Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-03 / 227. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 3. KOMMENTÁR A Kreml csapdája MALINAK ISTVÁN Tényleg meg kell vívni ezt a minden eddigitől különböző háborút, a terrorizmust meg kell állítani. Alakulgat valamiféle, talán csak a nagy világégések idején tapasztalt nemzetközi egység is. De azt ne higgye senki, hogy minden szép lesz, hogy csak fehér és csak fekete lapokat lehet leosztani, hogy feddheteden Grál-lovagok fognak küz­deni az ősgonosz ellen. Szembetűnő például az orosz külpolitika rendkívüli aktivitása, Putyin mindenütt a legszívesebben látott ven­dégek közé tartozik. Senki sem kételkedik abban, hogy a Kreml is ko­molyan gondolja a terrorizmus elleni harcot, sőt vezető szerepet akar benne játszani. Ugyanakkor nyilvánvaló, számára az a legfonto­sabb, hogy a csecsenekkel rendezze a számlát, s ráadásul ezt nem­zetközi támogatással tehesse. Ezt bizonyítják múlt heti álszent meg­nyilatkozásai, amikor 72 órás ultimátumot adott a csecsen fegyvere­seknek, s megpróbálta mindannyiukat egy kalap alá venni bin La- dennel és terrorista hálózatával. A világnak, Amerikának szüksége van Moszkva helyismeretére, erős közép-ázsiai pozícióira az afga- nisztán elleni hatékony csapáshoz'. Ahogy erősödik ez a felismerés, úgy gyengülnek a Kreml csecsenföldi politikáját bíráló hangok, sőt már nem is hallatszanak. Senki sem akad, aki nemzetközi fórumo­kon Putyin szemébe mondáná, hogy hazudik. A csecsének tényleg követtek el terrorista merényleteket, amit el kell ítélni, de nem min­den csecsen harcos terrorista. A mostani, már harmadik csecsen há­borút Jelcin hathatós segédletével Putyin robbantotta ki, hogy a le­hető legkényelmesebben foglalhassa el az elnöki széket. A csecsen háború nem arról szól, hogy a csecsének terrorista akciókat kezdtek és jött a megérdemelt megtorlás. Hanem arról, hogy a többi szovjet utódállamhoz hasonlóan a csecsének függedenséget akartak, de azt Moszkva nem engedte, már a cári időkben sem. Azon nem lehet cso­dálkozni, hogy az orosz tömegek vevők a Kreml csecsenekkel kap­csolatos propagandájára, az orosz-szovjet-orosz történelem sosem a demokráciáról szólt. Nem szabadna, hogy a világ is belesétáljon ebbe a csapdába, mert szentesítené az orosz katonák csecsenföldi kegyet­lenkedéseit. Az lehet, hogy az orosz ádagpolgár fél a csecsen terro­rizmustól, de a csecsen ádagpolgámak is minimum annyi oka van félni az ottani orosz terrortól. A lényegen nem változtat, hogy ez a téma most rendkívül időszerűdenné vált a világpolitikában. JEGYZET egyellenőrt felismerni JUHÁSZ KATALIN Sokak szerint ez maga a lehe­tetlenség. Hol vannak már a pi­ros karszalagok, a feltűnő, bar­na egyen-válltáskák, a foglalko­zást messziről eláruló arcbe­rendezés!? Manapság törékeny hölgyek, joggingos urak, ártat­lan képű suhancok vegyülnek el a megállókban, felszálláskor nem támadnak azonnal, szépen kivárnak, utaznak pár száz mé­tert, aztán húzzák elő azt a bi­zonyos igazolványt. Olyan fur­fangos alkalmazottról is szól egy legenda, aki egy alig-alig szállítható, hosszú műanyag csövet cipelt fel a járműre, majd letámasztotta terhét, és ellenőrizni kezdte a jegyeket- bérleteket. Bizonyára külön ki­képzést kapnak ilyesféle trük- kökből. Mozgásukat sem tér­ben, sem időben nem lehet töb­bé behatárolni, mert a legeldu­gottabb lakótelepen, éjjel tizen­egykor éppúgy felbukkanhat­nak, mint délben a város szívé­ben vagy egykori kedvenc he­lyükön, a turistákkal teli vasút­állomás környékén. Kassán emiatt fokozatosan durvul az élet a tömegközlekedési eszkö­zökön, a találékony ellenőrök­kel egyenes arányban nő ugyanis az agresszív utasok száma, akik egyszerűen lelökik a járműről az őket menetjegy­ügyben zaklató egyént. Komoly sérülés utoljára tavasszal tör­tént, egy munkáját végző el- lenőrnőf!) akkorát esett, hogy csúnyán eltört a karja. A lök­dösődő utasnál jobb a gyors lá­bú utas, mondják a revizorok, mivel az nem bánt, csak kere­ket old. Ezt elkerülendő újab­ban úgy dolgoznak a jegy vizs­gáló duók, hogy míg egyikük társalog a fülön csípett blic­celővel, másikuk megragadja annak válltáskáját, kabát-gal­lérját. Emiatt viszont számos panasz érkezik a vállalathoz, mivel előfordul, hogy csak ha­nyag utasra lelnek, tiki sokáig keresgél, azaz gyanússá válik, majd mikor már senki se várná, előkotorja bérletét. Addigra azonban olyan mértékű el­lenőri fogdosásban lehet része, hogy akár zokon is eshet neki a bánásmód. Hiába, az élet foly­tonos küzdelem... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Juhász László (58238339) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Szentgáli Anikó - politika (58238314), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Mislay Edit - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Zsigárdi László - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály- tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548,6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. • Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnícka 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, or Griuioioni E-mail: redakcia@ujszo.com Apu, akkor a vaspók dróthálót sző? (Reuters-felvétel) TALLÓZÓ .N.Á.ROP.NÁOBRODA Csak a rendezvény napján értesült arról a rendőrség, hogy Pap- radnón neonáci fiatalok koncer­teznek - vallotta be a Trencséni já­rási rendórfőkapitányság igazga­tója. Stanislav Bero közölte: a ren­dezők között a hírhedt külföldi Hammerskins Nation csoport is ott szerepelt. Az igazgató közölte, nem volt szándékukban meg- kadályozmi a külföldi zenekarok szlovákiai fellépését. Szerinte a neonácik szervezkedése valós ve­szélyt jelent az országnak. Ismere­tes, számos náci jelképet lefoglal­tak, valamint több személyt előze­tes letartóztatásba helyeztek. A vizsgálóbírónak kell eldöntenie, mennyire veszélyesek, tehát bün­tethetők. Bero véleménye szerint a rendőrségnek igenis közbe kellene avatkoznia az efféle rendezvénye­ken. Értesülések szerinte azonban ez valakinek hatalmas hasznot je­lent. A legfontosabb, hogy kiderít­sék, a jelképekkel tudatosan akar­ták terjeszteni a fasiszta eszméket, ekkor ugyanis súlyosabb büntetés szabható ki. A rendőrség az akció napján már a puhói állomáson fi­gyelte a neonáci fiatalok gyüleke­zőjét, de nem avatkozott közbe, bár a bőrfejűek állítólag botrányo­san viselkedtek. Más kelet-európai országok mellett Romániában is kiépített pénzügyi kapcsolatokat a világ első számú közellensége Bin Laden pénzei nyomában A szeptember 11-i terrortá­madások utáni amerikai háborús készülődés csata­sorba állította nemcsak a hivatalos szövetségeseket, hanem az olyan országokat is, amelyek saját jól felfo­gott érdekükben nagyon szeretnék elnyerni a világ jelenlegi legnagyobb hatal­mának jóindulatát. CSÍKY PÉTER Románia az első országok között volt, melyek hivatalosan is beje­lentették, készek átengedni lég­terüket az amerikai hadművele­tek lebonyolítására, megelőzve ezzel a parlamenti jóváhagyásra lényegesen több időt váró NATO- tagországokat. Ennek a gyors lé­pésnek azonban volt egy másik, a romániai belpolitikában az el­múlt héten nagy vihart kavart más indoka is. Világszerte egyre több szó esik azokról a szervezetekről vagy or­szágokról, ahonnan Oszama Bin Laden, a terrorista tálibok vezére pénzügyi támogatást kaphatott. Nos, néhány napja a nemzetközi hírügynökségek előbányásztak egy 1996-ban készült Oszama Bin Laden-interjút, amelyben a világ első számú közellensége ar­ról számolt be, hogy melyek azok