Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-22 / 294. szám, szombat
16 Karácsony ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 22. Jézus születése Kisded a jászolban* A születés körülményeit Lukács evangéliuma beszéli el. A legáltalánosabb ábrázolásmód szerint a helyszín egy istállóként használt omladozó barlang Betlehem városának falain kívül. A Kisded jászolban vagy a földön fekszik. Ökör és szamár hódol neki, felette Mária imádkozik térdepelve, s látjuk elébe jönni a köszöntésére érkező pásztorokat. József rendszerint félrehúzódva, magában ül. Ajelenetet a betlehemi csillag világítja meg. Az ökör és a szamár, akárcsak a barlang, jelképek. Forrásuk egy mózesi törvény, mely szerint tilos ökörrel és szamárral együtt szántani; a szamár tisztátalan állatként megfertőzné a tiszta ökröt. Az istállóban egymás mellé kötött két állat jelzi, hogy a keresztény vallás az ilyen jellegű tilalmakat eltörölte, valamint a Messiást nemcsak a zsidók, hanem az egész emberiség szabadítójaként jelenik meg. A karácsonyi betlehemi jászöl állításának szokása Assisi Szent Ferenc leleménye. Az Assisivel szomszédos Greccióban Ferenc felépítette karácsonykor a betlehemi istállót: eleven ökröt és szamarat állított bele, pásztorokat és zenészeket hozatott, (g-e) Betlehem a Vatikán előtt (Fotó: internet) Szokások és képzetek A legények regölni járnak A karácsony, a legnépszerűbb keresztény ünnep, mely köré a legkülönbözőbb eredetű szokások és képzetek csoportosultak századok folyamán. A télközépi ünnepeket az egyház által szabályozott ünnepi szakasz fogja össze. Ez az ünnepkör november végén, december elején kezdődik az adventtel. Minden közbeeső ünnepeknek sajátos szokásai vannak. Ezek részben vallási eredetűek, részben népi hiedelmeken alapulnak, a jövőhöz, a jövő év terméséhez kötődnek. A karácsonyi népszokások sok újévet köszöntő elemet is megőriztek a régi időkből. Ilyen szokások a különböző zajkeltések: kolompolás, kiabálás; az alakoskodás: jelmezek, álarcok, álltabőrök viselése, melyek a gonosz, ártó szellemek elűzésére szolgáltak. Falun házról házra járnak a legények regölni, köszönteni. Kifordított bundában, kezükben bottal, csengővel kopognak, hogy jó termést, sok állatot, kiséget kívánjanak az új esztendőben. December 27-én Szent János napjához kapcsolódik a borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg embert, állatot gyógyítottak vele. Öntöttek belőle a hordókba, hogy ne romoljon el a bor. December 28. Aprószentek napja, a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emléknapja. Ezen a napon vesszőből kis korbácsot fonnak, és a gyerekeket vagy az egész háznépet megveregetik, hogy frissek, egészségesek legyenek. A betlehemezés és a regölés időpontja végigvezet az egész karácsonyi tizenketteden. A betlehemezés fő alkalmai karácsony és vízkereszt, a regölésé pedig István protomártír ünnepe. Az ünnepsor vége január 6-a, vízkereszt napja. A vizek megszentelésének és Jézus keresztelésének ünnepnapja, (i) A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el; állítólag Luther Márton hozta divatba Ajándékot régen csak a kántálók kaptak Illusztráció A régi időkben a naptári új év kezdete a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt. A kereszténység a rómaiaktól és más vallásokból is sokat átvett, így a téli napfordulóra eső ünnepet is belevonta ünnepkörébe. A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: Jézus születésnapját. I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. ÖSSZEFOGLALÓ December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja, az adventi időszak utolsó napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik hozzá: tilos volt kölcsönadni és -kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni. Az e napon kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra. Ha az eladó lányok az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak. E napon állítunk karácsonyfát, nélküle ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét, holott a karácsonyfa állítása nem régi szokás. A magyar népi hagyományokban elődje a karácsonyi életfa vagy termőág volt. A karácsonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa jelentéssel bír; Jézus családfáját is jelenti. Kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár, Ádám és Éva napjára esik. A karácsonyfaállítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek szabadon csatangolnak a világban. Az emberek csak úgy menekülhetnek meg a kísértetektől, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Magyarországon csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás, először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben. A parasztok körében csak a múlt században honosodott meg a fenyőfaállítás. Kezdetben almával, dióval, házilag készített süteményekkel, mézeskaláccsal díszítették a karácsonyfát, az 1880-as években jelentek meg az első üvegdíszek. Az ajándékozás a karácsonyfa-állításánál is újabb szokás. Ajándé-Magyarországon először Brunszvik Teréz grófnő állított karácsonyfát. kot régen a kántálók, a betlehemezők kaptak; ételfélét, esetleg egy kevés pénzt. Sok helyen a karácsonyfa és a rajta levő nyalánkságok jelentették az ajándékot. December 25. karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe, a kerszténységben Jézus földi születésének emléknapja, az életet adó fény megszületésének napja. A magyar paraszti életben a család ünnepe, amikor csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Ez a nap a betlehemezés ideje. Az éjféli „misevégző” harangozással fejeződött be a napfordulás, a születés szent időszaka. A megterített karácsonyi asztal, a házi oltár a hálaadás és a könyörgés eszköze volt. December 26. karácsony másodnapja. István napján régen zabot és sót szenteltetett a falu népe, regősök járták a házakat. Istentisztelet után zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték fel az Istvánokat. Az ünnep egyik fénypontja a karácsonyi lakoma. Falun a bútorok közül mindig is az asztalt tartották a legnagyobb tiszteletben. Csak ünnepeken szokták megteríteni. A karácsonyi abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott; ezért később sütő- vagy vetőabrosznak használták. Az asztalra és az asztal alá gabonát, terménymagokat, szalmát és szénát tettek. A magvak a következő év bő termését biztosították; a baromfinak is adtak belőle, hogy több legyen a tojás. A széna és a szalma a betlehemi jászolra emlékeztette az embereket. Karácsony után az állatok alá tették vagy megetették velük, hogy egészségesek és szaporák legyenek. Karácsonykor a fő étel a pulyka és a diós-mákos beigli. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák bőséget biztosított; a fokhagyma védte az egészséget; a diót a rontás elhárítására használták; a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szerelem szimbóluma volt. A karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a hal. Ez a hagyomány bécsi eredetű, hiszen rántva kell fogyasztani, és ez az elkészítési mód onnan terjedt el. Magyar hagyomány szerint a halpénz, halpikkely sok pénzt jelent. A karácsonyi lakomából az állatoknak is adtak, állítólag ez szerencsét hozott nekik. Az asztalon maradt morzsát vízkeresztig összegyűjtötték, akkor kivitték a szőlőbe és szétszórták, hogy az új évben jó legyen a termés. Gyógyításra is használták a karácsonyi morzsát, parázsra szórva füstjével beteg gyermeket, állatot gyógyítottak. Sok helyen nem szedték le az asztalt, éjjel is ott maradt az étel, hogy a család majd bőségben éljen, és az éjjel betérő Jézuska találjon ennivalót. A Bodrogközben a betlehemes játékhoz hasonló csillagjárás hagyomány Keleti vidékek szép szokásai ÖSSZEFOGLALÓ Ma már a nagyszülők sem igen emlékeznek arra, milyenek is voltak gyerekkoruk karácsonyai, milyen szokások járták szülőfalujukban, hiszen nagyon sokan városba szakadtak, ahol az év legszebb ünnepére elsősorban üzletjárással, ajándékok hajkurászásával készülődnek. Sokan legföljebb az étkezési szokásokból mentettek át valamit gyerekeiknek, unokáiknak. Méry Margit néprajzkutató a hagyományait legszigorúbban őrző keleti vidékek szép szokásairól beszélt. Kelet-Szlovákiában a karácsonyi előkészület hasonlóképpen megy végbe, mint az egész ország területén. Kitakarítják a házat, az udvart, az állatokról is jobban gondoskodnak, mint év közben szokás, nehogy éjfélkor kibeszéljék, hogy a gazda nem jól bánik velük. A benti munkákat az asszonyok és a gyerekek végzik, a gazda a ház körül dolgozik. A karácsonyi ételeknek épp olyan jelentősége van, mint másutt. A Bódva völgyében is bojtos ételeket esznek, bobajkát, lencselevest, bablevest, gombalevest. A Bodrogközben a csillagjárás szokás, ami a betlehemes játékhoz hasonló, de a napkeleti bölcsek csillaggal jönnek. Ez a szokás valószínűleg a görögkeleti egyház hatására alakult ki. A csillaggaljárással a családokat köszöntik. Keleten kántálni járnak, karácsonykor gyönyörűszép énekek kerülnek elő, olyanok, amelyeket már csak a családokban énekelnek, a templomokból sajnos kivesztek. A karácsony leglátványosabb része a betlehemes játék volt, és az még ma is. Sajnos, nagyon sok helyen elmaradt már, viszont a keleti régióban, a Bódva völgyi falvakban továbbra is él, Jánok községben él a legszebb formájában. Öt felnőtt férfi szereplője van, egy angyal, két pásztor, ők a pozitív szereplők. Kettő pedig profán, a kecskepásztor és az öreg. Ők rongyos, kifordított bundát viselnek, kezükben csörgős bot, ők használják a legtöbb perverz kifejezést. Általában a játék úgy zajlik, hogy az angyal behozza a bedehemet, a templomocskát a jászollal, a szűzanyával, énekszó Idséretében elhelyezi a családban, majd egyenként jönnek a pásztorok, akik énekelnek Jézuskának. Közben megérkezik az öreg és a kecskés is, akik vidám hangulatot teremtenek. A Jézuskának ajándékot adnak, és tovább mennek. A bedehemezésben az a legszebb, hogy a szereplők minden házba bemennek. Jánokon már a szenteste miséjén kezdődik a betlehemes játék a templomban, ott az angyal és a pásztorok ministrálnak, gyönyörűszép énekkel, a Csordapásztorokkal vonulnak be. Majdnem olyan szépen vannak felöltözve, mint a ministránsok, a fejükön süveg. Ők végigministrálják az éjféli szent misét, a kecskés meg az öreg kint marad a templom előtt, majd a mise végeztével a templomban eljátsszák a betlehemes játékot. Utána elmennek a paphoz, a kántorhoz, sorra veszik a házakat. Persze, az éjféli mise után nem tudnak minden házba ellátogatni, másnap reggel folytatják, bejárják az egész falut. Az egész család úgy veszi, hogy valóban a Kisjézus jön be hozzájuk, annyira nagy tisztelettel és ünnepélyesen fogadják, betlehemes játék nélkül el sem tudják képzelni a karácsonyt. Jánokon nemrégiben még az is szokás volt, hogy az éjféli mise után, mintha feloldanák az ünnepet, a legények és a lányok énekszóval, világi énekeket énekelve járták be a falut, hírül adva, hogy vége van a karácsonyi időszaknak, szabad a mulatozás, a vigadozás. A karácsony első ünnepe azonban általában mindenhol még a nagy ünnep jellegét viseli. A családok otthon pihennek, beszélgetnek, nem járnak látogatóba, szomszédolni, nem mulatnak. Az este oldja az első ünnepet, amikor sok helyen már színdarabot játszanak, vagy megrendezik az első bált. (-del) Gyerekek betlehemeznek (Fotó: internet) RÖVIDEN Advent, a várakozás ideje A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négyhetes „szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket tartottak. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Angyalok Az angyalok a Bibliában az Úr küldötteiként keresik fel az embereket, vagy dicsőítve állják körül az Úr trónját. Az angyalok kilenc hierarchiája a késő antik teológiában az embertől az Istenhez való felemelkedés fokozatait jelképezi. A keresztény művészet az angyalokat kezdettől ember (férfi) alakban jeleníti meg, antik római viseletben. Eleinte szárnyak nélkül, a 4. századtól jelennek meg a szárnyas angyalok, majd a késő reneszánsztól a szárny ismét eltűnik a vállukról. Az angyalok fejedelmei a hét arkangyal, a három legnépszerűbb: Mihály, Gábor, Rafael. Gyertyafény A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megvátsa. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelőn éppoly jelentős szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál. Háromkirályok A 9. századtól Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezték, s a három életkor, illetve a három, akkor ismert földrész - Európa, Ázsia, Afrika - szimbólumává lettek. A napkeleti bölcseket, aldket a Messiás csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté evangéliuma említi. Ajándékaiknak jelképes értelme van: az aranyat mint földi királynak, a tömjént mint istennek és a halott bebalzsamozására szolgáló mirhát mint a keresztfán szenvedő embernek adták át Jézusnak. A karácsony szó eredete A karácsony szláv eredetű szó, legősibb alakjában „lépő”, „átlépő”, „fordulónap”, „napfordulat” lehetett a jelentése. Orosz nyelvjárásokban „pusztulást”, „halált”, „végórát” is jelentett. E baljós fogalmak a téli hidegre, hosszan tartó sötétségre, az óév szellemére vonatkoznak. (i-t) Az oldalt összeállította: Grendel Ágota
