Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-26 / 247. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 26. TÉMA: A SIMON-JÚDA VÁSÁR „Séta közben a vásárban vett fakanállal rápaskolhatott a legény a lányra, a lány a legényre..." A Simon-Júda vásár története Somogyi Tibor illusztrációs felvétele A Duna-parton fekvő Eszter­gom és Párkány, illetve Dél- Szlovákia jelenlegi területén keresztül már a kelták idejé­ben több jelentős kereskedel­mi út vezetett; a honfoglalás előtti időkről szóló dokumen­tumok is említést tesznek fő­leg idegen kereskedőkről, vá­sárosokról. A hazai vásárok és vásárosok a X. század kö­rül jelentek meg, a kereske­delmet úgynevezett oppidu- mokban bonyolították le, me­lyek általában templomos te­lepüléseken keletkeztek. ÖSSZEFOGLALÓ Ahhoz, hogy egy városban vásárt le­hessen tartani, a településnek vá­sártartási joggal kellett rendelkez­nie. Az uralkodó a vásártartás és vámszedés jogát a főuraknak és egyházi méltóságoknak adomá­nyozta. A vásárt gyakran ünnepna­pon tartották, természetesen a terü­let urainak a felügyelete alatt. Párkány - kiváló fekvése folytán - már az őskorban lakott hely volt. Ezt bizonyítják az egykori dél-szlováki­ai papírgyár építésekor folytatott földmunkálatok során előkerült, kö­rülbelül 7-8 ezer éves cölöpépít­mény maradványai is. Ez a hely már a Római Birodalom idején fontos pont volt. A rómaiak a Duna bal partján is építettek erődítményeket, így jött létre Esztergommal (Solva) szemben Anavum (Anabum) is. A honfoglalás után a XI. században Chokoth, Kakath néven emlegették a helységet. Kakath első okleveles említése 1075-ben történt, I. Géza király által a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében. 1426-ban árvíz, 1529-ben pedig a török pusz­tított a városban. 1546-ban a törö­kök erődítmény építésébe kezdtek az elpusztult Kakath-tól kissé nyu­gatra a Duna-parton, és a DZSIGER- DF.I.EN PARKANI (zsigerlyukasztó erőd, vagyis az ellenség májába lyu­kat fúró erőd) nevet adták neki. A város 1683-ban szabadult fel a tö­rök uralom alól. III. Károly 1724. augusztus 6-án vásártartási jogot adományozott a mezővárosnak évi négy vásár megtartására: György, Bertalan, Simon-Júda és Luca nap­ján tartottak vásárt. Egy ideig volt egy ötödik is; a befolyt összeget a templom építésére fordították. Or­szágos hírnévre csak a Simon-Júda napi vásár tett szert, sőt külföldön is ismertté vált. Az adománylevél a vá­sárok időtartamáról egyformán rendelkezett, legtovább a Simon- Júda napi tartott. A tatárjárás előtti időben vásárok főleg Esztergomban voltak, heti pia­cai és vásárai messze földön híressé váltak, tehát a szomszédos Párkány őslakossága is ismerte a piacok és vásárok hangulatát, szokásait. Ne­héz pontosan megállapítani, Pár­kányban, illetve Kakaton mikortól tartottak heti és országos vásárokat. A város jelentősége a tatáijárás után erősödött, amikortól nem Eszter­gom volt Magyarország fővárosa, királyi székhelye. A tatáijárás után 200-250 évvel már híre-neve volt a párkányi vásárnak, még pest-budai kalmárok is elhozták ide portékái­kat. A helyi hagyomány 1546-tól, a török hódoltság kezdetétől tartja számon a Simon-Júda vásárokat, ezt Memy bég 43 évvel később kelt levele is