Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-10 / 283. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 10. KOMMENTÁR Egyszerű és drámai SZILVÁSSY JÓZSEF Különösen a nyitrai és a nagyszombati térségben forrósodnak az indulatok a megyei önkrományzati választások második fordulója előtt. Nem csoda, hiszen itt az MKP jelöltjei is befutók lehetnek a megyefőnöki tisztségért vívott politikai csatában. Sokasodnak a támogató vélemények és az ellenérvek Kvarda József és Fehér Mikós személyével kapcsolatban, többek között lapunk napról napra gyarapodó, sokféle véleményt tükröző internetes honlapján is. Egy lényeges szempontot tudtommal idáig még senki sem említett. Éspedig azt, hogy a két politikus tulajdonképpen a rendszerváltás óta Duray Miklós közvetlen munkatársai közé tartozik. Márpedig közéleti személyiségeink közül leginkább neki volt erkölcsi joga megítélni sokunk, az egykori kommunisták gyarlóságait és gyávaságait, hiszen ő még a börtönt is vállalta jellemes helytállásáért. S az ő megmérettetésében az egyik jelölt sem találtatott könnyűnek. Közvetve igazolja az MKP jelenlegi ügyvezető alelnökének értékítéletét az a belgiumi magyar olvasó, aki arra hívta fel honlapunk olvasóinak figyelmét, hogy éppen Kvarda József volt az, aki néhány hónapja Brüsszelben egyértelmű szakmai érvekkel mutatott rá a szlovákiai közigazgatási törvény számos olyan rendelkezésére, amelyek aligha egyeztethetők össze az európai normákkal. S az sem mellékes, hogy Fehér Miklós kerületi tisztségviselőként és parlamenti képviselőként is igazolta rátermettségét. Nem kívánok senki fogadatlan prókátorává válni, csupán az árnyaltabb ítélkezés érdekében vetem papírra ezeket a tényeket. Miközben nyilván nem lehet szemet hunyni afelett, hogy a megyei jelölések sok helyen személyi ellentétekre, helyi kiskirályságok kialakulására, a tehetséges fiatalok kirekesztésére utaló jeleket és számos egyéb nyugtalanító tünetet hoztak felszínre. S bizony - enyhén fogalmazva - a párt megyeielnökjelölijeinek megnevezése sem mindenhol váltott ki közmegelégedést. Mindezekkel a tényekkel az MKP vezetésének rövidesen érdemben foglalkoznia kell. Most azonban az összefogás a közéleti napiparancs. A szlovákiai demokrácia megőrzése és magyarságunk boldogulása érdekében ugyanis csak egyetlen járható út kínálkozik. Elmenni és a demokratikus értékrendet megtestesítő pártok jelöltjeire voksolni. Még akkor is, ha sok tisztességes magyar, szlovák és más nemzetiségű polgárnak tucatnyi súlyos oka lenne a távolmaradásra. Mert azt sem feledheti senki, hogy aki szombaton nem járul az urnákhoz, az valójában a fegyelmezett szavazóbázissal rendelkező HZDS embereinek az esélyeit növeli. Itt és most üyen egyszerű, egyszersmind ilyen drámai a politikai képlet Szlovákiában. A komputer avult el? TÓTH MIHÁLY Vizeslepedőként könnyen ráhúzzák az emberre a populizmus vádját; csak nagyon halkan kérdezem, hivatalnokaink mire költik az adófillérekből összehozott milliárdokat. Annak idején csak félgőzzel kifogásoltam, hogy a parlament úgy döntött, minden képviselőnek jár állami számítógép, illetve asszisztens. Három éve, a „laptophatározati’ meghozatalakor, majd az asszisztensekről szóló intézkedés elfogadásakor a közvélemény-formálók úgy voltak optimisták, hogy csak módjával fejezték ki nemtetszésüket a honatyák komputerizálása miatt állami költségen. Reménykedtek... Előbb-utóbb a legeredményesebb parlamenti ciklus is a végéhez közeledik. Hogy a jelenlegi mennyire volt eredményes, döntse el a választó. Arról viszont személyesen mondanék véleményt, hogy a parlament költségvetési bizottsága pártolta azt a képviselői kezdeményezést, hogy a törvényhozás irodájának működtetésére előirányzott összeget még fejeljék meg további csaknem 300 millióval. Ennek egy részéből - 26 millió koronából - vásárolnának a 2002 őszén megválasztandó 150 képviselő részére 150 számítógépet plusz nyomtatót. Csak nem arról van szó, hogy 2002 őszén a parlament elnökétől a leghallgatagabb mezei honatyáig lecserélődik az egész testület? Ha így állnak a dolgok, akkor a sajtónak érdemes lesz masszív kampányt indítania a 26 milliós kiadás törvénybe iktatására. Megér ez az országnak rongyos 26 milliót... Hátha a legközelebb megválasztott százötven eredményesebb lesz a korábbinál! Az eddigi 150 pedig - hóna alatt az állami komputerrel - távozzék isten hírével. Soha rosszabb invesztíciója ne legyen az adófizetőnek. Szemezgetem az 1990-ben, 92-ben, 94-ben majd később megválasztott képviselők névsorát. A törzsgárda minden pártban ugyanaz. Legfeljebb annyi a különbség, hogy némely honatyák és honleányok 12 év alatt 3-4 pártirodának is koptatták a küszöbét. így erős bennem a kétely, hogy a pártokban az új esztendőben kitörne a káderrotálódási mánia. Ha csoda nem történik, a jelöltlistákat ugyanígy állítják öszsze, mint az eddigi 12 év alatt mindig; mutatóba behoznak a parlamentbe egy-egy új arcot. Úgy hírlik, a képviselők zöme újonnan megválasztott törvényhozóként újonnan vásárolt számítógépet igényelne. Merthogy a régiek 4 év alatt elavultak. Jövő ősszel a voksolóknak azt (is) el kell dönteniük, vajon a számítógépek váltak korszerűtlenné vagy a képviselők. WWW.UISZO.COM Olvasóink on-line fóruma ♦ Marha jó volt az idei pozsonyi filmfesztivál, sok filmet láttam. Szlovákia ezen a téren sem akar lemaradni. Csak az az érdekes, hogy mindent lemásolnak: van már évente „Trenčín - mesto módy”, nemzetközi „autószalon” két helyen is, meg most ez a filmszemle, a Karlovy Vary-i mintára. Ha így megy tovább, lassan minden százezernél nagyobb városban lesz évente nemzetközi vásár. Telefondoktor ♦ Igazad van, Telefondoktor, de gondolj csak bele: Szlovákia mivel tudna előrukkolni, ami máshol nincs? Legyen tán - békéscsabai mintára - Nemzetközi Parenyica Szakvásár és Bemutató? Vagy Ki A Nagyobb Birka Fesztivál? Az utóbbi, most a választások előtt jól jönne. Dzsokika ♦ Ne bántsátok a filmfesztiválomat, igenis nagyon jó volt. Na ugyan ki utazott volna el a Karlovy Vary-i filmfesztiválra, amikor csak a vonat kerül háromezer koronába, nem is szólva a szállásról? Filmsztár A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. TALLÓZÓ DNYEVNYIK Leégett Macedónia északi részén tegnapra virradóra egy ortodox templom; nem zárható ki, hogy albán szélsőségesek gyújtogattak. Az utóbbi hetekben Macedónia északi részén kiéleződött a helyzet. A macedón hadsereg és rendőrség erőit szinte minden nap támadás éri. Az albán szélsőségesek rendszeresen robbantanak autókat, benzinkutakat vagy kávézókat. A macedón lap azt írta, hogy a térségben az Albán Nemzeti Hadsereg nevű fegyveres csoport mintegy kétezer harcosa található, Kumanovótól pár kilométerre nyugatra van a főhadiszállásuk. A lap macedón titkosszolgálati forrásokra hivatkozva figyelmeztetett: az albán szélsőségesek december 17., vagyis a muzulmán böjti hónap, a ramadán vége után teljes mértékben felújíthatják harci tevékenységüket. Céljuk: a mai napig az albán szakadárok kezén levő észak-ma-Szöveg nélkül (Szalay Zoltán rajza) cedóniai területek függetlenségének kikiáltása. Oroszország hadserege hatalmas, elavult és nagyon veszélyes, merthogy kiszámíthatatlan Só a felszaggatott sebekbe Oroszországban a hadsereg mindig különleges kaszt volt - kiváltságokkal, nagy tekintéllyel és szinte korládan hatalommal. Igaz volt ez a cári időkben és a szovjet korszakban is - szinte mindvégig. GÖRFÖL ZSUZSA Mihail Gorbacsov a hadseregben is elindította azokat a változásokat, amelyek célja egy új prioritásrendszer érvényesítése volt. A másfél évtizede kezdődött - nevezzük jobb híján így - reform mára sem ért a befejezés szakaszába. Valahol félúton, talán valamelyik tripla kanyarban kifulladt, felhígult, de az is lehet, hogy célt tévesztett. Oroszország politikájának lényege mindig is az expanzió volt, egész Kelet-Európát, fél Ázsiát gyarmatosította - ami felőrölte a birodalom erejét. Ezt a gyenge pillanatot használták fel a bolsevikok a hatalom megkaparintására, de a lényegen nem változtattak: a cári birodalom terjeszkedését a bolsevik eszmék tűzzel-vassal való terjesztése váltotta fel. A birodalom megmaradt, csak a címke változott. Hihetetlen, de az oroszok azért bocsátották meg Sztálinnak a gulágokat, a kiéheztetéseket, a