Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-01 / 276. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 1. VENDÉGKOMMENTÁR |f * . El a kegyekkel! LOVÁSZ ATTILA Milyen legyen az állam, milyen feladatokat lásson el, mibe legyen és mibe ne legyen beleszólása, mennyire legyen alakítója vagy közvetlenül részese a gazdagságnak? Ha létezik valóban fontos és alapvető politikai vita, akkor az az előbb feltett kérdésekre keresi a választ. Nagyon leegyszerűsítve: a barikád két oldalán az erős, tucatnyi feladatot ellátó állam és a gyengébb, csak alapfeladatokat (külügy, védelem, közbiztonság, jogalkotás és -érvényesítés) ellátó állam hívei vannak. A szlovákiai politikai vita nem erről szól. Az első tíz helyet elfoglaló pártok közül a gyenge állam eszméjét következetesen csak az MKP képviseli, s csak részben a Dzurinda vezette SDKÚ. Ékes bizonyítéka ennek a jövő évi költségvetés tervezete, amelynek ugyan állítólag új módszerrel kellett volna készülnie, lényegében viszont továbbra sem tér el a kommunizmusból öröklött költségvetések sémájától. A jövő évi tervezett hiány a nemzeti jövedelem 5 százaléka felé tart. Az állam (tehát a polgár) annak ellenére, hogy állandóan pénzhiányról hallunk, el van adósodva, de úgy viselkedik, mintha ez különösebben nem zavarná. A bruttó hazai össztermék (GDP) jövőre valószínűleg meghaladja az ezermüliárd koronát. Ezt a hatalmas összeget a gazdaságüag aktív szlovákiai polgárok termelik meg. Ennek az összegnek az egyötödét az állam adók formájában bevasalja, de arra, hogy feladait ellássa, mindez kevésnek bizonyul, hiszen adósságokba veri magát. Az állam nem termel javakat, a költségvetés nem más, mint a polgároktól elvett pénz. Ebből következően a polgárok döntik el, mire legyen elköltve. Bizonyára egyik állampolgár sem nézi jó szemmel, ha a „szegény” állam milliók tucatjaiból épít gyönyörű adóhivatalokat, milliós felújításokat végez olyan középületekben, amelyek még jó tíz évig szolgálhattak volna eredeti állapotukban, miközben iskolaépületek vannak romos állapotban, s az egyre drágább vasút tovább termeli az adósságot. A polgárok talán nem is tudják, mekkora pénzeket emésztenek föl olyan állami alapok, amelyek azon túl, hogy deformálják a piacot, csak további költségeket termelnek. A demagóg szövegek, amelyek szerint az államnak itt is, ott is segítő kezet kell nyújtania, azt sejtetik, hogy az állam a polgárokkal szemben kegyet gyakorol. Ezt hagyjuk meg az uralkodóknak (s ezzel együtt a történelemnek), s ne feledjük, az a 200 milliárd, amelyről az elkövetkezendő napokban tárgyal a parlament, a mi pénzünk. Az állam feladatait gyakorló hivatalnokok pedig a mi alkalmazottaink. S ez az éppen alakuló régiókra is érvényes lesz. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa JEGYZET nem fizetett, az anya bosszúból nem adja Danit. A szociális és családügyi miniszter furcsa módon akkor avatkozott közbe, amikor Terry már abszolválta a pszichoteszteket, alkalmasnak bizonyult, és büszkén lobogtatta az erről szóló hatósági papírt. A legfrissebb hírek szerint a kormány az ügy felülvizsgálását kéri a minisztériumtól, a gyermekvédelmi törvény módosítása hamarosan az Országház elé kerül, ennek célja az örökbefogadási eljárás gyorsítása, egyben szigorítása, valamint annak megakadályozása, hogy az örökbefogadás során pénzösszegek cseréljenek gazdát. Évának egyébként ez az ötödik gyereke, egyet sem ő nevel. Összeállt egy 17 éves fiúval, aki hosszas vonakodás után apasági nyilatkozatot tett, és ilyen minőségében megvétózta Danika örökbefogadását. Időközben Éváról kiderült, hogy állatpomófilmekben szerepelt, de ez régen volt, és az ügy szempontjából nincs is jelentóésge. Ám felmerül a kérdés, hogy Terry Black foglalkozásának, illetve irányultságának vajon van-e jelentősége az ügy szempontjából, főleg, ha egyszer már alkalmasnak nyilvánították az örökbefogadásra. Sokan attól félnek, a