Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-09 / 258. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 9. TÉMA: SZAPPANOPERÁK A tisztességes cselédlány története Kétszáz éve népszerű A sorozattá alakított dráma nem volt új műfaj, mégis újdonságnak számított, amikor megjelent a rádióban. A szappanopera elvileg a szentimentális regényből alakult ki, legalábbis nagyon sok a hasonlóság közöttük. Ha például megnézzük a tizennyolcadik században kiadott Pamela szerkezetét - ezt a művet az első modern regények között tartják számon -, tartalmi és szerkezeti párhuzamokra találhatunk. Samuel Richardson egy „dolgozó nőt” (hivatása szerint szolgálólányt) mutat be, aki sanyarú sorsa ellenére is végtelenül tisztességes: elutasítja a háziúr ajánlatát, ezzel elnyeri szívét és megérdemelt jutalmát, a társadalmi megbecsülést - és természetesen az előnyös vagyoni helyzetet. Érdekes módon a regény akkor is népszerű maradt, amikor a társadalmi tudat már nem igényelt efféle meséket, vagyis a Pamelához hasonló cselédlányok akkor is tisztességesek maradtak, ha esetleg nem tudtak ellenállni a csábító ajánlatnak. A téma számos szappanoperában megjelenik, népszerűsége azóta sem csökkent, (a-t.c) A sorozat is lehet reklám Nőknek, pénzért Az első végtelennek tűnő sorozatokat Amerikában kezdték sugározni a kereskedelmi rádióadók a harmincas-negyvenes évek fordulóján. Elsősorban az unatkozó háziasszonyok igényeit akarták kielégíteni. Rövid időn belül óriási lett a műfaj népszerűsége: 1941- 42 között reggel tíz és este hat óra között minden negyedórában elkezdődött valamilyen sorozat epizódja a számos rádióadó egyikén. A nők közel negyven százaléka hallgatott valamilyen szappan- operát. Ez az arány még a világháború idején sem módosult számottevően, bár az amerikai nők nagy része tevékenyen részt vett a hadianyaggyártásban, nem volt túl sok szabad idejük. Az ötvenes években jöttek divatba a klasszikus értelemben vett szappanoperák. Kialakulásuk legfőbb oka a reklám. Az első sorozatokat főleg a szépítkezőszer-gyártó cégek pénzelték, innen az elnevezés. Néhány évvel ezelőtt még szirupoperának is fordították, ám az előbbi név jobban bevált, (i-t) Két világhírű sorozat: a Denver-klán. és a Dallas (Fotók: internet) Nem kell befejezni a filmsorozatot: elég átírni a forgatókönyvet és kiikatni a szereplőt Megöljük, ha túl sokat kér Egy sorozat legfontosabb ismertetőjegye, hogy története in médiás rés kezdődik, és sohasem ér véget. FELDOLGOZÁS Folytatódó sztori, amelyben nyugodtan, bármiféle előrejelzés nélkül új szál kezdhet, ha a régi már nem húzható tovább, mert monjuk a rokonok akadékoskodása ellenére is létrejött a frigy, vagy a főszereplő hirtelen túl sokat kér. Előfordul persze, hogy több cselekményszál is fut párhuzamosan egymás mellett, ám a készítők általában vigyáznak arra, hogy ezeket össze ne bogozzák: a szereplőket általában egymástól távol eső helyekre rakják. Az is megtörtént már, hogy a két szál összefonódott, majd hirtelen mindkettő megszűnt, és megjelent egy harmadik téma. Az időtlenség miatt sokszor erőnek erejével kell véget vetni egy sorozatnak. A történet azonban nem fejeződik be, tehát azt is mondhatnánk: a szereplők most pihennek egyet, most éppen nem hadakoznak; igény esetén azonban a sorozat készítői folytathatják ott, ahol abbahagyták. Egy színészt persze könnyebben el lehet távolítani: a forgatókönyvíró egyszerűen belekomponálja a cselekménybe az adott szereplő halálát. Baj akkor lehet, ha később mégis szükség van rá... A leghosszabb sorozatot természetesen az Egyesült Államokban gyártották: a Love of Life (szabad fordításban az Élet Szerelme) 1951-ben kezdődött és egészen 1980 végéig tartott, majd a készítők minden hűhó és bejelentés nélkül abbahagyták. Nem fejezték be, csupán megszakították; így elképzelhető, hogy az ötvenéves sorozat két évtizedes pihenő után ismét folytatódik. Előfordult már - egyelőre szintén csak Amerikában - hogy az egyik sorozat valamelyik szereplője önálló életet és cselekményszálat kap egy másik sorozatban. Az NBC televízió tette ezt az Another World (Más-világ) kulcsfigurájával: a neve, a problémái, a háttere megmaradt, csupán a mellékszereplőket választották le. így született 1980-ban a Texas című sorozat. Ez valóságos sokkot okozott, hiszen a már jól ismert szereplőt hirtelen más helyzetben láttak a tévénézők: az ő feladatuk volt, hogy a narrátor vagy a bemondó segítsége nélkül kitalálják, hogy az egyik sorozat kedvelt figurája hogyan került a másikba, és közben milyen viszontagságokon ment keresztül. Ha a rajongók ezt egyszerűbben meg akarják oldani, fellapozzák a szappanopera-súgót. A hetente megjelenő füzetecskék segítségével az amerikai nézők jobban beleélhetik magukat a sztárok élétébe, (i-t) A szappanoperák különös ismertetőjelei: ♦ általában a nők nézik (életkorra és társadalmi pozícióra való tekintet nélkül) ♦ egy-egy epizód maximális hossza negyvenöt perc ♦ tele van párbeszédekkel: általában mindent a szereplők mondanak el ♦ a cselekményben semmi nem utal arra, hogy az ott előforduló probléma hogyan oldódik meg - ha egyáltalán megoldható ♦ ugyanígy semmi jele annak, hogy egyszer mindenki révbe ér és a sorozatnak véget lehet vetni ♦ egy epizódban általában egy fontos esemény köré fonódnak a cselekményszálak ♦ általában egy család, egy szervezet, egy cég vagy egy város életéről, működéséről szólnak ♦ egy epizód általában éppen akkor érvéget, amikor a helyzet kezd nagyon izgalmassá válni. (Forrás: About.com) Az emberek nagy része sorozatfüggő Mindenki másért szereti VÉLEMÉNY Éva ötvenkét éves háziasszony. Egy-két hét kihagyással nézi a sorozatokat. Ahogy ő fogalmazott: „Amikor rossz kedvem van, segít kikapcsolódni. Nem kell sokat tömöm a fejemet rajta ”. Géza negyvenöt éves vállalkozó. „A véleményem? Lesújtó. Elhiszem, jól el lehet adni, hogy vannak gyönyörű szőke nők, pálmafák és tengerparti villák, de mindez nagyon messze van a reális élettől.” Edit huszonhat éves asszisztens: „A brazil szappanoperákat nem igazán követem, fárasztónak tartom, hogy hat részen keresztül tesz meg a főszereplő három lépést egyik szobából a másikba. Kikapcsolódásnak megfelel.” Juli néni hatvannyolc éves nyugdíjas: „Nem is tudom, miért szeretem a Lucecitát vagy a Maria Mercedest. Szerintem nagyon érdekesek ezek a filmek, szép romantikus dolgokat mutatnak bennük. Egyet sem szoktam kihagyni.” (szge) Szappanopera-függőség is kialakulhat Könnyen összemosódhatnak a kategóriák: elég, ha feltűnik a ravasz csábító Ellazít és manipulál VÉLEMÉNY Hogy lehet a Dallast este sugározni? ISMERTETŐ Rá lehet szokni a szappanoperákra - állítja Hunčík Péter. Ä pszichiáter szakember szerint nem véletlen a magas nézettségi arány, ahogy ő fogalmaz: a szappanoperák a társadalom nagy rétegét képesek megmozgatni. Emlékeztet a Magyar Televízióban egykor vetített Nyomorultakra: „Azóta nem találkoztam hasonlóval. A mostani sorozatokban a csillogás, a könnyedség dominál, egy megálmodott világba helyezi a tévénézőt. Annak idején a Kórház a város szélén, most a Vészhelyzet az orvosi szakmát teszi vonzóvá, így voltaképpen a manipuláció egy formájáról van szó: ezekben a sorozatokban a konfliktusok nem jelennek meg erősen, azt sugallják, hogy a problémákat könnyen meg lehet oldani. Az ember nagyon könnyen beleéli magát a képernyőn látott helyzetekbe, elhiszi, hogy minden egyszerű. Ez közel áll ahhoz, amit demagóg politizálásnak nevezünk” - hangsúlyozza a pszichiáter. Megerősíti, hogy a drogfüggőséghez hasonlóan szappanopera-függőség is kialakulhat, a hozzá tartozó elvonási tünetekkel együtt. A néző egyre inkább hajlamossá válik arra, hogy ne foglalkozzon a komoly problémákkal, eltereli a figyelmét a fontos dolgokról. „Egy ilyen ember valósággal menekül egy olyan társaságból, ahol komolyabb témáról beszélgetnek, mondjuk a biztonságpolitikáról” - fogalmaz Hunčík Péter. Nem cáfolja viszont, hogy egy stresszes környezetben élő üzletember számára kikapcsolódást, lazítást jelenthet egy szappanopera. „Ez egy Nobel-díjas tudós életrendjébe is beilleszthető” - véli. ■ Párhuzamként egy példát említ: az egészségnek nem árt egy pohár bor, vagy egy cigaretta, ám mindkettő súlyos problémákhoz, függőséghez vezethet. Hangsúlyozza viszont, hogy a szappanoperák hatásai közül mindenképpen a negatívumokat emelné ki. „Egy szappanopera nem oldja meg a problémát. Olyan ez, mintha egy betegemnek egy tablettát adnék: nem gyógyítja meg, ám megteremti a feltételeket a további munkámnak. A szappanopera is ilyen: egy fárasztó nap után fellazíthat, hogy utána foglalkozni tudjak a rám váró többi feladattal” - mondta a pszichiáter. (szge) A szappanoperák három fajtáját különböztették meg tartalom szerint, amikor még nem létezett a televízió: az első kategóriába tartoztak azok a sorozatok, amelyek témája egy egyedülálló nő küzdelmeinek, nem ritkán szenvedéseinek a leírása. Nem végződött sem szerencsésen, sem szerencsétlenül, hiszen a műfaj legalapvetőbb ismertetőjele, hogy az epizódok száma végtelen, fájdalom nélkül megszüntethető. A hős, az egyedülálló nő is elkövethetett néha bakikat, egyebek között a férjhez- menést. Éppen erről szóltak a második kategóriába tartozó szappanoperák. A házasság problémái (némi férfisovinizmussal és iróniával a házasság a problémákkal) a nők egyik kedvenc beszédtémája volt és ma sincs ez másként. Természetesen nem az esküvői szertartás nehézségeiről szóltak, hanem az ahhoz vezető göröngyös útról: elég volt, ha az „immár nem magányos nő” és az imádott férfi mellett megjelent a szemérmetlen csábító, és rögtön új témával gazdagodott a sorozat. Ha viszont semmi sem állt már a boldogság útjában, akkor következhetett a harmadik kategória, a Családregény. A háború előtti amerikai társadalom igényeit leginkább az első kategóriába tartozó sorozatok elégítették ki. Amikor viszont megjelent a televízió, a magányos nő számára ott már nem jutott hely: a családregény vette birtokába a képernyőt. Magányos nők, imádott férfiak, családregények... Maga a felosztás is idejét múlta, a televíziós szakemberek már másképpen osztályoznak. Ma szintén három különböző televíziós szappanopera-típust különböztetünk meg. Akkor beszélünk tipikusan helyi sorozatokról, ha témájuk elválaszthatatlanul öszszefügg egy adott országgal. Kitűnő példa erre az egyik magyarországi kereskedelmi adón sugárzott Barátok közt. A második csoportba tartoznak az egzotikus sorozatok: ide soroljuk a nálunk is rendkívül népszerű brazil, mexikói, argentin szappanoperákat, amelyeket eredetileg kimondottan az a latinamerikai világ igényeihez igazodva „fejlesztettek ki”. Végül a harmadik csoportba soroljuk a nemzetközileg ismert és nézett szappanoperákat. Ezek egy része nem is nevezhető száz százalékig annak, hiszen jó néhány sorozatot - mint annak idején a Dallast - főműsoridőben sugározták, ami egy szappanopera esetében megbocsáthatatlan bűn; hiszen elsősorban a háziasszonyoknak kell hogy szóljon, előfordulási helye pedig a késő délutáni-kora délelőtti műsorblokk. A Beverly Hills 90210 vagy a Gazdagok és Szépek viszont már joggal nevezhetők nemzetközi szappanoperáknak. Nézettségi arányuk rendkívül magas. Megalkotói ma már arra törekszenek, hogy ne keverjenek semmiféle helyi jellegzetességet a cselekménybe: így a sorozatot elvileg a világ összes országában levetíthetik, azaz könnyen eladhatják, (i-t) Összeállította: Szabó Gergely SOROZATOK Az Isaura, a rabszolgalány című sorozat révén már több mint másfél évtizede kapcsolatba kerültünk a dél-amerikai típusú szappanoperával. Hogy a pszichiáter figyelmeztetése - nem szabad az álomvilágba ringatnunk magunkat - mennyire helytálló, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint, hogy annak idején a magyar nézők is megsokallták a szerencsétlen Isaura szenvedését, és pénzt kezdtek gyűjteni a felszabadítására. A film cselekményét nem most találták ki, hanem a múlt századi brazil író, Bernardo Guimaraýes regényét dolgozták fel. Lucélia Santos és Isabel Lyra A Vad Angyal, vagyis a Muneca Brava már jó ideje uralja a képernyőt. A zabolátlan Mili figurája tetszik idősnek és fiatalnak egyaránt, olyannyira, hogy Magyarországon számos helyen még Natalia Oreiro hasonmásversenyt is szerveztek. A színésznő megmutatta, hogy a szappanoperák segítségével sokat el lehet érni: több köny- nyűzenei CD-t is kiadott Amerikában és Európában. A sorozat véget ér ugyan, ám Natalia Oreirót valószínűleg ismét viszontlátjuk majd a közeljövőben. Natalia Oreiro A Barátok közt kerettörténete szerint huszonöt esztendővel ezelőtt egy csapat gyermek sorsa különös és elszakítahatalan szállal fonódott össze, amikor egy rideg és bürokratikus állami intézmény gondjaira hagyták őket. A hányattatások közepette mély barátság szövődött köztük, amely kiállta az idő próbáját, és nagyralátó álmok szülője lett. Karriert építettek, családot alapítottak, gyermekeik születtek, elváltak. Sokak szerint nem túl nagy színészi teljesítmény, ám ez érthető: az epizódokat naponta veszik fel, gyakorlásra nincs túl sok idő. (Forrás: rtlklub.hu) A sorozat három sztárja (Fotók: internet)