az országok, ahol pénzügyi kap­csolatokat épített ki. És ezek kö­zött bizony megemlített kelet-eu­rópai országokat is, nevesítve Ro­mániát. Mondottuk, a nyilatkozat közlése nagy politikai vihart kavart Ro­mániában. Elsősorban azért, mert abban az időszakban, me­lyet Bin Laden említ, ugyanaz a politikai erő volt kormányon, amely ma is vezeti Romániát, és amely kétségbeesetten igyekszik bizonygatni - elsősorban a Nyu­gat számára - hogy véglegesen szakított a múlttal, az euróatlanti szervezetekhez való csatlakozás reményében pedig letagad min­dent, ami ezt a múltat beárnyé­kolhatná. A tények mellett azon­ban a magyarázkodások elég hal­ványaknak tűnnek és a mai napig nem sikerül(hetett) hitelt ér­demlően megcáfolni a vádakat. Ahhoz, hogy valóban megérthes­sük az egész folyamatot, el kell mondani azt, hogy a 90-es évek elejétől Románia valóságos para­dicsomnak számított mindenféle csempészáru átszállítására, és nem utolsósorban forgalmazásá­ra. Ehhez elég csak annyit meg­említenünk, hogy ‘90-’92 között Romániában semmiféle vámtétel nem terhelte az országba behozott árukat. A rágógumitól egészen a radioaktív anyagokig, a fegyvere­kig vagy a gyerekekig, mindennel lehetett kereskedni, a legkisebb ri­zikó nélkül. És nem véletlen, hogy ezek közül a legjövedelmezőbb, a cigarettával való kereskedés szin­te kizárólagosan az arab szerveze­tek kezébe került. Ez volt az az időszak, amikor kia­lakultak az abban az időben telje­sen törvényesen működő hálóza­tok. A román állam sok száz mil­lió dollár bevételétől esett el, a hazai dohánygyárak a csőd szélé­re kerültek. Nem érdektelen meg­említeni, hogy az abban az idő­ben teljesen legális hálózatok élén sokszor a nemrég kimúlt kommunista rezsim jeles képvi­selői álltak, akiknek megmarad­tak és továbbfejlődtek az elmúlt évek külföldi kapcsolatai. Mellé­jük nagyon gyorsan zárkóztak fel a Securitate volt tisztjei, akik fel­ismerve a lehetőségeket, újrame­legítették kapcsolataikat az arab országokból, elsősorban Irakból, Szíriából vagy Líbiából betelepült korábbi informátoraikkal. És itt volt az a pillanat, amikor joggal feltételezhető, hogy ezek a szer­vezetek bekapcsolódtak bin La­den „pénzgyártásába”. 1992-ben bevezették az első védővámokat, és innentől kezdve beszélhetünk az addig teljesen le­gális üzlet paravánok mögé búj­tatásáról. Hiszen a már kialakult szervezetek hozzászoktak a könnyű és hatalmas pénzek meg­szerzéséhez, no meg megbízóik 2001. szeptember 11-e után a világ egyre kevés­bé hisz a szép szavaknak. sem eshettek el a jövedelmi forrá­soktól. 1992 végétől Romániába importált dohánytermékek jó ré­sze vagy közvetlen csempészéssel jutott az országba, a legtöbb eset­ben a vámhatóságok tudtával és cinkosságával, vagy a vámérté­kek meghamisításával. Olyan helyzetben, amikor a világpiacon 500 doboz cigaretta minimum 60 amerikai dollárt ért, a román im­portőrök olyan dokumentumokat fogadtattak el a vámhatóságok­kal, amelyek azt bizonyították, hogy ők 6 dollárért vásárolták ezt a tételt, vagyis egy csomag ciga­rettáért valamivel többet fizet­tek, mint 1 cent! Ugyanebben az időben a román piacon egy cso­mag cigaretta ára megfelelt a vi­lágpiacinak, vagyis a márkájától függően 1-2 dollárba került. A nyereség könnyen kiszámítható: száz-kétszázszoros! A román közvélemény, illetve elsősorban a sajtó nyomására a hatóságok tettekre kényszerül­tek, így vezették be a cigaretta- termékek zárjeggyel való ellátá­sát. Ezt a lépést azonban már a törvényhozók teljesen könnyel­műen kezelték. A zárjegyek kez­detlegesek és könnyen hamisít- hatóak voltak. Még továbbmen- ve, a káosz, amit ezek nyilvántar­tása okozott azt eredményezte, hogy gyakorlatilag már senki nem tudta, ki, mit, hol és mikor hozott be az országba. Ez az arab terrorista szervezetek haszna A nyilatkozat közlése nagy politikai vihart kavart Romániában. mellett a román kiszolgálóiknak is kedvezett - ebben az időszak­ban épültek a román politikai elit, a vámszervek, az igazság­szolgáltatás vezetőinek álomvil­lái az ország legfestőibb tájain. A Romániában folyó cigaretta- csempészet szervezői és finanszí­rozói elsősorban olyan arabok voltak, akik vagy román letelepe­dési engedéllyel, vagy román ál­lampolgársággal rendelkeztek (Zäher Iskandarani, Elias Youssef Nassar, Jamal al Atm stb.) Őket segítették a román hivatalos szer­vek képviselői a bankszektor, a vámhivatal, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás területéről - persze ez nem lehetett politikai támogatottság nélkül. így példá­ul az egyik, 1977-ben elkészült vádiratban leszögezték: a fen­tebb említett arab vállalkozók egyik szatellitcégénél „azért, hogy ne lehessen felfedni a tör­vénytelenségeket és ne lehessen hasznosítani a pénzügyi el­lenőrzést, melyet a cégnél lefoly­tattak, a vádlott protekcióért fo­lyamodott a kormány és a pénz­ügyminisztérium egyes veze­tőinél, akik utasítást adtak a cé­gek ellenőrzésének beszüntetésé­re.” Egyébként ebben az ügyben eljárást folytattak az Iliescu-re- zsim egyik volt pénzügyminiszte­re ellen, ezt azonban meg kellett szüntetni, mert időközben a gya­núsított parlamenti képviselővé való megválasztásakor immuni­tást szerzett. 1992. november 16-án a borsi és a varsándi vámszervek jelezték, hogy nagy mennyiségű cigarettát szállító kamionok hamisított TIR- könyveket mutattak be a határon. A vizsgálat megállapította, hogy a cigarettaimportot egy líbiai ál­lampolgár, Elias Youssef Nassar romániai cége végezte. Bukaresti belső vámhivatalokhoz irányítot­ták a kamionokat, de azok útköz­ben eltűntek. Később a cigaret­tákra bukaresti katonai egységek raktáraiban találtak rá. Miután ugyanabban az évben, december 19-én Nassart letartóztatták ki­derült, hogy ő a tulajdonosa egy Elma Trading nevű líbiai cégnek, amely fegyvereket vásárol Romá­niából és amelyeket a Romániába csempészett cigaretta árából fizet ki a román katonai hatóságok tudtával. Elias Nassar csak az 1992-es év folyamán nyolcvanötmillió doboz cigarettát csempészett be Romá­niába. Ennek a mennyiségnek a vámtétele megközelítette a há- rommilliárd lejt, hatalmas összeg volt ez abban az időben. A befolyt összegekből Nassar cége fegyve­reket vásárolt. Hogy ezek hová kerültek, nem nehéz elképzelni. Nasser mégsem jutott a román bí­róság elé, mert a per megkezdése előtt óvadék ellenében „ideigle­nesen szabadlábra helyezték”. A román büntetőjogban ez a meg­fogalmazás nem ismert. A szabadlábra helyezés kifejezet­ten a román titkosszolgálat akko­ri vezetője, Virgil Magureanu utasítására történt, aki azzal in­dokolta a döntést, hogy Nasser megfizette a kárt, letétbe helye­zett az egyik azóta kimúlt román banknál 3,1 millió amerikai dol­lárt. Amellett, hogy ez az egész ügy teljesen törvénytelen volt, nem történhetett volna meg a Legfelsőbb Országos Védelmi Ta­nács, pontosabban Románia ak­kori és mai elnöke, Ion Iliescu tudta nélkül. Azt már nem kell különösebben ecsetelnünk, hogy Elias Nassar azonnal elhagyta az országot és azóta is bottal üthetik a nyomát. A fenti eset csak egy azok közül, melyek az elmúlt évtizedben megalapozták a gyanút, melyet Oszama Bin Laden bizonyosság­ként említett 1966-os interjújá­ban. így - ahogy éppen az egyik vezető romániai lap írja - a ro­mán hatóságoknak az arab terro­rizmust elítélő heves igyekezete azon tolvajéhoz hasonlít, aki a leghangosabban kiált tolvajt má­sokra. A bizonyítékok épp az el­lenkezőt igazolják. 2001. szeptember 11-e után vi­szont a világ már egyre kevésbé hisz a szép szavaknak.

Next

/
Thumbnails
Contents