Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-10 / 259. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 10. VENDÉGKOMMENTÁR Nem kell kitüntetés BROGVÁNYI JUDIT Szomorúan olvasom, mert igaz, a világ egyik legjobb mostani hírlapírójának, a lengyel Ryszard Kapuscinski egy megállapítását: „Régebben az újságírás áhított, hőn óhajtott életpálya volt, egyfajta fontos és kitüntető küldetés. Most viszont e szakma számos művelője a médiában végzett munkát időleges, esetleges tevékenységnek tartja, és nem köt hozzá semmiféle ambiciózus,jövőbe mutató terveket. Ma újságíróként, holnap reklámügynökség alkalmazottjaként, holnapután meg már tőzsdei alkuszként dolgozik.” Ez a helyzet magától értetődően vezet a szakma, szakmánk erkölcsi rangjának elvesztéséhez. És ettől kezdve nyitva a tér a manipuláció számára. Nem egy hírlapíró önálló álláspontja számít, hanem az, hogy az adott közlemény mennyire szolgálja (szolgálja ki) a hatalom, a politika, a gazdaság „erős embereinek” érdekeit. Ezt is Kapuscinski írja: „A diktatúrákban a cenzúra működik, a demokráciákban pedig a manipuláció”. Ilyen a helyzet és ezért örülök mindig, amikor az újságírói függetlenség megnyilvánulásaival találkozhatom. Mert az újságíró függetlensé- ge nem lehet a szakma belügye, hanem pontosan jellemzi a társadalom állapotát, a demokratikus közélet érettségét. Még abban az esetben is, ha tudom, hogy a pénz által irányított manipulációnak végül is csak a pénz tud hatékonyan ellenállni. Kitűnő példa: a 80 éves Hans Dichand, a bécsi Neue Kronen Zeitung résztulajdonosa és 42 esztendeje főszerkesztője nyilatkozott a cseh Lidové novinynak. Az osztrák lap több, mint százéves és a nyolcmilliós Ausztriában naponta 920 000 példányban jelenik meg. Ekként csodálkozni sem lehet, hogy a nyomdászból lett főszerkesztő - a közvélemény-kutatások szerint - hazájának öt legbefolyásosabb személyisége közé tartozik. A cseh kollégák a siker magyarázatát kérték Dichandtól, aki szerint ez nem más, mint az újságírói függedenség szabályainak betartása. Elmondta, hogy lapjának főszerkesztői 1900 óta egyeden kitüntetést sem fogadtak el, leszámítva természetesen a szakmai elismeréseket, és őmaga sem „komázik” a politikusokkal, mert az „újságíró csak így szerezhet tekintélyt és megbecsülést”. JEGYZET A hivatalnok gondjai KÖVESDI KÁROLY Nem tudom, fogynak-e a dél-tiro- li németek vagy a finnországi svédek, milyen demográfiai mozgás tapasztalható Svájcban, sor- vadóban vannak-e a lengyelországi németek vagy a bulgáriai törökök. Azt azonban tudom, hogy Szlovákiában tíz év alatt hivatalosan eltűnt közel ötvenezer magyar. Azt is, hogy húsz év alatt ez a szám még riasztóbb, hiszen az 1991-es népszámláláskor is kevesebben voltunk vagy harmincezerrel. Ez együtt nyolcvanezer lélek az elmúlt húsz esztendő során. Azt is tapasztaljuk, hogyan viszonyul ehhez a tényhez az ország. Leginkább sehogy. Egy-egy politikus ugyan - elég szerencsédenül és otrombán - bele-belekap a témába, de úgy általában nagy a lapítás. A kormány nem mond se át, se bét, mégcsak nem is sajnálkozik. Azt kell hinnem, titokban örül, csak nem mondja ki. A riasztó jelenséggel párhuzamosan az állam képviselőjét, Chlebo államtitkár urat az a probléma gyötri, hogy Magyarország a kedvezménytörvénnyel diszkriminálja a szlovákiai szlovákokat, mi több, „nacionalizálja” Közép- Európát. A magyar állam izgat és indulatokat szít, mert szeremé megállítani azt az asszimilációt, amelyet a hivatalos Szlovákia szemrebbenés nélkül eltűr, s a mély hallgatásból következtetve tolerál. Pedig Chlebo úr és kenyéradói valószínűleg tisztában vannak vele, hogy nincs az a kedvezmény, amely megállíthat, legfeljebb lassíthat egy több évtizede tartó eróziót, ha a kisebbség számára nem biztosított a határokon belül a társadalmi béke. Magyarán: a jó közérzet. 1998 szeptemberétől kétségtelenül javult valamelyest a közérzetünk, de ez édeskevés. Egy kormányzati ciklus alatt nem lehet csodákat művelni. Az önkívületi boldogság állapotába meg végképp nem tudjuk magunkat beleringatni, ha ennek a kvázidemokratikus koalíciónak a kormányzási idejében az ország „új” közigazgatási felosztása - minden nemzetközi egyezménnyel ellentétben - ismét csak a mi rovásunkra történt. Azt hiszem, inkább ennek kéne nyomasztania az állami hivatalnok urat. Az anyaország önzetlen gesztusa ugyanis csak azok igazságérzetét és önérzetét birizgálja, akik tulajdonuknak, jobbágyaiknak tekintenek bennünket, nem egyenrangú polgártársaiknak. <$m WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma + Elnézve az eddigi hozzászólásokat, a vita tárgya főleg az MKP teljesítményére irányult. Ebből az figyelhető meg, hogy az eredetileg feltett „Kell-e nekünk több magyar párt?” kérdésre az MKP eddigi teljesítménye alapján kell válaszolnunk. A vitázók hozzászólásaikkal rámutattak erre. Petronius ♦ Ez egyszerűen nonsense, hogy még az a csekély létszámú magyarság, ami jelen van Szlovákiában, is meg akarja osztani (és meg is osztja) magát. Megalakul az új párt: mire megyünk vele? Elvon pár százalékot az MKP-tól, így esetleg azt elérheti, hogy egyikük sem jut be a parlamentbe. BRAVÓ! Amúgy az egész MKP is egyre lejjebb süllyed, az meg, hogy Fehér Miklóst jelölik megyei elnöknek, egyszerre nevetséges és szomorú is. Ide jutottunk... De mi jöhet még ezután? sputnyik@yahoo.com +Most kaptam a hírt, hogy a Mi- hajlovics József képviselte Magyar Föderalista Párt a mai naptól megfigyelői státust nyert az EFA-ban. Rajta kívül még a csehországi morvák, a lengyelországi sziléziaiak és a Liga Transsylvania - Bánát. Tisztelettel, néma levente ♦ Az MFP - ha jól tudom - nincs bejegyezve. Ha tévedek, kérlek javíts ki, végül,is te mindent tudsz róluk. De észlelhető támogatása is csak Brüsszelben van. Ha pedig Mihajlovics úgy szerepelt, mint a legutóbbi zöldek szemináriumán, akkor az MKP-nak nincs nagyon mitől tartania, én is A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Sokat segítene az embereken, ha hozzánk hasonlóan a politikusok is téli álomra hajtanák fejüket. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Pavel Koncoš földművelési miniszternek vagyoni részesedése van a Klenovec és a Rimagra-Na- tural szövetkezetekben, ezt maga sem titkolja, hiszen ezt feltüntette vagyonnyilatkozatában. Az viszont kevésbé érthető, hogy a földművelési tárca miért zárkózik el annak megválaszolásától, hogy mekkora állami juttatást nyújt a két szövetkezetnek. A lap kiderítette, hogy igenis adott, mégpedig egymillió koronát. Koncoš ebben azonban semmilyen problémát nem lát. Megfogalmazása szerint az a fontos, hogy a két szövetkezet ne kapjon semmit, ami színvonalon felüli vagy éppen aluli. A minisztérium lehetetlenné teszi a nyilvános ellenőrzést, a banki és kereskedelmi titokra hivatkozva. A kormányhivatal jogászai azonban másként vélekednek. HÉTVEG(R)E Boldogok és lelki szegények Lesz ami lesz, az államfőről fogok írni. Hiszen ő volt a hét egyik hőse, hétfőn még a Vatikánban tündökölt két szlovák egyházfi boldoggá avatásán, akiket a kommunisták vertek agyon, csütörtökön meg miatta kellett volna módosítani a parlamentben azt a törvényt, amely alapján a kommunista rendszer elkalapálta a máskéntgondolkodókat. Amikor már úgy gondolta (a rendszer), hogy ehhez törvény is kell, és nem elég elegáns a vasököl. HOLOP ZSOLT Ha belegondolunk, az igazi abszurd az, hogy 12 évvel a rendszer- váltás után még mindig hatályosak a Btk. ezen cikkelyei, és csak azért merült fel kiiktatásuk, mert az államfő feljelentett egy újságírót. A tragikomikum pedig abban rejlik, hogy az államfő Peter Tatár képviselő szerint nyomást gyakorolt néhány képviselőre, hogy ne támogassák a törvénymódosítást, és az ügy egy kereszténydemokrata honatya tartózkodásán bukott meg. így aztán mindannyian az államfő foglyai maradtunk, és csak az írjon, mondjon róla rosszat, aki Strasbourgba akar menni. Ugyanis egy közjogi méltóságnak tűrnie kell a kemény kritikát, és ezt a strasbourgi emberjogi bíróság is ki fogja mondani, ha eljut addig a Schuster-Krátky-ügy, az útiköltséget pedig a szlovák állam fizeti majd ki, utólag. Az államfő azonban megkímélhetné magát ettől a komédiától és ejthetné a feljelentést, hogy még Strasbourg előtt ne kelljen kegyelmet adnia Krátky- nak. Úgyse fogadná el, nem rossz hely az a Strasbourg. De ugorjunk még vissza az örök városba. Schuster javasolta a pápának Ján Vojtaššák püspöknek, a kommunizmus mártújának boldoggá avatását. Micsoda ellentétek feszülnek itt egymásnak. Elsősorban nem volt kommunista vezetők dolga - még ha most átmenetileg államfők is - egy ilyen eljárás kezdeményezése, ez szigorúan a nemzeti egyházakra és a Vatikánra tartozik. Másrészt Vojtaššák boldoggá avatása már felvetődött, de a Szentszék hallgat róla a Zsidó Egyházközösség tiltakozása óta, mivel a komcsik által meghurcolt püspök a fasiszta szlovák bábállamban magas pozíciót töltött be, és nem éppen zsidóbarát nézeteivel alkotott maradandót. Schuster azt az érvet sorakoztatta fel II. János Pálnak, hogy Szlovákiában tíz év alatt majd tíz százalékkal nőtt a magát katolikusoknak vallók száma - ebben a halmazban nyilván jómaga is benne van -, ezért igazán megérdemel az ország még egy-két boldogot, és akkor mindenki boldog lesz. Egyébként Schuster mester erre az egyre jól ráérzett, buzgóbban jár templomba, mint én sörre, népszerűségi mutatóin azonban mégsem mutatkoznak meg ezek a>kizárólag a széles nyilvánosságnak szóló vallásos teátrumi szertartásai, misztériumjátékai. A kommunista szombatot két bonbonnal díszíteném: 1. a világháború utáni kommunista koncepciós perek államügyésze keresetet nyújtott be a kereszténydemokraták alelnö- ke ellen, mert az felvetette, hogy az egykori államügyészt esetleg felelősségre is lehetne vonni, ha már egyszer itt él békében köztünk; 2. a parlament nem szavazta meg, hogy visszakapják tulajdonjogukat a sze- pességi Javorina katonai gyakorlótéren egykor ingatlannal rendelkezők, akiknek annak idején kiverték a fejéből, hogy van földjük. (Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened!) A változatosság kedvéért azt viszont elfogadta a parlament, hogy a fasizmus pártolása, bűneinek tagadása is bűncselekménynek számítson, de ezt a javaslatot a A rendőrök nem követtek el kihágást, amikor Farkas Pál igazoltatta őket. KDH nem tudta támogatni, nem beszélve a két SNS-ről. Szóval, lesz per elég. Ján Slota például feljelentette az Emberek a rasszizmus ellen civil szervezet tagját, Michal Vašečkát, mert az fajgyűlölőnek, idegengyűlölőnek és nacionalistának nevezte őt és pártját. Azt nem lehet tudni, hogy a feljelentéshez mellékelte-e Slota magyar-, cigány-, és mongolellenes kirohanásainak bekötött gyűjteményét, ezt nyilván Vašečkának kell megtennie. Párttársa, Víťazoslav Móric ellen viszont ismét eljárás indul egyik romákról szóló eszmefuttatása miatt, pedig az ügyet egyszer már sikerült elaltani. Alexander Patkoló roma vezetőt viszont Slotá- ék jelentették fel, aki az Open Society Institute jelentése alapján roma nők sterilizálásáról beszél. Patkoló „bizonyítékokat” is beszállított a belügyminisztériumba, azonban nem roma nők, hanem valamiféle dokumentumok formájában, amelyek a belügy szerint egyelőre semmit sem bizonyítanak. És ha már a belügynél tartunk, a belső ellenőrző osztály kiderítette, hogy a rendőrök nem követtek el semmilyen kihágást, amikor Farkas Pál igazoltatta őket. Farkas becsületére legyen mondva, nem ő kezdeményezte a vizsgálódást, hanem Ján Simko belügyminiszter, nagyon okosan. Kicsit macerás ugyan kihallgatni a rendőröket, összeterelni a szemtanúkat stb. egy ilyen ügy miatt, de legalább nem lehet vádaskodni a szolgálatot teljesítő közútiakkal szemben. És hogy vidám legyen a hétvége, álljon itt egy idevágó történet, amelyben ismerősömet róka kóma közeli állapotban lemeszelték a rendőrök, és azzal gyanúsították, hogy négykézláb sem tudna elmenni egy métert, ami nem volt igaz, mert annyit azért tudott volna. De mandátum nélkül is kivágta magát, mert alig érthetően azt artikulálta szlovákul: Nem vagyok részeg, csak magyar nemzetiségű, és nehezen tudom kifejezni magam. A rendőrök azóta is fogják a hasukat. Persze azért adott nekik egy gyanús borítékot is. HETI GAZDA(G)SÁG Csínján bánnak az adócsökkentéssel TUBA LAJOS A héten végre szimpatikus és a politikától méltán elvárható témákkal foglalkozott a parlament - az adótörvényekről vitázott. Láthattuk, hogy sok politikus tisztában van további, az egyéni felelősség- vállalást az adótörvényeken keresztül erősítő intézkedéssel is. Bár ezek zöme a környező volt szocialista országokban része az adórendszernek, nálunk egyelőre csak politikai szólamok szintjén marad. Az okokat keresve kár lenne annyival elintézni a dolgot, hogy a pénzügyminisztérium az ilyesmivel elvből nem szimpatizáló baloldal kezében van. Ilyen intézkedést ugyanis baloldali kormányoktól is láttunk és három év távlatából megkockáztathatjuk, hogy a jobboldali kormánypártok sem törték össze magukat ezen elvek átültetéséért. Talán legközelebb. Az októberi infláció mértéke egy sor elemzőt felettébb optimista kijelentésekre ragadtatott. Ennek oka, hogy az elmúlt fél évben a fogyasztói árak mindössze 0,8%-kal emelkedtek. Egyébként, tekintettel a világméretű recesszióra, a közeljövőben sem várnak komolyabb inflációs hatást. Vita igazán csak arról van, hogy a jegybank ilyen helyzetben nem lazíthatna-e pénzügyi politikáján, ami több pénz pumpálását jelentené a gazdaságba. A legszigorúbbak szerint a jegybanknak jövőre sem szabadna kamatot csökkentenie, mert a gazdaság még nem eléggé exportképes a reáljövedelmek javulásával járó importnövekedés ellensúlyozására. A héten kiderült, hogy a jegybank már tavaly márciusban tudta, hogy a Devin Bank reménytelen helyzetben van és furcsa helyekre utalja ügyfelei pénzét. Ennek ellenére nem cselekedett, a pénzügyminiszter szerint pedig abban az időben a bank azért kapott a kormánytól újabb zsíros megbízásokat, mert ők nem ismerték a jegybank elemzését (megjegyezzük, hogy a jegybank elnöke rendszeresen részt vesz a kormány ülésein). Az utolsó nagy kérdőjel a Postabank. A harmadik negyedévet 24 mülió koronás veszteséggel zárta, így idei mérlege már mínusz 276 millió korona. Ez azt is jelenti, hogy tavalyhoz képest 80%-kal nagyobb a vesztesége. Csak érdekességként: a Postabankban 16,75 milliárd korona lakossági betétállomány van. A könyvvizsgálói jelentés szerint kockázatos kinnlévőségei fedezésére az év végéig félmilliárd koronás injekcióra lenne szüksége, hogy a jegybank ne vonja be működési engedélyét. A két fő részvényes rendkívüli közgyűlésen döntött is az alaptőke egymilliárd koronás emeléséről, de a Devin Bank esetében is láthattuk, hogy egy dolog az ilyen döntés, a másik pedig a pénz valódi befizetése. Az eredeti tervek szerint a Postabank 81%-át birtokló állami konszolidációs ügynökség jövő februárra szerette volna eladni részét, de a pályázatot a tervezettnél jóval később, csak tegnapelőtt hirdették meg. Az IRB viszont a kormány szerdai döntése értelmében végre révbe érhet. A kockázatok tára azonban egyelőre kimeríthetetlen - miután megegyeztek, hogy a vételárat lényegében visszaforgatják a bank régi adósságainak fedezésére, kiderült, hogy a kormány a meglévő 30,5 milliárd koronás kötelezettsége mellett nem vállalhatja a villamosműveknek az IRB-ben futó 12 milliárdos hitelére ígért garanciát. Érdekes volt a pénzügyminiszter reakciója: lényegében azt mondta, hogy a tárca a következő parlamentbe szánt törvénybe majd becsempész egy erre vonatkozó módosítást. Ezt nevezik az állam kézi vezérlésű irányításának. Komoly mozgás van a négymilli- árd koronás vagyont kezelő Resti- túciós Befektetési Alap körül. Miután kiderült, hogy a „mindent kipucolunk, amihez hozzáférünk” elven dolgozó brókercég is legyes- kedik körülötte, a kisbetétesek - az egykori sérelmekért kárpótoltak - is szervezkedni kezdtek. A döntő szó a Nemzeti Vagyonalapé, amel> a legnagyobb részvénycsomag eladásával dönthet az alap sorsáról Végezetül érdemes megemlíteni hogy a vagyonalapi kötvény kifize tése újabb mérföldkőhöz érkezett a héten a hatvanas években szüle tettek is sorra kerültek.
