Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-19 / 291. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 19. KOMMENTÁR Féljünk az oroszoktól? SIDÓ H. ZOLTÁN A hazai cégek magánosítási folyamata eddig is számos problémát vetett fel, elsősorban az átláthatóság, a vételár, az esedeges részrehajlás okoz(ott) fejtörést. A Transpetrol kőolajszállító privatizálása kapcsán új nézőpont bukkant fel, ez pedig az ország geopolitikai érdeke. Miután a privatizációs bizottság úgy döntött, a hazai Slovnaft és az orosz Jukosz olajtársaság közül az utóbbit találja érdemesnek arra, hogy a Transpetrol kisebbségi részesedését megszerezze, szakértői, politikusi körökből rosszalló vélekedések kaptak szárnyra. Szerintük a Jukosz növeli az orosz befolyást térségünkben, ráadásul a kulcsfontosságú energiahordozó terén még inkább elkötelezzük magunkat az orosz források mellett, ami ellentmond stratégiai célkitűzéseinknek. Az EU előírásai szerint ugyanis 2017-re el kell érnünk, hogy energiaimportunk legfeljebb 30 százaléka származzon egyetíen országból. Márpedig ha a kormány ma megerősíti a privatizációs bizottság döntését és a Jukosz mellett dönt, akkor a bírálók szerint tovább nő az orosz befolyás. „A Slovnaft politikai ügyet csinált a Transpetrol privatizációjából, miközben az oroszellenes érvek használatától sem riad vissza” - nyilatkozta tegnap Hugo Erikssen, a Jukosz külkapcsolatokért felelős igazgatója. Szerinte az orosz cég nem fog beavatkozni a szlovák geopolitikába, s támogatni fogja az ország uniós és NATO-csatiakozását is. Ha figyelembe vesszük a jelenlegi infrastrukturális adottságainkat, akkor kiviláglik: a gyakorlatilag használaton kívüli Adria vezetéken kívül csak a Barátság vezeték révén juthat hozzánk kőolaj, márpedig ezen keresztül orosz energiahordozó áramlik. Ha valóban függetienedni próbálunk, akkor a több lábon állást a következőképpen kellene megoldani: építsünk vezetékrendszert Pozsony és az osztrák Schwechat között. A csehek már ezt is megoldották, ők a német energiaellátó-rendszerre kötődtek rá. Az oroszellenesség - ismerve a közelmúltat - némileg érthető, ám nem árt tudatosítani, hogy a Jukosz az évek múltával egyre kevésbé orosz. Értékpapírjaival többek között New Yorkban kereskednek, csúcsvezetői között svédek, angolok, amerikaiak vannak. Vagyis nemcsak a pénznek nincs szaga, hanem egyre inkább az olajnak sincs nemzetisége. TÁRCA Imre bá’ porai KÖVESDI KÁROLY Imre bá’-t idén ősszel hazaküldték Amerikából. Annak rendje és módja szerint hamvait beletették egy igelitzacskóba, az igelitzacskót gondosan körbetekerték Imre bá’ legkedvesebb, ám kissé viseletes bőrkabátjával, majd az egészet egy csomagba helyezték, elmentek vele a postára, és par avion hazarepítették Magyarországra. Imre bá’ még valamikor a forradalom után ment ki Amerikába, ahol a NASA kutatómérnökeként dolgozott. Nem akárki volt tehát, az Államok műszaki elitjéhez tartozott. Mindazonáltal odakint is megmaradt magyarnak, s bár amerikai nőt vett feleségül, gyermekei sem szakadtak el a távoli, egzotikus szülőföld ízes nyelvétől. Imre bá’, a család többi, otthon maradt tagjával ellentétben megmaradt lokálpatriótának és rokonszeretőnek, amiben vélhetően nem kis szerepet játszott, hogy idejében sikerült elmenekülnie a legvidámabb barakkból. Ennek megnyilvánulásaként egyik testvérének unokáját is kivitette vagy tíz évvel ezelőtt Amerika-nézőbe. Az akkor hetvenéves öregúr a tizennégy éves gyerekkel végigfurikázta az országot a Grand Canyontól a Niagara-vízesésig, csak néha eresztett meg egy-egy telefont a Magyarországon aggódó szülőknek. Jól vezet a gyerek, röhögte Imre bá’ a telefonba, míg a szülőket az infarktus kerülgette. Ősszel, amikor az Alföldön ökömyálzászlókat lobogtatott a hűvös szellő, ő is hazarepült. Körülbelül akkoriban, amikor az első anthraxküldemények lázba hozták Amerikát. Az öregurat itthon kicsomagolták, megnézték, majd hosszas tanácstalanság után ideiglenesen levitték a pincébe. Ott lakott egy hónapig. Ekkor szerzett tudomást a dologról az egykori kisunoka, aki a papáját készült temetni éppen. Miután az első sokkot kiheverte, és levegőt kapott, a legépeszűbb ötlet