Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-27 / 248. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 27. VENDEGKOMMENTAR Vadásznak - ránk is BARAK LÁSZLÓ Itt van mindenszentek ünnepe, és megszólíttatnak minden szentek, aztán a halottaink. A hit szerint egyébiránt úgyis tudnak mindent. Eme státus más hitek szerint, más szenteket és halottakat illet meg. Miközben bombáznak. Bombázunk! Akár szentek és halottak nevében. Más emberek más szentek, más halottak nevében ültek repülőgépekre szeptember 11-én. Ki igazodik el ezen? Megfigyelhető, mit csinálnak eközben a kereskedelmi tévék s a nagyközönség kegyeit törvényszerűen kereső sajtótermékek. A lélegzetelállító, sokkoló terror- támadás óta, urambocsá! a gagyi szappanoperák stílusában igyekeznek szervírozni azt, ami történik. Nem beszélve arról, ami nem történik, de végül is megtörténhet. Hiszen most már minden megtörténhet. Még füstölögve álltak a New York-i tornyok, amikor a megrendült, megszégyenültf?) amerikai elnök közölte a világgal, elsősorban persze saját megalázott népével, hogy a tetteseket „megkeresik és levadásszák majd”. Pontosan így, ezzel a szóhasználattal mondta, amit mondott. Tegyük hozzá, nem volt indokolatlan, hatás nélkül való, „profi”, mi több „korszerű” volt a döbbenet óráiban. Kivéve azokat a nyomorban szédelgő közel-keleti népcsoportokat, akik az állami törvénykezés színijére emelt vallási vakhit szerint örvendeztek, mindenki véleményét mondta Bush. Aztán a válaszcsapásra várt a világ. Amely annak rendje, módja szerint be is következett mintegy három hete. Ahogy kell katonapolitikai és mediális nyitányt követően. Most az történik Oszama bin Laden cinkosainak honában, ami várható volt. E szerencsétlen hon lakói által és számára is. Egyéb tájakon meg az történik, ami történni szokott az efféle helyzetekben. A hatalmon lévők azért lovagolják meg az eseményeket, hogy hatalmon maradjanak, akik kívüle állnak, azok meg a hatalomra kerülés trambu- linjaként „használják” az ügyet... A mindenkori pacifisták, az ún. antiglobalisták, sámánok, táltosok, sumerológusok a mindenkor, mindennel szembenállók az utcán szerepelnek, csakúgy, mint a rovásukra a hetedik mennyországba törekvő Laden-hívek. Miközben a megszólított szentek és halottak hallgatnak, holott mindenről, ami velünk történik, úgyis többet tudnak, mint mi... JEGYZET Jin ésjang nálunk MOLNÁR IVÁN A püspöki kar nemrég ádáz harcot vívott az oktatási miniszterrel, aki bevezette volna a jóga oktatását. Végül az egyház nyerte a csatát, a háború azonban nem ért véget, és minden jel arra utal, hogy Ftáčniknak a kisujját sem kell mozdítania ahhoz, hogy a keleti filozófiák beszivárogjanak iskolarendszerünkbe. Alapjai ugyanis az egyik legmeghatározóbb kínai filozófiai és vallási irányzatra, a taoizmusra épülnek. Ez utóbbi mindenekelőtt harmóniára törekszik, amelyet a két ellentét, a Jin és a Jang egyensúlyában vél felfedezni. A Jin a hideg, az üresség, a passzivitás, a Jang a meleg, az erő, az aktivitás. Oktatásügyünk ugyanígy e két elv között próbál rátalálni a harmóniára. Az ellentétpár ebben az esetben az elmúlt 40 év megcsontosodott reakciói és a piacgazdaság kényszere közt található. Mindkettőre rengeteg a példa, a legutóbbit a levelező tagozatos egyetemi hallgatók beiratkozása szolgáltatta. A kérdőív még a régi: az iskola mindent tudni akar, az édesanya telefonszámától és nemzetiségétől kezdve a hallgató személyi igazolványa kibocsátójáig. A személyzet is a régi, a több száz jelentkező behatását három „nénire” bízták. A fizetés viszont már új módszerrel történik. Bár a pártok közti vita még javában folyik, az iskolák már megtalálták a módját annak, hogyan lehet fizettetni az oktatásért. A hallgatóknak csupán egy szerződést kell aláírniuk, melyben pár ezer koronát ajándékoznak az egyetemnek. Az ellentétek itt is vonzzák egymást. Lao-ce, a taoizmus megalapítója a Jin, vagyis a passzivitást tekintette követendőnek. Oktatásügyünk ezt csak a negyvenéves múlt legrosszabb példáinak esetében igyekeznek tökélyre vinni. WWW.UJSZO.COAA Olvasóink online fóruma ♦ Még jó, hogy a képviselőnk nem állt meg útközben „pisilni”! Alko-Hol? ♦ Szégyen. A TV felvételei egyértelműek voltak. A képviselő úr nem politikushoz méltóan viselkedett, inkább hasonlított egy kocsmatöltelékre. Ha igaz, amit állít, hogy a rendőrök nem megfelelően viselkedtek, számtalan lehetősége lett volna az eset után rendet teremtetni a belügyminiszter által. Ő inkább megtagadja a szondázást, és a papnjai nélkül elszáguld. Mint a bűnözők. Eman ♦ Ez egy kisebb botrány, de nem kell egyből sértegetni, mindenkinek kijár a tisztelet, annak is, aki hibát követ el. Viszont az MKP tényleg arról volt híres, hogy mentes volt a korrupciós, személyi és más botrányoktól, és ennek nem szabad megváltoznia. Ezt a képviselő“úrnak is el kell fogadnia. CsT -Kassa ♦ A felvétel szerint egyértelműen ittas volt, nem forgott a nyelve sem. Ez nem izgat, de az igen, hogy a néző képébe hazudik, hogy nem ivott. Más kérdés, mit keresett ott a kamera. walaki ♦ Mindenki követhet el hibákat, de naponta vajon hányán vezetnek ittasan? Ilyen a média, ma ez a hír. Putyer Antal ♦ Nem tudom, mennyi kamerájuk van a rendőröknek, de nem hiszem, hogy direkt Farkasra vártak. én is ♦ Ha igaz, a kamera azért volt ott, mert a TV Global a rendőrség munkájáról forgatott. Valóban sokan vezetnek ittasan, de kevesen viselkednek úgy, ahogy Farkas Pál. Ha valaki olyan funkciót tölt be, mint ő, illene azzal is számolni, hogy ebből ügyet csinál a média, és nem csak saját magának árt, mert egy kisebbséget képvisel és az emberek hajlamosak az általánosításra... apa A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. PRAVDA Eduard Kukán külügyminiszter az Afganisztánban folyó hadművelettel kapcsolatban adott interjút a napilapnak. Hangsúlyozta, elhúzódó harcokra kell számítani, s ahol háború folyik, ott tévedésekre is sor kerülhet. Leszögezte viszont, hogy a végeredmény a fontos; az természetes, hogy kritikus hangokat is hallani. A külügyminiszter szerint mivel az Egyesült Államok figyelmét elsősorban az afganisztáni háború köti le, az európai államoknak többet kell foglalkozniuk a balkáni problémával. NOVÝ ČAS TALLÓZÓ Túllőtt a célon címmel közölt jegyzetet a napilap. írója leszögezi: az államfő ausztriai látogatása bebizonyította, hogy a két ország kapcsolata nagyon jó. Rudolf Schuster osztrák kollegája, Thomas Klestil azonban alaposan meglepődhetett, amikor a jelenlegi kabinet rendetlen munkájá- (TASR/EPA-felvétel) ról hallotta beszélni tárgyaló- partnerét. Illatszerboit Rómában, gázálarccal, védőöltözettel HÉTVÉG(R)E Porban és borban az igazság Idehaza lassan elül a lépfe- nepánik, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a krasznahorkaváraljai romatelep lakói nyugodtan körbeadták a borítékban kapott fehér port, valaki még meg is kóstolta. Kíváncsi lehetett, mi igaz az egész anthra- xügyből. Porban az igazság - gondolhatta és nyalt egyet. Jól járt, nem szívta meg. JUHÁSZ LÁSZLÓ Az autósok közül viszont jó páran ráfaragtak, hogy Budapestre tartva Párkány felé vették az irányt. Mária Valéria hamar eldugult, így azt tanácsolták a gépkocsivezetőknek, kerüljenek inkább Komárom felé. Nem tudom, hol keltek át a határon az MKP