Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-31 / 298. szám, hétfő
Szilvássy József sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, hogy az Új Szó „felülről" kap ukázokat Itt én vagyok a gumiember Ma minden másképp van. A járókelő bírságolja meg a tilosban parkoló rendőrt, a postás harapja meg a kutyát, a nyugdíjas adja át helyét a buszban, a bliccelő kéri az ellenőr jegyét. Az Új Szó főszerkesztőjét pedig a kisebbségekért, emberi jogokért és regionális fejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettes kérdezi. CSÁKY PÁL Ha ezen a napon tótágast áll a világ, és nem az újságíró készíti az interjút a politikussal, hanem fordítva: indokolt a kérdés, szeret-e, szeretne-e más bőrébe bújni? Nem, habár az enyémből majdnem kicsattanok előrehaladott sörhasam - Hofi szerint bányászcsöcs - miatt. Pedig voltak olyan viharos-bársonyos napjaim, amikor lesült a bőr a képemről, mert visszalapoztam ama átkos idők Új Szóit, és rádöbbentem, micsoda szamárságokat firkáltam össze. Olykor féltettem is a bőrömet, máskor pedig majdnem kiugrottam belőle a sokféle ostobaság láttán. De nem szoktam és nem is akarok más bőrével takarózni, más bőrébe bújni, mert azt azért sosem feledtem, hogy minden ember a maga bőrét viszi a vásárra. ...és idegen tollal ékeskedni? Ez rút dolog lenne, mert én mindig a sajátommal vitézkedem. Tudom, hogy lassanként alkonyul, tehát lekonyul, de ma még úgyahogy szuperál. Mármint az újságírói vénám. Hetente egyszerkétszer még duzzad... a mondanivalótól. Olyan ez a toll, amilyen, de mégis csak az én harci eszközöm. Máséval fel nem cserélném. Kínosnak vagy viccesnek tartja az Új Szóban sűrűn előforduló, elírásokkal tűzdelt pongyolákat? „Mindenkinek megvan a más baja” alapon úgy vághatnék vissza, hogy az Új Szó nyelvi pallérozottsága vetekszik legtöbb politikusunk anyanyelvi kultúrájával. Mindkettő - tisztelet a kevéske kivételnek - a bányabéka segge alatt restellkedik. De nem teszem, Valósággal bele** zöldülök-kékülök olyasmikbe, hogy „Bójái Egyetem”, vagy „felcsendült a müncheni tenorok baritonja” « és inkább őszintén bevallom, hogy naponta nem a torkomon legurított jófajta boroktól vörösük az arcom, hanem azért, mert szinte szünet nélkül pirulok a nyelvi pongyolák miatt és valósággal belezöldülök-kékülök olyasmikbe, hogy „Bójái Egyetem”, vagy „felcsendült a müncheni tenorok baritonja”, vagy „nemrég ünnepelte születésnapját a híres német fogamzásgátló gyár”, vagy „az egyik kisvárosunkban órákra megszűnt a vízszolgáltatás, de még nem tudni, ki issza meg ennek a levét”. Három dolog azért Gyanús küldemény érkezett szerkesztőségünkbe (ismeretlen szerző felvétele) vigasztal. Először is az, hogy Peterdi Pál népszerű Tücsök és Bogár című rovata is éveken át hemzsegett a hasonló példáktól. Az is nyújt némi enyhet, hogy néhány baromságot azért már sikerül kiirtanunk, még a szöveg megjelenése előtt. De leginkább annak örülük, hogy megismertem olyan fiatal kollégákat is, akik tudnak pontosan, szépen írni anyanyelvűnkön. Főszerkesztőként igazolhatja-e, hogy az Új Szó az olvasóktól és a helyesírástól független napilap? A helyesírástól még elég gyakran, miként néhány kommentárban, tudósításban sajnos, a valós tényéktől is független a lapunk, de az olvasóktól semmiképpen. Minden patetizmus nélkül mondom, hogy mi értük vagyunk, még akkor is, ha nem mindig tudunk elvárásaiknak megfelelően muzsikálni. De azért csipkedjük magunkat. Nem szeretnénk végképp eljátszani a bizalmukat. Mert anyanyelv és Új Szó csak egy van... Az egyszeri zsidó vendéglős azt mondta, veszteséges az üzlete, s abból él, hogy szombaton zárva tart. Elképzelhető, hogy egy sanda analógia alapján az Uj Szó példányszáma akkor emelkedne, ha üresen tátongó, fehér lapokkal jelenne meg, megkímélve ezáltal az olvasókat rossz hírektől és a bakiktól? A csupasz fehér lapot ugyebár vécépapírnak hívjuk, a