Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-31 / 298. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 31. KOMMENTÁRCA errorizmus HOLOP ZSOLT Csak így, té nélkül, té-tlenül. Té tova. Tétlen les. Tétlen les az ember, ölbe dugott kézzel. Az élet úgyis farhoz állítja. Farhol lapulva araszol előre az élet sűrű erdejében. Mindennapi errorizmus. Hibáink, tévedéseink, hibás döntéseink. Mintha nem lenne ez elég nekünk. Mintha egy tét keresnénk a szénakazalban. Pedig miénk itt a té. (Mert mi nőttünk itt fel.) Nekünk adták, ránk aggatták. Két hete még megvolt. Mi meg észre se vettünk, araszolgattunk tovább a hétköznapi gondok között. Két hete még úgy volt, atomerőművek, vízi erőművek kerülnek a kezünkbe, és megmérgezzük a termést, jaj, mi lesz? Még fél a nép, most fújatok riadót az Eustach-kürtökbe. Szimplán terroristáknak néztek bennünket. Territoriális terroristák. Szlovák városok Nyitra anyácskája, jön a Fehér-terror. Error. De csak a fehér karácsony jött, megint szerettük egymást. A hó alatt alszanak a csallóközi al-Kaida sejtek. Jöhet az al kohol. Minden más zajt elnyomnak a pezsgő durranások. Megint té-tlenek lettünk, fellélegezhetünk és mehetünk dolgozni. A következő T-kampányig. Megint ez lesz a téma, megint jönnek a térítők, té-képet rajzolnak a té-választónak. Megint nagy lesz a tét. Mindent egy listára tesznek, Bugár bin Béláznak és Musztafa Miklósoznak. T-iszonyom van. Boldog, békés választási év rúgja ránk az ajtót. JEGYZET Bújjék, lei hová tud! JUHÁSZ KATALIN Csak óvatosan! - mondanám anyás hangon, mutatóujjamat magasba lendítve, de nem mondom, mert úgysem hallgatna rám senki. Az embernek saját, empirikus tapasztalatokra kell szert tennie, ne akadályozzunk meg ebben senkit, mert szavakkal leírhatatlan, hogyan keveredik a gyomorban a pezsgő, a vörösbor és némi tömény. Nos, nekem tegnaptól elég annyit odasúgni, hogy „Péntek este”, tudni fogom, mit és meddig. Az előszilveszter utóhatásának részleteitől megkímélem az olvasót, legyen elég annyi, hogy nagy valószínűséggel alkoholmentes szilveszterem lesz. Manapság ugyanis az ember sokféle év végi időtöltés közül választhat, minél nagyobb városban él, annál gazdagabb a szórakoztatóipari kínálat, a többi meg úgyis a társaságon múlik. Nos, én fogom a jégkockás narancslémet, és kivonulok a világból egy tanyára. Fejvesztett élvhajhászás, ösztönfesztiválba torkolló majomparádé helyett szellemi vetélkedésnek nézek elébe, szűk és alaposan megválogatott baráti körben. Gyertyák, halk zene, félhomály, pattogó kandallótűz (ez utóbbi csak gondolatban), éjfélkor néhány diszkrét csillagszóró. Amit üyen szépen elterveznek, csak jól sikerülhet, bár a heti munkatervem is többnyire kivitelezhetőnek tűnik első látásra, aztán jönnek a pánikszerű átszervezések... Szilveszteri kellékekből idén is dosztig van a bazár, ezerféle jókedvstimulánst lehet kapni, a pipához hasonlatos konfettifújó eszközön erősen gondolkodtam, aztán egy aszketikus mozdulattal visszatettem, mert nem szeretném, ha vendéglátónk négyéves kislánya kiröhögne. Újévi fogadalmamat is jól eszembe véstem, nehogy a kellő pillanatban valami más ugorjon be. Apróság, ám szinte teljesítheteden. Drukkoljanak nekem. Jövőre csak jobb lehet... VVV.ÚJSÓ.KOM Hű olvasóink off-line fóruma Mai téma: milyen volt az i. u. 2001. év? ♦ Persze, megint dögunalmas dolgot vetnek fel. Ugyan már, mit lehetne írni egy olyan esztendőről, amely nem hozott semmit - nekem. Nem gazdagodtam meg, nem vettek be egyetlenegy pártba sem, nem mehettem át elsőként a Mária Valérián, és nem lettem megyei képviselő sem. Bár a két utóbbi dolgon nem is csodálkozom, ugyanis nem voltam ott a híd megnyitásán sem, s a megyei választásokon sem indultam. Ez volt 2001. Fehér Állszakáll ♦ Kedves Fehér Állszakáll! Teneked sosem jó az, ami van. Te mindig mást akarsz, mint ami van. Te talán nem nézel vissza az évre? Te nem hányod-veted meg magadban, mit tettél jól, vagy éppen mit csináltál rosszul? Te örökös elégedetlenkedő vagy. Biztos, nem a Te éved volt 2001. Te is ♦ Nagyon kedves vagy, Te is. Tudod? Ami a témát illeti, ahhoz is hozzá szeretnék szólni néhány mondatban, bár nem vall nagy fantáziára, hogy az év végén ilyet ástunk elő a mélyből. Ez olyan, mint amikor tavasszal a belvízről, nyáron a nagy hőségről, ősszel a sok vagy kevés termésről, télen pedig a méteres hóról írunk. Ilyen is volt 2001. Dzseremiájronsz ♦ Miért nem merik megkérdezni a szlovákiai magyar kisebbségi olvasótól, mit érzett 80 évvel ezelőtt, amikor meghúzták a trianoni határokat, esetleg 55 esztendeje, amikor a beneši dekrétumok megfosztottak bennünket mindentől, amink csak volt. Még jó, hogy idén volt népszámlálás, és megtudtuk, 47 ezren asszimilálódtunk. Hát, a nemzetfogyás éve volt 2001. S. G. L. (Pontosabb név és a cím az interneten) + Nem szoktam hozzászólni egyeden újság egyetien témájához sem, mert nekem mindenről megvan a véleményem, és én ezt sem levélben, sem faxon, se emailben nem juttatom el semmilyen szerkesztőségbe. Inkább megtartom magamnak, és még népes családom tagjainak sem árulom el, ugyanis ezzel esedeg megváltoztatnám egyikük-másikuk világnézetét. Jó szokásomon nem változtatott a harmadik évezred első éve sem, azaz 2001. Ábécé ♦ Amire igazán vágyom, hogy megtanuljak írni, és legalább elszámolni addig, hogy 2001. + + + A leírt vélemények nem azonosak a lap álláspontjával, ezért közöljük őket. (Reuters-felvétel) E VVEG(R)E És a film forog tovább Horrorfilmekbe illő jelenetek, negédes romantika, összecsapott beállítások, bugyuta mesék, unalomba fulladó családregények, századelői börleszkek, grandiózus tragikomédiák, az érthetetlenségig elvont művészfilmek és a nagy rendező vágóollója - ezt produkálta a Slovakia filmstúdió idén, miközben a rossz szinkronok miatt végig hallani lehetett a magyar szöveget. JUHÁSZ LÁSZLÓ MOLNÁR NORBERT Először is elevenítsük fel véget érni nem bíró folytatásos latin-amerikai szappanoperánk történéseit: Rodolfo, a világutazó az év elején új rezidenciába költözött. Szép a kilátás a villából, a világ a lába előtt hever, így nem csoda, hogy kedve szottyant világgá menni. Többen küldték is őt, ha nem is világgá, de melegebb égtájakra, amikor elmondta országértékelő beszédét, amely inkább saját elmeállapotáról szólt, legalábbis Alesio Curta szerint, aki azóta is a megfékezhetetlen fenevad támadásait próbálja kivédeni a bíróságon. A publicista talpára nem került útilapu, Rodolfo viszont pampalininek álcázva magát meghódította a brazil őserdőt. Bátorsága és csodálatos kalandjai akár Márquezt is megihlethették volna: egy szál kamerával, egy feleséggel, egy komolyabb betegséggel, néhány testőrrel és tanácsadóval, de éleslátás nélkül nekivágott az Amazonasnak. Rodolfó lefilmezett egy krokodilt, megcsodált egy anakondát, megmenekült egy páviántól és a tűzhaláltól, amikor lángra lobbant lélekvesztője a nagy folyón, elkerült egy csomó trópusi nyavalyát, de többet be is gyűjtött (tapasztalt ispotálylátogatónak számít az öreg a világ majd minden tájékán). Legfantasztikusabb kalandját azonban rejtegette az objektívek elől, csak akkor rukkolt elő vele, amikor már mindenki elfelejtette a sorozatot: bennszülöttek fogságába esett. De Rodolfó minden helyzetben feltalálja magát, mint üveggolyót kapták az indiánok az ígéretet egy Mercedesről, kincsekről, tehenekről. Az ígéret szép szó, ha megtartják... De ez már a következő részek titka. (Annyit azért elárulhatunk, hogy fordulat áll be pampalinink marokkommunikációs kultúrájában, lévén újabb kalandokra cserélte több közszolgálati mobiltelefonját.) De nem ez volt az egyetien filmes alkotás, amely felizgatta a kritikusokat. Bár egyesek kritikán alulinak minősítették a Magyar Coala&Partners stúdió ez évi művészi teljesítményét, valljuk be, nagyot alakított a magyar csipetcsapat. A csetepatékból úgy sasszéztak ki, hogy bár a koreográfia esetlegesnek tűnt, észre sem vettük a tánclépések be nem gyakoroltságát. Az egész mű legélvezetesebb pontja az volt, amikor egy már-már végzetesnek tűnő ballépés helyett a dramaturg sugallatára jobbra zártak. A nyelvi charta szövegkönyvét időben jóváhagyták, ám a forgatási helyszínek számát az egyik társproducer miatt kénytelenek voltak 12-ről 8-ra redukálni, s emiatt majdnem meghiúsultak a felvételek, de a forgalmazó meggyőzte őket, jobb, ha nem szállnak ki a produkcióból, mert még kasszasiker is lehet, a tárcák tulajdonosai pedig gazdagodhatnak. A politikai esztrád talán legjelesebb szlovákiai képviselői a magyarul nem beszélő, szlovák nemzeti szuperprodukció helyett több kis epizód mellett döntöttek. A Terrace&Hugy produceri iroda színes, szélesvállú, egész estét betöltő rendezőasszisztense törzsfőnökével együtt értetlenül nézte végig a filmszakadást, ahogy a cég egyre gyengébb bevételi mutatókat produkálva végül még azzal az orosz-szlovák házassági koprodukcióban működő stábbal szemben is alulmaradt, amelyik már alig tudja megszólítani a közönségest, a szakma pedig szóba sem áll vele. Üzleti stratégiát és művészi kifejezésmódot váltott a Big Brother filmkonszern, amely egyetlen sztárral is képes piacvezető lenni. Köztudott, hogy ennél a cégnél a művészet már régen a háttérbe szorult, náluk csak a bevétel erősíti a szabályt, képtelenek azonban külföldi befektetőket találni, az elmúlt három év ugyanis jóval kevesebb pénzt hozott a konyhára, mint a korábbiak. A töretlen népszerűségnek örvendő főripacs ezért a hazai színpadon próbált partnert találni, azonban a másik, még csak feltörekvő csillag kijelentette: csak akkor forgatna a Big Brotherrel, ha az öreg sztár kiszáll a filmes bizniszből. A kritikusok most attól tartanak, mégiscsak ez a duó készíti el a 2002-es év filmjét, és mivel az itthoni nézőknek nincs eléggé kifinomult ízlésük, ez a pocsék produkció ősszel akár a közönségdíjat is elviheti. A Red Star Entertainment (korábban Krásznaja Zvezdá) film helyett idén csak mélyrepülést produkált, nem is csoda, nehéz a még múlt rendszerből megmaradt nyersanyagra eladható mozit forgatni. A cégen nem segített a novemberi vezetőváltás sem, jövőre valószínűleg csődeljárást kell ellene indítani. Idén horrorfilmből készült a legtöbb Szlovákiában. Csak néhány cím a borzalmas mozgóképek közül: Kergemarhák máglyahalála, Fogyasszunk magyarokat, Halált hozó radiátor. Az első filmet sem a szakma, sem a közönség nem fogadta kitörő lelkesedéssel, a mű egyáltalán nem volt fogyasztható, az étvágya is elment tőle az embernek. A második bizonyos körökben már nagyobb sikert aratott, bár az a réteg, amelyről szólt, értetlenül és döbbenettel nézte végig. A Halált hozó radiátor werkfilmjét még mindig nem láthatta a nagyközönség, a színfalak mögött még mindig arról folyik a vita, nem kellett volna-e betiltani ezt a filmet. Nem az állami, hanem a társadalmi cenzúra kivágott három főbb szereplőt is a szlovákiai megafilmből. Egyikük volt a hadúr, a másik a rendőrfőnök, a harmadik alakításától pedig az függött, eladható lesz-e Európában is a produkció. Alakításuk gyengének bizonyult, a főrendező azonban mára gondoskodott pótlásukról, bár kérdéses, hogy a két amatőr és a vidéki színházból igazolt színész képes lesz-e megoldani a feladatát. Ám az is igaz, hogy filmbéli partnereik sem Sztanyiszlavszkijnál tanulták a szakmát. Csak nézünk, mint a moziban. Újabb csapó. ÉVI GAZDA(G)SÁG Béla, a vállalkozó nagyon vigyáz magára TUBA LAJOS- Hagyjanak engem békén - fakadt ki Béla, a vállalkozó, amikor a héten már az ötödik vállalkozásfejlesztési alap ügynöke próbált vele találkozót megbeszélni. Még hogy az életképes ötlet a fontos, ők meg majd ötszázalékos kamatra adják a pénzt - dohogott még egy ideig magában. Annak idején ő is arra a koalícióra szavazott, amely nagy plakátokon hirdette, hogy akkor jó az országnak, ha mindenkinek jól megy a biznisz. Utána hamar kiderült, hogy ezt komolyan is gondolják, azóta szegény Bélának se éjjele, se nappala. Nem ezt szokta meg ő az elmúlt tíz év alatt. Mert milyen dolog az, hogy a hivatalokban prémiummutató az ügyek negyed órán belüli elintézése, és igazolásokat sem kell vinni minden elképzelhető más hivatalból. A bíróságokon az egyes bírók szinte versenyeznek abban, ki tudja gyorsabban lezárni az ügyeket. Amióta a viták ripszropsz tisztázhatók, a bankok is egymást múlják felül igyekezetükben. De nincs könnyű dolguk, mert a kormány és a nagy külföldi alapok által dotált vállalkozásfejlesztési alapítványok sorban halásszák el előlük az ügyfeleket. Ráadásul a számlákkal és az áfával való varázslásnak is egyre inkább leáldozik. így Béla lassan minden olyan eszközét elveszti, amely eddig a víz felett tartotta. Nem nagyon érti a dolgot, hiszen az új rendben a politikusnak, a hivatalnoknak, a bankárnak, a bírónak, a vámosnak és mindenki másnak megcsappan az eddig zsebbe vándorló jövedelme, de úgy látszik, nincs visszaút. Lassan már fel is adja az egyre kilátástalanabb küzdelmet, és apránként barátkozik a gondolattal, hogy belevág valamilyen normális üzletbe. Biztosan nem lesz könnyű, de még elég fiatalnak érzi magát a váltáshoz. Szerencsére itt vannak a fiai, akik már eddig is eleget morogtak egy-egy jól sikerült stiklije láttán. Most aztán megmutathatják, a nagy szájukon kívül tudnak-e bizonyítani az életben is. Brrrrr... - csörög a vekker, és Béla izzadtan pattan fel ágyában. - Ha nem zabálsz annyit lefekvés előtt, nem gyötörnek rémálmok - állapítja meg nagyot sóhajtva, miután sikerült gyorsan felmérnie a helyzetet. Előre, vezényel magának, nincs idő a totojázásra. Fel kell hívnia Pistát, aki ugyan már fél éve lóg egy félmilliós számla kifizetésével, de most talán átutal százezret. Délelőtt a bíróságra is be kell ugorni, mert ha nem tesz valamit, két év múltán mégiscsak kiírják az ingatlancsalás miatt ellene indított pert. Közben pedig úton a kamion, s még nem biztosította a problémamentes és persze vámmentes határátlépést. Az év végén választások lesznek. Már most minden politikus visszhangozza: akkor jó az országnak, ha mindenkinek jól megy a biznisz. De Béla egyelőre nem tart a váltáskényszertől. Csak az esti sült húsról kell lemondania. Az nyer, aki nem fagy meg a célig...
