Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-17 / 289. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 17. KOMMENTÁR Kettészakadt ország SZILVÁSSY JÓZSEF A megyei önkormányzati választásokat követően hozzáláthatnak a tárgyilagos következtetések levonásához az MKP szakértői is, akik nyilván nem hallgatják el a megyei elnökjelöltek kiválasztásának ta­nulságait, néhány térségben egyértelműen érzékelhető személyeske­déseket és csoportellentéteket. Mindezek előtt azonban a lényeget kell látni. Azt, hogy abban az országban, ahol nacionalista szempon­tok alapján húzták meg a megyehatárokat, s ahol még mindig akad­nak sokszázezren, akiknek állampolgári megnyilvánulásait kétféle indulat vezérli - minden áron a magyarok ellen és a HZDS jelöltjére kell szavazni ott aligha lehet MKP-jelölt a megyei elnök. Aki erre azt állítja, hogy a szlovákiai magyarok is nemzeti szempontok alapján voksoltak, annak szíves figyelmébe ajánlom, hogy Pozsonyban, Kas­sán a nemzeti közösségünkhöz tartozó személyek szavazatai is hozzá­segítették a szlovákiai jobbközép pártok jelöltjeit a győzelemhez, s Besztercebányán a vesztes Jozef Mikuš a legnagyobb támogatást a Ri­maszombatijárásban kapta. Az eredmények ismeretében újra rádöb­benhettünk, hogy elsősorban a két szlovákiai nagyvárosban és a déli régiókban élő polgárok nagy részének világlátása, politikai érték­rendje élesen különbözik az északi térségek lakosságáétól. A trencsé­­ni vagy a zsolnai atyafit továbbra sem érdekli, hogy Meéiar nemrég még agresszomak bélyegezte az észak-atlanti katonai szövetséget, most pedig már Szlovákia NATO-csatlakozásának fontosságáról har­sog. Miként az sem, hogy Robert Fico Kassán az MKP jelötjeivel szö­vetkezett, Nyitrán és Nagyszombatban viszont valósággal uszított a magyarok ellen. A megyei választások iránti közöny és a voksolások végeredménye egyértelműen a Dzurinda-kabinet bírálata. Még akkor is, ha ez a kormány azért fontos eredményeket is elért. Ezt igazolja a szombati EU-csúcson megnevezett tagjelölt-lista, vagy az ország vi­szonylag kedvező idei gazdasági mérlege. Ezek a tények a továbbra is súlyos megélhetési gondokkal szembesülő embereket nyilvánvalóan nem lelkesítik. Ám jövő szeptemberig értelmes érveléssel, főleg böl­­csebb kormányzással azokat a nekikeseredett polgárokat, akik most a HZDS fanatikusaihoz csapódtak vagy lesajnálják a nagypolitikát, jövő szeptemberig talán rá lehet ébresztem arra, amit Pozsonyban és Dél-Szlovákiában már biztosan tudnak: Mečiarékkal képtelenség fel­zárkózni Európa boldogabb térségeihez. Ha a szlovák demokratikus erők mostani kudarcukból sem okulnak, akkor menthetetlen a buká­suk, s a feketelevest legelőször nekünk, magyaroknak lökik majd oda a gőgös visszatérők, akik mostantól a legtöbb megye urai lettek. Nullára leírt káder TÓTH MIHÁLY A nagypolitika néhány szereplője most, egy évvel a parlamenti válasz­tások előtt neve és tisztsége feltüntetése nélkül, csak képzettsége köz­lésével felvételi kérelmet juttatott el különböző munkaadókhoz. A vá­laszok a „munkát keresők” legborúlátóbb számításait is alulmúlták. Dicséretes helyzetfelmérés, de csak azért, mert kudarcukat a politiku­sok nyilvánosságra is hozták. Ez még fiktív munkahelykeresés volt. Kommentáljuk az „egyrészt­­másrészt” módszerrel. Egyrészt nem árt, ha a döntéshozók időnként megmártózkodnak a