rendeltetését hadd ne részletezzem. Az üresen tátongó újságnyomó papír pedig a sztrájk jele. Az Új Szó akkor jelent meg így, amikor Mečiar jelentős adóemelésével akarta kinyírni a független sajtót. Ne adja az ég, hogy még egyszer ilyesmi vagy - horribile dictu! - az MKP valamilyen vaskos tévedése miatt kényszerüljünk fehér oldallal tiltakozni... Ilyen rossz hírtől valóban szeretnénk megkímélni az olvasót. Azt mondják, vannak MKP-s politikusok, akik azonnal önökre telefonálnak, ha valami nem tetszik nekik az Új Szóban (megjegyzem, magam sohasem tettem ilyet). El tudja képzelni, hogy ön is a politikusokra telefonál, mielőtt azok valami butaságot mondanak? Azt, hogy felhívnak bennünket, hivatalosan sem megerősíteni, sem cáfolni nem áll módomban... Ugye milyen blőd válasz? Politikusoktól ragadt rám... Hadd legyek azonban továbbra is őszinte: néhanapján valóban akadnak hiszteroid hívások, amelyeken én kiválóan szórakozom. Japánban sok munkahelyen olyan szobát rendeztek be, ahol a főnök gumiból készült, embernagyságú alak-KV Már másodszori " főszerkesztői megbízatásom is egyeseknek sok volt. Sőt: sokk volt. Ők még egy ideig dúlhat- > nak. És fúrhatnak. ját helyezték el. Bárki bemehet, pofon vághatja, szidalmazhatja, íe is köpheti. Úa csak így tud kielégülni, akkor hadd tegye. Nem túl elegáns megoldás, de még mindig jobb, mintha a munkatársait vagy a beosztottjait buzerálná. Csak annyi történik tehát, hogy itt és most én vagyok a gumiember, habár nem egészen, mert én visszapofázok, s ha kell, vissza is ütök. Tollal. Ha pedig hébe-hóba én tárcsázok, akkor nem tanácsokat osztogatok, hanem háttérinformációkat kérek. Alaposan megválogatom, hogy kiktől, mert több képviselőnk ugyan nem mond semmilyen butaságot, de csak azért, mert éveken át meg sem szólal a parlamentben. Ha miniszterelnök-helyettesként most három kívánságát teljesíthetném, mit kérne? Első kívánságomat már nehezen tudja teljesíteni, habár a politikában nincs lehetetlen. Szóval: ne veszítsék el a választásokat, mert ez a kormány tétova, béna, nagyon sok rosszat tudnék róla mondani, de azért, mi tagadás. jobban elviselném az elkövetkező négy esztendőben is, mint Vladóékat. A második kérésem könynyebben teljesíthető. Az MKP vezetői végre egy irányba - jó irányba! - húzzák a párt, s ezáltal hazai magyarságunk szekerét. Harmadikként azt kérem, potenciális választópolgárként pedig azt követelem, hogy csak olyanok kerüljenek vezető tisztségbe, akik nemcsak betétkönyveket és bankszámlákat, hanem olykor-olykor irodalmat is olvasnak. Például Sütő András örökbecsű vallomását: „Nem fölfele, hanem lefele török, Uram. Vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének”. És ne csak olvassák, ne csak papoljanak, hanem így is cselekedjenek.... Végül egy személyes kérdés: harmadszorra is lesz még az Új Szó „újonnan” kinevezett főszerkesztője? Ugyan három a magyar igazság, de csak a mesékben. Ézért a valóságban a harmadik székfoglaló szóba sem jöhet. Már másodszori főszerkesztői megbízatásom is egyeseknek sok volt. Sőt: sokk voit. Ők még egy ideig dúlhatnak. És fúrhatnak. De semmi pánik, mert nincs messze a vég. Csak meghatározott időre tértem viszsza, ráadásul a lapigazgató bármikor ismét kipenderíthet, mi több: én is akármikor vehetem a kalapom. Egyelőre azonban engem nem foglalkoztat ilyesmi, mert jól érzem magam a mostaninál sokkal jobb újság készítésére hivatott társaságban. Ám a rangkórság most sem kerített hatalmába. Azért sem, mert már a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a főszerkesztősködés átmeneti helyzet. Olykor agyvérzéssel fenyegető idegállapot, de ez oké, hiszen minek egészségesen meghalni. Egyébként nem nagy dicsőség ez a poszt. Az igazi elismerés az, ha valakit nem beosztása, hanem cikkei alapján tartanak újságírónak. Ha akad még néhány jó évem, akkor ezt a számomra legnagyobb rangot szeretném kiérdemelni. A szerző miniszterelnök-helyettes MAJDNEM MEGJELENT • a vertikális és horizontális partnerkapcsolatokon alapuló decentralizált és integrált struktúra... • De a kiröppentő fészek szálaiból szövődött kötődés kisebbségpolitikai támogatással történő erősítése nem csak erkölcsi kötelesség. • Talán a végén még hálásak is leszünk annak, aki esőben-szélben végzi dolgát, és türelmesen válaszolgat minden kérdésünkre... • Természetesen, az alkalomhoz illő versekben és énekekben többször elhangzott ragozott formában vagy anélkül a „mamicska” szó, merthogy szlovák nevelési ill. oktatási nyelvű óvoda, iskola növendékei adták a műsort. • Nyomnák a nőket a parlamentbe • Savanyú vigasz, hogy a magyarok lakta járások résztvétele a legmagasabb volt az egész országban. • Kevés ajelöltek között a regionális fejlesztéssel, vagy a regionális parlamentben hasznosítható szakértelmiségi. • A munkahelyteremtéshez ugyanis külföldi tőkére van szükség, annak pedig van egy olyan fránya tulajdonsága, hogy csak biztonságos területre hajlandó beáramlani. • A Jolsváról Magnezitovcére szervezett, négyes sorba felsorakoztatott romákból álló, fényképek és filmek garmadáján megörökített éhségmenet főleg az élére álló roma közéleti személyiségek láttatását szolgálta. • A hajnalig tartó rendezvényen több mint 100-an vettek részt, s buli minőségéről az is tanúskodik, hogy a magyarországi államtitkárok is csak éjfél környékén hagyták ott. • A filmfesztivál mintegy 60, az előzsűrizés alkalmával kiszűrt filmjének értékelését hétfőn, ma este tartják a kultúrházban. A tömb különben életveszélyes állapotban van, egyelőre még nem dőlt el, hogy rendbe lehet-e hozatni. • Ha az embernek aközött kellene választania, hogy modernebb hadserege vagy jobban fizetett munkája legyen, egy a százhoz lefogadnám, hogy ez utóbbit választaná. Ä kettő azonban nem záija ki egymást. • Aki egyszer elment, nem jön többé vissza, bármennyire is szeretnénk. Ezek után mondja valaki, hogy az élet szép. • Ebben a maga 2000 lélekszámával a régió legnagyobbnak számító községében az autótulajdonosok bizonyára örömmel vették a pneuszerviz megnyitását. • A mosoly ereje Ha a vezetés a 4 óra körüli időre esik a hideg kiráz. Történt egyszer, hogy pont egy pénteki napon 4 órakor vezettem. Ilyenkor mindenki rohan haza, lélekben már mindenki otthon van. Pirosat kapok. Mikor szabad a jelzés, felbőgnek a motorok és indulnak a kocsik. Kivéve engem. Az autó nem engedelemeskedik. Lefulladok. A visszapillantóra emelem a tekintetem és olyan látvány fogad amilyet elképzeltem. A várakozó úriember gyilkos pillantásokat lövel felém, szeméből kiolvasom a gondolatát. Tudom, hogy a legszívesebben felnyársalna. Nincs jó napja. Haragját rajtam próbálja kitölteni. Még csak sárga a lámpa, de ő már dudál, igy jelezvén induljak már. Szerencsénkre sikerül az átkelés az útkereszteződésen. A gyalogátkelőhelyen gyalokosok kelnek át. Ismét megállásra kényszerülünk. Barátom már nagyon dühös. Farkasszemet nézünk a visszapillantóban. Azt hiszem, ha a nézéssel ölni lehetne, akkor én már rég halott lennék. Éppen azon vagyok, hogy visszavágok neki egy jeges pillantással, mikor eszembe jut valami. Taktikát változtatok. Kedvesen ránézek, és elmosolyodom. Látom szemében a megdöbbenést. Azt hitte, viszonzom majd a dühös pillantást, esetleg bemutatok neki valami nem éppen puhlikusat. Pillanatnyi habozás után elmosolyodik és bocsánatot kér. A kisherceg jut az eszembe, aki megszelídítette a rókát. • Látva a közúti ellenőrzést végző rendőröket, felmerül bennem is a gondolat: hogyan viselkednék, ha rendőr lennék.- 45 éves vegyészmérnök vagyok. 1998 októberében kezdődtek gerincbántalmaim. Eleinte mindig belémhasított a fájdalom, mikor beadtam a derekam, de mióta rátaláltam a Kozmodiszkre, meg tudok hajolni, legalábbis az észérvek előtt. Kozmodiszk. Hát, ez segít. (Lajos P. János felvétele)
