Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-22 / 268. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 22. KOMMENTÁR Van már programj uk? JUHÁSZ LÁSZLÓ A legfrissebb közvélemény-kutatások eredményei szerint Szlovákia lakosságának fele sem akar részt venni a jövő heti önkormányzati választásokon. Kiábrándító, de nem meglepő adat. Miközben gőzerővel folyik a választási kampány, leendő ispánok és megyeiképviselő-jelöltek mosolyognak ránk az óriásplakátokról és az újságok hasábjairól, önmagukat és programjukat ajánlva, a pártok és a választási kényszerkoalíciók megfeledkeznek arról, hogy a választást mint különleges jelentőségű eseményt is propagálják egy kicsit. A méregdrága hirdetési felületeket igyekeznek a saját javukra kihasználni, a portrék mellett csak néhány hangzatos és gyakran gyatra helyesírással és stílussal odavetett szlogennek jut hely, kevesen áldoznak arra, hogy önzedenül szólítsák az urnákhoz a választókat. Pedig szükség lenne rá. Míg a legtöbb demokráciában azért nem mennek el szavazni az emberek, mert gyakorlatilag mindegy, ki kormányozza jóléti társadalmukat, nálunk az emberek - múltbéli tapasztalataik alapján - úgy érzik, hiába mennek el választani, úgysem tudják befolyásolni az őket közvetlenül érintő döntéseket, sorsuk nem fordulhat jobbra. Tény, hogy volt egy két rossz választásunk, de most is ismét minden rajtunk múlik. Ezúttal arról van szó, hogy a mindennapi életünket érintő, lényegi döntések közelebb kerülnek hozzánk. Kevesen tudatosítják, mennyire fontos választás előtt állunk. Nem mindegy, ki nevezi és váltja le gimnáziumaink igazgatóját, ki dönt a szociális kérdésekről, a megye fejlesztéséről. Persze jól meg kell nézni, kire adjuk voksunkat. Van még pár napunk, böngésszük át tüzetesen a listákat, nézzünk utána ajelöltek múltjának, ne dőljünk be a hangzatos ígéreteknek, legyünk elővigyázatosak, de menjünk el választani. Nyugtassuk meg a lelkiismeretünket, hogy nem miattunk kerülnek a megyei parlamentbe azok, akik csak a jó fizetés és a harácsolás lehetősége miatt indulnak a választásokon. Minél kevesebben járulnak az urnákhoz, annál kevésbé lesznek legitimek az önkormányzatok. Tehát: van már programjuk december elsejére? JEGYZET Szandolcán, Szandolcán... SZENTGÁLI ANIKÓ Volt egyszer, vagy nem is volt egy legenda, mely rólad szólt. Messziről jött emberek keltették a híredet... Bizony, Ján Slota valódi nemzeti hős ezúttal - akar- va-akaratlanul, de inkább véletlenül (vak tyúk is talál szemet) nagyon is fején találta a szöget, amikor a nem valódi nemzeti hős férjeurát - ügyes metaforával élve - a legendás Szandokán- hoz hasonlította. Igaz, Belou- szov nem a tenger tigrise, de mindenképpen találó a ragadozók fajtájával való összevetés. Hírek és hírkeltők voltak és vannak bőven, a hősnő is beillik Mariannának, sőt még a dzsungel is stimmel, ha fantáziánkat megerőltetve a szlovákiai politikai életet dszungelként fogadjuk el. Szandokánunk megjelenésekor (Mari)Anna rosszakarói, irigyei és titkos, reményvesztett hódolói beszéltek titkosügynökről, KGB- ről, maffiáról, orosz befolyás érvényesítéséről Annácskán keresztül, a tiszta szláv faj megteremtéséről - ugyancsak Annácska közreműködésével... Csakhogy valódi nemzeti hősünk arra nem gondolt, hogy egy valamire való Szandokánnak bandája is van, és nem is akármilyen, és hogy előbb vagy utóbb támadni is fognak - igazi ragadozó módjára. Természetesen kalózunk alkalmazkodott a modem korhoz, nem karddal és késekkel, bekötött szemmel ront az ellenfelére, hanem finoman, asszonykája képességeit is kihasználva, de azért foggal és körömmel tör ellenségére. A nem valódi hősöket tömörítő banda feljelentést tesz a másik banda törvénytelensége és neve miatt, így próbálván megkérdőjelezni a Slota-hősök valódiságát. Ügyvédek, szakértők és nem hozzáértők mindenfélét állítanak, egyesek szerint Slotáéknak semmi keresnivalójuk a bandakönyvben, mások szerint minden rendben van. Eközben Szandokán a háttérben