Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-17 / 239. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 17. KOMMENTÁR ..................... ' 9 7 Éb redező Európa MALINAK ISTVÁN Ha csak az elmúlt évtized válságkezelő mechanizmusait tekintjük, az egyik legszembetűnőbb vonásuk az volt, hogy Európa egyedül az eu­rópai - balkáni - konfliktusokat sem tudta kezelni, azokban a régiók­ban is Washingtonnak kellett kezdeményeznie és keményen fellép­nie, ahol pedig amerikai érdekek nem voltak. Most annál természe­tesebbnek vesszük, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni harcot az USA vezényli, hiszen a támadás Amerikát érte. Bár sejteni lehet, hogy ez akkor is így lenne, ha a szörnyű terrortámadások célpontja valamelyik európai főváros lett volna. Hogy nem'mondvacsinált gond ez, azt jelzi: egyre több szakértő sürgeti a sokkal aktívabb és egységesebb európai külpolitikát. Különösen azokban a térségekben nem lenne szabad kontinensünknek csupán a másodhegedűs szere­pével megelégednie, amelyekben bár jelentős amerikai érdekeltsé­gek vannak, de földrajzilag sokkal közelebb vannak Európához, mint az USA-hoz. A legmarkánsabb példa erre még mindig a Közel-Kelet, annak ellenére, hogy a német diplomácia az utóbbi hónapokban már fel tud mutatni korábban nem tapasztalt sikereket. Timothy Garton Ash, a neves brit politológus szerint Európa térképét most Afganisz­tánban írják át, mivel a terrorizmus elleni harc a hidegháborúhoz hasonlóan Európa jövőjét is alapvetően befolyásolja. Ezért az öreg kontinensnek végre tudatosítania kellene, hogy legközelebbi szom­szédja éppen az iszlám és az arab világ, arról nem is beszélve, hogy földrészünkön vagy húszmillió muszlim él. Nos, az aktívabb külpoli­tika nem az amerikaival szembeni, hanem az azt európai szempon­tokkal kiegészítő lépéseket jelentené. Amire Nagy-Britannia esete a legjobb példa. Az angolok az USA legszorosabb európai szövetsége­seként - példa rá az iraki légtér közös ellenőrzése is - részt vesznek az Afganisztán elleni katonai műveletekben. De ezt nem „kiszolgáló­személyzetként” teszik, amit jól érzékeltet, hogy London már megfo­galmazta különvéleményét például az Afganisztán jövőjét érintő kér­désekben is. Ilyen szempontból lehet érdekes az EU pénteki genti csúcsértekezlete; az elnöki tisztet betöltő belga kormányfő már jelez­te, hogy Európának főleg a humanitárius műveletekre és a válság el­fajulásának megakadályozására kell összpontosítania. „Világos, hogy nem hagyjuk belesodomi magunkat egy világméretű konfliktusba” - tette hozzá. Talán majd az is kiderül, milyen valóságtartalom húzó­dik meg e tetszetős megfogalmazás mögött. JEGYZE Nagyszarva és Kalocsa SZILVÁSSY JÓZSEF Olyan indulatos elektronikus le­velet kaptam, hogy olvasása közben szinte sistergett a számí­tógépem. Az Egyesült Államok­ban élő magyar barátom felhá­borodottan azt írta, hogy ezek­ben drámai napokban Európa szégyene Nagyszarva és Kalo­csa, mert egyik községben sem akarják befogadni a szerencsét­len sorsú embereket. Tiltakozás és népszavazás közben való­színűleg még az idősebb helybe­liek is megfeledkeztek 1956 őszéről, amikor az osztrákok nemcsak befogadtak sok ezer menekülő magyart, hanem szá­mos esetben hónapokon át há­zukat, kenyerüket is megosztot­ták velük. Vajon mennyiben kü­lönbözik az ötvenhatos magya­rok és az afgán menekültek sor­sa? - fakadt ki keserűen. Vála­szomat azzal kezdtem, hogy a nagyszarvaiak és a kalocsaiak sem idegengyűlölők. Legtöbbjük ugyanúgy kész segíteni a tragi­kus sorsú embereken, ahogy an­nak idején a sógorok tették. Csakhogy négy és fél évtizeddel ezelőtt az osztrák hatóságok minden lényeges tényt megbe­széltek a lakosokkal, akik jórészt tudták azt is, hogy kik váltak föl­dönfutóvá. Most sokkal bonyo­lultabb, néha szinte követhetet­len, olykor pedig nagyon aljas ez a világ. Ezért is fontos a napra­kész tájékoztatás. A magyar kor­mány azonban csak annyit kö­zölt, hogy Kalocsán lesz a tábor és punktum. A szlovák belügyi tárca még ennyit sem tett. Or­bán Viktor - nyilván tudatosítva az illetékes minisztérium mu­lasztását - türelmet és megér­tést kért az érintett magyaror­szági kisváros lakosságától. A szlovák kormányfő vagy Ivan Šimko még válaszra sem méltat­ta a polgármestert. Az egyik be­osztott pedig érdeklődésünkre azt harsogta, hogy a laktanya ál­lami épület, azt költöztetnek oda, akit akarnak. Nesze neked, önkormányzatiság. Pedig a csal­lóköziek a népszavazás révén is főleg aggodalmaikat fejezték ki. Mert még ma sem bizonyosak abban, hogy igazat mondanak-e az illetékesek. Tehát valóban átesett-e minden menekült a szi­gorú egészségügyi szűrésen? Vajon nincs-e, nem lehet-e köz­tük terrorista, s képes-e az állam biztonságosan őrizni a tábort? Nem a kalocsaiaknak és a nagy- szarvaiaknak van hát szégyellni- valójuk - fejeztem be a vála­szom hanem azoknak az álla­mi hivatalnokoknak, akik a né­hai főurakra jellemzően lesaj­nálják a pórnépet, miközben a letűnt kor propagandáját vissza­idézve hallgatnak, vagy éppen­séggel féligazságok szajkózásá­val és más sóderekkel szeretnék eloszlatni a lakosság teljesen érthető félelmeit, amelyekre azonban most is csak az őszinte szó a gyógyír. WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ A televízió magyar szer­kesztőségének nevében vissza­utasítjuk a megalapozatlan ki­jelentéseket (tegnap közöltük őket-a szerk. megj.j. Elsősor­ban: a párkányi hídátadáson 2 tévéstáb is volt. A híddal kap­csolatban pedig körülbelül tíz­szer jelentek meg tudósítása­ink a magyar adásban,* így az avatást követő napon is. Asszonykórusaink a felvidéki magyar asszonykórusok, még jó, hogy szerepelnek az adás­ban. Kedves Százdi Károly! Téblábolni mi nem szoktunk. Nem vagyunk a játszótársai, hogy így nyilatkozgasson. Mi­vel minimális az adásidőnk és általában sok mindenre elláto­gatunk, így a csúszás az ilyan okokból kifolyólag természe­tes. Mindenesetre ezek a „ked­ves” hozzászólások mit sem bi­zonyítanak jobban, mint hogy ennyire érdekli önöket a ma­gyar adás és ennyien nézik. A szerkesztők A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A kéz - valódi, a fej - papír (Reuters-felvetel) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Vladimír Mečiar segítségével szeret­ne a parlamentbe jutni Pavol Hamžík. A Polgári Egyetértés Párt­jának elnöke felszólította azokat a képviselőket, akik küéptek a párt­ból, hogy adják fel képviselői man­dátumukat, mert az szerinte a pár­té. Olyan kulcsszemélyek is távoz­tak, mint Ivan Šimko vagy Diana Dubovská. Marián Mesiarik maradt, sőt kijelentette: semmi problémát nem lát Pavol Hamžík és Vladimír Mečiar találkozójával kapcsolatban. Maga az elnök bevallotta: pártja számára nem okozna gondot koalí­ciót alkotni Mečiar mozgalmával. HOSPODÁRSKY DENNÍK Noha állandóan az államigazgatás­ban dolgozók száma csökkentésé­nek szükségességéről szólnak a hí­rek, utóbb kiderült, hogy az ellen­kezője az igaz - véli a napilap cikk­írója. Külön kiemeli, hogy egyes kö- zületek számára külön adóhivatalt létesítenek pozsonyi székhellyel. A kisebb adóhivatalokat - pontosan huszonhatot - ugyan megszüntetik, ám nem teljesen: kihelyezett iroda­ként működnek tovább. Zökkenőkkel formálódik az autonómia a Vajdaságban, tájékoztató irodát nyit Belgrádban a tartományi kormány Októberi esetek és évfordulók A külföldi tömegtájékoztató eszközökben nagy port vert fel a tartományi kormány kezdeményezése, mely sze­rint Újvidék legyen (ismét) a Vajdaság fővárosa, ez ugyanis az autonóm jogok kiteljesedését sejttette. A vajdaságiak azonban tudják, a bejelentés inkább szimbo­likus, a helyzet az utóbbi egy-két hónap folyamán szinte mit sem változott. SINKOVITS PÉTER A vajdaságiakat és az egész ország közvéleményét mostanság egy egé­szen más eset kötötte le. Történt a minap, hogy a belgrádi (tehát szer­biai) RTV igazgatótanácsa - a tar­tományi parlament, valamint az Új­vidéki RTV-ben dolgozók megkér­dezése nélkül - felelős vezetőket nevezett ki az Újvidéki Televízió és az Újvidéki Rádió élére. Az érintet­tek minderről a központi, belgrádi esti híradóból értesültek. A színpa­dias és demonstratív viselkedésre mindig hajlamos Nenad Csanak, a tartományi képviselőház elnöke azonnal az újvidéki stúdióba sie­tett, ahol látványosan letépte a fal­ról a Szerbiai RTV cégtábláját, szét­törte, megtaposta, mondván, a belgrádiak eljárása tűrhetetlen, az Újvidéki Televíziót és az Újvidéki Rádiót pedig végső ideje visszaadni azoknak, akiké, vagyis a Vajdaság polgárainak. A tartományi parlament egyébként két napra rá, október 11-én tárgyalt egy másik különleges ügyet, amelyről annak idején az Új Szó ha­sábjain is hírt adtunk. Rada Marin­kov vajdasági miniszterelnök-he­lyettesről, a Szerbiai Demokrata Párt tagjáról van szó, aki szeptem­ber elején olyan kijelentést tett, hogy kérni fogja Kostunica elnököt, küldjön harckocsikat az autonomis- ták ellen, azokkal pedig, akik ezt túlélik, saját kezével, késsel fog vé­gezni. E megnyilvánulást azóta sem tisztázták, még kevésbé cáfolták, ezért számos képviselő indítványoz­ta Marinkov leváltását. A javaslatot heves, vádaskodásokkal, sértegeté­sekkel tarkított vita után a jelen levő 95 képviselő közül 87-en támogat­ták. Ami jóval meghaladta az összes honatya számának a felét (a vajda­sági parlamentnek 120 tagja van). Két évfordulóra is emlékezhettek ezekben a napokban a tartomány polgárai. A tizenhárom évvel ezelőttire, amikor a Vajdaságot erőszakkal fosztották meg autonó­miájától (s ezzel elkezdődött az or­szág szétesése), és a tavalyira, amikor Milosevicsék veresége nyo­mán a Szerbiai Demokratikus El­lenzék (SZDE) átvette a hatalmat. A reménykedés hónapjait később az elcsüggedés váltotta fel. Az el­múlt esztendőt értékelve Nenad Csanak megállapította: „A Vajda­ság vonatkozásában nagyon elége­detlenek vagyunk, ennek fő oka, hogy nem teljesült a tartomány tel­jes fokú és valós autonómiájára vo­natkozó választási ígéret. A szük­séges alkotmányos változtatásokat mielőbb el kell végezni, kellő poli­tikai keret nélkül ugyanis nem le­het gazdasági reformokat végre­hajtani, avagy: az új bort sem töl­tik a régi, rossz hordókba.” A nagy kérdés most az, hogy milyen alkotmányos formát kap a való­színűsíthetően régiókból összeálló Szerbia (a másik tartomány, Koszo­vó kérdését ezúttal nem említjük). Mint ismeretes, a 14 vajdasági párt és kormányon kívüli szervezet kö­zös platformja a teljes jogú autonó­miáért száll síkra, amely lehetővé tenné, hogy a Vajdaságnak közigaz­gatási, bírósági és törvényhozási hatásköre is legyen, akár egy aszim­metrikus államberendezésen belül. Egyes belgrádi körök szerint (eb­ben élenjár Kostunica pártja) a fö- deralizáció Szerbia végét jelentené, ezért az ő képletük különösebb ha­tásköre nélküli tartományokra és régiókra szorítkozik, miközben az irányítás, az anyagiak elosztása to­vábbra is a köztársasági fővárosból történne. Természetesen ezt a né­zetet osztják a hatalomból kiszorult Letépte a falról a Szer­biai RTV cégtábláját, széttörte, megtaposta. szocialisták és radikálisok is. A véle­ményeket nyilván csak türelmes, de kemény egyeztetések után lehetsé­ges közös nevezőre hozni. Újvidék közben látszólag meghök­kentő lépésre szánta el magát: Kap­csolat a Vajdasággal névvel irodát nyit Belgrádban, amely a tartomá­nyi kormány tevékenységéről ad majd hiteles tájékoztatót. Az indok­lás szerint a Vajdaságnak igen rossz imázsa van Szerbiában, viszont az embereknek országszerte tudniuk kellene, mi is történik tulajdonkép­pen a régióban. A tartományi politi­kusok ugyanakkor követelik, hogy a Vajdaság képviselőit (a lakosság számaránya alapján) azonnal be kell vonni a Szerbia és Montenegró leendő viszonyát szabályozó tár­gyalásokba; ilyen vonatkozásban talán már nem számít kuriózum­nak, hogy a hó elején egy vajdasági delegáció (melynek tagja volt Csa­nak mellett Egeresi Sándor VMSZ- es politikus is) Podgoricában Milo Djukanovics Crna Gora-i köztársas­ági elnökkel tekintette át a helyze­tet. Djukanovics maga is támogatta a vajdaságiaknak azt az elvárását, hogy az ország sorsát érintő kérdé­sek tisztázásakor egyenrangú szub­jektumként legyenek jelen. E szövevényben járható út mégis látszik, erről Korhecz Tamás szá­molt be az újvidéki Magyar Szó ha­sábjain. A tartományi ltisebbségü- gyi titkár szerint a szakértői cso­port elkészítette azt a tervezetet, amely hatálytalanítaná 102 köztár­sasági törvény azon részeit, melyek az elmúlt tíz-tizenkét év folyamán lehetetlenné tették, hogy a Vajda­ság autonóm módon szabályozza a tartomány lakossága számára fon­tos kérdéseket. Számos témát ü- letően már konszenzusra jutottak, más esetekben meg kell várni, mi­ben hajlandó a tartomány enged­ményt tenni, s mi az, amiben a köz­társaság hajlandó visszalépni. Ek­kor kerülhet a dokumentum a tar­tományi kormány és parlament elé, majd a szerbiai kormány és parlament elé. Korhecz úgy véli, ennek a folyamatnak legkésőbb novemberben le kell zárulnia. E kedvező esetben a Vajdaság, ha részlegesen is, még a Szerbia új al­kotmányának várhatóan, hosszas és bonyolult meghozatali procedúrá­ja előtt visszaszerezhetné autonóm jogkörének jelentős hányadát. A szerző vajdasági munkatársunk Condoleezza Rice amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó interjút adott a katari al-Dzsazírának, az „arab CNN-nek" Információkkal is Oszama bin Laden ellen MTI, ORIGO Az Egyesült Államok információs kampányt indított Oszama bin La­den terroristavezér és támogatói el­len, valamint a muzulmán országok meggyőzésére, hogy szükség van az Afganisztán elleni támadásokra. A kampány első elemeként értékel­ték a hírügynökségek, hogy Condo­leezza Rice amerikai nemzetbizton­sági főtanácsadó hétfőn inteijút adott a katari al-Dzsazíra műholdas tévécsatornának, azt hangoztatva, hogy „a terrorizmus elleni háború nem az iszlám elleni hadjárati’. Az AP hírügynökség úgy tudja, hogy George Bush amerikai elnök is in­terjút készül adni az „arab CNN- nek”, amelynek a tálibok engedé­lyezik az afganisztáni területen való működést. Az amerikai légierő mintegy fél­millió olyan röplapot szórt szét Af­ganisztán felett, amelyben Amerika az afgán nép támogatásáról bizto­sítja a lakosságot. A nemzetek kö­zössége itt van, hogy támogatást nyújtson Afganisztán népének feli­ratú röplapokon látható egy fotó is, amelyen egy nyugati katona és egy afgán civü kezet ráz. Az amerikai kormány azt szeremé elérni, hogy a terrorizmus ellen folytatott harc­ban mind nagyobb támogatást nyerjen a nemzetközi koalíció az af­gán nép körében is. A röplapokon kívül az Egyesült Államok meg­kezdte az afgán civüekhez szóló rá­dióüzenetek sugárzását is. Bár az amerikai repülőgépek egyelőre nem dobtak le rádiókészülékeket, a frekvenciák listáját már szintén szétszórták az ország felett. Condoleezza Rice kiállt a tévéinter­júban George Bush elnök közel-ke­leti politikája mellett, amely gyak­ran irritálja az arab országokat. Ki­fejtette, hogy ez a politika egyaránt szolgálja az arab népek és Izrael ér­dekeit. Hangoztatta, hogy Washing­ton változatlanul napirenden tartja Jasszer Arafat palesztin vezető és George Bush elnök találkozójának megszervezését. Megerősítette, hogy az Egyesült Államok cseleked­ni fog, ha Irak amerikai érdekeket veszélyeztet. Washington emellett figyelmeztette Szíriát, hogy „hagy­jon fel a terrorizmus támogatásá­val”. Az amerikai nemzetbiztonsá­gi tanácsadó hétfőn Washington­ban tartott sajtóértekezletén jelez­te, hogy Bush elnök a terrorizmus elleni küzdelem kérdéseit is meg kívánja vitami Sanghajban (az ázsiai és csendes-óceáni gazdasági együttműködési fórumon) Vlagyi­mir Putyin orosz államfővel. Con­doleezza Rice szerint most „óriási lehetőségek nyíltak az új együtt­működésre” Oroszország és az Egyesült Államok között, amit a szeptember 11-i terrortámadást követően történtek is alátámaszta­nak. „Az Egyesült Államok elnöke szerint ideje túllépni a hideghábo­rún, és új kapcsolatokat kialakíta­ni Oroszországgal” - mondta a nemzetbiztonsági tanácsadó.

Next

/
Thumbnails
Contents