Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-15 / 263. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 15. KOMMENTÁR Euroérettelc lettünk MOLNÁR NORBERT Rövid időn belül harmadik komoly külpolitikai sikerünket értük el. Mármint mi, Szlovákia. Először az amerikai képviselőház nyilvánított bennünket NATO-komformmá, majd két hitelminősítő intézet is a spekulatív osztályból a kiszámíthatóba sorolt minket, végül az Európai Bizottság (EB) jelentette, hogy benne vagyunk az első tízben. Már ha nem számítjuk az előttünk álló tizennyolcat, akik az édenből tekingetnek ránk visszafelé, és azt a négyet, amelyik ott lehetne az éden- ben, de nem akar. Az EB éves országjelentése Szlovákiát ismét a működő piacgazdaságok közé sorolja. Ha egy kormány csak ennyit ér el megbízatási ideje alatt, - értsd: versenyképessé teszi piacát -, már sikeresnek mondható. Az is elképzelhető, hogy az idei volt az utolsó előtti országjelentésünk. Ehhez azonban az kell, hogy a bizottság ugyanúgy bízzon Szlovákiában, mint idén, Pozsony pedig az ideihez hasonló lendülettel igazítsa az európai jogrendhez sajátját. Több fejezetet zártunk már le, mint Csehország, lassan Magyarország sarkát tapossuk. A közép-európai térségben egy lakosra lebontva Szlovákiába jön a második legtöbb nyugati tőke (itt viszont Csehország előz meg minket), a beruházások ötven százaléka úgynevezett zöldmezős. Dicséri a bizottság eredményeinket, rózsaszín szemüveg föl: 2004-ben uniótagok leszünk. Szemüveg le: elmarasztalta romapolitikánkat, a korrupció burjánzását, a szakemberhiányt, a mezőgazdasági, a regionális politikát, és sorolhatnánk tovább. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert jó szlovák és magyar szokás szerint hajlamosak vagyunk elfeledni, csak a szépre emlékezve megtorpanni. Márpedig az új európai „big bang” elképzelésekkel élnünk kellene, mert ha marad a trend, akkor berántanak minket az EU-ba, még ha nem leszünk is teljesen készek az unióra. Hacsak el nem alszunk. Már csak azt kellene tudni, hogy a jövő évi választás rémét is bekalkulálták-e Brüsszelben. Pofon pofon után V. KRASZNICA MELITTA Eleink idejében Márton napjával a megérdemelt pihenés időszaka köszöntött a parasztemberre. Ekkorra végeztek az őszi vetéssel, betakarítással, behajtották nyári szálláshelyükről az állatokat, kiforrt az újbor is, tavaszig tehát - normális körülmények között - semmi nem zavarta nyugalmukat. Napjaink agrárvállalkozói azonban nem számíthatnak nyugodt késő őszi, téli pihenésre. Sem a jövő évre tervezett költségvetés, sem a január elsejével életbe lépő, a mezőgazdasági termelésben felhasznált gázolaj festését előirányzó jogszabály nem ad okot megnyugvásra. Bizonytalan az is, hogy az állami alapok január elsejei megszűnésével, illetve forrásai beolvasztásával a földművelésügyi minisztérium költségvetési fejezetébe, jól vagy rosszul járnak-e a termelők. Nem is beszélve az újabb pozitív BSE-tesztről, a betegség Damoklész kardjaként függ a szarvasmarhák feje és az ágazat felett. De vegyük csak sorjában: annak ellenére, hogy jövőre a kormány a kiadások 15 százalékos növekedésével számol, a földművelésügyi minisztérium költségvetési tervezete mindössze 3 százalékkal. A kabinet ugyan 50 mülió koronával készül megemelni a beruházásokra fordítható támogatás összegét, ugyanakkor 500 millió koronával csökkenti a nem beruházási jellegű dotációkat. Pedig a mezőgazdaságról szóló törvény a támogatások valorizációját írja elő, mégpedig az infláció mértékében, ami idén 6,7 százalék körül várható. Ha ez utóbbiból indulnánk ki, akkor az Agrárkamara szerint, a kormány által előterjesztett 13,053 milliárd korona helyett 14,626 milliárdot kellene kapnia a költségvetésből az ágazatnak. A különbség testvérek között is bő másfél milliárd. A januári határidő közeledtével - amikor életbe lépnek az ásványi olajok adózásáról szóló törvény egyes paragrafusai - egyre erősödik a gazdálkodók körében az elégededenség. A legnagyobb kritikát a törvény azon paragrafusai váltották ki, amelyek egyrészt a kedvezményes adózású gázolaj festését irányozzák elő, másrészt kizárják a teherautókat a kedvezményből. A mezőgazdasági szakemberek érthetedennek, egyben elkeserítőnek tartják, hogy a törvényhozók ennyire elzárkóznak a józan érvek elől. Nem látják be, hogy íróasztal mellett hozott döntésükkel a gyakorlatban milyen nehéz helyzetbe hozták a gazdálkodókat, terheik enyhítése helyett pluszköltségeket varrva nyakukba. A radikálisabbak tiltakozó megmozdulásokat sem zárnak ki, ha a parlament nem odázza el a törvény hatályba lépését, illetve nem módosítja vitatott paragrafusait. Úgy tűnik, a tél csak a vegetáció számára jelent majd nyugalmat. JEGYZET Ipari szalonna SZABÓ GERGELY Magyarországról importált májkrémet vettem az egyik kedvenc hentesboltomban, a dobozt szokásom szerint csak otthon néztem meg tüzetesebben. A gyártó és a forgalmazó pontos és tisztességes, eleget tett a törvény előírásainak, lelkiismeretesen feltüntette leendő vacsorám összetevőit. Nem tudom, mi az az E 300, de már régen nem érdekel, abban a hitben ringatom magam, hogy amit ízleléssel nem érzek, az márpedig nincs. Az „ipari szalonna” szakkifejezésen azonban az én sok kon- zervet látott szemem is megakad. Agyam vadul működésbe lép: egymás után küldi az ijesztő képeket. Gondolataimban máris súlyos ipari kocák görögnek a füstös vágóhidak felé, ahol gyárkémények között lehelik ki ipari lelkűket. Szerveiket az ipar dolgozza fel, lesz belőlük bőrtárca, ruhakefe és ipari szalonna. Vüágos. Bőr alatti zsírrétegüket minden további nélkül szalonnának nevezni talán azért nem engedélyezte a Sertések Országos Szövetsége, mert túlságosan híg, sápadt, igazi disznóhoz nem méltó; afféle iparban dolgozó „proli”. Én azért kíváncsi lennék, hogy néz ki az az ipari szalonna. Talán halványpiros, mint a londoni munkásnegyedek barakkjainak a színe? Tiszta, egyszerű, szűziesen fehér, mint egy, nem az iparban dolgozó leányka? Halványrózsaszín? Égszínkék? Parizerzöld? Állaga talán kemény és szívós, mint a munkásosztály ökle? Emlékszem, néhány éve a bélyi nagyapámnál ettem legutoljára - elhízásra, koleszterinszintre és gutaütésre nem gondolva - igazi szalonnát. Nem volt benne semmi ipari. Sőt túlságosan közönséges volt. A közönségesnél is közönségesebb. Nem volt „falusi szalonna”, „bélyi bacon” vagy „keleti császár” sem. Egyszerű szalonna, sőt Szalopna volt. Igazi falusi sertésből kanyarított. Máris disznó éhes vagyok. Küldjenek szalonnát. Azt se bánom, ha ipari. TALLÓZÓ SME A lap folytatja a Pavel Koncoš mezőgazdasági miniszter felügyelete alatt álló mezőgazdasági alapok által kifizetett támogatások utáni nyomozást. A Rimagra-Na- tural és az RD Menovec, melyekben a miniszternek is tulajdonrésze van, a rimaszombati regionális bizottság hatáskörébe tartoznak. A héttagú bizottság elnöke Miroslav Moncoľ, aki Koncoš elnöksége idején a klenóci szövetkezet alelnöke volt, most a tárca rimaszombati regionális szakosztályának vezetője. A bizottság másik két tagja Moncoľ közvetlen alárendeltje. A negyedik tag a Szlovák Földalap képviselője, melynek szerveit és igazgatóját szintén a miniszter nevezi ki. A fennmaradó három helyre a Gömöri Mezőgazdasági és Élelmi- . szeripari Kamara delegál embereket. Egyikük, Ľubomír Užík a Gömöri Tejüzem Kft. ügyvivője. A cég egy része a már említett Rimagra- Natural tulajdonában van. Ez azt- A marslakóktól hallottuk, hogy külföldiek is szavazhatnak a megyei választásokon. jelenti, hogy a héttagú testület 5 (Peter Gossányi karikatúrája) tagjának döntését a miniszter könnyen befolyásolhatja. Csak a nagypénteki egyezmény jelenthet reményt a halódó északír békefolyamat feltámasztására Megengedett, lehetséges és kell Észak-írországban