Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-16 / 264. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 16. KOMMENTÁR Mérlegünk két tétele TÓTH MIHÁLY Amióta 1989 novemberének úgy második-harmadik évfordulóján már a derűlátók is sejteni kezdték, hogy ami következik, az nem lesz fájdalommentes, politikai ízlésének és szociális érzékenységének megfelelően számos nadrágos ember felpattant a maga vesszőparipájára, és - ontotta a magyarázatot. Ismerek kiválóan képzett vezető politikust, aki őszintébb pillanataiban hajlandó letenni a nagyesküt, hogy vétek volt visszacsinálni az államosítást. És ismerek ragyogó intellektusú miniszterelnök-helyettest, aki kidobott pénzként emlegette azt a 3 milliárdot, amely hivatalosan nyugdíjemelésre, nem hivatalosan nyomorenyhítésre fordíttatott. A két felfogás közötti „térségben” pedig ott vannak a kisvállalkozók tízezrei, a munkavállalók milliói, a munkanélküliek százezrei, az újgazdagok ezrei, a krőzusok tucatjai, a megélhetési politikusok ezrei. Modernizálnunk kellene, ügyelve, hogy közben emberek ne haljanak éhen. Nehéz akárcsak hozzávetőlegesen is megfogalmazni egy helyben topogásunk okait. Annyit azonban megtehetünk, hogy szemügyre vesszük, tettrekészség szempontjából milyen minőségű a társadalomépítés két főszereplője: a hazai kapitalista, illetve a munkavállaló. A rendszerváltást követően piedesztálra emelték a vagyon minél gyorsabb privatizálásának gondolatát. Ez nagyrészt meg is valósult. Mégsem érezhető 12 év után sem, hogy az új tulajdonosok tulajdonosként úgy viselkednek, ahogy, mondjuk, Hollandiában a kapitalisták kapitalistaként. A politikától függetlenül. Vagyonának megszerzésekor a mi privatizórünk politikafüggő volt, és az is maradt. Még mindig a politikai széljárást kénytelen figyelni. Vagyonának gyarapítása helyett gyakran a megmaradt morzsák átmentésével van elfoglalva. Fehér holló nálunk az olyan kapitalista, aki megengedheti magának, hogy sutba dobja a politikafüggőséget, és szuverén tulajdonosként viselkedjék. De a munkavállalók közül is kevesen mondhatják el, hogy megengedhetik maguknak az önérzeteskedést. Már önmagában az lenullázza a munkás, a hivatalnok, a mérnök, a tudós önérzetét, hogy tudja: félmillió munkanélküli van az 5 millió lakosú Szlovákiában. Ne csodálkozzunk azon, hogy a munkavállalók nem vonulnának ki tüntetni az állami munkahelyek privatizálásáért. A magáncégektől eltérően az államiaknál időnként még ki meri nyitni a száját az alkalmazott. Tizenkét év leltárának csak két tételére vetettünk pillantást. Sem a munkaadó, sem a munkavállaló helyzete nem olyan, ahogy azt 1989 őszén megálmodtuk. JEGYZET Honvédelmi bizalom DUSZA ISTVÁN Legalább harminc esztendeje nem volt közvetlen kapcsolatom a katonasággal, amiből bárki kitalálhatja, hogy valamikor „megúsztam” a kötelező katonai szolgálatot. Annál nagyobb volt a meglepetésem, hogy a minapi találkozásom a sereggel minden tekintetben a humánum és a tolerancia jegyében történt. Jó, tudom, ma is beszélnek rémtörténeteket újoncok felavatásáról, tisztesek agyament ötleteiről, amit persze nem egy újságíró orra előtt fognak tárgyalni. Hanem az mégiscsak megelégedettséggel töltött el, hogy első körben a védelmi minisztérium a lehető legtisztességesebben visszakérdezett személyi adataimra, miután drótpostán kértem felvüágosítást egy készülő riportom tárgyában. Ázon sem sokat morfondíroztak, hogy miután ötnapos átvételi határidővel, csütörtökön érkezett meg a válaszlevelük, s hétvégi kiszállásom miatt nem tudtam átvenni, miért kérem, hogy küldjék el újra. Elküldték. Köszönet érte. Az sem kevés szolgálatkészségre vall, hogy a minisztérium sajtóosztályának a dolgozója kétszer is felhívott, miután drótpostán érkezett kérésemet elintézte. Másnap egy vidéki helyőrség parancsnoka a rendelkezésemre állt. Bevallom: meghatódtam, mert késve érkeztem, de a parancsnok úr kért bocsánatot, hogy egy éppen folyó értekezlet okán megvárakoztatott. Gondolatban haptákba vágtam magamat. Ha emlékeim nem csalnak meg, akkor ilyentájt, 1989 őszén valami ilyenről álmodoztunk milliónyian. A legkeményebb erő - a hadsereg - vegye emberszámba az állampolgárt. Arról persze hosszasan lehetne töprengeni, hogy abban a vidéki helyőrségben a hazatakaradó megszálló szovjet csapatok után milyen életfeltételeket örököltek katonáink. Annyit röpke egy óra alatt is felfedeztem, hogy a tisztek gyerekei játszótér híján a kaszárnya bejáratának lejtős aszfaltján rollereznek. Életveszélyben. Egyes épületek pénz híján ugyanúgy omladoznak, mint amikor a szovjetek elhagyták őket. Ha nem is űrháború vívására alkalmas fegyvereket, de emberi körülményeket mégiscsak létre kellene hozni ott, ahol a maradék katonai erőnk még vegetál. Vegetál, mert amint megtudtam, már semmi sem bizonyos, csak a tisztaság és a lekoszlott bútorok. Legkevésbé az, hogy mi lesz a helyőrséggel. És akkor valami furcsa visszajátszásban Csehov Három nővérének befejező jelenetét hallottam, meg valami távoli katonazena- kart. Hát így vonulnak el a katonák. .. Nem Moszkvába, hanem Brüsszelbe... WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma + Mečiar most nagyon népszerű. A helyében én ezt jól kihasználnám, de nem saját érdekemben, hanem mások javára. Ferii ♦ Csak azt csinálta és fogja csinálni, amit ez a szerencséden szlovák politikai közeg igényel, illetve megended. Más kérdés, hogy hová jutott az ország az ő „tündöklése” alatt... Egyébként én úgy gondolom, hogy ő csak a saját gazdasági lobbicsoportjának bábuja, ergo: ha választások után a pártja győztes lesz is (ha valakik úgy döntenek!), akkor sem lesz kormányfő. Eseüeg újra megpályázza - sajnos, már töhb sikerrel - az államfői posztot. Okoska ♦ Egyetértek, Okoska! Elnökként kész szégyen lesz. Rá lesz gravírozva, hogy: Made in Slovakia. A társadalom birkatürelme hozza ki a „krém”-ből. Pimpőke A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Rémkép vagy jövőkép? (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ HOSPODÁRSKY DENNÍK Ha egy másik országban tenné ugyanezt a kormány, akkor ott forradalom robbanna ki - vélekedik Pavel Koncoš. Hozzáteszi viszont, hogy Szlovákiában hiányoznak a forradalmi hagyományok. Koncoš egyébként a Demokratikus Baloldal Pártjának egyik elnökjelöltje. Ezzel kapcsolatban közli: a párt járási szervezetei támogatják azokat a lépéseit, amelyeket földművelési miniszterként tett. Úgy véli, hozzájárult a kormány stabilizálásához. NÁRODNÁ OBRODA Pavel Koncošt támogatja a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöki tisztségéért induló harcban a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjának elnöke. Ivan Sak- tor szerint a földművelési miniszter elnökké választása segítene, mert ő tartja magát a párt szocialista vonalához. Koncoš ellenjelöltjének, Peter Weissnek a győzelme azonban szerinte rontaná a politikai szubjektum helyzetét. HÉTVÉG(R)E Űjrakáderek, borotvapamacsok Exkormányfőnk néppártja, a HZDS szürkítené a kormánypártok színes palettáját; a kevesebb több lenne, mondja Mečiar, aki NATO-barát- nak kiáltotta ki magát, de annyira azért mégsem akarnak eurokonform gyülekezet lenni, hogy elhatárolják magukat Lexáéktól. JUHÁSZ LÁSZLÓ Mečiar erősen kampányszagú pártfordulásába az is belefért, hogy kijelentette: ők aztán semmilyen nemzeti párttal nem szövetkeznének, legyen az valódi vagy ál. Az egykori szövetségesektől elfordulni nem okoz különösebb lelki traumát a Mečiar családban. A volt nagyvezír lányának egy héttel ezelőtti esküvőjén is az a Pavol Drapák gratulált a terebélyesedő családnak, akit nemrég még Magda kedveseként tartottak számon. Barátok közt ez csak így megy. „Itt van velem Oroszország nagy barátja” - mutatott a kísérete felé Moszkvában Rudolf Schuster államfő. Ő ugyan a közismerten Putyin-barát Robert Ficóra gondolt, csak azt nem vette észre, hogy a teremben ott van Duka Zólyomi Árpád is. Sajna, tárta szét a kezét Kukán külügyminiszter, Schustemek sem jöhet össze mindig minden. Kíváncsi vagyok, Fico George Robertsonnak is megemlí- tette-e ruszofil hajlamait, merthogy annak idején állítólag a NATO-főtit- kárra igen jó benyomást tett. Ha a szeptemberi terrortámadások óta közeledett is egymáshoz Moszkva és Washington, Putyinék továbbra is ellenzik a NATO bővítését. Reméljük, Brüsszel nem ismeri „a barátom ellensége” kezdetű mondást. Megkezdődött a választási kampány, december elsején dönthetünk, ki dönthet majd helyettünk a bennünket érintő kérdésekben. Önjelölt újrakáderek, reciklált pártfunkcik igyekeznek bizalmat gerjeszteni a billboardokon, kény- szerűségből reklámújsággá változott napilapjainkban a jól fizetett politikai hirdetések mellett marad egy kis hely néhány cikknek is. Ez van, decemberig ezt kell szeretni. Holnap november 17-e, és bár a naptárakat nem nyomták újra, most először pirosbetűs ez az ünnep. Tudom, milyen rosszul hangzik, hogy „a mai fiatalok”, de tény, hogy már csak nekünk, huszonötön felülieknek jelent valamit az a Dönthetünk, ki dönthet helyettünk a bennünket érintő kérdésekben. bizonyos bársonyos. Mi még emlékszünk a nyoicvankilenC előtti idők élelmiszerboltjainak polcaira, a melltartóban reszketve átcsempészett ötszázforintosokra, a dévényi várdombról Ausztriába vetett sóvár pillantásokra, a napilapok egyenvezércikkeire, a pártbüfék sósmogyoró-monopóliumára. Persze az is igaz, hogy az akkoriban panellakás- és Moszkvics-slussz- kulcsaikat csörgetők többsége máig nem tudott beszerezni nyaralót és nyugati kocsit. Van Allah! - sóhajtott Amerika és a világ, mikor a héten fordult a kocka Afganisztánban. Oszama bin Laden beismerte, terroristakülönítménye követte el a szeptemberi támadásokat, az Északi Szövetség pedig jól forgatta az orosz fegyvereket a tálibok amerikai gyártmányú arzenálja ellenében, így nyomulnak előre, remélhetőleg megállíthatatlanul. Miközben bin Laden felkészült az öngyilkosságra, a lassan tálibtalanított Afganisztán lakói fellélegeznek: a nők ugyan még csak félve bújnak ki az eddig kötelező, fejüket is beburkoló burkából, a férfiak azonban boldogan borotválkoznak - a tálibok ezt sem engedték. Mostantól Allah sem növeszti hosszúra a szakállukat. HETI GAZDA(G)SÁG Inkább a hiányosságainkkal törődhetnénk TUBA LAJOS Egy bolond százat csinál - mondhatjuk nyugodtan arra a parlamenti döntésre, amely szerint az étkezési utalványok csak meleg ételek vásárlására használhatóak. Felejthető intermezzó is lehetett volna, amint egy ismeretlen baloldali képviselőnek fájni kezdett, hogy a dolgozók éppen másra is felhasználják a jegyeiket, mint az üzemi étkezdék tucatételeinek vásárlására. Mivel azonban volt elég szamár képviselő, aki ezt megszavazta, a parlament újabb komikus döntéssel rontotta eddig sem túl csillogó hírnevét. A balodali és egyéb padsorokban üldögélő képviselő uraknak és hölgyeknek legfeljebb azt üzenhetjük, hogy ha már az étkezési jegyekkel akarják múlatni jól fizetett munkaidejüket, a meleg étel helyett törődhetnének, mondjuk, a kisvállalkozók százezeréivel, akikre szintén nem jellemző, hogy ebédjüket légkondicionált luxuséttermekben költenék el, de az étkezési utalványnak nevezett kedvezményből mindeddig gondosan kizárták őket. Azért el kell ismernünk, hogy szokásával ellentétben a parlament egy sor okos gazdasági döntést is hozott, legalábbis ami az adócsökkentést illeti. Mivel a választások közeledtével legalább egy évig dicsekedni fognak vele, jó tudnunk, hogy lényegében csak a minimális kötelezettségüket teljesítették - ami persze jobb a még ennyire sem képes mečiarizmusnál. Azonban különösebben nem erőltették meg magukat - dicsérendő pluszteljesítmény ugyanis az lett volna, ha az adórendszerben egy sor, az egyéni döntésen alapuló motiváló elem lenne. Aki ilyenekre kíváncsi, olvassa a magyar sajtót vagy kérdezze meg ottani barátait. Á kedvező hírek között említést érdemel, hogy újabb nemzetközi hitel- minősítő intézet döntött úgy: hat év múltán újra a normális országok közé sorol bennünket. A pénzügyminiszter szerint arról is meg tudták győzni az ügynökséget, hogy az ország a jövő évi választások után is folytatja a reformokat. A jobb minősítés az elemzők szerint a korona erősödésével is jár. Mivel a nyugat-európai piaci bajok esetén az erős korona betenne a hazai exportnak, arra számítanak, hogy a jegybank kamatcsökkentéssel igyekszik ez ellen hatni. Az átlagember számára ebből például az következik, hogy ha jövőre külA jobb minősítés az elemzők szerint a korona erősödésével is jár. földi nyaralást tervez, most érdemes valutát vásárolni. Jövő nyáron ugyanis már választások előtt leszünk, így megeshet, hogy a politikai bizonytalanság miatt a korona árfolyama jóval rosszabb lesz, mint ezekben a napokban. Sokan pozitív hírként fogják fel a hétén közzétett európai uniós országértékelést is. Olyannyira, hogy már- már készpénzként veszik a 2004- es tagságot. Mielőtt hamis ülúzi- ókba ringatnák magukat, figyelmükbe ajánljuk azt a héten elhangzott brüsszeli kijelentést, amely szerint csak a jogharmonizáció szempontjából teljesen felkészült országok számíthatnak felvételre. Az országjelentéssel kapcsolatban szintén érdemes ismerni az ottani szóhasználatot. Azzal, hogy a jelentés szerint előrehaladást értünk el, még messze vagyunk a jelentős előrehaladás kategóriájától. Ezzel pedig kár lenne Brüsszelt hibáztatni, továbbra is érvényes, hogy mindenki a maga sikerének kovácsa. így azután érdemes figyelni a Idfogásolt területekre: ezek a korrupcióellenes intézkedések, a regionális politika hiányosságai, a romakérdés, a közlekedési és a mezőgazdasági politika. Mert ugyebár azt senki sem gondolja komolyan, hogy akár tíz méterrel a bergi határátkelő után egy felelős politikus bukás nélkül tehetne olyan kijelentést, hogy azért osztanak el 10 milliárd koronányi dotációt a nyilvánosság számára követhetetlen módon, mert különben a maffiózók sarcolják az állami pénz szerencsés nyerteseit. A vagány Koncoš ezt is megtehette, a kártyavárként felépített kormánykoalíció pedig a hatalma negyedik évében továbbra is jó pofátvág a dologhoz (persze ha egyszer fellebben a fátyol a tízmilliárdos titokról, esetleg kiderül: a miniszter köre nem volt kapzsi, másnak is juttatott a koncból). Ami az uniós közeledést illeti, pillanatnyilag nehéz megmondani, miként is következhetne be gyökeres fordulat, így aztán valószínűleg jövőre is tanúi leszünk a nagy játszmának, amelynek leginkább a „Miként adjuk el Brüsszelben a lekozmált főzelékünket?” címet adhatnánk. Érdekes konfliktus bontakozik ki a Kárpótlási Befektetési Alap körül. A Nemzeti Vagyonalap és a Még messze vagyunk a jelentős előrehaladás kategóriájától. Szlovák Földalap egyaránt úgy döntött, hogy a meghatározó részvénycsomagot eladja egy brókercég-konzorciumnak. A brókercégek a tőzsdei árnál többet kínáltak fel, de a könyvelési értéknek a felét sem adnák. Ez persze azonnal vitát váltott ki, a pénzügyminiszter szerint a részvényesek 300 millió koronát vesztenének. így várható, hogy a kormány döntése visszavonására szólítja fel a két említett intézményt. A részvényeket a múltbeli sérelmeik kárpótlásaként szerző részvényesek számára fontos hír. hogy ha mégis nyélbe ütnék az üzletet, az új domináns tulajdonos 811 koronás árfolyamon köteles lenne minden érdeklődőtő felvásárolni az értékpapírokat - ezzel a lehetőséggel várhatóar sok kisrészvényes élne is.
