Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-25 / 246. szám, csütörtök

2

Vélemény és háttér

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 25.

KOMMENTÁR

Háztáji helyett farm

SIDÓ H. ZOLTÁN

A tavaszi népszámlálást az őszi általános mezőgazdasági összeírás követi. Az előbbi közismert számunkra, hiszen minden évtizedben számba vesznek bennünket, legfeljebb a kérdések változnak. Az utóbbi viszont az újdonság erejével hat ránk. Pedig ez sem újkeletű dolog, Az Európai Unió tagállamaiban 10 évente feltérképezik a háztájik, pardon,« farmok helyzetét, néhány uniós társult országban, például Csehországban és Magyarországon már szintén megtörtént az összeírás.

Az országos akció célja, hogy felmérjék a mezőgazdasági termelést, függetlenül attól, hogy a regisztrált agrárvállalkozók vagy hobbikertészek eladásra vagy csupán saját szükségleteik kielégítésére termelnek. A mintegy 9000 számlálóbiztos november elejétől december derekáig azok portájára is bekopogtat, akiknek az udvarán mindössze néhány kopasznyakú tyúk kapirgál. Ugyanis a statisztikusok feltételei szerint már az is farmnak minősül, ahol például legalább 1 szarvasmarha, vagy 2 sertés, netán 5 méhcsalád esetleg 50 baromfi van, ami pedig a növény- termesztést illeti, 1500 négyzetméternél, a szőlő esetében pedig 500 négyzetméternél húzták meg az alsó határt. Természetesen a polgárok az összeírás, az adatfelvétel szó hallatán többnyire bizalmatlanná válnak, ezért a műveleteket végző Szlovák Statisztikai Hivatal illetékesei nyomatékosan leszögezték: a kérdőíveken szereplő adatokat a hivatal bizalmasan kezeli, a feldolgozásuk után pedig megsemmisítik. Vagyis az egésznek semmi köze sincs az esetleges önkormányzati adókhoz vagy bárminemű pótlólagos adókhoz. Ezért nem érdemes titkolózni, sőt az adatgyűjtésről szóló törvény értelmében pénzbírság is kiróható azokra, akik megtagadják az adatok szolgáltatását.

De hagyjuk az esetleg fenyegető hangvitelt, inkább arra összpontosítsunk, hogy a pontos agrárkörkép feltérképezése mellett milyen előnyöket rejt magában az összeírás. Napjainkban divat az Európai Unióra való hivatkozás, ez esetben is így lesz. A statisztikai hivatal szerint ugyanis az uniós csatlakozásunkat segíti az országos adatfelvétel, kiindulási alapot teremt az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalásokhoz a mezőgazdaság területén, végül az adatok pontos ismeretében konkrét tervezetekre kérhetünk pénzt a régió- és vidékfejlesztési támogatási alapokból.

JEGYZET

hírek szerint egyes helyeken keményen licitálnak az önkormányzatok. Minek? Tény, hogy nem kezdenek sem tehenet, sem malacot tenyészteni, de kiadják bérbe a megszerzett ingatlanokat. Azt ugyanis pontosan tudják, hiába ígérne a helyi kisvállalkozó akár ötezer koránával többet egy-egy istállóért, mivel a bankoktól nem kap hitelt, esélye sincs az ingatlan megvásárlására. Ha csak be nem veti azt a forgótőkét, amivel fenntartotta a nagyobb ingatlan hiánya miatt tovább már nem fejleszthető kisgazdaságát. így aztán nem marad más hátra, mint a maradék lehetőségbe kapaszkodni: bérbe venni az önkormányzat istállóit. '

Ebben a jogviszonyban azonban a kisvállalkozó marad alul, mert a másét nem korszerűsítheti, nem gyarapíthatja. Ki tudja, mikor rakják ki a szűrét? Fizetnie pedig pontosan kell. Az önkormányzatnak szüksége van a bérleti díjra és a helyi adóra, hogy támogassa a szociális segélyekre várók hadát. Lehet, hogy a megnövekedett gazdaságában a megtermelt többlet értékét bérleti díjra fordítja majd. Márpedig így soha nem lábal ki a függőségből.