lapul, talán a nagy összecsapásra készül... De szép is lenne! Egymást irtanák ki a hősök, mi igazán jól szórakoznánk, egy tehetséges írópalánta pedig tragikomédiának is beillő tanulságos hősi eposzt írhatna az esetből... Csak a szegény hőspártiakat sajnálom, akik a tigrisek kölcsönös marcangolása közepette hirtelen azt sem tudják, kire szavazzanak. Ha pedig kiderül, hogy Slo- táékat mégis ki kell húzni a bandák nagy könyvéből, egyelőre nem tudni, annak milyen következményei lehetnek, mert a valódi hősök már a választási bizottságba is befészkelték magukat. Csak nehogy túl sokba kerüljön nekünk ez az előadás... Ismét meztelen LÖRINCZ ADRIÁN Csakazértis leírom, bár (még mindig) gyalázkodásnak számít: márpedig a király meztelen!.. Legalábbis a mi királyunk, továbbá valamennyi udvari bolondja. Pár nappal a Nagy Novemberi Demokratikus Forradalom kitörésének 12. évfordulója után kicsit zavar, hogy az országban még mindig nincs rend, nincsenek átlátható szabályok. Valaha azért rend volt, akár a mesében. Mindenki tudta, hogy mit lehet és mit nem, és bár a királyok olykor-olykor mezítelenül is mutatkoztak a nép előtt, senki sem mondhatta, hogy „a király meztelen”, azt meg egyenesen nem, hogy nem is neki a legnagyobb... Az ilyen esetekre ott volt a szocialista alkotmány megfelelő paragrafusa, vagy éppen Lenin elvtárs méterre vásárolható „Összeseinek” megfelelő kötete. Mikor aztán nyakunkba szakadt a szólásszabadság, a plebs azt hitte, most már mindent lehet. Vagyis majdnem mindent. Mert királyok azóta is vannak, és az sem kétséges, hogy a népet ma is a nemzet legjava igazgatja - ellentétben a sok rosszmájú fírkász állításával -, semmikor sem önös, esetleg pártérdektől vezérelve. Ott van például a király. Ha most demokrácia lenne, leírnám, hogy meztelen, meg hogy vegyük már észre - kilóg a lóláb. Lehet, hogy túl kényes az ízlésem, de nem tudok hüini az olyan embereknek, akik mindig a történelmi szellők lengedezésének hányától függően változtatják színéről visszájára, visszájáról színére köpöhyegeiket. És főleg ne térdelgessenek ilyen erőteljes múlttal a kereszténység szellemi vezetőjének lába előtt, megváltásért esedezve. Dühönghetnék hasonló haszontalanságok fölött, ám nem tehetem, mert az felségsértésnek számít. De ha nem számítana annak, ilyen jegyzetet írtam volna... Harctéri fekete humor (internet) TALLÓZÓ SME Az országos átlagon felül a KDH és az ANO választói között vannak olyanok, akik az 1989 utáni gazdasági változások nyerteseinek tekintik magukat - úja Marián Velšic társadalomkutató. Az összlakosság 63%-a tartja magát a gazdasági változások vesztesének (angol szakkifejezéssel: losers), 13% pedig nyertesnek (winners). „Az MKP és a Smer esetében a két csoport részesedése az összlakossági arányok szintjén mozog: a losers aránya jelentősen meghaladja a winners arányát” - állapítja meg Velšic. Hozzáteszi: „A politikai pártok vezetőinek meg kell oldaniuk azt a dilemmát, hogy engedjenek-e a választótáboruk diktátumának, vagy megkísé- reljék-e meggyőzni a rendszerszerű változtatások elengedhetetlensé- géről”. Ugyanakkor megjegyzi, az ANO, a Smer és az SNS választóival együtt az MKP-ra szavazók is abba a csoportba tartoznak, akik szerint „az előző rendszer alapos politikai változtatásokra szorult, de gazdaságában elegendőek lettek volna kisebb, kozmetikai módosítások is”. A sokáig vonakodó Belgrádot a Nyugat kellően megjutalmazta, elengedve külföldi adósságának kétharmadát Koszovói talányok 1999 tavaszán a koszovói albánok tömeges kitoloncolása miatt Szerbiát a NATO-gé- pek bombázták. Ennyi időnek kellett most eltelnie, hogy a déli tartományban általános választásokat tarthassanak. Ez idő tájt mindenki reménykedik, mert egyelőre nem dőlt el semmi, a bizonytalan pedig jobb, mint a bizonyos. SINKOVITS PÉTER A meglepő mindenekelőtt az, hogy a történtek ellenére a koszovói al- bánság a hét végén megtartott parlamenti választások alkalmával a mérsékeltnek minősített Ibrahim Rugóvá pártját