Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-27 / 295. szám, csütörtök

8

Kultúra

ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 27.

SZÍNHÁZ

POZSONY

SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ:

Oidipusz király 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 10.30, 14.30,17 Zoolander, a trendkívüli (amerikai) 19.30, 21.05 OBZOR: Bridget Jones naplója (amerikai) 16,18, 20 MLADOSŤ: Amélie csodálatos élete (francia) 17.30 Balladák (cseh) 15.45, 20 CHARITE CENTRUM: Jalla! Jalla! (svéd) 17, 19 Memento (amerikai) 20.30 Farkasok szövetsége (francia) 18 Mindenki másképp szereti (francia) 20.30 Amerika kedvencei (amerikai) 18.15 Bridget Jones naplója (amerikai) 17.45 Kelet-nyugat (francia) 20 Magányosok (cseh) 19.30

KASSA

DRUŽBA: Balladák (cseh) 16,18, 20 TATRA: Kémkölykök (amerikai) 16,18 Harrison virágai (francia) 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14,17,20 ÚSMEV: Amerikai Pite 2 (amerikai) 16,18, 20

DÉL-SZLOVÁKIA

LÉVA - JUNIOR: Jurassic park 3 (amerikai) 16.30 Amélie csodálatos élete (francia) 19

GYŐR

PLAZA: Amerika kedvencei (amerikai) 17.45, 20 Amerikai pite 2 (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 14.15, 16.15 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 15.30, 17.45 Dr. Szöszi (amerikai) 14, 16, 18, 20 Eredendő bűn (amerikai-francia) 15.15 Hamvadó cigarettavég (magyar) 15,17.30,20 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14, 17, 20 Jay és Néma Bob visszavág (amerikai) 14., 16, 18, 20 Kéjutazás (amerikai) 20 Kémkölykök (amerikai) 13 Kutyák és macskák (amerikai) 13.15 Lovagregény (amerikai) 17.30, 20 Ne szólj száj (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Zoolander, a trendkívüli (amerikai) 14.30,16.30,18.30,20.30

A kassai Új Nemzedék népi együttes 1961-ben alakult

Idén lenne negyvenéves

JUHÁSZ KATALIN

Kassa. Ha élne, idén lenne 40 éves a kassai Új Nemzedék népi együttes. E tényre hívta fel lapunk figyelmét az együttes egyik alapítója és egykori vezetője, Szakái László. Az Új Nemzedék 1961 márciusában alakulta helyi magyar gimnázium és a műszaki egyetem gépészmérnöki karának magyar nemzetiségű diákjaiból. A húsztagú tánccsoport első koreográfusa Hemerka Olga zenetanárnő volt. Az együttes ismerkedési lehetőséget, a szabadidő hasznos eltöltésének esélyét is jelentette, sok évtizedekig tartó, szoros barátság, és számos házasság szövődött a próbák alatt. Az együttesen belül később irodalmi és esztrádszínpad is működött, a műsorra tűzött örökzöld humoros jeleneteknek és korabeli táncdaloknak legalább akkora sikerük volt, mint a népi táncoknak. Később énekkar is szerveződött Roskoványi László vezetésével. Az Új Nemzedék évekig jóformán a semmiből működött, mivel nem kaptak rendszeres támogatást, ennek ellenére évente 15-20 fellépésük volt, útiköltségért, szállásért és vacsoráért szerepeltek a bodrogközi termelőszövetkezetek rendezvényein. 1965:ben kerültek az alakuló Kassa-Újvárosi Csemadokalapszervezet védőszárnyai alá, a gimnáziumi osztálytermek helyett saját próbatermet kaptak, és sorra járták az országos rendezvényeket. Az Új Nemzedéket, melynek 1963- ban már száz tagja volt, Tózsér Árpád annak idején a legifjabb Ifjú Sziveknek nevezte. A csoportnak a hatvanas évek közepén nem volt konkurenciája Kassa környékén, 1971-ben elnyerték a zseh'zi országos fesztivál nagydíját, 1974-ben pedig egyedüli magyar együttesként eljutottak Poprádra, az országos folklórfesztiválra is. Az időszakos hullámvölgyek és gyakori vezetőváltások ellenére az Üj Nemzedék egészen 1986-ig töredenül működött, bár akkorra a kassai Csermely kórus elcsábította az énekkar tagjait. A csoport utolsó vezetői Richtarcsflc Mihály és Pribék Gábor voltak, akik a küencvenes évek közepéig igyekeztek újjáélesztem az Új Nemzedék néptáncegyüttesét, ám a kassai magyar fiatalok már nem mutattak hajlandóságot a rendszeres munkára. A csoport gazdag múltját ma már csupán a kétkötetes krónika, valamint számos újságcikk őrzi. Szakái László úgy véli, a jubüeumot illendő lenne méltó módon megünnepelni, hogy ne menjen feledésbe Kassa kultúrájának ez az értékes szelete.

Derek szupermodell, a kifutók csillaga, aki egyre kevésbé látja szükségét az agytekervényei használatának - tompasága már a divat világában is legendás. A Zoolander, a trendkívüli című amerikai komédiát, melyet főszereplőként és rendezőként is Ben Stiller (jobbról) jegyez, ma mutatják be a hazai mozikban. (Archív felvétel)

Vámbéry Ármin Küzdelmeim című memoárja a közelmúltban jelent meg a Lilium Aurum Kiadó gondozásában

Élethalálharc és keresett kaland

(Archív felvétel)

Megható az a következetesség, ahogyan saját életpályáját, a self-made-man feltörekvésének, fogcsikorgató küszködésének és sikereinek történetét elénk tárja Vámbéry Ármin. Egyetlen pillanatra sem mulasztja el, hogy mondanivalóját tényleg a könyv címében megjelölt téma, a küzdés köré építse.

VAJDA BARNABÁS

A küzdésnek Vámbérynál két, egymástól jól elkülöníthető válfaja van. A jobbik az önként vállalt küzdelem, amit egy kalandor-utazó kimondottan keres. A másik küzdés viszont már-már élethalálharc, és a nyomorból fakad. Ez utóbbi nem is csak a testnek fáj, de a léleknek is. Ezért sajog jobban a pad alatt töltött egyetlen pozsonyi éjszaka emléke a sivatagban étlenszomjan töltött hetek emlékénél.

A könyv címéhez való következetes ragaszkodás és a vallomásos jelleg édes-keserű stílusa helyezi ezt a könyvet azon művek sorába - például Mikes Kelemen memorája mellé -, amelyek irodalmunk sajátos és nem sokak által művelt zsánerűt képviselik. Mikessel ellentétben persze Vámbéry mellőzi nagy elődjének borúlátását. Ellenkezőleg, ő boldog és büszke íróként tekint magára: „Ha most, az élet szép nyarának elmúltával, visszapillantok életem munkás korszakára, előre kell bocsátanom azt a vallomást, hogy irodalmi tevékenységem minőségében és szellemi irányában is tökéletesen megfelel tanulmányaimnak.”

A szerző lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy írott munkásságát elsősorban nem tudományos munkának tekinti, hanem szépirodalomnak. Való igaz, Vámbérynek ez a könyve sok helyen tényleg mese. A Lilium Aurum Kiadó által gondozott sorozat immár harmadik kötete után nem is lehet kétségünk afelől,

Az idős Vámbéry

hogy orientalistánk munkásságának nagyközönség által is olvasható része sok ponton merő fikció. Nincs köze a valósághoz. És ez Vámbéry irodalmi stílusának második fő értelmezési pontja. Elbeszélése lineárisan hömpölyög előre, fűszerezve egy-egy anekdotával (például beszélgetés Viktória királynővel), dúsítva számos féltudományos megfigyeléssel és politikai reflexióval. Vámbéry nagy formátumú, finom humorú mesélő: Jókai kortársa és ismerőse, s kicsit mintha tanítványa is lenne. Jókaitól tanult jámbor humora („Egy amerikai orvos arra kér, küldeném el neki nyelvem fotográfiáját, hogy vonalaiból következtetést vonhasson le nyelvbéli tehetségeimről”) akkor a legélvezetesebb, amikor Mikszáth publicisztikai élesnyelvűségével vegyül: „Elmondottam Lord Palmerstonnak, hogy midőn a turkománok támadásától félve nekivágtunk a Kalata sivatagnak, társaim, attól tartva, hogy szamaraink elárulnak bennünket ordításukkal, zsírral bekent hegyes cöveket vertek a fülesek hátulsó felébe, mitől aztán alaposan el

is ment a kedvük az ordítástól. Lord Palmerston a mellette ülő államtitkárhoz fordulva megjegyezte: Ugyebár, Layard, az ilyen zsírral bekent cövek sokszor tenne jó szolgálatot a parlamentben is?”

Arról a másik fajta munkáról, amit Vámbéry az angol külügyminisztérium tanácsadójának roppant befolyásos pozíciójában fejtett ki, nos, arról nem szól ez az önéletrajz. Pedig nagyfokú és morbid aktualitást ad a könyvnek, hogy Vámbéryjárt a Közép-Keletnek abban a régiójában, Északnyugat-Afganisztánban, Heratban, Kandahárban is, ahol mostanság háború dúl. A nemzetközi politikai élet apró-cseprő machinációi föl-fölbukkannak ugyan, de ne higgyünk el egy az egyben mindent, hiszen Vámbéry korántsem mondhatott el mindent saját poilitikai szerepéről. Számomra rejtély, miért nem szól a cionista szervezkedésben játszott szerepéről - amit elvben nem, de gyakorlatban támogatott - egyetlen szót sem, noha a Vámbéry-kutatók (például Dobrovits Mihály) ismerik ebbéli munkásságának tényét. Helyenként egészen mulatságos helyzetbe keveri magát Vámbéry, amikor azt bizonygatja, nem pénzért végezte külpolitikai tanácsadói tevékenységét. Általában is kétséges, megtudhatjuk-e valaha, pontosan miről és mi módon tájékoztatta angol nagyhatalmi feletteseit. Ámbár, ha van türelmünk kivárni a jelenleg is folyó londoni kutatások eredményeit, lehet, egyszer fény derül erre is.