kivégzéseket és minden mocskosságot, amit épeszű ember el sem tud képzelni, mert mindezt a „szovjet haza” érdekeire hivatkozva cselekedte. Egy nagyhatalmú tábornok, a leningrádi katonai körzet parancsnoka egy csésze tea mellett, amolyan társasági csevegés keretében, még a hetvenes évek végén azt fejtegette nekem, az Európából szalajtott újságírópalántának, mi is volt Hruscsov veszte. Szerinte nem abba bukott bele, hogy búza helyett is kukoricát vettetett, s az emberek kukoricakásához is kukoricakenyeret voltak kénytelenek enni, hanem abba, hogy visszakozott a kubai rakétaválság idején. „Ilyet egy orosz ember nem tehet. De hát nem is volt orosz” - mondta a tábornok leplezetlen becsmérléssel a hangjában. Ennyit az internacionalizmusról. Az expanzionizmusról sokkal hosszabban lehetne értekezni, megemlítve Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Koreát, Vietnamot, Afganisztánt és Kubát, vagy éppenséggel a Baltikumot, Abháziét, Csecsenföldet... Ami azt is bizonyítja, hogy Gorbacsov masszív leszerelési politikája csak nemzetközi vonatkozásban hozott elsöprő változásokat, a szovjet hadsereg lényege nem sokat változott, az orosz hadvezetés szintúgy. Egyetlen vonatkozásban érezhető a faramuci orosz demokrácia hatása, s ez a hadsereg ellátottsága. A katonák szakadtak, éhesek, szálláshelyeik sokszor nyomorúságosabbak, mint egy afgán menekülttábor, fegyvereik elöregedtek, lőszer nincs. Ami van, azt ellopják, kenyérre, italra váltják - az orosz alvilág és a külföldi terroristák pedig mindenre vevők. Ilyen közismerten rossz helyzetben azonban az orosz hadsereg mégsem veszélytelenebb potenciális riválisai számára - ellenkezőleg. Merthogy kiszámíthatatlan. Ráadásul ^skizofrén vitákba hajszolja a társadalmat, ami csak ront a helyzeten. A szovjet neveltetésű legfelső hadvezetés még mindig sok katonát akar, az újabb évjáratú politikai vezetés pedig elit, s hosszabb távon profi hadsereget. A tábornokok még mindig a hagyományos és az atomfegyverekben hisznek, a politikusok viszont az elektronikában. Az első tábor nem tud szabadulni megkövesedett ellenségképeitől, a másik a NATO partnere szeretne lenni nemcsak politikai, hanem hatonai vonatkozásban is, felismerve napjaink vüágának globális ellenségeit. Egyelőre azonban egyik tábor sem tud felülkerekedni, egyik sem tudja Oroszország politikájának lényege mindig is az expanzió volt. tényszerűen bizonyítani igazát, mivel mindkét elképzelés megvalósításához éppen az hiányzik, amiből a háborúhoz - és a harcra való felkészüléshez - a legtöbb kell: a pénz. így aztán maradt a sorkötelezettség, bár a kiskatonákat nem tudják rendesen ellátni és kiképezni, s az elit egységek - mint a „Szpecnaz”, bár vetekednek az amerikai zöldsapkásokkal vagy a Fókákkal - ritka és kisszámú kivételt jelentenek. Amióta félhivatalosan nyüvánosságra került a Kurszk tengeralattjáró tragédiájának oka és Putyin menesztette az Északi Flotta nyilvánvalóan felelős admirálisait, az orosz légierőnél és a szárazföldi csapatoknál is növekszik a feszültség. Túl sok harci repülőgép és helikopter veszett oda az utóbbi két-három évben rossz műszaki állapot miatt, túl sok kiskatona halt meg vagy vált nyomorékká, mert felkészületlenül vetették be a harcba. Az amerikaiak afganisztáni sikereit az oroszok úgy élik meg, mintha sót szórnának felszaggatott sebeikbe. A tény, hogy maguk is segítettek egykori ősellenségeiknek a hadjáratban, alig enyhít valamit á régi kudarc keserűségén - mindig a lovagoké a dicsőség, sosem a fegyverhordozóké. A posztszovjet legfelső hadvezetés rosszul tűri az újkeletű kokettálást is a NATO-val. Csak a vétójogot lenne kész elfogadni,- hiszen a partnerséget is helyteleníti, az ebből fakadó kötelezettségeket rendszeresen elszabotálja. A partneri viszony esetleges elményítésére sincs felkészülve, a szövetséghez való csatlakozást pedig nem távlati tervnek, hanem rémálomnak tekinti. Ebből a szempontból tehát teljesen mellékes, mennyire bizalmas a viszony az orosz és az amerikai elnök között, menyire nyitott Brüsszel Moszkvával szemben, mennyire értékeli politikájának változásait. Az orosz hadsereg egy külön vüág, egy külön hatalom Vlagyivosztok és Kalinyingrád között, amely nemcsak a politikusok jelentős részének nagyhatalmi törekvéseiben bízhat, hanem az egyszerű orosz emberekbe mintegy bekódolt, hamis hazafiassággal társuló szláv nagyravágyásban is. Az a civil szervezet, amely támogatásban szeretne részesülni, mihamarabb intézze el a szükséges formaságokat Egy százalékot adok neki LAJOS P. JÁNOS A parlament az adótörvény módosításával lehetővé tette az adófizetőknek, hogy adójuk egy százalékával nem nyereségorinetált szervezetek munkáját támogassák. így a civil kezdeményezések újabb támogatást kapnak, melynek összege elérheti akár az évi 400 millió koronát is. E támogatás a szomszéd országok tapasztalatai alapján éppen azokat a szervezeteket részesíti előnyben, akik eddig hátrányban voltak az állami támogatások központi elosztása során: a regionális, kistérségekben működő szervezeteket, iskolák, színházak, kórházak alapítványait. Egészen biztos azonban, hogy az első évben nem él majd minden adófizető a törvény adta lehetőséggel, mert a rendelkezésre álló rövid idő miatt nem mindenki értesül róla, másrészt pedig azért,. mivel nem olyan egyszerű „átutalni” az egy százalékot. Mit kell tudnunk a törvényről? Minden fizikai személy, legyen az alkalmazott vagy kisiparos, majdnem önállóan döntheti el, hogy kit támogat adója egy százalékával. A kisiparosok és az önállóan adózók az adóbevallásuk leadásakor nyilatkozatban nevezhetik meg a szervezetet. Az alkalmazottaknak a munkáltatótól kért igazolást kell a nyüatkozathoz mellékelniük, melyben az tanúsítja az adó folyamatos befizetését. A nyilatkozatot április 15-ig - alkalmazottaknak április 30-ig - lehet leadni az adóhivatalban, mely a támogatással összefüggő adminisztratív feladatok lebonyolítását végzi majd. Fel kell tüntetni a támogatás pontos összegét is, mely nem lehet kevesebb húsz koronánál. Mindenki csak egy szervezetet támogathat, nem oszthatja meg adója 1 százalékát. Nem támogathat bárkit: csak a bizonyos feltételek teljesítése alapján a jegyzők kamarája által vezetett listára felkerült szervezeteket. A törvény pontosan meghatározza, ki támogatható: a civil szervezetek valamennyi típusa mellett (polgári társulás, nem befektetési alap és közhasznú társaság, alapítvány) támogathatnak az egyházak karitatív és szociális szolgáltatást nyújtó intézményei, a Vöröskereszt. Ezeknek a szervezeteknek rendesen fizetniük kell alkalmazottaik után a társadalombiztosítási járulékokat (nem lehet tallózásuk az egészségügyi, szociális stb. biztosítókkal szemben), nincs adótartozásuk és legalább egy éve léteznek már, azaz legkésőbb a 2000-es év folyamán keletkeztek. A törvény megszabja, hogy a támogatásra pályázó szervezetek milyen területeken működhetnek: foglalkozhatnak a szellemi értékek megőrzésével, az emberi jogok vagy a természet védelmével, az egészségügy és a művelődés támogatásával, a fiatalok és az egészségkárosultak sportolási lehetőségeinek megteremtésével, szociális segítségnyújtással valamint természeti kincseink és kulturális értékeink védelmével. A feltételeket tejesítő szervezetek január 1-jétől 31-ig bármelyik jegyzőjénél kérhetik felvételüket a központi listára. Jó tanács a szervezeteknek: mielőbb kezdjék el begyűjteni a szükséges igazolásokat, mivel a karácsonyi ünnepek miatt alig egy hónap áll rendelekezésükre a formaságok elintézésére. Várhatóan a Szlovákiában létező megközeh'tőleg 18 ezer civil szervezet közül mintegy 6-7 ezer szeretne majd részesülni üyen támogatásban, melyet leghamarabb júniusban utal át számlájukra az adóhivatal. A Fórum Intézetből nemrég kivált Információs Központ - az Adományozó Szervezetek Fóruma és az 1. Szlovák Nonprofit Szolgáltató Központ segítségével - a lakosság figyelmének felhívása érdekében tájékoztató kampányt indít. Már működik tizennégy központjuk Szlovákiában, melyek munkatársai pontos információkkal segítik majd a hozzájuk fordulókat, internetes honlapjukon mindenki - adományozó és kedvezményezett - is megtalálja a szükséges útmutatást, továbbá tanfolyamot is rendeznek a szervezetek vezetőinek.