valóságban, kiszállnak az állami autóból. Meg­tapasztalják, mennyire síkos a realitás. Másrészt még a politikailag csak négyévenkénti voksolásával megnyilvánuló állampolgárt is ag­gasztja, hogy a politikacsinálók az optimális megoldások keresése he­lyett, megválasztásuk után 24 órával már arra kényszerülnek össz­pontosítani, mit kezdenek magukkal 4 év múlva, ha esetleg kicsúszik alóluk a hivatali szék. Szerencsésebb társadalmakban ezt úgy oldot­ták meg, hogy az ügyvédet, a gazdálkodót, a szakszervezeti vezetőt, a segédkonstruktőrt stb. megválasztják, kinevezik, majd mandátumá­nak lejárta után vagy újraválasztják, vagy visszatér ügyet védeni, föl­det művelni stb. Országunk sajátos vonása, hogy miközben itt látszó­lag semmi sem történik, a valóságban minden megváltozik. Itt egy parlamenti ciklus eleje és vége között akár kétszer-háromszor is átala­kulhat, tönkremehet, megszűnhet az intézmény, a vállalkozás, a hiva­tal, amelyből az adott politikus „kiemelődött”. Ez halmozottan érvé­nyes olyan esetekben, amikor az illető 2-3 cikluson keresztül is politi­kus marad. Sebészek a megmondhatói, hány közéleti gyomor lyukadt ki 1990 óta a jövő ködössége miatt. Ezer és egy oka van a korrupció teijedésének. A csábításokkal szemben kevésbé ellenálló az a közsze­replő, aki tisztában van vele, választási kudarca, leváltása nyomán csak jobb esetben számolhat vele, hogy átlagbérért visszamegy segéd­­konstruktőrnek, tanítónak, népművelőnek stb. A társadalom parányi hányadát teszik ki azok, akik elmondhatják: visszatérek az üzemem­be, a sajátomba. Fennáll a veszélye, hogy a kinevezetlen, megválasz­­tatlan politikusok jelentős hányadának útja a munkaközvetítőbe ve­zet. Nem dolgoztát olyan jól, hogy jobban sajnálnám őket a munka­­nélküli traktorosnál. Áttol azonban megalapozottan tartok, hogy ilyenkor, választások közeledtekor a nullára leírt káder olyanra is ké­pes, amit egyszer maga is megbán. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma + Melyik magyarországi pártot támogatnátok a választásokon? bb Nem a tettek, hanem a jó duma alapján ítélnék meg egy pár­­tot/politikust. Él ez az elmélet, hogy Antall, jó magyar” volt, Hornék„hazaárulók”, s Viktor is­mét „törődik velünk”. 4 év után világos, a szép szavak csak kamu, a Fidesznek (is) csak a hatalom­ról szól a mese. Mielőtt lekom­­munistáznának: határozottan jobboldali beállítottságú vagyok, ezért csalódtam a „mi” Fide­szünkben. Aki azt hiszi, a státus­törvény rólunk szól, jó reggelt. Arról van szó, hogy Viktor&co. megszerezze Közep-Európa első second-termelőerejét. Amúgy meg: van egy populista, maffia­szerű Fidesz, egy erőltetetten modern baloldalinak látszani igyekező apparatcsikMSZP, egy arc nélküli rózsaszín „teddkihad­­hűljön” SZDSZ, egy minősíthe­tetlen MIÉP, leírhatatlanul kor­rupt FKGP, és egy one-man-show MDF. A paletta legalább olyan ki­ábrándító, mint a szlovákiai, szilárd A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY A rendszerváltás óta Csehország­ban eddig 166 személy ellen indult büntetőeljárás a kommunista rend­szerben elkövetett tetteikért - írja a prágai napilap. Az eddigi legmaga­sabb büntetést, ötéves szabadság­­vesztést, Jaroslav Daniel egykori StB-ügynök kapta, aki 1948 és 1950 között a kihallgatásokon bántal­mazta a vádlottakat, esetenként sú­lyos testi sérüléseket okozva nekik. Per folyik Jaromír Obzina volt bel­ügyminiszter és a belügyi tárca to­vábbi négy magas rangú tisztségvi­selője ellen, akiket azzal vádolnak, hogy a 70-es, 80-as években tör­vényellenesen Csehszlovákia elha­gyására próbálták rákényszeríteni az akkori ellenzékieket. A jövő hé­ten bíróság elé kerül Ľubomír Štrou­­gal volt kormányfő is, akit azzal gyanúsítanak, hogy a hatvanas évek közepén, amikor belügyminiszter volt, visszaélt hatalmával és leállí­totta az állambiztonság egyik tör­vénysértő akciójának kivizsgálását. /• A költségvetési hiány lefaragása érdekében egyetlen egy módosító indítvány hangzott el - Peter Tatártól- Ez a férfi a volt diákom, aki gazdaságilag végre újra aktív lett... (Peter Gossányi rajza) Költségvetés és korrupció A közigazgatási reform soha nem jöhetne jobbkor. A költ­ségvetési vita során benyúj­tott módosító indítványok nagy része ugyanis úgy né­zett ki, mintha nem is a Tisz­telt Ház, hanem a regionális parlament tárgyalta volna esedékes éves költségveté­sét. S a képviselők az idén vígan lobbizhattak régióju­kért - a kormánytól egymil­­liárd „költőpénzt” kaptak. LOVÁSZ ATTILA Persze a helyzet nem ennyire egy­szerű. A pénzügyi tárca és a kor­mány nagyon jól tudta, hogy a költ­ségvetési vitában nem is annyira a milliárdok és a nagy fejezetek jelen­tenek majd gondot, hanem a képvi­selők által benyújtott javaslatok, amelyek általában egy-egy régió vagy ágazat gondjainak enyhítését célozzák meg. Nagyon kevés volt az olyan képviselői indítvány, amely a költségvetés vagy a közpénzek egé­szét célozná meg. Kimondottan rfiegmosolyogtató volt orvosi konzí­liumok szakmai zsargonját hallgat­ni egy-egy módosítandó tétel indok­lásakor, esetenként meg az volt a megfigyelő érzése, hogy a járási hi­vatal szociális osztályán ül, ahol egy adott intézmény beruházási vagy fenntartási költségeiről kell vitat­kozni. A kormány tehát ezúttal nem az ilyetén indítványok megfékezé­sére tett lépéseket, hanem a költség­­vetési tervezetben szabadon hagyott egy milliárdot, mondván: ezt oszt­hatják a honatyák kedvükre, csak szavazzák meg a kormányzati ciklus utolsó költségvetési törvényét. A gyakorlatban okosnak is vélhető gondolatnak csak egyetlen egy szépséghibája van. A honatyák - tudva az egymilliárdról -, nem a költségvetés tervezetéről tárgyal­tak, hanem az egymilliárdból való részesedésről. Ha így tekintünk a kormány egymilliárdos tartaléká­ra, akkor akár politikai korrupció­ról is beszélhetünk. Mindezt egy olyan kormány honosította meg a parlamentben, amely minden hi­bája ellenére elődjénél lényegesen szalonképesebb politikai kultúrát hozott, amely minden botránya el­lenére tisztességesebb politikát folytatott. Rossz zárás. Mint ahogy rossz zárásra utal a költségvetési hiány is. A költségve­tési hiányról beszélő politikusok hallatán a polgár akár azt is gondol­hatná, hogy a deficit természetes dolog, vita tárgyát csak annak mér­téke képezi. Pedig nem így van. A költségvetési deficit azt jelenti, hogy az állam kiadásai nem férnek bele abba az összegbe, amelyet az állampolgárra rótt elvonási terhek­nek köszönhetően vasal be. Tehát tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. A gyakorlatban hitelt vesz föl kiadásainak pénzelésére. Teszi ezt annak ellenére, hogy az országot sem természeti katasztró­fa, sem háború, sem gazdasági re­cesszió nem érte. Sőt a jövő évi nemzeti