többé-kevésbé alátámaszt­ja. „Mi azt, hogy az földnek épületé­re így leszen jobb, hogy itt Kakaton mindőn héten vásár legyen és ismét fősokadalmak is legyenek, kire min­denfelől bízvást jöhessenek és me­hessenek és az miből pénzt te- römthetnek, mindönöket áruljanak és vegyenek. Annakokáért im az több nagos uraknak is írtonk az do­log felöl: és ti Nagtok gondolja el, az sokadalmak mily alkalmatos napo­kon legyenek esztendő által és a he­ti vásárok igy mely napon legyenek. Ezt ti Nagtok elgondolván és mi- nekönk megírván, im mi ezt elfo­gadjuk a mi hitönkre, tisztességünk­re, emberségünkre, hogy az soka- dalmakra és az vásárokra ide Rakatra mind hódolt és hódolatla- nok bízvást jöhetnek és mehetnek” - írta 1589. március 20-án az eszter­gomi Szokolovics Mém, vagy egy­szerűen Memy bég Pálffy Miklós po­zsonyi és komáromi főkapitánynak. Az adománylevél közel 200 évvel későbbi keletű, mint maguk a felújí­tott heti és országos vásárok. Való­színűleg a konkurencia miatt volt szükség hivatalosan adományozni a városnak a vásártartási jogot. A feu­dalizmus idején ugyanis nagy jelen­tőségük volt a vásárhelyeknek, vá­sároknak. Kiváltságot jelentettek, amelyet királyi adományelvél szen­tesített. Az adománylevelet nem­csak a hercegprímás, hanem a pár­kányiak is kérelmezték. Esztergom nem vette jó néven a hivatalos enge­délyt, tiltakoztak ellene. Az eszter­gomiaknak is volt vásáruk Simon és Júda napján, ám annak a híre meg sem közelítette a párkányiét. A Hon­ismereti Kiskönyvtár kiadványa sze­rint az 1847-es vásár már szomba­ton - később vasárnap - elkezdő­dött, és 8-10 napig is eltartott. A templom körül árulták portékáikat a kegytárgyárusok, a mézeskalá- csosok, a szűcsök, a szabók, a csiz­madiamesterek és egyéb kézműve­sek. A mai termálfürdő környékén a gazdák pecsenyés- és borossátrakat áhítottak. A városháza előtti park helyén cirkuszosok, komédiások szórakoztatták a tömeget. A hídtól az ún. Renner-bányáig a farkasdi és a negyedi káposztásuszályok és -tutajok horgonyoztak, és a kocsmá­kon kívül talán itt volt a legnagyobb zaj. Vércse Miklós, a Párkány és Vi­déke munkatársa egyik írásában a régi szokásokat részletezve az ún. fakanalazásról is beszámol. Régen, vásárkor a fiatalság alig várta, hogy esteledjék. „Séta közben a vásárban vett fakanállal rápaskolhatott a le­gény a lányra, a lány a legényre, te­kintet nélkül arra, hogy melyik tár­sadalmi réteghez tartozott. Nem volt tanácsos ezért megharagudni, mert akkor nagyon rájárt a rúd az il­letőre. Inkább azon mesterkedett, hogy visszaadja, ha lehet, kamatos­tul” - úja Vércse Miklós, majd így folytatja: „Hajdanában október má­sodik felében tartották a vásárt (Simon-Júda napja október 28.). Rendszerint az előtte való héten volt a bortermő vidékeken szokásos szüreti bál. Ahogy ez befejeződött, kezdetét vette a vásárra való készü­lődés. Maga a vásár általában 8-10 napig tartott, de nem egy esetben két hétig is elhúzódott. Mivel a pár­kányi búcsú november 5-re, Imre herceg napjára esik, a vásár vége rendszerint beletorkollott a búcsú­ba. Külön búcsút nem is szoktak tar­tani.” A két világháború közötti vá­sárok nem sok hasznot hoztak a ke­reskedőknek és kisiparosoknak. 1936-ban például annyira kevés áru fogyott, hogy a harmadik nap után véget is ért a vásár. Az elmúlt negy­ven évben a vásárok hangulata, jel­lege nem sokat változott, esedeg a kínálat, az áruk jellege különböző, és természetesen manapság nem tíznapos vásárt tartanak. Az 1970- es években megváltoztatták a szen­tekről elnevezett vásár nevét, így lett Štúrovói Vásár. Akárcsak Štú­rovo magyar neve: Párkány, a Si­mon-Júda napi vásár elnevezés is oly erősen élt az emberek tudatá­ban, hogy a lakosok még ma is csak így hívják. Az idén - a szokásostól eltérően - nem október közepén rendezik a Simon-Júda napi vásárt, hanem október utolsó hétvégéjén. Két héttel korábban ugyanis népün­nepély volt Párkányban: akkor ad­ták át az 57 év után újjáépített, Esz­tergomot és Párkányt összekötő Má­ria Valéria hidat. (hk, sza) Nemcsak Párkányban, hanem a környékbeli településeken - Bátorkeszin, Köbölkúton, Muzslán, Szőgyénben, Esztergomban, Szálkán, Mocson, Kéménden stb. - is tartanak vásárt, februárt kivé­ve szinte minden hónapra esik egy. A vásárt általában ünnepkor, va­lamilyen szenthez kötődő napon rendezik. Simon és Júda, akikről a párkányi vásár a nevét kapta, nem azonos Jézus két apostolával. Júda teljes neve Szent Júdás Tádé, aki a kétségbeejtő helyzetbe ke­rültek védőszentje. Róla és Szent Simonról nagyon keveset árul el a Biblia. A Szentek Kislexikona szerint mielőtt Simon Júdás Tádéhoz csaüakozott, Egyiptomban hirdette az igét, majd társával Perzsiába ment, ahol mindketten vértanúként haltak meg. (hk, szk) Kulturális műsorok A hídról érkező autókat nem engedik be a városba; a parkolás a kijelölt helyeken ingyenes Megerősített rendőri szolgálat Vásári programok A vásárlásban elfáradt járókelők és mindazok, akik szerelik a kultúr­műsorokat, pénteken és szombaton a városháza közelében élvezhetik a párkányi és a vendégcsoportok elő­adását. Péntek délután két órakor a szlovák és a magyar alapiskola ta­nulói modem, társas- és matróztán­cot, valamint rock and rollt mutat­nak be, majd az Ady Street zenakar koncertje, később Miroslav Kutera gitárjátéka következik. Este hangu­latkeltő dallamok csendülnek fel. Szombat délelőtt 11 órakor a párká­nyi és esztergomi dzsúdósok bemu­tatójával kezdődik a műsor. Délben fúvószenekar lép fel, délután kettő­kor már örökzöld slágereket hall­gathatnak a vásárosok, fél öttől az M SYSTEM zenekar játszik, (ú) ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS „Idén, a Mária Valéria híd megnyi­tása után más lesz a forgalmi rend, mint korábban volt, de egyébként a vásárra ugyanúgy készülünk, mint az előző években” - nyilat­kozta lapunknak Feketé László párkányi alpolgármester. A hídról érkező járműveket nem engedik be a városba, hanem az üres telke­ken kialakított ideiglenes parkoló­helyek felé irányítják őket. A vásár idején a parkolás a kijelölt helye­ken ingyenes. Az alpolgármester szerint ugyan- nyi - megközelítőleg 550 - árus je­lezte a vásáron való részvételi szándékát, mint korábban, bár ez még változhat, hiszen vannak olyan kereskedők, akik csak csü­törtökön, illetve pénteken vásárol­nak területet. Az előző évekhez vi­szonyítva a szervezők főleg az esti órákban számítanak több látoga­tóra, hiszen most már a túloldalról érkezőknek sem kell sietniük a kompra - tovább tarthat az igazi vásári hangulat. A szervezők főleg az esti órákban számíta­nak több látogatóra. A vásárt előkészítő műszaki stáb tagjai - a városi hivatal, a műszaki szolgáltató vállalat, a rendőrség, a vámosok és a határőrség képvise­lői - idejében egyeztették a felada­tokat, a szükséges intézkedéseket. A vámhatóság emberei megígér­ték, rugalamasan reagálnak a la­kosság igényeire. Pšenák Tibor városi rendőrpa­rancsnok elmondta: a vásár idején tizenegy városi rendőr lesz szolgá­latban, munkájukat huszonnégy civil alkalmazott segíti, akik az út­lezárásnál, az ideiglenes parkoló­helyeken irányítják majd a forgal­mat. A városi rendőrökön kívül ál­lami rendőrök is ügyelnek a biz­tonságra. Egyébként a Simon-Júda vásár történetében eddig még nem jegyeztek fel nagyobb rendzava­rást, komolyabb bűncselekményt. A rendőrök azonban minden eset­ben felhívják a látogatók figyel­mét: vigyázzanak pénztárcájukra, mert a nagy tömegben zsebtolvaj­ok is előfordulhatnak, (cza) JEGYZET Más ez a vásár... SZENTGÁLI ANIKÓ A Simon-Júda napi vásárkor felpezsdül az élet Párkányban. Az iskolák szabad napot adnak vagy rövidített órákat tartanak, a kofák hangosan kínálják tök­magjukat, lufik szabadulnak el, mézeskalács illatozik. Az őszi nagytakarítást sokan a vásár előtti napokban tartják, ablakot mosnak, sütnek-főznek, vendé­geket várnak. Ilyenkor összejön a család. A gyerekek izgatottak, lövöldék, körhinták, kisautók lebegnek lelki szemeik előtt. Kirakodópultok, sátrak, indián zenészek, zsákbamacska, kür- tőskalács, vattacukor - mind­mind elengedhetetlen tartozéka egy vásárnak. A Fő utca zsúfolt, a tömeg magával sodorja a bá­mészkodót, mindenhol sült hal, kolbász, hurka, birka- és pacal- pörkölt illatát érezni. Kurjonga- tás, nótaszó, jóízű nevetés, po­hárköszöntő, tréfás történet hallatszik mindenhonnan. A vasútállomásról és a környező falvakból érkező buszokon any- nyi az utas, hogy szinte levegőt sem lehet venni. Kicsik és na­gyok özönlenek a környékről a városba. Az idén mégis kicsit más ez a vásár. Talán mert két hét­tel korábban kimulatta magát a nép, amikor ünnepélyesen át­adták a Mária Valéria hidat. Négy napig tartott a népünne­pély, akárcsak a mostani zsibon- gás. Más ez a vásár, mert az esz­tergomiaknak, a távolabbról ér­kezőknek, rokonoknak nem kell a kompra sietniük. Azért is más, mert október vége van, és álta­lában a hónap közepén szerve­zik. Idén kevesebb a kísérő ren­dezvény, kulturális program, helyette viszont a legtöbb em­ber zsebében ott lapul az útle­vele, hátha... Talán átrucca­nunk Esztergomba... Sokan a lökdösődés ellenére többször végigsétálnak az utcákon, leáll­nak beszélgetni az ismerősök­kel, alkudoznak az árusokkal, közben egy-egy elkószált kis­gyerek nevét üvölti a városi hangszóró. Erősen fogjuk egy­más kezét, nehogy elsodorjon a tömeg, meg-megállunk, meg­vesszük a csizmát, kabátot, me­leg kesztyűt, no meg a vásárfi­át... Mindenképpen más ez a vásár, és ez így van jól. Egy azonban biztos: aki egyszer át­éli, soha nem felejti. Ott leszünk, ha esik, ha fúj Szerkesztőségünk munkatársai lapzártánk után a mai éjszakát a füstös kocsmai helyiségektől és alkoholtól szigorúan elzárva töltik. Csakis a kiadó által kiutalt védőitalt (ásványvíz) kortyolgatják, hogy ép testtel és ép lélekkel, vagyis macskajaj nélkül érkezhessenek holnap reggel a párkányi Simon-Júda vásárra, ahol Új Szó és Vasárnap sátor is lesz. Benne és előtte szeretettel váija tisztelt olvasóinkat: 8-tól -10-ig: Holop Zsolt és Molnár Norbert 10-től délig: Klein Melinda és Szilvássy József 12-től sátorbontásig: Juhász László és Szentgáli Anikó Álljon meg egy szóra, vagy hosszabb eszmecserére! A témát Ón határozza meg! MEGKÉRDEZTÜK Bartusz Gyula mérnököt, a Déli Régió Ipartestületének titkárát Az idei Simon-Júda vásár szervezésével kapcsolatban a Déli Régió Ipartestülete kifo­gásolja, hogy a párkányi vál­lalkozók a vásár idejére nem élveznek elővásárlási jogot az üzletük előtti területre. Mi a probléma lényege? Az utóbbi két év gyakorlata az volt, hogy az árusításra alkal­mas helyek közül először a pár­kányi vállalkozók választhat­tak, ezután következtek az ide­genek. Ez méltányos volt, hi­szen a párkányi vállalkozók itt fizetnek adót, és lehetőségeik­hez mérten támogatják a városi rendezvényeket. 2000-ben a városi képviselő-testület meg­szüntette a korábbi gyakorlatot, igaz, a figyelmeztetés után minden maradt a régiben. Idén viszont a városháza már szigo­rúan betartja a párkányiakkal szembeni barátságtalan rende­letet. így sok idegen éppen a helybeli vállalkozók üzletei előtt vásárolta meg a területet, így sok esetben még a bejára­tot, illetve az üzlethez vezető utat is elzárják. Mit tett ennek elkerülése ér­dekében a Déli Régió Ipartes­tülete? Az üggyel kapcsolatban felke­restem Nagy Györgyöt, a városi hivatal ingatlankezelő osztályá­nak vezetőjét, aki elmondta: a hivatal szeptember 3-ától áru­sítja a helyeket. Amikor a pár­kányi vállalkozók észbe kaptak, a Fő utcán a helyek nyolcvan százalékát már eladták. Az osz­tályvezető szerint korábban a vállalkozók nem használták ki előnyüket, konkrétan: bizonyos helyeket megrendeltek, aztán üresen hagyták, mert nem szí­vesen jöttek ki az üzletükből a sátorba. Mint mondta: ha a Fő utcán minden üzletes megvásá­rolná a boltja előtti területet és üresen hagyná, ez veszélyeztet­né a kirakodóvásár jellegét. Ezért született meg az a döntés, hogy nem tesznek kivételt, ha­nem mindenkit egyenlő elbá­násban részesítenek. Ön elégedett ezzel a válasz- szal? Véleményem szerint nem áll fenn annak a veszélye, hogy a Fő utca üresen maradna, hiszen a párkányi vállalkozók nincse­nek olyan sokan, hogy a kirako­dóvásár jellegét veszélyeztet­nék. Arról sincs tudomásunk, hogy a múltban valaki üzérke­dett volna a helyekkel. Az ipar­testület azt javasolja, hogy a polgármester, a képviselők, a vállalkozók és a testület képvi­selői közösen tárgyaljanak erről a problémáról. A tanácskozás eredményeként azt várjuk, hogy a város barátságosabb légkört alakítson ki a helyi vál­lalkozók számára, (km) Ján Oravec párkányi polgármester szerint létrejön egy bizottság, melyben a helyi vállalkozók is helyet kapnak, és a jövőben módo­sítják a vásárral kapcsolatos általános érvényű rendeleteket. „Utó­lag már nem tehettünk semmit, de azt hiszem, mindenki megtalál­ta a saját helyét” - tette hozzá a polgármester, (sza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents