Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-14 / 11. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 14. TÉMA: A VILÁG LEGJOBB SZÁLLODÁI 9 Bármilyen hihetetlen, a világ legjobb szállodái a délkelet-ázsiái nagyvárosokban vannak Ezeregyéj szaka, luxuskivitelben Burj-al-Arab, a hétcsillagos Arab Álom (Fotó: internet) Felejthetetlen történetek a párizsi Ritz bárjából Elveszett mondén világ FELDOLGOZÁS Vajon milyen lehet a világ legjobb szállodája? - tehetik fel a kérdést szakmabeliek és turisták egyaránt. A kíváncsiak utánanézhetnek az interneten vagy különféle szálláskatalógusokban, míg a tehetősebbek elmennek, és saját maguk próbálják ki. ÖSSZEÁLLÍTÁS Az első meglepetések már a repülőtéren várják a látogatót. A megérkezéskor ugyanis a tophotelek vendégeit a szálloda alkalmazottai fogadják, a londiner viszi a csomagokat, és a nevek egyeztetése után luxuskocsikkal a hotelbe viszik. Itt az udvarias szállodaportások, boyok, helybeli hostessek az elmaradhatatlan mosollyal állnak az ajtóban. Ismét leellenőrzik a neveket, úgyhogy a néhány méterre található recepción már mindenkit nevén szólítanak, és ezt nem felejtik el az ott-tartózko- dásunk idején sem. A boyok mindenkit felkísémek a szobába, aki óhajtja, szobánként külön inast is kérhet, ez a szolgáltatás a luxuslakosztályokhoz általában automatikusan jár, mint ahogy a kisebb-na- gyobb figyelmesség is - gyümölcslé, friss gyümölcs, csokoládé, virágcsoda vátja szobájában az érkezőt. Bármüyen hihetetlen, a világ legjobb szállodái a délkelet-ázsiái nagyvárosokban vannak; Bangkokban, Hongkongban, Dubaiban. A világ legjobbjaként ismert Bangkok Oriental 1876-ban fogadta első vendégeit, igazi renoméját azonban a 35 éve itt dolgozó igazgató, a német származású Kurt Wachtveitl- nek köszönheti. A szálloda vezetése az olcsó munkaerőből felépített 1200 fős gárdára és a nagyszámú vevőre alapozva kínálja magas áron szolgáltatásait. A szobaár 400 amerikai dollárnál kezdődik, egy lakosztályért 2-3 ezer dollárt is elkérnek, de az ár összhangban áll a minőséggel. A szobák természetesen tágasak, a legmodernebb technikai berendezésekkel felszereltek, és a helyiségeket négyévente teljesen ÖSSZEFOGLALÓ A bécsi Sacher, az egyik legjobb és leghíresebb szálloda, amelyet egykori tulajdonosa apjának, a híres torta megalkotójának nevét viseli máig. Nemrég ünnepelte 125 évfordulóját. A baracklekváros csokoládétorta története régebbre, egészen 1832- re nyúlik vissza, amikor Metternich herceg, külügyminiszter majd kancellár egy alkalommal vacsorát adott, de főszakácsa megbetegedett. A desszert elkészítése ezért az akkori tanoncra, bizonyos Franz Sacherra maradt, aki olyan sikert aratott vele, hogy Sacher 30 éves korára meggazdagodott belőle. Fia, Eduard már Londonban és Párizsban tanulta a szakmát, majd 1864- ben Bécs Döbling kerületében vendéglőt, két évvel később pedig a belvárosban előkelő éttermet nyitott. Amikor az Operaház építése miatt 1869-ben lebontották a mai Sacher szálló helyén, az opera mögött álló színházat, a telekre úgynevezett bútorozott ház épült, amely azonban sokáig üresen állt. Eduard Sacher 1876-ban vette meg, s eleinte a földfelújítják. Ha valaki épp ezen időszakban tartózkodik itt, voltaképpen nem sokat vesz észre a munkálatokból. Ilyenkor ugyanis a szálloda és a liftek egy részét diszkréten lefüggönyzik, hogyne legyen szembetűnő a rekonstrúkció. Ez idő alatt a liftek mellett minden emeleten pincérek várják a vendégeket, és a 10-20 másodperccel hosszabb várakozásért cserébe kaviárt, rákokat, gyümölcsöket és egyéb finomságokat szolgálnak fel. A liftnél pedig minden este bekészítenek egy üveg méregdrága Moet Chandon pezsgőt - kárpótlásul. Mind a bangkoki, mind hongkongi szinten üzletet rendezett be, az emeleti szobákat pedig kiadta. 