Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-19 / 241. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 19. TÉMA: AZ EURÓ Alig két hónap múlva a pénzvilág történetének eddigi legnagyobb akciójaként az Európai Unióban színre lép az euró Pénzhegyek villámgyors cseréje Jövőre már euróbán fizetünk az Európai Unióban (Fotó: Reuters) 2002. január 1-től színre lép az Európai Unió napjainkban csupán számlapénzként nyil­vántartott fizetőeszköze, az euró. Az Unió 12 tagállamá­nak - Nagy-Britannia, Dánia és Svédország egyelőre kima­rad - példátlan pénzügyi „hadművelete” a társult álla­mokat, tehát Szlovákiát is közvetlenül érinti. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az új közösségi valutát, az eurót a Gazdasági és Monetáris Unió har­madik szakaszának életbelépésekor vezették be az Európai Unió (EU) 11 tagállamában 1999. január 1-jén - ám egyelőre csupán számlapénz­ként. Ekkortól visszavonhatatlanul rögzítették a résztvevő nemzeti va­luták és az euró közötti átváltási arányokat. 2001. január elsején egy további EU-tagállam, Görögország belépésével a résztvevő tagállamok száma 12-re emelkedett. Ennek alapján 2001. január elsejétől a mo­netáris unióban részt vevő tagál­lamok a következők: Ausztria, Bel­gium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszor­szág, Portugália és Spanyolország. A monetáris unióban részt vevő 12 állam alkotja együttesen az euró- övezetet. Jelenleg három EU tagál­lam (Egyesült Királyság, Dánia és Svédország) nem vezeti be az eurót. Az euró előnyei Az euró bevezetése következtében egy olyan egységes gazdasági térség alakult ki, ahol az euró és a résztve­vő nemzeti valuták közötti átváltási arányok végérvényes rögzítésével és a közös valuta bevezetésével megszűntek az addigi nemzeti valu­ták közötti valutaingadozások - -és az ebből fakadó kockázatok. Egy másik jelentős előny, hogy a terme­lők és a fogyasztók immár közvetle­nül össze tudják hasonlítani az egy­mással versengő termékek árát az egyes tagállamokban, elősegítve ez­zel az árak kiegyenlítődését, ami a nemzetközi piacon is versenyképes­ebbé teszi termékeiket és szolgálta­tásaikat. Emellett a továbbiakban már nem merülnek fel a különböző valuták egymásra történő átváltásá­val kapcsolatos költségek, ami ré­vén komoly megtakarítások érhetők el. Ezek a tényezők hozzájárulnak a térség gazdasági növekedésének gyorsulásához, valamint világgaz­dasági súlyának növekedéséhez. 2002-től már készpénz Míg 1999. január elsejétől az euró az euróövezet tagállamaiban a la­kosság számára csupán „láthatat­lan” számlapénzként került beveze­tésre (azaz kizárólag csekkek, át­utalások vagy elektronikus fizeté­sek alkalmával lehet használni) a folyamatban lévő három éves átme­neti időszak lejártával, 2002. január 1-től az új közösségi valuta immár készpénzként, „látható” és „tapint­ható” formában is bevezetésre ke­rül. Ezzel a lépéssel zárul az euró bevezetésének a harmadik és egy­ben végső fázisa. Az időbeli eltoló­dásnak a célja a gazdasági szereplők fokozatos felkészítése az euróra: el­sőként a pénzpiacok tértek át, ame­lyek már 1999. január elsejétől euróbán működnek, utolsóként kö­vetkezik a készpénzforgalom euróra történő átállítása. A készpénzfize­tést illetően, 2002. január elsejét kö­vetően - az egyes euróövezeti tagál­lamokban részben eltérő határidő­vel - lesz egy legfeljebb két hónapos átállási időtartam, amikor az újon­nan bevezetett euróbankjegyek és - érmék mellett készpénzfizetés céljá­ból használható a nemzeti valuta is. Legkésőbb 2002. február 28-i határ­idővel a pénzcsere minden tagál­lamban lezárul és a nemzeti valuták végleg kikerülnek a forgalomból. Bevonják a régi bankjegyeket Az euróövezeti tagállamok jegy­bankjainál korlátlan ideig vagy leg­alább 