát az euróövezetbe, vagy­is hamarabb vezetné be a közös eu­rópai pénzt, mint Nagy-Britannia. A montenegrói ötlettől az uniós meg­figyelőket verte ki a hideg verejték, és igencsak fellégeztek, amikor a ju­goszláv érdekeket képviselő delegá­ció elzárkózott az euró szerbiai be­vezetésétől. A közös nyelvet nem si­került megtalálni akkor sem, ami­kor a montenegrói-szerb vámunió megteremtése került szóba. Podgo­rica azzal érvelt, hogy a kis köztár­saság által bevezetett behozatali vá­mok igencsak alacsonyak, ami a sa­játos gazdasági struktúra következ­ménye. Montenegró bevételének több mint ötven százaléka a szolgál­tatásokból származik, Szerbia vi­szont gazdasága védelme miatt a minél magasabb behozatali vámok fenntartásában érdekelt. A podgori: cai küldöttség emiatt is indokoltnak látja, hogy a két köztársaság búcsút intsen egymásnak vagy hogy a leg­rosszabb esetben a délszláv FÁK-at hozza létre, ami a gyakorlatban szinte ugyanazt jelenti. A podgori­cai kabinet a szerbiai szándékoktól és az európai nyomástól függetlenül az önállóságra készül. Filip Vujano- vics a montenegrói kormány által rendezett újévi koktélon kijelentet­te, hogy az idei év a montenegrói ál­lam és a jószomszédi kapcsolatok megteremtésének éve lesz, a szom­szédok között pedig első helyen Szerbiát említette. Lehet, hogy ez csak újévi jókívánság marad, vi­szont azt jól jelzi, hogy a monteneg­rói-szerbiai rendezési folyamatban csak két rossz megoldás van, vagyis Jugoszlávia fenntartása legalább olyan értelmetlen, mint a két tag- köztársaság elválása. Az idei év azonban lehet, hogy még­is a döntés éve lesz, Szerbiában és Montenegróban ugyanis alkotmá­nyos kötelezettség az elnökválasz­tás megtartása, és ha már a nemzeti érdekek nem sarkallják a vezető po­litikusokat a szövetségi állam jövőjének felvázolására, akkor talán majd a túlélési kényszer viszi rá őket erre. Vojiszlav Kostunica, miután el­foglalta a jugoszláv államfői posz­tot, ígéretet tett arra, hogy hamaro­san új elnökválasztást ír ki, ezt az ígéretét azonban mindeddig nem váltotta be. Számára egyértelmű megoldást az jelentene, hogy ha tisztázódna, mi lesz Jugoszlávia sor­sa, mert ha a szövetségi állam szét­esik, akkor indulhatna a szerbiai köztársasági elnökválasztásokon, és nem kellene annak kimódolásával bajlódnia, hogy szövetségi ál­lamfőként miként szóljon bele a szerbiai belpolitikai folyamatokba. Mellékesen vagy talán nem is telje­sen mellékesen szólva a szerbiai ál­lamfői tisztséget Szlobodan Milose­vics, aki szerencsére már csak a há­gai bírák életét keseríti meg, annyi­ra megerősítette, hogy Kostunica befolyása szerbiai elnökként sokkal nagyobb lenne, mint legelszántabb ellenlábasáé, Zoran Djindjicsé, aki a köztársaság miniszterelnökeként je­lenleg mindennek a legfőbb meg­mondhatója Szerbiában. A szerbiai közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a köztársaságielnöl választás egyesélyes, hogy ha az ir dulók között lesz Kostunica is, szerb közvéleményben kialaku kép szerint ugyanis ő az egyetle politikus, aki nem korrupt és net kompromittálható, s aki valóba foglalkozik az állam ügyeivel. Be nyolultabb a helyzet, ha Kostunic nem jelölteti magát vagy ha a jugc szláv elnök pártja nem Kostunic; indítja a köztársaságielnök-válas; táson, mert addig nem dől el, hog mi lesz a szövetségi állam sorsa. El ben az esetben