Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-20 / 292. szám, csütörtök

8 Vidékfejlesztés ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 20. Elkészült az öt községet magában foglaló bodrogközi Tarbucka Kistérség idegenforgalmi stratégiai terve Főleg vízre és borra építenek Kérdőívek segítségével vizsgálják a helyi igényeket Bevonják a lakosságot SZOMOLAI VALÉRIA Szűnő. A helyi lakosság mobilizálá­sa - ez volt a témája az Információs Központ komáromi irodájának szer­vezésében megvalósult vidékfej­lesztési műhelynek Szímőn. A szlo­vákiai Vidék Parlamentje (VIPA) kommunikációs központját üzemel­tető Verbum pro Futuro polgári tár­sulás ezzel szeretné elérni, hogy te­vékenységükről minél több helyi polgár szerezzen tudomást, és kap­csolódjon be az együttműködésbe. A vendégek, Berit Folkesson (svéd VIPA) és Lea Kilvádyová hazai szak­ember svédországi tapasztalataik­ról számoltak be a lakosság régiófej­lesztésébe való bevonásáról. A ná­lunk megszokottól eltérően Svédor­szágban nagy hagyományai vannak az önkéntes mozgalmaknak. Az em­berek bevonására és a helyi fejlesz­tés iránti érdeklődésük felkeltésére Svédországban több módszert hasz­nálnak. Ezek közé tartoznak példá­ul az ún. önképző körök, ahol egy közös téma iránt érdeklődő csoport beszélget és vitázik az adott témá­ról. Ennek fő előnye, hogy nem elő­adás jellegű a találkozó és az adott témában senki sem szakértő. így egyenrangú felek között alakul ki az eszmecsere, ami a tanulás szem­pontjából nagyon hatékony és dina­mikus. Ezeket a rendszeres önképző köröket mindig más vezeti, és bárki bekapcsolódhat a csoportba, ha ér­dekli az éppen felvetett téma. A he­lyi lakosság bevonására másik jó példa az ún. kérdőíves módszer, amellyel a helyi lakosság igényei térképezhetők fel. Ez passzívabb módszer, de a kérdőívre adott vála­­szok kiértékelése jó kiindulópont le­het a helyi fejlesztési program meg­fogalmazásánál. Nálunk a polgá­rok megkérdezése amúgy sem iga­zán megszokott, ezért érdemes megpróbálni. Az effajta adatgyűj­tés esetleges buktatója lehet a pon­tatlan, nem világos kérdésfeltevés (kérdezni is tudni kell) vagy a kér­dőívek begyűjtésének nem haté­kony módja (a tapasztalatok sze­rint ilyen a postaládás módszer). Jók a tapasztalatok az olyan kérdé­sekkel is, amikor egy-egy probléma megoldásának módjáról kérdezték a helyieket. Szintén sokat elmond a lakosok elégedettsége a helyi vi­szonyokról. A szímői vidékfejlesz­tési műhely résztvevői, akik között voltak önkormányzati és állam­­igazgatási képviselők, nonprofit szervezetek, vállalkozók és magán­emberek, szintén kidolgoztak egy ilyen kérdőívet. A Berit Folkesson által bemutatott svéd tapasztalatok Szímőn is használ­hatóak (Szomolai Valéria felvétele) Natúrpark az Őrségben a hármashatár mentén Érdekek összehangolása Nagykövesd várdombja. A kistérség fokozatosan turistacsalogató régió­vá válhat. (A szerző felvétele) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Őrség. A környezetvédelmi minisz­tériumnak a két új nemzeti park el­fogadtatására irányuló hiábavaló igyekezete rámutatott arra, hogy manapság a korábbihoz képest sok­kal nehezebb összhangba hozni a természetvédelem és a magántulaj­don érdekeit. Mivel Nyugat-Európá­­ban ez a konfliktus évtizedek óta jellemző, arrafelé az egyik megol­dásként kitalálták a natúrpark fo­galmát. Ezek olyan természetvédel­mi területek, amelyeken megpró­bálják összehangolni a táj értékei­nek megőrzését a gazdasági tevé­kenységgel. Mivel a kérdés nálunk is aktuális, sőt a dunai ártéri erdők esetében fel is merült egy szlovák­magyar natúrpark kialakításának ötlete, érdemes megismerkedni az első magyarországi natúrpark gya­korlatával. Az Őrség Magyarország nyugati hármashatár-vidékén talál­ható. Az Ausztriával és Szlovéniával határos térség területe 192 km2,18 községet foglal magába és 7 ezer fő lakja. Ezen a környéken évtizedekig semmilyen fejlesztés nem valósult meg, az infrastruktúra kiépítettsége hiányos. Ezért kézenfekvőnek lát­szott a természeti környezetet meg­óvó gazdálkodás, ezen belül a turiz­mus, annak is egy sajátos formája: a natúrpark és a hozzá kapcsolódó öko- és agroturizmus fejlesztése. Az Őrség települései között 1992 óta létezik együttműködés. Az elmara­dottságot felszámolni igyekvő közös programokat követően az első nagy projektum a natúrpark létrehozása volt. Az együttműködésben részt vesznek dél-burgenlandi települé­sek Ausztriában, Mura vidéki tele­pülések Szlovéniában, Magyaror­szágról pedig 21 őrségi, 6 vendvidé­ki falu, illetve több, az Őrséggel szomszédos Zala megyei település. A természetvédelmi tervezet a még fellelhető kincsek megőrzésére tö­rekszik. Ebbe beletartozik a lakos­ság körében végzett felvilágosító munka, a turisták számára látogat­ható területek kijelölése éppen úgy, mint a környék génbankjának létre­hozása, ületve a természeti értéke­ket bemutató oktató és kutató köz­pont létrehozása. Emellett megkez­dődtek a gazdaságfejlesztési jellegű akciók, ezek szintén arra töreked­nek, hogy a határ mindhárom olda­lát közös fellépéssel nagyobb esély­­lyel adják el a turisztikai piacon. Az erre szolgáló feladatok között szere­pel egy információs és egy marke­tingrendszer kiépítése, tapasztalat­­cserék a három ország vállalkozói között, mintafarmok létrehozása az organikus mezőgazdaság szemlél­tetésére és a termálvizek turisztikai hasznosítása. A határátlépést gyalo­gosok és kerékpáros turisták által használható határállomások létesí­tésével oldják meg. Az Őrség gondja a szennyvízkezelés, a hálózat kiépí­tésekor kihasználják a határ túlol­dalán kínálkozó kapacitásokat is. Több hazai elképzelés résztvevői ta­pasztalhatták, hogy egy projektum megvalósítása akkor válik reálissá, ha annak van gazdája. Az Őrségben erre egy közhasznú társaság ala­kult, amely vállalta az összes feladat koordinálását. Az összefogás na­gyobb lendületet adott a környezet­védelmi beruházásoknak is, ezt ta­núsítja a szelektív hulladékkezelés bevezetése és a szennyvíztisztítási program elindítása, (ti) Nagykövesd. A Tisza holtágá­ból kialakult 55 hektáros Karcsa-tó hasznosításából ki­indulva dolgozott ki idegen­­forgalmi stratégiai tervet a PHARE CBC program támo­gatásával a bodrogközi Tar­bucka Kistérség. TUBA LAJOS A Jakus Péter nagykövesdi polgár­­mester által rendelkezésünkre bo­csátott anyag szerint a nagykövesdi székhelyű, öt község által létreho­zott társulás képviselői a munka so­rán közösen mérték fel környékük adottságait. A nyári idegenforgalom szempontjából az említett tavon kí­vül még a Bodrogon is rendelkez­nek egy természetes fürdőhellyel. A vidéki turizmus kánt érdeklődők je­lenleg elsősorban Kiskövesden talál­nak néhány szolgáltatást, a többi község egyelőre csak borospincéket, illetve kézműves termékeket tud fel­kínálni. A vízituristák számára a környék nagyszámú folyóága jelent szórakozási lehetőséget és részt ve­hetnek a hagyományos Bodrog-vízi­­túrán is. A gyalogos turistákat vi­szont egyelőre nem kényeztetik el, tájékozódásukat semmiféle infor­mációs rendszer nem segíti, így leg­feljebb az országos turistatérkép-so­rozaton belül a területet érintő két térkép alapján tájékozódhatnak. Aki viszont a szomszédos Magyar­­ország - általában jobban kiépített - idegenforgalmi szolgáltatásaira kí­váncsi, két átkelőhelyet is igénybe vehet: Újhelynél és Nagykövesdnél. TUBA LAJOS Gödöllő. A vidékfejlesztés célja nem a faluk városiassá alakítása - fi­gyelmeztet Kulcsár László, a ma­gyarországi Szent István Egyetem Vidékfejlesztési intézetének vezető­je azzal kapcsolatban, hogy egyre A vidékfejlesztés célja nem a faluk városiassá alakítása. aktuálisabb a magyar falvak uniós stratégiájának elkészítése. A szol­gáltatások és az infrastruktúra fej­lesztése ugyan szükséges, de ennek során nem olyan megoldásokat kell választani, amelyek a modem váro­si életmód hátrányos elemeinek megjelenéséhez vezetnek. A vidék­­politika vidéket megtartó célkitűzé­se nem jelenti az infrastrukturális hátrányok konzerválását. Komoly infrastrukturális fejlesztéseket kell végrehajtani elsősorban az útháló­zat modernizálására és a környezet­­védelemre koncentrálva. Mind-A kerékpáros turisták már jobban járnak, a területen már több utat je­löltek ki számukra, Bod­­rogszerdahely és Szőlőske között most is folyik egy újabb létesítése. Ezenkívül több ponton pihenőhe­lyeket létesítettek számukra. A stratégiai terv következő lépés­ként felvázolja az egyes idegenfor­galmi ágazatokban elérhető legjobb helyzetet, illetve az ennek biztosítá­sához szükséges feladatokat. A vi­déki turizmus témakörében például a feladatok között szerepel egy kon­ferencia a vidéki turizmus lehetősé­geiről, a szállásadók képzése, egy bodrogközi propagációs anyag ki­adása, egy idegenforgalmi informá­ciós központ létrehozása, a kör­nyékbeli lehetőségek propagálása az interneten, egy építészeti tanács­adó szolgálat létrehozása, a Bodrogszerdahely-Kiskövesd-Nagy­­kövesd-Őrös borút létrehozása, vé­gezetül pedig két könyékbeli kőfejtő további hasznosítása tervének ki­dolgozása. A kilenc megtárgyalt témában így felvázolt feladatokat ezután a stra­tégiai terv 2005-ig időrendi sor­rendbe állítja. A vidéki turizmussal kapcsolatos konferenciát például a nagykövesdi önkormányzat még idén decemberben megrendezi. Az idei feladatok között szerepel a ke­rékpáros-pihenőhelyek építésének folytatása, illetve az idegenforgal­mi szolgáltatások fejlesztésébe megpróbálják bevonni a területen működő horgász- és vadásztársa­ságokat. A jövő évre pedig egész sor feladatot szabtak maguknak. A nagykövesdi önkormányzat el sze­emellett azonban ki kell alakítani azokat a kulturális, a közösségek erősítését, az épített örökség védel­mét, a táj védelmét célzó intézkedé­seket is, amelyek éppen a vidék ér­tékeinek fennmaradását szolgálják. A vidékfejlesztési stratégiák kidol­gozása során a leginkább célraveze­tőnek az ezzel kapcsolatos uniós do­kumentumokban (a Vidéki Térsé­gek Európai Chartája, vagy a Cork-i Deklaráció) leírtakat tartja. A sokré­tűség alapelve támogatja a gazdasá­gi és társadalmi cselekvések sokrétű megjelenését és az önfenntartó ma­gán és közösségi kezdeményezése­ket. A vidékfejlesztés integrált meg­közelítése az ágazati elkülönülés helyett a többszektorú programokat helyezi előtérbe. A szubszidiaritás alapelve (azon a szinten