is az ő fejéből pattant ki: ha már nincs se halotti papír, se vámcédula, se egyéb igazolás, nem marad más, mint stikában eltemetni az ő édesapja, vagyis Imre bá’ unokaöccsének urnája alá. Jó pénzért mindent el lehet intézni, s egy füst alatt elintézik a dolgot. A temetkezési vállalatnál megnézték a hamut, hümmögve meg is jegyezték: ez aztán a minőség, nem olyan szürke, mint az itthoni, hanem szép, fehér. Imre bá’ tehát végre nyugovóra térhetett, igaz, nem urnában, mert az nem fért volna el a másik alatt, hanem a profán amerikai zacskóban. Magyarország egyik kisvárosi temetőjében. Csak a kopott bőrkabátnak nem tudom, mi lett a sorsa. WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ Nem lenne szerencsés, ha az MSZP alakítana kormányt, mert abban benne lennének a szabad „demokraták”, akik köztudottan „liberálisan” viszonyulnak a külországi nemzetrészekhez. Petronius De azért mi, szlovákiai magyarok elvárjuk, hogy liberálisan viszonyuljon hozzánk a többségi nemzet!? Ha feloldanánk ezt a kettősséget, kevesebb gondunk lenne. Robcso Ádigha kell azzal vitatkozni, hogy igen széles rendet vágott a Fidesz az államaparátusban, a közalkalmazottak körében, és valljuk meg, a kassza körül is igen sok időt töltöttek el. Az viszont zseniális volt, ahogy az FKGP-t ledarálták. Magyarországnak elég sokba kerül a Fidesz betagozódása a standard pártstruktúrák közé, de a sok éhes száj is eltömődik egyszer. Nagy hozadék viszont az országra nézve, hogy az államigazgatásból a sok elnehezült, régi vágású apparatcsik igencsak kopik kifele. Azt viszont én is vallom, hogy a határon túli magyarokkal való többlettörődés a jól megkoreografált dervistánc komoly építőeleme, de hát a következő négy év már nem a megkapaszkodás jegyében fog eltelni. Én, ha dohogva is, de az urnába a Fidesz cedulláját ejteném. Gorcsev Iván A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. wmmitomwi - - mrnmmmmttm tiwmwmtommmmmmmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmtmmwmmm - Tudod, bármilyen keserű is munkanélkülinek lenni, azért van jó oldala is. Nem kell sorakoznom az üzletekben, mert negyed óra alatt megvettem a karácsonyi ajándékot... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA A nyertes pályázat szövegét valaki tollal kijavította - közölte Rudolf Kulman, a közbeszerzési hivatal igazgatóhelyettese a pozsonyi Kutuzov-laktanya egyik épületrészének felújítására vonatkozó tender leállítását indooklva. A szintén pályázó Darma társaság felelős igazgatója szerint a borítékok felnyitásakor a nyertes tendert a döntőbizottság tagjai egyszerűen nem találták. SME Tömve a Pólus és az Aupark, a városközpontban pedig tönkremennek az üzletek címmel készített összeállítást a napilap. A cikkíró az egyik bolt vezetőjét idézi, aki szerint más nevet kellene adni a Széplak - szlovákul Obchodná, tehát Bevásárló - utcának, kereskedelmi jellegét ugyanis már elvesztette. Egy másik boltvezető szerint még most, karácsony előtt is felesleges a hétvégén nyitva tartani, a forgalom ugyanis rettentően kicsi. A karácsonyi szám bizonyította, hogy az akkori hivatalos Magyarországgal szemben létezik egy másik ország Egy hiányzás anatómiája Miért nem voltak jelen a szlovákiai magyar írástudók a Népszava 1941-es karácsonyi számában? E. FEHÉR PÁL A magyar antifasiszta gondolat és a magyar sajtó egyik legjelesebb XX. századi dátumához érkeztünk: hatvan esztendeje jelent meg a Szociáldemokrata Párt napüapjának, a Népszavának a karácsonyi száma. Magyarország akkor már háborúban állt és sokan, nagyon sokan még a nácik, a tengelyhatalmak győzelmével számoltak. Hiszen ne feledjük, hogy a Szovjetunió elleni villámháború legendája ugyan megtört, de Hitler hadserege Moszkva előtt állt, Pearl Harbour után távolról sem az amerikaiak látszottak győztesnek a japánokkal szemben, Franciaország megverve és porig alázva német megszállás alatt nyögött, de Gaulle kicsiny ellenállási mozgalmát még az antifasiszta táborban sem ismerték el egységesen, s a brit szigeteken Churchill vasakaratára és erős hitére volt szükség, hogy kitartsanak. „Kitártuk ezt az ünnepi számunkat a nemzeti önállóság és függetlenség nagy gondolata, a népszabadság örök eszméje és a szociális haladás történelmi szükségességének követelő hangja számára” - írta az ünnepi szám vezércikkében Szakasits Árpád, a lap főszerkesztője, aki egyidejűleg a Szociáldemokrata Párt főtitkára is volt. (Egyébként az ő ötlete volt e szám megszervezése is.) A szerzők névsora imponáló volt. Szekfű Gyula, a kiváló történész, aki mégiscsak a Bethlen-korszak vezető ideológusának számított, azt szögezte le, hogy „a szabadság dolgában megérthetjük egymást, még ha különböző pontokról indultunk is el”. Bajcsy-Zsilinszky Endre igazán távol állott a munkásmozgalomtól és a szociáldemokratáktól, mégis éppen az ő lapjukban idézte fel Kossuth Lajos példáját, annak a politikusnak a koncepcióját, aki „megérezte, hogy bármennyire is bizonytalan a harc kimenetele, de nem hozhat bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szemben is, egy évezredes nagy nemzeti küldetésért és az ember szabadságáért”. Móricz Zsigmond Petőfiről írt. Jelen volt a szerzők között a Tardi helyzet szerzője, a falukutató Szabó Zoltán. Erdélyből Jordáky Lajos és a volt sarlós, Balogh Edgár jelentkezett. Balogh reá jellemzően a lengyel Bem tábornok erdélyi politikájáról értekezett: arról írt, hogy a szabadságharc idején a császáriak szembeállították a szászokat és a románokat a magyarsággal és ezért „sürgősen szükség volt Bemre, hogy legyen, aki a nemzetiségi ellentétek ága-boga fölé emelkedve, mintegy nemzetközi tárgyilagossággal szolgálja a szabadságot a reakció cselszövéseivel szemben”. És arra is rámutatott Balogh Edgár, hogy „Bem nemcsak erdélyi méretekben hozta közelebb egymáshoz a szomszéd népek reformmozgalmait, hanem az egész Európára ráterpeszkedő reakcióval szemben még egyszer feltárta egy szélesebb kelet-európai összefogás és ellenállás lehetőségeit.” írta ezt akkor Balogh Edgár, amikor Hitler kedvvel versenyeztette saját kegyeiért Horthy kormányzót és Antonescu conducátort. (Figyeljünk fel a Népszava nagyvonalúságára, mert, persze, üyen számot nagyvonalúság nélkül nem is lehetne szerkeszteni, ahogyan egymás mellett szerepel az a Szekfű Gyula azzal a Balogh Edgárral, akit néhány évvel korábban még az egész Sarló-mozgalommal együtt bélyegzett meg, mint a magyarság úgymond „igazi” céljaitól eltévelyedőt.) A kortársak és az utókor egybehangzó állítása szerint a Népszava karácsonyi számának fergeteges visszhangja lett: bizonyította, hogy az akkori hivatalos Magyarországgal szemben létezik egy másik ország, amely sem a háborút nem akarta, sem a Hitlerhez egyre jobban igazodó Horthy-kormányokat. Érdekes és eddig nem vizsgált tény az, hogy a Népszava e számának szerzői között ott találjuk az erdélyieket, de senki nem képviseli a szlovákiai, a felvidéki magyarságot. Ez nem lehetett véletlen. Annál kevésbé, mivel a szociáldemokraták és a Népszava a két világháború alatt figyelemmel kísérte a szlovákiai magyar szellemi és politikai életet, talán tájékozottabban és szorosabban, mrnt más budapesti orgánumok. Éppen a Népszava volt az az orgánum, amely leközölte a Sarló egyik legszebb budapesti akciójáról szóló fényképet, amikor a pozsonyi fiatalok a duna-medencei nemzetek színeivel ékes koszorút helyeztek Táncsics Mihály sírjára, majd a szociáldemokrata országgyűlési képvi...bármekkorák a német sikerek, a háború végső kimenetele más lesz. selő, Farkas István védi meg a sarlósokat Scitovszky Béla belügyminiszterrel szemben. Volt tehát kapcsolat, a szlovákiai-felvidéki magyarság hangja mégis hiányzik. Miért? Fábry Zoltán, vagy a szociáldemokratának számító két Rezső, Peéry és Szalatnai szóba sem kerülhettek, hiszen értelmetlen kockázat lett volna, ha Tiso Szlovákiájából valami rejtélyes úton mégiscsak cikket tudnak küldeni. A volt sarlós, Vass László, aki annak idején részt vett a Táncsics-szobor megkoszorúzásán, ugyan 1938 után Budapesten dolgozott, ám a kormánypárti Magyarország redakciójában. Ez egyértelmű kizáró ok volt. E lap főszerkesztésével Teleki Pál Szvatkó Pált bízta meg, akinek németellenessége - még a Prágai Magyar Hírlap idejéből - eléggé egyértelmű volt, s ugyan a félhivatalos újság első emberének lenni meglehetős távolodást jelentett Szvatkó korábbi nézeteitől, de németellenessége változatlan maradt. De hát, nyilván, az ő meghívása a szerzői gárdába - szintén elképzelheteden lett volna. (Esedeg magának a számnak a megjelenését veszélyeztette volna, ha - mondjuk - Szvatkó tájékoztatja gazdáját, akit akkor Bárdossy Lászlónak hívtak.) 1941 karácsonyán azonban történt valami Pozsonyban, ami igencsak hasonló akció volt a Népszava ünnepi számához. Éppen Szvatkó Pál érkezett látogatóba és találkozóra invitálta a magyar újságírókat. A találkozó egyik résztvevője, Peéry Rezső hagyományozta ránk a történetet. Szvatkó, mintegy a már halott Teleki Pál végakaratának szellemében, arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy bármekkorák a német sikerek, a háború végső kimenetele más lesz, mint amit a jelenlegi pozsonyi, budapesti hivatalosság hirdet, Berlint követve és ezt a magyar érdekek szemponljából a jelenlévők újságcsinálás közben vegyék figyelembe. Azaz legyenek óvatosak, nehogy a háború után felelősségre vonhassák őket. Szvatkó tehát ugyanúgy, noha más eszközökkel, a magyar függetlenség megőrzése mellett szólott, mint a Népszava karácsonyi számának szerzői. (E találkozó utójátékáról is szólni kell, mert Szvatkót feljelentette a pozsonyi magyar és német követségen két volt sarlós, akik már Hidert imádták. A nácik nem is felejtették el ezt az incidenst, 1944- ben Szvatkót, együtt a karácsonyi szám több szerzőjével, például Bajcsy-Zsilinszkyvel, Földes Ferenccel, Kasztéi Andrással, Markos Györggyel, Miliők Sándorral, Várnai Dániellel együtt elhurcolták.) DOKUMENTUM A parlament külügyi bizottságának nyilatkozata A szomszédi viszony, a közép-európai régió két- és sokoldalú együttműködésének színvonalát a Szlovák Köztársaság Nemzed Tanácsa (NR SR) a régió stabilitásának fontos tényezőjeként értékeli. Ennek megnyilvánulása a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti jószomszédi és baráti együttműködésről szóló, 1995. március 19-én kelt alapszerződés is. Az NR SR az európai normák által adott, a nemzeti kisebbségekkel való kiegyensúlyozott gondoskodást is e helyzet fontos tényezőjének tartja. A nemzeti kisebbségek létét a nemzeti tanács a társadalom kulturális gazdagsága forrásának és a szomszédokkal való jó kapcsolatokhoz való hozzájárulás eszközének tartja. Az ilyen politikát egyértelműen támogatja, és továbbra is fejleszteni fogja. Ebben az összefüggésben az NR SR aggodalommal állapítja meg, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje által 2001. június 19-én elfogadott törvény a szomszédos államokban élő magyarokról a területenkívüliségre való törekvéssel és az egyoldalúság elvének keresztülvitelével a magukat magyar nemzetiségűnek valló, szomszédos országok állampolgárainak támogatásával beavatkozik a Szlovák Köztársaság kizárólagos, területi és személyeket érintő törvénykezésébe, és precedens létrehozására törekszik egy szuverén állam kizárólagos hatáskörével kapcsolatban. Az NR SR ezt a nemzetközi jog megsértésének és a Szlovák Köztársaság belügyi jogrendjének integritásába való beavatkozásnak tartja. Figyelembe véve a meghatározó európai intézmények, különösen a velencei bizottság állásfoglalásait, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa hangsúlyozza, hogy nem fejezte ki beleegyezését a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásába a Szlovák Köztársaság területén, és kinyilvánítja, hogy nem ért egyet az említett törvény érvényesítésével a Szlovák Köztársaság területén. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa megállapítja, hogy a magyar fél mostanáig nem tett olyan lépéseket, melyek eloszlatnák a Szlovák Köztársaság aggályait és fenntartásait. A Nemzeti Tanács ezért felszólítja a Magyar Köztársaságot, hogy a szóban forgó törvényt hozzák összhangba a nemzetközi jog alapelveivel valamint a nemzeti kisebbségek megóvásának európai normáival, és hogy a törvényt kizárólag a Magyar Köztársaság területén érvényesítsék. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa bízik benne, hogy ennek értelmében és a jószomszédi viszony és a baráti együttműködés további fejlődése érdekében a Magyar Köztársaság megfelelő intézkedéseket tesz.
