Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-03 / 253. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 3. TÉMA: TYCHO DE BRAHE A királytól birtokba kapott Hven szigetén telepedett le, és a kincstár hathatós támogatásával felépítette európai hírűvé vált obszervatóriumát - Uraniborgot Egy csillagász, akinek nem volt távcsöve Tycho de Brahe 400 éve, 1601. október 24-én hunyt el Prágában Tycho de Brahe dán csillagász, aki sajátos ötvözete volt az öntörvényű értelmiséginek és a posztreneszánsz (vagy inkább manierista) udvaroncnak. ÖSSZEÁLLÍTÁS A kiváló és sajnos tájainkon még ma sem eléggé ismert magyar származású író, Koestler Arthur Alvajárók dmú könyvében (melyben lényegében a csillagászat történetét foglalta össze az ókortól Newtonig) egy francia kifejezéssel él: grand-seig- neurnek nevezi Brahet, ami nagyurat vagy főnemest jelent, de átvitt értelemben bőkezű és nagystílű férfira is mondják, s jelen esetben mindkét értelemben joggal használható. Mert a Brahe család tagjai mind Dániában, mind Svédországban jelentős tisztségeket viseltek. Hősünk édesapja, Otto Brahe történetesen Heisingborg kormányzója volt, Joergen nevű nagybácsija pedig jelentős földbirtokok ura és a dán flotta főparancsnoka. Őszintén szólva nem egyszerű feladat eligazodni az akkori dániai jogrendben, s maguk a dán ifjak is, ha jogi tanulmányokra adták a fejüket, nem a koppenhágai egyetemen igyekeztek elmélyedni a témában, hanem valamelyik németországi universitáson, ahol kiváló jogtudorok egész csapata oktatott. Mindezt azért hoztam szóba, mivel Tycho de Brahe édesapja és Joergen nagybácsi szerződést kötött arról (s az ilyesmi Dániában bevett szokás lehetett), hogy Otto megszületendő gyermekét, mivel saját utóda nem lévén, örökbe fogadja, aki majd tetemes vagyonát is örökli. Otto Brahenek már volt néhány lánya (összesen 10 gyermeket - 5 leányt és 5 fiút - nemzett), s az orvosok szerint felesége ikreket várt, ezért beleegyezett az ajánlatba, ám amikor 1546. december 14- én megszületett első fia, Tyge (dánul így nevezték Tychót), ikertestvére pedig holtan jött a világra, a legszívesebben semmissé nyilvánította volna a megállapodást, s egyre halogatta a kisfiú átadását. Joergen azonban katonaember volt, s amikor Otto fivérét a kötelesség elszólította otthonról, egyszerűen elvitte a gyermeket, még az édesanya rimán- kodásai sem tudták meglágyítani a szívét. Ne gondoljuk azonban, hogy a kis Tyge rossz helyre került. A gazdag és a maga korában igen műveltnek is számító altengemagy nagy súlyt helyezett a fiúcska rangjához méltó neveltetésére, és a legjobb tanárokat fogadta fel mellé, hogy betűvetésre, irodalomra, ógörögre, latinra, matematikára és zenére oktassák. A nagybácsinak komoly tervei voltak vele: előkelő királyi hivatalnokot vagy diplomatát szeretett volna faragni belőle, így Tycho de Brahe még 13 éves sem volt, amikor beiratkozott a koppenhágai egyetemre. Joergen Brahe admirális azonban aligha sejthette, hogy egy részleges napfogyatkozás egyszer és mindenkorra keresztülhúzza terveit. A14 éves Tygét ugyanis szinte elkápráztatta az a tény, hogy egy csillagászati táblázat megjósolta az 1560-as napfogyatkozás időpontját. Módfelett izgatta, miként lehet az égitestek mozgását mérni és pályájukat előre kiszámítani. Ettől kezdve egyebet sem akart, mint asztronómiával foglalkozni, s azonmód megvette az összes fellelhető csillagászati könyvet, beleértve a nagy ókori csillagász, Ptolemaiosz minden munkáját. A koppenhágai egyetemen eltöltött három esztendő után Joergen nagybácsi jogi stúdiumokra Lipcsébe küldte a tehetséges fiatalembert, de egy magántanárt is adott mellé, Anders Sörensen Vedel személyében, akinek leginkább az volt a feladata, hogy a hebehurgya Tygvét minél távolabb tartsa az asztronómiától. Ez egyáltalán nem sikerült neki, sőt a végén már ő maga is buzdította a gondjaira bízott ifjút. Ebben talán az is szerepet játszhatott, hogy Joergen Brahe váratlanul meghalt: súlyos tüdőgyulladást kapott, amikor a véletlenül tengerbe zuhant dán király után vetette magát. II. Frigyest ugyan sikerült kimentenie, de ő néhány hét múlva kiszenvedett. Tygét most már semmi és senki nem kényszeríthette arra, hogy ne a számára legkedvesebb tárggyal foglalkozzon. Vásárolt magának egy kis éggömböt, amely a legfontosabb csillagképek neveit tüntette fel, s folyamatosan tanulmányozni kezdte a csillagos eget is. Közben több egyetemet is felkeresett: megfordult Rostockban, Wit- tenbergben, Bázelben és Augs- burgban is. Persze eközben a szórakozásra és a kocsmázásra is jutott ideje, s egy alkalommal - ez Rostockban történt - olyan heves szóváltásba került barátjával, hogy párbaj lett a dologból. A dueÚum bohózatba illő módon ért véget: Tycho de Brahenak levágták az orrát. A két ellenfél erre megbékélt egymással és életük végéig jó barátok maradtak. Brahe ezüst-arany ötvözetből egy orrprotézist csináltatott magának, s ezt mindenkinek büszkén mutogatta. Állandóan egy kis szelencét is magánál tartott, amelyben ragasztó volt, arra az esetre, ha a protézis esetleg meglazul. Mint ez a híressé vált párbaj is mutatja, Brahe szenvedélyes ember volt, s egyáltalán nem törődött a konvenciókkal sem. Egy alacsonyabb rangú nővel kötötte össze az életét, akitől számos gyermeke született, de csak élete vége felé, már Prágában vette el feleségül. Egyetemi tanulmányait befejezve végül a királytól birtokba kapott Hven szigetén telepedett le (1576- ban) és a kincstár hathatós támogatásával felépítette európai hírűvé vált csillagászati obszervatóriumát - Uraniborgot. II. Frigyes így szerette volna meghálálni Joergen nagybácsi önfeláldozását. A korabeli metszetek alapján képet alkothatunk erről az épületről, amelyet Koestler igen szellemesen a Palazzo Vecchio és a Kreml sajátos keverékének nevez. Brahe később egy másik obszervatóriumot is építtetett - ez volt Starborg -, amely teljesen a föld alatt volt, csak a gömbölyű tető emelkedett ki. Ezekben a különös épületekben a maga tervezte csillagászati műszerek mellett bonyolult hírközlő rendszert is elhelyezett, amely révén még a legtávolabbi zugból is magához rendelhette bármelyik segédjét. A Varázsló szigetének is nevezett Hvenre gyakran érkeztek előkelő vendégek. II. Frigyes olykor egész udvarával kivonult Uraniborgba, s megfordult ott VII. Jakab, Skócia királya is. Amíg pártfogója, n. Frigyes élt, addig volt elég pénz a kutatásokra és a különböző hóbortokra is, de 1588-ban a dán uralkodó a másvilágra költözött, s kiskorú fia, IV. Keresztély helyett az ország ügyeit egy négytagú régens- tanács irányította, amely megelégelte Brahe túlzott költekezését, és egyre arrogánsabb viselkedését. Szinte naponta érkeztek a panaszok Hvenről, ahol Brahe önkényúrként viselkedett és ha valakire megneheztelt, megalázó büntetést szabott ki rá. A király leveleire is pökhendi módon válaszolt, így nem csoda, hogy lassan betelt a pohár és Tycho de Brahenek 1596-ban távoznia kellett. Hosszas egyeztetés után végül Prágában, II. Rudolf császár udvarában telepedett le 1599-ben, a magára hagyott Urinoborgot pedig a feldühödött parasztok lerombolták. Uraniborg - a korabeli metszetek alapján képet alkothatunk erről az épületről, amelyet Koestler igen szellemesen a Palazzo Vecchio és a Kreml sajátos keverékének nevez. BRAHE VILÁGKÉPE Brahe volt az utolsó a nagy csillagász, aki megfigyelései során nem használt távcsövet. Galilei csak 8 évvel Brahe halála után szerkesztette meg az első csillagászati reffaktort, így számos olyan tényről fogalma sem lehetett, amely talán gyökeres szemléletváltásra késztethette volna. Mert el kell mondani, hogy Brahe, aki 3 évvel azután született, hogy megjelent Kopernikusz forradalmi jelentőségű csillagászati műve, a De Revolutionibus, nem vált a nagy lengyel tudós követőjévé, és elutasította a heliocentrikus rendszert. Lehet, ebben az egyházi tanítás is szerepet játszott, de leginkább azok a mérési adatok, amelyeket az egyes bolygók, mindenekelőtt a Mars mozgásával kapcsolatosan összegyűjtött. Tycho de Brahe visszahelyezte a nyugalomban lévő Földet a Világmindenség középpontjába, amely körül azonban csak a Hold és a Nap keringett, míg a többi bolygóról feltételezte, a - Nap körül mozognak és a csillaggal együtt kerülik meg a Földet. A kopernikuszi rendszerhez viszonyítva ez nyilvánvaló visszalépést jelentett, de meg kell jegyezni, hogy Kopernikusz nem sokat törődött a pályaadatok pontosságával. Brahe jelentősége elsősorban abban áll, hogy a lehető legpontosabb mérésekre törekedett, így adatait a helyére lépő Johannes Kepler hasznosítani tudta a- zoknak a törvényeknek a megfogalmazásakor, amelyek segítségével leírta a bolygók Nap körüli mozgását. Brahe műszereit az 1598-ban megjelent Astronomiae instauratae mechanica című munkájában vehetjük szemügyre, de számos darab még ma is megtalálható a Prágában őrzött gyűjteményekben. Ezek az asztrolábiumok, armirális szférák, szextánsok és kvadránsok voltak azok az eszközök, amelyekre a csillagászok hagyatkozhattak, na és persze a szemükre. Brahenak kitűnő volt a látása, így talán nem is véletlen, hogy 1572. november 11-én ő észlelete először a Cassiopeia csillagképben azt az új fénylő pontot, amelyről utóbb kiderült, hogy egy nova volt. Ennek az égitestnek a felbukkanása elgondolkoztatta Brahét, hiszen addig úgy hitték, hogy az idők végezetéig az égbolt kárpitján semmi sem változhat. Most meg felragyogott egy csillag, amelynek semmi keresnivalója ott. A novát másfél éven át látni lehetett, s olyan fényes volt, hogy a beszámolók szerint még árnyékot is vetett. Tycho de Brahe az új csillagról egy terjedelmes könyvet írt, amely 1573-ban jelent meg. Három évtizeddel később, 1604-ben egy következő, kevésbé fényes novát Keplernek is sikerült megfigyelnie a Kígyótartó csillagképben: Brahe néhány üstökös megfigyeléséről is beszámolt, ezek közül az 1577- ben megpillantott és tanulmányozott objektum volt a leglátványosabb. Ä dán csillagász kimutatta, hogy ezek az égitestek nem a föld légkörének felső szférájában keletkeznek, hanem a Holdnál is távolabb mozognak, tehát a Világegyetem messzi térségeiből látogatnak meg bennünket. Az oldalt írta Lacza Tihamér Tycho de Brahe kezdettől fogva tudta, hogy számíthat a német tudósra, aki 1600 januárjában érkezett meg Prágába Johannes Kepler kapta meg a kéziratokat VISSZAPILLANTÓ Sajátos fintora a sorsnak, hogy egy katolikus uralkodó udvarának két protestáns tudós jelenléte adott igazi rangot. II. Rudolf császár alighanem a töröktől való félelmében döntött úgy, hogy Bécsből Prágába helyezi át udvarát, s noha az utókor meglehetősen negatívan ítéli meg ténykedését, sőt akadnak történészek, akik egyenesen őrültnek tartják, egy dolgot aligha lehet elvitatni tőle: Prágát igazi világvárossá tette, amely vonzotta a szellem embereit, s persze a szélhámosokat is, akik az uralkodót azzal hitegették, hogy ismerik a bölcsek kövének vagy éppen az aranycsinálásnak a titkát. Tycho de Brahe, bár dicstelenül távozott hazájából, elég jó ajánlóleveleket kapott, így a császár lelkesen támogatta prágai letelepedését, sőt a cseh fővárostól mintegy 35 kilométernyire, Benátkyban egy szép kastélyt is ajándékozott neki, ahová fokozatosan megérkeztek az Uraniborgban leszerelt műszerek és berendezések is. Hajdani segédei azonban nem követték szeszélyes urukat, így Brahe kénytelen volt új embereket keresni. Kapóra jött, hogy egy bizonyos Johannes Kepler, valahonnan Stájerországból, elküldte neki 1596-ban megjelent művét, a Mysterium Cosmographi- cumot, amelyben matematikai és geometriai alapokon nyugvó világ- modellt próbált meg felépítem Platón szellemében a kopernikuszi rendszerhez igazítva. Brahe együttműködésre kérte fel Keplert, akinek egyébként is mehetnékje volt már a Jezsuita” Grazból, ahol tanárként kereste a kenyerét. Többszöri levélváltás után 1600 januáijában végül a német tudós is megérkezett Prágába, de csak néhány futó találkozásra nyűt alkalom, mert hol Brahenak, hol meg Keplernek kellett valamilyen ügyben elutaznia. Némelyek eléggé kiszínezik a két tudós kapcsolatát, pedig tulajdonképpen csak 1601 nyarán tudtak hosszabb időt egymás társaságában eltölteni. Tycho de Brahe kezdettől fogva tisztában volt Kepler képességeivel, és nem véletlen, hogy végrendeletében minden számítását és feljegyzését rá testálta. Emiatt szinte vérre menő pörösködés támadt Kepler és Brahe gyerekei között, végül mégis Kepler kapta meg a nagy értékű kéziratokat, amelyekre érthetően nagyon fájt a foga. Szeme gyenge volt, a pontos mérésekre és megfigyelésekre alkalmatlan. Viszont a matematikában otthonosan mozgott (a matematikai analízis egyik előfutárának is tartják), s tisztában volt azzal, hogy a Brahe megfigyelései és adatai nyomán meg tudja határozni a bolygók pályáját és valódi mozgását. Már szó volt róla, hogy különösen a Marsra vonatkozó adatok jelentettek nagy segítséget számára. - így elmondható, hogy Tycho de Brahe életműve bizonyos értelemben Kepler munkásságában öltött új alakot. A két tudós kapcsolatát Brahe váratlan halála tette olyan kurtává. 1601. október 13-án az udvari csillagász egy előkelő prágai úrnál járt vendégségben, s a korabeli pletykák szerint elég sok sört is elfogyasztott. Szívesen könnyített volna magán, de amíg a házigazda nem állt fel a helyéről, addig nem lett volna ildomos távozni az asztaltól. így visszatartotta a felgyülemlett folyadékot, amely állítólag megrepesztette a húgyhólyagját. A szerencsétlen tudós állapota ezt Brahe és Kepler csak 1601 nyarán tudott hosszabb időt egymás társaságában eltölteni követően gyorsan romlott és 11 nap múlva meghalt. Nagy pompával helyezték örök nyugalomra a Tyn székesegyházban, sírjára idővel egy róla mintázott egészalakos dombormű is került. Amikor háromszáz évvel később, 1901-ben egy helyreállítási munka során koporsóját felnyitották, maradványait igen jó állapotban találták, de nevezetes orrprotézisének nyoma veszett.
