Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-09 / 258. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 9. KOMMENTÁR Közvetett Auschwitz TÓTH MIHÁLY A jövőben számolnia kell a bíróság előtti felelősségre vonással annak, aki választási gyűlésen söröshordón szónokolva, történelemkutatói magányban könyvet írva, netán műsorvezetőként a tévé képernyőjéről kikacsintva kétségbe vonja a 2. világháború előtti és alatti zsidóüldözést, az auschwitzi halálgyár létezését. Az alaptényeket a túlélők emlékezete és könyvtárnyi naplója rögzíti. A táborokat felszabadító seregek mindegyike filmre és jegyzőkönyvbe vette a borzalmakat. így kapásból visszautasítható a törvény elfogadását ellenző pártoknak, politikusoknak, esedeg történészeknek az az érve, hogy a kutatás szabadsága sínylené meg, ha törvénybe iktatnák az Auschwitz- tagadás tilalmát. Az új szempontok és összefüggések feltárására vállalkozó történészek ambícióját - így a törvény megalkotásának ellenzői - esedeg gúzsba kömé a Büntető Törvénykönyvben is szereplő tilalom. Tőrólmetszett neonácinak, elnyűheteden gárdistának vagy újhungaristának kell lennie annak a történésznek, aki 2001-ben azt állítja, hogy csak szorgalmas levéltári kutatásra van szükség, és bebizonyítható, hogy a Szlovákiából elhurcolt kb. 60 ezer zsidó vagy a Magyarországon bevagonírozott több mint 500 ezer izraelita túlnyomó többsége természetes halállal tért meg Ábrahám kebelére. Ilyen művelői is vannak a (már bocsánat a kifejezésért) történelemtudománynak. Arról ismerszenek meg, hogy éji órában az országot járják és olyan szellemi termékeket csúsztatnak a postaládákba, amelyek tagadják a több mint fél évszázad előtti zsidóüldözést. Csakhogy e tevékenység nem a tudománynépszerűsítésbe, nem is a politikába, hanem a kriminálpszichiátriába tartozik. Viszont meg kell mondani, hogy azért a história tudományának tisztességes napszámosai is számíthatnak kutatási eredményelae. Kideríthetik például, hogy á halálba életben maradásra szelektáló SS orvos haja szőke volt és nem vörös. Nagy szorgalommal bebizonyíthatják, hogy a dunaszerdahelyi beva- gonírozásnál a csendőrparancsnok lábán nem félcipő volt, hanem bü- geri csizma. De ez minden. Nincs az a hangyaszorgalmú történész, aki a lényeget meg tudná változtatni. A lényeg pedig: nem bevagoní- rozással kezdődött a zsidóüldözés, amelynek „túlsó végén” több millió ártadan mártírhalálát kellett a világnak konstatálnia. JEGYZET A szükséges rossz JUHÁSZ KATALIN Az ügynökökkel tele van a nép hócipője. Az esténként, szombat délelőtt felbukkanó vagy akár a vasárnapi tyúklevesbe belecsön- getó jólöltözött fiatalembereket sok helyen úgy penderítik ki, mint egykor Jehova tanúit. Pedig a kötelező, gépjármű-biztosítást egyeden autótulajdonos sem úszhatja meg, és kevesen tudatosítják, mennyivel jobb odahaza, papucsban meghallgatni a feltételeket és megkötni a biztosítást, mint december utolsó hetében órákig sorban állni. Ez nem ijesztgetés akar lenni: egy biztosítás megkötése az ügynökök szerint minimum tíz percbe telik, ér- tedenkedő ügyfél esetében akár húsz percig is eltarthat, tehát elég, ha négyen állnak majd előttünk abban a bizonyos sorban. Ugyanezek az ügynökök panasz- kodták el, hogy Ids hazánkban lassan ismereden fogalom lesz a