kell meg­hozni a döntést, amely már birtoká­ban van a döntéshez szükséges min­den lényeges információnak) arra épül, hogy a helyi közösségek erő­teljesen részt vesznek fejlesztési programjaik kidolgozásában, meg­valósításában és ellenőrzésében. Mindez a helyi értékek fennmara­dását, a helyi adottságokra épülő retné készíteni a Karcsa-tó beépí­tési tervét, a bodrogszerdahelyi pedig befejezi a Bodrog-parti strand infrastruktúrájának kiépí­tését. A kiskövesdi önkormányzat a szállásadók képzésének meg­szervezését vállalta magára. A jö­­vőheni felkészülést szolgálja a nagykövesdi Várhegy kiállítási és vásári célra történő hasznosításá­val foglalkozó tanulmány elkészí­tése is. így mennek sorban a fel­adatok, amelyek megvalósításától a Tarbucka Kistérség önkormány­zatai a környékbeli idegenforga­lom fellendülését remélik. Érde­kességként megemlítjük még azo­fejlesztést támogatja. A vidék pozi­tív diszkriminációja pedig azt jelen­ti, hogy a vidék fejlesztésének erő­teljesebb megjelenítése az infrast­ruktúrafejlesztés, az egészségügy, az oktatás a szolgáltatások és a kommunikáció fejlesztés program­jaiban. A vidékfejlesztési stratégiák nagyon sokféle területre terjedhet­nek ki, a legfontosabbak a követke­zők: vállalkozásfejlesztés, gazda-A fejlődés érdekében inf­rastrukturális fejlesztése­ket kell végrehajtani. ságfejlesztés, helyi infrastruktúra fejlesztése, az épített örökség védel­me, mezőgazdasági fejlesztés, kö­zösségfejlesztés, kultúra, emberi erőforrás fejlesztés, környezet és tájvédelem, szociális programok. A magyar vidéki területeknek vannak olyan sajátosságai, problémái, ame­lyek többé-kevésbé általánosnak mondhatók. Ezeknek kistérségi megjelenése és a kistérség speciális problémái, adottságai már nem kát a feladatokat, amelyeket a kö­zéptávú terv utolsó évére, vagyis 2005-re időzítettek. Ekkor hoznák létre az idegenforgalmi informáci­ós központot, Bodrogszerdahelyen és a Karcsa-tó mellett csónak, illet­ve horgász-eszköz kölcsönzőt léte­sítenek. A királyhelmeci regionális fejlesztési ügynökséggel közösen egy idegenforgalmi információs rendszert alakítanak ki, többek kö­zött tanösvények létesítésével. A községi hivatalok helytörténeti emlékszobák létesítését is terve­zik. Végezetül pedig Bodrogszög és Zemplén között egy komp beál­lítását szeretnék elérni. minden szempontból általánosítha­tók. Az EU programozás azért fektet különös hangsúlyt a helyzet feltárá­sára, hogy a térség sajátos adottsá­gai kellő erővel befolyásolják a fej­lesztési irányokat. Az EU programo­zás első lépése a célkitűzés megha­tározása. A vidékfejlesztés esetében az alapvető célkitűzés az emberek életminőségének megőrzése, fej­lesztése. Ez szolgálja közvetett mó­don a települések népességmegtar­tó erejének növekedését, a kulturá­lis örökség védelmét, a táj és a kör­nyezet védelmét, a helyi gazdaság fejlesztését. Kulcsár László szerint bár a vidékfejlesztés esetében első­sorban a kistérségi megközelítést, a belső erőforrásokat, vagy a szubszidiaritást hangsúlyoztuk, a si­ker szempontjából alávető a kormá­nyok felelősségvállalása. Ez abból áll, hogy decentralizált politikai, in­tézményi és jogi hátteret biztosít, a helyi források mellé állami forráso­kat rendel, harmadrészt pedig tá­mogatja a vidékfejlesztés jellegzetes szereplőinek (kistérségi társulások, önkormányzatok, civil szervezetek) intézményesülését és működését. Az oldal a galántai Információs Központ segítségével és a Polgári Kez­deményezéseket Támogató Alapítvány (NPOA) támogatásával készült Az egykori szocialista országokban nagy különbségek vannak a helyi fejlesztések támogatása terén A tervezésnél fontos a központi segítség TUBA ÍAIOS Galánta. 