Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

2001-11-19 / 265. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 19. Gazdaság és fogyasztók fi A maastrichti szerződés és a Dublinban elfogadott stabilitási paktum betartása a garancia az euró értékállóságára Stabil pénz lesz-e az euró? Az Unió pénznemei közül számosnak búcsút inthetünk (Archívum) A közös európai valuta sta­bilitása mindenekelőtt az Európai Központi Bank mo­netáris politikájának, vala­mint az eurozóna-tagorszá- gok költségvetési politikájá­nak a függvénye. GÁL ZSOLT 2002. január elsejétől az Európai Unió 12 tagországában az új, közös fizetőeszköz, az euró fizikai valósá­gában is felváltja az eddig használt nemzeti pénznemeket. Ennek fé­nyében jogosan merül fel a kérdés, mi fogja a jövőben garantálni a több százmillió európai polgár által maj­dan használt közös pénz értékálló­ságát. Először is az Európai Közpon­ti Bank (ECB) pénzügyi politikája. A frankfurti székhelyű ECB kétféle­képpen őrködik a pénz stabilitásán. A kezében van a pénzkibocsájtás és a kamatpolitika szabályozása. A for­galomban lévő pénz mennyiségét az ECB határozza meg. A moneta- rista gazdasági elmélet szerint egy nemzeti bank úgy akadályozhatja meg a pénz értékvesztését, hogy csak annyival növeli a pénzkibocsáj- tást, amennyivel az adott ország nemzeti terméke növekszik. Ha te­hát az Európai Központi Bank csak annyival több eurót enged forga­lomba, amennyi az eurozóna 12 tagországának átlagos gazdasági növekedése, akkor megakadályoz­hatja a jelentősebb inflációt. Ilyen monetáris politikát folytatott koráb­ban a német Bundesbank, és ennek gyakorlati eredménye a német már­ka hosszú évtizedeken át tartó stabi­litása volt. Az ECB szabályozza az Európai Monetáris Unió (vagyis a pénzügyi unió 12 tagországának) irányadó kamatlábait is. Ha a frank­furti bankárok úgy látják, hogy az eurozónában a kormányok, a válla­latok és/vagy a lakosok túl sok pénzt költenek, akár annak árán is, hogy hiteleket vesznek fel, és ez a nagy költekezés felhajthatja az ára­kat (inflációhoz vezethet), akkor at­tól félnek, hogy a gazdaság „túlfűtötté” válik. Ennek megakadá­lyozása érdekében felemelhetik a jegybanki alapkamatokat. így köz­vetve felemelik a kereskedelmi ban­kok és a pénzpiacok által kínált hite­lek kamatait. Márpedig, ha a köl­csönök kamata nő, akkor keveseb­ben állnak sorba értük, csökken a költekezés és az inflációs nyomás, az ECB ezzel „lehűtötte” a gazdasá­got. Ellenkező esetben, ha nem fe­nyeget árnövekedés, a gazdaság vi­szont egy helyben topog, akkor az ECB kamatokat csökkenthet, s így lökést adhat a növekedésnek. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ECB elsődleges célja az infláció kordá­ban tartása, és nem a gazdasági nö­vekedés serkentése. Deklaráltan a pénzromlás 2% alá szorítása a cél. így nem meglepő, hogy Wim Dui­senberg, az ECB elnöke, az elmúlt hónapokban makacsul ellenállt az európai kormányok kamatcsökken­tési felhívásainak. A kormányok vé­leménye az volt, hogy az európai gazdaság gyengélkedik és könnyen recesszióba süllyedhet, ha az ECB nem csökkenti a kamatokat. Dui­senberg ellenben arra figyelmezte­tett, hogy bár a gazdasági növeke­dés üteme tényleg alacsony (1-2%), de az infláció (főként a magas olajá­rak, tehát egy külső ársokk hatásá­ra) 3%-hoz közelítget, így szó sem lehet a kamatcsökkentésről. Az ECB ez évben mindössze kétszer mérsé­kelte a kamatokat, egyszer 0,25, másodszor - az amerikai terrortá­madások hatására - 0,5%-kal. (így Deklaráltan a pénz­romlás 2 százalék alá szorítása a cél. alakult ki a jelenlegi 3,75%-os ka- matszint.) Ebből két dologra lehet következtetni: 1. Az ECB mindená­ron őrködik az infláció féken tartá­sán, és nem hajlandó jelentős ka­matcsökkentésre, míg el nem hárul az inflációs veszély. 