Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-11 / 284. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 11. Szimpózium: Ismét Európában Pozsony. Holnap kezdődik az Ismét Európában című kétnapos kö­zép-európai szimpózium, melyet osztrák, magyar, szlovák, cseh, lengyel, német, szlovén, horvát, szerb írók és költők részvételével a PEN Klub és a Pozsonyban működő külföldi kulturális intézetek rendeznek. Ennek keretében több programra is sor kerül, melyek helyszíne a Cseh Centrum, az Osztrák Nagykövetség Mozart-ter­­me, valamint a budmericei kastélyban működő Szlovák írók Háza. Magyarországról a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének meghívására Mohás Lívia író és Németh Ákos író, műfordító érke­zik a szimpóziumra, (m) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Ludas Matyi (Vendégjáték Füleken) 16 ÁLLA­MI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 10 Roberto Zucco 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Tartuffe 13 MOZI POZSONY HVIEZDA: Mach és Šebestová (cseh) 16 Amerikai pite 2 (am.) 18, 20.30 OBZOR: Három szín: kék (fr.-íengy.) 18, 20 MLADOSŤ: Far­kasok szövetsége (fr.) 15,17.30 Goya Bordeaux-ban (sp.) 20 CHAR­LIE CENTRUM: Balladák (cseh) 17 Neveletlen hercegnő (am.) 18 Memento (am.) 18.30, 20.30 A szajré (am.) 18.15 Stickmen (új­­zél.) 20.30 Angyalhamu (ang.-am.) 20 Magányosok (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA: Bridget Jones naplója (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Farka­sok szövetsége (fr.) 16, 19 USMEV: Amélie csodálatos élete (fr.) 14 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA-JUNIOR: Fűbenjáróbűn (ang.) 16.30 Pearl Harbor (am.) 19 Az Európai film III. program következő bemutatója Jön a Jalla! Jalla! ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Az Európai film III. elnevezésű program részeként csütörtöktől a hazai mozik is vetítik Josef Fares Jalla! Jalla! című filmjét, amely­nek szlovákiai premierjét a III. Po­zsonyi Nemzetközi Filmfesztivá­lon tartották. A svéd filmet a po­zsonyi szemlén az első és másod­­filmes rendezők mozgóképeinek versenyében vetítették, s elnyerte a közönségdíjat. Josef Fares 1977-ben született Li­banonban, s családjával 1987-ben költözött Svédországba. Első film­jét, a Jalla! Jallát! a svéd filmművé­szeti akadémia tavaly beválasztot­ta a három legjobb svéd film közé. Fares vígjátéka két húszéves fiú, a svéd Mans és egy Svédországban élő népes arab család fia, Roro sor­sába, mindennapjaiba pillant be. A két fiú ugyanannál a parkgondozó vállalatnál dolgozik: munkájuk, hogy avart gereblyézzenek, és ösz­­szegyűjtsék a kutyakakit. Nem kü­lönösebben rajonganak a pénz­szerzésnek ezért a formájáért, de úgy gondolják, ha ez jutott nekik, ezt kell elfogadniuk, hiszen az élet egy csodálatos kaland. Munka után mindkettőjüket várja a barát­nője, és élvezik a szerelmet. Amíg szerelmi életükben nem merülnek fel váratlan gondok. Mans csődöt mond az ágyban, Roro pedig hiába imádja svéd barátnőjét, családja közli vele, hogy már választottak neki menyasszonyt, egy libanoni lányt, és már az esküvő napját is kitűzték. A III. Pozsonyi Nemzetközi Film­­fesztiválon bemutatott opusok kö­zül jővő év januáijában további mozgóképeket is műsorra tűznek a hazai mozik az Európai film ül. el­nevezésű programban. Láthatjuk majd a pozsonyi szemle Premierfil­mek szekciójában vetített Roberto Succo című francia-svájci produkci­ót, Cédric Kahn rendezését, vala­mint az ugyanebben a szekcióban vetített Zongoratanárnőt, amely francia-osztrák koprodukcióban ké­szült. Rendezője Michael Haneke. A Zongoratanárnő, amelynek a po­zsonyi fesztiválon nagy közönségsi­kere volt, megkapta az idei cannes-i filmfesztivál nagydíját, főszereplői, Isabelle Huppert és Benoit Magimeí pedig a legjobb színésznőnek és a legjobb színésznek járó díjat vehet­ték át Cannes-ban. (tallósi) Mans és Roro (Archív felvétel) Karácsonyi turnéra indul legújabb, gyerekeknek készült albumának anyagával a KOR-ZÁR együttes Zeneruhába öltöztetett versek (Fotó: Tóth Lehel) Hangraforgó címmel a na­pokban jelent meg népszerű hazai verséneklő együtte­sünk, a KOR-ZÁR legújabb albuma. A csapat tagjai ezút­tal gyermekeknek válogattak össze egy csokorra való - ál­taluk megzenésített - költe­ményt. S mint mindig, finom irodalmi ízléssel választották ki a versanyagot. M. CSEPÉCZ SZILVIA Az album kitűnően példázza, hogy a gyermekhallgatóság ked­vét keresve nem szükséges nyüszizni, és bugyuta szövegek­kel sem kell terhelni az apróságo­kat. Magyarországi és határon tú­li magyar költők gyermekversei egyaránt szerepelnek a lemezen, melyekhez a zene nem egyszerű­en kíséret, versaláfestés, hanem szép zenei gondolatok, eredeti megoldások, frissítő hangszerszó­lók egymásra hangolt játéka. A gyermekalbum születéséről és az azt bemutató karácsonyi koncert­­körútról a zenekar vezetőjét, Zsapka Attilát kérdeztük. A zenekar tagjai A KOR-ZÁR két éve ünnepelte fennállásának tizedik évforduló­ját. A jubileumi koncerten hang­zott el először, hogy az Őrizze­tek meg és a Tajtékos ég című, úgymond felnőttverseket tartal­mazó albumok után kifejezetten gyermekekhez szóló anyagot ké­szítetek. Honnan ered az öüet? Különös apropója nincs, hacsak az nem, hogy a zenekarban már jófor­mán mindenkinek vannak gyerme­kei. És az esti mese mellett termé­szetesen rendre ott van néhány nagyszerűen dúdolható versike is. így fedeztük fel magunknak újra a gyermekversek bűbájos világát. A válogatásban sem volt semmiféle előre meghatározott elv, szinte vé­letlenszerűen történt, ahogy a fel­nőtt költemények esetében is. A ze­nét lényegében most is az unoka­­testvéremmel, Zsapka Zsolttal sze­reztük. A Hangraforgón tizenhat megze­nésített vers hallható. Számomra a jellegzetesen KOR-ZÁR-os hangzású, édes-bús, lágy dalla­mokon úszó Z. Németh István­­költemények a legkedvesebbek, de a gyerekek a koncerteken vél­hetően az élénkebb tempójú dal­ba szőtt versekkel kötnek majd elsőre barátságot. Játszottatok már gyerekeknek? Pár napja adtunk az album anya­gából gyermekkoncertet a Pozso­nyi Casinóban, egy rajzkiállítás megnyitóján. Ezt megelőzően csu­pán egyetlen alkalommal játszot­tunk kifejezetten gyermekközön­ség előtt. Jó tapasztalat volt, ki­sebbfajta erőpróba, mert rájöt­tünk, hogy a kicsik figyelmét leköt­ni nem is olyan egyszerű dolog. A gyermekközönség rendkívül há­lás, de ugyanakkor nagyon őszinte is. így most a lemezbemutató tur­néra a megszokottól eltérően ké­szülünk: a koncert dramaturgiai részének megtervezésére felkér­tük Szabó Csillát a Komáromi Jó­kai Színházból. Az együttes állandó tagjai - Miklósné Zsapka Mónika, Zsapka Attila, Zsapka Zsolt, Madarász András és Fújás Andrej - mellett két új név is feltűnt a közreműkö­dők között... Karin Kováčová hegedűművész már hosszabb ideje dolgozik velünk. Azt még nem tudjuk, később hogyan lesz, ő ugyanis egyelőre a Színház- és Zeneművészeti Főiskola hallgató­ja. Az ütős hangszereken játszó SS A gyermekközönség rendkívül hálás, de ugyanakkor nagyon . . őszinte is. \\ Royra pedig éppen a feszesebb rit­musú gyermekdalok miatt van nagy szükség a zenekarban. A több mint egy évtizede művelő­dési táborokban megismert KOR­ZÁR mára egy nemzedék „élő le­gendája” lett. Az egyre profibb hangzás dacára végig „hétvégi” együttesként, munka mellett ze­néltetek. Változott valamit ez a helyzet? Nem, a zenekar még mindig másod­állásban játszik. Megélni továbbra sem tudunk ebből, igaz, nem is na­gyon próbáltuk. Szerintem hatal­mas menedzsment és jó csomó pénz kellene hozzá... ami nekünk nincs. Évente körülbelül negyven előadást tudunk elvállalni. Nem túl sok, de ha hozzáveszem a rendszeres pró­bákat, a lemezek stúdiómunkálatait és az utazást, akkor könnyen kiszá­mítható, hogy így is kevés hétvége marad a családra. Külföldön milyen a visszhangja az együttesnek? Az elmúlt években főleg Magyar­­országon és Ausztriában léptünk fel, és a legtöbb helyre visszahív­nak bennünket. Ez azt jelzi, hogy szeretik a zenénket. Érezhető, hogy egyre többen ismernek. A nyár folyamán egy koncertfilmet forgattunk Dinnyés Józseffel, aki évekkel ezelőtt megalapította az Ötágú Síp nevű vers- és zenetársu­latot, amely főleg a határon túli, valamint az énekelt vershez kötő­dő magyar dalosokat, előadókat tömöríti, és különböző fesztiválo­kat szervez. A film is ezekből a fel­lépésekből állt össze, és hamaro­san látható lesz a Duna Televízió­ban. Utána valószínűleg videoka­zetta formájában is kiadják. Addig is itt az új KOR-ZÁR-album, és a karácsonyi koncertkötút. Hol léptek fel? A turné december 18-án kezdődik Szepsiben, 19-én a komáromi Jókai Színházban lépünk fel, 20-án a Pár­kányi Városi Művelődési Központ fogad bennünket. December 22-én Érsekújvárban adunk koncertet, és a körutat 26-án Udvardon fejezzük be, mivel a zenekar udvardi szárma­zású. Az új évben aztán az igények szerint folytatjuk a koncertezést. Méry Gábor új naptárában a gépmadár ablakából mutatja meg a Felvidék legszebb várait, kastélyait Mintha tenyerén kínálná a látványt VOJTEK KATALIN Hogy mire képes egy vérbeli fényké­pész egy jó felvételért, ismerjük Robert Capa esetéből, aki fotóiért Vietnamban az életével fizetett. És Capa csak egy a sok közül, hisz min­dig akadnak, akik az életüket is haj­landóak kockára tenni csak azért, hogy megörökítsenek egy tovatűnő pillanatot. Ma Afganisztánban, hol­nap másutt, mindig ott, ahol fegyve­rek ropognak és olcsó az emberélet. Aki háborús fotókat csinál, tudja, hogy a bőrét viszi a vásárra. De hogy békeidőben békés témákat fo­tózva miért hajlandó valaki nyaktö­rő vállalkozásokban a testi épségét kockáztatni, az már kevésbé érthe­tő. Méry Gábor, aki minden évben egy kalendáriummal jelentkezik, a tavalyinak az anyagát fényképezve magas állványzaton mászkált, len­gett ki, így kapta lencsevégre a kö­zépkori templomok freskóit, ame­lyek kifakult színeik, a rossz megvi­lágítás vagy a magasság miatt lent­ről szemlélve nem láthatók teljes szépségükben. Méry fotóival közel hozta hozzánk ezeket a szépsége­ket, helyettünk mászta meg az áll­ványokat. Most helyettünk először helikopterre, aztán repülőgépre szállt, hogy olyan szögből láthassuk a Felvidék legszebb várait, kasté­lyait, amilyenből legtöbbünknek ritkán adatik meg, a gépmadár ab­lakából, akkor is csak egy szempil­lantás erejéig, ami nem elegendő a gyönyörködésre. Márpedig Méry, aki maga is a szépség megszállott szerelmese, gyönyörködtetni akar. Mert gyö­nyörűek ezek az épületek és ro­mok, ahogyan belesimulnak a táj­ba, és teljes egészükben egyetlen pillantással áttekinthetők. Nem zavarnak a részletek, az egészet kapjuk, mintha tenyerén kínálná valaki a remekül megkomponált látványt. És hangulatot persze, mert ezeknek a fotóknak hangula­tuk van, mindegyiknek más. Szepes vára például titokzatosan baljós, és valószínűleg nemcsak a horizont sötét árnyainak köszön­hetően az. Itáliát idézi, annyira, hogy az ember elfogadná háttér­ként Simone Martini híres képé­hez, ahol Guidoriccio da Fogliano lovagol az általa meghódított két vár, Montemassi és Sassoforte kö­zött. Krasznahorka hívogató és pi­cit melankolikus, a pozsonyi vár vaskos és vidám, Lietava egy ro­mantikus téli álom, Bajmóc gyö­nyörű illusztráció Perrault és a Grimm-fivérek meséihez... Az utolsó oldalon 19. századi metsze­teken és a múlt század elején ké­szült fényképeken láthatók a nagy fotókon szereplő műemlékek. Ez a naptár nyugat-európai, tartalmá­ban és kivitelezésében egyaránt. Az ember, ahogy lapozgatja, ön­kéntelenül felsóhajt: Istenem, ha már minden területen itt tarta­nánk, ezen a szinten! Méry Gábor: Szepes vára (Reprofotó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents