Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)
001-10-03 / 227. szám, szerda
Kultúra A Böngésző nyertesei A Vasárnap 39. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 2001. szeptember 11-én. E héten az 500-500 koronát Bölcs Tímea bakai, Szepesy Mónika ajnácskői és Balázs Mária peredi olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerelmi bájital 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Marat/Sade 19 KIS SZÍNPAD: Picasso a Lapin Agile bárban 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Fényes fájdalom, Carmen 19 STÚDIÓ: A kis kúriában 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Kismadár 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Jurrasic Park 3. (am.) 16,18,20.30 MLADOSŤ: Sötétkék világ (cseh) 15.15, 17.30, 20 MÚZEUM: Eastie Boys (ném.) 19 YMCA: Jurrasic Park 3. (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Taxi 2. (francia) 16, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Sötétkék világ (cseh) 15.30, 18, 20 Dracula 2000 (am.) 16, 18, 20 Kiűzetés a paradicsomból (cseh) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Macskák és kutyák (am.) 17.30 Malena (olasz-am.) 19 Fűbenjáró bűn (ang.) 18.45 Bridget Jones naplója (ang.-am.) 17.30, 20.45 Magányosok (cseh) 21 Lázadók és szeretők (cseh) 18 Stigmata (am.) 17 A John Malkovich menet (am.) 20.30 Tuvalu (ném.) 20 KASSA DRUŽBA: Fast and the Furious (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Kkokodil Dundee Los Angelesben (am.) 15.30,17.45 Kiűzetés a paradicsomból (cseh) 20 CAPITOL: Dracula 2000 (amerikai) 16,18, 20 ÚSMEV: Jurrasic Park 3. (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Trainspotting (ang.) 16.30,19 GALÁNTA - VMK: Lovagregény (am.) 17.30,20 CYÖR PLAZA: Belphégor - A Louvre fantomja (fr.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Bridget Jones naplója (angol-amerikai) 14, 16, 18, 20 Dr. Dolittle 2. (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Evolúció (amerikai) 13.30, 15.45 Final Fantasy - A harc szelleme (amerikai-japán) 20 Get Carter (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Jurassic Park 3. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Kémkölykök 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Lara Croft: Tomb Raider 18 A majmok bolygója 15, 17.30, 20 Pasolini, Scorsese, Woody Allen az őszi-téli kínálatban Művészfilmek a Dunán ÚJ SZÓ-ELŐZETES E hónap elsejétől a Duna Televízió szigorú sávos rácsba szerkeszti programjait. Ami azt jelenti, hogy az egyes műsorok vagy műsortípusok mindennap ugyanazzal a kezdési időponttal tűnnek fel a képernyőjén. Igaz, a hétvége és a hétköznapok műsorszerkesztésében az eltérő nézői szokások miatt markáns különbségeket figyelhetünk majd meg. Főműsoridőben, 20 órától igényes játékfilmeket vetítenek a csatornán, 22.30-kor pedig az igényes művészfilmek sávja kezdődik, amelybe a mozgóképtörténet klasz- szikusai, legjobb alkotásai közül válogatnak a szerkesztők. Az őszi-téli kínálatban, a csatorna most megújuló moziprogramjában olyan rendezők neveit fedezhetjük fel, mint Woody Allen, Martin Scorsese vagy az olasz film tabudöntögető fenegyereke, Pier Paolo Pasolini, akinek - a Duna TV műsorára felkerült - legendás élettrilógiája, a Dekameron, a Canterbury mesék, valamint Az ezeregyéjszaka virága valóban csak nyitott és értékekre figyelő televízió képernyőjén szokott megjelenni. Woody Allen kilenc filmjét láthaiják a Duna nézői (Mi újság, dcamica?, Manhattan, A rádió aranykora, Hannah és nővérei, Egy másik asz- szony, Bananas, Aliz, Bűnök és vétségek, Szeptember). Hétről hétre ott lesz a képernyőn Tony Richardson brit rendező is: újra láthatjuk társadalombíráló nagy műveit (Dühöngő ifjúság, Egy csepp méz, A hosszútávfutó magányossága) és későbbi, a nagyközönség igényeit is szolgáló munkáit (Tom Jones, Ned Kelly, A könnyűlovasság támadása, Joseph Andrews). Az Új-Hollywood egyik kultikus alkotójának, Martin Scor- sesének két munkáját nézheijük Ninetto Davofi, a Pasolini-filmek gyakori figurája (Archív felvétel) meg a Dunán, a New York, New Yorkot, valamint Az utolsó valcert. Az elmúlt ötven év nagy filmsztáijai is megjelennek a Duna TV képernyőjén az őszi-téli idényben. Gregory Peck játékát a Moby Dickben csodálhatjuk meg ismét, Marilyn Monroe szépségében pedig a Kallódó emberek című opust nézve gyönyörködhetünk. Mindkét filmet a régi Hollywoodot képviselő John Huston rendezte. Az isteni Lollo, vagyis Lollobrigida két film, a Szalmaasszony című krimi és a Jó estét, Mrs. Campbell! című vígjáték főszerepében kápráztatja el ezúttal a Duna nézőit. A musical is megjelenik majd a Duna képernyőjén. A műsorok között szerepel a La Mancha lovagja, valamint a Lenny. Bizonyára még ma is sokakat vonz a készülékek elé az Irma, te édes! című Billy Wilder-klasszikus, Shirley Mac- Laine-nel a főszerepben. Ez utóbbit ugyancsak újranézhetjük, (tébé) ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 3. Az Ifjú Szivekéit énekesei, táncosai, zenészei a hét végén a Pozsonyi Casinóban találkoztak Régi emlékeket felidézve Baráti találkozóra gyűltek össze a hét végén a Pozsonyi Casinóban az Ifjú Szivek egykori, alapító tagjai, valamint azok, akik a megalakulástól számított első tíz évben csatlakoztak az együtteshez. MISLAY EDIT Mindenki nem lehetett jelen azok közül, akik az idén a 46. születésnapját ünneplő Ifjú Szivekben egykor együtt táncoltak, énekeltek, zenéltek, ám így is több mint félszá- zan gyűltek össze, hogy az együttesben töltött évekre emlékezzenek, felidézzék a régi élményeket, amelyek az évtizedek során sem merültek feledésbe. Jelen volt a jó hangulatú találkozón a szlovákiai magyar kulturális élet számos jeles személyisége, akik annak idején szintén az Ifjú Szivek tagjai voltak. A találkozó ötlete Gémesi Irén, a Pátria rádió szerkesztője fejében született meg. „Van Pozsonyban egy nyolctagú baráti társaság, amelynek én is tagja vagyok, és elég gyakran összejövünk. Valamennyien Ifjú Szívesek voltunk. Arra gondoltam, bizonyára nemcsak mi, hanem a többiek is szívesen találkoznának, lenne miről beszélgetniük, hiszen vannak olyanok, akik negyven éve nem látták egymást” - mondja Gémesi Irén. Dráfi Mátyás, a Jókai Színház művésze 1957-ben, tizenöt esztendősen lépett be az együttesbe, és 1965-ig énekelt az Ifjú Szivek kórusában. „Kicsit sajnálom, hogy az Ifjú Szivek profi együttes lett. Nem azt mondom, hogy nem kell egy profi együttes, de azért óriási dolog volt, hogy akkoriban, a kezdetekkor a pozsonyi magyar főiskolásoknak, diákoknak volt hová menniük, volt hol és volt miért összejönniük.” Takács András, aki táncosa, koreográfusa, vezetője volt az együttesnek az Ifjú Szivek megalakulásának előzményeiről szólt: „1952-t írtunk, amikor a Csemadok pozsonyi alapszervezetének Vazovova utcai székházában elkezdtek szerAz együttes üveges táncához annak idején Bocsek Zsuzsa készítette a kosztümöket vezódni az egyetemista, a főiskolás, és a középiskolás fiatalok, és létrehoztuk az első tánccsoportot. Kis létszámú csoport volt, és általában a nagy államünnepek adtak lehetőséget a fellépésre. Volt olyan időszak, amikor a pedagógiai gimnázium Janda Iván vezette énekkarával és a Csemadok népi zenekarával közös műsort készítettünk, emlékszem rá, még a híres Bat’a- gyárba is eljutott ez a társaság.” Ezekre az alapokra építve, az alkalomszerűen összeállt csapat sikerén felbuzdulva később megalakult az első hivatásos magyar népművészeti együttes, a Népes, majd ennek feloszlása után az Ifjú Szivek. Pontosabban az elődje. „1955. november 11-én a Tátra Szállóban, az egyetemisták és főiskolások gólyabálján mutatkozott be először annak a főiskolásokból álló együttesnek a tánckara, amely már 1952- ben is létezett - folytatja a történetet Takács András. - Mi innen datáljuk az Ifjú Szivek születését, mert az Ifjú Szivek ebből a hajdani főiskolás csoportból nőtt ki.” Ott volt a találkozón Janda Iván, az együttes kórusának egykori vezetője is. „Több évfordulót is