1999 őszén magyar kistér­ségi fejlesztéssel foglalkozó szerve­zetek javaslatára egy uniós program támogatásával magyarországi, szlo­vákiai és erdélyi szervezetek létre­hozták a Helyi Fejlesztések Közép­európai Információs Hálózatát, an­gol rövidítésével a CELODIN-t. En­nek küldetése, hogy az ebben a té­mában szerzett tapasztalatokat és információkat minden érdeklődő számára hozzáférhetővé tegye. Mi­vel azonban hamar bebizonyoso­dott, hogy a lényegében magyar nyelven működtetett web-oldal nem elégíti ki az igényeket, hamaro­san sor került a bővítésére. A Viseg­rádi Alap támogatásával így szüle­tett meg a CELODIN PLUS, amely­nek köszönhetően napjainkban már mind a négy visegrádi ország anya­gai és információi hozzáférhetőek. Ez azért is érdekes, mert a szocializ­mus bukása után ez a négy ország lényegében azonos kiindulási alap­pal rendelkezett a helyi kezdemé­nyezések fejlesztéséhez. A Visegrádi Alap által támogatott projektum pe­dig lehetővé tette a jelenlegi helyzet összehasonlítását. A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy ezen a téren a legjobb helyzetben Magyar­­ország van. Ott ugyanis tíz éve fo­lyik a helyi kezdeményezésű fejlesz­tés, amelyet az évek során egyre több állami program is segített. A közösen kidogozott elképzelések megvalósítását minisztériumi pá­lyázati programok, illetve az adóbe­vételekből képzett területfejlesztési alapok támogatják. Az összképet pedig a vállalkozásfejlesztési alapok egészítik ki. Lengyelországban azt tapasztaltuk, hogy az ország már túl nagy a helyi igyekezetek egységes országos láttatására. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen például a Varsó környéki tartomány maga is nyolcmillió lakosú. Az viszont tény, hogy ott is nagyon erős minisztériu­mi ágazati pályázati programok vannak, amelyek helyi szinten fon­tos létesítmények létrehozását és egy ideig azok működését segítik. Ezek az intézmények többek közt a valamilyen témában tanácsra szo­rulókeligazítására alkalmasak. Cse­hországban intenzív kistérségi ter­vezéssel találkoztunk, még az apró­falvas vidékek is sorban mutatták be az eredményeiket. Amikor megkér­deztük tőlük, mi motiválja őket erre a munkára, őszintén bevallották, hogy enélkül nem számíthatnak mi­nisztériumi támogatásra. A prágai Helyi Fejlesztések Minisztériuma ugyanis évi 10 milliárd koronás ke­rettel rendelkezik a partneri együtt­működéssel készült kistérségi pro­jektumok finanszírozására. Sajnos el kell mondanunk, hogy ilyen szempontból a visegrádi or­szágok között a legrosszabb hely­zetben Szlovákia van. Bár nálunk is több, a kistérségi fejlesztés segítésé­re alkalmas központ létezik, forrás­hiány miatt ezek évek óta a túlélé­sért küzdve várják a jobb idők eljö­vetelét. Ma már tudják, hogy ez a je­lenlegi kormány idején sem követ­kezik be. Az a tény, hogy a központi költségvetésből szinte semmilyen forrásokat nem juttattak ebbe a szférába, oda vezetett, hogy a lelke­sedésből elindított kistérségi fejlesz­tések sorban fulladnak be. A kistérségi megközelítés és a belső erőforrások mobilizálása ellenére fontos a kormányok szerepvállalása A vidékfejlesztésnek uniós stratégia kell

Next

/
Thumbnails
Contents