Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-18 / 290. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 18. KOMMENTÁR Egy %; ki érdemli meg? PÁKOZDI GERTRUD Január elsején lép hatályba az az adótörvény-módosítás, melynek értelmében adónk egy százalékát az általunk arra érdemesnek tar­tott nem nyereségorientált, civil szervezet támogatására ajándé­kozhatjuk. A jogszabály lényegében már két éve szerepel az adó­törvényben, de a költségvetés felborulása miatt aggódó állam - biztos, ami biztos alapon - szokatlanul nagy hatálybalépési halasz­tást „engedélyezett”. Sokan attól tartottak, az adók beszedésében korántsem jeleskedő pénzügyminisztérium még azt megelőzően javaslatot tesz a jogszabály megszüntetésére, hogy az a gyakorlat­ban igazolhatná létjogosultságát. Hasonló törvény már számos or­szágban szavatolja az egyébként is az állami kasszába kerülő adó­nak a befizető akarata szerinti felhasználását. Egyszázaléknyi adó az államkasszában nem sok. De egy-egy polgári társulás, alapít­vány, vallási közösség, egyházi létesítmény vagy éppenséggel a vö­röskereszt részére az „ajándék adófillérekből” összejövő néhány tíz-, esetleg százezer korona sokat jelenthet. Egy-egy szervezetet hozzásegíthet például a hatékonyabb munkához nélkülözhetetlen számítógép beszerzéséhez, jótékonysági szervezetet több adomány elosztásához. Olyan helyekre kerülhetnek így kisebb-nagyobb pénzcsomagok, ahová korábban talán semmi sem jutott el az álla­mi költségvetésből. Ahol pénzzel dolgoznak, ott megtörténhet, hogy valaki kísértésbe esik, és - törvénytelenül költi el az alapít­vány, a társulás, sportegyesület pénzét. Mindenesetre az adófizető jól teszi, ha a jogosult szervezetek közül olyat választ, amelyre az anyagi visszaélésnek még a gyanúja sem esett. Mivel az adófizetők nyilvánvalóan jobban ismerik a térségükben működő kisebb nonprofit szervezeteket, egyesületeket, mint a központban műkö­dő nagyobbakat, várható, hogy az ajándék adó zöme abban a tér­ségben marad, ahol az adófizető vállalkozása működik, ahol az adófizető természetes személy él. Az ajándékozó ezzel akarva-aka­­ratlanul hozzájárul saját régiója problémáinak megoldásához, jól­lehet főleg a kezdetekben nem lesz szó sok pénzről. Nem utolsósor- * ban azért, mert feltétel, hogy csak az az adófizető ajándékozhat, akinek nincs adóhátraléka. A behajthatatlan adóhátralékként fel­gyülemlett müliárdok viszont köztudottan nem a kisvállalkozók és az alkalmazottak adófilléreiből gyűltek össze, hanem főképp a nagyvállalkozókéból. Az azért mindenesetre jó érzés, ha a kisvál­lalkozó legalább néhány koronájának sorsáról biztosat tudhat. JEGYZET Téli (élet)lcépek V. KRASZNICA MELITTA Egy szűk kis utcácskán mentem keresztül a minap. Olyanon, ahol az egymásba kapaszkodó, ala­csony családi házak ablakai alig vállmagasságban nyílnak az ut­cára. Az egyik ház előtt egy visel­tes ruhájú, borostás férfi álldo­gált; már első ránézésre látszott, ritkán van valódi fedél a feje fö­lött. Egyszer csak nyűt az ablak, s egy idősebb néni tányért és kana­lat adott ki a férfinak. Az szép lassan, komótosan enni kezdett, kiélvezve minden falatot. Nem tudom, hányszor nyílott ki ez a kis ablak a tél folyamán, de látva a két ember szülte már összeszo­kott mozdulatait, valószínű, hogy a hajléktalan férfi rendsze­resen itt kap egy tányér forró le­vest vagy főzeléket. A mínusz tíz fokos hidegben a férfit az étel, engem a látvány melegített fel. *** „Már megint havazott az éjjel” - sóhajtunk mi, felnőttek, a reggeli redőnyhúzás közben. Bosszúsá­gunkat csak fokozza, amikor rá­pillantunk behavazott autónkra, amelyet megint úgy kell majd ki­ásni a hóból. Gyors helyzetfelmé­rés: a művelet legalább negyed­órát rabol el értékes reggeli per­ceinkből. „Ujjé, megint havazott” - rohan ki ragyogó szemmel cse­meténk a konyhába, miután ő is kinézett az ablakon. „Ma koráb­ban gyere értem az iskolába, hogy kimehessünk szánkózni” -hadarja két harapás és egy kor­tyolás közben. És akkor mi is rá­döbbenünk, hogy nem számít a behavazott autó, a csúszós utak, a farkasordító hideg. Beugrik: gyerekkorunkban mi is ugyan­­üyen kitörő örömmel üdvözöl­tünk minden hópelyhet, azt kí­vánva, bárcsak soha ne olvadna el. Ha csak egy kicsit is vissza tudjuk idézni azt az érzést, akkor nem akarhatunk más, mint hogy gyermekeinknek is minél több­ször legyen része benne. Tehát a bevezető mondat ennek fényé­ben így módosul: „De jó, már megint havazott az éjjel!” *** Faluhelyen megszólják azt, aki nem söpri el a járdáról ősszel a lehullott faleveleket, télen a ha­vat. „Micsoda szégyen lenne, ha éppen a mi portánk előtt esne el valaki és tömé kezét-lábát” - ma­gyarázta ismerősöm nyolcvan­­éves nagymamája, akinek háza előtt a kora reggeli buszokra sie­tő falubelieknek sem kell soha hóban gázolniuk. „Rossz alvó va­gyok, ha pedig már felébredtem, nem ücsörgők az ágyban, vég­zem a dolgomat. Nyáron a leg­többször már a kertben ér a haj­nali harangszó, ilyenkor, télen pedig hósöprés közben” - mond­ta. A város persze más, a jeges, csúszós járdáknak gyakorlatilag nincs gazdájuk. Jogilag persze van, de valljuk meg őszintén, hány olyan esetet hallottunk, hogy valakit azért bírságoltak meg, mert a tömbházak előtt nem volt letakarítva a járda. Pe­dig nem sok kellene hozzá, egy­két lapát, söprű és persze egy kis jóakarat. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma ♦ Antall József már évekkel ez­előtt látta Orbán Viktorban Ma­gyarország majdani miniszterel­nökét, de győzelmét csak 2002- re jósolta. Azt ő sem láthatta elő­re, hogy már a ’98-as választások előtt egy nyilvános tévévitában Orbán Viktor alig két óra leforgá­sa alatt legyőzi Horn Gyulát, és az addig legnagyobb támogatott­ságú MSZP-vel szemben ezzel gyakorlatilag eldönti a választá­sok kimenetelét. Szerintem ez a két óra volt Orbán politikai pá­lyafutásának egyik csúcspontja, mellyel évekre meghatározta pártja és Magyarország életét. Maximus A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Csipegessetek csak, madárkáim. Olyan ez nektek, mint nekünk az európai uniós támogatás... (Gossányi Péter rajza) A Zeman-kabinet százmilliárd koronát szán korszerű vadászgépek beszerzésére Gripenek röppennek Csehországban előzetesen eldőlt az évek óta dúló éles vita: a Miloš Zeman vezette szociáldemokrata kormány úgy döntött, hogy a hadse­reg számára 24 Jas-39 Gripen típusú - hangsebes­ségen felüli - korszerű va­dászgépet vesz, így a kor kö­vetelményeinek szintjén biz­tosítanák a cseh légtér vé­delmét. KOKES JÁNOS Jaroslav TVrdík védelmi miniszter szerint a gépekért Prága mintegy 50 müliárd koronát fizet, s további ötmilliárdba kerül a szükséges fegyverzet. A védelmi és a pénz­ügyi tárca január 9-éig kidolgozza és a kormány elé terjeszti a gépvá­sárlás finanszírozásának tervét. A kabinet az üzletet hitelből akarja finanszírozni, s ez mindenképpen parlamenti jóváhagyást igényel. Miloš Zeman miniszterelnök sze­rint a kormány mintegy 70 milli­árd koronás hitelt venne fel, mert a vételáron kívül további 15 müli­árd koronára van szüksége a ka­matokra. A szerződés aláírását a kormány áprilisra tervezi. A had­sereg a hitelt 2009-ben kezdené el törleszteni - jegyezte meg a kor­mányfő. A döntés egyrészt azért előzetes, mert a tárgyalások a cseh kormány és a Gripeneket gyártó brit-svéd BAE Systems/SAAB konzorcium között nyilván még nem fejeződ­tek be, másrészt pedig azért, mert az üzletet a cseh parlamentnek is jóvá kell hagynia. A politikai erőviszonyok jelenlegi megoszlásékor és fél évvel a parla­menti választások előtt egy ilyen döntés sosem biztos. A Gripenek megvásárlását ugyanis csak a szo­ciáldemokrata és a kommunista képviselők támogatják a parla­mentben, a jobboldal eléggé hatá­rozottan ellenzi. A Václav Klaus ve­zette Polgári Demokratikus Párt szerint például egy ilyen hatalmas kiadás nagyon megterheli az álla­mi költségvetést, ezért jobb lenne, ha a végső döntést csak a követke­ző választások után felálló kor­mány hozná meg. Hasonló nyilat­kozatot tett közzé a Szabadság Unió is. Mindkét párt azt is állítja, hogy a rendelkezésre álló pénzt a hadsereg átfogó reformjára kell fordítani, a vadászgépek ügyének rendezésére pedig van elég idő a későbbiekben is. Václav Havel ál-Václav Havel államfő vi­szont kijelentette, hogy a döntést jónak tartja. lamfő viszont kijelentette, hogy a döntést jónak tartja, mert szerinte Csehországnak szüksége van saját vadászgépekre. A hadsereg illeté­kesei üdvözlik a döntést. „Vége az évek óta tartó, már idegesítő vitá­nak. Ezzel kezdetét veszi a cseh lé­gierő korszerűsítése, amely a la­kosság biztonsága szempontjából rendkívül fontos” - szögezte le Jirí Šedivý vezérkari főnök. Szükséges megjegyezni, hogy a gazdasági szakértők többsége is úgy nyilatko­zott: Csehországnak a pénzét je­lenleg másra kellene felhasználnia. Hatalmas üzletről van szó, amely­hez foghatót a rendszerváltás után egyetlen cseh kormány sem kötött még. Hozzáférhető információk szerint a tárgyalások 24 gép meg­vételéről fognak szólni, melyekért Tvrdík szerint 50, Šedivý szerint 53 milliárd koronát fizetne Prága. Ha végül mégis a 36 gépes máso­dik változatot fogadnák el, akkor az Prágának 75 milliárd koronájá­ba kerülne. Mindkét változat árát még befolyásolja a gépek szüksé­ges fegyverzete, a pilóták kiképzé­se, illetve a karbantartás és az al­katrészek szállítása is, hogy a hitel kamatairól most ne is szóljunk. Prága a svédektől, illetve a brit vé­delmi minisztertől is kapott már egy-egy ajánlatot a pilóták kikép­zésére. Bármelyik változatban is egyeznek meg a felek, a cseh kor­mány azt követeli partnerétől, hogy a vásárlást 150 százalékos el­lentételezéssel egyensúlyozza ki. Az ellentételezés csehországi be­ruházásokból, s különféle kereske­delmi és vállalkozói akciókból, programokból áll majd. A küencvenes évek elején kifejlesz­tett Gripenek egyelőre még nem es­tek át tűzkeresztségen, s nem min­den tekintetben százszázalékosan kompatibüisek a NATO-ban jelenleg használt gépekkel. Az eredetileg öt külföldi érdeklődő közül azonban végül is csak a brit-svéd konzorci­um vállalta a cseh kormány felté­teleinek teljesítését, s valószínűleg ezért is kapta meg a megrendelést. Gripeneket jelenleg gyakorlatilag csak a svéd légierő használ, s 28 gé­pet a Dél-afrikai Köztársaság ren­delt már meg. Magyarország szep­temberben 14 gép bérléséről kez­dett tárgyalásokat százszázalékos ellentételezést követelve, s Ausztria 30 gép megvételét mérlegeli. Nem kizárt, hogy miután a magyarok és a csehek a Gripenek mellett tették le a voksukat, s harmadik közép-euró­pai új NATO-tag, Lengyelország is e gépek mellett fog dönteni. Varsóban azonban a végső határozatot a jövő évre halasztották. A szerző prágai munkatársunk LEVÉLBONTÁS Bűvös körök Volt idő, mikor figyeltem az or­szág politikai életét. Szurkoltam az általam demokratikusnak, hozzáértőnek és igazságosnak vélt politikusoknak. Sajnos, eze­ket az időket naiv korszakomnak tartom, mert bizony rövid időn belül megértettem, hogy politiku­saink nagy többsége csak addig demokratikus, igazságos, amíg az ő köreit ez nem zavarja. Egyik va­sárnap véletlenül a Tizenkettő előtt öt perccel című tévéműsorra kapcsoltam, és nagyon érdekes dolgokat tudtam meg. Például azt, hogy örülhetek, mert van egy európai szintű pozsonyi régió, ahol példásan alacsony a munka­­nélküliség, virágzanak a vállalko­zások, s a külföldi befektetők zö­me is itt keres magának teret. Persze, ebből kifolyólag itt a bé­rek is a keleti végekhez képest összehasonlíthatatlanul maga­sabbak. Pavol Hamžík úr szerint erre büszkének kell lennem. Kér­dem én, látott már Hamžík úr olyan egyént, aki a fején büszkén viseli a nercbundából készült sap­kát, miközben lyukas nadrágban és mezítláb jár-kel a világban?! Nagyon szívesen büszke lennék a példás pozsonyi régióra, ha én történetesen nem a keleti vége­ken élnék, ott, ahol a lyukas nad­rágban bizony fázik a láb. Az itt élő emberek csak azt érzékelik, hogy még van egy kulisszarégi­ónk, ahová annak idején (a 90-es évek elején) az itteni kis leány­­vállalatokat is igyekeztek áttele­pedni, ezzel is növelve a munka­­nélküliséget és szegénységet (pl. a vajáni Slovnaft-üzem). Tudom, hogy ezt a folyamatot nem a mos­tani kormány indította el, de azért egy olyan politikus részé­ről, aki nem is tudom, hányadik pártban és hányadik garnitúrá­ban vesz részt az állam irányítá­sában, pofátlanság azt mondani, TALLÓZÓ ROMÁN SAJTÓ A Szövetségi Képviselők Tanácsá­nak (SZKT) hétvégi értekezlete után a Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség (RMDSZ) elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy politikai ígéreteket csikarjon ki - írta a ro­mán sajtó tegnap az SZKT tanácsko­zásáról szóló beszámolóiban. A köz­ponti román lapok java része több­nyire tárgyszerű tudósításokban azt domborította ki, hogy Markó Béla szövetségi elnök politikai helyzet­­elemzése alapján a testület szigorú politikai feltételekhez kötötte az RMDSZ további parlamenti együtt­működését a kisebbségben kor­mányzó Szociáldemokrata Párttal. Az esetleges újabb egyéves együtt­működési megállapodást az RMDSZ-vezetőség jóváhagyás vé­gett az SZKT elé bocsátja - emelték ki a lapok. Az SZKT-ülés részvevői által elfogadott három politikai nyi­latkozat közül a tájékoztatási mi­nisztérium félhivatalos szócsövének tekintett Ziarul Financiar a magyar kedvezménytörvényről szóló politi­kai állásfoglalást emelte ki: ez an­nak a reménynek adott hangot, hogy a bukaresti kormány által az utóbbi időben tanúsított megbéké­lési szándék kedvező kormányközi megállapodásban ölt testet. A Curentul, a Jumalul National és más lapok az SZKT-ülésről szóló be­számolóikban azt domborították ki, hogy „az RMDSZ a román állammal szembeni durva kihívásként Ma­gyarország himnusza előtt tisztel­gett”, illetőleg, hogy „az RMDSZ- vezetés Magyarország himnuszá­nak eléneklésével tiltakozott a (ro­mán) kormány ellen”. Az Adevarul is első oldalas kolumnás tálalásban számolt be arról, hogy „az RMDSZ- esek Magyarország himnuszának kihívó eléneklésével zárták az SZKT-ülést”. Takács Csaba ügyveze­tő elnök a lapnak nyilatkozva hang­súlyozta: „Ha egy 1994-es törvény érvényesítésével érzékenységünket sértik, akkor mi is kifejezésre juttat­hatjuk saját identitásunkat.” Rámu­tatott, hogy „a magyarok zsoltára­ként” ismert himnusz és a piros-fe­­hér-zöld trikolór „a magyarok jelké­pei”, amelyekkel „nem állampolgár­okként, hanem közösségként azo­nosulunk”. NEUE Z ÜRCHER Z EITUNG A regionális választások második fordulója megerősítette Vladimír Meéiar pártjának győzelmét, írja a lap, mely tegnapi számában részle­tesen foglalkozott az első szlovákiai megyei választások eredményeivel. „Az alacsony választói részvétel mi­att ugyan az eredmény nem tekint­hető a jövő évi parlamenti választá­sok hiteles tükrének, de a jelenlegi kormány számára figyelmeztető, hogy a baloldali pártok a legtöbb megyében a Mečiar-mozgalom szö­vetségesei voltak” - olvasható. NÁRODNÁ OBRODA Schuster szerint a Mečiar-kérdés Szlovákia belügye, ezért a köztársa­sági elnöknek nem tetszenek a nyu­gati politikusok Mečiart elítélő kije­lentései, és Szlovákia belügyeibe va­ló beavatkozásnak tartja őket. Az ál­lamfő nem nyilatkozik arról, kit fog megbízni kormányalakítással a jövő évi választások után, ha a Mečiar­­párt győzne. „Az ilyen kijelentések csak a volt kormáynfő malmára haj­tanák a vizet” - mondta Schuster. hogy legyünk büszkék a kirakat­régiónkra, ahol annyi van, hogy milliókat költhetünk teniszköz­pont építésére, amikor vannak olyan régiók, ahol még a minden­napi kenyér sem biztos. Én is sze­retem Pozsony szép városát, nem vagyok Pozsony-ellenes, de azért nagyon örülnék, ha gyermekeim­nek iskoláik elvégzése után nem kellene Pozsonyba vagy akár kül­földre vándorolniuk, hogy a ta­nult szakmájukból meg tudjanak élni. A mindenkori politikai veze­tésnek is tudatosítania kell: az a jó, ha mindenütt egyforma az életszínvonal. Vajda László Nagykapos

Next

/
Thumbnails
Contents