10 évig az adott ország nem­zeti valutájában kibocsátott bankje­gyeket euróra lehet váltani. Ami az egyéb euróövezeti valuták átváltá­sát illeti (azaz pl. Németországban a líra átváltását), 2002. március 31- ig az euróövezeti tagállamok jegy­bankjai ingyenesen beváltanak min­den euróövezeti valutát euróra. A nemzeti átállási tervek három, egy­mástól elkülönülő szakaszra osztják az átállás folyamatát: 2001. decem­ber 31-ig tart az előkészítés idősza­ka; a 2002. január 1-február 28-ig terjedő időszak, amikor mind az euró, mind a nemzeti valuták forga­lomban lesznek, és végül a 2002. március 1-jét követő időszak, ami­kortól kizárólag az euró lesz törvé­nyes fizetőeszköz és amikor az ad­dig be nem váltott nemzeti valuták átváltására kerül sor. Rendkívüli erőfeszítés Az euró készpénzformában történő bevezetése, valamint a nemzeti va­luták forgalomból történő kivonása az eurózóna 12 tagországában rendkívüli logisztikai feladat. A bankjegyek előállítása és forgalom­ba hozatala az eurózónához tartozó tagállamok jegybankjainak és az Európai Központi Banknak a felada­ta, míg az érmék legyártásáról a tagországok kormányainak kell gondoskodniuk, a jegybankok pe­dig aktívan közreműködnek forga­lomba hozatalukban. A nagyság­rendek érzékeltetésére néhány adat: 648 milliárd euró értékben 14,5 milliárd darab euró bankje­gyet (ebből 4,5 milliárd darab tarta­lékként szolgál, hogy a nemzeti jegybankok bármikor ki tudják elé­gíteni a készpénzigényt) és 15,7 milliárd euró értékben mintegy 50 milliárd euró érmét kell legyártani, majd forgalomba hozni oly módon, hogy 300 millió ember számára biztosítva legyenek az átállás opti­mális feltételei. A nagyságrendek érzékeltetésére néhány adat: a for­galomba kerülő érmék összsúlya 239 157 tonna, ami az Eiffel-to- rony súlyának 24-szerese. Ha az ér­méket egymásra raknánk, az elért magasság 78 870 km lenne. A 14,5 milliárd darab euró bankjegyet egymás után helyezve 1,9 millió km hosszúságú „pénzutat” kap­nánk, ami a Föld-Hold távolság öt­szöröse. (ú, MNB) Az Európai Unió januártól érvényes közös fizetőeszközével kapcsolatban felmerülő leggyakoribb kérdések Ne halogassuk a döntést az utolsó pillanatig ÚJ SZÓÖSSZEFOGLALÓ 1. Milyen változás várható az eurózóna országaiban és mikor­tól? Az új közösségi fizetőeszközt, az eurót a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának életbe­lépésekor vezették be az Európai Unió 11 tagállamában 1999. január 1-jén. Ekkortól visszavonhatatlanul rögzítették a résztvevő nemzeti fize­tőeszközök és az euró közötti átvál­tási arányokat. 1999- január 1-jétől az eurót számlapénzként vezették be. A Gazdasági és Monetáris Unió országaiban az eurót 2002. január 1-jén bankjegyek és érmék formájá­ban is bevezetik. Az euró fizikai megjelenése a pénzforgalomban a tagállamok nemzeti valutáinak be­vonásával jár együtt. Az átmeneti időszak - amikor a nemzeti valuták és az euró egyaránt forgalomban lesznek az adott országban - orszá­gonként változó időtartamú, de leg­feljebb 2 hónap. A legtöbb euróövezeti országban az átmeneti időszak 2002. február 28-áig tart. 2. Milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik az érintett devizák­ban számlával rendelkeznek? Az euróövezeti tagállamok nemzeti fizetőeszközeiben Szlovákiában ve­zetett devizaszámlákon elhelyezett összegeket is értelemszerűen át kell számítani euróra. Azoknak a polgá­roknak, akik devizaszámlával ren­delkeznek hazai pénzintézetnél, a számlát kezelő pénzintézet közvet­lenül küld értesítést az átszámítás­sal kapcsolatos változásokról, az esetleges tennivalókról. A pénzinté­zetek döntő többsége díjmentesen alakítja át az euróövezeti országok devizáiban nominált számlákat eurószámlává. 3. Mit kell tennie azoknak, akik az érintett valutákban készpénzzel rendelkeznek? Az állampolgárok tulajdonában lé­vő megszűnő nemzeti valutákat le­hetőleg 2001. december 31-éig ko­rona- vagy eurószámlára helyezés­sel, esetleg koronára történő átvál­tással ajánlott cserélni. A megszűnő nemzeti valuták euróbankjegyekre történő váltása csak 2002. január elsejétől lehetséges. 4. Milyen időpontig lehet átválta­ni az érintett valutákat? Szlovákiában a hitelintézetek és a pénzváltási engedéllyel rendelkező intézmények 2002. február végéig váltják be a megszűnő nemzeti va­lutákat. Ezt követően márcsak egyes nagyobb bankok foglalkoznak majd az átváltással, egyre magasabb ke­zelési költséget felszámítva. 5. Miért ajánlott átváltani az érin­tett valuták bankjegyeit lehetőleg minél előbb? Az euróövezetben 2002. február 28- ától nem lehet a megszűnő nemzeti valutákat fizetési forgalomban fel­használni A megadott határidők után e valutákat mind Szlovákiá­ban, mind a 12 euróövezeti ország­ban csak utánajárással, esetleg nö­vekvő mértékű költséggel lehet át­váltani. A hitelintézetek feltehetően jutalékot számítanak fel a megszű­nő nemzeti valuták átváltásakor 2002. január 1-jétől. Az euróövezeti országokban a hitelintézetek külön­böző időpontokig, a legtöbb ország­ban 2002. június 30-áig váltják be kötelezően az adott ország valutáját euróra, vagy euróövezeten kívüli or­szág valutájára. A határidő lejárta után csak az adott ország jegybank­ja váltja a valutát. A határidőkhöz közelebb érve egyre nő az esélye, hogy csak jelentős sorban állással lehet majd a pénzintézeteknél be­váltani az érintett valutákat. A sor­ban állás elkerülése miatt minél ko­rábban, lehetőleg 2001. december 31. előtt érdemes lépéseket tenni a veszteség elkerülésére. 6. Mi a teendő a valutaérmékkel? A pénzintézetek és más pénzváltó helyek nincsenek, és a jövőben sem lesznek kötelezve a valutaérmék váltására. Kevesebb pénzváltó he­lyen és csak korlátozott valutane­mekben, korlátozott ( címletek be­váltására van lehetőség most és a későbbiekben is, a pénzváltó helyek döntésének függvényében, általá­ban jutalék felszámítása mellett. AZ EURÓ VILÁGA A hazai bankok és az aprópénz A nyári kirándulásból felmaradt schillingjeink, márkáink, frankja­ink váltópénzét csak nagyon kevés hazai bank hajlandó koronára váltani. Ilyen tevékenységet többek között nem vállal a Szlovák Ta­karékpénztár, a Tatra banka, a ČSOB és az Istrobanka sem, a Be­fektetési és Fejlesztési Bank (IRB) pedig az egyes fiókjaira bízza a döntést. Számos esetben még a devizaszámlánkra sem helyezhet­jük el a váltópénzt. Azok a fiókok, amelyek mégis foglalkoznak az aprópénz beváltásával, meglehetősen borsos, 20-30 százalékos ke­zelési költséget számítanak fel. Ezért az a legokosabb, ha az év vé­géig elköltjük fémpénzeinket, (ű) Nyissunk gyorsan devizaszámlát A legkisebb utánajárással és a legkisebb költséggel úgy szabadul­hatunk meg az uniós papírpénzektől, ha még az idén elköltjük, vagy nagyobb tétel esetén devizaszámlánkra helyezzük. A hazai pénzintézetek döntő többsége 2001. december 31. után a deviza- számlánkon vezetett megtakarításunkat bérmentve vagy jelenték­telen illeték árán automatikusan euróra konvertálja. Ugyanez érvé­nyes akkor is, ha eurószámlát nyitunk, azzal a különbséggel, hogy az eurószámláról az év végéig nem vehetünk ki pénzt. Természete­sen a bankókat jövőre is be lehet váltani, ám az idő múltával egyre növekvő kezelési költségek mellett, (ú) Különböző címletek és motívumok Kizárólag az Európai Központi Bank jogosult engedélyezni az euró bankjegyek kibocsátását az euróövezeten belül és csak az EKB, ü- letve a nemzeti központi bankok által kibocsátott bankjegyek mi­nősülnek törvényes fizetőeszköznek. Hét különböző címletű bank­jegy létezik: 5,10, 20, 50,100, 200 és 500 