kölcsönös bizalom. Előfordult, hogy saját szomszédai hallgatták végig illedelmesen az ügynök KOŠJCKÝ KORZÁR A lap kommentátora „Státus-pa- ranoja” címmel ír a magyar státustörvényről. Szerinte Jaroslav Chlebo államtitkár a szlovák sajtót felhasználva akkora ellenkampányba kezdett, mintha erre akarná építeni saját politikai jövőjét. Ä szerző elemzi a Velencei Bizottság jelentését is, a kifogásolt rendelkezésekről szerinte kétoldalú tárgyaláson kellene egyezségre jutni, amire Chlebo úrnak egy hét múlva lesz lehetősége, ám ez nem akadályozza őt abban, hogy rémületet keltsen. Ugyanakkor Chlebo nem emeli ki a Velencei Bizottság által legkriti- kusabban kezelt magyar igazolványokról szóló rendelkezéseket, ez esetben ugyanis a határon túl élő szlovákokról szóló törvény azonnali módosítását is kezdeményeznie kellene. Még egy érdekesség olvasható ki a jelentésből: az ilyen típusú, „véreinkről” szóló törvényeknek megvarrnak a maguk előfutárai, de még egyik sem váltott ki az „érintett” államok részéről kampányt. De fontos, hogy Budapesttel csak mondókáját, majd másnap elballagtak a nevezett biztosítóba, és beálltak a sorba, azaz inkább ott kötöttek szerződést, mintsem pénzt adjanak egy „idegennek”. A piacon eddig egyeduralkodó Szlovák Biztosító nem fél a konkurenciától, negyven százaléknyit szeretne kanyarítani az össz- ügyfélszámból. Feltételeik nem jobbak és nem rosszabbak a többiekénél, tulajdonképpen mind a nyolc versenytárs hasonló „termékeket” kínál. Ebben a helyzetben csodát tehet egy jól kitalált reklámszlogen, egy ismert színész megjelenése a kép- ernyőn, és a már említett illedelmes ügynökök. Hallhattunk persze agresszív, a végsőkig kitartó, hittérítő-típusokról is, akik nem és nem értik meg, hogy a polgár már megkötötte a biztosítást. Egy délután folyamán akár négyen is bekopoghatnak az autótulajdonoshoz, tiszta Amerika, ha nehéz is megszokni. Ám ami első blikkre molesztálásnak tűnhet, nem biztos, hogy az. Gondoljunk csak a decemberi sorbanállás rémisztő lehetőségére. Talán a végén még hálásak is leszünk annak, aki esőben-szélben teszi dolgát, és türelmesen válaszolgat minden kérdésünkre... Bukarest és Pozsony áll vitában, a többi állam még üdvözli is, hogy sokat szenvedett polgárainak is leesik néhány morzsa. A státustörvény tehát nem egyértelmű, rendhagyó módja a kisebbségeknek nyújtott segítségnek. A Velencei Bizottság eközben sem a formát, sem a törvény filozófiáját nem kérdőjelezi meg. A lényeg: Sérül-e a szlovák szuverenitás, megrövidül-e a szlovákság, ha a magyar kormánytól segítséget kap egy kétgyermekes család, amelyik magyar iskolába íratja gyermekeit. Igen, a törvény diszkriminatív, pontosan úgy, ahogy a szlovák (nevetséges mértékben) előnyben részesíti más országok állampolgárainak bizonyos csoportját. Mindez azonban nem valakinek a kárára történik. A státustörvény tehát nem árt senkinek, igazi éle a magyar belpolitika irányába mutat, afféle óriásplakát az Orbán-kor- mány választások előtti eszköztárában. A szerző szerint ezért kínos és helytelen az államtitkár politikai táncmutatványa és a szemfényvesztő, légkörmérgező kampánya. TALLÓZÓ- Én nem félek, képviselő úr. Akit a maga hülyeségei nem nyiffantanak ki, azzal a lépfene sem tud elbánni! (Peter Gossányi rajza) A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Železný ügyvédje vizsgálati fogságban van, a médiamágnás túl nagy halnak tűnik, s talán nem kerül rács mögé Olvasóink on-line fóruma ♦ Nem igazságos, hogy minden csak Nyugat-Szlovákia, pontosabban a Kisalföld Szlovákiába eső részéről szól. Itt alakították volna ki a főleg magyarok lakta Komárom megyét, itt összpontosul a kultúra és a tudomány. Ha Keleten történik valami, arról senki nem tud, csak felhúzzák a szemöldöküket, hogy Kassán túl is élnek magyarok. Lehet, hogy messze vagyunk, de nekünk is van mivel dicsekednünk! manusz ♦ Tény, hogy a főváros fényében jobban észrevenni a nyugati járásokban történteket. Ha viszont nálatok történik valami, ne hagyatkozzatok csak az ottani tudósítókra, üljetek le az asztalhoz, és írjátok meg magatok. Kelet-szimpatizáns ♦ Az egész hely nagyon lepusztult. Örülök, hogy elhúzhattam onnét, manusz WWW.UJSZO.COM A Nova-tévésorozat új epizódja Nehéz napok járnak Vladimír Železnýre, a Szlovákiában is népszerű Nova prágai kereskedelmi televízió nagyhatalmú igazgatójára. KOKES JÁNOS Míg két-három éve Železný gyorsan és töretlenül felfelé ívelő karrierje, illetve növekvő befolyása szinte kor- látozhatatlannak tűnt, nevén nehéz milliókat érő ingatlanok, ingóságok és bankszámlák voltak, addig manapság a médiamágnás lassan űzött vadnak képzelheti magát, s az újságolvasónak néha az lehet az érzése, hogy alig van mit aprítania a tejbe. Železnýnek ugyanis, miután két éve összekülönbözött a Ronald Lauder vezette Central European Media Enterprises (CME) amerikai befektetőcsoporttal, amely a kilencvenes évek első felében a Nova beindításához szükséges pénzt biztosította a Železný vezette CET 21 csoport számára, amelynek már kezében volt a műsorsugárzási engedély, a cseh médiacsászámak egyre komolyabb problémákkal kell szembenéznie. Természetesen pénzről van szó, mégpedig nagyon sok pénzről. A Nova, mint Közép-Európa legjobban menő televíziója, évente százmilliókat hozott gazdáinak. Železný és Lauder, amíg érdekházasságuk rendben volt, a megállapodások alapján osztoztak a hasznon. Miután összevesztek, Železný kihasználta, hogy az ő kezében volt a műsorsugárzási jog, s egyszerűen faképnél hagyta az amerikaiakat. Hogy mi volt a válás konkrét oka, ki mennyire hibás, s ki kit akart jobban becsapni, kicselezni, azt nyüván csak a legszűkebb érintett kör tudja. Železný aztán 2000 nyarán beindította a most már saját tulajdonú Nova televíziót, amelyhez a cseh bankok készségesen kölcsönöztek pénzt. Lauder, akinek cége a Nova programjait szolgáltatta, így el lett vágva minden pénzforrástól. Az amerikai vállalkozó nem hagyta magát, s miután Csehországban a hatóságok Železný mellé álltak, nemzetközi fórumokhoz fordult, ahol úgy Želez- nýt, mint Laudert is beperelte. A Lauder-Železný perben az amster- dami döntőbíróság az év elején az amerikai vállalkozónak adott igazat, s Železnýt nagyjából egymilli- árd koronás (27 millió dollár) kártérítésre kötelezte. A Lauder-Csehor- szág perben eddig két nemzetközi döntőbírósági határozat született: a londoni Prágának adott igazat, míg a későbbi, stockholmi Laudemek, aki mintegy 500 millió dolláros kártérítést követel a cseh államtól, mert az nem védte kellőképpen beruházásait. Mindkét fél fellebbezett. Železný, aki a jelek szerint várta a Lauderrel folytatott perében a ma már ismert eredményt, még idejében igyekezett megszabadulni vagyonától. Ingatlanait és ingóságait hozzá közeli személyekre és társaságokra íratta, s egyszerre olyan szegény lett mint a templom egere. Közben feleségétől is elvált, akinek nevére egyebek mellett egy franciaországi kastély van bejegyezve. Ennek ellenére a bírósági döntésre reagálva kijelentette, hogy a kirótt kártérítést megfizeti. Nem telt bele azonban sok idő, megváltoztatva véleményét kijelentette: nem fizet az amerikaiaknak semmit. A pervesztés ellen ő már korábban állítólag azzal biztosította magát, hogy az amerikaiak várható egymilliárdos keresetét előre eladta^ egy lichten- steini alapítványnak. Ő ezzel a maga részéről úgy érzi, hogy az amerikaiakkal egyenesbe jött, s Lauder most már rendezze az ügyet a titokzatos vaduzi székhelyű Astrona társasággal, amelynek a tulajdonosa egyébként cseh állampolgár. Lauder ezt nem hajlandó lenyelni, s újabb bírósági eljárásokat kezdeményezett. A cseh rendőrség sem tartja az Železný hozzá közeli személyekre, társaságokra ruházta ingatlanait. egész ügyet tisztának, s ezért az utóbbi hónapokban többször is kihallgatták Železnýt, illetve házkutatásokat tartottak a korábban tulajdonában lévő épületekben. Áprilisban aztán Železný ellen eljárás indult a hitelező megkárosítása miatt, amiért akár nyolc évet is kaphat. Železnýnek azonban ügyes ügyvédjei vannak, eddig a médiamágnást mindig kihúzták a csávából. A héten azonban újabb fordulatot vett a szinte már-már követhetetlen ügy. Vasárnap ugyanis a prágai rendőrség kihallgatásra elővezette Aleš Rozehnalt, Železný személyes ügyvédjét, aki több mint tíz olyan társaság vezetésében szerepel, amelyek Železný egykori vagyonát kezelik. Az ügyvéd elleni vád lényegében azonos a Železný elleni váddal. Rozehnal volt ugyanis az a személy, aki a vagyonátmentéseket intézte. A rendőrség keddről szerdára virradó éjjel a Nova irodáit is átkutatta, majd szerdán letartóztatási parancsot adtak ki Rozehnal ellen, aki azóta a pankráci börtönben ül vizsgálati fogságban. A hatóságok az intézkedést azzal indokolják: biztosak akarnak lenni abban, hogy Rozehnal a vizsgálat során nem fogja befolyásolni a tanúkat. A 31 éves ügyvéd Železný jobbkeze, de magát Železnýt egyelőre nyugton hagyta a rendőrség és a bíróság is. Prágában olyan hírek is keringtek, hogy Železný elmenekült, mert már néhány napja nem mutatkozott a nyü- vánosság előtt. Martin Chalupský, Železný szóvivője cáfolta a híreszteléseket, s bejelentette, főnöke kész megjelenni a hatóságok előtt, ha kérni fogják. Chalupský szerint a Nova igazgatója Prágában van, de természetesen ismeretlen helyen, s folyamatosan tárgyal a helyzet rendezése érdekében. Azt nem tudni, hogy milyen dokumentumok, bizonyítékok vannak a hatóságok kezében, illetve mi lesz az ügy folytatása. Egyesek szerint nemsokára Železný következik, mások úgy vélik, ő túl nagy hal, s ezért került most rács mögé legközelebbi munkatársa. Egy azonban bizonyos: a botránynak még messziről sincs vége. Rozehnal letartóztatása ellen Železnýék azonnal tiltakoztak, s bírósághoz fordultak jogorvoslásért. Az affér egyébként nem befolyásolja a Nova működését, amely továbbra is folyamatosan sugároz, mintha semmi sem történt volna. A szerző prágai munkatársunk Huszonhat volt afgán miniszter és miniszterhelyettes, tíz kormányzó és 200 tábornok él a Szevasztopol hotelben Szállodai diaszpóra, avagy afgánok Moszkvában HÁTTÉR A múlt század 30-as és 40-es éveinek kommunista emigránsaihoz hasonlóan egy moszkvai szállodában „dekkolnak” a kilenc évvel ezelőtt megdöntött afganisztáni szovjetbarát rezsim prominensei, ám ideológiai munka helyett főleg adásvétellel foglalkoznak. A Nadzsibullah vezette afgán kormányzat 1992-es bukása után hívei közül mintegy 150 ezren menekültek a „nagy testvéti’ országába. Egyharmaduk Moszkvába, ám az orosz kormány csöppet sem lelkesedett értük: a birodalom időközben összeomlott, Afganisztán mint volt yazallus senkit nem érdekelt már. így aztán az afgánok amolyan megtűrt jövevényekként maradhattak csupán, menedékjog és papírok nélkül. Többségük alkalmi munkákból, kereskedésből tengeti magát, például a külvárosi szabadpiacokon - írja a Der Spiegel német lap. Egy ilyen piac ellen intéztek múlt kedden pogromszerű támadást orosz bőrfejűek: a helyi rendőrség futballhuligánoknak nevezte őket, az újságok többsége viszont az Orosz Nemzeti Egység nevű szélsőjobboldali, nacionalista szervezet híveinek. A piacon két halott és 30 súlyos sebesült maradt ütánuk. Amikor a Bolsaja Juzsunsz- kaja utcára vonultak, hogy móresre tanítsák a „feketepofájúaknak” nevezett kaukázusi és afgán idegeneket, rendőrökbe ütköztek, akik riasztólövésekkel akadályozták meg, hogy bejussanak a Szevasztopol szállóba. Az afgán diaszpóra elitje él a szebb napokat látott hotel falai között. Köztük van 26 volt miniszter és miniszterhelyettes, tíz egykori tartományi kormányzó, 200 tábornok és 3000 tiszt. Politikai, gazdasági tervek, stratégiai elképzelések helyett a szálloda lakói jóval prózaibb dolgokkal foglalkoznak: minden szoba egy kis bazár, a kuncsaftok a folyosón sorakoznak. A kínálat nem távol-keleti bóvliból, hanem márkás európai és amerikai holmikból áll. Többségük persze hamisítvány, ám ez nemigen érdekli a vevőkört: fő, hogy az árak alacsonyak. Az utóbbi hetek „hazai” eseményeiről persze a Szevasztopol lakói is tudnak: az, hogy egykori pártfogójuk, Moszkva a terrorellenes koalíció keretében a Nadzsibullah kormányzatát megdöntő mudzsáhi- dokkal, az emigránsok esküdt ellenségével fogott össze, a legtöbbjük számára megfoghatatlan. A „szállodai diaszpóra” feje, Gúlám Mohammed, Konár tartomány egykori kormányzója bizonygatja: az Északi Szövetség és a tálibok semmiben nem különböznek. Az oroszok újsütetű fegyverbarátainak kezéhez is százezrek vére tapad, ezért soha többé nem juthatnak kormányzati szerephez. Igen ám, de akkor Iti álljon 23 évi polgárháború után Afganisztán élére? „Mi vagyunk a nemzet elitje és utolsó reménye” - állítja Gúlám, elhallgatva, hogy a moszkvai afgán emigráció időközben 15 rivalizáló csoportra szakadt. Az ex- kormányzó szerint Afganisztán népe külső segítség nélkül is fölkel majd, hogy elűzze a tálibokat és a mudzsáhidokat. Ehhez csak az kell, hogy Záhir Sah király hazatérjen, és ellenállásra szólítsa fel a népet. „Ebben az esetben magam is nyomban fegyvert ragadnék” - hangoztatja a Szevasztopol szálló negyedik emeletén lakozó egykori afgán kormányzó.