Árva

vállalkozók

DUSZA ISTVÁN

Mostanság az, aki faluhelyen a saját erejében, tudásában, családja munkakészségében bízva, valamely hagyományos mezőgazdasági tevékenységgel vállalkozásba kezd, ugyancsak árvának érezheti magát. Miközben a törvények, a szociális háló, meg minden önkormányzati feladatkör azokat védi, akik segélyekre várnak, a bátraknak, az elszántaknak semmilyen törvényi segítség nem áll a rendelkezésükre. Ez a gazdálkodói árvaság manapság már ott tart, hogy abbóí a lehetőségből is kiszorítják őket, hogy részt vegyenek a baníci hitelek fejében lefoglalt valamikor szövetkezeti ingatlanok árverésén.

Mivel a csődeljárások során egyes önkormányzatok - az évekig ki nem fizetett helyi adók vagy bérleti díjak nyomán keletkezett jogcímen - a hitelezők sorába léptek elő, az egyes ingatlanokra történő licitálásban az adósság nagyságáig elővételi joggal rendelkeznek. A

WWW.UJSZO.COM

Olvasóink online fóruma

Nem értem az új nyugdíjrendszer alapjait: minél több gyermeke van egy nőnek, annál később mehet nyugdíjba. Nem is olyan rég ez pont fordítva volt. Kérdezem én a tisztelt képviselőket: ezzel a határozattal kinek a jogait képviselik? Mivel én férfi vagyok, nem beszélhetek a saját nevemben, ám például édesanyám emiatt a határozat miatt, ami, ha jól tudom, hamarosan törvénnyé érik, több mint két évvel később mehet csak nyugdíjba. Nem elég, hogy a fizetése a padlót nyalja, még ezzel is sújtják! karesz

EXTREM ESET: Pl. ha egy nő

elvégez egy főiskolát, lesz 24 éves, 3 évenként összesen 5 gyereket hoz a világra, 40 éves lesz, ezután mehet dolgozni. 50 évesen mondjuk elmenne nyugdíjba, és 80 évig élne, akkor összesen 10 évet dolgozott életében, 70 évet meg mások dolgoztak rá. Én ezt is igazságtalannak tartom.

walaki

Azt hiszem, nem olvastátok figyelmesen a törvény szövegét. Mindenki 60 évesen megy majd nyugdíjba, a gyerekek száma csupán az átmeneti időszakban lesz még mérvadó. Bővebben lásd az illetékes minisztérium honlapját.

SZÍ

A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Elvesztette politikai éleslátását. Ľubomír Fogas kormányalelnök kerítést hegesztett a hétvégén, ennek következményét viseli. Roman Kováč egészségügyi miniszter mintha arra készülne, hogy megvizsgálja, bár ő nőgyógyász. (ČTK-felvétel)

TALLÓZÓ

SME

A lap szerint a Velencei Bizottság álláspontja, melyet a kormánykoalíció és az ellenzék is örömmel fogadott, nemcsak a magyar státustörvényt, de a külföldi szlovákokról szóló törvényt is megkérdőjelezi. Az álláfoglalás ugyanis tartalmazza, hogy a státustörvény szomszédos országok állampolgárait érintő hatásai csak az adott ország területén belül érvényesülhetnek, Bármenynyire is tagadja ezt Budapest, a törvénynek extraterritoriális jellege van. Ez egyértelműen kiderül a törvény azon részéből, melynek alapján azok a szülők, akiknek legalább két gyermeke magyar tannyelvű iskolába jár, anyagi támogatást kaphatnak. A törvény ezzel intézményesíti a magyar állam és más állam állampolgárai közti kapcsolatot. Más államok polgárainak előnyben részesítése csak a „kulturális és művelődési területet érintheti és kizárólag a kulturális kapcsolatok erősítését szolgálhatja”. A külföldi szlovákokról szóló törvény sem csak a kultúrát és a művelődést érinti, szabályozza a letelepedést, munkavállalást és a nyugdíjbiztosítást is, így a bizottság nemcsak Magyarországot marasztalta el, hanem Szlovákiát is.

Gorbacsov és Jelcin próbálkozása után Putyinnak van esélye tartós szövetséget kötni a Nyugattal

Újra Európában az oroszok

„Először került sor valóságos kézfogásra Oroszország és Európa között” - úja Vaszilij Akszjonov, az Egyesült Államokban élő kiváló orosz író.