baba két szék között végzi, egy gyermekotthonban. Az ország népe mindenesetre neki szurkol, és persze Terrynek, az anyának, apának, előadóművésznek és pártelnöknek. Csodálkoznék, ha senkit nem érdekelne a megfilmesítés joga... Mégis, kinek a gyermeke? JUHÁSZ KATALIN Lassan égy hónapja figyeljük lélegzet-visszafojtva, hogy vajon Terry Black megtarthatja-e Danikát, vagy vissza kell-e szolgáltatnia a magát időközben meggondoló anyának. Az ügy, gondolom, mindenki előtt ismert, mára már a nyolcévesek is megtanulták, mit takar a „transzvesztita előadóművész” meghatározás. A magyar sajtóban a Pepsi Sziget melegsátra óta nem volt ekkora horderejű bulváresemény, mindenki kötelességének érzi, hogy állást foglaljon pro vagy kontra. Eleinte csupán modem és felvilágosult dolog volt azt mondani: Terry Black jó anya-apa lesz, hagyják nála Danikát. Nem beszélve arról, hogy Magyarország a világ harmadik olyan állama lehetne, ahol egy transzvesztitának sikerült örökbe fogadnia egy gyereket. Az ügyben számomra az az érdekes, hogy az idő előrehaladtával egyre több zavarba ejtő dolog derül ki az anyáról. Aki könnyes „adják vissza a gyermekemet” típusú drámára számított, csalódnia kellett, Vájná Éva ugyanis nem magának kéri vissza Danit, merthogy nincs lehetősége eltartani, nincs lakása, munkája, és így tovább. Ráadásul van ez a rejtett kamerás videofelvétel, amelyen holmi „anyagi vonzatról” beszélnek. Feltételezhetnénk azt is, hogy mivel Terry VISSZHANG Magunkban kell keresni a hibát Az Új Szó november 22-i számából, Nagy János cikkéből vettem levelem címét, ha egyáltalán létező személyről van szó. Aki a véleményéhez nem vállalja a nevét, annak a nézete sem mérvadó. Igaz, tényleg magunkban kell keresni a hibát. Már megint egy újabb írást olvastam magyar iskoláink ellen. Ez a nagy hiba! A helyi probléma taglalása szerintem elferdített tényközlés az egész ország előtt, elbizonytalanítva ezzel a magyar szülőket. A helyi problémákat, úgy gondolom, a megfelelő helyen kell orvosolni. Vigyázni kellene az ilyen véleményekre! Védjük meg iskoláinkat! Ennek az erőfeszítésnek a bizonyítéka, ha anyanyelvű iskolába jár gyermekünk. Metzner Zoltán Rété TALLÓZÓ .národná obroda Egyáltalán nem tervezzük a vízumkötelezettség bevezetését a szlovákiai állampolgárok számára - nyilatkozta a lapnak adott inteijúban a cseh külügyminiszter. Ján Káván megjegyezte: a kormánya által javasolt határrend-módosítás nem irányul a csehországi vagy a szlovákiai lakosok ellen. Azonban leszögezte: a közös határ nem lehet a harmadik országokból érkező ülegális menekültek célpontja. Káván szerint Pozsony előbb-utóbb belátja: nincs más út, csak a tárgyalások folytása. „Remélem, nem romlik a szlovák-cseh viszony” - fogalmazott a cseh külügyminiszter. HOSPODÁRSKE NOVINY A Szlovák Nemzeti Bank volt elnöke nyilatkozott a lapnak. Vladimír Masár egyebek között kijelentette: megelőzhető lett volna a bankok sorozatos csődje. A Beruházási és Fejlesztési Bank már a megalapításakor érett volt a kényszerfelügyeletre - véli. Szükségesnek ítéli a- Látod, látod, apjuk, mekkorát tévedsz, amikor azt hajtogatod, hogy már a kutya sem törődik velünk... pénzügyi szektor újjászervezését, (Pavel Jakubec karikatúrája) ám megjegyzi: a tőkeemelést nem állami pénzből kell végrehajtani. HÉTVÉG(R)E Kampánycsendben vagyunk- December elseje van, el kéne menni szavazni - holnap reggelre, délre a rádiók, televíziók bemondják, hányán keltek ma ezzel a gondolattal. HOLOP ZSOLT A legkomorabb közvélemény-kutatások alig harminc százalékra saccolták a részvételi arányt, a legderűlátóbbak jócskán ötven fölé. Persze a szavazókedv valószínűleg régiónként változik. A legmegbízhatóbb információkkal - mint mindig - most is a csaposok és pincérek tudnának szolgálni, hiszen amiről nem beszél a kocsma, a régiók hangja, az nincs is. Ha egyszer kedvem lesz, közvélemény-kutató ügynökséget alapítok, amely