Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-19 / 265. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 19. KOMMENTÁR Kétszer - Komáromban SZILVÁSSY JÓZSEF Újságírói ténykedésem során kétszer láttam zsúfolásig megtelve a komáromi sportcsarnokot. Először nyolc esztendővel ezelőtt, amikor a szlovákiai magyarság politikai és civil szerveződéseinek képviselői azonosságtudatunk védelmében sereglettek össze, s megmaradásunk, boldogulásunk alapvető feltételeként az önkormányzatiság elvének valóra váltását tűzték ki célul. A mečiari kormány- koalíció akkor tudatos szereposztást hajtott végre: anyanyelvűnkre, iskoláinkra a Szlovák Nemzeti Párt tört, a HZDS héjái pedig fillérekért kebelezték be a dél-szlovákiai földek és ipari üzemek nem kis részét, méghozzá néhány gyászmagyar buzgólkodásával, akik ezekből a koncokból teremtették meg máig tartó jólétüket. Szerdán újra megtelt a létesítmény. Ezúttal kevesebb keserűség, több öröm, tettrekészség érződött a hivatalos program és a baráti beszélgetések során. Okkal, hiszen elsősorban a Magyar Koalíció Pártja önmérsékletének, ugyanakkor határozott politizálásának köszönhetően a közigazgatási reform Szlovákiában is - még ha nyögvenyelősen és sokfajta megalkuvás árán is - megkezdődik. Tény, hogy a szlovák nacionalisták és a központi államhatalomhoz tíz körömmel ragaszkodók a pozsonyi törvényhozás látszatdemokratáinak segédletével keresztülhajszolták a nyolcmegyés modellt, amellyel azonban nemcsak magyar nemzeti közösségünket sújtják, hanem a szepességi, a zempléni és más térségek szlovákjait, végső soron pedig a természetes szlovákiai tájegységek érdekeit. Erre majd egyszer, talán nemsokára, rádöbbennek a szlovák döntéshozók is. Most azonban nem a meditálás és a sopánkodás napjait éljük. Itt és most az a lényeg, hogy a megyei önkormányzatok létrejöttével mégiscsak megkezdődik az államhatalom mindehatóságá- nak a megnyirbálása. Ha mi is úgy akarjuk és mindannyian elmegyünk szavazni, december 1-jén. És azokra a magyar jelöltekre voksolunk, akik szakmai rátermettségükkel és erkölcsi hitelükkel képesek lesznek megakadályozni, hogy ne válhasson valóra bizonyos szlovák politikai erők nyolc, valójában azonban több mint nyolcvan esztendős ármánykodása: ne tudják sem csellel, sem erőszakkal elvenni tőlünk szellemi és anyagi értékeinket. S akkor, talán már harmadszorra, lesz még örömünnep Komáromban. S nemcsak ott, hanem a gömöri, a nógrádi, a bodrogközi és a többségében vagy teljesen szlovákok lakta régiókban is. Félig-meddig szocdem TÓTH MIHÁLY Az SDĽ korszerűséget igénylő drukkerei számára mindig is nyilvánvaló volt, miben rejlett a rendszerváltást követő pártvezetés legnagyobb deficitje. Figyelmen kívül hagyta, hogy modern szociáldemokrata párt nem hanyagolhat el két feladatot: a munkavállalók maga mögé állítását és az értelmiség megnyerését. Akkor, Peter Weiss leváltásakor karizmatikus baloldali vezetőre vártunk. Ehelyett a sűrű ködből előbukkant Jozef Migaš. Az események megmutatták, mennyire karizmatikus... A szombati kongresszuson pártelnökké választott Pavel Koncoš nem ködből bukkant elő, hanem nagyon is reflektrofényben álló területről. Szándékairól nem sokat tudunk, Migaštól eltérően azonban remélhetően felismerte, egy magát baloldalinak állító pártnak nem lehet büntetlenül segédkeznie jobboldali hatalomgyakorláshoz. Persze, mindent meg lehet ideologizálni, bársonyszékben ülve terjedelmes tanulmányt lehet írni például arról, miért szavazták meg az SDL képviselői is a Munka Törvénykönyv egyértelműen munkásellenes rendelkezéseit. De az ilyennek ára van. Őfelsége a munkásosztály benyújtotta a számlát: ha ma lennének választások, kutyavacsorája lenne az SDĽ törvényhozásba jutása. Most az a kérdés, képes lesz-e Koncoš nem akármilyen baloldali, hanem korszerű baloldali (értsd ezen: szociáldemokrata) nyomvonalra