E. FEHÉR PÁL

Andrej Kozirjov, aki 1991 és 1996 között orosz külügyminiszterként tevékenykedett és most egy multinacionális vállalatot irányít, a tekintélyes Moszkovszkije novosztyiban párhuzamot von, müyen volt a második világháborús szövetség a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között, milyen formákban kerültek szembe a nyugatiak és az oroszok úgynevezett „állami érdekei”, amikor az USA és a NATO fellépett a Milosevics-rezsim ellen, s miként alakulhat a Nyugat és Oroszország partnersége szeptember 11. után. „Manapság esélyünk van arra, hogy kiálljunk országunk érdekeiért a partnerség egyedül reális útján, nem pedig az Egyesült Államokkal, illetve a Nyugattal való konfrontáló- dásban. Éz szokatlan és nehéz feladat, de pragmatikus. A kezdetekben szövetségeseket nyerhetünk a terrorizmus elleni harcban, titkos- szolgálataink végre felhagyhatnak a retro stílusban játszott kémkedési szenvedélyeikkel, és tekintélyes erővé lehetnek a civilizált világban” - vázolja Kozirjov a közeljövő kilátásait, majd nyersen („nem mint nyugatbarát politikus, hanem mint üzletember”) közli, hogy a formálódó szövetség eredménye az lehet, „hogy Oroszország javíija imázsát a legnagyobb hitelezők előtt a pénzpiacon és a vezető bankokban”.

S maradjunk még áz orosz sajtónál. Leonyid Radzihovszkij, az Itogi című, a Newsweekhez hasonlítani kívánó moszkvai hetilap szemleírója indokolja azt is, hogy Gorbacsov Nyugat felé történt nyitása és Jelcin próbálkozásai után Putyinnak miért van esélye egy tartós, mi több: „végleges” szövetségre a Nyugattal. Azért - fejti ki -, mert Oroszországban lassan végbement az a szükséges társadalmi változás, amely közeli már a nyugati országok belső berendezéséhez. Szellemes cikkét Radzihovszkij így fejezi be: „A házasságok az égben köttetnek. A népek és az államok szövetségeit sem az ebédlőasztal körül szokták lerendezni, hanem akkor, amikor becsap a vülám. Nos, a villám szeptember 11-én becsapott. Ezúttal Oroszországban is, a Nyugaton is észlelték ezt és közeledni kezdtek egymáshoz.” Tömören: az oroszok újra Európában érzik magukat otthon, s nem elkülönödni akarnak a vüág- politika kétségtelenül legfontosabb színterétől. Ismét Radzihovszkijt

idézve, „a pülanat határozott választást igényelt, Putyin megfelelt e várakozásnak, s nem rejtőzködött tovább a semlegesség mocsarában, hanem nyílt szövetséget kötött az USA-val. Szembefordulva a nép több mint felének, illetve a politikai elit többségének véleményével, akik életük értelmét az USA- val való egzisztenciális szembenállásban látták”.

Ezek ugyancsak mértékadó orosz vélemények. Illenek hozzájuk a reálpolitika tényei. Például az az eléggé nem felülértékelhető tény, hogy az Egyesült Államok elnöke a küszöbönálló afganisztáni háborúról, avagy - helyesebben - a terroristák ellen indított világméretű hadjáratról, az akció előtt négy politikust tájékoztatott személyesen, felhívta őket telefonon. Kikerülhetetlen volt, hogy Blairt, Schrödert és -Chiracot tájékoztassa. Az azonban szokatlan volt, hogy Putyinnak is, telefonált, noha Oroszország nem NATO-tag,

Szokatlan, hogy George Bush Putyinnak is telefonál a csapás előtt.

amíg viszont NATO-beli szövetségeseinek, így a magyar kormánynak az informálását nagyköveteire bízta. Igen, tudjuk, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van a volt Szovjetunió, azaz a jelenlegi Oroszország keserű afganisztáni tapasztalataira, a volt szovjet köztársaságok, a közvetlenül érintett Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Kirgizia, Kazahsztán tevőleges közreműködésére, a terrorizmus elleni küzdelemben szerzett adatokra. Ám az is biztos, hogy Putyin azonnal arról kezdett nyilatkozni, hogy nem is olyan élesek az ellentétek a NATO és az oroszok között, holott legalább két esztendeje állandóan erről szónokolt, ha az Észak-atlanti Szövetség keleti bővítése szóba került.

Ne el feledjük azt se, hogy Bush, mielőtt telefonált volna Moszkvába, figyelembe vette Putyin közelmúltbeli diadalútját Németországban. Putyin, aki a hírszerzés alezredeseként Drezdában tevékenykedett, s gyakorlatilag korábban mégiscsak ellenségnek számított a németek szemében, németül szólalt fel a berlini parlamentben, viharos sikert aratott (legalább akkorát, mint jó tíz évvel ezelőtt Gorbacsov emlékezetes londoni látogatásakor), és Schröder kancellárral szinte családias a kapcsolata. Együtt trojkáz- nak, karácsonyoztak... Persze, Németország már régebben támogatja az átalakuló Oroszországot. Kohl

kancellár idejében is adtak pénzt, nagyon sok pénzt, de azért Jelcinnel a kapcsolat amolyan atyáskodó volt. Jelcin (és nemcsak részeges botrányai miatt, de azért is!) alárendelt szerepet kapott, ha Kohllal találkozott. Gorbacsovot tisztelték, Jelcint sajnálták. Ez volt az általános nyugati magatartás. Gorbacsov- nál azonban hiányzott a belpolitikai háttér, Jelcin esetében pedig túlságosan nagy lett az a bizonytalansági tényező, amit kivált Németországban nem szeretnek, ha a keleti kapcsolatokról van szó. Putyin - a kezdeti tétovaság után - határozottan váltott: ha a hatalomátvétel után még hajlott bizonyos nacionalistáknak tett kedvezményekre, ha a maga titokzatos (titkosszolgálati) módján engedte, hogy olyan találgatások épüljenek a róla készült képbe, mintha, például, egyetértene Szolzsenyicinnek Oroszország „öntörvényűségére”, a Nyugattól való elhatárolódásra vonatkozó eszméivel - most határozottan szakított a konzervatív politikával. Részint figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy az iszlám fundamentalizmus elleni harc és a cse- csenföldi háború lényegében nem különbözik egymástól (ami nem feltétlenül igaz), másrészt világossá tette: Oroszország akár még a NATO társult tagja is lehetne. Putyin nem akar bezárkózni, semmiképpen sem akarja a régi struktúrák foglyaként az Egyesült Államokkal való szembenállásban keresni az orosz hatalmi érdekeket. Oroszország vüágpolitikai helyzete tehát szeptember 11 után gyökeresen megváltozott. És ennek a változásnak vannak közép-kelet-euró- pai, pontosabban magyarországi és szlovákiai vonatkozásai. Szlovákia vonatkozásában^ például aligha elképzelhető, hogy Moszkvából áldást kaphatna ma már (mint ahogyan hallgatólagos támogatásban részesült Jelcin idején) az a mečiari elképzelés - amely öt-hat évvel ezelőtt korántsem volt puszta fantazmagória -, amely szerint Moszkvának szüksége van a NATO és áz EU ellenében Pozsonyra, hiszen egy orosz érdekeltségű éket jelenthet Prága és Budapest között. Hogy mennyire volt reális ez a koncepció, azt bizonnyal nem az akkori szlovák diplomáciai vezetők, például Šesták, vagy főnöknője szerint kell megítélni, hanem azzal a moszkvai titokzatossággal, amellyel az oroszok sem nem cáfolták, sem meg nem erősítették szándékaikat. Mára azonban Moszkva nem szemben- állni akar a nyugat-európai katonai és gazdasági struktúrákkal, hanem csatlakozni szeretne és a Nyugat erre várt, vár... A budapesti diplomácia helyzete bonyolultabb. Magyar- oszág a rendszerváltás óta feltűnően ignorálja Oroszországot. Mintha a Bem rakparton még ma is azt hinnék némelyek, hogy Moszkvában kommunisták uralják a helyzetet. Az oroszok pedig éppen ezért egyszerűen levegőnek nézik Magyarországot. Lépni mindenképpen a magyar diplomáciának kell. Kivált ebben az új helyzetben. Putyin számára Magyarország nem tétel, de Magyarországnak szüksége lehet az orosz figyelemre, ha Moszkva ebben az új világpolitikai szituációban Washington, London, Párizs, és főleg Berlin egyenrangú szövetségese lesz. És az irányváltásra azért is szükség lehet, mert - mint közismert- Orbán miniszterelnök, illetve Schröder kancellár kapcsolata távolról sem ideális. És egyszerre rosszban lenni Schröderrel meg Putyinnal - az álmoskönyv szerint nem túl sok jót ígér.

Ám mindez csupán kitérő a fő diplomáciai útvonalról. A lényeg: egyetlen állam sem kerülheti el, hogy felülvizsgálja Oroszországhoz fűződő kapcsolatait, mert a Nyugat másként tekint Oroszországra annak következményeként, hogy Oroszország határozottan nyugatbarát lett.

(TASR/EPA-felvétel)

Uniós csillag alatt