kizárólag a vendéglátó-ipari egységek alkalmazottait, esedeg törzsvendégeit és véleményformáló fogyasztóit faggatná, és biztos a legmegbízhatóbb adatokat szállítom majd. Addig is kizárólag információszerzés céljával felkerestem néhány reprezentatív söntést és borkutató intézetet, így én már tudom a választások végeredményét megyékre lebontva. De nem mondom meg, mert kampánycsend van. Kampánycsend van, így aztán a kampányról nem is írok, pedig erről szólt az egész hét, csak a kampánycsendről. De azt azért nem mondanám, hogy nagy a csend. Csütörtökig csak a szokásos panaszok érkeztek a Központi Választási Bizottsághoz olyan dolgokkal kapcsolatban, melyek emberemlékezet óta minden kampány velejárói. Konkrétan, hogy régi szokás szerint egyik vagy másik jelölt plakátragasztói leragasztották a másik plakátját, és ezt valóban mélységesen el kell ítélni. Csütörtökön azonban valami váradan történt. A bizonytalan, feszült helyzetet már reggel szinte tapintani lehetett. Az emberek felkeltek és azt kérdezgették egymástól: Nem csütörtök van ma? Nem ma van a parlamenti kérdések órája? Hej, bejó lenne, ha közvetítené a tévé. Hej, ha élőben, nem pedig felvételről, ahogy szokta! Ennek jegyében telt az egész délelőtt, A bizonytalan, feszült helyzetet már reggel szinte tapintani lehetett. mindenki izgatottan várta a délután két órát, mert már a gyerekek is tudják, hogy akkor kezdődik a kérdések órája. A kocsmában megállt az élet, a csapos nem csapolt, a háziasszonyok odahaza átkapcsoltak a dél-amerikai sorozatokról, a markízásoknak pedig össeszorult a gyomra az STV várható nézőcsúcsa miatt. És akkor a képernyőn feltűnt a miniszterelnök és válaszolt az egyik - megyeielnök-jelölt - parlamenti képviselő kérdésére. A nézők fellélegeztek, a politikusok felháborodtak, a közszolgálati tévé igazgatója pedig estére leváltotta helyettesét, hogy mentse a saját bőrét. Egyelőre az ügy roppant homályos. Nem tudni, ki adott utasítást az élő közvetítésre, nem tudni, ki tudott róla, a tévé igazgatója azt mondja, ő aztán nem. Azt sem tudni, megsértették-e ezzel a kampánycsendet, ezt majd eldönti a választási bizottság. Szerintem mindenképp ki kell rúgni az operatőröket, sőt az egész stábot, a közvetítőkocsi sofőrjével és a portással egyetemben. Én erre szavazok. HETI GAZDA(G)SÁG Ján Ducký váltói, a vagyonalap kötvényei TUBA LAJOS Ezt is megértük: az átlagpolgár a jövő héten már a vagyonalapi kötvények végnapjainak lesz a tanúja. Az RMS-Slovakia hétfőtől leállítja a kötvényekkel történő kereskedelmet, a takarékpénztáron keresztüli kifizetéseknél pedig a legfiatalabbak, a hetvenes években születettek vannak soron. Most már főként az lesz a téma, hogy eddig 11 ezren nem vették fel a kötvényük ellenértékét, összesen 150 millió koronát. Ezzel kapcsolatban leginkább a nagyszülőkre kell odafigyelni. Mečiar annak idején kedveskedni szeretett volna hű idős választóinak, de ez most inkább gondot okoz számukra. Akik ugyanis 1996 októberében elmúltak 70 évesek, nem kapják meg automatikusan a pénzt, hanem jelentkezniük kell érte. A jelenlegi információk szerint a pénz körülbelül két évig biztosan nem vész el, sőt a vagyonalap azt ígéri, hogy a feledékenyeket hamarosan ajánlott levélben értesíti, hogy jelentkezhetnének... A politika minden szintjén javában folyik a vita arról, vajon ki a bűnös a Devin Bank csődjéért. Édekes, hogy a milliárdokat eljátszó menedzserekről szinte egy szó sem esik, ehelyett főleg a politikusok között keresnek céltáblákat. A jegybank elnöke a vitába azzal kapcsolódott be, hogy a kormány mentette, ami menthető, különben szerinte a veszteség 11 milliárd helyett valójában 5 milliárd körül lesz. Ez is szép summa, amely miatt visszavonulhatna néhány politikus, és rács mögé kerülhetne néhány jól öltözött úriember. A Devín Bankkal kapcsolatos a Milan Horváthot, a Betétvédelmi Alap elnökét ért vád is. A tönkrement pénzintézet csődbiztosai szerint Horváth erőnek erejével le akarja őket váltami, ráadásul meg is fenyegette őket. Az alap elnöke viszont azzal vágott vissza, hogy a csődbiztosok „áldásos” tevékenysége miatt a Szlovákiában eddig összeomlott bankok végkiárusításából a Betétvédelmi Alap egyetlen fillért sem látott viszont. A két fél közötti egyre durvuló vitának még bizonyára lesz folytatása... A gazdaság, a politika és a bűnözés területének metszőpontjában található a Ducký-váltók néven elhíresült ügy. A Szlovák Gázművek meggyilkolt exfőnöke által aláírt fedezetlen váltók ügyében a Legfelsőbb Bíróság csütörtökön hozott döntést: ennek értelmében a cseh Union Banknak az 5 váltó fejében 350 millió cseh koronát köteles Szlovákia kifizetni. Ezzel az ügy még nem zárult le, mivel egyelőre ismeretien számú és ismeretlen összegről szóló további Ducký-váltók forognak közkézen. A statisztikai hivatal a héten több hangulatfelmérést is közzétett. A fogyasztók lassan magukhoz térnek a tavaszi áremelések sokkjából és a reálbérek emelkedése is javítja a hangulatukat, viszont az iparban egyre nagyobb a pesszimizmus. A vállalatvezetők attól tartanak, hogy az európai recesszió miatt romlik a helyzetük. Valamivel jobb jövőt várnak az építőiparban; arra számítanak, hogy a megrendelések a tavalyi szinten maradnak. Nagy vita kezd kibontakozni a komáromi hajógyár körül. Eszerint a Nemzeti Vagyonalap pályázat nélkül szeretne új tulajdonost találni, bár most már kezd megbarátkozni a nyüvános versenypályázat kiírásának gondolatával. Mivel a magukat körön kívül érzők között megtalálható a Penta Group nevű, jól ismert társaság is, biztosak lehetünk benne, hogy az ügyet nagy médiakampány övezi majd. Komáromban a helyzet most úgy néz ki, hogy a vagyonalap tulajdonában levő vállalat szereli össze a hajókat, de ehhez mindent bérel a felszámolás alatt levő „öreg” hajógyártól, illetve a technológiai eszközök nagy részét birtokló leányvállalatától. Ä termelés az állami garanciával kapott 600 millió koronás hitelnek köszönhetően folyik, így az új privatizáció során ennek sorsáról is dönteni kell. A gazdasági minisztérium bejelentette: ezentúl kevesebb kiviteli engedélyre lesz szükség, és azokat is áttekinthetőbb módon osztogatják. Mečiarék idején az ellenzéki gazdasági szakértők ezt az egyik legkorruptabb területként szokták emlegetni. Miután hatalomra kerültek, hirtelen úgy érezték, minden rendben van. A héten közzétett felmérés szerint a gazdasági minisztériumban kiadott évi 20 ezer kiviteli engedéllyel kapcsolatban az érintett cégek minden harmadik esetben átlagosan 14 ezer koronás csúszópénzt adtak. így most, három év múltán az illetékes miniszterelnökhelyettes bejelentette: ezentúl minden más lesz. Ezzel a mandátumuk lejártakor azt valósítják meg, amit ellenzékként még az előző kormánytól követeltek. A kormányt kezdi aggasztani, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya megközelítette az 55 milliárd koronát. Az összeg nem kevesebb, mint 47 milliárddal haladja meg a tavalyit, de eddig azzal vigasztalták magukat, hogy a különbség főként a behozott modern technológiák számlájára írható. Ha viszont beavatkozásra szánják el magukat, nagy kérdés lesz, erre milyen módszert válasszanak. Rossz intézkedéssel ugyanis még nagyobbb károkat okozhatnak. Az első látásra hatalmas idei deficit egyébként azért nem tragikus, mert a privatizációs bevételeket vezető, úgynevezett tőkeszámlán az országba áramló pénz egyelőre jócskán kompenzálja a folyó fizetési mérleg hiányát. Persze, ki tudja meddig, mivel a külkereskedelemben mutatkozó deficit egyre riasztóbb méreteket ölt: csak októberben 9,65 milliárd korona volt a hiány, az év első 10 hónapjában az összesített hiány pedig elérte a 74,6 milliárdot, ami háromszor több, mint 2000 hasonló időszakában. Ha ez így megy tovább, akkor az év végére elérheti a negatív álomhatárnak számító 10C müliárd koronát.