2. Ha az euró­pai gazdaság növekedését komoly veszély fenyegeti, és az infláció nem túl magas, akkor az ECB hajlandó gyorsan lépni a gazdaságélénkítés érdekében. Mivel az Európai Köz­ponti Bank kezében jelentős hata­lom összpontosul, ezért nagyon fontos a politikától való független­sége. A pártok és politikusok egy ré­sze ugyanis ellenállhatatlan készte­tést érez, hogy (tekintet nélkül a hosszú távú gazdasági következmé­nyekre) állandóan olcsó hitelekkel és növekvő pénzkibocsájtással jutal­mazzák a választókat, némi várható többletszavazat reményében. Nos, az ECB döntéshozatala csakis a bankárokból álló vezetéstől függ, abba sem az EU intézményei, sem a tagállamok kormányai nem szólhat­nak bele. Az euró stabilitása az ECB mellett az eurozóna országainak költségvetési politikájától is függ. Ha egy kormány állandóan többet költ, mint amennyit az adókból be­szed, és ezért adósságokba veri ma­gát, akkor könnyen alááshalja a gazdaságába vetett bizalmat, s így végső soron a pénzneme erősségét is. Másképpen fogalmazva: a frank­furti bankárok bármilyen szigorú monetáris politikája eredménytelen lehet, ha az ügyeletes kormányok hazárdjátékot csinálnak a költség- vetésből. Ennek megadályozására szolgál az 1996-ban Dublinban elfo­gadott Stabilitási Paktum. Ebben az EU-tagországok megállapodtak, hogy a továbbiakban sem fogják túl­lépni a még Maastrichtban, csatla­kozási küszöbként megszabott 3%- os költségvetési hiányt. Az eurozóna államaiban a közszféra kiadásainak hiánya csak akkor haladhatja meg a bruttó hazai össztermék (GDP) 3%- át, ha az adott ország súlyos gazda­sági visszaeséssel küzd (a GDP 2%- nál nagyobb mértékben csökken). Ilyenkor megalapozott a kivétel, minden egyéb esetben tilos. Ha va­lamelyik tagállam kormánya mégis megszegné a tilalmat, akkor könnyen megégetheti a kezét. Minél nagyobb mértékben megy a 3%- ban megszabott hiány föíé, annál nagyobb összeget kell letétbe he­lyeznie. Ha két éven belül megszün­teti a túlzott költségvetési hiányt, akkor a pénzt visszakapja, ha nem, akkor a letétbe helyezett teljes összeg menthetedenül elúszik. Ez­zel megakadályozható az állami túl­költekezés és a miatta fellépő eladó­sodás, ami megingathatná az euró stabilitását. Az Európai Unió közös költségvetése is „be van biztosítva”, hisz összege nem haladhatja meg a 15 tagország egyesített nemzeti ter­mékének 1,25%-át, és semmiféle hi­ányt sem tartalmazhat. Ha a tagor­szágok betartják a szűkre szabott költségvetési korlátokat és az ECB is következetesen folytaga szigorú monetáris politikáját, akkor minden esély megvan az euró stabilitására. Az euróról szóló sorozat következő részeiben azzal foglalkozunk, hogy az euró beveztése milyen előnyök­kel és hátrányokkal járhat az Euró­pai Unió és lakosai számára. A bankkártyás fizetést Szlovákiában a lakosság fele határozottan előnyösebbnek tartja a készpénzfizetésnél Közép-Európa Szilícium-völgye vagyunk MOLNÁR IVÁN Pozsony. A közép-európai bankkár­tyapiac Szilícium-völgye - így jelle­mezte nemrég Szlovákiát Ján Čamý, a Europay International csehországi és szlovákiai igazgató­ja, utalva az ország elmúlt időszak­ban elért eredményeire. Tény, hogy két évvel ezelőtt nálunk volt a csip- kártyák világpremierje a nemzetkö­zi átutalások terén, és az Europay múlt héten Európában először ná­lunk vezette be legújabb hitelkár­tyáját, a MasterCard Electronicot, ám hogy valóban a térség vezető bankkártyapiacává váljunk, ahhoz még rengeteg tennivalónk akad. Čamý optimizmusát épp a Europay International által elvégzett leg­újabb felmérés cáfolja. Eszerint a bankkártyák elterjedtsége, haszná­lata és a pénzügyek terén térsé­günkben Horvátország a legfejlet­tebb, őt követi Magyarország és Lengyelország. Szlovákia így csak a negyedik a sorban, bennünket a Cseh Köztársaság, valamint Orosz­ország és Ukrajna követ. A bankkár­tya-használat sajátosságait elemző felmérés a fent említett hét közép- kelet-európai ország lakosságának körében 800-800 fős, nem és élet­kor szerinti reprezentatív minta alapján készült el. Általában el­mondható, hogy bár a régióban az ATM-kártyák ismertsége szinte 100 százalékos, a lakosság nem ismeri pontosan a bankkártyák típusait. A második helyen a hitelkártyák áll­nak, míg a betéti kártya fogalmának ismertsége a régióban csak a har­madik helyen áll. A magyar köz­nyelv ráadásul minden kártyatípust „hitelkártyának” nevez. Ez a téves szóhasználat még a bankkártyák it­teni használata előtt terjedt el, hi­szen például Amerikában a bank­kártyák túlnyomó többsége valóban hitelkártya. Rendkívül jól ismertek ugyanakkor az Europay Internatio­nal bankkártya márkái a régióban. A felmérésben résztvevő országok kártyabirtokosai a bankkártyák leg­nagyobb előnyének szinte egyön­tetűen azt jelölték meg, hogy nincs szükség arra, hogy az ember kész­pénzt vigyen magával. Hátrányairól már megoszlanak a vélemények. A bankkártya használatát Magyaror­szágon a megkérdezettek csupán 26 százaléka tartja előnyösnek, annak ellenére, hogy nem kell külön díjat fizetni a banldcártyás vásárlásoknál. Lengyelországban 52%, Horvátor­szágban és Szlovákiában 49-49 szá­zalék tartja előnyösnek a kártyás fi­zetést. Az egyik legismertebb már­kát, a Maestrot Szlovákiában a kár­tyahasználók 74 százaléka ismeri, miközben ez az arány Magyarorszá­gon 42, Lengyelországban 60, Hor­vátországban 51 százalék. Az Euro- card/MasterCard és a MasterCard ismertsége nagyjából azonos a régi­óban, mintegy 35 százalék körüli. Néhány élelmiszer átlagos fogyasztói ára (kg, liter, darab) 46 hét Kerület Marha­hátszín Sertéscomb (csont nélkül) Sertés­oldalas Fagyasztott csirke aprólékkal Friss tojás Zacskós félzsíros tej Vaj (250 g) Köménymagos kenyér (1 kg-ig) Péksütemény (20 g-ig) Kristály­cukor Pozsony 179,00 188,00 105,00 76,00 2,80 17,00 ' 32,50 23,50 1,60 30,00 Nagyszombat 178,38 182,88 91,75 83,00 2,88 14,98 29,23 19,25 1,28 26,50 Trencsén 170,19 185,94 104,75 80,80 3,02 14,83 28,57 21,46 1,45 26,81 Nyitra 175,94 183,88 103,06 79,72 2,96 16,07 28,63 22,53 1,57 26,59 Besztercebánya 172,53 187,98 106,97 80,10 2,77 15,73 27,10 20,99 1,27 25,58 Zsolna 173,80 196,40 104,40 87,00 3,00 17,02 28,76 19,74 1,40 28,62 Kassa 194,24 200,44 107,94 79,62 2,56 15,38 25,18 22,32 1,46 26,99 Eperjes 174,06 191,45 100,93 77,92 2,89 14,88 27,82 21,91 1,54 27,09 Szlovákia 177,27 189,62 103,10 80,52 2,86 15,74 28,47 21,46 1,45 27,27 TANÁCSADÓ Vitánk a vállalkozóval N. B.: Ablakot rendeltünk a konyhába egy helyi vállalkozó­nál. Meglepetésünkre egy dur­va, formátlan ablakot kaptunk, amit ugyan nem akartunk át­venni, de végül mégis beszerel­te. Többszöri reklamálásunkra próbált ugyan a gyártó javítani rajta, de az ablakkal egyfolytá­ban problémák vannak: a szél befúj, az eső beesik rajta. Ho­gyan léphetnénk fel a vállalko­zóval szemben? BERNÁTH SZILVIA Az Önök esetében a Polgári Tör­vénykönyvnek (PT) a tárgynak megrendelésre történő legyártá­sával kapcsolatos rendelkezéseit kell figyelembe vermünk. Ezek kimondják, hogy a kivitelező fe­lel mindazokért a hibákért, me­lyek a megrendelő általi átvétel­kor felmerülnek, továbbá azo­kért a hibákért is, melyek a meg­rendelt tárgy átvétele után, a jó­tállási idő folyamán látnak nap­világot. A jótállási időt a törvény 6 hónapban állapítja meg. Amennyiben a jótállási idő folya­mán a tárgynak olyan hibája me­rül fel, amely eltávolítható, ak­kor a kivitelező azt köteles halS- déktalanul és bérmentve meg­tenni. Ha olyan hibáról van szó, amely nem távolítható el és amely a tárgy rendeltetésszerű használatát gátolja, akkor a PT 648. §-a második bekezdése ér­telmében a megrendelő a meg­kötött szerződést felbonthatja. Joga van erre abban az esetben is, ha a hibát az ismételt javítá­sok ellenére sem sikerül eltávolí­tani és a tárgy nem használható rendeltetésszerűen. Mivel az Önök esetében a hibák eltávolí­tására tett kísérletek láthatóan kudarcba fulladtak, nem eltávo­lítható hibáról van szó, vagyis Önöknek jogában áll a jótállási idő folyamán(!) a vállalkozó tu­domására hozni, hogy a vele kö­tött szerződést megszüntetik. A szerződés megszűnésével mind­két félnek vissza kell szolgáltat­nia mindazt, amit a szerződés alapján kaptak: a vállalkozónak a pénzt, Önöknek pedig az abla­kot kell visszaszolgáltatni. Jogu­kat a jótállási időn belül kell ér­vényesíteni, különben megszűnik. Ez után már csak a vállalkozóval szembeni kártérí­tési követelés jöhet számításba. Ezzel kapcsolatban az elévülési idő két év. A kárt okozó személy a tényleges kár megtérítésére kö­telezhető, melyet azonban konk­rét és pontos adatokkal kell alá­támasztani. A szerző a Csekes, Világi, Drgonec és Társai ügyvédi iroda munkatársa GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK Becsvágyó európai uniós célok Bécs. Az Európai Unió jelenleg azt tekinti fő célnak, hogy (Cip­rus és Málta mellett) egyszerre nyolc közép-kelet-európai or­szágot vegyen fel, s ha kimon­dottan nem is szerepel a jelen­tésben, úgy tűnik, hogy az időpont háttérbe szorult. Ebben az esetben azonban igen nehéz lesz tartani a 2004-es határidőt - ezt a következtetést vonták le az Európai Unió múlt héten kia­dottjelentéséből a bécsi Nem­zetközi Gazdasági Összehason­lítások Intézetének (WIIW) sza­kértői. Az intézet szerint a tíz ország egyidejű felvétele és a 2004-es dátum együtt túl becs­vágyó célnak látszik. (MTI) Terror után jön a recesszió Washington. Az Egyesült Álla­mok a szeptember 11-i terrortá­madások miatt süllyedt végül recesszióba, de ez a helyzet nem lesz súlyos és hosszan tar­tó. Ezen véleményüket hangoz­tatták a Vállalati Közgazdászok Amerikai Szövetségének (NA­BE) tagjai. Szerintük az ameri­kai GDP 2 százalékkal is csök­kenhet az év utolsó negyedé­ben, a stabil növekedés ugyan­akkor már 2002. első negyedé­ben beköszönhet. (MTI) Váratlanul erős autóeladások Brüsszel. Az ítéletnapi jóslatokra rácáfolva váratlanul erős volt ok­tóberben az új autók értékesítése Nyugat-Európában. A konjunktú­ra hőmérőjének számító autópia­con októberben 1 205 924 új au­tó kelt el, 8,3 százalékkal több, mint tavaly októberben. (MTI) Biztatóan alakul az olasz GDP-adat Róma. Olaszországban még tart a szűk esztendő, de a szo­rultság enyhülni látszik: a har­madik negyedévben 0,2 száza­lékos volt a bruttó gazdasági növekedés (GDP) a második negyedévhez képest. A máso­dik negyedévben stagnált az olasz gazdaság. A harmadik negyedévi eredmény arra vall, hogy sikerül elkerülni a re­cessziót. (MTI) Az IMF a gazdasági növekedésről Washington. Újabb mérsékel­tebb előrejelzést adott ki a vi­lággazdaság alakulásáról a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Az ez alkalommal 2,4 szá­zalékosra jelzett növekedési prognózisa ismét alacsonyabb (0,2 százalékkal), mint amit a nemzetközi szervezet eddig 2001-re közzétett. Az IMF most már a jövő évre is ilyen növekedést jövendöl a világ- gazdaságnak. (MTI) Kedvezőtlen kilátások. Frankfurt. A nyugat-európai gazdaság állapotára vonatkozó adatok továbbra sem lesznek kedvezőek az idén, a tartós fel­lendülés csak a jövő év dereka felé várható, de 2002-ben az inflációs ráta az euróövezet- ben 2% alá is kerülhet. Egye­bek között ezeket a megállapí­tásokat tartalmazza az Euró­pai Központi Bank havi értéke­lése a gazdasági kilátásokról. Utóbbi jóslatát arra alapozza, hogy az energiaárak mélyen vannak, hasonlóan a fogyasz­tás szintjéhez. (MTI) VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben 2001. november 19-én a Szlovák Nemzeti Bank árfolyamai alapján Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 42,813 Magvar forint (100) 17,018 Angol font 69,308 Német márka 21,890 Cseh korona 1,286 Olasz líra (1000) 22,111 Francia frank 6,527 Osztrák schilling 3,111 Japán jen (100) 39,524 Spanyol peseta (100) 25,731 Kanadai dollár 30,438 Sváici frank 29,159 Lengyel zloty 11,603 USA-dollár 48,401

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents