Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

2001-11-02 / 252. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 2. Kitekintő Beszélgetés Kovács Attilával, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara vallástörténet tanszékének tanársegédjével, iszlámszakértővel A menekültek is a dzsihád eszközévé válhatnak Már a szeptember 11-i amerikai merényletek előtt is hallottunk az isz­lám fundamentalizmus­ról, amely szorosan össze­fonódott a terrorizmussal, de senki sem akarta el­hinni, hogy ez bármelyi­künket érintheti. Most, hogy elhisszük, nem akar­juk megérteni, mert talán nem is lehet. Vajon mi motiválja az iszlám szél­sőségeseket? Erről kér­deztük Kovács Attila isz­lámszakértőt. MOLNÁR NORBERT Hol működik az iszlám rendszer a Közel-Keleten? Gyakorlatilag sehol. Az iszlám rendszeren azt értjük, hogy min­den az iszlám politikai-vallási alapelvei szerint működik, ilyen sehol sincs. Szaúd-Arábiában és névleg Iránban is valami hasonló­nak kellene működnie, Pakisztán­ban és Mauritániában pedig benne van az ország hivatalos elnevezé­sében az iszlám szó (Pakisztáni Iszlám Köztársaság és Mauritániái Iszlám Köztársaság - a szerk. megj.), de igazából sehol sem tart­ják be a középkorból származó jogrendszert. Afganisztánt minek nevezné? A Talibán iszlám emirátusnak ne­vezi. Az emír uralkodót jelent, vagyis a rendszer élén álló Omar molia az emír. \\ A dzsihád nem ■ csak szent háborút jelent. Több fajtája van: a nagy és a kis dzsihád. \\ Afganisztánban miért nem mű­ködik az iszlám rendszer, ha a Talibán azt állítja, hogy bevezet­te a sariát, vagyis az iszlám jog­rendet. Ez értelmezés kérdése. Az iszlám nagyon komplex rendszer. Nem egy iszlám van, nem ugyanaz Ma­rokkótól Indonéziág, mivel mérhe­tetlenül képes alkalmazkodni a he­lyi viszonyokhoz. Afganisztánt hogyan jellemez­né? Egy polgárháború sújtotta ország, ahol egyes csoportok, például a Talibán, az iszlám törvényeit tar­tatják be saját értelmezésük sze­rint. Az értelmezés szó nagyon fontos, mert a Korán ugyanazon részeit teljesen ellentétesen lehet értelmezni. A tálibok értelmezése azért szélsőséges, mert elutasítják a spekulatív iszlám hagyományt, amivel hatalmas könyvtárakat le­hetne megtölteni, s ez a különféle jogi irodalom az, ami gyakorlati­lag szabályozza a mindennapi éle­tet. Nekik csak a Korán a kiinduló­pont, s mivel ez különbözőképpen értelmezhető, könnyű eljutni a szélsőségekhez. Hogyan magyarázható a Talibán gyors karrierje, hiszen sikertör­ténete ötéves múltra tekint vissza? A sikertörténet ötéves, de a moz­galom a kilencvenes évek elején indult. Az afganisztániak húsz év után egyszerűen megunták, hogy kéthetente elvonul a fejük felett a front. A körülményekhez képest ennél még a Talibán kemény kezű hatalma is jobb. Valamiféle rendet biztosít, igaz, szörnyű körülmé­nyek között. Emellett gyakorlati­lag amerikai és pakisztáni pén­zekből, valamint fegyverszállítmá­nyokból alapozta meg ezt a gyors karriert. Később fokozatosan át­vették a kábítószer-előállítás feletti hatalmat. Oriana Fallacci, a világhírű új­ságíró tíz év teljes hallgatásba burkolódzott, de a szeptember 11-i amerikai terrortámadások után ismét tollat ragadott, s bal­oldali gondolkodású emberre nem jellemző módon a követ­kezőket írta: az iszlám világból érkező bevándorlók magukkal hozzák elmaradott életviszo­nyaikat, kultúrájukat, és így ők is akaratlanul a dzsihád eszkö­zei. Mi is a dzsihád? Jó kérdés, mert nem csak szent há­borút jelent. A dzsihádnak több fajtája van: a nagy és a kis dzsihád. A nagy az, amikor az ember saját maga igyekszik jobbá lenni. A kis dzsihád pedig, amikor az ember vagy jótékonykodik, vagy hangsú­lyosan szóval - tehát nem fergy- verrel - terjeszti az iszlámot. A harmadik a „dzsihád a kard által”, vagyis amikor harcol az ember, de az csak védekező háború lehet, csak külső agresszor ellen folytat­hatnak ilyen formában harcot a muszlimok. A Koránban benne van, hogy ha egy muzulmán országot megtá­mad egy idegen hatalom, akkor az összes muszlimnak kötelessé­ge akár fegyverrel is megvédeni ezt az országot? Elvileg igen. Elképzelhető, hogy az összes muzulmán ország megelégeli Afganisztán bombázását, és a segítségére siet? Nem valószínű, mert egyrészt a kormányoknak ez nem érdeke, másrészt rengetegen leszögez­ték, semmi köze a dzsihádhoz an­nak, amit Afganisztánban kihir­dettek. Emellett értelmezés kér­dése, mennyire védekező háború ez, mennyire hibás ebben a Tali­bán és Oszama bin Laden. Szóval nem olyan egyértelmű, hogy ez dzsihád. Azt mondja, a kormányoknák ez nem érdeke. Miért nem? Populista retorikát alkalmaznak, de politikai-gazdasági és más ér­dekeik is azt diktálják, hogy az Af­ganisztánt támadókkal folytassa­nak aktív politikát, mert ők a szö­vetségeseik. Ki hirdethet dzsihádot? Akárki. Az a lényege, hogy fatvát, azaz egy vallási-jogi álláspontot adjon ki a dzsihádról. Ezt gyakor­latilag akárki kiadhatja, mivel az iszlámban nincs hierarchikus egyházi struktúra. Minél többen elismerik a fatva tekintélyét, an­nál inkább kötelező érvényűvé válik. Ördögi kör. Ezt úgy próbál­ják megoldani a muszlim orszá­gok kormányai, hogy minden ál­lamban van egy legfelsőbb vallási autoritás, akinek állásfoglalását elfogadják. Afganisztánban ezt ki teheti meg? Vagy Omar molia, vagy összehív­ják a körülbelül ezer vallási ve­zetőt, akik együtt hoznak döntést. De ez sem olyan egyértelmű, mint mondjuk a katolikus vallásban, ahol merev hierarchia van. Na­gyon képlékeny a helyzet, ezért nehéz pontosan meghatározni, ki mit tehet meg, és mit nem. Visszatérve Fallaccihoz, lehet­nek a dzsihád eszközei a mene­kültek? Persze. Amerikában sose lett vol­na semmilyen akció, ha nem éltek volna ott úgymond gazdasági okok miatt kivándorolt emberek, akik valójában azzal a céllal men­tek az Egyesült Államokba, hogy valamit elkövetnek. Ha így értelmezzük, akkor min­den olyan nyugati berendezke­désű, pontosabban nem muzul­mán ország veszélyezteti saját biztonságát, amelyik muszlim bevándorlót fogad be. Ez nem olyan egyértelmű. Általá­ban ezek a bevándorlók a társadal­mi ranglétra legaljára kerülnek, s a leginkább érintik őket a problé­mák. Ugyanis nagy mértékben szociális kérdés az iszlám szélsősé­Kovács Attila: A védekező álláspont elég furcsa az iszlám számára (Somogyi Tibor felvétele) gesség. Ezek az emberek nemcsak gazdasági szempontból látják kilá­tástalannak helyzetüket, hanem konfrontálódnak annak az ország­nak a teljesen más kultúrájával és értékrendjével, ahova vándorol­tak. Ez olyan kulturális sokk, amit nehéz feldolgozni. Mit rontott el a Nyugat? Nehéz megmondani. Az iszlámba nincs belekalkulálva, hogy vala­mikor is nem lesz terjeszkedő, a védekező álláspont elég furcsa az iszlám számára. A muszlimoknak rengeteg gondjuk van egymással is, az iszlámon belül egy nagy ki­útkeresés folyik. Ezt másképpen csinálja egy értelmiségi, és más­hogyan egy egyszerű palesztin valahonnan Hebronból. A gyar­matosítástól datálódik a Nyugat agresszív fellépése. Az iszlám vi­lág ezt permanens támadásként, háborúként éli meg. A Nyugat bi­zonyos modelleket próbál rá­kényszeríteni az iszlám világra, amelyek ott nem működnek vagy másképpen működnek. Az iszlám országok például kiadták az álta­lános emberi jogokkal szemben az iszlám emberi jogok nyilatko­zatát. Nem nagyok az eltérések, de vannak. És a különbségeken van a hangsúly, ezekkel próbálják magukat valahogy definiálni a Nyugattal szemben. Itt mind a két oldal hibás is, meg nem is. Malajziát vagy Törökországot sem lehet oda sorolni? Semmiképpen. Fallacci azt írja: „A különböző al­bán, szudáni, tuniszi, algériai, pakisztáni, nigériai, afgán mene­kültek révén terjed a zugárusí­tás, a kábítószer és a prostitúció, mert a jelek szerint a Korán nem tiltja a hitetlenek megrontását... Tömeges jelenlétük nyugtalanít és rossz érzéssel tölt el.” A hitedének megrontását? Ez nincs benne a Koránban, bár az ér­telmezések különbözősége miatt lehet, hogy egyesek ezt is belema­gyarázzák. A Korán, ugye tiltja a kábító­szert? Igen. A Talibán, amelyik kimondot­tan csak a Koránt veszi alapul, mégis a világ egyik legnagyobb kábítószer-kereskedő szerve­zete lett. Egyáltalán nem érdekli őket. Úgy \\ Paradox módon pozitívumokat is hozhat az afga- > nisztáni háború. \ gait alkotja, ahonnan a világ ká­bítószer-készletének jelentős hányada származik. Igen, Iránon keresztül szállítják, de nekik ez már nem tetszik, mert az ő rendszerük is átalakult, a csempészés nagyon rontja a hi­telüket... Bukarestben már megjelent a kábítószerhiány, s azokban a nyugati országokban, ahol az ópiumalapú kábítószerek teszik ki a drogok nagyobb részét, szintén gondok adódhatnak a kábítószer-ellátásban. Nem vagyok ennek szakembere, ez dinamikus piac, bárki az afgá­nok helyébe léphet. Én azt hallot­tam, hogy a Talibán ár alatt szeret­ne nagyobb mennyiségű kábító­szert eladni, hogy gyorsan pénz­hez jusson, mert kell a háborúhoz. Hogyan tudná ezt most megcsi­nálni, amikor Afganisztán hatá­rai le vannak zárva? Nehéz megmondani, mert még Irán sem engedi át őket. Most Pa­kisztánon keresztül sem szállít­hatnak, bár nem teljes a határzár, akadnak rések, ahol át lehet jutni. De a volt szovjet köztársaságokon keresztül is vezetnek csempészu­tak. A legrosszabb számukra az iráni határzár, mert a drog onnan kerül Törökországba, amely ellát­ja Nyugat-Európát. zött létrejön valamilyen együtt­működés, az hosszú távon segíthet a térségen. Ennek az a hátulütője, hogy a muzulmán országok kor­mányai nem túl legitimek a saját népük szemében. Nagyon gyenge lábakon állnak. A legtöbb arab vagy muzulmán ország minden­nek nevezhető, csak nyugati szem­mel demokratikusnak nem, de ez a kisebb gond. A nagyobb az, hogy a helyiek sem szeretik korrupt kor­mányaikat, s az iszlámban látják az alternatív megoldást. Az opti­mistább álláspont az, hogy megol­dódnak bizonyos szociális és gaz­dasági problémák, mert elsősor­ban ezek szülik az iszlám radika­lizmust. Kevésbé optimista állás­pont az, hogy az amerikaiak csak azért, hogy sikereket érjenek el Af­ganisztánban, a térségben min­denkinek szabad kezet adnak, aki segít a terrorizmusellenes koalíci­ónak. Ennek beláthatatlan követ­kezményei lehetnek, mert például Pakisztán és India atomhatalom, és nem sok választja el őket attól, hogy egymásnak ugorjának. Ko­moly gond a csecsenprobléma Oroszországban. Az amerikaiak régebben még nagyon csecsenpár- tiak voltak, róluk most senki nem beszél. Az oroszok gyakorlatilag szabad kezet kaptak. Az iszlám radikalizmus, vagy ahogy még nevezni szokták, fundamentalizmus sem túl régi mozgalom. Hogyan alakult ki? A 19. században kezdődött, a mo­dernizáció terméke ugyanúgy, mint a szekularizmus, vagyis a vallás és az állam szétválasztása. Ez a kettő együtt alakult ki, ugya­narra a kérdésre ad választ, csak éppen másként. Nagyon széles a paletta, nagyon sokféle iszlám fundamentalizmus van: az abszo­lút intellektuálistól egészen az ön­gyilkos merénylőkig, akik a Ha­masznak vagy a Hezbollahnak fel­robbantják magukat. A funda­mentalista szervezetek különben nem csak merényleteket hajtanak végre. A Hamasz tevékenységének körülbelül öt százalékát teszik ki a merényletek. Egyébként iskolá­kat, kórházakat üzemeltetnek, ugyanis ezekben az országokban nincs szociális háló, és éppen ezek az iszlám szervezetek szőnek egy alternatív szociális hálót. Ha azt mondja, hogy a funda­mentalizmus a modernizmus terméke, akkor milyen a konzer­vatív muzulmán? A konzervatív a szaúd-arábiai. Az iszlám fundamentalisták meg akarják változtatni vagy leg­alábbis át akarják formálni a tár­sadalom felépítését. A tradicio- nalisták nem akarnak semmi vál­tozást, az iszlámmal általában csak takaróznak. Ha a saját társadalmukat akar­ják megváltoztatni, miért követ­nek el merényleteket a nyugati vüág ellen? Mert az az ellenség. A nyugati ha­tás a legrosszabb számukra. A merényletekkel a hatásokat akaiják hatástalanítani? Azt is, és megmutatni, hogy vissza tudnak vágni, hogy megfe­lelő módon válaszolni tudnak a kihívásokra, mintegy revansot akarnak venni. Nem üti egymást az a két kifeje­zés, hogy iszlám állam és de­mokratikus állam? Igen is, meg nem is. A demokrati­kus parlamenti rendszer az isz­lámnak teljesen megfelel. Például Jordániában bizonyos mértékig respektálják a demokratikus sza­bályokat, és azon belül jut moz­gástér az iszlám pártoknak. Persze egy totális iszlám állam, mint pél­dául Irán, ellentétes a demokráci­ával, de több kutató szerint és sze­rintem is elképzelhető kompro­misszum a kettő között. Van demokratikus muzulmán állam? Nyugati értelemben véve nincs. értelmezik a Koránt, ahogy nekik jó, az pedig szó szerint a bort tilt­ja. Persze világos, hogy nem csak a borról van szó, mert ilyen ala­pon akár tömény szeszt is ihatná­nak a muszlimok, amit a Talibán persze tilt. Ismétlem, a tálibok tendenciózusan, de pragmatiku­san értelmezik a Koránt. Teljesen normálisnak tartják Af­ganisztánban, ha valakit kábító­szerezésen kapnak? Nem. A Talibán formálisan tiltja a kábítószert, de kialakított rá egy állami monopóliumot. Afganisz­tán gyakorlatilag rendőrállam. Afganisztán Pakisztánnal és Iránnal az arany félhold orszá­Hogy érzi, mi lehet ennek a há­borúnak a vége? Nehéz jóslásokba bocsátkozni. Pa­radox módon hozhat pozitívumot is a háború. Megnőhet az ér­deklődés a térség iránt, s ha a Nyu­gat és a muzulmán országok kö­Az iszlám szélsőségesek logiká­ját követve várhatóak újabb ter­rortámadások? Biztosan, de nem olyan hatásúak, mint szeptember 11-én. 1992 óta Oszama bin Laden félévente vég­hezvisz egy nagyobb akciót. Mi az iszlám, a muzulmán és a muszlim? ♦ Az iszlám maga a vallás, pontosabban nemcsak a vallás, hanem a mozgalom, egy életmód, valójában az egész rendszer. ♦ A muzulmán és a muszlim gyakorlatilag ugyanaz: azok az embe­rek, akik az iszlámot vallják. A muszlim a jobb kifejezés, mert ara­bul is muszlim. A muzulmán és a mohamedán kifejezés általában európai „termék”.

Next

/
Thumbnails
Contents