össztermék a hihetetlen egybillió koronára nő (a növekedés mértéke kb. 3,6 százalékos lesz). A hiány mértéke 38 milliárd korona, amit érdemes összevetni egy másik adattal. Az állam jövőre 45 milliárd A büdzsé egymilliárdos tartalékát politikai korrup­ciónak is tekinthetjük. koronával támogat különböző ter­melőket. A dotációt úgy kell elkép­zelni, hogy a termelők egy része azért, hogy egyáltalán termeljen, az államtól bizonyos összeget kap. Hogy az állam miként válogatja ki majd a támogatandó termelőket, azt sejhetjük. Szlovákiában a kor­rupció mértéke óriási, mindenki mindenkit ismer, az urambátyám kapcsolatok nélkül jóformán sem­mi sem érhető el. Az állam tehát 45 milliárd koronát szán arra, hogy korrupciót gerjesszen és ezáltal tá­mogassa azokat a termelőket, akik egyébként nem élnének meg - no nem azért, mert betegek, szellemi sérültek, halmozottan hátrányos helyzetűek. Egyszerűen ügyetle­nek. Az ő túlélésükről az ügyesek, tehát az értékeket teremtők és adót fizetők pénzéből gondoskodik az állam. Ez a gyakorlat sem természe­tes - egyszerűen a kommunizmus­ból maradt ránk és 12 év nem volt elég arra, hogy az alanyi jogon ügyetlenektől megszabaduljon a hazai piac. A költségvetési hiány lefaragása ér­dekében egyeden egy módosító in­dítvány hangzott el - Peter Tatár­tól, áld több tételben összesen 15 milliárd koronás megtakarítást ja­vasolt. Indítványát még harmincán sem támogatták. Brigita Schmög­­nerová miniszter asszony pedig a törvény jóváhagyása után arról szólt, hogy a választási év a költ­ségvetésben nem látszik meg - a kormány nem szórja a pénzt, nem költ népszerűségét emelő intézke­désekre. Tehát, így a miniszter asszony, a kormányzat nyugodtan tükörbe nézhet. Ha viszont a költ­ségvetést nem az előző kormányé­val, nem az „utánam az özönvíz” tí­pusú választási költségvetésekkel, hanem a természetes és normális állapotokkal hasonlítjuk össze, ak­kor az elégedettségnek helye nincs. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa A Vajdaság számára nem mindegy, mi történik Koszovóban; az ottani megoldásoknak automatikus érvényük lehet Politikai enyhülés Jugoszláviában SINKOVITS PÉTER Kostunica és Djindjics, a szerb politi­ka két legtekintélyesebb személyisé­ge minden jel szerint egyelőre fel­függeszti a rivalizálást, az általuk vezetett két párt közötti leszámo­lást. A kényszerházasság tehát foly­tatódik, ennek pedig komoly stabili­záló hatása lehet a megannyi súlyos gonddal küszködő országban. A már-már belháborúvá váló, puccskísérletekkel tarkított hetek érhetnek most véget; a fejleménye­ket a polgárok aggódva figyelték, hiszen a hatalmi harc komoly vál­sághullámokat sejtetett. A helyzet most rendeződni látszik, ennek fel­tétele, hogy mindkét fél engedmé­nyeket tegyen. Rövidesen menesz­tik Nebojsa Pavkovics vezérkari főnököt, rendezik a parlament ház­elnöki posztját, átszervezik a szerb kormányt, a Szerbiai Demokrata Párt (Kostunica pártja) viszont „ön­kéntes ellenzéki magányát” feladva ismét cselekvő részese lesz a köz­ügyek intézésének, valamint támo­gatja a teljes együttműködést a há­gai törvényszékkel. Továbbá még az idén elfogadják a Vajdaság ko­rábbi hatáskörének részleges visszaszármaztatását rögzítő tör­vényt. Mi idézhette elő a fordula­tot? Közelebb jutunk a megoldás­hoz, ha visszapergetjük az esemé­nyeket. Bush amerikai elnök még november elején egyértelműen a jugoszláv vezetés tudtára hozta, a jövő év márciusában esedékes 100 millió dollárt meghaladó segély átutalásának ára van: Belgrádnak együtt kell működnie a hágai tör­vényszékkel, „korrigálnia” kell kap­csolatait a boszniai szerbekkel, úgy­szintén elvárandó az emberi és ki­sebbségi jogok teljes mérvű tiszte­letben tartása. Aztán megérkezett a jugoszláv fővárosba a francia elnök is, aki azonban elhessegette a gaz­dasági problémák ecsetelését és a támogatási kérelmeket, inkább a helyi torzsalkodások okai felől ér­deklődött. Majd Belgrádban, Pod­­goricában és Pristinában cirkált Ja­vier Solana, az EU kül- és bizton­ságpolitikai képviselője, mintegy jelezvén, Jugoszlávia jövője máris internacionalizálódott. Azonnal te­gyük hozzá, e módszer ellen sem Belgrád, sem Podgorica, sem Pristi­na nem emelt kifogást. Ami a Bal­kánon mindenképpen jó előjel. A sors fintora vagy különös elégté­tel. Két nap hordaléka: Koszovóban megalakult az első demokratikusan választott parlament, Hágában pe­dig Milosevics volt jugoszláv elnö­köt immár népirtással (is) vádolják. Az előbbi az igazán nagy horderejű, hiszen az ENSZ protekturátusa alatt álló déli tartomány megpró­bálhat lassan a saját lábára állni. A vajdaságiak számára természete­sen egyáltalán nem mindegy, mi történik Szerbia „lenti” tartomá­nyában, mert az ott születő megol­dásoknak automatikus érvényük lehet. Magyarán: amit szabad Ko­szovónak, azt szabad Vajdaságnak is. A helyzet persze ennél szövevé­nyesebb, a két tartomány nem azo­nos pozícióból rajtol. Ezt felismerve az újvidéki vezetés szeretne minél kevesebbet a véletlenre bízni, ezért elhatározta, maga fogalmazza meg a terület jelenlegi státusát, ami kiin­dulási alap lehet. A 14 vajdasági párt és nem kormányzati szervezet nevében Mile Iszakov, a Vajdasági Reformisták elnöke úgy nyilatko­zott, nem várhatják meg Szerbia új alkotmányának elkészültét, s mivel az utóbbi három-négy hónapban ezen a téren jóformán semmi sem történt, a szakemberekből álló ki­nevezett csoport máris munkához lát. Követelni fogják, hogy Vajdasá­got törvényhozási, bírósági és vég­rehajtó hatalom illesse meg. Belg­rád ellenkezése esetén referendum kiírását is kilátásba helyezték. A vajdasági megkérdezettek 70 szá­zaléka támogatja az autonóm jogok visszaszerzését, legtöbben az 1974- es alkotmányt vennék alapnak. A Csanak vezette Vajdasági Szociál­demokrata Liga programjában tervként a tartománynak köztársas­ággá kellene válnia, ez azonban még illúzió. Egy éve a jugoszláviai átlagbér 260C dinár volt, ma 6200 dinár (bő 20C márka). Közben persze az árak i: megugrottak, életszínvonalbeli nö vekedésről tehát aligha beszélhe tünk. A milosevicsi korszak után esztendőben a családok és a nyugdí jasok helyzete csak alig érzékel hetően javult, de legalább nem rom lőtt. A dinár és a márka árfolyam; szilárd, az ellátás mindenütt kielé gítő, az autótulajdonosok bármiko vásárolhatnak benzint (az utóbbi ti: évben erre csak kivételes alkalmak kor lehetett számítani, akkor i hosszú sorbanállással). Voltakép pen az euró bevezetése a vízválasz tó. A korábban átejtett devizabetét tulajdonosok most a féltve őrzőt szalmazsákok tartalmával a bankó! tolóablakai elé járulnak. Új szeli lengedez, bár még a kicsinyke va gyón megőrzése a legfőbb tét. A szerző újvidéki munkatársun

Next

/
Thumbnails
Contents