1880-ra a ház már arról volt híres, hogy az előkelő urak itt találkozgat- tak az operaház balerináival. Akkor azonban Sacher (37 éves korában) megnősült, s felesége, az alig 21 éves Anna átvette az uralmat a „műintézet” felett: a fülledt légkörű szeparékat felszámolta, s hamarosan olyan hírre tett szert a Sacher, hogy koronás fők és a zenei világ koronázatlan királyai adták egymásnak a kilincset. A monarchia bukásával lefelé ívelt a szálló története is. A vastag szivatjairól is híres Anna Sacher 1930-ban halt meg, tetemes adósságot hagyott hátra, s a Sacher négy évvel később csődbe ment. Ekkor két tekintélyes család, a vendéglátó Siller házaspár és Hans Gürtler ügyvéd vette meg a Sachert, majd a második világháború után a Sacher- család lassan felvásárolta Sülerék részét. Azóta újra a gazdagok, szépek és híresek szálláshelye. Ma a Sachert - amelyből Salzburgban is van már egy - Elisabeth Gürtler asz- szony, a bécsi társasági élet ismert alakja, az Operabál egykori háziasz- szonya vezeti, (m)- s nem kevésbé híres - Mandarin Oriental Hotelnek 6-7 étteremé van, ahol a kínálat a helyi specialitásoktól a francia, mediterrán konyha remekeiig, grillbárokig terjed. Hongkongban különösen az ebéd bizonyul népszerűnek, hiszen az üzleti negyed közepén található szálloda meglehetősen drága éttermei előtt hosszú sorokban álltak a környező cégek menedzserei, akik képesek akár 3-4 ezer koronának megfelelő összeget is otthagyni egy ebédért. Tény, hogy a vüág legjobb szállodáiban a gasztronómia kapja a legnagyobb figyelmet. A Dubainál egy miniszigeten egymilliárd márkáért 23 ezer tonna carrarai fehér márványból építették fel a vitorla alakú Burj-al-Arabot, a világ egyetlen hétcsillagos szállodáját. A megrendelő Mohammed bin Rasid AI Maktum, a hotel tulajdonosa, és egyben a kis ország trónörököse. A herceg, aki üzletembernek sem akárki, gyermekkora óta álmodott egy mesterséges szigeten felépítendő arab vitorlásra, helyi nevén dau-ra emlékeztető Ezer- egyéj-hotelról. Szerencsés ember. Olyan famíliába született, ahol az álmok megvalósulnak. Wolfgang Nitschke, a hatvanéves német igazgató azt mondja, ez a világ legdrágábban épült magánépülete. A fantasztikus vitorla magassága 321 méter, vagyis 21 méterrel magasabb a párizsi Eiffel-toronynál, és ezzel a tizenötödik a földkerekségen. Az előcsarnok 182 méter magas. Nem meglepő, hogy itt nincsenek hagyományos hotelszobák, csak lakosztályok. Abból viszont pontosan 202 darab, mindegyik legalább kétszintes. A legkisebb 169 négyzetméter, a legnagyobb 780. Aranyozásukra lakosztályonként átlag egy kiló aranyat használtak fel. A legkisebb lakosztály éjszakánként 800 dollár. Reggeli nélkül. A reggeli külön 32 dollár, személyenként. A Perzsa-öböl valószínűt- lenül kék vize még a fürdőkádakból is látszik. A 24 étterem és bár közül az A1 Mahara mélyen a tenger szintje alatt van, és csak rövid tengeralattjáró-utazással közelíthető meg. A másik véglet: az A1 Muntaha vendéglő viszont 190 méter magasan van. Az összesen 404 vendéghez 1200 főnyi személyzet áll rendelkezésre. Minden lakosztályhoz külön butler - brit jellegű inas - dukál, a naponta többször bekészített desszert doboza harmonizál a bútor színével. A vendégeket száz autó várja, a világ legnagyobb Rolls-Royce flottája. A közelmúlt néhány vendége: Brunei szultánja, Aga Khan és Inara Bégum, Abdallah - Jordánia, Lionel Richie - a pop, valamint Michael Schumacher - a Forma-1 fejedelme. Királyi hely, királyoknak, (o-o, i-t) Aki az elveszett mondén világ után kutat, az Párizsban a Ritzbe tér be. Megannyi híres embert fogadott a Place Vendőme-i palota: művésznek, politikusnak, királynak adott szállást és otthont. Filmek, regények, pikáns sztorik színhelye volt; a híres grandhotelben regényhősök, musicalsztárok születtek és azok a felejthetetlen történetek, amelyeket még ma is gyakran emlegetnek a szálloda Hemingway-bár- jában. Scott Fitzgerald egykoron naphosszat üldögélt a Ritz Cambon báljában, melyet csak később neveztek el Hemingwayról. A hóbortos, kicsapongó amerikai író akkor még nem volt oly sikeres és tehetős, mint idősebb kollégája, hetekig kellett volna spórolnia, hogy egy drinket rendelhessen a Ritz báljában. Fitzgerald itatta He- mingwayt, aki ebben a bárban saját Mekkájára talált. Más világfik is így éreztek a múlt század húszas éveiben, amikor a tengerentúlon kitalálták az alkoholmentes bárokat. Sokáig itt tanyázott az amerikai elit: Woolworth, Rockefeller és Cole Porter - aki arról lett nevezetes, hogy a kupicákat sorozatban fogyasztó hírességek közül a leg- stabilabban ült a báreszéken - a finom koktélokat és a régi világ hangulatát élvezte. A Ritz volt a kedvenc szállodája Marcel Proustnak, aki itt írta Az eltűnt idő nyomában című könyvét, Coco Chanel pedig 35 évig bérelte az egyik lakosztályt, holott csak néhány lépésnyire volt a Ritztől saját háza. A pompás európai grandhotelek különös, zárt világot alkottak. Nemcsak szállást, szép szobát, kitűnő konyhát és koktélt kínáltak, hanem korlátlan lehetőségeket is. Ma furcsán nézne a Ritz szállodaportása, ha valaki hatalmas vadmacskával vagy krokodillal vonulna be századmagával és csinnadrattával az elegáns hallba, s bolondnak néznék a vendéget, ha azt kémé, hogy az egyik emeletet árasszák el vízzel, mert velencei partit kíván rendezni. Hajdanán senki sem panaszkodott az amerikai dollármilliomosok gondolapartija miatt, senki sem botránkozott meg, amikor Hemingway a vécékagylóra lövöldözött, amikor Dali szobája falán örökítette meg szürrealista világát. A szálloda vezetése tolerálta a gazdagok hóbortjait, a festők, az írók kreatív orgiáit, támogatta a művészvilág géniuszait, hogy marandandót, hogy felejthetetlent alkossanak - önmaguknak. A szálloda pompás termeiben Jean Cocteau vitt színre operettet Darius Milhaud zenéjére, melyre a Daighilews balettosai táncoltak Coco Chanel kosztümjeiben. A színházi függönyt Pablo Picasso tervezte. Persze, nemcsak a párizsi „fogadó” folytatta ezt a különös szállodapolitikát, hanem a többi híres európai grandhotel, a mardidi Palace, a római Excelsior, a londoni Savoy is, ahol annak idején Winston Churchill és Korda Sándor, a magyar származású hollywoodi filmmogul ült egy asztalnál, s azon morfondírozott, melyik színész vehetné át a magyar miniszterelnök szerepét... Még a második világháború sem tudta megfosztani fényétől, pompájától a régi szállodákat. Az épületeket - amelyek többségében a háború alatt hadiszállást, kórházat, menekültotthont rendeztek be - az ötvenes években felújították - régi és új művészek, mondén sztárok szállták meg, mind olyanok, akik a vágyott édes életről álmodoztak. És Fellini ekkor találta ki a Dolce vitát, álmában ekkor hozta le a plakátról, s szöktette szökőkútba Anita Ekberget, az álomszép szőke asz- szonyt. Visszatért Mekkájába Ernest Hemingway, kipakoltatta a Ritz pincéjéből régi, a húszas években elrejtett kofferét, előhalászta jegyzetfüzetét, naplóját, majd megírta könyvét a párizsi vad évekről. César Ritz egy szegény svájci pásztor 13. gyermeke volt, huszonévesen pedig már a nizzai nagyszálló igazgatói székében ült. Az 1870-es évek közepétől számos hotelt irányított Európában, 27 évesen átvette a luzerni Grand Hotelt, majd a londoni Savoyt. 1898-ban nyitotta meg a párizsi Vendome tér 15. szám alatti palotában a nevét viselő szállodát. Ugyanakkor Tennessee Williams a római Excelsiorban az öregedő színésznőkre és Fellini „édes életének” keserű mellékízére összpontosította figyelmét, Thomas Mann pedig a zürichi Delder szállóban tökéletesítette Felix Krull regényének szereplőit. Mint minden szépnek, ennek az idilli érának is vége lett. A grandhotelek fénye kialudt: a biznisz vüágá- ban a szállodaláncok vették át a vezető szerepet. A grandhoteleknek már csak nevük van, a kliensek megváltoztak: sznobok, jet-set- tagok, újgazdagok, Hollywoodból átruccanó sztárok járnak a híres szállókba. A fényűzően berendezett, óriási kulturális hagyománynyal bíró falak között nyárspolgárként hat Michael Jackson, a Rolling Stones vagy a Spice Girls tagjai. Ők is orgiákat rendeznek: szürrealista képek helyett pudingot löknek, hánynak a szobafalra, motoron száguldoznak a szállodafolyosókon, nem zenébe, hanem bűzbe, zajba, borítva az épületet. Mindez nagyon távol áll a régi mondén világtól, melyről már csak történeteket mesélnek - mondjuk a Ritz Hemingway bárjában. (ug) SZOBÁK, KILÁTÁSSAL Bár egy-egy elnöki lakosztályban töltött éjszakáért a földi halandók számára megfizethetetlen összegeket kell leperkálni, e luxusapartmanok fenntartása önmagában nem feltétlenül kifizetődő egy-egy szálloda számára. Az elnöki lakosztályok révén becserkészett hírességek viszont öregbítik a ház hírnevét, és ezzel a drága lakrészek mégiscsak visszahozzák a kialakításukba ölt milliókat. A Budapest Hilton elnöki lakosztályának fürdőszobája alighanem a legelegánsabb szállodai vizesblokk Magyarországon: a helyiség közepén álló fürdőkádból is élvezhető pesti körpanorámát csak a Halászbástya egyik tornya „zavarja”. A három éve felújított, 408-as szobaszámot viselő apartman költsége - a modem és antik bútorokkal, az afgán szőnyeggel és az álomfürdőszobával - mintegy 50 millió forint volt. A Budapest Marriott felújítására 25 millió dollárt költött az amerikai Marriott szállodalánc. Hogy ebből mennyi jutott az elnöki lakosztályra, nem tudják megmondani, az viszont biztos, hogy annak berendezése ugyanolyan, mint bármely más Marriottban. Nemcsak a bútorokat gyártják az Egyesült Államokban, de még a falakon lógó nyomatokat is az egységes „Marriott-ízlés” jegyében szállították. Ma a Budapest Marriott elnöki lakosztálya csak a kilátás tekintetében egyedülálló; a körpanorámás lakást egy villásreggelihez ideális fedett és egy kislakásnyi nyitott terasz egészíti ki. A Kempinski budapesti szállodájának piármenedzsere arra büszke, hogy náluk nincs két egyformán berendezett ház. A Kempinski Hotel Corvinus két - egyenként 224 négyzetméteresre bővíthető - elnöki lakosztálya még egymástól is különbözik. A szállodát „kulcsra készen” megtervező stockholmi AB Living Design a lakosztályokat modem, lakható lakásként képzelte el. A másik elnöki - amelyben a fekete-barna színek és az üveg dominálnak - az újat a régivel keverő, nagyvonalú, visszafogottan hivalkodó lakosztály. Több patinás budapesti szállodában nincs elnöki lakosztály, üyen például az Astoria vagy a Gellért. Az 1914-ben épült Astoria - amelynek ódon luxusa, bár meglehetősen lelakott, máig hatásos - legszebb lakosztálya a 414-es, ahol a hatvanas évek táján az éjjeliszekrénybe barkácsolt rádió jól megfér a századforduló klasszicizáló bútoraival. „Az őszirózsás forradalom alatt gróf Károlyi Mihály és Andrássy Katinka lakott itt” - mutatja meg a sarokszobát a piármenedzser. A fénykorában a hazai elegancia netovábbját jelentő, ám a háború alatt kiégett Gellért 1959-ig jóformán érintetlenül állt, csak Í972-re végeztek az összes szoba komfortosításával. A kívülről korhű, belülről viszont a hetvenes, a nyolcvanas és a kilencvenes évek ízlését vegyesen tükröző hotel 14 lakosztályának felét felújították, és részben - egy olasz cégtől származó - biedermeier ízű, részben a két háború közötti magyar bútorokkal rendezték be. (hvg) A leghíresebb párizsi szálloda az intézmény presztízséhez méltóan berendezett szobákat és lakosztályokat, egy elismert, de természetesen nem olcsó éttermet és bárt, valamint egy kisebb uszodát kínál. Összesen 135 szobája és 40 lakosztálya van. Az egy/kétszemélyes szobák ára 3000/3600 frank, a lakosztályoké 4900 franknál kezdődik. (Fotó: internet) A gazdagok, a szépek, a híresek szálláshelye 125 éves a bécsi Sacher
