Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

2001-11-05 / 254. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 5. TOLLVONÁS Hattyú rohamsisakban TALLÓSI BÉLA Nézem az egyik kereskedelmi csatorna népszerű műveltségi vetélkedőjét, és a hat elemi szintjén felordítok, amikor az olyan típusú indító kérdésekre, mint például, hogy „milyen szí­nű a kéknefelejcs? - céldavörös?, ezüstfehér?, ciklámenlila? vagy kék?”, kicsattanó önbizalommal, fene nagy büszkén és szellemes­kedve, többmondatos körítéssel kommentálva jelölik meg a he­lyes választ az ekkor még oszlopegyenes tartással feszítő urak és úrhölgyek. A második, hasonlóan suta kérdésnél még mindig neonként világít a szem, fogkrémreklámokból eltanult mosoly ül az arcon, és még min­dig nagyon okosnak, tudomá­nyokban jártasnak mutatja ma­gát a megkérdezett. De aztán jön a kérdés abból az irdadan iroda­lomból, amely az írásbeliség ki­alakulása óta felgyülemlett, és a szemneon kialszik, a harminckét fogból már csak a metszők lát­szanak, s lassan azokra is rácsu­kódnak az ajkak. Igaz, nem a he­lyes válasszal, mert a kérdésre, hogy „hogyan nevezzük Shakes- peare-t?” - az avoni hattyúnak- e?, vagy... és következik még há­rom lehetséges megoldás, csak azt tudja felelni a közeli portré­ból total plaijba lökött játéko­sunk, hogy régen volt... ő már diák. Ebből az is kiderül, hogy akkor se tudta. Ám a dolog nem veszett fejsze nyele, hiszen a stú­dióból valakit fel lehet hívni, és telefonon megérkezhet a segít­ség, vagyis a helyes válasz. Szemneon kigyúl, harminckét fog elővillan, miután közelképbe visszahozott szenvedő alanyunk nagy elégedettséggel elárulja, a vonal végén magyar szakos ta­nárnő fog jelentkezni. A tanárnő emeli is a kagylót, hallgatja a fel­adványt, a négy lehetséges meg­oldással. S még le se cseng a kér­dőjel a mondat végéről, érkezik a helyesnek vélt válasz, vagyis hogy Shakespeare-t a stratfordi trubadúrnak nevezzük. Vissza­zuhanok megint a hatelemis szintre, és kitör belőlem, hogy „országos lebőgés, vissza a dip­lomát!”. Pár perccel később, fel­ocsúdva a döbbenetből, már csak arra tudok gondolni, hogy nekem bizony ezek után görcsbe rándulna a gyomrom, valahány­szor be kellene mennem az osz­tályba, és fel kellene állnom a képzeletbeli katedrára. Az pedig biztosan tanári pályafutásom (avoni) hattyúdala lenne, ami­kor Shakespeare-t tanítva a hamleti „lenni vagy nem lenni?” kérdést kellene idéznem. Ha van magyartanár, aki napja­inkban, amikor oly népszerű a jó öreg Shakespeare, nem tudja azonosítani az avoni hattyút, mi­ért ütközöm meg azon, ha eset­leg állami közalkalmazottak Beckettről hallani sem hallottak. De ez már egy másik eset, „a ma­jomnak a zongorát” története, amolyan Örkényi egypercesféle. Egy vidéki kulturális rendezvé­nyen az egyik szereplőre várva az öltözők körül tébláboltam, s mivel az adminisztrátori, az ilyen-olyan szakelőadói és ha­sonló munkakörökben dolgozók előszeretettel gyakorolják velem szemben hatalmukat, odalépett hozzám a jobb helyeken ügyelő­nek nevezett nénike, s mint egy persona non gratától megkér­dezte: „nos, oszt maga kire vár ittend”. „Én? - hajoltam meg a hatalom előtt. - En Godot-ra.” „Nem tudok rólla, hogy ő itt ma főlípne” - így a válasz, ami azt is jelentette, örülne, ha elvándo­rolnék a környékről, mert ez itt az ő territóriuma, szagvilágával pontosan körülhatárolva. Bé­nultságomból eszmélve elindul­tam, hogy megkeressem Übü pa­pát, és elmondjam neki, szahar érzés, de elkísérem őt a lengyel frontra rohamsisakba szahami az ilyen világra. Elhunyt Vojtech Mihálik költő Hetvenöt éves korában szombaton elhunyt Vojtech Mihálik költő és műfordító. Az Angyalok című kötettel neokatolikus költőként kezdte pályafutását, majd egyre szociálisabb érdeklődésű lett. A társadalmi tematika mellett a gondolat és az emóció síkján is erős - szubjektív verseiben jó érzékkel fejezte ki a dolgok és a jelenségek ellentmon­dásosságát. Az ókori görög és római irodalomból fordított. Vojtech Mihálik a Szlovák írószövetségben több funkciót is betöltött. 1977- től 1984-ig a Slovenský spisovateľ Kiadó igazgatója volt. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerelmi bájital 19 A.HA SZÍN­HÁZ: Jeanne d’Arc második halála 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 2. (am.) 15.30,19.30 Amerikai kedven­cei (am.) 17.15,21 OBZOR: Kémkölykök (am.) 16 Macska-jaj (ném.- fr.-szerb) 18, 20.30 MLADOSŤ: Montmartre-i Amélia (ff.) 15.15, 17.30, 20 MÚZEUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 19 CHARLIE CENTRUM: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 20.15 Sötétkék világ (cseh) 18 Taxi 2. (ff.) 18.30 Blöff (am.) 20.30 Szeretném, ha szeret­nél (am.) 18 Gazemberkék (am.) 17.45 Gyalog galopp (ang.) 20 KASSA DRUŽBA: Lovagregény (am.) 17.30,20 TATRA: Magányosok (cseh) 17.45, 20 CAPITOL: Horrorra akadva 2 (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Jurrasic Park 3. (am.) 18 GYŐR PLAZA: A.I. - Mesterséges értelem (am.) 13 Corelli kapitány mando­linja (am.-ang.-fr.) 20 Halálos iramban (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Horrorra akadva 2 (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Jurassic Park 3. (am.) 14.15 Kémkölykök (am.) 13.15, 15.30 Kutyák és macskák (am.) 13, 14.45, 16.30, 18.15 Moulin Rouge (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Neveletlen hercegnő (am.) 17.45, 20 A panamai szabó (amerikai-ír) 15.30, 17.45, 20 A sárkány csókja (am.-fr.) 14, 16, 18, 20 A szajré (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Tök állat (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Üvegtigris (magy.) 16.15, 18.15, 20.15 Moliere Tartuffe-jét a Thália nagyszínpadán ma este hét órakor mutatja be a komáromi Jókai Színház Vendégségben Budapesten Ma Budapesten vendégszerepei a Jókai Színház társulata: Moliére­nek az álszentségről írt keserű ko­médiáját, a Tartuffe-öt, melyet Ko­máromban Telihay Péter m. v. rendezett, a Thália Színházban mu­tatják be 19 órától. A Jókai Színház a budapesti teátrumban a Vendég­ségben Budapesten - Határon Túli Színházi Estek elnevezésű kulturá­lis programsorozat részeként lép színpadra, amelyet immár negyedik éve azzal a céllal rendeznek meg, hogy az erdélyi, vajdasági, kárpátal­jai és szlovákiai magyar színházak produkciói a magyar főváros közön­ségéhez is eljussanak. A tavalyi komáromi évad talán leg­kiemelkedőbb előadásában - me­lyet természetesen továbbra is lát­hat a hazai közönség is - Tartuffe-öt Tóth Tibor, Elmirát Gubík Ági, Or- gont Benkő Géza alakítja, a további szerepekben Holocsy Kriszta, Ber- náth Tamás, Kukola József, Varsá­nyi Mari, Németh Ica, Pőthe István Elmira és Orgon (azaz Gubík Ági és Benkő Géza) az előadás egyik jelenetében (Dömötör Ede felvétele) látható, (as) Madarász Imre italianisztikai tanulmányairól - irodalomtörténetét bővíti, gyarapítja lankadatlan szorgalommal A gondolkodó ember Erósza Madarász Imre italianisz­tikai tanulmányaira leg­alább két okból érdemes odafigyelni: egyrészt rend­szerint rendkívül izgalmas, s a kortárs irodalomtudomá­nyi diszkurzusok által is pre­ferált tematika köré szerve­ződnek, másrészt Madarász Imre rendelkezik egy külö­nös képességgel: a szakmai ismereteket sikeresen közve­títi a beavatatlanok számára is, s így a tudományos ered­mények jelenléte mellett egyfajta kulturális missziót is teljesít. CSEHY ZOLTÁN Madarász Imre e tekintetben par excellence tanárnak mutatkozik, s a szó legnemesebb értelmében tö­rekszik egy-egy jelenséget a maga holdudvarával és kontextusfüggó- ségével együtt átplántálni kultú­ránkba. Itt eltűnnek a szakpubli­kációk kényszerűen elvarratlan szálai, előfeltételezett ismeret- anyagai. Sajátos kompara tisztika ez, hiszen ugyanolyan intenzitás­sal összpontosít a meglévő rokon­ságokra, mint a hiányokra, s a ket­tős odafigyelés révén ösztönösen megérzi a problémafelvetés leg­megfelelőbb tónusát, kívánt mély­ségét. A tematikus egységek szer­veződését a változatosság adja, a kronológiai sorrend szinte csak ta­nári gesztus. Az Olasz Erósz feltér­képezésétől Várkonyi Nándor re­neszánszkritikáján, az olasz ro­mantikus, illetve a történelmi re­génytradíción, a politika és a tör­ténettudomány, illetve az írói ma­gatartásformák vizsgálatán, vala­mint az útikönyvíráson át jutunk el a záróinterjúig, mely mintegy összegző képet fest Madarász Im­re immár megkerülhetetlen italia­nisztikai pályafutásáról, illetve rendkívül eleven bepillantást en­ged a tudós műhelyébe, a felké­szülés világába, de az írás (legyen az tudományos vagy akár szépiro­dalmi) bensőséges titkaiba is. Ma­darász a szabadságharc idején megélénkült magyar-olasz kap­csolatok sajátos aspektusait tárja fel, amikor Mazzini Magyaror­szágról írt tanulmányát elemzi, rámutatva, hogy a risorgimento apostola Magyarországot az egy­ségesülő Európa ideálját is dédel­getve kiemelt történelmi pozíció­ba helyezte, a „Duna királynője- ként” a Duna-táji népek konföde­rációjának vezéreként képzelte el. Szicíliában ez idő tájt valóságos Kedvenc korszaka a régi olasz irodalom, illetve a romantika. Petőfi-fordítóiskola működik, itt tevékenykedik az a Giuseppe Cassone, akit máig Petőfi legau­tentikusabb nem magyar énjének szokás tartani. A magyar szabad­sághősök gyakran szépirodalmi kulcsszereplőkké válnak. E verbá­lis és referenciális lelkesültség megdöbbentő (ellen)példáit adja az olasz írói magatartásformák és önreprezentációs technikák vizs­gálata a fasizmus idején. Mada­rász erényeit gyarapítja, hogy a di­vatos polémiák rengetegében úgy teremt rendet, pl. Luigi Pirandello esetében, hogy mintegy elkülöníti az autobiográf, kontextushang­súlyos megközelítéskomplexumot a szövegben realizálódó szerzői funkciótól. Politika és irodalom sajátos elegyét nyújtják az értel­mező számára a „Nobel-díjas ko­médiás”, Dario Fo szatirikus ko­médiái, melyekben az Egyesült Ál­lamok elgépiesedett fogyasztói társadalma, vietnami agressziója ugyanúgy szerepet kaphat, mint a különféle szub- és ellenkultúrák létezésesztétikái, az AIDS társa­dalmi megítélése, vagy a boszor­kány által elvarázsolt II. János Pál pápa, aki pl. a drogliberalizáció vagy a születésszabályozás csüg- gedetlen bajnoka lesz. A bámula­tos az a poétikus megközelítés, mely révén Dario Fo képes az olasz komédia, a középkori misz­tériumjátékok és a népi színját­szás tradícióit újra potenssé tenni korunk színházi nyelvében és vilá­gában. Madarász Imre kedvenc korszaka azonban alighanem a ré­gi olasz irodalom, illetve a roman­tika. A kortárs irodalmat talán tú­lontúl is szigorúan ítéli meg, erre vall a moralista Umberto Ecóról szóló tanulmány is, de számos ki­adást megért, immár „klasszikus” irodalomtörténetének több vonat­kozó helye is. Az érzékek birodal­mát feltérképező nyitótanulmány az erotikus olasz irodalom, illetve az erotikát tematizáló olasz iroda­lom redukált története elsősorban Piero Lorenzoni monográfiája nyomán. Az olasz irodalom legré­gibb világi költeménye azonnal erotikus interpretációra ragadtat­ta a már említett Dario Fót, s alig­ha alaptalanul. A szexualitás rendkívül változatos tematizá- lását nyomon követve jutunk el a klasszikus szerzőktől (pl. Boccac­cio, Aretino, Tasso, Pasolini) a ke­véssé ismert kismesterek (pl. Ser- cambi, Sacchetti, Belli, Penna) A kortárs irodalmat talán túlontúl is szigorú­an ítéli meg. erotizmusán át pl. az AIDS-ben elhunyt Dario Bellezza homoero- tikus hangolású alkotásáig. Várkonyi Nándor ügyetlen és fo­gyatékos reneszánszkritikáját Ma­darász Imre bölcs nyugalommal és eleganciával teszi helyre, rámu­tatva a szerző ideológiai elfogult­ságára, illetve filológiai hibáira. Giovanni Della Casa klasszikussá lett reneszánsz illemtankönyvét külön tanulmány tárgyalja, s mintegy beharangozza a várva várt magyar fordítását is. Madarász Imre lényegében iroda­lomtörténetét bővíti, korrigálja, írja felül, gyarapítja lankadatlan szorgalommal, a tanár és tollfor­gató makacs küldetéstudatával, mihdannyiunk örömére. A szerző minden egyes sorából sugárzik az a szerelem, mellyel tárgyát kezeli, ez teszi olyan ellenálhatatlanná a könyvet, ezért adjuk meg magun­kat olyan szívesen az olasz Érász­nak. „Az emberélet útjának felén”, Eötvös József Könyvkiadó, Bu­dapest, 1999. A Szlovák fotográfia útja 1925-től 2000-ig címmel nyílt nagyszabású kiál­lítás a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria Esterházy-palotabeli kiállítóter­meiben. A Fotóhónap egyik legnagyobb kiállítása a szlovák fotóművészet történetébe ad bepillantást. A bemutató egyik képe Karol Plicka Imafal című felvétele 1926-ból. Bábcsoportvezetői és pedagógiaibábjáték-tanfolyam Várják az „újoncokat” is ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ után fejeződik be. Bővebb felvilágo­A Csemadok Dunaszerdahelyi Te­rületi Választmánya szervezésében 2001. november 23. és 25. között (péntek délutántól vasárnap dél­utánig) folytatódik a két éve meg­kezdett országos bábcsoportvezetői és pedagógiaibábjáték-tanfolyam. A szervezők azokat is szeretettel várják, akik eddig nem vettek részt. A rendezvényre a Szabó Gyula Ut­cai (azelőtt Gorkij utca) Építészeti Szakközépiskola kollégiumának épületében kerül sor. A szállás és az étkezés is ebben az épületben lesz. Az érdeklődők 2001. november 15- éig küldhetik el jelentkezésüket az alábbi címre: Csemadok TV, P. O. Box 16., Trhovisko 825/8, 929 01 Dunajská Streda. A tanfolyam 2001. november 23-án 16 órakor kezdődik és novenber 25-én dél­sitast az alábbi telefonszamokon kaphatnak Huszár Lászlótól, a tan­folyam szervezőjétől: 031/552 24 78, mobü: 0905/358 529, vagy Rózsár Vincétől a 0905/101 235-es mobilszámon. A tanfolyam jelentkezési lapja le­tölthető a www.csemadok-dsz.sk weblapról is. A részvételi díj szemé­lyenként 300 Sk. Ä tanfolyam szakmai vezetői Mé­száros Emőke budapesti bábpeda­gógus, Kecskés Marika bábszínész és Roman Anderle bábtervező mű­vész lesznek. A témakörök ezúttal az alábbiakat ölelik fel: síkbáb ké­szítésének technológiája, az árny­játék, valamint a bábdramaturgia és a bábtechnikák alkalmazásának összefüggései a bábszínpadi gya­korlatban, illetve a pedagógiai báb­játszásban. (dn)

Next

/
Thumbnails
Contents