euró. A bankjegyek mé­rete növekvő, színük különböző, vakok és gyengénlátók érdekében eltérő tapintásúak. Az érméktől eltérően a bankjegyek minden tag­államban mindkét oldalukon azonosak. A bankjegyek egyik oldala stilizált ablakokat és kapukat ábrázol (utalás Európa nyitott szelle­mére és kooperációs készségére), a másik oldal stilizált hidakat (utalásként a szoros kooperációra és kommunikációra Európa és a világ többi része között). Az ábrák a növekvő címleteken az egy­mást követő jelentős európai építészeti stílusokat jelképezik: 5 (klasszikus), 10 (román), 20 (gótikus), 50 (reneszánsz), 100 (ba­rokk és rokokó), 200 (vas és üveg architektúra), 500 (modern, 20. századi építészet). A bankjegyeken a 11 tagállami nyelvnek megfe­lelően írásmódban szerepel az „euró” szó (a görög és a latin ábécé szerint), valamint az Európai Központi Bank rövidítése 5 változat­ban (BCE, ECB, EZB, EKP, EKT), valamint az EU zászlója. (ECB) Az új fizetőeszköz váltópénze Az euró és a cent érmék kibocsátására az euróövezetbeli tagállamok jogosultak, azonban az Európai Központi Banknak jóvá kell hagynia a kibocsátandó összeget. Egy euró 100 centnek felel meg. A váltó­pénzből 8 fajta érme létezik: 1 és 2 eurós érme, 1,2,5,10,20 és 50 centes érme. Eltérően a bankjegyektől, az érmék az egységes oldal mellett rendelkeznek egy nemzeti oldallal is. Az eltérő nemzeti ol­dal ellenére minden érme minden euróövezeti tagállamban törvé­nyes fizetőeszköz. Az egységes oldal ábrázolja az EU-csillagokat, az érme értékét és egy, az érme értékétől függő Európai Unió-térképet (1,2, 5 centes érme: Európa helye a világban; 10, 20,50 centes ér­me: Európa mint független nemzetek csoportja; 1,2 eurós érme: ha­tárok nélküli Európa). Az érmék pereme a vakok és gyengénlátók érdekében különbözőképpen recézett. (ECB) Megsemmisítik a jelenlegi bankókat A bevonásra kerülő nemzeti valuták mennyiségéről nem áll rendel­kezésünkre összesített adat azonban a nagyságrendek érzékelteté­sére elegendő a német jegybank által készített becslésre hivatkozni: mintegy 2,6 milliárd darab német márka bankjegy és körülbelül 28 milliárd darab érme (98 500 tonna) bevonásáról és megsemmisíté­séről, illetve feldolgozásáról kell gondoskodni. Önmagukban már ezek a mennyiségek, valamint a szoros határidők - 2002. január 15. után a készpénztranzakciók túlnyomó többsége már euróbán fog le­bonyolódni, február végéig pedig befejeződik az átállás - is jelzik, hogy az euró készpénzként történő bevezetésében szerepet válla­lóknak milyen mértékű kihívásnak kell megfelelni több területen is: szállítás, raktározás, őrzés, hamisítás elleni védekezés, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A raktározás különösen nagy gondot je­lenthet a legtöbb banknak. A bankfiókokban előfordulhat, hogy nem lesz elég hely a trezorokban, illetve a padlózat nem fogja bírni a hatalmas súly nyomását. Ez szükségessé teheti, hogy az ügyfelek részére fenntartott trezorokat is igénybe kell venni. (MNB) Az átállás nehézségei Nemcsak az EKB, a nemzeti jegybankok és az egyes országok köz- igazgatási szervei játszanak fontos szerepet az átállásban, hanem többek között a pénzszállító vállalatok, a kiskereskedelmi szektor, az árusító automatákat, a parkolóórákat és egyéb, érmével vagy pa­pírpénzzel működő automatákat üzemeltetők és gyártók is. (Ilyen automatákból több mint 3,5 millió üzemel az euró övezetben.) Te­kintettel arra, hogy a lakosság készpénzellátásának mintegy 70%-a pénzautomatákon keresztül történik, ezek megfelelő időben törté­nő feltöltése euróval, rendkívül fontos szerepet játszik a lakosság fo­lyamatos készpénzellátásának biztosításában. (MNB) Az oldalt írta és szerkesztette S1DÓ H. ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents