Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-15 / 288. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 15. Szombati vendég Ján Oravec polgármester köszöni a hidat a Dzurinda-kormánynak, ám csalódott a kabinetben: egy hídnál többet, jobb eredményt várt a három év alatt A nagy forgalom száműzte Párkány nyugalmát- Azt akartuk, hogy felpezsdüljön az élet (Somogyi Tibor felvételei) Párkány Szlovákia legdélebben fekvő városa. Először akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor a helyi polgármester népszavazást írt ki a NATO-csatlakozásról. A közelmúltban pedig ünnepélyes keretek között átadták a Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria hidat, mely az előző kormány idejében nem épülhetett újjá. A város polgármesterével, Ján Oraveccel beszélgettünk. SZENTGÁLI ANIKÓ Sokan irigyelték önt, amikor Párkány első embereként először ráléphetett a megújult hídra. Milyen érzés volt? Fantasztikus. Száraz lábbal átsétálhattam a Duna másik partjára. Ezt a megható élményt nem cserélném el semmi pénzért. Hányszor ment már át a hídon? Sokszor. Eleinte számoltam, de tíz fölött feladtam. Gyakran járok Esztergomba, a híd átadása óta felpezsdült az élet a régióban, és sportrajongóként szeretem az ottani rendezvényeket. A közelmúltban főzött is Magyarországon. Ez kivételes alkalom volt, vagy általában szeret főzni? Az egyik esztergomi csárda tulajdonosa meg szokott hívni egy közismert személyiséget, aki előadást tart, és olyankor egy helyi ismert személy a főszakács. Én voltam az első szlovákiai, aki így bemutathatta szakácstudományát. Vendéglőben nem, de mivel egyedül élek, otthon rendszeresen szoktam főzni. És mi a helyzet a mosogatással? Azt is szoktam, de én is úgy vagyok, mint a legtöbb férfi: először gyűjtögetem az edényeket, és csak akkor szánom rá magam a mosogatásra, ha már kezd zavarni az elmosatlan edények mennyisége. A várost járva magam is tapasztaltam, hogy felpezsdült az élet Párkányban, de vajon felkészülte erre a város? Igen, bár ilyen mennyiségű vendégre és látogatóra, mint amennyien naponta ellepik Párkányt, senki nem számított, de a helyi vállalkozók rugalmasan reagáltak a megnőtt keresletre. Kérdéses, mennyi ideig tart még a „csoda”. Jelenleg egyfajta zarándokhelynek számít Párkány. Nemcsak Esztergomból, hanem távolabbról is, Magyarországról és Szlovákiából egyaránt érkeznek látogatók csak azért, hogy rálépjenek a hídra, hogy megnézzék Mária Valériát. Folyamatosan elemezzük a helyzetet, és már most nyüvánvaló, hogy az előre jósolt forgalomnál nagyobbra lehet majd számítani még akkor is, ha idővel már nem számít újdonságnak a híd. A híd kapacitása legfeljebb 7000 ember és 3000 autó naponta, ám hétvégeken még ennél is nagyobb a forgalom. Kígyóznak is a sorok a hídra vezető úton, néha két órát kell várni. Polgármesterként nem kérhetné meg az illetékeseket, szervezzék meg jobban a munkát, hogy gyorsabb legyen a forgalom? Próbáltunk tárgyalni, ám nem sokat tehetünk. A határőrségnek is megvannak a saját előírásai. A fő gond, hogy a híd befejezését a szlovákiai oldalon csak jövő évre várták, még nem működik teljes műszaki felszereléssel a határőrség. Bízom benne, hamarosan megoldódik a probléma. Nem csak a határőrséget érte felkészületlenül a híd átadása. Bár ön az előbb azt mondta, a vállalkozók rugalmasan reagáltak, hallottam olyan véleményt is, hogy Párkány az utolsó pillanatban ébredt fel, nem beszélve a nem éppen vonzó városképről, és a szolgáltatások színvonaláról is lehetne vitatkozni. Nem árt tudatosítani, hogy a megnőtt forgalom száműzte a megszokott párkányi nyugalmat. De éppen azt akartuk, hogy felpezsdüljön az élet! Néhányan meglepődve húzzák el a szájukat, amikor egyszeriben nem találnak szabad asztalt kedvenc vendéglőjükben. Korábban, nem turistaszezonban csak páran lézengtek az éttermekben, a pincér azonnal foglalkozott velük. Ez megváltozott. Tömegek vannak az üzletekben is, azaz a korábbi kényelemnek vége. Ez viszont nem jelenti, hogy nem készült fel a város. Tudomásom szerint a helyi utazási irodák és a termálfürdő vezetői már felvették a kapcsolatot a megfelelő esztergomi intézményekkel, jövőre közös programokat fognak ajánlani. A város készíttetett egy stratégiai tervet is az idegenforgalom fejlesztésére, mely a gyenge pontjainkra is rámutat. Észerint 2020-ig Párkány idegenforgalmi központtá alakul át. A tervet ismertetjük a vállalkozókkal is, mert rajtuk is sok múlik. A turisták viszont jobban érzik magukat egy szép városban. Mikor kezdik szépíteni Párkányt? Készült egy városfejlesztési terv, mely erre is kitér. Viszont csak úgy lehet javítani a városképen, ha a vállalkozók önmagukkal szemben is igényesek lesznek, és nerh akármilyen tákolmányból, bódéból kínálják árujukat, hanem olyan üzleteket alakítanak ki, melyek illenek a környezetbe. Mikorra várható, hogy az említett stratégiai tervből fokozatosan valóság lesz? Január-februárban szeretnénk lakossági fórumokat szervezni, hogy az emberek mondjanak véleményt a tervről, tegyék magukévá, hogy később szíwel-lélekkel bekapcsolódhassanak a megvalósításba. Sok múlik olyan apróságokon is, hogy tesznek-e cserepes virágot az ablakba, eldobálják-e a szemetet az utcán, vagy összefirkálják-e a falakat. Ez nem kerül pénzbe, csak jóakarat kérdése. Az emberek hozzáállásának kell változnia. Talán ezt sikerül elérni azzal, hogy lesz beleszólásuk a tervbe, a jó ötleteket megszívleljük, megvalósítjuk, és a város szívügyükké válik. A vállalkozókat azzal is lehetne ösztönözni, ha elengednék a bérleti díjat annak fejében, ha a bérbe kapott épületet felújítják, rendbe teszik. A legsiralmasabb látványt talán a volt szolgáltatói ház nyújtja. Ez speciális eset, mert a bank és a volt tulajdonosok között folyik a vita. Ha önkormányzati tulajdonban lenne, más volna a helyzet. Egyértelműen rontja a képet, de nem tehetünk semmit. Talán megoldaná a problémát, ha valaki véletlenül egy teherautóval belehajtana, összedőlne, a romok eltakarítása után pedig új épületet lehetne építeni. Olyan rossz állapotban van, hogy ha a tulajdonjogi viszonyok tisztázódnának is, semmire se lehetne használni. Visszatérve a stratégiai tervre, márciusban a lakossági véleményeket szeretnénk összegezni és bedolgozni a tervbe. Mindez a kanadai városfejlesztési intézet segítségével történik. Szlovákiában két járásban - az Érsekújváriban és az Alsókubiniban - próbálják ki, működik-e ez a fajta fejlesztési program. Elsősorban módszertani segítséget nyújtanak, megtanítanak bennünket városfejlesztési programot készíteni. A város egyik legattraktívabb része lehetne a rakpart, az esztergomi bazilikára és a várra innen nyílik a legszebb kilátás. Jelenleg rossz végignézni rajta. Ez nem része a programnak? Sajnos, ez a terület sincs a tulajdonunkban. Ilyenkor mindig valakivel egyezkedni kell, aki egyszerűen azt mondja: nincs pénze, adjunk pénzt, és rendbehozza. Arra is gondoltunk, hogy felvásároljuk, de mivel kikötőről van szó, nem valószínű, hogy az illetékes állami vállalat eladja nekünk. Nagyon bonyolultak a tárgyalások. A legtöbb turista idáig nyáron, a termálfürdő miatt érkezett a városba, mely óriási fejlesztési lehetőségek előtt áll. Nem gondoltak a magánosításra? Idegen tőke bevonásával talán nagyobb ütemben fejlődhetne. Nagy divat manapság a magánosítás, és bár vannak pozitív példák, mégis több a negatív tapasztalat. Szlovákiában nincs olyan erős tőke, mely beléphetne a jelenlegi kft.-be és fejleszthetné azt. A bérbeadással rossz tapasztalataink vannak. Többnyire tőke nélküli személyek vagy szervezetek vették bérbe a fürdőt, és próbáltak minél többet kifacsarni belőle, majd lerombolt állapotban adták vissza. Vannak kivételek is, ezért ha megjelenne egy komoly külföldi befektető, valószínűleg meg tudnánk egyezni. Csakhogy ilyennel még nem találkoztunk. Most is van egy érdeklődő, talán év végéig sikerül tárgyalóasztalhoz ülni, és majd elválik, komoly-e vagy sem. Tehát nem záiják ki ezt a lehetőséget, viszont nem írnak ki pályázatot, nem keresnek befektetőket. Arra számítanak, hátha jön egy jó ajánlat? Óriási felelősség ez! Ha rosszul választunk és a befektető tönkreteszi a fürdőt, akkor a város fele elveszíti a munkáját. Nem kockáztathatjuk annyi ember megélhetését! Ezért vágyónk óvatosak. A város legnagyobb munkaadója a valamikori Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, illetve a mai Kappa cég. Nemrég még innen fűtötték a várost, azóta Párkánynak saját kazánja van. Jó döntés volt ez? Az emberek a pénztárcájukon nem igazán érzik e változás pozitívumait. Az állam nem fizette az előállítási költségek és a kiszabható ár közötti különbséget. Azaz ráfizetéses volt a gyártól venni a meleget? Nem volt ráfizetéses, de például a lakosság 150 koronát fizethetett, az előállítási ár 280 korona volt, a különbséget valamikor az állam térítette. Csakhogy hirtelen nem volt pénz, és az állam nem fizetett. Fokozatosan egyre több adósságot halmoztunk fel a gyárral szemben. A gyár az adósság fejében különböző ingadanokat kért tőlünk, és mivel nem tudtunk megegyezni, úgy döntöttünk, saját kazánházzal fogjuk fűteni a várost. Szerintem jó döntés volt, hiszen mintegy 50 milliós ingadanhoz jutottunk. Azóta a város szabályozhatja a hőenergia árát, ami szociálpolitikai szempontból sem elhanyagolható tény. Idén talán már az emberek is érezhetik pénztárcájukon e döntés pozitívumait. Először drágább volt a saját kazánban előállított meleg, mint a gyári, mert törlesztenünk kellett a felvett hitelt. Mostanra viszont javult a helyzet: bár a gázár 20 százalékkal emelkedik, mi nem emeljük az árakat. Kevés gázzal fűtő hőszolgáltató mondhatja ezt el magáról. Ön talán két dolognak köszönhetően vált híressé: annak a városnak a polgármestere, ahol több mint fél évszázad után építették újjá a második világháborúban elpusztított, s azóta a Dunán éktelenkedő hídroncsot, és 1998-ban népszavazást írt ki a NATO-csatlakozásról. Párkány volt az egyetlen város, ahol volt Uyen referendum. Miért vágott bele? Amikor a Mečiar-kormány másodszor is meghiúsította a népszavazást, dühös lettem. Annyira felháborodtam, hogy az asztalra csaptam: no most már ebből elég volt, velünk ugyan senki ne játszadozzon! Tehát borsot akart törni Mečiar orra alá? Nem Meéiarról volt szó. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan félhet valaki ennyire egy népszavazástól. Úgy véltem, jogtalanul nem engedi, hogy az emberek az urnákhoz járuljanak. Amikor ezt kitaláltam, az eredeti elképzelés az volt, hogy több kisvárosban egyszerre lesz referendum, hogy az emberek egyszerre több helyen nyilvánítsák ki: betelt a pohár. Észembe jutott a tüntetés is, de azt gyorsan elvetettem, az csak a fővárosban lett volna hatásos, és nehéz lett volna megszervezni. Az igazat megvallva, nagyobb részvételre számítottam. Tehát ma már nem csinálná újra? Nem tudom. Egy kicsit féltem, nehogy nemzetiségi konfliktussá fajuljon a dolog, nehogy megint azt mondják: no, a magyarok délen ugrálnak, megbüntetjük őket. Ezért örültem volna, ha több város csadakozik a kezdeményezéshez. Csalódtam, amiért a többi önkormányzat nem vette a lapot, és Párkány magára maradt. Az emberekben is csalódtam egy kicsit. Tisztában voltam vele, hogy a tüntetésre kevesen mennének el, viszont templomból hazafelé menet miért ne állhatták volna meg az urnáknál? A részvéttel lehetett volna kinyilvánítani, hogy nem értenek egyet Mečiar politikájával. Sajnos, majdnem magamra maradtam. És ezzel vált leginkább ismertté... Igen, ha sokan lettünk volna, Párkány biztosan nem hívja föl magára a figyelmet. Mindenesetre példát mutattunk országnak-világnak. Tanulság ez mindannyiunknak: ha úgy érezzük, igazunk van, nam szabad félni kiállni mellette. A demokráciát sárba tiprókat csak közös erővel lehet megállítani. Gondolom, megkönnyebbülést érzett, amikor az 1998-as választások után nem Vladimír Mečiar ragadta ismét magához a hatalmat. Természetesen. Ugyan még nem uralkodnak ideális állapotok az országban, mindenesetre a légkör megváltozott. Javult az általános hangulat, demokratikusabbnak tűnik a rendszer, a hivatalokban is jobb a helyzet. Mégis csalódtam a jelenlegi kormányban. A hidat nagyon köszönjük nekik, az egyértelműen ennek a kabinetnek az érdeme, de azért ennél többet, nagyobb és pozitívabb változásokat vártam. Tisztában vagyok azzal is, müyen állapotban vették át az ország irányítását, mégis úgy vélem: ha nagyvonalúbbak lennének egymással szemben, ma sokkal előbbre lehetnénk. Sokszor olyan fölösleges dolgokra helyezik a hangsúlyt - ami aztán konfliktushoz vezet -, ami az egyes politikusoknak vagy pártoknak fontos, ám az országnak nem. Melyik párt rokonszenves önnek? A liberális pártokkal szimpatizálok, a túlságosan jobboldali erőket nem szeretem. A választások közeledtével elég nagy gondban leszek. Nehéz lesz választani. Még nem tudom, kire fogok szavazni, viszont azzal tisztában vagyok, kire nem fogok semmikképen sem voksolni. Kire nem fog szavazni? Ezt inkább megtartom magamnak. Ha már a jobboldali pártokat nem kedveli, mi a véleménye a baloldalról? A baloldal nem használja ki a lehetőségeit, ami a jelenlegi rossz szociális helyzetben elég szomorú. Ön szerint aktívabb lehetne? Aktívabb és tudatosíthatná, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Mire gondol? Túl sok kompromisszumba ment bele, képviselői sokszor az elveiket sem tartják be, érdekcsoportokban vesznek részt. Hagyományos értelemben vett baloldal Szlovákiában nincs is. Talán vajúdnak a kommunista múltjuk fölött, nem találják a helyüket. Hol a jobboldalnál, hol a HZDS-nél vannak. Ezeknek már kár megerősödniük, helyettük az igazi, hagyományos baloldal vethetné meg a lábát az országban. Volt tagja valamüyen pártnak? Nem. Jogtanácsos voltam a szövetkezetben. Nem kényszerítettek a kommunista pártba, én meg nem tolakodtam. 1990 után sem akartam tartozni sehova. A különböző pártérdekek a párttagokat ésszerűtlen döntésekbe hajszolják. Inkább a saját józan eszemre hagyatkozom. Szeretem a függetlenséget. Újra megpályázza a polgármesteri posztot? Igen. Akkor is, ha lesz egy erős, például MKP-s ellenjelölt? Igen, szeretem a megmérettetést. Előbb vagy utóbb úgyis lesz egy erősebb jelölt. Egyébként a Magyar Koalíció Pártja képviselői az önkormányzati testületben többségben vannak, csak a polgármesteri széket nem sikerült megszerezniük. Várható, hogy ezt is megpályázzák. Állok elébe. Sehol sem látom a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, melyet Párkány polgármestereként a Mária Valéria híd újjáépítéséért kapott. Annyian a csodájára jártak] hogy inkább féltve őrzi? A barátaimnak és az ismerőseimnek természetesen megmutattam, de nem az irodámban tartom, hanem otthon, a lakásomban. Milyen érzés volt a magyar államfőtől átvenni a kitüntetést? Néhányan állítólag meglepődtek, amiért én is kaptam, nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra. Azért is, mert a szomszéd ország vezetői méltónak találtak arra, hogy szlovák nemzetiségű létemre engem is kitüntessenek. Jó érzés, hogy olyanokkal említettek egyszerre, mint Miroslav Kusý vagy Peter Zajac.- Szeretem a megmérettetést