részesítette előnyben, ez vitán felül józan bölcsességre vall. Szerb lapok kommentátorai ennek alapján egyenesen úgy fogalmaztak, van remény arra, hogy a jövőben szerbek és albánok egymás mellett éljenek. Tudvalevő ugyan, hogy Rugóvá is a függetlenség szószólója, ám világos, egyetlen albán párt sem indulhatott eséllyel, ha a Szerbiában való maradást tűzi zászlajára. A mérsékeltek sikere azonban komoly támpont a későbbi rendezéshez. A nemzetközi közösség jogos elvárása szerint az új intézményeknek most már nem annyira a tartomány jövőbeni státusával kell foglalkozniuk, az erőket a mindennapi gondok felvállalására és megoldására illene átirányítani. A Nyugat rengeteg pénzt áldozott (csak a választások 50 millió márkát emésztettek fel, s 16 ezer embert kellett mozgósítani), ideje tehát, hogy beinduljon a gazdaság és a kereskedelem. Közben az albánok pedig az önállóságban reménykednek, ennek szavatolását vélik felismerni abban, hogy az új pristinai parlament Belgrádtól függetlenül működhet - igaz, továbbra is az ENSZ fennhatósága alatt. Még Hashim Thaqi, a Koszovói Felszabadító Hadsereget volt parancsnoka, a most második helyre befutó Koszovói Demokrata Párt vezetője is kénytelen volt egy iterjú során beismerni: „Egyetlen nemzeti csoportnak sincs jövője, ha bojkottálja a nemzetközi közösséget és elutasítja a vele való együttműködésti’. Tény továbbá, hogy az induló albán pártok közül mindössze egy (az Albán Köztársasági Párt) hirdette az Albániához való csatlakozást, ez a szándék azonban nem talált visszhangra. Belgrad sokáig körülményeske- dett, kivárt, Bush, Chirac és Blair erőteljes unszolása ellenére Kostunica unos-untalan azt hangoztatta, nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a szerbek részt vegyenek a választásokon. A jugoszláv vezetés végül rádöbbent, a koszovói választásokat a szerbek nélkül is megtartják, az arról való távolmaradás pedig kizárná őket a közügyek intézéséből. Az ENSZ-köz- igazgatás és a koszovo-metohijai egyeztető központ közötti megállapodást így csak november 5-én írták alá, ily módon kevés idő maradt a tartózkodók meggyőzésére. Ennek ellenére a választásra jogosult szerbek több mint ötven százaléka járult az urnák elé Koszovóban, valamint Szerbiában és Crna Gorában, ezáltal a Visszatérés Koalíció - a 120 tagú parlament harmadik legerősebb pártjaként - 22 képviselői helyre tett szert. Mindez mindenképpen minőségi váltoAz albán pártok közül csak egy hirdette az Albániához való csatlakozást. zás a szerb politikában, hiszen a tizenkét éves milosevicsi korszak után először vállalták hivatalosan azt, hogy a szerbség valahol kisebbségben éljen. Ugyanakkor Belgrád természetesen nyomaté- kosítja: Koszovónak Jugoszláviában (Szerbiában) kell maradnia, kiválása számításba sem jöhet. Ez nagyjából egyezik a Nyugat jelenlegi álláspontjával is. Említsük meg végül, hogy a Szövetség Koszovó Jövőjéért elnevezésű albán koalíció (vezetője a Tito-érá- ból ismert Mahmut Bakallí) nyolc mandátumot kapott, a bosnyákok négyet, a fennmaradt tizenkét képviselői helyen a kisebbségi közösségek jelöltjei osztozkodnak. Ez tehát a déli tartomány új térképe, azzal, hogy minden bizonnyal Rugóvá lesz az „államfő”, Thaqi a miniszterelnök, a hét tagú elnökségben pedig két hely a szerbeké. A sokáig vonakodó Belgrádot a Nyugat kellőképpen megjutalmazta, elengedve Jugoszlávia külföldi adósságának kétharmadát, ennek fejébe ezentúl nyilván stabil állapotokat követel meg. Rajtolna a térségbe a külföldi tőke is, amely pedig ellenzi a miniállamocskákat. A pénz útja a nagy centurmokban látja a garanciát, a felesleges kitérőket (mondjuk Montenegro és Koszovó önállósulási törekvéseit) nem szívleli. Koszovó sorsa viszont továbbira is talány. A Nyugat három évet adott Jugoszláviának a reformok életre keltésére, hasonlóképpen három évre szól a most megalakuló koszovói intézmény- rendszer mandátuma is, ebben az időszakban tehát a déli tartományt aligha lehet visszakényszeríteni Szerbiába. Ami viszont Koszovó jövőbeni státusát illeti, szinte biztosra vehető, hogy azt nem az albánok fogják eldönteni, de nem is a szerbek, hanem a Nyugat. Erre haladék a három eszendó. LEVÉLBONTÁS Gímesi jótékonysági bál Második jótékonysági bálját tartotta a Gímesi Alapiskola mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége. A Bársonyos forradalom 12. évfordulóján Gí- mes adott otthont a falubeli, kolo- ni, lédeci és zsérei szülők és iskolabarátok találkozójának. A tavalyi koloni kezdet után (a bevétel egy Note Book megvételéhez segített), idén még sikeresebb volt a rendezvény, melynek a bevétele majd egy LCD vetítő megvásárlásának a részét képezi. Sajnos még így sem jött össze a szükséges pénz, ezért szívesen fogadnánk a támogatásokat, mivel csak egy jó felszereltségű, s ezáltal jó színvonalú iskola mentheti meg ebben a minirégióban a magyar iskola- rendszert. Fontos számunkra a számítástechnika használata a Gímesi Alapiskolán, mivel ezáltal bizonyíthatjuk az iskolánk jobb technikai ellátottságát, és színvonalát, mert nálunk csak „egy magyar felsőtagozat életképes”, a kettészakítás a gyors halál! A magyar iskolák általános létproblémáin felül nekünk egy külön veszéllyel kell szembenéznünk, éspedig azzal, hogy Kolonban, négy kilométerre a működő felsőtagozatos iskolától, egy újabb felsőtagozatos szlovák-magyar iskolát engedélyezett az oktatási minisztérium. Ez annak ellenére valósulhatott meg, hogy az oktatásban nincs elegendő pénz, annak ellenére, hogy a magyar szülők és pedagógusok már 1999-ben ellenezték a bővítést, a koloni önkormányzat idén augusztusban elfogadta az alapítást. Kinek fontos ez az iskola, amikor a szomszédos iskolában még kétszer annyi diák elférne, mint amennyien a koloni alapiskolát (majd) látogatják?! Miért nem a létező iskola jobb felszereltségébe vagy egy tornaterem építésébe fektet az oktatásügy?! Balkó Gábor Kolon Már akárki taníthat? Szeretnék reagálni a lapban az elmúlt napokban többször felvetett témára, hogy miért adják a magyar szülők szlovák iskolába a gyermeküket. Csak a rimaszombati magyar iskoláról tudok véleményt nyilvánítani. A magyar iskolákban, sajnos, már mindenki taníthat, iskolai gondnok, fűtő, vízvezetékszerelő, pék, zootech- nikus, agronómus, sőt a hittant több iskolában volt párttagok oktatják, „a hal a fejétől büdösö- dik". Az alapiskola élére a járási elöljáró a maga embereit nevezte ki, nem törődve az előírásokkal, feltételekkel vagy a törvénnyel. Nem érdekelte a szakma, tudás csak az ő véleménye érvényes. Padtársát nevezte ki az igazgatói posztra, aki már 6-8 helyettest koptatott el az öncélú és önfejű vezetésével. Vidéki alapiskolák élére is azokat nevezete ki, akiket akart - nevelőnőt, rokkantnyugdíjas rokonát, barátnőjét, idegen járásból jött tanítót. Gondolják csak el, hogy milyen lehet így a magyar iskola pedagógusainak felkészültsége, persze tisztelet a kivételnek, azért vannak még becsületes tanítók is. Talán ezért előnyös a szlovák iskola. Én úgy gondolom, hogy magunkban kell keresni a hibát. Nagy János Harmac Mint oldott kéve... Megdöbbentem a népszámlálás eredményén. Csalódottságom azért is volt óriási, mert semmilyen előrejelzés nem mutatott arra, hogy ilyen drámai eredmény jön ki számunkra. Én fogadást mertem volna kötni arra, hogy a 2001-es összeíráskor többen leszünk, mint 10 évvel ezelőtt. Óriásit tévedtem. Az eltelt néhány napban több szakember próbált választ adni erre a szomorú eredményre. Keresik az okokat, hova tűnt 47 000 magyar. Biztos, hogy több körülmény közrejátszott ebben a katasztrofális eredményben. De szerintem csak egyetlen komoly oka van, ez pedig a beolvadás. Mióta napvilágra került a felmérés eredménye, én is rájöttem, hogy nem kellett volna olyan derűlátónak lennem a létszámunkkal kapcsolatban. Mert bizony, ha visszagondolok, sok olyan „kis" dolgokat tapasztaltam a közelmúltban, amit ha összerakunk, akkor nincs mit csodálkozni a népszámlálási eredményen. Jalsovszky Vilmos Marcelháza