Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-16 / 13. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 16. Digitália HP Omnibook 6100 EB: felejtsd el a 800x600-as felbontást, és vidd ki a blökinek játszani az 1024x768-ast is, most az 1400x1050 a menő Kis dobozban minden jó TESZT utolsó pillanatig halogattam a tesztelést, bár a Hewlett-Pac­kard termékek­kel nincs külö­nösebb bajom. Inkább féltem, hogy csalódom. Csalódtam is, kel­lemesen. A HP Omnibook 6100 EB okos kis masina, gyárilag csúcs- minőségűre hangolva. Az alapfel­szerelés: egy 1133 MHz-en ke­tyegő Pentium III (Tualatin) pro­cesszor, egy 2001 októberben mot- herboardra fagyasztott Phoenix bi­os..., na de ne menjünk a dolgok elejébe, lelkendezés helyett lássá­tok, amit én látok az asztalomon. A notebook fekete, mint ahogy azt megszoktuk. Jobb a formatervezé­se, mint ahogy azt megszoktuk. La­posabb, mint ahogy azt megszok­tuk. Hiányzik belőle a 3,5 colos le­mezmeghajtó... Nana, ez már tény­leg kirívó! Eddig csak az Apple kí­sérletezett így iMacjeivel, most már a HP is? Steve Jobséktól eltérően azonban Hewlett-Packardék mégis bepakoltak a dobozba egy lemez­egységet is, hátha még valaki hasz­nát veszi. Ha nem megy el közben a kedve, a floppidrájvot ugyanis húzd ki-told be alapon a CD- ROM/DVD helyére lehet csapni egy varázslatos gombbal, akinek van mersze hozzá. Aki meg netalán egyszerre akarja használni mind­kettőt, az mehet a sóhivatalba. Szó szerint rögtön az elején ez a csalódás ér, megfordítom a gépet, hátha többel kecsegtet. Legszélén a már említett lemezdokker varázs­gomb, majd a hangszóró-elnémító gomb és a hangerő-szabályozó ta­lálható. Ez utóbbi nem potencio- méterrel van megoldva, az már ócska dolog, s különben sem tud­ták volna összeegyeztetni az OSD (On Screen Display) eljárással, vagyis a képernyőn zölden felvilla­nó hangerőskálával. Szóval nem tapintás, hanem látás útján tudod megállapítani, milyen hangos a ki­csike. Alattuk viszont kellemes meglepetés ér, a fülhallgató és a mikrofon konnektora mellett igazi Line csatlakozó is szerénykedik. Ha tehát valakinek kedve támad note- bookkal egy zenei stúdió felszere­lését irányítani, az bátran teheti, a konnektor már megvan hozzá. Ez­után semmi különös: PS/2 csatla­kozó, ventillátorrács (nagyon fon­tos!). Hátulról szemlélve a dolgo­kat rögtön némi zsúfoltságérzetem támad: van itt pluszbillentyűzet-, USB- (kettő is), soros-, párhuza­mos-, monitor-csatlakozó, na meg a SCSI (ejtsd helyesen: szkaszi) a maga tisztességes méretével. Ter­mészetesen az úton-útfélen inter­netezőkről sem feledkeztek meg, van nekik modemcsatlakozójuk, meg egy hálózati is (LAN), ha eset­leg már megérkezett az upgrade. Két darab PCMCIA kártyadokk és egy elektromos szúnyogriasztó, az­az infraport zárja az oldalakat (a számítógépét). A klaviatúra egy csöppet zsúfolt, ám kellemes meglepetést okoz a gombok kemény, sportos rugózá­sa. Ha lúd, legyen kövér, azaz, ha már nincs egér, akkor legyen kettő, mondták a HP szakemberei és egy Accupointert (kis bigyó a bil­lentyűzet közepén, olyan, mint egy minijoystick és egy hanyatte­gér kombinációja), plusz még egy érintőpadot is beépítettek, kiki tet­szése szerint választhat. Az utóbbi­nál a felület alatt és felett is van­nak gombok. Hogy miért, rejtély, funkciójuk ugyanaz. Az általam nyúzott gépben „gyári­lag” egy Windows 2000 Professio­nal Workstation 5 volt az oprend- szer (a Service Packjával meggyó­gyítva, hehehe). A teszteléshez a Si- Soft Sandra Profes­sionalt használ­tam, előtte csupán a rendszer, meg néhány nagyon fontos dolog (Outlook, Exp­lorer) volt a le mezen. Külön szívességnek vettem az Adobe Acro­bat meglé­tét, hiá­nyoltam mainboard has too few memory slots... az alaplapon túl kevés a me- móriaszlot, kár. A Bios Phoenix EB, 2001 októberi, és „mindössze” 512 kilobájtos, hiába, neki minden bitet be kell osztani. Hol vannak azok az idők, amikor 24 kilobájt elég volt a Star Wars szimulátorhoz? Bekapcsolás után a rendszer muk- kanás nélkül betöltődik, az NT-re épülő technológia jelét mutatja a logon-név és a jelszó kérése. Ugya­nennek a technológiának viszont fi­noman ellentmond, hogy a 29 giga­bájtos lemezegység nem NTFS, hanem FAT32 rendszert használ. Sebaj, láttunk mi már kacsasőrű emlőst... Töltö­gethetünk te­hát lefelé min­den viszont egyjo kicsomagolóp rogramot. Mint mondottam volt, a Hewlett Packard Omnibook 6100EB alaplapján egy Intel Pentium III processzor repeszt 1,3 Gigahertzel, a proci mellett még ráraktak egy ESS 1988-as hangkártyát és egy csúcsminőségű ATI P6 AGP Mobility grafikus kártyát is. A memóriaegysé­geket két „bankban” tárolják, az egyikben 256 Megabájt (DIMM-RAM) terpeszkedik, a másikban még ugyanennyit berak­hatsz, a végső határ 512, és kész! Aki többet akar, vegyen duálpro- cesszoros szervert. Szerintem azon­ban egy mezei user az 512-vel is si­mán kiegyezne, tekintve, hogy ma­napság 128 mega már elégnek szá­mít. A Sandra viszont azt mondta, 1 ^ -TT­ADATOK PROCESSZOR (Dhrs-Whts) A tesztelt gép pro­cesszora: WINCHESTER (Drive Index) A tesztelt gép win­chesteré: 12 511 Processzor: Pentium III @ 1,13 Ghz Memória: MB DIMM-RAM Winchester: 29 GB, Toshiba MK3017 Grafika: ATI (43 MB memória) Képernyő: 15” LCD (TFT), 1400x1050 max @ 60 Hz 1 e 1 ­kiismeret- furdalás nélkül, férni fog, csak győzze a 3Com V.90 javítási techni­kát használó 112-es moderne. Első­re a megszokott látvány, Windows háttér, Windows Start menü, Win­dows ikonok a munkaasztalon. Nincs viszont a bosszantó várako­zás, a gép azonnal reagál, ez ilyen processzorteljesítmény és memória mellett nem is csoda. A rendszer vi­szonylag megbízhatóan működik. Én ugyan megpróbáltam lefagyasz­tani: például a parancssorban egy húszmegás fájl neve elé becsúsztat­tam egy TYPE utasítást, hát nem végrehajtotta? Igaz, hogy azután már csak a Ctrl-Alt-Delete ismert együttesére reagált, de már ez is va­lami. Miután kiválasztottam a felkí­nált logout parancsot, a gép min­dent feledve engedelmeskedett, a sípolást és a mocorgást abbahagy­ta, ám nem kérdezte meg, hogy mit szeretnék csinálni a még nem el­mentett dokumentumaimmal, ha­nem sietett bootolni. Apropó, mo- corgás! Bár a C: szinte teljesen üres volt, azért hallani lehett, amikor az olvasófej sávot vált. Sandrának meg kimondottan nem tetszett a winchester. Először is, tíz percet szánt rá, hogy felpörgesse, utána meg közölte: nem tudta rendesen elvégezni a tesztet. Ennél lényege­sen szebben sikerült a CD/DVD meghajtó tesztje, amely nem hozott semmi újdonságot, 8x sebességű DVD lévén Sandra közölte, hogy a DVD 8x sebességű. A képernyő maga a tökély. Felejtsd el a 800x600-as felbontást, és vidd ki a blökinek játszani az 1024x768- ast is, most 1400x1050 a menő. A gép minden további nélkül vissza­vált (minőség ugyanaz, nem tapasz­talható a korábbi notebookoknál oly ismerős grafika-szétdarabolás ala­csonyabb felbontáson), na meg elő­re is vált, a felbontás marad, csak teljes képernyő helyett kapsz egy ablakot, meg egy virtuális munka­asztalt. Megnyugodhatsz: nem tűnt el semmi, ha lejjebb tolod a kurzort, a képernyő hiányzó része is előtű­nik. Más problémája, hogy ezt a nagy felbontást igénylő prog­ramok (főleg a játékok) nem szeretik, mondván: másra van kitalálva az egér­kurzor. Na de ki játszik mos­tanában 1600xl200-on játé­kokat? Néhány éven belül elég sokan, megígérhetem, a jelenlegi trendet figyelembe ajánlva. Ha viszont nagyon gaz­dag vagy, akkor a legeslegutóbb említett felbontást is élvezheted, elég egy böhöm nagy monitort csadakoztatni a kis géphez, a kon­nektor megvan hozzá. S ha már a grafika lehetőségeinél tartunk, ne felejtsük el, hogy a úton- útfélen internetezés mellett most már bárhol megnézhetjük kedvenc DVD-nket. A cég tulajdonképpen három CD-lemezzel szállítja a gé­pet, kettőn a rendszer telepítő prog­ramjai vannak (nem, ezúttal nem felejtették el bootolhatóvá tenni a van egy kellemes z InterVideo (IVI) WinDVD 2000, ami - úgysem fogod kitalálni - a DVD-filmek lejátszására szolgál. Hogy a kódháborúban sem­leges mindentudóként, vagy vala­mely izgága nagyhatalom kizáró­lagos követőjeként van-e beje­gyezve, sajnos nem tudom, Amerika messze van, így csak egy kettes területi kódú DVD-t tudtam a tányérjára helyezni. A program el is fo­gadta, sőt fela­jánlotta, hogy ha esedeg nem va­gyok ve­vő a Win­dows ikonjai­nak és mun­kaasztalának je­lenlétére, akkor ám ő kész fullképernyős üzemmódot is használni, hogy az illúzió tökéle­tes legyen. Józsi bácsi bölcs mondá­sa szerint a bugyi nem a legjobb do­log a vüágon, de közel van hozzá, imigyen 1400x1050 XGA (TFT) fo­lyadékkristályos kijelzővel DVD-fil- met bámulni nem a legjobb dolog a vüágon, de nagyon közel van a tö­kélyhez. Az LCD, úgy látszik, már kiheverte gyermekbetegségeit, a HP A klaviatúra egy csöppet zsúfolt, ám kellemes meglepetést okoz a gombok kemény, sportos rugózása. gépe esetében már szó sincs gyen­gélkedésről. A színek szépek, a kép borotvaéles (na, ez most képzavar), DVD-film nézésénél csak nagyon ritkán jelentek meg szellemek, de ez talán abból adódott, hogy Michael Flatíey túl gyorsan mozgott a szín- apdon. Ha már a képernyő környékén já­runk, feltétlenül meg kell említe­nünk öt csodálatos gombot. A bosszantóan terjengős szöveg he­lyett frappáns ikonok segítik az el­igazodást. Az első három funkciójá­ra azonnal rájöttem, a www jelzésű kinyitja az Internet Explorert, a le­vélboríték jelzésű az Öutíookot, a holdacskás Sleep üzemmódba kap­csolja a gépet, vagyis elküldi alud­ni. A negyedik gombot azonban si­mán méhkaptárnak, az ötödiket pe­dig a hippi-mozgalom egyik jelsza­vára való utalásnak (csináld fel!) Én ugyan megpróbál­tam lefagyasztani: például a parancssor­ban egy húszmegás fájl neve elé becsúsz­tattam egy TYPE utasítást, hát nem végrehajtotta? veszem. Kiderül, hogy a méhkaptá- ras a HP Presentation Ready nevű programot indítja el, ami nem tu­dom, mi, mert bármit hajlandó volt kinyitni. Hogy ez most miért jó, azt lapzártáig sajnos nem tudtam kide­ríteni. Az ötödik gomb - nem fogjá­tok elhinni - nem más, mint a Win­dows Explorer indítója. Nahát! Kí­váncsi lennék, hogy mondjuk Linux alatt (képzeljünk el valami X-Win- dow rendszert, mondjuk az En- lightmentet) mit csinálna. Igazatok van, biztos, hogy semmit. Újabb kí­sérlet a hardverpiac liberalizására? A dobozban található még kézi­könyv a Windowshoz (hülyéknek, de hát ez kell, nem lehet csak egy kis cetlit mellékelni: íme a tech- support telefonszáma), kézikönyv a géphez (hülyéknek, de hát el kell fogadnunk, hogy olyasvalaki is vesz számítógépet, aki abszolút nem tudja, mi az). Van még egy SCSI-kábel (mindössze huszonöt centi, na de legalább nem fojtja meg magát az ember a fene sok hosszú drótokkal), egy bájos kis műanyag keret, amelyet a CD- ROM/DVD, vagy az előbb elmon­dottak alapján a floppy helyébe dughatunk, ha éppen egyiket sincs kedvünk használni, hogy a gép bel­seje nehogy port kapjon (gazdag házaknál ez általában nem szokott probléma lenni, bejárónő lévén a lakásban). Van még továbbá egy praktikus bőrerszény a kijáró meg­hajtóknak, meg egy pici piros pötty, ami az Accupoint teteje, ha netán elhasználódna (előrelátás). Mindezt összefoglalva: a gép na­gyon jó - lenne, a Windows nélkül (e sorok írója eltökélt Linuxos). Tel­jesítménye a Pentium 4 család bár­mely tagjával összemérhető. A 256 MB RAM bonyolultabb grafikai programok futtatására is elég, az LCD képernyő pedig nagyon jó mi­nőségű. A Windows hibája, hogy a Sandra (burn-in) legkeményebb nyúzótesztjénél éppen a lemezegy­ség terhelésénél fagyott le a rend­szer, amúgy a 29 gigabájt egy ideig még elegendő lesz. A winchester azonban nagyon könnyen, egy csa­varhúzó segítségével kicserélhető. Ugyanez áll az optikai meghajtókra is, bár az a sanda gyanúm, hogy a sok ki-be tologatás nem tesz jót az egységnek, nem is beszélve a belső konnektorok kopásától. A hang minőségét nem lehet az asztali gé­pekéhez mérni, de ez talán érthető, a hangszórót nem lehetett túlmére­tezni, bár maximális hangerőn is vi­szonylag halknak tűnt. A HP Omnibook 6100 nagyon okos kis gép, többre képes a megszokott­nál. Pozitívumai a gyors processzor, a nagy és cserélhető hard drive, a szép kép. Negatívumok viszont a ki­járó CD-ROM/DVD, és a progra­mok hiánya. Magas árfekvése miatt csak olyan üzletembereknek ajánl­juk, akiknek minden perc drága, ám néha szeretnek egy jó film mel­lett kikapcsolódni, és igényük is van rá, hogy ezt bárhol megtehessék. Köszönet a Neopublicnak a teszt­gépért! (gergő) HÍREK 3 GB egyetlen floppy lemezen A Fuji Photo Fűm USA tegnapi bejelentése szerint a cégnek újabb áttörést sikerült elérni a mágneses elven működő médi­ák, tárolóeszközök területén. Az új technológia segítségével nagyságrendekkel sikerülhet megnövelni a mágneses elvű tárolóeszközök kapacitását. A cég által kifejlesztett NANO CUBIC technológia egy ultra­vékony hordozóréteget takar, mely megnövelt „felbontás” mellett nagyon magas jel-zaj viszonyt képes nyújtani, mely ideális a magneto-rezisztív (MR) olvasófejek számára. A technológia segítségével akár 1 TB (terabyte) tömörítetlen adat is rögzíthető egy digitális videokazettára, vagy akár 3 GB tárolási kapacitású floppyle­mezek is készíthetők vele. A nagyságrend érzékeltetésére: 1 TB közel 200 darab DVD- minőségű, 2-órás mozifilm tá­rolására elegendő. A NANO CUBIC réteg-technológia egyik óriási előnye, hogy rendkívül költséghatékony, a rendelke­zésre álló gyártósorokon a so­rozatgyártás szinte azonnal megkezdhető, (hwsw) 120 GB-os merevlemez A programok által igényelt hely egyre csak növekszik. Nem könnyű igényeiknek meg­felelni. Ilyen jellegű problémá­inkra jó ideig megoldást jelent­het a WD 120 GB-os meghajtó­ja. A Western Digital 2000 ok­tóberében piacra dobta 100 GB-os „Special Edition” win­chesterét, melynek egyik érde­kessége volt, hogy 2 MB-os gyorsítótárral rendelkezett. Nem kellett sokat várni a kö­vetkező megjelenésre, a kapa­citást és a puffer méretét to­vább növelték, így jött létre az új. A Western Digital „Special Edition” Caviar 120 GB ára magasnak tűnhet, de jelenleg még kevés a felhasználó, aki ekkora igénnyel rendelkezne. Viszont azoknak akiknek ekko­ra kapacitásra van szükségük 389 dollárt kell kifizetniük a készülékért, (i) Feltörték a Hungaroring weboldalát A magyar Forma-1-es pálya weblapját egy World of Hell néven jelentkező csapat törte fel; nevükön kívül csak egy sátánista jellegű képet hagy­tak az oldalon. Magyarorszá­gon korábban számos na­gyobb vállalat szenvedett el hasonló akciókat, ezek közül az Elender ügyében a be­törőket azonosították, ellenük eljárás indult, (index) SMS-AJÁNLÓ Hol tud a legjobban megla­pulni a nyuszika? Az úthen­ger alatt... Hiányod mindig megvisel, nél­küled lenni szörnyű érzés! Per­cekig csak ülök és azon tanako­dom ki vihette el a WC papírt!

Next

/
Thumbnails
Contents