Kostunica bármelyi párttársa szinte esélytelen, ha Szerbiai Demokrata Párttal hadakc zó Szerbiai Demokratikus Ellenzé saját jelöltet állít. Az ellenzék lehe séges elnökjelöltjei között ernleg: tik Belgrádban Miroljub Labusz szc vetségi miniszterelnök-helyettest é Nebojsza Csovicsot, a szerb ko: mányfő helyettesét, aki a milosev esi időkben Belgrad polgármester volt. Csovics a felvetésre azzal re; gált, hogy túl fiatal még ennek tisztségnek a betöltésére, és ross példaként Müo Djukanovicsot ho: ta fel. A montenegrói köztársasáj elnöknek is az idén jár le a megbíz; tása, és minden bizonnyal ismét ir dúl, ám ha nyerni szeretne, akkc eredményeket kell felmutatnia. A igazi eredmény számára Montenej ró teljes függetlenségének megtí remtése lenne, ám „tartalék erec menyként” elfogadható a jugoszlá FÁK tető alá hozása is, mert hivai kozhatna arra, hogy ő minder megtett, csak a jelenlegi körűim: nyék között nem lehetett többet v; lóra váltani. Öt évvel ezelőtt a vilá Djukanovicsnak szurkolt, mert bér ne látta Müosevics első igazi elleni: lét, és nem a többnyire megveszt: gethető szerbiai ellenzéki v: zetőkben, a „népi megoldásra” p: dig jóformán senki sem tett. A hel; zet öt év alatt azonban jócskán mej változott, és a Jugoszlávia szétes: sét jelenleg gátolni igyekvő Nyug; nem ujjong Djukanovicsért, és ir kább Kostunicát támogatja mint szövetségi állam megőrzésének e szánt harcosát, ám hogy melyi harc lesz a végső, az a Balkáno előre soha nem tudható, és néha b zonyos ideig még utólag sem. Václav Klaus szerint nagyon rosszkor hangzott el a nyilatkozat, s a miniszterelnök csak olajat öntött a tűzre Zeman: „egyfajta csalás” a Temelín-népszavazás MTI-HÁTTÉR Milos Zeman csalásnak tartja az ausztriai népszavazást a temelíni atomerőműről, mert az szerinte va­lójában Csehország uniós csatlako­zásáról szól. „A népszavazást egy­fajta csalásnak tartom. Ha Teme- línről szólna, akkor minden politi­kai pártnak joga lenne véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben. De ez a népszavazás valójában Csehor­szág európai uniós csatlakozásáról szól” - jelentette ki a cseh miniszter- elnök. Úgy véli, hogy Jörg Haider, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) volt elnöke ezt eltitkolja a választók előtt. „Más szóval: Haider úr nem atomipari vagy környezetvédelmi szakértő. Haider úr a populizmuson kívül semmihez sem ért” - szögezte le a kormányfő, aki meg van győ­ződve arról, hogy az ausztriai nép­szavazás nem fogja kedvezőtlenül befolyásolni a cseh energiaipari szektor folyamatban levő magáno­sítását. A kormányfő a hét elején is keményen bírálta a népszavazást kezdeményező FPÖ-t, s Haidert „posztfasisztának” minősítette, ami erélyes osztrák tiltakozást váltott ki. A kijelentés miatt Zemant otthon is bírálják. „Nagyon szerencsétlen, s nagyon rosszkor hangzott el. Úgyis elég bajunk van az osztrákokkal, s ez csak olajat öntött a tűzre” - jelen­tette ki\Václav Klaus képviselőhá; elnök. A sajtó szerint Zemanna zseniális tehetsége van ahhoz, hog a legkevésbé kívánatos dolgok; mindig a legrosszabb helyzetben t: gye meg. Bár a kormányfőnek a 1: nyeget tekintve igaza van, kijelent: se tulajdonképpen segítségnyújtá Haidemek. Ráadásul Csehorszá nagyon ráfizethet, ha esetleg Ausz riában valóban népszavazást írni nak ki Prága uniós csatlakozásáró

Next

/
Thumbnails
Contents