Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-26 / 271. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 26. Kultúra Jan Hŕebejk: „A nagymamám szörpje nekem jobban ízlik, mint a Coca-Cola. Ezért sem mennék dolgozni Hollywoodba" Már készül a drága mulatságra „A filmezés semmiben sem hasonlít a futballra..." (Miloš Fikejz felvétele) Budapest után Szolon (Kína) vendége volt Jan Hŕebejk, a harmincnégy éves prágai filmrendező, akit Jirí Menzel és Milos Forman szellemi örököseként jegyeznek külföldön. Alkotásainak hősei ugyanis közeli rokonságban állnak a hatvanas években forgatott cseh filmek emlékezetes figuráival. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jan Hŕebejk ez idáig három filmet rendezett. Első, egész estét betöltő alkotása, a Süvölvényévek öt Cseh oroszlánt nyert. A Kuckók 1999- ben az év legsikeresebb cseh filmje volt: több mint egymillió százezer néző látta. Legutóbbi munkája, a Segíts, én segítek! Oscarért versenyzett a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Három film, három műfaj: musical, komédia, tragikomédia. Közös nevezőjük Hŕebejk kivételes tehetsége, s hogy mind a három - ahogy Menzel mondaná - becsületes munka. Március óta sok víz lefolyt a Moldván. Bár az Oscar-díjat Ang Lee alkotása, a Tigris és sárkány kapta, az ön filmjét azóta is jelentős sikerrel vetítik Amerikában. Hozhat ez valamiféle konkrét ajánlatot? Már hozott. Nem is egyet. Pár héttel ezelőtt egy cseh emigráns történetét küldték el, aki többéves kinttartózkodás után úgy dönt, hogy visszatér a hazájába. Politikai thriller. Nem az én műfajom. Ha netán Oliver Stone forgatja le, szívesen megnézem. Amúgy sem szeretem az idegen témákat. Én a szerzői film híve vagyok. Állandó forgatókönyvírómmal, Petr Jarchovskýval jól megértjük egymást. Hasonlóan érzünk, és hasonlóan gondolkozunk. Nekem ez mindennél fontosabb. Még egy hollywoodi ajánlatnál is. Tréfás hasonlattal élve: a nagymamám szörpje nekem jobban ízlik, mint a Coca-Cola. Oscar-jelölésének köszönhetően márciusban a hollywoodi álomgyárba is eljutott. Azóta, gondolom, letisztultak az élményei. A legszebb napom talán az volt, amikor kivittek az Universal stúdió „vidámparkjába”. Ott sétálgattam a Jurassic Park díszletei között. Különös idill, hatalmas gyíkokkal. Aztán sehol semmi, egyszer csak elsötétül a világ, lezuhan a magasból egy autó, hatalmas puffanás, csörömpölés - és kezdődik a kaland. Mintha csak a szellemek birodalmában járna az ember. Annyit rémisztgetnek, hogy a végén már annak is örülsz, hogy épségben megúsztad ezt a nem mindennapi „tanulmányi kirándulást”. Ha most visszahívnák Hollywoodba, de hosszabb időre, képes lenne ott dolgozni? A filmezés semmiben sem hasonlít a futballra. Azt bárhol játszhatja az ember, ahhoz nem kell nyelvtudás. Bizonyára a felkínált anyaghoz sem lenne sok közöm, az idegen forgatócsoportról nem is beszélve. Filmet forgatni a legszebb csapatmunka a világon, de csak akkor, ha jól ismerem a stáb tagjait, és erősek a kötődéseink. Ehhez pedig évek kellenek. Pénzért, ilyen kapcsolatokat, Amerikában sem árulnak. Az anyagi lehetőségek sem vonzzák? Biztos, hogy az amerikai filmrendezők többsége sokkal gazdagabb, mint én, de azt már nem merem állítani, hogy legalább egyszer a saját ízlésük szerint forgathatnak, s a kész filmet majd a Sony Pictures forgalmazza, és még Oscarra is jelölik az alkotásukat. Ehhez nem kell Amerikában élni. Több pénzből természetesen többet megengedhet magának az ember, ugyanakkor az elvárások is nagyobbak vele szemben. Ami azt jelenti, hogy