Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-06 / 255. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 6. Riport A szerződő felek fő célként tűzték ki, hogy szellemi hidakat építenek, és a Duna két partján élőkben erősítik az összetartozás tudatát; már nyolc szakmai bizottság működik Együttműködés a régiók Európájában Párkány és Esztergom ön- kormányzata tíz évvel ezelőtt testvérvárosi szerződést kötött. Kilenc évvel később, 2000 májusában a két település vezetői aláírtak egy újabb együttműködési megállapodást, melyben a szerződő felek célul tűzték ki a városi programok ösz- szehangolását, közös kulturális, oktatási és idegenforgalmi rendezvények szervezését, gazdasági kapcsolatok létrehozását, valamint közös térségfejlesztési koncepciók, üzleti tervek kialakítását. KAMONCZA MÁRTA A két város önkormányzata között tehát már egy évtizede elkezdődött az együttműködés, ám a közös rendezvényeket eddig beárnyékolta a közvetlen közlekedési kapcsolat hiánya. Ez az akadály 2001. október 11-én elhárult: 57 éves várakozás után megnyílt az Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd. Ismét összetartozik az, ami már korábban is összetartozott. A Duna két partján levő települések és térségek között társadalmi, gazdasági és kulturális együttműködés, most, úgy tűnik, tovább bővülhet és mélyülhet. Húsz nappal a híd ünnepélyes megnyitása után megszületett az első szándéknyilatkozat a két ország közötti határ menti együttműködésről. Ján Oravec párkányi polgár- mester és Sólyom Olimpia, az eszMegszületett az első szándéknyilatkozat a határ menti együttműködésről. tergomi Vaszary-Kolos Kórház főigazgatója október 31-én látta el kézjegyével az egészségügyi együttműködésre vonatkozó dokumentumot. A kistérségi régiók képviselőinek hétvégi találkozóján - amelyet Párkányban a papírgyári szaktanintézet kollégiumában tartanak - várhatóan több hasonló megállapodás születik. „November 9-én és 10-én már a negyedik alkalommal rendezzük meg a regionális találkozót és konzíliumot, melyen lehetőséget adunk a magyarországi és a szlovákiai polgári szervezeteknek, társulásoknak, kistérségi régióknak a bemutatkozásra. Ez a fórum jó alkalom arra, hogy a jelenlevők megismerjék egymás tevékenységét, kapcsolatokat teremtsenek, elmondják véleményüket, ismertessék elképzeléseiket a határ menti együttműködésről” mondta Dániel Erzsébet, a Cse- madok Érsekújvári Területi Választmányának titkára. A rendezvény szervezésében idén a Csemadok mellett részt vesz a nánai Limes Anavum Regionális Kulturális Társulás, a váci Madách Kör, a vámosmikolai Szent István Király Alapítvány és a balassagyarmati Ipoly-táj Fejlesztési Alapítvány. A szervezők a találkozó mottójául Németh Péter Mikola gondolatait választották: „Magyar és szlovák, szlovák és magyar a közép-kelet-európai történelem viharában egymás mellett lettek nemzetté, ezért talán soha vissza nem térő esélyünk van a harmadik évezredben arra, hogy a funkcionális megbékélés jegyében megteremthessük a békés együttélés létfeltételeit.” Nemcsak az önkormányzatok, hanem a régió vállalkozói között is szorosabb az együttműködés a Duna-híd megnyitása óta. A párkányi Déli Régió Ipartestülete Esztergom Város Ipartestületével már a hídavatóra megjelentetett egy közös kiadványt, melyben a Duna jobb és bal partján működő civil szervezeteket, regionális társulásokat, vállalkozásokat mutatja be, a kiadvány egyben közérdekű információkat (például vasúti és autóbuszmenetrendeket, fontos telefonszámokat) is tartalmaz. „Kontinensünk az országok Európájából fokozatosan a régiók Európájává válik. Örvendetes, hogy a térségben már több aktív magyar, szlovák és nemzetközi regionális társulás működik, melyek legfontosabb célja a régió vonzóbbá tétele, a gazdasági, az idegen- forgalmi tevékenység, valamint a közlekedésfejlesztés összehangolása” - hangsúlyozta Bartusz Gyula, a Déli Régió Ipartestületének titkára. Mint mondta: a régiónak minden feltétele adott ahhoz, hogy lendületesen fejlődő ipari és turisztikai központtá váljék. A térség gazdag idegenforgalmi és természeti látványosságokban. Az esztergomi bazilikát és múzeumot évente 1,2 millió látogató tekinti meg, de nem mindennapi látványosságot jelent majd a még felújítás alatt álló bélai kastély, a bényi Árpád-kori templom, Dobogókő, nyáron a turistáknak kellemes pihenést, felüdülést kínál a párkányi Vadas termálfürdő. „A területfejlesztés szemszögéből rendkívül fontosak a határon átTovább bővülhet és mélyülhet a Duna két partján levő települések és térségek között társadalmi, gazdasági és kulturális együttműködés (TA! (TASR-felvétel) ívelő kapcsolatok. Ezek fejlődésének előfeltétele a kishatárforga- lom élénkítése, a vidéki turizmus feltételeinek megteremtése, a vállalkozók együttműködése, a közös beruházások, a környezetvédelmi kezdeményezések támogatása, a munkahelyteremtés a külföldi tőke bevonásával és korszerű technológiák telepítésével” - tette hozzá Bartusz Gyula. Ugyanezeket a szempontokat tartották szem előtt a Párkány és a környező falvak alkotta Déli Régió, az Esztergom-Nyergesújfalu Kistérségi Területfejlesztési Társulás, valamint két önkormányzat: Tokod és Tokodaltáró képviselői, akik tavaly október 13-án Párkányban aláírták az Ister Granum Határ Menti Kisrégió létrehozásáról szóló megállapodást. A szerződő felek a szervezet fő céljaként tűzték ki, hogy szellemi A PEBE támogatja Párkány és Esztergom kapcsolatának fejlesztését. hidakat építenek, és a Duna két partján élőkben erősítik az összetartozás tudatát. Ennek érdekében idén nyáron már nyolc - közlekedési, ipari, mezőgazdasági, környezetvédelmi, egészségügyi, közbiztonsági, valamint a képzéssel és a turizmus fejlesztésével kapcsolatos - szakmai bizottság kezdte meg működését. A határ menti együttműködés szervezett formái mellett a híd megnyitása ösztönzően hatott az önkéntesség alapján működő társulások létrehozására is. Ezek egyike a Párkány-Esztergom Baráti Társulás (PEBE), melynek tiszteletbeli elnökévé a Déli Régió Ipartestületének titkárát, Bartusz Gyulát választották. „A PEBE 2000 nyarán alapított, 2001 áprilisában közhasznú jogállással hivatalos nyilvántartásba vett nemzetközi szervezet. Olyan büntetlen előéletű magyar és szlovák állampolgárok válhatnak tagjává, akik elfogadják az egyesület alapszabályában megfogalmazott célokat” - tájékoztatott a tiszteletbeli elnök. Az egyesület támogatja Párkány és Esztergom kapcsolatrendszerének sokrétű fejlesztését, főleg a gazdaság, a kultúra és a sport területén. A Párkány-Esztergom Baráti Társulás a két település szakmai és közcélú szervezeteivel, a Párkány-Esztergom központú kistérségi társulás, valamint a Vág-Duna-Ipoly Euroré- gió vezető szerveivel, a két országban élő szlovák, valamint magyar kisebbség szervezeteivel és más testvérvárosi egyesületekkel működik együtt. A hagyományos gazdálkodás tapasztalatai ma is hasznosíthatók - vonták le a következtetést a Negyeden megtartott néprajzi szeminárium résztvevői „Ződsíget, gyükeret, kápusztát vegyenek!” - kiabálták a gyerekek GAÁL LÁSZLÓ Akkor lesz a világnok vígé, ha minden farkasdi meg negyedi ember otthon lesz - hangzott el a Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi részén (farkasdi és negyedi példa) című, Negyeden megtartott szemináriumon. A rendezvényen a Vágsellyei járásban levő Negyed és Vágfarkasd térségében 1987-ben megkezdett néprajzi gyűjtéssorozat eredményeit mutatták be a gyűjtők. A bevezetőben idézett megjegyzést egy nyolcvanéves helybeli lakos tette, arra utalva, hogy a farkasdi és a negyedi ember állandóan úton volt, szállította az árut a piacra. Vöröshagyma, sárgarépa, petrezselyem, káposzta volt a fő árucikk, s eszerint a farkasdiakat annak idején hajmásoknak, a negyedieket pedig káposztásoknak hívták. Még a gyerekek is azt kiabálták: „Ződsíget, gyükeret, kápusztát vegyenek!” Áz árut lovaskocsin, dereglyével, ladikkal szállították, és előfordult, hogy egy-egy éjszaka alatt harmincnegyven megrakott kocsi is elhagyta a községet. A dereglyével egészen a dunai kikötőkig szállították a zöldséget, a ladikokba egyszerre egy-másfél vagonnyi áru is belefért, melyekkel a folyóparti településeken kereskedtek, és egy hónapig is távol voltak otthonuktól. Amikor az árut eladták, a Párkányban vagy Komáromban horgonyzó farkasdi dereglyések- től vettek újabb eladnivalót, és továbbjárták a falvakat. A szemináriumon csak rövid beszámolók hangzottak el, mintegy ízelítőt adva mindabból, amiről az érdeklődők majd könyvben olvashatnak. Danter Izabella, a GaA farkasdi és a negyedi ember állandóan úton volt, szállította az árut. lántai Honismereti Múzeum néprajzkutatója, aki az idén júliusban létrejött Magyar Kultúra Dokumentációs Központjának vezetője, a gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásról tartott előadást. Beszámolt arról, hogy a lósóskából mártást, a csipkebogyóból lekvárt készítettek, a kamillából, csalánból gyógyteát főztek, az anyarozsot vagy bodzabogyót gyógyszer- alapanyagnak adták el. A mohát dereglyék, ladikok résein keletkezett lyukak tömítésére használták, a rozsszalmából pedig méh- kaptárt készítettek. A parasztok foglyot, fürjet, nyulat fogtak, de a helyi romák az ürgehúst is szívesen fogyasztották. A halászatnak még a község nevéhez is köze van: a Negyed megnevezés állítólag onnan ered, hogy az itt letelepedett halászok negyed részért halásztak. Angyal Béla az állattartás szempontjából vizsgálta a század első felének gazdálkodását, és megállapította, hogy Farkasdon és Negyeden csaknem annyi lovat tartottak, mint szarvasmarhát, holott a régió más falvaiban a szarvas- marhák száma jóval meghaladta a lovakét. Ez azzal magyarázható, hogy a vizsgált két községben - mint ahogyan a bevezetőben már utaltunk rá - rendkívül nagy súlyt fektettek az áruszállításra, ehhez pedig lovak kellettek. Gudmon Ilona, az érsekújvári múzeum néprajzkutatója a század eleji földművelési szokásokról számolt be. Akkoriban az egylovas gazdák jobbára kézzel, kötényből vetettek, mivel egy ló nem bírta volna elhúzni a vetőgépet. A vetést hömbölgőzték, vagyis hengerrel nyomatták le. Az aratásnak is megvolt a maga rendje. Pontos feladata volt a kaszásnak, a marokszedőnek, a kötélterítőnek, meg a kévekötőnek. A learatott gabonát kezdetben lóval nyomatták; az első világháború után megjelentek a tüzes gépek, vagyis a gőzhajtású cséplőgépek, a harmincas évektől ezeket is fokozatosan kiszorították a traktorok. A cséplőgépen a gépész kilenced vagy tized részért dolgozott, vagyis a kicsépelt gabonának ilyen hányadát kapta bérül, ebből fizette az alkalmazottait. A szőlőművelésről és gyümölcs- termesztésről előadó Beke Éva negyedéves néprajz szakos hallgatótól megtudhattuk, hogy annak idején főleg aszalással tartósították a gyümölcsöt, lekvárt csak szilvából főztek, mivel ehhez nem kellett cukrot adni. A nagy üstökben főzött lekvárt cserépkorsókba töltötték, majd kis időre kenyérsütő kemencébe tették, hogy a teteje bebőrösödjön, nehogy megpenészesedjen. A dinnyeföldekre nem fogadtak csőszt, azokat a termelők maguk őrizték, nem úgy, mint a szőlőt. Nyulak ellen úgy védekeztek, hogy az ültetvényt madzaggal keAnnak idején főleg aszalással tartósították a gyümölcsöt. rítették körül, arra bádogdobozokat aggattak. A szélben csörömpölő dobozok elriasztották a nyu- lakat. A Komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa, Gaál Ida a zöldségtermesztéssel foglalkozott, s megtudta, hogy annak idején a káposzta alá háromszor szántottak, káposztamagot sosem vásároltak, a palántát is maguk nevelték. A 3-4 centiméteres növényt az asszonyok és a gyerkek evőkanállal gyomlálták. A csak „ződsígnek” nevezett sárgarépa földjét is háromszor szántották, mert azt tartották, ahány szántás, annyi kenyér. Mivel a talaj nem kedvezett a gabonának, cserekereskedelem útján szerezték be. Egy kosár hagymáért két kosár búzát kaptak. Varga Lídiának a népi táplálkozásról szóló beszámolójából kiderült, hogy az emberek nagyon takarékosak voltak, még a disznóbélről lefejtett zsírt is felhasználták. Liszttel keverve élesztő nélküli pogácsát, úgynevezett boszorkánypogácsát sütöttek belőle. Baromfihúst a szegény paraszt akkor evett, ha vagy ő volt beteg, vagy a baromfi. A magyar néprajzi térképekről eltűnt egy fehér folt. A mai embereknek is jó példával szolgálhatnak a negyedi és a farkasdi tapasztalatok, hiszen a két községben jó gazdasági stratégiával a hátrányt is előnyre tudták váltani - mondta Balassa M. Iván magyarországi néprajztudós, a szemináriumon ismertetett gyűjtőmunkákat értékelve.
