Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-09 / 258. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 9. Gondolat Mivel ez idáig a 2001-es népszámlálási adatoknak csupán egy töredéke került nyilvánosságra, számos kérdés még nem tisztázott, nagyon sok feltételezés fogalmazódik még meg Fordulat a lélekszám alakulásában MISLAY EDIT 2001-es népszámlálás A közelmúltban közzétett adatai szerint 47 ezerrel # % csökkent Szlovákiában a magyarok száma. A fogyatkozás okairól, a jövőben várható demográfiai folyamatokról, valamint a magyarság körében végzett kutatásokról Gyur- gyík László szociológust, a Mercuri- us Társadalomtudományi Kutató- csoport titkárát, a budapesti Teleki Intézet tudományos munkatársát kérdeztük. Valóban drámainak nevezhető a szlovákiai magyarság számának csökkenése? Egyértelmű volt, hogy a szlovákiai magyarság száma csökkenni fog. A természetes szaporodásra mutató adatok, tehát a születések és halálozások száma közti különbség a ‘90- es évektől kezdve negatív trendet mutat: 1995 óta kevesebb magyar születik, mint ahányan meghalnak. Ez már jelezte a fordulatot, ám ilyen mértékű változás nem volt várható. Meg kell azonban jegyeznem: mivel ez idáig a népszámlálási adatoknak csupán egy töredéke került nyilvánosságra, számos kérdés még nem tisztázott. Nagyon sok feltételezés fogalmazódik még meg, és ezeknek a feltételezéseknek a szelekciójára, a megerősítésére vagy a cáfolatára valójában csak az elkövetkező időszakban kerülhet sor, amikor egyre több adathoz jutunk, és lehetőségünk adódik a korábbi trendekkel ezt összevetni. Az Új Szóban megjelent korábbi nyilatkozatában ön már röviden vázolta a magyarság fogyatkozásának néhány lehetséges okát, és közéleti személyiségek is kifejtették a jelenséggel kapcsolatban a véleményüket. Szeretném megjegyezni, hogy az Új Szóban megjelent nyilatkozatok nagyon rövid időn belül reflektáltak azokra az adatokra, amelyeket a Szlovák Statisztikai Hivatal közzétett, nem volt idő a korábbi trendekkel való összevetésre, tehát ezek a nyilatkozatok inkább egyfajta tapogatózásként, semmint megalapozott szakmai véleményként értelmezhetőek. Azóta eltelt néhány nap, és lehetővé vált a korábbi trendekkel, a népmozgalmi adatokkal való összevetés, legalábbis bizonyos mértékben. Persze, amint az adatok nagyobb terjedelemben kerülnek nyilvánosságra, pontosabbá válik a kép, amelyet felvázolhatunk. Mi az, ami már most, pár nap után kimondható? Egyértelműen kimondható, hogy a 2001-es népszámlálás láthatóvá tette a szlovákiai magyarság lélekszá- mának alakulásában bekövetkezett fordulatot. Ezek az adatok jelzik, hogy egy olyan hosszú távú folyamat előtt állunk, amely a környező országok nagy részében már kimutatható, hiszen gyakorlatilag valamennyi környező országban fogy a népesség. Ha a szlovákiai magyarság népmozgalmi adatait a Kárpátmedencei magyarságéval hasonlítjuk össze, akkor még mindig az itteni magyarság tüntethető fel a ,,leg- szerencsésebbnek”, mert itt még a közelmúltban is nőtt a lakosság lé- lekszáma. Magyarországon gyakorlatilag 1981-től fogy, Délvidéken, Erdélyben ugyancsak drámai a fogyatkozás. Ha ebből a szempontból nézzük a helyzetet, akkor a 47 ezres csökkenés első pillantásra nem tűnik annyira drámainak. Más oldalról nézve a dolgot azonban tény, hogy Szlovákia egyfajta kivételes helyzetben van a népesség számának alakulása szempontjából a közép-európai térségben, hiszen ez az egyetlen ország, ahol még nő a népesség száma. Ehhez viszonyítva tehát a magyarság nincs a legjobb helyzetben. De próbáljuk komplexebben nézni a kérdést: éppen a 2001-es népszámlálás teszi lehetővé, hogy bizonyos szempontból egyfajta korrekciót alkalmazzunk az 1991-es népszámlálásra vonatkozólag is. Miről van szó? Amikor egy adott nemzeti közösséghez tartozók számát próbáljuk értékelni vagy becsülni, nem csak az utolsó népszámlálási adatot kell ösz- szevetnünk - mondhatni, mechanikusan - az előző adattal, hanem egyrészt a hosszú távú trendeket is tekintetbe kell vennünk, másrészt pedig a népmozgalmi adatokat, pontosabban a természetes szaporodást, vagyis a születések és a halálozások különbségének az alakulását. Ezt az utóbbit, a népmozgalmi adatokat nevezhetném a nemzetiségek szintjén történő megközelítésnek. Országos szintű megközelítésnek, tehát a kisebbségpolitika egyfajta részének tekintjük azt, hogy müyen módon nyilvánul meg a többségi közösség a kisebbség irányába, és figyelembe kell venni természetesen a népszámlálás megszervezésének a feltételeit is. Egy példát említenék: az adott nemzetiségekhez tartozók számát befolyásolta/befolyásolja az, hogy müyen a népszámlálási íven feltüntetett nemzetiségek listája. Köztudott, hogy 1991-ben került fel a népszámlálási ív nemzetiségi listájára a roma, ebből adódóan 1991- ben 75 ezer romát mutattak ki. Azelőtt a roma nemzetiséget nem mutatták ki. Ennek a jelentős, 75 ezer fős tömegnek a döntő többsége korábban szlovák nemzetiségűnek, kisebb része pedig magyar nemzetiségűnek vallotta magát, tehát a 1991-es adatok alapján üyen mértékben csökkent a szlovákok, ületve a magyarok száma. Anélkül, hogy a nemzetiségek „demográfiai viselkedése” megváltozott volna, vagy jelentősebb mértékben megváltozott volna az ország kisebbségpolitikája. Ami a gyakorlati kisebbségpolitikát illeti, tulajdonképpen megfogalmazható az a feltételezés, hogy a szlovákiai magyarság 1991-es lé- lekszáma magasabb volt a vártnál, azon oknál fogva, hogy a ’89-es fordulat után egyfajta demokratikus eufória uralkodott az ország lakossága, így a magyarság körében is. Már ekkor megfogalmazódtak bizonyos elképzelések arra vonatkozólag, hogy demokratikus körülmények között hogyan alakul a szlovákiai magyarság helyzete, egyfajta jövőkép kezdett kirajzolódni. Tudjuk, hogy a ‘90-es években ebből nem lett semmi. Ez a dolognak az egyik vetülete a jövőkép szintjén. A mindennapi élet szintjén is eléggé hektikus volt az évtized, hiszen az elfogadhatónak mondható első időszakát az 1993-ban kezdődő mečiari éra váltotta fel. Ezt 1998 után megintcsak egyfajta „lassú víz partot mos”-időszak követte, amelyben nem történt lényeges javulás, de az előző időszakhoz képest jobb közérzet alakult ki a társadalomban. Ezzel azt akartam jelezni, hogy az identitás vállalásához, megtartásához és átörökítéséhez nyugodt társadalmi müiőre, légkörre van szükség, és ez a ’90-es évekre nem igazán volt jellemző. Bár el kell ismerni, hogy vannak pozitív trendek is, például az utóbbi években nőtt a magyar iskolába járó gyerekek aránya a magyar nemzetiségűek között, elsősorban magyarországi támogatások következtében megnőtt a különböző társadalmi szervezetek működési tere, idén ősszel beindult a komáromi egyetem, a jövő év folyamán érvénybe lép a státustörvény - mindez a magyar identitást megerősitheti. Térjünk vissza ahhoz a tényhez, hogy az 1991-es népszámlálási adatok a vártnál magasabb lélekszámú magyarságot mutattak ki Szlovákiában. A mostani népszámlálási adatok tekintetbe vételével utólag már visszavezethető, hogy 1991-ben a magyarság száma magasabb volt, mint amennyi lett volna akkor, ha nincs a ‘89-es fordulat. Mivel a ‘90- es évek eseményei nem feleltek meg az elvárásoknak, az a feltételezett növekmény is tulajdonképpen ennek az évtizednek a veszteséglistájára került. Úgy is fogalmazhatok, hogy ebben az évtizedben két évtizednyi veszteség halmozódott fel. Ha megvizsgáljuk a ‘70-es és ‘80-as évek népesedési folyamatait, azt látjuk, hogy a két évtizedben 20-35 ezer fő között mozgott az úgynevezett természetes szaporodás, azaz a szlovákiai magyarság körében körülbelül ennyivel születtek többen, mint amennyien meghaltak. 1970 és 1980 között ennek mintegy egy- harmada realizálódott a népszámlálási adatok szintjén, a többi asszimilációs veszteségként könyvelhető el: tehát évtizedenként 20-25 ezer fő az, aki nem vallja magát magyarnak, hanem időközben nemzetiséget vált stb., ez asszimüációs veszteségként számolható el. Ha a magyarság demográfiai viselkedésében és az ország kisebbségpolitikájában nem történik lényeges változás, akkor feltételezhetőleg ez a szám sem változik nagyobb mértékben. Az 1991-es népszámláláskor került sor a roma kategória bevezetésére, némileg csökkent a természetes szaporulat is, ennek ellenére 1980-ban és 1991-ben szinte azonos volt a népszámlálási többlet. Tehát mintegy 15-20 ezer fővel volt több a kimutatott magyarság száma, mint amennyi a korábbi évtizedekben megszokott körülmények között várható lett volna, hiszen annak következtében, hogy a roma népesség egy része vállalta nemzetiségét, már számolni kellett néhány ezer fős veszteséggel. Ha ezeket a tényeket figyelembe véve próbáljuk meg az adatokat elemezni, és a ‘91-ben kimutatott 567 ezer helyett hipotetikusan 550 ezer főben gondolkodunk, akkor ehhez viszonyítva a mostani 520 ezer fő nem tűnik any- nyira nagy veszteségnek, ha tekintetben vesszük, hogy 1995-től több magyar hal meg, mint ahányan születnek. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy az idei népszámlálásnak van egy specifikuma: kb. 53 ezren vagy nem vallottak be semmüyen nemzetiséget, vagy behatárolhatatlan kategóriákat tüntettek fel, több nemzetiséget vagy nem létező nemzetiséget vallottak be. Ha ebből mechanikusan a magyarság megfelelő arányát próbáljuk kikövetkeztetni, ez 5 ezer főt jelent. Ha ezt is hozzászámoljuk az említett adathoz, akkor a csökkenés kb. 25 ezer fő. Hozzájárulhatott a lélekszám csökkenéséhez az is, hogy a fiatalok elhagyják a szülőföldjüket, és máshol telepednek le? A közzétett adatok az ún. állandó népességre vonatkoznak. Állandó népesség alatt a statisztikai ill. demográfiai megközelítés azokat érti, akik egy adott településen állandó lakóhellyel rendelkeznek. Lehetséges persze a felvett adatok különböző kombinációja alapján a jelenlévő népességre vonatkozó adatokat is közzétenni, azaz azokra vonatkozólag, akik a népszámlálás eszmei pillanatában a lakóhelyükön tartózkodtak, vagy ugyanúgy beszélhetünk lakónépességről, amikor az állandó népesség számához hozzáveszik az ott ideiglenesen tartózkodók számát, és ebből kivonják a másutt ideiglenesen tartózkodók számát. De azoknak, akik külföldön tanulnak vagy dolgoznak, az állandó lakóhelyük bizonyára továbbra is Szlovákiában van, és ha éppen nem voltak otthon a népszámláláskor, a hozzátartozóiknak ki kellett tölteniük a népszámlálási ívüket. Egyébként is a réteg, amely számításba jöhet, néhány ezer fő lehet, ez nem akkora szám, amely jelentős lélek- számcsökkenéshez vezethetne. Említette, hogy a statisztikai hivatal egyelőre csupán az adatok egy kis töredékét tette közzé. Melyek azok az adatok, amelyeknek a nyilvánosságra kerülése lehetővé teszi a további kutatásokat? Ez idáig országos, kerületi és járási bontásban ismertette a statisztikai hivatal az adatokat, szükség lenne minél nagyobb terjedelemben községsoros bontásban is közzétenni őket. Több évtizede hiányzik az a- nyanyelvi adatok közzététele. 1970- ben, 1991-ben és 2001-ben is történt rákérdezés az anyanyelvre, ezt községsoros bontásban egyetlenegy alkalommal sem tették közzé. Szükséges lenne nemzetiség szerint a kormegoszlást részletesen közzétenni, ötéves korcsoportok szerint, mert most csak a három fő korcsoportra vonatkozó adatokat ismertették, ezt szintén nagyon jó lenne községsoros bontásban látni, és sorolhatnám a szociológusok számára hasznos és fontos adatokat. Minden egyes új tényezőnek, változónak az ismerete egyfajta mozaikkockaként szolgálna a komplexebb kép kialakításához. Mert most csak bizonyos szempontból, igen homályosan, igen nehezen próbáljuk ezeket a változásokat megközelíteni. Feltételezéseket fogalmazunk meg, de ezeket az esetek nagy részében nem tudjuk egyértelműen sem megerősíteni, sem cáfolni. Ez csak az újabb adatok segítségével lehetséges. Mi vár a legújabb népszámlálási adatok tükrében a szlovákiai magyarságra? Egy dolgot látni kell. A ‘90-as években Szlovákia is elindult azon az úton, melyen a környező országok haladnak. Az 1990-es népmozgalmi adatok szlovákiai vonatkozásban 25 ezer fős természetes szaporodást mutattak ki. Ez az érték az évtized folyamán fokozatosan csökkent. 2000- re 2-3 ezer főre, tehát egytizedére esett vissza. Ebből adódik, hogy ennek az évtizednek a közepén már Szlovákia népessége is fogyni fog. Ha az évtizedes trendeket nézzük, azt látjuk, hogy a szlovák termékenységi mutatók mindig egy picit magasabbak, mint a magyarok. A magyar mutatók mindig egy bizonyos értékkel alatta, többé-kevésbé párhuzamosan haladnak a szlovák mutatókkal. Egyfajta fáziskéséssel következnek be a változások országos vonatkozásban. A kedvezőtlen trendek a magyar népességnél előbb mutatkoznak, de pár év késéssel követi ezt a szlovák népesség demográfiai viselkedése is. A szlovákiai magyarság azonban rendelkezik egy olyan településszerkezettel, amely a hosszú távú fennmaradást egyértelműen biztosítja. Vizsgálatok alapján kimutatható, hogy amikor valamely településen a magyarság aránya 50 százalék vagy alacsonyabb, ott felgyorsulnak az asszimilációs folyamatok. Egyrészt megváltozik az ott élő magyar népességnek az intézményi szerkezete. A statisztikák kimutalják, nincsenek olyan magyar lakta települések, ahol a magyarság kisebbségben van, de még meg tudta tartani az iskolarendszerét, kivéve a nagyobb városokat. A néhány ezer fős falvakban, ahol 30-40 százalék a magyarság aránya, nem találunk már magyar iskolát. Itt következik be egyfajta hátrányos- ságérzete az ott élő népességnek: választania kell, hogy a harmadik faluba küldi a gyereket magyar iskolába, míg helyben van egy szlovák iskola. Ilyen esetekben a különböző individuális és közösségi stratégiák keverednek, és ez egyfajta erodáláshoz vezet. Addig, amíg egy területen többségben él a magyarság, adottak az identitás fenntartásának a feltételei. Lokális kisebbségi körülmények között ez sokkal nehezebb, de erre is vannak stratégiák. A szlovákiai magyarság bizonyos esetekben ott is képes felvenni a sors által neki dobott kesztyűt, ahol már úgy tűnik, hogy a helyzet nagyon problematikussá válik. Nem is annyira a népszámlálás és a népmozgalmi adatok alakulásától függ a sorsa, hanem attól, mennyire tudja magát közösségként megszervezni településein, mennyire érzi fontosnak, hogy közösségként megjelenítse magát. És ez jelentős mértékben függetleníthető attól, hogy a nagypolitikában éppen milyen szelek fújnak Csehország lakosságának nemzetiségi megoszlása 1921-1991 Cseh Szlovák Magyar Német Ukrán Lengyel és orosz Egyéb és ismerteién Összesen 1921 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 1930 167,54 115,31 91,05 106,16 107,18 115,91 127,02 110,96 1950 55,57 152,76 54,49 3,55 54,21 29,84 11,47 114,71 1961 62,95 182,35 79,74 4,29 39,83 16,70 7,85 139,09 1970 65,26 198,68 84,85 3,26 43,79 17,46 12,94 151,20 1980 78,75 221,12 86,00 2,00 41,42 33,88 15,69 166,32 1991 72,81 231,48 87,20 3,71 34,26 43,89 114,08175,76 2001 61,43 236,37 80,01 3,71 39,35 42,94 173,50 179,26 Szlovákia népességének és nemzetiségi megoszlásának alakulása 1910 és 2001 között Év Összesen % Szlovák % Magyar % Cseh % Német % ukrán+orosz % lengyel % Ej yéb+ismeredei % 1910” 2919794 100,0 1688155 57,82 884309 30,29 7489 0,26 198304 6,79 97162 3,33 10069 0,34 34306 1,17 1921*** 3000870 100,0 1952368 65,06 650597 21,68 72635 2,42 145844 4,86 88970 2,96 6059 0,20 84397 2,82 1930*** 3329793 100,0 2251358 67,61 592337 17,79 121696 3,65 154821 4,65 95359 2,86 7023 0,21 107199 3,22 1950 3442317 100,0 2982524 86,64 354532 10,30 40365 1,17 5179 0,15 48231 1,40 1808 0,05 9678 0,28 1961 4174046 100,0 3560216 85,29 518782 12,43 45721 1,10 6259 0,15 35435 0,85 1012 0,02 6621 0,16 1970 4537290 100,0 3878904 85,49 552006 12,17 47402 1,04 4760 0,10 42238 0,93 1058 0,02 10922 0,24 1980 4991168 100,0 4317008 86,49 559490 11,21 57197 1,15 2918 0,06 39260 0,79 2053 0,04 13242 0,27 1991 **** 5274335 100,0 4519328' 85,69 567296 10,76 52884 1,00 5414 0,10 30478 0,58 2659 0,05 96276 1,83 2001***** 5379455 100,0 4614854 85,79 520528 9,68 44620 0,83 5405 0,10 35015 0,65 2602 0,05 156431 2,91 179,2631803 99,99722468 236,3721389 131,8576065 80,00774673 44,63144444 61,43043987 34,26829746 3,706014646 2,067359643 39,35596268 21,98994488 42,94438026 23,95605175 185,351375 103,1182263 * - A lakosság száma Szlovákia II. világháború utáni területére átszámítva Az 1921,1930,1950-es adatok a jelenlévő népességre, az 1961,1970,1980,1991-es adatok a lakónépességre vonatkoznak. ** - 1910-ben a nemzetiségi megoszlás az anyanyelvi hovatartozás alapján feltüntetve. *** - az 1921-es és az 1930-as népszámlálás egyéb kategóriája tartalmazza a zsidó nemzetiségűeket is. Számuk 1921-ben 73211 (2,44%),1930-ban 72026 (0,22%). ****- Az 1991-es népszámlálásban először szerepelnek morvák,6037 (0.11%), sziléziaiak 405 fő (0.01%),romák 75802 fő(1.44%), rutének 17197 fő(0,33%). Táblázatunkban a rutének kivételével az egyéb és ismeretlen kategóriában vannak feltüntetve 1991-ben az ukrán+orosz kategória az ukrán és rutén nemzetiség összesített adatait (az orosz nékül) tartalmazza ***** 2001-ben az ukrán+orosz kategória az ukrán és rutén nemzetiség összesített adatait (az orosz nékül) tartalmazza. Az egyéb és ismeretlen kategóriában tüntettünk fel a 89920 romát, 2348 morvát, 890 horvátot, 434 szerbet, 1590 oroszt, 1179 bolgárt, 218 zsidót, 5350 egyéb nemzetiségűt, 54502 ismeretlent.