a producernek szabad beleszólása van a filmbe. Ha azt mondja, hogy ezt és ezt ki kell vágni belőle, akkor nincs mese, hiába tiltakozom, úgy lesz, ahogy ő akarja. A feltételeket ő diktálja. Nálunk, szerencsére, ez még nem történhet meg. A sikert persze semmi sem garantálja. Nyikita Mihalkov filmje, A szibériai borbély teljesen megbukott Amerikában. Pedig azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy Oscart kapjon. Oleg Menysikov angol nyelvtudása azonban nem hozta lázba a nézőket. Az élet szép, Roberto Benígni alkotása viszont 80 millió dolláros hasznot hozott. Ami azért is érdekes, mert a film feliratozva futott az amerikai mozikban. Tehát nem igaz, hogy odaát ezen áll és bukik a film sikere. Éppen ezért, ha most tennék le elém a Kuckók forgatókönyvét, akkor is ugyanolyan boldogsággal vágnék bele a munkába, mint annak idején. Még akkor is, ha tudnám, hogy nem jelölik Oscarra. Egy ilyen hétköznapi cseh történet sokkal fontosabb számomra, mint bármilyen sikergyanús amerikai sztori. Engem egyáltalán nem lepett meg Jan Svérák döntése, amikor lemondott a Good Will Hunting rendezéséről. Én értem őt. A helyében én is köszönettel elutasítottam volna „a nagy lehetőséget”. Ez a téma annyira amerikai, hogy nekünk, kelet-európai filmrendezőknek egyszerűen semmi közünk hozzá. Bevallom, nekem az is tetszett, amikor Jan Svérák végül is úgy döntött, hogy a Sötétkék eget cseh nyelven forgatja, nem pedig angolul, ahogy korábban elképzelte. A cseh pilóták története igenis szólaljon meg csehül a vásznon. Ha már egyszer meg akarjuk szólítani a világot, akkor szólítsuk meg olyan valamivel, ami a miénk, a sajátunk, mert az igaz, őszinte és kellőképpen érdekes történet mindenütt megfogja a nézőket. Menzel és Forman, akiknek a filmjeiről ön is mindig rajongással nyilatkozik, nagy elismeréssel nyugtázták a Segíts, én segítek! tengerentúli sikerét. Amerikában gyakran megkérdezik tőlem, kinek a filmjein nőttem fel, kik azok a rendezők, akiktől a legtöbbet tanultam. Woody Allen, Truffaut, Bergman, Fellini és Tar- kovszkij alkotásai a filmművészet csúcsait jelentik számomra. De ugyanígy lenyűgöz a Van, aki forrón szereti, az Ének az esőben vagy a Római vakáció is. A legelső helyen azonban két cseh rendező áll nálam. Menzel és Forman. Menzel filmjeit egytől egyig eredeti alkotásoknak tartom, Forman pedig az amerikai csoda számomra. Úgy tud amerikai filmet forgatni, hogy a lelke mélyén megmaradt csehnek. Igaz, hogy mielőtt Los Angelesbe utazott, elküldte neki Connecticutba a filmet? Kíváncsi voltam a véleményére. Tudni akartam, nem kellene-e változtatni rajta, még mielőtt megkapja az Amerikai Filmakadémia. „Mindent hagyjon úgy, ahogy van - írta a levélben. - Ne vágjon ki egyetlen kockát sem!” Januárban aztán meghívott magához. Azzal fogadott, hogy „Hŕebejk úr, remek filmet forgatott.” Reggel fél négyig beszélgettünk. „Ugye, tudja, hogy ha nem lenne ilyen szép a filmje, nem ülne itt nálam?!” - kérdezte. Tudom, feleltem. De ugye, maga is tudja, hogy ha nem imádnám annyira a munkáit, eszem ágában sem lett volna eljönni Connecticutba? ! Ezen aztán mindketten jót nevettünk. Következő filmtervei közül melyik a legérettebb? Kettő érik egyszerre. Petr Šabach Részeg banánok című nosztalgikus regényét szeretném filmre vinni. Ő az, akit mostanában egyre gyakrabban hasonlítanak Bohumil Hrabalhoz. Bizonyára nemcsak azért, mert ő is nagy sörivó. Šabach kitűnő író. Hrabal kultuszfigurája a cseh irodalomnak. Óriás. Šabach a vendéglők géniusza. Intellektuális író, népies tónussal. A