politikusai, akik Budapesten a Magyar Állandó Értekezleten vettek részt, de ez nem is fontos. A zárónyilatkozat az oldal zárásakor még valahol a csillagokban volt. Adrian Nastase javaslata körül csaptak össze leginkább az indulatok a magyar-magyar csúcson, hiszen a héten azt ajánlotta a román kormányfő, hogy az RMDSZ tagkönyvei helyettesíthetnék a magyarigazolványt. Markó Béla pártelnöknek - ki tudja, miért - tetszett az ötlet. Kíváncsian várom, Mikuláš Dzurinda miniszterelnök is javasolja-e, hogy az MKP tagkönyveket is adják ki pár százezerrel nagyobb példányszámban. Farkas Pál MKP-képviselő azt állítja, nem kapták ittas vezetésen a rendőrök, csakúgy mint sok százezer másik sofőrt sem. Az eset tehát nem is érdekes, nem is foglalkoznék vele itt, ha nem fog meg Farkas Pál egy mondata. Eszerint a rendőrök csak a jegyzőkönyvírásnál tudatosították, hogy képviselővel van dolguk. És akkor mi van? Az úton, a közlekedésben mindannyian egyformák vagyunk, legalábbis abban, hogy mindannyiunknak egy élete van, kivéve a macskákat, akiknek köztudottan kilenc. A közlekedési kihágások elbírálásánál egyáltalán nem kellene figyelembe venni a képviselői menteimet, nem is erre találták ki. Az Ön dönt, iszik vagy vezet! egy honatyánál sem Tizenkét évvel a bársonyos után november 17-e államünnep lett. módosulhat Ön dönt, iszik vagy fúj!-ra. Utólag meg már nem érdemes fújni, nem kellett volna autós üldözést provokálni Pozsonyban. A rendőrök bátran viselkedtek (a képviselő szerint arrogánsán és vulgárisán), az alkoholszonda két apródja azt mondta, nem félünk a Farkastól, bekísérték a képviselőt az őrszobára, hogy, hogy nem, hirtelen egy kamera is ott termett a helyszínen. A felvételt bemutatta (és talán még fogja is) a televízió, az alapján ön dönthet, kedves néző, mi az igazság. A parlament a héten arról döntött, hogy lesz még egy pirosbetűsünk a naptárban, már az idén. Ezt is megértük! Alig-alig tizenkét évvel a bársonyos után november 17-e államünnep lett. Eltartott egy darabig, mit mondjak. A szabadságért és a demokráciáért vívott küzdelem napja mindenesetre megérdemli, hogy a szlovák állam létrejöttének ünnepe, Cirill és Metód napja, a szlovák nemzeti felkelés meg az alkotmány mellett egy évben egyszer gondoljunk rá államilag is. Rudolf Schuster elnök ezen a héten sem kímélte magát és minket, egy osztrák lapnak odanyilatkozott, hogy Mečiar előnyére változott, realistább lett, és pártjában is sok felkészült szakember van. Tartok tőle, egy év múlva megismerkedhetünk kvalitásaikkal. HETI GAZDA(G)SÁG Nyugalom, egy évig semmit nem emelnek TUBA LAJOS Ki örül annak, hogy jövőre egyötödével többet kell fizetnie a kötelező gépkocsi-felelősségbiztosításért? Mégis, már évek óta tudjuk, hogy a korábbi modell működésképtelen, ezt pedig az eddig monopolhelyzetben levő Szlovák Biztosító - az egyéb ágazatokban hosszú távra befektetett pénz terhére éppúgy - megérzi, mint például a menedzserei által elkövetett lopásokat. Emellett az sem természetes állapot, ha a biztosítási piac komoly hányadát kitevő ágazat egy kézben van. Az életbe lépő új rendszer mindkettőt felszámolja, ez pedig a költségnövekedés ellenére is pozitív elem. A gépkocsi-tulajdonosoknak csak azt ajánlhatjuk, mielőtt szerződést kötnek egy ügynökkel, tanulmányozzák át alaposan az ajánlatokat. A konkurencia- harcnak legalább annyi előnye lesz, hogy mindegyik biztosító kedvezményeket kínál. A legböl- csebben talán az cselekszik, aki olyan biztosítót választ, amely hosszú távon nagyobb megtakarítást nyújt, mint mondjuk a jövőre kilátásba helyezett néhány száz korona. A jó hírek közé sorolhatjuk azt is, hogy jövőre mégsem csökken a lakástakarék-prémium összege - vagyis a lakhatáshoz jutási támogatásból nem faragnak tovább. A pénzügyminiszternek ugyan nem tetszett a parlamenti döntés, de talán így rákényszerül, hogy az esetleges visszaéléseket amputálás helyett gyógyítással kezelje. Jó lenne, ha dicstelen elődjével, Sergej Roziikkal szemben ezt a lakástakarék-programot nem sodorná az összeomlás szélére. De ha már itt tartunk, akkor a baloldali pénzügyminiszterünk figyelmébe ajánlhatjuk a szomszédos posztszocialista országok gyakorlatát is, ahol a gyermeket vállaló A hét gazdasági eseménye a hazai autóbiztosítási piac forradalma volt. fiatal házasok az első lakáshoz jutás során nagyobb segítséget kapnak, mint az említett, évi 4500 korona állami prémium. Amint az várható volt, a gáz árát sem emelik - legalábbis a kisfogyasztók számára nem. A nagyfogyasztókat érintő 20 százalékos emelése pedig még mindig azt jelenti, hogy a nagy magáncégek az indokoltnál olcsóbban kapják a gázt. Vagyis továbbra is a közösből kapott rejtett dotációval vesznek részt a piaci versenyben - az így szerzett extranyereségből természetesen eszük ágában sincs visszaadni valamit. A lakosság felé az egyetlen csatlakozási pontot a szintén nagyfogyasztó távfűtőművek képezik. Ezt a problémát azonban egy felelős hatalom másként oldja meg, mint azzal, hogy inkább a nagyvállalatok számára is olcsóbban adja a gázt. Ha egy politikus erre hivatkozik - fogalmazzunk szépen -, akkor csúsztat. A jelenlegi komp- romisszus döntés ellenére sem szabad viszont megfeledkezni arról, hogy előbb-utóbb a lakossági gázár is emelkedik - és ahol lehet, jó volna erre felkészülni. Ez főként a falusi környezetben élő alacsonyabb jövedelműekre érvényes, ahol viszont több lehetőség nyílik az alternatív megoldásokra. Ilyen kísérletek ugyan voltak, csak éppen az elmúlt tíz év „gázosítási” divatja miatt ezeket általában visszautasították és tovább ásták a gázvezeték árkait. Végezetül a visszautasítási hullám utolsó e heti részeként a lakbéreket sem emelik. Ez ugyan csak a lakosság 4 százalékát érintette volna, de valójában sokkal komolyabb problémáról van szó. A bérlakások mindenütt a világon a nem túl vagyonosak lakhatási problémájára kínálnak megbízható megoldást. Ha viszont a lakbér még a befektetett pénz minimális megtérülését sem biztosítja, a választékból kikopnak a bérlakások - úgy, ahogy ez Szlovákia esetében csaknem tíz éve fennáll. Ezzel egyébként minden politikus tisztában van. Mečiarék elodázták a probléma megoldását, és most már ugyanezt elmondhatjuk a Dzurinda-kormányról is. Harna Istvánnak ugyan volt egykét erőtlen kísérlete, de azért ő sem törte össze magát. Talán majd a következők. Addig pedig az érintettek meghúzzák magukat valahol. A parlamentben kiváló szereplési lehetőséget biztosított a bohuni- cei atomerőmű két blokkjának leállításával kapcsolatos nemzetközi szerződés. Azt viszont az atomlobbisták (magyar képviselő is van köztük) elfelejtették megemlíteni, hogy nálunk jelenleg 70 százalék körül van az atomerőművekben előállított energia aránya, és második éve bagóért exportáljuk a felesleges villamos energiát. Persze az atomszemét és az egyéb járulékos problémák maradnak. Értjük mi az atommenedzsereket, hiszen a nagy pénz most vándorol a számlájukra, és hol lesznek már ők, ha majd fel kell számolni a kiégett, leállított erőműveket. Mégsem vehetik zokon, ha valaki felemeli ellenük a hangját, mert úgy gondolja, a szükséges energiát más forrásból is elő lehet állítani, hiszen egyáltalán nem fontos, hogy a villamos energia piacán Szlovákia is ott legyen a portékájukat dömpingáron kínálók közt.
