Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-05 / 279. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 5. TÉMA: MIKULÁS A keresztényüldözések alatt a myrai püspököt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték Hívják Mikulásnak, Santa Clausnak, Father Christmasnak Amikor a századfordulón a Mikulás még világos nappal járta a falut, a szigorú botos Mikulás előcsalta a kuckóba bújt gyereket, kifaggatta tud-e imádkozni. Járt a vessző, ha bebizonyosodott, hogy nem tud, még az anyja is kikapott. (Fotó: internet) Szent Miklós története Szokások, népi hagyományok Régóta hordja, adja az ajándékokat ÖSSZEFOGLALÓ A pirQS köpenyes, hófehér szakállú pregúr régóta hordja az ajándéko­kat a gyerekeknek. Néhány or­szágban a névnapján, december hatodikán, másutt december ötö­dikén este, megint másutt kará­csony éjszakáján. Az amerikai és a kanadai gyerekek levélben kémek tőle ajándékot. Áruházak bérelnek fel alkalmi Mikulásokat, akik „fel­veszik” a kicsiktől a megrendelése­ket. Aztán megérkezik az igazi Mi­kulás, vagy a Santa Claus, és a gye­rekek zoknijába édességeket, gyü­mölcsöt, apróbb ajándékokat tesz. A briteknél ugyanezt a szakállas urat Father Christmasnek, azaz Ka­rácsony Apónak hívják. Franciaor­szágban a gyerekek a kandalló elé teszik a cipőjüket, és a Pére Noéitól kapják az ajándékot. Németország­ban Szent Miklós december hato­dikán érkezik. Édességeket hoz, és egyúttal összegyűjti a gyerekek lis­táit, amelyekben megíiják, mit sze­retnének kapni karácsonyra. Jólle­het a Christkindl a címzett, az aján­dékot szenteste a Weihnachtsmann hozza. Hollandiban, Belgiumban és Luxemburgban szintén decem­ber hatodikán érkezik a Mikulás. Csak éppen nem szánon, hanem csónakon, és Spanyolországból. A parton fehér lóra száll, és úgy járja az utcákat. Szolgáját Swarte Piet­­nek hívják. A kéményen ereszked­nek le, és a gyerekek cipőjébe te­szik az ajándékot. Dániában, Nor­végiában, Svédországban is ismert figura a fehér szakállas öregúr. De a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy egy manó „kézbesíti” a Mikulás ajándékait karácsony este. A dánok és a norvégok ezt a manót Julenis­­sennek, a svédek Jultomtennek ne­vezik. A gyerekek persze tudni szeretnék, mit csinál a Mikulás és manói, amikor nem ajándékot osztogat. Megszületett a Mikulás-legenda, amely szerint a finnországi Lapp­földön lakik. Egész pontosan Kor­­vatunturin, azaz Fülhegyen. A nyúlfülre emlékeztető kopár hegy tulajdonképpen a Mikulás füle, alti azt hallgatja, jól viselkednek-e a gyerekek. Csapatnyi manó segíti munkáját, (u, in) A csúf krampuszok a gyerekeket rémítgetik, de szép fiatal nőkre is szívesen vadásznak kevesebben tudják - szép fiatal nőkre is szívesen vadásznak egyes vidékeken, és bizony a vir­gáccsal oda is csapnak a felnőtt szépségeknek. A karintiai Wel­­lersdorfban, Klagenfurt közelé­ben a század eleje óta egész krampuszcsoport lakozik. A kissé a busókra emlékeztető maszkjai­kat maguk készítik, s nemcsak Mikuláskor, hanem év közben is találkoznak egymással, annál is inkább, mert legtöbbjük az ön­kéntes tűzoltóságnak is tagja. A wellersdorfi krampuszok végig­járják a falut, de virgácsot nem visznek, itt ez soha nem volt szo­kás. Különben is: erőszakról szó sem lehet, még virgács formájá­ban sem. A krampuszokra a felvo­nulás közben őrök vigyáznak. No nem azért, hogy nehogy valakit megverjenek, hanem mert a maszkokban rosszul látni: ne­hogy nekimenjenek valaminek. A kereszténység hatására a kram­pusz az ördöggel azonosult, s nap­jainkra már igazán megszelídült, gondoljunk csak például a bécsi cukrászdák bájos fekete-piros mar­cipánsüteményeire, a játéküzletek ördögöcskéire. Bár a Mikulás ünneplése elsősor­ban a polgárság körében terjedt el, az e napon való ajándékozás­nak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat né­mileg átmentve, a diákok apró­szentek napi püspökválasztásá­nak szokásaival ötvözve alakult ki a magyarországi és a hazai úgy­nevezett Mikulás-járás, főleg a Dunántúlon, a Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet számára a Mikulás-járás a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásá­nak ünnepi alkalmává, (mti, i-t) tett rajtuk. Az ima befejeztével, pedig a szemük-láttára belevetette magát a habok közé, és eltűnt. Ez a tengerbe ugrás egyet jelentett az odaveszéssel, s ezért ezt egyszerű ember nem tehette. Amikor el­csendesült a vihar, mindenki meg­döbbenésére, a vízbe esett ha­lottnak vélt tengerészek nyugodt álmukat aludták a hajófenéken. A zarándokúiról hazfelé Miklós ellátogatott az anatóliai Myrába. Itt legendás körülmények között püspökké választották. Majd később amikor a jeruzsálemi út tengerészei közül néhányan Myrában jártak, hálaadásra be­tértek imádkozni a templomba, ahol Szent Miklós püspökben fel­ismerték a hajójukon a viharban imádkozó személyt, s ettől kezd­ve a tengerészek hozzá imádkoz­tak a bajban, és így a védőszent­jükké vált. Életét Miklós a gyerekeknek és a népnek szentelte. 52 évig volt Myra város vezetője. Titkos aján­dékozásai során karácsony előtt a névnapja táján, a nép abban a hie­delemben élt, hogy a város mel­letti hegyről maga a tél apó jár le ajándékozni. Éhínség idején va­gyonát áldozta fel a népért, s éle­tét kockáztatta. Diokleciánusz alatt a püspököt bebörtönözték, éheztették, kínoz­ták, de kivégezni nem merték. Hamarosan szabadon engedték. Békés öregkor után saját templo­mában tért örök pihenőre. 1087-ig nyugodott itt, amikor is a várost a törökök megtámadták, elfoglalták és lerombolták. A legenda szerint ekkor Miklós egy papnak jelent meg álmában az itáliai Bari váro­sában, és kérte, hogy ereklyéit szállítsák ide. Bari polgársága há­rom hajót küldött Myrába, ahol meg is találták az elrejtett tetem ÖSSZEFOGLALÓ A Mikulás-nap szokásai, bár bizo­nyos korábbi népi hagyományokat is magukba olvasztottak, valójá­ban a polgárság megjelenésével alakultak ki, s valószínűleg Auszt­riából kerültek hozzánk, noha ma­ga a Mikulás szó cseh. Stájeror­szágban a Mikulás Szent Miklós ünnepének előestéjén - már igen régóta - ajándékot tesz az ablakba tett cipőkbe. Másutt személyesen tér be a házakba, megajándékozni őket. Ausztriában a Mikulás Perchttel keresi fel a gyerekeket. Néha a krampusz is vele tart, aki tulajdonképpen a téli napforduló pogány mitológiájának maradvá­nya, az ártó, rossz szellemek meg­testesítője. Valaha, a pogány időkben Percht asszonyság volt a jó és a rossz egy személyben. Később azután, a kereszténység térhódításával a jóság a Mikulásé, a rossz a krampuszé lett. A valószínűleg csak az egykori mo­narchiában használt krampusz szó eredetére több nyelvészeti magya­rázat is létezik. Hartmut Prasch osztrák néprajzkutató szerint a 19. században a „krammen” ige azt je­lentette, hogy „valakit karmokkal megfogni, megsebesíteni”. A másik A krampusz szó eredeté­re több nyelvészeti magyarázat is létezik. lehetséges magyarázat szerint szó a monarchia Bécséből eredezteti a krampuszt: sok görög cseléd az év­nek ebben a szakában aszalt szilvá­ból készített pálcikákkal ördögfigu­rákat a gyerekeknek, s ezt Zwetsch­­kenkrampusnak, azaz szüvakram­­pusznak nevezték. A görög kram­­pos szó ugyanis annyit tesz: aszalt. A csúf krampuszok különösen a gyerekeket rémítgetik, de - ezt lllusztációs felvétel Szt. Miklós püspök a II.-III. században élt Anatóliába. Kis-Ázsiának ezen a részén, ha kimondod Szent Miklós nevét, az emberek arca meg­változik, és ma is mint a leg­nagyobb szentet tisztelik. Minden imájukban őt hívják segítségül. Már életében szent volt, a nép „Noel Babá­nak” nevezte, ami annyit je­lent, „Ajándékozó Apa”. ÖSSZEÁLLÍTÁS Vallásosságát a családjából hozta. Szülei halála után, Patara város kolostorába került. A kolostori életet során, a tanuláson és spor­toláson kívül más teendője nem volt. így a mintegy 180 cm magas fiatalember, aki naponta több órát töltött tornával, egy szikár min­den erőpróbát kibíró alkat lett. Kitűnő úszó volt, néha több kilo­méterre beúszott a tengeren. így történhetett meg, hogy egy tenge­ri út alkalmával a bajban bátran vetette magát a habok közé, hogy segítsen másokon. Elsőként két fuldokló tengerészt mentett ki, és ezt követően kapaszkodott fel egy tehetetlenül hánykolódó hajóra, ahol egymaga helyezte vissza az orrvitorla árbocát, majd megkö­szönve Istennek a segítségét, imádkozni kezdett. Közben a megrémült és a hajófenékbe me­nekült emberek csak azt vették észre, hogy a hajó stabilizálódott, és amikor kimerészkedtek a fedél­zetre, egy a hajójuk elejében imádkozó embert láttak. Minden­ki arra gondolt az ismeretlen meg­jelenésével, hogy egy szent segí-A myrai templom (Fotók: internet) Szent Miklós. A pravoszláv templo­mok ikonjain mindig látható ábrá­zolás. maradványait, mivel azok csodála­tos rózsaillatot árasztottak. 1087. május 9-én értek vissza a hajók Ba­riba, ahol a szent tiszteletére meg­kezdődött annak a S. Nicola-temp­­lomnak az építkezése, amely ma is áll. Oltárán aranykoporsóban he­lyezték el az ereklyéket. Miklós tisztelete rendkívül gyor­san terjedt, különösen Oroszor­szágban. A pravoszláv templo­mok ikonosztázain mindig látha­tó ábrázolása. Nyugaton a 9-10. századtól kezdtek számára temp­lomokat emelni. Magyarország valószínűleg közvetlenül Bizánc­ból vette át tiszteletét. Tudjuk, hogy Szent Miklós ereklyéiből Szent István is szerzett. JEGYZET Nem kérdezném GRENDEL ÁGOTA Ha újra gyerek lehetnék, nem kérdezném meg soha senkitől, honnan jön a Mikulás, hová tart, hogyan lehet jelen egyszerre több városban, országban, föld­részen, miért éppen a csizmába rakja az ajándékait, amikor tud­valevő, hogy a csizma büdös, ha a gyerekember lefekvés előtt ki­fényezi, akkor is legföljebb csill­­logó, de a belsejével semmit sem lehet kezdeni, így aztán reggel jó korán föl kell kelni, nehogy a csokoládé meg a gyümölcs átve­gye a lábszagot. Azt se kérdez­ném meg, miért éppen ezt a szakmát választotta; talán gyűlöli az embereket, hogy olyankor lopakodik a lakásba, amikor már mindenki alszik, ak­kor viszont miért hoz ajándékot; és miért nem ajándékozza meg a felnőtteket; ha azok mind rosszak, miért nem hoz nekik legalább krumplit meg szenet, igaz, olyan drága a krumpli is meg a szén is, hogy nemcsak a prémiuma menne rá, hanem a fél fizetése, nem futná szarvasok húzta csilingelő szánkóra. Akkor hogyan szánkózik, amikor nincs hó? Miért hoz csupa-csupa édes­séget, amikor az iskolában foly­ton azt sulykolják a gyerekekbe, hogy nem szabad sok csokolá­dét, cukorkát, kekszet enni, mert attól mennek tönkre a fogaik, és manapság olyan drága a fogor­vos, hogy csak na. Miért nem hoz almát? Igaz, az is annyiba kerül lassan, mint a déli gyü­mölcs, ami már nem is olyan biz­tos, hogy déli, mert itt is ter­mesztenek néhány fajtát. Vagy miért nem hoz fogkrémet és fog­kefét? Csak nem a fogorvosok fi­zetik? Azt sem szeretném tudni, mért jön az óvodába külön Mi­kulás, akinek énekelni és szaval­ni kell, és ő miért kérdezi meg a gyerekétől, jók voltak-e, mert ha nem, akkor sincs semmi, hiszen ott mindenki egyforma csoma­got kap. S ha az óvodában meg mindenféle Mikulás-napi ren­dezvényen egyenajándékok van­nak, akkor otthon miért nem kap minden gyerek ugyanolyan csokimikit? Miért van az, hogy az egyik nemcsak édességet, ha­nem legócsodát, kisvasutat meg más mindenfélét talál a csizmája mellett, mert bele se fér a lábbe­lijébe a sok ajándék, a másik meg elégedjen meg néhány szem szaloncukorral, amit majd a karácsonyfára akaszthat, ha azt szeretné, hogy legyen mit le­enni róla? I INNEN-ONNAN ♦ Akik mostanában váltak munkanélkülivé az Egyesült Államokban, nemigen bízhat­nak abban, hogy télapósko­­dással busás segélykiegészí­téshez juthatnak, ugyanis szinte kizárólag valódi sza­kállú Mikulások iránt van ke­reslet. A röpke karácsonyi idényben 20-30 ezer dolláros kereslettel is kecsegtet a Mi­kuláskodás, ám csak azok pá­lyázhatnak eséllyel, akik a pár hete kezdődött recesszió legelején, állásuk elvesztése után azonnal felhagytak a bo­rotválkozással és a fogyókú­rával. Utóbbival azért, mert ugyancsak előny, ha a Miku­lás-jelöltnek valódi pocakja van., Jóval fontosabb azon­ban a valódi szakáll” - mond­ta Rick Eggeseiecker, a St. Lo­­uis-i SantaPlus nevű, „Miku­lás-ellátó” cégvezetője, aki évente vagy 300 télapót köz­vetít bevásárlóközpontoknak. „Ha a szakáll megfelelő, po­cakpótlónak megteszi egy párna is” - tette hozzá. ♦ A finn Santa Claus Alapít­vány kitart azon álláspontja mellett, hogy a Télapó finn. Igaz, ezt a gyermekek már tudják: évente 700 ezer gyer­mek küld levelet a finn Tél­apónak a világ minden ré­széről - olvashatjuk a svéd Da­gens Industri lapban. Bizony ennyi levél után már be kell is­merni, hogy a finn Télapó - finn nevén Joulupukki - uralja a piacot, ahol a vezető szere­pért a svéd és a Grönlandon élő dán kollégájával is meg kellett küzdenie. Joulupukki­­nak mindez sikerült, hála a szponzorainak. A finn fehér szakáll mögött ugyanis olyan óriáscégek állnak, mint a tele­kommunikációban utazó So­nera, a Finnair légitársaság, a Hartwall sörgyár, a Pauling kávé konzorcium, a finn posta, illetve a Merita Bank. (m,ix)

Next

/
Thumbnails
Contents