A Küzdelmeim először 1904-ben Angliában jelent meg angolul The Story of My Struggles címmel (Unwin’s Library), majd egy évvel később Budapesten magyarul. Nagy öröm, hogy a könyv újjászületett. Biztos, hogy sem a couleur locale, sem a XIX. századi nagypolitika iránt érdeklődők nem fognak csalódni.

(Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Lilium Aurum, Dunaszerdahely 2001.)

Megjelent az Irodalmi Szemle 10. száma

Mintegy ötszáz tárgyat, dokumentumot gyűjtött össze

Új név a költészet egén?!

Házi bányászmúzeum

LAPAJÁNLÓ

Egy új névvel ismerteti meg az olvasókat az Irodalmi Szemle tizedik száma: a szépirodalmi rovat Pálmay Katalin verseivel indul. A közölt költemények alapján ígéretesnek tűnik ez a jelentkezés, s további alkotó sikereket kívánhatunk a fiatal költőnek.

A lap közli Aich Péter Apácaszonáta című novelláját, továbbá Öllős Edit Duett a dadával című gondolatait. Érdekes, izgalmas az a beszélget, melyet Paul Badde készített Zvi Kolitz amerikai íróval, akinek megrázó írását (Joszl Rakover beszél az Istennel) az előző számban közölték. A lap folytatja Fonod Zoltán tanulmányát a magyar irodalom 1945 utáni korszakáról Csehszlovákiában.

A kritikai rovat - vendégkritikák formájában - Monostori Imre A

magyar irodalom két nagy nemzedéke a 20. században című kötetét mutatja be. Szakolczay Lajos a Kányádi versalbumokról írt, Borcsa János az irodalmi horizontok kérdését taglalja, Pécsi Györgyi pedig - Elek Tibor monográfiája kapcsán - az értékállítás erkölcsét vizsgálja.

A Tallózó rovat érdekes kitekintést nyújt az 1956-os Magyar Október külföldi visszhangjáról (Fázsy Anikó összeállítása), valamint összegző cikkben foglalkozik a Nobel-díj centenáriumával (Palugyai István). A Mária Valéria híd átadása teszi időszerűvé a Hagyományrovat írásait: a Városok a Duna partján (Lukács László) és a híd történetéről szóló írást (Vércse Miklós tollából), mely a hídavatás apropója alkalmából íródott. A folyóiratot Sváby Lajos rajzaival illusztrálták. (dz)

FELHÍVÁS

A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Pódium Színházi Társaság és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége meghirdeti a XI. Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyt. Ä versenybe a vers- és prózamondás kategóriába minden versenyző két szabadon választott verssel, illetve prózával nevezhet be. A verseny kategóriái:

1. kategória: az alapiskolák 1-3. osztályos tanulói;

2. kategória: az alapiskolák 4-6. osztályos tanulói;

3. kategória: az alapiskolák 7-9. osztályos tanulói;

4. kategória: középiskolások;

5. kategória: egyetemisták, felnőttek (korhatár nélkül);

6. kategória: énekelt versek - 15

éves kortól egyénileg vagy kettő-hat fős csoportokban.

A verseny fordulói:

1. Osztály, iskolai és szükség szerint körzeti fordulók, amelyeket az iskolák és a Csemadok területi választmányai szerveznek meg.

2. A járási fordulók megvalósításának határideje: 2002. március 10.

3. Kerületi fordulók, megvalósítási határidejük: 2002. március 31.

4. Az országos elődöntő és döntő kétfordulós, színhelye Rimaszombat, időpontja pedig 2002. április 25-28.

A járási és kerületi versenyeket a Csemadok területi választmányai szervezik, a jelentkezési lapok is ott szerezhetők be, ahol bővebb információkkal szolgálnak a területi titkárok.

TASR-ÉRTESÜLÉS

Handlová. Nem mindennapi múzeumot igyekszik megalapozni saját handlovái családi házában Ján Procner, népi fafaragó mester és volt bányász: az elmúlt két év alatt mintegy ötszáz tárgyat, dokumentumot, fényképet gyűjtött össze, melyek a település szénbányászatának történetét mutatják be. Handlovában 92 évvel ezelőtt kezdődött az ipari jellegű kitermelés, Ján Procner - ma már nyugdíjas - 33 évig dolgozott a föld alatt. Gyűjteményében nemcsak a bányászattal kapcsolatos tárgyak találhatók,

hanem saját faragványai is, melyeken a bányát és a bányászok életét villantja fel, valamint az utóbbi hónapokban a múzeumalapító a handlovái építészet iránt is érdeklődni kezdett. A múzeumot eddig diákok százai látogatták meg, s nem ritka a kölföldi vendég sem - gyakran megfordulnak ott a második világháború után kitelepített német bányászcsaládok tagjai, illetve leszármazottaik. Ján Procnert csak az keseríti el, hogy mindeddig nem akadt olyan városi intézmény, amely érdeklődne a gyűjteménye, s ezzel a történelmi emlékek megőrzése iránt.

(TASR-felvétel)

Ján Procner a gyűjteménye darabjaival