Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

2001-11-29 / 274. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 29. Nagyszünet A nyárasdi Kovács Ákos a humor amatőr nagymestere - előle nincs menekvés, ha poént érez, azonnal lecsap A gyógyító nevetés LÉNÁRTH ILDIKÓ ovács Ákosnak fél perc elég, hogy jó­kedvre derítsen bár­kit. Művész, egy zse­niális amatőr művész, alig 19 évesen. Imád­ja, ha kifigurázhatja, felnagyithat- ja az apró, olykor jelentéktelen­nek tűnő hibákat. Karikaturista. Szépen rajzol, de mostanra egyre ritkábban nyúl a ceruzához. Megy a saját feje után, nem hagyja, hogy parancsoljanak neki. Lázad. Kevés dolog van, ami érdekli, de ami ér­dekli az igazán. A nyárasdi fiú az optimizmusban és a humorban hisz. „Nem igaz, hogy a nevetés hizlal, a nevetés gyógyít” - mond­ja beszélgetésünk kezdetén. Mostanság a szakmájában dolgo­zik. Nővér, csak fiúban. „Az egyik indok, ami miatt a nővéri hivatás mellett döntöttem, a fehér köpeny csodálata. Nagymamámnak volt otthon egy fehér köpenye, kisko­romban mindig eb­ben játszottam. Mindig vonzott a kórházi élet. A má­sik indok a termé­szet törvényei sze­rint a csajok. Na­gyon hasznos volt számomra, hogy 28 lánnyal jártam négy évig egy osztályba. Úgy érzem, egy ki­csit jobban megis­mertem a lányok lelki világát” - me­séli Ákos. Az iskolában a ta­nulók körében népszerű volt. Ál­landóan bohócko­dott, produkálta magát. A tanárok szerették is meg nem is. Egy kicsit talán tartottak tő­le, hiszen Ákos elől nincs menekvés. Ha poént érez, azonnal lecsap. Kifiguráz akárkit, akármit, akár­mikor, akárhol. „Szeretem szórakoztatni az embe­reket, szeretem ha nevetnek azon, ahogy kifigurázom őket. Megesik, hogy túl messzire megyek, ilyen­kor megpróbálom visszafogni ma­gam. A tanáraimnak is tetszett, ahogy parodizáltam őket. Ennek bizonyítéka, hogy az iskolai bálo­kon mindig felléptem.” Ákos nem szereti a kötöttségeket. Szórakozásból szórakoztat. Ha kö­töttséget érez, már semmi sem ugyanaz. Ó így lázad. A humor, a tehetség a fegyvere. Nincs olyan ember, akit ne tudna utánozni. Ő egy kicsit Torgyán József, egy ki­csit Besenyő nagypapa, egy kicsit Jim Carrey, egy kicsit Józsi bácsi a szomszédból. Ákos egy kicsit min­denki. Ennek ellenére ő egy átla­gos fiú, aki nővér, aki a nevetéssel gyógyít, akinek hatalmas fegyver­tára van a humorból, és aki mellett nem nevetni képtelenség. POSTA Gyerekek levelei az agresszív Télapóhoz GYEREKEKNEK edves Télapó! Én eggy fasza űrha- lyóst szeretnék kará­csonyra. Egészévben lyógyerek voltam! Jo barátod: Vilii. Kedves Vili! Remek a helyesírásod! Úgy né­zem, minden tehetség megvan benned ahhoz, hogy néhány év múlva belépj a profi segélyen élők táborába. Mit szólnál inkább egy rohadt könyvhöz, hátha sikerül megtanulnod írni és olvasni. Az űrhajóst pedig a bátyádnak adom, neki legalább jó a helyesírása. A Télapó Kedves Télapóka! Már harmadik éve, hogy tűzoltóa­utót kérek tőled. Kérlek, idén na- gyon-nagyon szeretnék egy tűzol­tóautót! Szeretettel: Józsi Kedves Józsi! Elmondom hogy lesz! Amíg otthon alusztok, rátok gyújtom a házat. Annyi tűzoltóautód lesz, hogy azt sem tudod majd, mit csinálj velük. A Télapó Télapó drága! Több Pokémon-kártya kellene, ha lehet! Az összes barátomnak több Pokémon-kártyája van, mint ne­kem. Kérlek, segíts! Szeretettel: Edina Kedves Edina! Kikészítesz teljesen! Az átkozott Kedves Télapó! Mit csinálsz a maradék 364 nap alatt? Játékokat? Barátod: Tamás Kedves Tamás! A játékokat mind Kínából hozzuk. A maradék időmet Vegasban töl­kölykök több tízezer koronás kiadásba ve­rik a szüleiket, és a kis taknyosok még arra sem veszik a fá­radtságot, hogy meg­tanulják a szabályo­kat. Kapsz inkább egy kígyós szettet. A Télapó Kedves Télapó! Szeretnék egy új bi­ciklit, egy playstati- ont, néhány G. I .Jó­ét, egy dobszettet, egy pónit és egy tu­bát! Szia: Jenő Kedves Jenő! Ki a francnak jut ma­napság eszébe Jenő nevet adni? A Télapó töm, pincérnőkre vadászom, és minden pénzem eljátszom a casi- nóban. Hát, te akartad tudni. A Télapó Kedves Télapó! En nagyon-nagyon szeretnék egy kiskutyát idén! Légyszi, légyszi, légyszi, LÉGYSZI Jani Kedves Jani! Lehet, hogy ez a könyörgés nála­tok hatni szokott, de nálunk sem­mire sem jutsz ezzel. Idén is puló­vert kapsz! A Télapó Drága Télapó! Nálunk, a házban, nincs kémény. Hogy jutsz majd be? Csókol: Jocó Kedves Jocó! Először is, ne nevezd magad Jo- cónak, ezért cseszegetnek a suli­ban is! Másodszor, az nem ház ám, ahol laktok, hanem egy olcsó bérlakás. Harmadszor pedig, ugyanúgy jutok be, mint minden betörő, a szobád ablakán át. Szép álmokat: A Télapó. TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK Megmondta már a Fábry Sanyi is! Bízom az emberekben SZABÓ RÉKA Meleg, napsütéses kora őszi dé­lelőtt volt. Hazafelé sétáltam a su­liból, s közben élveztem még azt a kis jó időt. Sétáltam, néztem az egymás mellett szótlanul elhaladó embereket. Egyszercsak észrevettem egy idős bácsit az út túloldalán. Azt hiszem, éppen füvet szedett, vagy valami hasonlót csinált. Odanéztem, de nem tulajdpnítottam neki nagyobb figyelmet. Éreztem, hogy figyel, és oda fordultam. Láttam, hogy a bá­csi fülig vigyor volt és egyszer csak elkezdett integetni. Értedenül és meglepve néztem egy darabig, hi­szen eddig soha az életben nem ta­lálkoztam vele. Aztán (hiszen mást nem nagyon tehettem, és azért bo­londnak sem akartam nézni) én is elmosolyodtam és visszaintettem. Érdekes eset volt. Valahogy, le­het, hogy egy kicsit furcsa, de jó­lesett. Más ember bolodnak nézte volna a bácsit, és legyintően to- vábbállt volna. Ez az eset feltárta előttem azt, hogy valójában milyen szörnyűek is vagyunk mi, emberek. Csak úgy egyszerűen nem törődünk egymás­sal. Miért is törődnénk? Ha valaki tényleg belegondol, elmegy a ked­ve az egész dologtól. Legalábbis én így érzem. Miért lettünk ilyenek? Együtt növünk fel. Egy iskolába já­runk, és a kamaszéveinkben elvá­laszthatatlanok vagyunk. De amint kiszállunk az iskolapadokból, min­den megváltozik. Lehet, hogy to­vábbra is barátok maradunk, de már csak hetente, aztán csak ha­vonta találkozunk, és mire felo­csúdnánk, már csak karácsonyi üd­vözlőlapokat küldünk egymásnak. Aztán azt sem. Valakinek jobb irányba fordul az élete, valaki meg­marad annak, aki volt. így lassan elfogynak a közös témák, hiszen valaki a pénzt, valaki a boldogsá­gát keresi. És persze jönnek az „új barátok”, akik - mindegy, hogy mi­ért-, de biztosan nem azért szeret­nek, amilyen vagy valójában. Van aki csak úgy elfordul mindenkitől, mert elege lett a világból. De ez ak­kor sem jó így. Lassan csak a mun­kára lesz időnk, és a családunkkal is elfelejtünk beszélgetni. És vége! Tönkrement a család, és ha az em­bernek már menedéket nyújtó csa­ládja sincs, akkor tényleg elvesztett mindent. És akkor elmegyünk ki­beszélni dolgainkat egy vadidegen embernek, ahelyett, hogy egy jóba­ráthoz fordulnánk. Azért reménykedjünk abban, hogy nem minden ember ilyen. Vannak azért még kivételek, úgymond „üde színfoltok” ebben a megszür­kült világban. Hát, mindenesetre én bízom benne, bízom bennünk, emberekben. beszólások lahonnan vagy csak egyszerűen fel vagy öltözve? • Tudod, ha levágnánk a kezei­det, pont úgy néznél ki, mint a Milói Vénusz. • Elnézést, dugunk, vagy inkább kérjek bocsánatot? • Bal lábad a karácsony, jobb lá­bad a szilveszter. Jöhetnék a két ünnep között? • Hiszel a szerelemben első látásra, vagy sétáljak el itt még egyszer? • A szex öl. Akarsz boldogan meghalni? • Szép a ruhád, kibeszélheüek be­lőle? • Ezek igaziak? • Nem lehetne téged receptre felíratni? Csajfelszedő HUMORZSÁK • Táncolunk egyet előtte? • Mi lenne, ha elmennénk hoz­zám és megszabadulnánk ezektől a nedves alsóneműktől? • Szeretem benned tested minden izmát. De legjobban az enyémet! • Szép cipók. Dugunk? • A nevem Géza! Csak azért mondom, hogy tudd, mit kell majd sikítanod! • Éz a ruha gyönyörű. Jól mutat­na a hálószobám szőnyegén. • A mai nap kulcsszava a láb. Menjünk fel hozzám és próbáljuk meg elválasztani! • Lehetnél szerelmi svédasztal. Elterülnél, és azt szednék rólad, amit akarnék! • Van egy tele­fonkártyád? Fel­hívom anyádat és gratulálok neki! • Ha a szüleid nem találkoztak volna, én most nem lennék ilyen boldog. • Van nálad tér­kép? Elvesztem a szemeidben. • Többet kere­sek, mint ameny- nyit el tudsz köl­teni! • Ismerlek va­ARANYKÖPÉSEK Beszólások másoktól ❖ Ha megígérem, hogy hiányozni fogsz... elmész? ❖ Persze hogy barátok maradhatunk, csak ne hívj fel. ❖ Ha elhagysz, veled mehetek? ❖ Nem vagyok híve a válásnak; az özvegység híve vagyok. ❖ Mindennap tiszta fehérneműt veszek fel - vasárnapra már hét van rajtam. ❖ Először a jó hír: betegséget fogunk elnevezni magáról... ❖ Nem mindegy, hogy mire fekszel: Nedves kőre vagy kedves nőre. ❖ Bár zsenik vagyunk, néha mégis boriunk, ha lábunk négy is. (egy ló) ❖ Szabad országban szabad ember szabad akaratából azt mond és azt tesz, amit sza­bad. ❖ Jöttem, láttam, és most nem győzök bocsánatot kérni. ❖ Reggelizni mentem, ha nem jönnék 12:30-ig, akkor ebé­delni is. ❖ Csak biztos napokon szerel­meskedj! Amikor a félj úton van! ❖ Barátok jönnek, mennek... az ellenségek gyűlnek. ❖ A fiúk olyanok, mint a golf labdák; lyukról lyukra járnak, de nem mindig találnak bele... ❖ A szerelem először csak óhaj, majd sóhaj, és végül: Ó, JAJ! ❖ Ha anyósod csókol, gondolj arra, hogy Krisztus is szenvedett! ❖ És akkor a királyfi merőlegesen fókuszálódott a királykisasszony­❖ A világnak több szerény zsenire van szüksége. Olyan kevesen ma­radtunk. (Oscar Levant) .❖ Az agyam a második legkedvesebb szervem. (Woody Allen) ❖ A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is. (Woody Allen) ❖ Ma kezdődik életed hátralevő része. ❖ Nekem úgy tűnik, az élet elég hosszú, csak nem elég széles. ❖ Az egyetlen baj a semmitte­véssel, hogy sohasem tudod, mikor végeztél. ❖ Szeretem a munkát; lenyű­göz. Képes vagyok órákig ül­ni és nézni. ❖ Ha dolgozni támad kedvem, leülök csendben egy sarok­ba, és megvárom, amíg el­múlik a roham. ❖ Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ő helyében ha­zudnánk. ❖ Az agy az a szerv, amellyel azt gondoljuk, hogy gondol­kodunk. ❖ Régebben ateista voltam, de azután megismertem Maga­mat ... ❖ Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem. ❖ Két olyan négybetűs szó van, amelyet a nőnek okosan kell alkal­maznia: a soha és az elég. A két szó kombinációját („nekem soha­sem elég”) viszont érdemes kerülnie. ❖ Azt mondják a szerelem vak. Tálán ezért olyan aktívak a férfiak a kezükkel. ❖ Néma gyereknek az anyja sem látja a fától az erdőt. ❖ Az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik jár­hatatlan. ❖ Inkább legyen sörhasam, mint vízfejem! ❖ A női nemmel ne foglalkozz!! Csak a női IGENnel! ❖ Ha valamiről kiderül, hogy érdemes volt, akkor majdnem biztos, hogy kiderül, hogy köze volt a szexhez. ❖ Ezen a világon az emberi ész van a legtökéleteseb­ben elosztva. Ugyanis mindenki meg van győ­ződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott. ❖ Már csak hányni jár be­lém a lélek. ❖ Ahány ház, annyi baj le­gyen. ❖ Lehet, hogy buta vagyok, de okos nem!!! ❖ Az életben csak egy dolog a szép, de az épp nem jut eszembe. ❖ Ha nem tetszik, ahogy ve­zetek, akkor tűnés a jár­dáról! ❖ Nem vagyok komplett őrült! Még egy pár darab hiányzik. ❖ Igen! Van terepszínű ka­bátunk, csak nem találjuk... ❖ Baszkfölön egy maszkabálon, vigyorog egy baszk Amálon. ❖ Milyen aranyos a kisfia! És mondja, le szokott jönni néha a csillár­ról? ❖ Ki mondta, hogy agresszív vagyok? Leharapom a fejét annak az ál­latnak! ❖ Egyszer kipróbáltam a telefonszexet, de a lyukak túl kicsik voltak. ❖ Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik. ❖ Minél több emberrel találkozom, annál jobban szeretem a kutyá­mat. ❖ Állítólag tíz év múlva véget ér a hét szűk esztendő. ❖ Csak a hülyék aggresszívek. Elhiszed vagy kiveijem a fogaid? ❖ Ha megdobnak kővel, dobd vissza kettővel.

Next

/
Thumbnails
Contents