ünnepelhettünk a közelmúltban, többek között a magyar iskolák újraindításának 50. évfordulóját, aVass Lajos Kórus megalakulásának 35. évfordulóját. Nagyon örülök, hogy most alkalmam volt részt venni ezen a találkozón, és olyan emberekkel is beszélhettem, akikkel hosszú ideje nem találkoztam.” Bocsek Zsuzsa jelmeztervező sem hiányzott a Pozsonyi Casino vendégei közül. Annak idején számos ruhatervet készített a táncosoknak. Együttműködésük hosszú múltra tekint vissza. „Sokat jártam gyűj- tőutakra, s a különböző népviseletek motívumait felhasználtam a ruhák tervezésében is.” Amikor arról faggatom, van-e kedvence azok között a kosztümök között, amelyeket az együttesnek készített, Zsuzsa néni egy percig sem gondolkodik, az üveges tánchoz készített ruhákat említi. Az Ifjú Szivek egyik leghűségesebb tagja Németh Mária, vagy ahogy az (Archív felvétel) együttesben ismerik: Bőd, aki tizenhét évig énekelt a Szivekben, előtte három évig pedig a Népesben. „A kezdet nehéz volt, úgyhogy valóban szívből kellett szeretnie annak a népdalt, a néptáncot, aki az együttesben maradt. Sok mindent köszönhetek az ifjú Sziveknek, elsősorban azonban őszinte, jó barátokat. Vagyunk nyolcán, akik már negyvenöt éve rendszeresen találkozunk, és jóban-rosszban segítjük egymást.” Az összejövetelnek otthont adó Pozsonyi Casino tulajdonosa, Fridecz- ky János is Ifjú Szives volt. De nemcsak azért jelentkezett 1961-ben az együttesbe, mert szeretett énekelni. „Amikor elkezdtem Pozsonyban iskolába járni, csak szlovák iskolák voltak, így nem volt sok magyar ismerősöm. Ezért is mentem az Ifjú Szivekbe, hogy magyarok közt lehessek. Azért is jó volt, mert nagyon sok magyar népdalt megtanultam, és számos, egész életre szóló barátság is ott kezdődött. Nagyon örülök, hogy vidám társaság jött itt össze, akik tele vannak életkedvvel.” Az OS folyóirat szeptemberi száma a közép-európai nemzeti hagyományok mitizálásáról A nacionalista populizmus melegágya SZILVÁSSY JÓZSEF Kiemelkedő jelentőségű a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában megjelenő OS szlovák értelmiségi havilap szeptemberi száma. Több olyan magyar vonatkozású cikket, tanulmányt és inteijút közöl, amelyek valójában a közép-európai kis nemzetek múltját, történelmi hagyományait, ezzel együtt pedig az együttműködés távlatait, közös gondjainkat is elemzik. A szlovák és a felvidéki magyar értelmiségiekhez, valamint a pozsonyi szellemi műhelyekhez sok szállal kötődő Mészöly Miklós életművét Esterházy Péter és Nádas Péter idézi fel, Szigeti László pedig részleteket közöl a Párbeszédkísérlet című - a nemrég elhunyt íróval készített - in- teíjúkötetéből. Látszólag a napi politikával foglalkozik A Magyarok Európában című összeállítás, hiszen a készülő magyarországi státustörvényt jellemzi Bauer Tamás, Bíró András, Klein András, Tamás Gáspár Miidós és Törzsök Erika Budapesten már megjelent írásai, továbbá a Kalligram Alapítványt jogászainak-a már hatályos szlovák és a jövőre életbe lépő magyar jogi normát összevető - elemzése révén. Ám Rudolf Chmel Trianontól az Európai Unióba című, nagyívű tanulmányának már a dme is jelzi, hogy a szerző történelmi tények és öszefüggések alapján vázolja fel a kedvezménytörvény megszületésének hátterét. Megállapítja, hogy a jelenlegi magyar kormányfő valójában Antall József hagyatékát váltja valóra, ugyanakkor a múltból fakadó érzelmeket és sérelmeket ügyesen elegyíti az integrációs folyamatokból adódó új jelenségekkel. „Orbán gazdasági elemekkel gazdagította a rendszerváltás utáni első magyar kormányfő koncepcióját, aki jórészt érzelmi alapokból indult ki és lélekben tartotta magát tizenöt millió magyar miniszterelnökének. Jelenlegi utóda viszont azt hangoztatja, hogy Magyarország ma már az európai fő áramlat szerves része, amiből az is következik, hogy akadnak a térségben olyan országok, amelyekről ez nem mondható el.” A státustörvényt a szerző Trianon e- gyik lehetséges terápiájaként jellemzi. De Gaulle a szuverén államok Európájáról, Helmut Kohl a régiók Európájáról beszélt, Orbán Viktor viszont egyre gyakrabban emlegeti a nemzeti közösségek Európáját, s a magyar külpolitikának ezzel az új stratégiájával szembe kell néznie Magyarország szomszédainak - hangoztatja a szerző, aki többször utal arra, hogy a törvény a szomszédos országokban tovább gerjesztheti a nacionalista indulatokat. Grendel Lajos éppen a közép-európai térségben újjáéledő nacionalista populizmus melegágyát veszi számba a Reflexiók rovatban megjelent izgalmas írásában. Kossuth-díjas írónk angol szakértőket idézve említi, hogy az európai embernek három identitása van: genetikai, nyelvi és kulturális. A közép-európai nemzetek genetikai különbségei elhanyagolhatók; az itt élő népek ezer éve kulturális szimbiózisban élnek, s Közép-Európa mint kulturális entitás nemzedékről nemzedékre újrafogalmazódik, s hovatovább így tekintenek ránk Nyugat-Európából is - állapítja meg és a továbbiakban kifejti, hogy a legtöbb nemzetiségi gondot, látens vagy nyíltan kirobbant konfliktust a nyelvi identitás zavarai gerjesztik. Ugyanis az elmúlt két-három évszázadban elsősorban a térségünkben élő polgárok nyelvi identitása változott, hiszen gyakran lett más a domináns nyelv. Tény az is - folytatja az író - hogy Közép-Európa népeinek egy része a nemzetté válást, majd később az államalapítást jórészt a szomszédaival szemben, azok ellenére hajtotta végre, az ellenségkép gondos ideológiai kimunkálásával, történelemhamisítással, olykor pedig a történelmi hagyományok mi- tizálása révén. „Magyar-szlovák viszonylatban mindennek még ma is az a következménye, hogy mértékadó szlovák értelmiségiek is hajlamosak elfeledkezni az ezeréves magyar-szlovák kulturális szimbiózis jelentőségéről, míg a másik oldalon, a magyar értelmiségiek ugyanígy hajlamosak eltekintem attól, hogy a történelmi Magyarországot többféle nyelvi identitású etnikumok alkották és tartották meg egészen 1918-ig, vagyis az elnevezése ellenére sem volt homogén magyar állam, s hogy kulturális örökségének egy részét joggak tekinthetik magukénak is az utódállamok nem magyar anyanyelvű polgárai. Ez az amnézia és frusztráció a melegágya vagy szüntelenül tápáló forrása a térségünkben újjáéledt nacionalista populizmusnak és (...) a nemzeti radikálisok térnyerésének, akiknek továbbra is az erősen centralizált nemzetállam az eszménye” - mutat rá az író. Ahhoz, hogy a közép-európai együttműködés ne csupán közhely vagy kényszer, hanem mind többek által felismert kiút legyen bajainkból, elengedhetetlen a nemzeti hagyományok és a tudat megszabadítása a hamis mítoszoktól. Ennek viszont elengedhetetlen feltétele az iskolázottság, a tudomány, a kultúra presztízsének visszaállítása, a mainál sokkal nagyobb részesedése az állami költségvetésből. Talán erre van a legnagyobb szükség ma - hangsúlyozza Grendel. Gondolatai rímelnek Ľubomír Lipták szlovák történész eszmefuttatásával, aki Rákos Péternek cseh fordításban is megjelent Nemzeti jelleg a miénk és a másoké című tanulmánykötetéről elmondja, hogy logikusan felépített, lebilincselő szöveg. Mégsem lehet folyamatosan olvasni, mert majdnem mindenki felidézi saját nemzeti sztereotípiáit, kedvelt anekdotáit. S ezekkel szembesíti a szerző mondanivalóját, aki tiszteletet parancsoló felkészültséggel és lebilincselő szellemességgel jellemzi a magyar, a cseh, a szlovák és a német nemzeti alkat közös és eltérő vonásait, a fogalom objektív létezésével kapcsolatos tudományos fenntartásokat. Grendelhez hasonlóan Lipták is arra a megállapításra jut, hogy a nemzeti előítéletek és öncsalások, az etnikai sztereotípiákból adódó részrehajlások és tudatlanságok ma is ott munkálnak számos véleményformáló közéleti személyiség megnyilvánulásaiban, amelyek mérgezik a társadalmi légkört, hátráltatják a szomszédos népek tényleges megbékélését. Ezeket az aggasztó jelenségeket a neves szlovák történész szerint is csupán kellő műveltséggel, a tudományos tények tiszteletével lehet visszaszorítani.