állítani az SDĽ szekerét. Az 1990 óta kormányzó összes garnitúra bűne, hogy a munkavállalók legalább fele nosztalgiázva gondol vissza a kommunizmusra. Ennek következményeit azonban az SDĽ viseli. Ha nem lennék tisztában a pártstruktúra kiszámíthatatlanságában rejlő veszéllyel, akár még kárörvendhetnék is ezen. így viszont csak szurkolni tudok Kon- cošnak, hogy sikerüljön korszerűvé alakítania az SDI’,-t, sikerüljön potenciális választóival elhitetni, hogy a bolsevizmus nem tetszhalott, hanem kimúlt, és minden nosztalgiázás futóhomokra épül. Talán nem ilyen tanácsot kellene ma adni az SDĽ új elnökének, ha Weiss és Migaš csapata legalább fele akkora eltökéltséggel munkálkodott volna a baloldali tábor bolsevizmus utáni korszerűsítésén, mint annak idején Gottwaldék tették ellenkező irányban. A visegrádi országcsoport rendszerváltó igyekezetének egyik meghökkentő vonása, hogy itt azokban a társadalmakban legstabilabbak a gazdasági és a politikai viszonyok, amelyekben a baloldal, akár potenciálisan, akár ténylegesen, a meghatározó tényezők egyike. Nem akármilyen baloldalról van szó, hanem szociáldemokratáról. Az SDĽ még csak félig-meddig minősíthető ilyennek. JEGYZET sokat, de főként az elbirtokló „elvtársi jéerdéslobbit”, melynek tagjai arról ismerszenek meg, hogy pártgyűlésen éppúgy fel lehet őket ismerni, mint bárhol máshol - ránézésre. Továbbgondolva Koncoš gondolatát: az SDL-tagság azé, aki nem műveli meg. (Megint csak utólag jöttem rá, hogy magamra nézve minő veszélyest írtam megint, nem tanulva az öreg Lombroso mester hibájából. Az olasz pszichológus és bűnügyi szakértő elmélete szerint a „bűnöző típust” alkati jegyei, külsője alapján is meg lehet ismerni, Lombroso-arca van. A háládan utókor ebből következtetve Holop-arcúnak bélyegzi majd a földhözragadt jéerdéslobbit. Jaj, szegény fejemnek!) Aki megműveli HOLOP ZSOLT Ki hitte volna, hogy egy kommunista, Pavel Koncoš lesz a Szlovák Kommunista Párt sírásója? A KSS ezután lehúzhatja a rolót és padlót foghat, háromszázalékos támogatottsága elillan, mind felszívja az SDĽ vörös begye. Mert ugyan ki mást tudna megszólítani a baloldal új elnöke? Én most csak egy nyilatkozatát idézném, a nevesíteden földekkel kapcsolatban. „A föld olyan, mint a nő: azé, aki megműveli” - nyugtatta meg mezőgazdasági miniszterként a nőket és a földtulajdonoJátsszuk újra - papírgumibottal. Csehországban évről évre így is emlékeznek a bársonyosra, de aztán rendőr és tüntető békés egyetértésben megy sörre. (ČTK-felvétel) TALLÓZÓ COTIDIANUL Eltérő módon értékelte a román sajtó Adrian Nastase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénteki bukaresti megbeszélését. A Cotidianul úgy vélte, hogy „hallgatólagos kompromisszum” született. A magyar miniszterelnök, bár nyíltan nem ismerte el, elfogadta, hogy tárgyalnia kell azokról a román fenntartásokról, amelyek szerint a határon túli magyaroknak Magyarországon nyújtott gazdasági és szociális kedvezmények diszkriminatív jellegűek. „Diplomáciai körökben” olyan megoldási lehetőségről beszélnek, amely szerint a törvény szövegét ugyan nem módosítanák, de a munka- vállalás lehetőségére vonatkozó részt külön kétoldalú megállapodás rendezné olyan értelemben, hogy a román állampolgárok korlátlan számban vállalhatnak ideiglenes munkát Magyarországon. A Curierul National szerint csalódást okozott a megbeszélés, a Na- tase- Orbán találkozó „a semmit- mondás művészetét” mutatta be. A két miniszterelnök feltehetően az újabb tárgyalásokra való tekintettel úgy döntött, elkerülik a kényes kérdéseket, hogy ne kavarjanak indulatokat. Prága szerint nem jogosultak kárpótlásra a szudétanémetek, elkobzott vagyonuk a nácik okozta károkat kompenzálta Kárpótlást kérő kitelepítettek A csehországi német kisebbségnek nincs semmiféle jogi alapja, hogy kárpótlást kérjen Prágától a II. világháború után elkobzott vagyonáért. Lényegében erre az álláspontra jutott a cseh képviselőház petíciós bizottsága, amely a napokban megvitatta a csehországi németek egyik érdek- képviseleti szervezetének kárpótlási kérelmét. KOKES JÁNOS A Csehországi, Morvaországi és Sziléziai Németek Gyülekezete, amely egyike a két legfontosabb német érdekképviseleti szervezetnek Csehországban, a nyár folyamán fordult a cseh parlamenthez beadványával. Az ügy egyelőre a képviselőház petíciós bizottságában van, s a testület csak azután ad hivatalos választ a beadványra, miután a németek képviselőivel is találkozott - nyilatkozta Cyril Svoboda, a bizottság elnöke. Svoboda szerint a bizottság lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a német kisebbségnek nincs semmiféle jogi alapja a kárpótlásra. A cseh jogi és a politikai érvelés azon alapszik, hogy a szudétanémetek 1945 után elkobzott vagyona tulajdonképpen egyfajta kárpótlást jelentett azokért a károkért, amelyeket a náci rendszer okozott a cseheknek, s amelyeket máskülönben Németországnak kellett volna megfizetnie. A képviselő leszögezte, hogy a bizottság még foglalkozni fog a németek beadványával, s csak azután fogalmazza meg végleges álláspontját. A II. világháború után a szudétanémeteket és a magyarokat Eduard Beneš csehszlovák államfő dekrétumai alapján kollektív bűnösöknek nyilvánították, megfosztották állampolgárságuktól és minden vagyonukat elkobozták. Mintegy 3-3,5 millió németet Németországba és Ausztriába telepítettek ki a cseh hatóságok, míg a magyarok esetében ezt szerencsére nem sikerült véghezvinni. Az akkori Csehszlovákiában ennek következtében 120-130 ezerre csökkent a németek száma, míg a legfrissebb statisztikák alapján már csak mintegy 50-60 ezer német él Csehországban. A kárpótlási követelés ezeknek a németeknek a nevében lett megfogalmazva, tehát akiket, illetve akik elődeit Prága a háború után antifasisztának nyilvánított. A szudétanémet kérdés miatt évtizedeken keresztül hűvös volt a A kérdés miatt évtizedeken keresztül hűvös volt a cseh-német viszony. cseh-német viszony, s a háborús kárpótlás kérdése sem lett elrendezve. A beneši dekrétumokat Prága ugyan „már kihunytnak”, de továbbra is a cseh jogrend részének tekinti, s nem hajlandó őket semmisnek nyilvánítani. A cseh sajtóban és történelmi publikációkban azonban erősödnek a dekrétumokat és a németek kitelepítését bíráló hangok. A magyarok II. világháború utáni megpróbáltatásait azonban csak ritkán tárgyalja a cseh sajtó. Szinte általános a vélemény, hogy a „magyar kérdés” Csehszlovákia kettéválása után minden tekintetben kizárólag Szlovákia ügye. A Csehországban maradt szudétanémetek bármiféle kárpótlását a legerélyesebben a baloldal ellenzi. A cseh kommunista párt szerint a német kisebbség beadványa nyílt provokáció, s ezzel nem a cseh parlamenthez, hanem a német Bundestaghoz kellene fordulniuk. Vojtech Filip kommunista képviselő elmondta: a német kisebbség beadványával csak akkor szabad komolyan foglalkozni Prágában, ha Csehország megnyitja a háborús kártérítések kérdését, s Berlintől követelni fogja a kártérítés összegét, ami szerinte 640 millió márka a háború utáni árfolyamon. A vallási parancsolat racionalista értelmezése tette lehetővé a tunéziai labdarúgók sikerét: elhalasztották a böjtöt Ramadán: a muzulmánok böjtjének ideje GALGÓCZI ISTVÁN A ramadán a muzulmánok szent böjti hónapja. Ilyenkor napkeltétől napnyugtáig a felnőtt és egészséges hívők nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, és tartózkodnak a nemi élettől. Napnyugta után a mozlimok követik a Korán utasítását: „A böjt éjjelén háljatok asszonyaitokkal, és egyetek, igyatok mindaddig, amíg a hajnal fehér szálját meg nem tudjátok különböztetni az éj feketéjétől!” Mohamed i. sz. 571-ben született a szaúd-arábiai Mekkában. A fiatalon megárvult fiút először a nagyapja, majd annak halála után a nagybátyja nevelte. A szegény árva pásztorként és karavánkísérőként dolgozott. Az utazások élményeiről azután sem mondott le, hogy házasságot kötött Khadídzsával, a gazdag kereskedő özvegyasszonnyal. A messzi tájakon keresztényekkel, zsidókkal, tűzimádókkal beszélgetett, és megismerte a távoli népek vallásait, a világról, az emberről, Istenről alkotott gondolatait. Az évek múlásával egyre jobban erősödött Mohamedben a tudat, hogy küldetésé van, és már csak idő kérdése, hogy a zsidók és keresztények Istene, aki megnyilatkozott Ádámnak, Ábrahámnak, Mózesnek, és Jézusnak, neki is megnyilvánuljon. „Amikor Mohamed negyvenéves volt, a ramadán hónap 17. napján megjelent neki Gábriel arkangyal. Ez hétfőn volt, a Mekka melletti Hí- rá barlangban. És mondá Gábriel:- Olvass és hirdess!- Nem tudok olvasni, analfabéta vagyok. Nem ismerem az írást és az olvasást. Ekkor az arkangyal úgy megszorította Mohamed nyakát, hogy majdnem megfulladt. Gábriel ismét felszólította a recitálásra. De Az imák a Nap járását követik, míg nyugaton böjtölnek, keleten már nem. Mohamed megint nemet mondott. És az arkangyal megint megszorította a nyakát. A harmadik eset után Mohamed megkérdezte:- Mit hirdessek?- Hirdesd, amit mondok! - válaszolta az arkangyal, és Mohmed hangosan elkezdte ismételni a szavait: Hirdesd Urad nevében. Aki teremtett. Vérrögből megteremtette az embert. Urad a Legnagylelkűbb, Aki az írótollal tanított. Megtanította az embereknek azt, amit nem tudott.” így lett a mekkai kereskedőből próféta, és így kezdődött el a Korán kinyilatkoztatásainak folyamata - a fent idézett szövegek a 96. fejezet kezdő sorai -, mely egészen Mohamed haláláig, 623-ig tartott. A ramadán az iszlám naptár küen- cedik hópnapja. Mivel a mozlimok a Hold alapján mérik az időt, ezért nem kötelező, hogy a böjt első napja szeptember elsejével kezdődjön. Az idén november 17. körül kezdődött az ünnep, és december közepén fejeződik be. A mindennapi imák a Nap járását követik, míg nyugaton böjtölnek, keleten már nem. A magyarországi mozlimok - hagyományosan - az egyiptomi „napnyugtához” igazodnak. Egyszer egy hívő megkérdezte Mohamedtől, a napi böjt végeztével előbb imádkozni kell-e vagy enni. Mohamed azt felelte, ha a böjtölő üres gyomorral megy a mecsetbe, akkor egész idő alatt azon jár majd az esze, mikor ehet. Viszont ha teli gyomorral végzi el az imáját, ami lebomlásokból és meghajlásokból áll, akkor nem zárható ki, hogy az étel visszajön. Ezért a próféta az arany középút példáját mutatta a híveinek. A prófétai hagyományoknak meg- feleően, napnyugta után a hívők isznak egy kis vizet, esznek pár szem datolyát, elvégzik a kötelező istentiszteletet, majd közösen - család, barátok, rokonok - asztalhoz ülnek. A böjti napokon a hitében erős, egészséges mozlim napkeltétől napnyugtáig nem eszik, nem iszik, nem dohányzik, és nem él nemi életet. Természetesen nem kell mindenkinek böjtölnie. Sőt, gyerekeknek, terhes asszonyoknak, betegeknek tilos az önmegtartóztatás, mert ezzel önmaguk testi épségét veszélyeztetnék. A nem böjtölő előtt több lehetőség is van. Vagy bepótolja a böjtöt később - betegsége elmúltával -, vagy adakozik egy mecsetnek, egy koldust etet, azaz kiváltja magát. Nem vétkezik az, aki valamilyen félreértés folytán, a napnyugta előtt kezd el enni, de bűn a böjt direkt meg nem tartása, megtörése. Burgiba, Tunézia exelnöke megtiltotta a böjtöt a buszvezetőknek, a pilótáknak, és minden olyan munkakörben dolgozónak, ahol a böjtölő a maga és mások életét veszélybe sodorhatja. A vallási parancsolatok racionalista értelmezése tette lehetővé Tunéziában, hogy az 1996. évi afrikai labdarúgó-bajnokságon második helyezést érjen el. Ugyanis a muzulmán csapatok közül ők vol tak az egyetlenek, akik az épp a baj nokság idejére eső böjtöt felfüggesz tették, és később pótolták be.