hasonlítgatást azonban nem szereti. Hrabal számára is szent és páratlan. A másik forgatókönyv, amelyet Petr Jarchovskýval közösen írtunk-írunk, az az Őfelsége pincére voltam, Hrabal kisregénye. Még mindig nem vagyunk vele teljesen készen. Valaki azt mondta, ez a film is olyan lassan születik meg, mint Schlöndorff munkája, A bádogdob. Engem ez nem zavar, csak sikerüljön. Mi azt szeretnénk, ha Csehországban zajlana a forgatás, és a főszerepet egy, legfeljebb két színész játsza- ná, de semmiképpen sem három, mint a színpadi változatban. A helyszíneket már kiválasztottuk, a színészeket még nem teljesen. Drága mulatság lesz, az biztos! Örülnék, ha megható, szórakoztató, megmosolyogtató, érzelmekkel teli film lenne. Hasznos tudnivalókkal segíti a tanárok munkáját a pedagógusok és szülők lapja Kodály-hegedűverseny Nemcsak tanároknak LAPAJÁNLÓ Megjelent a Katedra folyóirat novemberi száma. A lap ezúttal is érdekes témájú írásokat tartalmaz. A belső borítón, a Magángaléria című rovatban Csanda Gábor osztja meg gondolatait kedvenc festményével kapcsolatban, a vezércikkben Dolník Erzsébet az önkormányzatiság elvének az oktatásban betöltött szerepéről ír, valamint beszámol a hatásköri törvény biztosította lehetőségekről is. A lap megkérdezett számos oktatásban dolgozó szakembert, gyakorló pedagógust, mi a véleménye a tanárok egyik legfontosabb kötelességéről, az önképzésről. Beszámolót olvashatunk a Katedra Napok eseményeiről, továbbá rövid bemutató írásokat az idei Katedradíjasokról. Kvarda József parlamenti képviselő a közigazgatási reform oktatási intézményekre kifejtett hatásáról szóló írásában az újonnan kínálkozó lehetőségeket elemzi. A lap újra indította egy korábbi rovatát, melyben hazai és külföldi lapok pedagógiai tárgyú cikkeiből, valamint az interneten fellelhető hasznos információk közül válogat tallózó formájában. A szerkesztők mindezzel a pedagógusok szakmai tájékozódásában kívánnak segíteni. Az Eleink című rovatban egy rendkívüli érdemeket szerző tanáregyéniséget mutat be a szerző, Sóltz Vilmost, aki egy személyben volt tehetséges feltaláló és dolgos pedagógus. Vajda Barnabás jótollú tanárember elemezve az egyes irányelveket, a jövő történelemoktatásáról elmélkedik. A didaktikai játékoknak a gyermekek fejlődésében betöltött szerepéről tudhatunk meg használható információkat Chudoba Katalin cikkéből. A lap tartalmazza továbbá a Katedra-versenyek feladatlapjait is. (érvé) Három ország tíz hegedűse Galánta. Szlovákiából, Magyarországról és Romániából, Erdélyből tíz ifjú hegedűs vett részt a pénteken tartott Kodály Zoltán Nemzetközi Hegedűversenyen. A Csema- dok Galántai Területi Választmánya által rendezett versenyen a Mosonmagyaróvárról érkezett zsűritagok értékelték a három kategóriában nyújtott teljesítményeket, ám sorrendet nem állítottak fel. A legtehetségesebb résztvevők különdíjakat vehettek át. A Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagy- követségének különdíját a kecskeméti Várkonyi Viktória, a Csema- dok különdíját a sepsiszentgyörgyi Végh Zsuzsanna, a Magyar Kultúra Alapítvány különdíját a komáromi Bertók Tibor, a zsűri különdíját pedig a dunaszerdahelyi Vontszemű István vehette át. (gl) M. TOLLVONÁS HHi Kulturális korteskolbász JUHÁSZ KATALIN Be lettem etetve és itatva, életemben először, és a szónak korántsem jelképes értelmében. A támadás hátulról érkezett, váratlanul és agresszívan, védekezésre, menekülésre esélyem sem volt. A meghívón az állt, hogy színházi klub nyílik Kassán. Kellett már, bólogattam lelkesen, épp ideje, színészek borozhatnak újságírókkal, táncosok színészekkel, közönség rendezőkkel, rendezők koreográfusokkal, közönség közönséggel satöbbi. Az Állami Színház nyitni kíván a köznép felé, népszerűsíteni akarják a művészetet, és e nemes célt a pezsgő, jókedvű klubélet remekül elősegítheti. Összegyűltünk hát a nevezett kocsmában, elhangzottak az ünnepi beszédek, örömét fejezte ki tulajdonos, színiigazgató, balettmester és operaigazgató, már-már koccintásra emelkedtek a poharak, amikor bejelentették, hogy az est támogatója is szólni kíván, jogosan, hiszen neki köszönhetjük a pezsgőt, a szendvicseket és a sült kolbászt. Az illető a színház régi szurkolója, valaha maga is színi pályára készült, aztán szülei azt mondták, nem kell komédiás a családba, így lett a fiúból politikus. (Diszkrét kuncogás.) És ekkor mikrofon elé lépett Alojz Engliš, a HZDS me- gyefőnökjelöltje, Rezes egykori vasműbéli jobbkeze, Mečiar legszilárdabb keleti bástyája. Érdemei számosak, hadd ne soroljuk, ám azt, hogy ekkora színházrajongó, mindeddig nem tudtuk róla. Ott, abban a meghitt pillanatban az est szponzora kijelentette, hogy kedvenc színházát anyagilag is támogatni kívánja, méghozzá egy nagyobb összeggel. A jelen lévő újságírók ijedten pisolgtak, rakták el a diktafonokat, és a kijáratot keresték, amelyet természetesen elálltak a pezsgós tálcákat tartó, mosolygó pincérlányok. Mivel egy nagy darab kolbász már félig a számban volt, le kellett nyelnem, csak ezután vontam kérdőre a színház sajtó- referensét, aki széttárta kezét, mondván, hogy nem tudott az egészről, fogalma sem volt, ki fedezi a nyitóbuli költségeit. Engliš egyébként nagy eséllyel indul a jövő heti választásokon, és nemcsak a jobboldal bénasága miatt, hanem talán amiatt is, hogy beetetéssel szerez szavazókat, illetve sajtófigyelmet magának. Szép volt, Alojz! POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 A.HA SZÍNHÁZ: Vér 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Kaviár és lencse (vendégjáték Rimaszombatban) 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kis herceg 10 POZSONY HVIEZDA: Atlantisz - Az elveszett birodalom (am.) 15.15, 17 A szajré (am.) 18.30, 20.45 MLADOSŤ: Magyar filmnapok - I Love Budapest 18 Vakvagányok 20 MÚZEUM: Pereputty (orosz) 19 CHARLIE CENTRUM: Ámélie csodálatos élete (francia) 18 Kardhal (am.) 19,20.45 Horrorra akadva 2 (am.) 18.30 A cigánytábor az égbe megy (orosz) 17.15 Lázadók és szeretők (cseh) 17 KASSA DRUŽBA: Kardhal (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csokoládé (amerikai) 15.30,17.45,20 CAPITOL: Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 16,18 Stickmen (új-zélandi) 20 ÚSMEV: Kondo- média (francia) 14 Amerikai pite 2 (amerikai) 16,18, 20 GYŐR PLAZA: Amerika kedvencei 13.15, 15.30, 17.45, 20 Amerikai pite 2 (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Eredendő bűn (am.-fr.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Halálos iramban 13.15, 15.30, 17.45, 20 Horrorra akadva 2 (am.) 18, 20 Jurassic Park 3. (am.) 13.45 Kardhal (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Kémkölykök (am.) 14 Kutyák és macskák (am.) 13, 14.45, 16.30, 18.15 Moulin Rouge (am.) 17.15, 19.45 Neveletlen hercegnő (am.) 14, 16 A panamai szabó 17.30 Incze Agnes I Love Budapest című filmjének vetítésével kezdődnek ma a pozsonyi Mladosť moziban a Magyar Intézet által szervezett magyar filmnapok. Képünkön az I Love Budapest kezdő képsorának egyik kockája: a vidéki lány, édesanyja kíséretében, a fővárosba indul szerencsét próbálni. (Archív felvétel)
