Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-17 / 289. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 17. KOMMENTÁR Kettészakadt ország SZILVÁSSY JÓZSEF A megyei önkormányzati választásokat követően hozzáláthatnak a tárgyilagos következtetések levonásához az MKP szakértői is, akik nyilván nem hallgatják el a megyei elnökjelöltek kiválasztásának tanulságait, néhány térségben egyértelműen érzékelhető személyeskedéseket és csoportellentéteket. Mindezek előtt azonban a lényeget kell látni. Azt, hogy abban az országban, ahol nacionalista szempontok alapján húzták meg a megyehatárokat, s ahol még mindig akadnak sokszázezren, akiknek állampolgári megnyilvánulásait kétféle indulat vezérli - minden áron a magyarok ellen és a HZDS jelöltjére kell szavazni ott aligha lehet MKP-jelölt a megyei elnök. Aki erre azt állítja, hogy a szlovákiai magyarok is nemzeti szempontok alapján voksoltak, annak szíves figyelmébe ajánlom, hogy Pozsonyban, Kassán a nemzeti közösségünkhöz tartozó személyek szavazatai is hozzásegítették a szlovákiai jobbközép pártok jelöltjeit a győzelemhez, s Besztercebányán a vesztes Jozef Mikuš a legnagyobb támogatást a Rimaszombatijárásban kapta. Az eredmények ismeretében újra rádöbbenhettünk, hogy elsősorban a két szlovákiai nagyvárosban és a déli régiókban élő polgárok nagy részének világlátása, politikai értékrendje élesen különbözik az északi térségek lakosságáétól. A trencséni vagy a zsolnai atyafit továbbra sem érdekli, hogy Meéiar nemrég még agresszomak bélyegezte az észak-atlanti katonai szövetséget, most pedig már Szlovákia NATO-csatlakozásának fontosságáról harsog. Miként az sem, hogy Robert Fico Kassán az MKP jelötjeivel szövetkezett, Nyitrán és Nagyszombatban viszont valósággal uszított a magyarok ellen. A megyei választások iránti közöny és a voksolások végeredménye egyértelműen a Dzurinda-kabinet bírálata. Még akkor is, ha ez a kormány azért fontos eredményeket is elért. Ezt igazolja a szombati EU-csúcson megnevezett tagjelölt-lista, vagy az ország viszonylag kedvező idei gazdasági mérlege. Ezek a tények a továbbra is súlyos megélhetési gondokkal szembesülő embereket nyilvánvalóan nem lelkesítik. Ám jövő szeptemberig értelmes érveléssel, főleg bölcsebb kormányzással azokat a nekikeseredett polgárokat, akik most a HZDS fanatikusaihoz csapódtak vagy lesajnálják a nagypolitikát, jövő szeptemberig talán rá lehet ébresztem arra, amit Pozsonyban és Dél-Szlovákiában már biztosan tudnak: Mečiarékkal képtelenség felzárkózni Európa boldogabb térségeihez. Ha a szlovák demokratikus erők mostani kudarcukból sem okulnak, akkor menthetetlen a bukásuk, s a feketelevest legelőször nekünk, magyaroknak lökik majd oda a gőgös visszatérők, akik mostantól a legtöbb megye urai lettek. Nullára leírt káder TÓTH MIHÁLY A nagypolitika néhány szereplője most, egy évvel a parlamenti választások előtt neve és tisztsége feltüntetése nélkül, csak képzettsége közlésével felvételi kérelmet juttatott el különböző munkaadókhoz. A válaszok a „munkát keresők” legborúlátóbb számításait is alulmúlták. Dicséretes helyzetfelmérés, de csak azért, mert kudarcukat a politikusok nyilvánosságra is hozták. Ez még fiktív munkahelykeresés volt. Kommentáljuk az „egyrésztmásrészt” módszerrel. Egyrészt nem árt, ha a döntéshozók időnként megmártózkodnak a valóságban, kiszállnak az állami autóból. Megtapasztalják, mennyire síkos a realitás. Másrészt még a politikailag csak négyévenkénti voksolásával megnyilvánuló állampolgárt is aggasztja, hogy a politikacsinálók az optimális megoldások keresése helyett, megválasztásuk után 24 órával már arra kényszerülnek összpontosítani, mit kezdenek magukkal 4 év múlva, ha esetleg kicsúszik alóluk a hivatali szék. Szerencsésebb társadalmakban ezt úgy oldották meg, hogy az ügyvédet, a gazdálkodót, a szakszervezeti vezetőt, a segédkonstruktőrt stb. megválasztják, kinevezik, majd mandátumának lejárta után vagy újraválasztják, vagy visszatér ügyet védeni, földet művelni stb. Országunk sajátos vonása, hogy miközben itt látszólag semmi sem történik, a valóságban minden megváltozik. Itt egy parlamenti ciklus eleje és vége között akár kétszer-háromszor is átalakulhat, tönkremehet, megszűnhet az intézmény, a vállalkozás, a hivatal, amelyből az adott politikus „kiemelődött”. Ez halmozottan érvényes olyan esetekben, amikor az illető 2-3 cikluson keresztül is politikus marad. Sebészek a megmondhatói, hány közéleti gyomor lyukadt ki 1990 óta a jövő ködössége miatt. Ezer és egy oka van a korrupció teijedésének. A csábításokkal szemben kevésbé ellenálló az a közszereplő, aki tisztában van vele, választási kudarca, leváltása nyomán csak jobb esetben számolhat vele, hogy átlagbérért visszamegy segédkonstruktőrnek, tanítónak, népművelőnek stb. A társadalom parányi hányadát teszik ki azok, akik elmondhatják: visszatérek az üzemembe, a sajátomba. Fennáll a veszélye, hogy a kinevezetlen, megválasztatlan politikusok jelentős hányadának útja a munkaközvetítőbe vezet. Nem dolgoztát olyan jól, hogy jobban sajnálnám őket a munkanélküli traktorosnál. Áttol azonban megalapozottan tartok, hogy ilyenkor, választások közeledtekor a nullára leírt káder olyanra is képes, amit egyszer maga is megbán. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma + Melyik magyarországi pártot támogatnátok a választásokon? bb Nem a tettek, hanem a jó duma alapján ítélnék meg egy pártot/politikust. Él ez az elmélet, hogy Antall, jó magyar” volt, Hornék„hazaárulók”, s Viktor ismét „törődik velünk”. 4 év után világos, a szép szavak csak kamu, a Fidesznek (is) csak a hatalomról szól a mese. Mielőtt lekommunistáznának: határozottan jobboldali beállítottságú vagyok, ezért csalódtam a „mi” Fideszünkben. Aki azt hiszi, a státustörvény rólunk szól, jó reggelt. Arról van szó, hogy Viktor&co. megszerezze Közep-Európa első second-termelőerejét. Amúgy meg: van egy populista, maffiaszerű Fidesz, egy erőltetetten modern baloldalinak látszani igyekező apparatcsikMSZP, egy arc nélküli rózsaszín „teddkihadhűljön” SZDSZ, egy minősíthetetlen MIÉP, leírhatatlanul korrupt FKGP, és egy one-man-show MDF. A paletta legalább olyan kiábrándító, mint a szlovákiai, szilárd A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY A rendszerváltás óta Csehországban eddig 166 személy ellen indult büntetőeljárás a kommunista rendszerben elkövetett tetteikért - írja a prágai napilap. Az eddigi legmagasabb büntetést, ötéves szabadságvesztést, Jaroslav Daniel egykori StB-ügynök kapta, aki 1948 és 1950 között a kihallgatásokon bántalmazta a vádlottakat, esetenként súlyos testi sérüléseket okozva nekik. Per folyik Jaromír Obzina volt belügyminiszter és a belügyi tárca további négy magas rangú tisztségviselője ellen, akiket azzal vádolnak, hogy a 70-es, 80-as években törvényellenesen Csehszlovákia elhagyására próbálták rákényszeríteni az akkori ellenzékieket. A jövő héten bíróság elé kerül Ľubomír Štrougal volt kormányfő is, akit azzal gyanúsítanak, hogy a hatvanas évek közepén, amikor belügyminiszter volt, visszaélt hatalmával és leállította az állambiztonság egyik törvénysértő akciójának kivizsgálását. /• A költségvetési hiány lefaragása érdekében egyetlen egy módosító indítvány hangzott el - Peter Tatártól- Ez a férfi a volt diákom, aki gazdaságilag végre újra aktív lett... (Peter Gossányi rajza) Költségvetés és korrupció A közigazgatási reform soha nem jöhetne jobbkor. A költségvetési vita során benyújtott módosító indítványok nagy része ugyanis úgy nézett ki, mintha nem is a Tisztelt Ház, hanem a regionális parlament tárgyalta volna esedékes éves költségvetését. S a képviselők az idén vígan lobbizhattak régiójukért - a kormánytól egymilliárd „költőpénzt” kaptak. LOVÁSZ ATTILA Persze a helyzet nem ennyire egyszerű. A pénzügyi tárca és a kormány nagyon jól tudta, hogy a költségvetési vitában nem is annyira a milliárdok és a nagy fejezetek jelentenek majd gondot, hanem a képviselők által benyújtott javaslatok, amelyek általában egy-egy régió vagy ágazat gondjainak enyhítését célozzák meg. Nagyon kevés volt az olyan képviselői indítvány, amely a költségvetés vagy a közpénzek egészét célozná meg. Kimondottan rfiegmosolyogtató volt orvosi konzíliumok szakmai zsargonját hallgatni egy-egy módosítandó tétel indoklásakor, esetenként meg az volt a megfigyelő érzése, hogy a járási hivatal szociális osztályán ül, ahol egy adott intézmény beruházási vagy fenntartási költségeiről kell vitatkozni. A kormány tehát ezúttal nem az ilyetén indítványok megfékezésére tett lépéseket, hanem a költségvetési tervezetben szabadon hagyott egy milliárdot, mondván: ezt oszthatják a honatyák kedvükre, csak szavazzák meg a kormányzati ciklus utolsó költségvetési törvényét. A gyakorlatban okosnak is vélhető gondolatnak csak egyetlen egy szépséghibája van. A honatyák - tudva az egymilliárdról -, nem a költségvetés tervezetéről tárgyaltak, hanem az egymilliárdból való részesedésről. Ha így tekintünk a kormány egymilliárdos tartalékára, akkor akár politikai korrupcióról is beszélhetünk. Mindezt egy olyan kormány honosította meg a parlamentben, amely minden hibája ellenére elődjénél lényegesen szalonképesebb politikai kultúrát hozott, amely minden botránya ellenére tisztességesebb politikát folytatott. Rossz zárás. Mint ahogy rossz zárásra utal a költségvetési hiány is. A költségvetési hiányról beszélő politikusok hallatán a polgár akár azt is gondolhatná, hogy a deficit természetes dolog, vita tárgyát csak annak mértéke képezi. Pedig nem így van. A költségvetési deficit azt jelenti, hogy az állam kiadásai nem férnek bele abba az összegbe, amelyet az állampolgárra rótt elvonási terheknek köszönhetően vasal be. Tehát tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. A gyakorlatban hitelt vesz föl kiadásainak pénzelésére. Teszi ezt annak ellenére, hogy az országot sem természeti katasztrófa, sem háború, sem gazdasági recesszió nem érte. Sőt a jövő évi nemzeti össztermék a hihetetlen egybillió koronára nő (a növekedés mértéke kb. 3,6 százalékos lesz). A hiány mértéke 38 milliárd korona, amit érdemes összevetni egy másik adattal. Az állam jövőre 45 milliárd A büdzsé egymilliárdos tartalékát politikai korrupciónak is tekinthetjük. koronával támogat különböző termelőket. A dotációt úgy kell elképzelni, hogy a termelők egy része azért, hogy egyáltalán termeljen, az államtól bizonyos összeget kap. Hogy az állam miként válogatja ki majd a támogatandó termelőket, azt sejhetjük. Szlovákiában a korrupció mértéke óriási, mindenki mindenkit ismer, az urambátyám kapcsolatok nélkül jóformán semmi sem érhető el. Az állam tehát 45 milliárd koronát szán arra, hogy korrupciót gerjesszen és ezáltal támogassa azokat a termelőket, akik egyébként nem élnének meg - no nem azért, mert betegek, szellemi sérültek, halmozottan hátrányos helyzetűek. Egyszerűen ügyetlenek. Az ő túlélésükről az ügyesek, tehát az értékeket teremtők és adót fizetők pénzéből gondoskodik az állam. Ez a gyakorlat sem természetes - egyszerűen a kommunizmusból maradt ránk és 12 év nem volt elég arra, hogy az alanyi jogon ügyetlenektől megszabaduljon a hazai piac. A költségvetési hiány lefaragása érdekében egyeden egy módosító indítvány hangzott el - Peter Tatártól, áld több tételben összesen 15 milliárd koronás megtakarítást javasolt. Indítványát még harmincán sem támogatták. Brigita Schmögnerová miniszter asszony pedig a törvény jóváhagyása után arról szólt, hogy a választási év a költségvetésben nem látszik meg - a kormány nem szórja a pénzt, nem költ népszerűségét emelő intézkedésekre. Tehát, így a miniszter asszony, a kormányzat nyugodtan tükörbe nézhet. Ha viszont a költségvetést nem az előző kormányéval, nem az „utánam az özönvíz” típusú választási költségvetésekkel, hanem a természetes és normális állapotokkal hasonlítjuk össze, akkor az elégedettségnek helye nincs. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa A Vajdaság számára nem mindegy, mi történik Koszovóban; az ottani megoldásoknak automatikus érvényük lehet Politikai enyhülés Jugoszláviában SINKOVITS PÉTER Kostunica és Djindjics, a szerb politika két legtekintélyesebb személyisége minden jel szerint egyelőre felfüggeszti a rivalizálást, az általuk vezetett két párt közötti leszámolást. A kényszerházasság tehát folytatódik, ennek pedig komoly stabilizáló hatása lehet a megannyi súlyos gonddal küszködő országban. A már-már belháborúvá váló, puccskísérletekkel tarkított hetek érhetnek most véget; a fejleményeket a polgárok aggódva figyelték, hiszen a hatalmi harc komoly válsághullámokat sejtetett. A helyzet most rendeződni látszik, ennek feltétele, hogy mindkét fél engedményeket tegyen. Rövidesen menesztik Nebojsa Pavkovics vezérkari főnököt, rendezik a parlament házelnöki posztját, átszervezik a szerb kormányt, a Szerbiai Demokrata Párt (Kostunica pártja) viszont „önkéntes ellenzéki magányát” feladva ismét cselekvő részese lesz a közügyek intézésének, valamint támogatja a teljes együttműködést a hágai törvényszékkel. Továbbá még az idén elfogadják a Vajdaság korábbi hatáskörének részleges visszaszármaztatását rögzítő törvényt. Mi idézhette elő a fordulatot? Közelebb jutunk a megoldáshoz, ha visszapergetjük az eseményeket. Bush amerikai elnök még november elején egyértelműen a jugoszláv vezetés tudtára hozta, a jövő év márciusában esedékes 100 millió dollárt meghaladó segély átutalásának ára van: Belgrádnak együtt kell működnie a hágai törvényszékkel, „korrigálnia” kell kapcsolatait a boszniai szerbekkel, úgyszintén elvárandó az emberi és kisebbségi jogok teljes mérvű tiszteletben tartása. Aztán megérkezett a jugoszláv fővárosba a francia elnök is, aki azonban elhessegette a gazdasági problémák ecsetelését és a támogatási kérelmeket, inkább a helyi torzsalkodások okai felől érdeklődött. Majd Belgrádban, Podgoricában és Pristinában cirkált Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai képviselője, mintegy jelezvén, Jugoszlávia jövője máris internacionalizálódott. Azonnal tegyük hozzá, e módszer ellen sem Belgrád, sem Podgorica, sem Pristina nem emelt kifogást. Ami a Balkánon mindenképpen jó előjel. A sors fintora vagy különös elégtétel. Két nap hordaléka: Koszovóban megalakult az első demokratikusan választott parlament, Hágában pedig Milosevics volt jugoszláv elnököt immár népirtással (is) vádolják. Az előbbi az igazán nagy horderejű, hiszen az ENSZ protekturátusa alatt álló déli tartomány megpróbálhat lassan a saját lábára állni. A vajdaságiak számára természetesen egyáltalán nem mindegy, mi történik Szerbia „lenti” tartományában, mert az ott születő megoldásoknak automatikus érvényük lehet. Magyarán: amit szabad Koszovónak, azt szabad Vajdaságnak is. A helyzet persze ennél szövevényesebb, a két tartomány nem azonos pozícióból rajtol. Ezt felismerve az újvidéki vezetés szeretne minél kevesebbet a véletlenre bízni, ezért elhatározta, maga fogalmazza meg a terület jelenlegi státusát, ami kiindulási alap lehet. A 14 vajdasági párt és nem kormányzati szervezet nevében Mile Iszakov, a Vajdasági Reformisták elnöke úgy nyilatkozott, nem várhatják meg Szerbia új alkotmányának elkészültét, s mivel az utóbbi három-négy hónapban ezen a téren jóformán semmi sem történt, a szakemberekből álló kinevezett csoport máris munkához lát. Követelni fogják, hogy Vajdaságot törvényhozási, bírósági és végrehajtó hatalom illesse meg. Belgrád ellenkezése esetén referendum kiírását is kilátásba helyezték. A vajdasági megkérdezettek 70 százaléka támogatja az autonóm jogok visszaszerzését, legtöbben az 1974- es alkotmányt vennék alapnak. A Csanak vezette Vajdasági Szociáldemokrata Liga programjában tervként a tartománynak köztársasággá kellene válnia, ez azonban még illúzió. Egy éve a jugoszláviai átlagbér 260C dinár volt, ma 6200 dinár (bő 20C márka). Közben persze az árak i: megugrottak, életszínvonalbeli nö vekedésről tehát aligha beszélhe tünk. A milosevicsi korszak után esztendőben a családok és a nyugdí jasok helyzete csak alig érzékel hetően javult, de legalább nem rom lőtt. A dinár és a márka árfolyam; szilárd, az ellátás mindenütt kielé gítő, az autótulajdonosok bármiko vásárolhatnak benzint (az utóbbi ti: évben erre csak kivételes alkalmak kor lehetett számítani, akkor i hosszú sorbanállással). Voltakép pen az euró bevezetése a vízválasz tó. A korábban átejtett devizabetét tulajdonosok most a féltve őrzőt szalmazsákok tartalmával a bankó! tolóablakai elé járulnak. Új szeli lengedez, bár még a kicsinyke va gyón megőrzése a legfőbb tét. A szerző újvidéki munkatársun