újra fellángolt az ellenségeskedés, ismét szaporodik az értelmetlen áldozatok száma. Ugyanakkor a rendezés újabb esélye is kibontakozóban van. GÖRFÖL ZSUZSA Olyan szép, hogy nem is igaz - szoktuk mondani, s ez a mondás, sajnos tökéletesen illik az 1998 áprilisában aláírt nagypénteki megállapodásra, amely az észak-írországi helyzetet volt hivatott rendezni. A múlt idő használata indokolt, bár az egyezmény változatlanul érvényben van. Ami viszont a végrehajtását illeti, már a végső határidők is régen lejártak. Ennek ellenére csak ez az egyezség jelenthet reményt és reális alapot a halódó békefolyamat feltámasztására. Nyilvánvaló, hogy Londonnak már nagyon elege van ebből a konfliktusból, hiszen az ország belbiztonsága mindaddig nem tekinthető stabilnak, amíg a hat északír megyében nincs nyugalom. A zavargások aktuális oka pedig minden szempontból felháborító: a Belfast északi részén élő protestánsok nem tudják elviselni, hogy az „ő utcáikon” keresztül katolikus kislányok járnak iskolába. Júniusban már páncélosok őrizték a Szent Kereszt iskolába vezető utat, s bár a gyűlölködés is vakációt tartott, szeptemberben az egész cirkusz kezdődött elölről. Lehetetlenség eldönteni, hogy az ilyesfajta helyi jellegű viszályok hatnak-e a csúcspolitika alakulására vagy inkább fordítva, netán az ellenségeskedés kitörölhetetlenül be van kód óivá az északír közösségbe. Tény, hogy a csetepaték nem csitulnak, s a tartományi politizálás is ugyancsak zűrzavaros. Reménykeltő azonban, hogy ismét van megválasztott elnöke a tartományi kabinetnek David Trimble mérsékelt protestáns személyében. Trimble, aki hat éve még egyértelműen radikális politikusként lett az Ulsteri Unionista Párt elnöke, mára erősen pragmatikus politikussá szelídült, minek köszönhetően az IRA politikai szárnyának tekintett Sinn Fein támogatását is elnyerte a tartomány kormányának vezetéséhez. Július elsejével azonban távozott posztjáról, mivel május 22-én lejárt a végső határidő, amelyet az 1998-as megállapodás tűzött ki az IRA fegyvereinek beszolgáltatására. Miután az IRA jobb belátásra tért és bejelentette, ígéretéhez híven megválik fegyvereitől, ismét eljött a higgadt politizálás ideje. Az érintettek úgy vélték, Trimble visszatér, s lehet folytatni, ami megszakadt. Ez volt a terv, amelyet azonban éppen a protestánsok hiúsítottak meg: nem szavaztak rá, ellentétben a 38 katolikus képviselővel, pedig más jelölt nem David Trimble mára erősen pragmatikus politikussá szelídült. is volt. Arra számítottak ugyanis a radikális protestáns erők, hogy ha a tartomány kormányfő, tehát kabinet nélkül marad, az északír ügyekért felelős brit miniszter kénytelen lesz új választásokat kiírni. John Reid azonban másképp értelmezte a vonatkozó törvényt, szerinte ilyen esetben kiírhatja a választásokat, de nem kell, hogy ezt tegye. Nem is tette, s ezzel megakadályozta, hogy a választási kampány ürügyén tovább nőjön a feszültség és a harci kedv. Trimble tehát újra a kormány élére állt, az IRA egyelőre állja a szavát, a katolikusok változatlanul nem szeretik a protestánsokat, a protestánsok pedig egyre nyütabban vállalják a rosszfiúk szerepét, rettegve attól, hogy a Six Counties, a hat északír megye meglehetősen széles körű autonómiája előbb-utóbb az egységes Írország megteremtéséhez vezet. Londont vádolják, amiért nem látja, nem akaqa látni a veszélyt, ehelyett Dublinnal barátkozik, a Sinn Feinnel tárgyal, s fütyül az igazi, szuperlojális hazafiak, azaz az ír protestánsok aggodalmaira. A Blair- kormány azonban nagyon elszánt, megtesz mindent, ami lehetséges, amit az ügyesen megfogalmazott törvények megengednek - mert ezt kell tennie, ha békességet akar. Nem enged sem az egyik, sem a másik oldal nacionalistái nyomásának. Ami itt Közép-Európában talán érthetetlen, de egyértelműen helyes. Félünk a bőrfejűektől, a fajgyűlölőket elviseljük, a romákat „elsőrendűen" utáljuk - ebben elsők vagyunk Európában Amiért nem kell a szomszédba mennünk ÚJ SZÓ-HÁTTÉR Az Európai Bizottság éves jelentése már hagyományosan rámutat a romák hátrányos megkülönböztetésére; nincs ez másképp a szerdán nyü- vánosságra hozott anyaggal sem. Aligha lehet vigasz, hogy nem csak Szlovákiát marasztalja el rendre a bizottság, például Magyarországot is bírálat érte. Az európai országok lakosságát vizsgálva a legtöbben Szlovákiában nem szeremének roma szomszédot, viszont a miénk a harmadik legel- nézőbb társadalom a bőrfejűekkel szemben, derül ki a holland tilburgi egyetem 32 országban 1999-2000 A szülök hány százaléka ellenezné, ha lánya a következő csoportok valamélyikéböl választana férjet? kábítószerélvező 93,6 alkoholista 93,2 szkinhed 85,1 büntetett előéletű 84,0 roma 80,0 néger 56,9 zsidó 36,6 magyar 30,7 külföldi 26,2 fordulóján megvalósított, Európai értékek kutatása elnevezésű felmérés eredményeiből. A program célja volt összehasonlítani a polgárok véleményét a különböző európai országokban. A szlovákiai részfelmérést a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete (SÚ SAV) végezíe. Az eredmények részben megerősítik, részben gyökeres változást mutatnak a Markant ügynökség által tavaly december-januárban készített közvélemény-kutatás eredményeihez képest, melyből kiderül: alkoholistát, kábítószer-élvezőt és szkinhedet a szlovákiai lakosság kétharmada nem szeretne vejének. Az emberek többsége roma és a büntetett előéletű szomszédtól is ódzkodik. A megkérdezettek 66%-a tiltakozott roma szomszéd ellen, ám összehasonlítva más hasonló jellegű felmérésekkel, bizonyos mértékű javulás volt tapasztalható, azaz kicsit többen viszonyultak pozitívan a romákhoz. Ezzel szemben a nemzetközi felmérés szerint ismét fokozódott nálunk a romaellenesség: a legújabb adatok szerint a lakosok 77,2%-a tiltakozik roma szomszéd ellen, amivel Szlovákia - európai viszonylatban - az első helyet vívta ki magának. A második helyen Magyarország végzett 68,6 százalékkal, Litvánia következik 63,3%-kal. A legkevésbé elutasí- tóak az izlandiak (9,3%), a dánok (15,3%) és a svédek (19,9%). Csehországban a lakosok közel 40%-a nem szeretne roma szomszédot. A tilburgi egyetem felmérése arra is fényt derített, hogy a jobboldali szélsőségeseket, illetve fasisztákat is inkább elviseljük, mint a romákat. Zuzana Kusá szociológus ezt azzal magyarázza, hogy az emberek nincsenek tisztában az extrémista szó, jelentésével. A szkineket Szlovákiában sokan „néma arcoknak” tartják, akiket „csak” az erőszakos bűncselekményekkel hoznak összefüggésbe, és az emberek tapasztalatok híján nem tudatosítják, mit jelent egy fedél alatt élni egy terroristával. Korábban főleg Csehországgal vetettek össze bennünket, és sokszor kedvezőtlenebb kép alakult ki rólunk. Csehország európai szemmel nézve toleráns, szabadelvű és erkölcsös, ugyanakkor kevésbé vallásos országnak számít. A szlovákoknál (17,4%) a portugálok (12%) és a lengyelek (15,3%) toleránsabbak a bőrfejűekkel szemben. A németek 16,7%-kal utasítják el őket a legmarkánsabban, majd a hollandok és a magyarok következnek 68-68 százalékkal. A Markant adataiból az is kiderül, hogy este az utcán sétálva legtöbben (71%) a szembejövő bőrfejűektől félnek. A megkérdezettek 64%-a a romáktól, 55,8%-uk a részegektől retteg. A feltüntetett csoportok iránt a 20 és 29 év közötti fiatalok tanúsítják a legnagyobb toleranciát. A romák elsősorban a férfiaknak, illetve a Kassai, az Eperjesi és a Nyitrai kerület lakosainak nem szimpatikusak. (sza, s) Milyen szomszédot nem szeretne? (%-ban) 1991 (MVK) 1999 (SÚ SAV) büntetett előéletű 73,2 81,6 alkoholista 75,9 80,3 kábítószerfüggő 74,1 79,3 roma 71,0 77,2 homoszexuális 61,9 44,0 AIDS-es 57,6 44,7 zsidó 26,6 9,9 jobboldali szélsőséges 26,4 17,4 bevándorló, vendégmunkás 23,2 22,9
