Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-22 / 294. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 22. Karácsony 9 Szíve tele volt megbocsátó krisztusi szeretettel, lelke pedig egy derékba tört élet emlékeivel Harminc doboz karácsony Szabó Ottó: Állomás VI. Karácsonyai nem voltak fényesek, cicomásak, parádésak, de azért szürkék vagy sötétek se. Ott volt vele a fia, üveg alatt, napszítta nyersfa keretben, csipkézett szélű fotográfián, megsárgulva az előhívóoldattól. Ott volt vele minden évben, minden szenteste. Gondosan letörölve a portól. TALLÓSI BÉLA Másnak van, mégsincs - mondogatta néma magányában az aszszony, a csipkézett szélű fotográfia felé intézve szavait. Van, mégsincs. Mert amióta az új világ van, s nem él egy fedél alatt két-három nemzedék, a fiatalok új házat építenek, cseréptetőset minden komforttal, központival, lefolyóval és angolvécével felszereltet, a derékfájós, sarlóalakba görnyedt öregek pedig ottmaradnak magukra, gyerekek és unokák nélkül a roskatag meszelt falúban, amelybe azért két dróton már bejön a villany, így egyetlen csavarintással fényt lehet csinálni benne, nem kell hozzá se petróleum, se fagygyúgyertya. Ők, akik pár szem jószágukat járomkötélre kötve vezették be a téeszbe, s hagyták, hogy az éves megélhetésüket, lepedőnyi földjüket hozzácsapják a közöshöz, mert hiába fenyegetőztek vasvillával, nem lehetett ellenállni a parancsoló szólamokkal hirdetett néphatalmi rendszernek, pár év alatt mindenüket elvesztettek az új világban. Erkölcsöt, hitet, családot. Karácsonyeste, már kora délutántól, miután a lopakodó sötét eltolta az égről a napot, a csikósparhelt mellett gubbasztva egyedül bóbiskoltak a pattogó akáchasábok melegénél, a parazsat tartó rostély résein kibuggyanó fénynél. Másnak van gyereke, mégsincs, aki rányissa az ajtót se karácsonykor, se más ünnepen. Csak amikor tartós esőzés után a muharnak kell nekimenni a kapával, mert úgy elborította a tarkapaszullyal meg marharépával beültetett kukoricást, hogy belemenni nem lehet, akkor szólnak, hogy hallja-e, anyus, nem érne rá... - mondogatta az asszony, a csipkézett szélű fotográfia felé intézve szavait, mert mindent a fiával beszélt meg. Az ő fia azonban vele van karácsony este is, meg amilyen hosszú az esztendő, mindig. Igaz, csak üveg alatt, napszítta nyersfa keretben, csipkézett szélű fotográfián, megsárgulva az előhívóoldattól. „Istenem, miért hoztál ránk ilyen veszedelmet?” - kérdezte könnyek között, amikor regruta fiát elszólította tőle a haza védelmére. „Mária, Krisztus urunk szent anyja, szeresd őt, mint tenfiadat, segítsd, hogy visszajöjjön az én egy szem gyerekem!” - fohászkodott rimánkodva az oldalhajó sötétjében virrasztó Mária-szobor előtt. De szent asszonyunk nem hallgatta meg a frontkatona fiát féltő anya kérését. A fiú névtelen halottja lett a hazának: elpusztult a kemény orosz télben, a szibériai harcmezők valamelyikén, pedig még férfi se volt. Szerelmet nem érzett még, legfeljebb vágyat iránta. Fehérszemélyt nem érintett, a kéjről nem tudta, hogyan uralja a testet. Utódot nem nemzett, örököst nem hagyott hátra. Az anya nem gyűlölködött fia elvesztése feletti bánatában. Nem hibáztatott senkit, sem a világ teremtőjét, sem a világ békéje ellen törő égi vagy földi erőket. Csak azt érezte, nincs az rendjén, ha egy emberpalánta, egy ifjú élet evilági léte nem teljesedhet ki. De szíve tele volt megbocsájtó krisztusi szeretettel, lelke pedig egy derékba tört élet emlékeivel. Karácsony táján azzal a képpel, amint a sütéssel járó édes illattal megtelt konyhában fiát felültette a hokedlira, s az, inogva-billegve a támlátlan ülőkén, picike lábával szüntelen kalimpált, mert kicsi volt még, nem ért le a földre. Közben ő a langyos, cukros tejjel itatgatott kalácstésztát gyúrta, dagasztotta, olykor fehér foltot nyomva a fiú orrára, s csendes hangon tanította vele, újra és újra belekezdve, felénél abbahagyva, és nagyot nevetve, máskor végigmondva, hogy Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom... A fiú eltűnése után is minden évben, minden szentestére kalácsot sütött. Olyat, amilyet a fia a legjobban szeretett: mézes almával kevert diósat. Jól kidolgozza a tésztát, hogy kidagadjon a tepsiből. Majd a Kiskarácsony dallamát és szövegét idézgetve, de csak úgy magában, hangtalanul, együttmondva-dúdolva a dalocskát a fiával, mint sok-sok évvel korábban, ő legalábbis úgy érezte, dobozba szeletelte a kalácsot. A dobozt az ezüstpapírba göngyölített dióval és angyalhajjal felöltöztetett fenyő alá tette, mert minden évben állított fát, zokon vette volna a fia, ha egyszer is megfeledkezik róla. Ajándékát, a kaláccsal megrakott dobozt vízkeresztig a fenyő alatt hagyta. Csak akkor nyúlt hozzá, s a masnira kötött szalaggal áttekert skatulyát akkor tette a helyére, a többi közé. •kick Évekkel ezelőtt, mielőtt elbontották az elgazdátlanodott házat, kicipelték a szú lyuggatta, dögnehéz hármas szekrényt az udvarra, hogy rádobják az épületben talált retyerutyát emésztő lobogó máglyára. Az oldalra billentett szekrényből harminc cipőskatulya csusszant ki, és szóródott szét a vadporcséval befutott udvaron. Sorban kibontogatták, mindegyik tele volt kaláccsal. Kőkeménnyé szikkadt dióskaláccsal. Az egyik skatulya fedelén írást találtak: „Akárki találja meg ezeket a dobozokat, temesse mellém”. Az üzenet későn érkezett. De ők ketten, anya és fia, biztosan együtt vannak így is. Karácsony este is, meg amilyen hosszú az esztendő, mindig. A lakást belengte a fenyő illata, s ha erősen gondolt rá, még a néhány perce eloltott gyertyák füstjét is érezte Napok, pillanatok, csendek, hangulatok MISLAY EDIT Óvatosan emelte meg a paplant. A szabályos, mély szuszogás egyértelműenjelezte, hogy férjét már elnyomta az álom. Nem csoda. Sok volt a dolguk az elmúlt napokban. Abban a pillanatban, amikor megszokott mozdulatokkal bevackolta magát békésen alvó párja mellé, érezte, ahogyan rátelepszik a fáradtság. De nem az a fajta, amely úgy nyomja az ember vállát, mint a kő. Jóleső fáradtság volt ez, megkönnyebbülést, elégedettséget hozó. A lakást belengte a fenyő illata, s ha behunyt szemmel, nagyon-nagyon erősen gondolt rá, még a néhány perce eloltott gyertyák füstjét is érezte, pedig a hálóban nem is gyújtottak gyertyákat, az ünnepi vacsoraasztalon állt mind, a nappaliban. Ez volt a tizenötödik közös karácsonyuk. Az első két évben még csak ketten ültek az aprócska fa mellett, a gyéren bebútorozott panellakásban (az is gond volt, hová rejtsék el egymás elől az ajándékokat), és felváltva bontogatták a színes csomagokat, visszafojtott lélegzettel lesve, mit szól a másik, örül-e. Szép idők voltak. De azért mégsem lehet őket összehasonlítani a mostaniakkal, amikor már öten ülik körül karácsonyeste az asztalt. A fenyőfát idén is férje választotta. Illetve nem egészen, hiszen a két kicsivel indult el fanézőbe, ők döntötték el, melyik a legszebb fenyő, melyiket vigyék haza. A fiúk boldogok voltak, hogy ilyen „komoly feladatot” kaptak. A hidegtől kipirulva érkeztek meg, és persze azonnal fel akarták díszíteni a formás fácskát. Valahogy azért mégiscsak kibírták azt a néhány napot, amíg díszbe öltöztethették. Ő maga is élvezi a napokig tartó készülődést, a legeslegjobban azonban azt szereti, amikor karácsony este mind az öten az asztalhoz ülnek, s kezdetét veszi a sajátos, évről évre megismételt családi szertartássorozatuk, amely az ünnep elhagyhatatlan része, s amely nélkül a karácsony nem is lenne igazi karácsony náluk. Amikor ma este a vacsorára került a sor, a két kicsi már nagyon izgatott volt. Minden évben megpróbálják meglesni a pillanatot, amikor a Jézuska a karácsonyfa alá teszi az ajándékokat. A férjével együtt visszafojtották mosolyukat, és cinkosan összenéztek „nagylányukkal”, aki idén már tizenhárom éves, és tudja, miként is kerülnek a színes csomagok a fenyőfa alá. Felidézve az este eseményeit, félálomban sem tudott elnyomni egy mosolyt. Amióta családja van, műiden évben valami megmagyarázhatatlan feszültség keríti hatalmába karácsony előtt. Annyira szeretné, ha minden olyan lenne, amilyennek elképzeli, örömteli, békés, emlékezetes. Főleg a gyerekeknek. Teljesült a kívánsága. Szép lett a mai este. S bár - mint minden évben - szeretné, ha nem jutnának eszébe a saját gyerekkori karácsonyai, az emlékek kéretlenül is előtolulnak. Mint minden évben. Maga előtt látja anyját, aki öt gyereket szült, de alig volt ideje rájuk. Valahonnan elő kellett keríteni a megélhetéshez szükséges pénzt. Főállás után másodállás, egy, néha kettő. Igaz, az apjuk szekrénye „kincsesláda” volt, halomban hevertek benne a bankók, de abból a családnak nem sok jutott. A szekrényt mindig gondosan kulcsra zárta, és csak akkor nyitotta ki, ha a cimborákkal szórakozni ment, vagy valamelyiket közülük ki kellett segíteni. Az apja egyébként is csak a bátyjait, öccseit szerette, ha őrá, az egyetlen lányra nézett, semmi nem tükröződött a hideg kék szempárban. Pedig rettentően sóvárgott az apja szeretetére. De még a fejét sem simította meg soha. Karácsonykor talán még hidegebb volt a hangulat a családjukban, mint máskor. A szentestét általában kiadós veszekedés előzte meg, aminek többnyire az lett a vége, hogy apjuk dühösen becsapta maga után az ajtót, és elrohant. Csak a dermedt csend maradt utána. Minek is gondol erre? Hirtelen felkelt az ágyból, s az ablakhoz lépett. Idén fehér karácsonyunk van. Holnap akár szánkózni is elmehetünk a gyerekekkel. Nagy József grafikája Szenteste falun, Gyertyagyújtás, Az évszázad viharában Ünnepi műsorok a Pátria Rádióban AJÁNLÓ December 24-én 8 órakor kezdődik a Pátria Rádió adása. 8.25-től az Ünnepvárás című élő magazinműsor szerkesztője Hominda Katalin. Témáiból: A lelkész is ember, s.lehet fáradt, a konyhában kétbalkezes. Ajándékozni kérem csak a pszichiáter segítségével, mert ő már csak tudja, mi kell. Évák és Ádámok: kiderül, ma sem könnyű a sorsuk. Szereti az újságíró az ünnepeket? S ha igen, miért? S végül az Örömóda, Beethoven IX. szinfóniája, amely elsőként vált a kulturális világörökség részévé. A déli harangszó után karácsonyi hangversenyt hallgathatnak 50 percben. A 13 órakor kezdődő Ünnep a szívben című irodalmi összeállításban megszólalnak: Duba Gyula, Ozsvald Árpád, Vajkai Miklós és mások. 14 óra 5 perckor zenés összeállítás kezdődik gyerekeknek, amelyben egy nagymama emlékezik gyermekkorára, majd alapiskolások mondják el, hogyan élik át az ünnepeket napjainkban. 15 órakor a Szenteste falun című néprajzi összeállítás következik, majd az Akit várva vártak című riportműsor, amelyben olyan emberek szólalnak meg, akiket ugyancsak várva vártak, hiszen karácsonykor születtek. 16 órától a rádió karácsonyi zenés üdvözletét hallgathatják, majd 17 órától - Gyertyagyújtás előtt címmel - ökumenikus egyházi műsorral zárul a Pátria Rádió adása. Nagy József grafikája December 25-én, kedden 8 órakor hírekkel indul a magyar adás. 8.25-től karácsonyi muzsika szól, majd a deáki templomból közvetít a rádió református istentiszteletet. Igét hirdet: Szabóné Híres Erzsébet lelkipásztor. 10 óra 5 perckor a Csipkerózsika következik, ezt követően Csajkovszkij Csipkerózsikájából csendülnek fel részletek. 11 órakor beszélgetést hallhatnak Écsi Gyöngyi előadóművésszel, legújabb hanghordozójának zenei anyagáról. A déli hírek után nóták, csárdások szólnak 50 percben, majd Mikszáth Kálmán életének karácsonyi epizódjait eleveníti fel a Karácsonyi emlékek című rádiójáték. 14.05-kor összeállítás következik a gyermekotthonok kis lakói számára Mihályfán rendezett jótékonysági ünnepségről. Ezt barokk muzsika követi, a 15 órakor kezdődő Szokatlan történetek című műsor pedig olyan eseményeket idéz fel, amelyek karácsony napján történtek meg. Utána Bocsek Zsuzsa jelmeztervező mutatkozik be, aki a színház élő legendája. 17 órakor kezdődik Az évszázad viharában című riportműsor, amelyben a kilencvenhárom esztendős Both Klári néni emlékezik vissza az átélt viharokra, a dolgos hétköznapokra és az ünnepek ritka pillanataira. Népszerű dallamok után a háromnegyed 6-kor kezdődő Napzártával zárul az adás. December 26-án, István napján hírekkel és eseménynaptárral kezdi adását a Pátria Rádió. 8.15- kor kezdődik egy meseösszeállítás, amélyben két Grimm-mesét hallgathatnak meg a gyerekek. Utána a Gaudium együttes felvételeiből hangzik el válogatás, majd 9 órától a katolikus egyházi műsorban beszélgetés hangzik el Zsidó János féli lelkiatyával, és megemlékeznek első vértanúnk haláláról. 10 óra 5 perckor a Randevú sztárjai térnek vissza. Olyan előadókkal készült beszélgetéseket hallgathatnak újra, mint: Didó, Harsányi Levente, a Romantik együttes, az ex-Spice Girl Victoria Beckham vagy Katona Klári. A déli hírek után nóták következnek. 13 órakor kezdődik az Emlékek Felsőelefánt múltjából című műsor, amely az Edelsheim Gyulaiak emlékét idézi fel. Majd beszélgetés hangzik el a Kisgéresben élő Tiszai Nagy Menyhért festővel. 14.25-től az operett rajongóinak kedveskedik a rádió. A komáromi Teátrum Színházi Polgári Társulás előadásában Szilágyi-Zerkovitz Csókos asszony című operettjének közvetítésére kerül sor három felvonásban, majd az Éljen István, sokáig című néprajzi összeállításban Istvánnapi énekek és szokások kerülnek bemutatásra. A Pátria Rádió karácsonyi műsorai 18 órakor a Napzártával érnek véget, (-art-) Nagy József grafikusművész több bibliai tárgyú művet alkotott. Őt is megihlette Jézus születésének története, 1994-ben készített egy nagyméretű Betlehemet, amelyet szívesen mutat meg a műtermébe ellátogatóknak. - (Somogyi Tibor felvétele)
