Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-02 / 226. szám, kedd

13

ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 2.

Oktatás

Ha megalakul a szlovákiai magyar egyetem, a Selye János Kollégium volt diákjai is a tanárai lehetnek

A tudás időtálló befektetés

A Selye Kollégiumnak és a közgazdászképzésnek a Tiszti Pavilon ad otthont (Dömötör Ede felvétele)

Magas színvonalú szakmai képzés, tudományos kutatói gyakorlat megszerzése, kapcsolatok egymás között s a tudományos élet neves képviselőivel, közösség kialakulása, a legváltozatosabb lehetőségek megteremtése - leginkább így foglalták össze tapasztalataikat a Selye János Kollégium első végzettjei, akik szombaton Komáromban vették át oklevelüket, s számoltak be élményeikről.

ÖSSZEFOGLALÓNK

„Sokan talán még nem látják, hogy a felvidéki magyar tudományosság egyik legmeghatározóbb szellemi iskolája van kialakulóban” - jegyezte meg beszédében Szabó Zoltán, a Selye János Kollégium ügyvezető igazgatója. Ugyanakkor nem kevesen, s nem pusztán ebben a pillanatban, hanem már az elitképző kollégium tervezgetésekor, alapításakor felismerték az intézmény jelentőségét. A szombati eseményen nemcsak a kollégium hazai „bábái” voltak jelen, hanem mindazon intézmények, szervezetek és testületek képviselői, amelyek az elmúlt időszakban nagyban hozzájárultak a láthatatlan kollégium fenntartásához: Pálinkás József magyar oktatási miniszter, Gál András Levente oktatási államtitkár, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Boros Miklós, Magyarország szlovákiai nagykövete, Csikán Attila, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem igazgatója, Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Ríz Ádám oktatási minisztériumi osztályvezető, Horváth Tamás, a Márton Áron Szakkollégium igazgatója, Czimbal- mosné Molnár Éva, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatója. A hazai közéletjeles képviselői közül Hama István építési és régiófejlésztési miniszter, Bauer Edit, a szociális és munkaügyi minisztérium államtitkára, Szigeti László oktatási államtitkár, Jarábik Gabriella, a kulturális minisztérium főosztályvezetője, Ke- szegh Margit, a Komáromi járás elöljárója, továbbá Pásztor István, Komárom polgármestere vett részt az ünnepélyen.

„Először adatott meg számunkra az a történelmi lehetőség, hogy másokkal együtt, egyszerre, nem lemaradva lépjünk be egy új társadalomba. Hogy mi kell ehhez? Ennek az új társadalomnak alapvető feltétele a szellem és a tudás. Ha beruházunk, a tudásba ruházzunk be, mert itt a legbiztosabb, a legidőtálóbb a megtérülés” - hangsúlyozta Bauer Győző akadémikus, a kollégium elnöke az intézmény jelentőségével kapcsolatban, kiemelve, hogy egy tudós, saját területe szakembereként társadalmi elitté csak a jóakarat, a kölcsönös tisztelet, az összetartás és a közösségi szellem jegyében válhat. Pálinkás József a kollégium eddigi teljesítményét méltatva kifejtette, az intézmény példásan teljesíti feladatát, amikor egyszerre kapcsolja be tagjait a szellemi életvilágáramlataiba, s köti őket a szülőföldjükhöz. A magyar oktatási miniszter szimbolikus jelentőségű eseményként értékelte, hogy az első végzettek akkor hagyják el a kollégiumot, amikor Komáromban elindul az a közgazdászképzés, amely majdan alapjává válhat egy szlovákiai magyar egyetemnek. Egy egyetemnek, melynek a volt „selyés” diákok lehetnek majd a tanárai.

Komáromban ugyanis szintén szombaton tartotta ünnepélyes tanévnyitóját a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem kihelyezett kara. A most induló közgazdászképzés elsődleges célja, hogy olyan szakembereket képezzen, akik átfogó tudással és vezetési képességekkel rendelkeznek az üzleti élet valamennyi ágában, továbbá nemzetközi színvonalon is képesek döntéseket előkészítem és megvalósítani. Az oktatás nyelve túlnyomó részben a magyar lesz, hiszen a képzés létrehozásakor elsődleges célként szerepelt az is, hogy a felvidéki magyar fiatalok egy magyar nyelvű, modem, egyetemi szintű képzésben vehessenek részt, és az oktatás befejeztével a szülőföldjükön tudjanak érvényesülni. Ha felfut az intézmény, öt éven belül 1000-1500 hallgató tanul és 100- 150 tanár oktat majd az egyetemen.

NÉVJEGY - NAGY MELINDA

„A DNS izolálása fantasztikus élmény”

„Szeretnék az eddigi kutatásaim statisztikai feldolgozásával foglalkozni.”

(Somogyi Tibor felvétele)

,„Nem érdekel az, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod- e, hogy őrültnek tűnj vágyaidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

(...) Azt akarom tudni, tudsz-e örülni társadnak és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékeznénk emberi mivoltunk korlátáira.

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, mersz-e csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.

Hogy elviseled-e a csalás vágyát anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

(...) Nem érdekel hol és kitől tanul- • tál.

Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e a társaságot, melyet magad mellé választottál.”

A fenti részletekkel, Oriah Hegyi Álmodozó indián törzsfőnök versével üdvözölte Nagy Melinda, a Selye Kollégium egyik végzettje az intézmény új tagjait, jelezve azt is, hogy a természettudományok mellett megfér azért egy kis líra is. A líra mellett pedig a modern technika: Melinda azt meséli, a verset nem könyvtárak porosodó polcairól kerítette elő, hanem e-mailen kapta egyik barátjától, aki az interneten bukkant rá.

Persze Melinda összetett érdeklődési körét más is jelzi: az eperjesi egyetemen szokatlan szakpárosítással szerzett diplomát: biológiát és képzőművészetet tanult: „Kassáról származom, ott jártam iskolába, előbb magyar alapiskolába, aztán magyar gimnáziumba. Ennek ellenére nem csak kassainak érzem magam. A szünidőket és a hétvégéket

gyerekkorom óta Jászón töltöttem, ott van a hétvégi házunk. Nagyon szép turistaövezet: barlang, csodálatos természet, karsztvidék, barokk apátság gyönyörű francia barokk kerttel... Volt ott inspiráció bőven, talán ennek is köszönhetem, hogy sok minden érdekel, s hogy ennyire különböző szakokat választottam az egyetemen. A másik tényező: a kassai gimnáziumban nagyon erős tendencia volt, hogy széles látókörű embereket neveljenek. A mi osztályunkból például rögtön érettségi után csak ketten nem kerültek egyetemre, főiskolára. Az eperjesi egyetemet éppen azért választottam, mert ott lehetett ennyire különböző szakokat párosítani. A tanári szak mellett szólt a családi tradíció is:

édesapám pedagógus, a kassai ipariban tarnt.”

Melinda az egyetem elvégzése után a biológia tanszéken antropológia szakirányú doktoranduszi tanulmányokat folytatott, s fejezett be sikeresen. Már doktoranduszhallgató- ként került a Selye János Kollégium első tagjai közé.

„Máig nem tudom, a felvételi beszélgetésen miért esett rám a választás. Talán azért, mert a témám, amellyel előálltam, nagyon modem. A PCR metódussal foglalkozom, ez lényegében az a módszer, amellyel az emberek a DNS alapján azonosíthatóak; felhasználják a kriminalisztikában és a prenatális diagnosztikában is. Ezzel a módszerrel én a romák származását kutatom. A nyelvészet

bizonyítékai alapján úgy tartjuk számon, hogy a romák Indiából származnak. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük, hogy a kultúra, a nyelv ragadós, s a romák amúgy is az a népcsoport, amely vándorlásai során bárkitől átvette a nyelvet, a roma és az indiai nyelvjárások hasonlósága nem okvetlenül jelenti azt, hogy a roma népcsoport Indiából származik. A PCR módszer lényege, hogy DNS-t szerzünk, s annak bizonyos nem kódoló szakaszait hasonlítjuk össze. Vérrel dolgozunk, a fehérvérsejtből izoláljuk a DNS-t. Fantasztikus módszer, fantasztikus élmény: tudjuk, hogy a sejt nagyon kicsi, szabad szemmel nem látható, laboratóriumi körülmények között tíz köbcenti vérből mégis egy centi átmérőjű DNS-galacsint nyerünk, amely olyan a kémcsőben, mint egy vattacsomó.”

Melinda doktoranduszi évei alatt egy szemesztert már töltött Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, részképzősként. Most ismét oda készül, féléves kutatói ösztöndíjra pályázik. „Szeretnék az eddigi kutatásaim statisztikai feldolgozásával foglalkozni. Nyugati kutatók próbálkoznak egy rendszerrel, amely bizonyos populációk genetikai távolságának a meghatározásával a fajstruktúra rajzát adhatja meg. Ebben próbáljuk meg elhelyezni a mi roma kutatásunk eredményeit is.”

Ha van egy kis szabadideje, továbbra is szívesen foglalkozik képzőművészettel: dolgozik textillel, készített könyvhöz ülusztrációkat... A másik nagy hobbija pedig a barlangászat. S hogy miként fér meg a magánélet a tudományos ambíciókkal egy takaró alatt? „Nem vagyok férjnél, sőt, egyelőre nem is szándékozom családot alapítani. Soha nem terveztem, hogy huszonhét éves koromnál hamarabb fog ez bekövetkezni. Most leszek huszonhat, tehát van még bő egy évem. Ha megkapom a kutatói ösztöndíjat, Budapestre megyek fél évre, s a távházasság nem lenne az igazi” - meséli Melinda.

A SELYE KOLLÉGIUM ELSŐ VÉGZETTJEI

Tanító Péter a Kálvin János Teológiai Akadémia hallgatója volt, a kollégiumban az Újszövetséggel, azon belül Jézus végidőkről szóló kijelentéseivel foglalkozott, kutatta az eschatológiai dimenziókat a zsidóknál és a velük szomszédos népeknél, valamint az újszövetségi görög koiné nyelvet. Jelenleg a teológiai akadémia újszövetségi tanszékének tanársegédje, görög nyelvet oktat, s készül a doktori munkájára. Tutora Peres Imre docens, az akadémia dékánhelyettese volt.

Benyovszky Krisztián a nyitrai Konstantin Egyetem doktoran- dusza magyar és szlovák nyelv szakon. A kollégiumban az irodalomtudományi irányzatokkal foglalkozott. Tutora Zsilka Tibor professzor, a Konstantin Egyetem tanszékvezetője. „Egy alkalommal Szabó Zoltán azt mondta, hogy ha a kollégium valamilyen okból most feloszlana, nagyrészt már akkor is teljesítette volna a feladatát. Mert a kollégium nem korlátozódik erre a három évre - ez a felkészülés ideje, a kollégium számunkra most kezd működni. Amikor szükségem volt arra, hogy angolul tanuljak, egy kollégista segített. Amikor egy német-magyar műszaki szótárra volt szükségem, szintén. Sorolhatnám. A kollégiumnak nem az intézményes keretei a fontosak, hanem azok a kapcsolatok, amelyek itt kialakultak, s folytatódnak majd tovább” - mesélte.

Török Tamás a nyitrai Konstantin Egyetem (valamint egyidejűleg az ELTE) doktorandusza magyar nyelvészetből, szakterülete a névtan, a földrajzi nevekkel foglalkozik. Nyitrán a Zoboralja földrajzi neveit dolgozta fel, budapesti témája pedig az Ipoly-mente földrajzi nevei. A kollégiumban tutora Telekiné Nagy Ilona docens, a nyitrai egyetem tanszékvezetője volt.

Presinszky Károly a nyitrai Konstantin Egyetem doktorandusza magyar nyelvészet szakon, kutatási területe a dialektológia és a szociolingvisztika volt. Egy Nyitra vidéki településen, Nagytétényben kutatta a magyar-szlovák kétnyelvűséget. Tutora Sándor Anna adjunktus, a Konstantin Egyetem tanára. „A nyelvhasználat kutatása egy egész életre szóló, véleményem szerint nagyon fontos feladat, mivel a nyelvcserefolyamatok megismerésével lehetővé válna egy olyan stratégia kidolgozása, amely megfékezné a peremvidéken élő magyarság nyelvvesztését és identitásvesztését” - hangsúlyozta.

Balogh Zoltán a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem doktorandusza kvantitatív menedzsment és informatika szakon. A Kollégiumban a számítógép-hálózatra alapozott intelligens információs rendszerekkel foglalkozott, a közelmúltban sikerült bejutnia a Szlovák Tudományos Akadémia Informatikai Intézetébe. Tutora Frankovics Baltazár professzor, a Szlovák Tudományos Akadémia intézetigazgatója volt.

Stupák Csaba a Kassai Műszaki Egyetem doktorandusza volt elektronika és multimediális telekommunikáció szakon. A kollégiumban a mesterséges intelligencia segítségével való képszűréssel foglalkozott. Tutora szintén Frankovics Baltazár professzor volt.

Szanyi Ágnes a Szlovák Műszaki Egyetem hallgatója volt, ahol vegyipari technológia és automatizáció szakon tanult, majd egy évet eltöltött a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Karán. A kollégiumban tutora Mészáros Alajos docens, a Szlovák Műszaki Egyetem tanszékvezetője. Pozsonyban a biotechnológiai folyamatok szabályozásával foglalkozott, Budapesten pedig az integrált vegyipari folyamatok környezetközpontú tervezését és szabályozását vizsgálta. Jelenleg a nem ideális elegyek elválasztását kutatja.

Élesztős Pál a Szlovák Műszaki Egyetem doktorandusza alkalmazott mechanika szakon. Kutatási területe a nem lineáris dinamika volt. A kollégiumnak köszöni, hogy megvédte doktori disszertációját, hogy tanulmányi utakon vehetett részt a német autóipar fellegváraiban... Tutora Bukoveczky György, a Szlovák Műszaki Egyetem professzora.

Nagy Melinda az eperjesi egyetem doktorandusza, biológia és képzőművészet szakon végezte az egyetemet. Kutatási területe a humán molekuláris genetika. Tutora Kádasi Lajos docens, a Szlovák Túdományos Akadémia kutatója. (Lásd még: Névjegy)

Viola Árpád a Pozsonyi Comenius Egyetem doktorandusza általános orvosi szakon. A kollégiumban a kutatási területe a farmakológia volt. A központi idegrendszert tanulmányozta: kutatásai első szakaszában az agyban végbemenő, oxigén okozta elváltozásokkal foglalkozott, eközben 340 emberi agy boncolásában vett részt; később az akut fejtrauma okozta elváltozásokat kutatta. Jelenleg a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem doktori iskolájának elsőéves hallgatója. Tutora Julow Jenő habilitatusz professzor, a Szent János Kórház idegsebésze, valamint Bauer Győző profesz- szor, akadémikus.

Fraenkel Emil a kassai Šafárik Egyetem doktorandusza volt általános orvosi szakon, a kollégiumban orvosi biokémiával foglalkozott. Mint elmondta, a Selye Kollégiumba való jelentkezésre maximaliz- musa, valamint teljesítményorientáltsága ösztönözte, s valóban megtalálta a számításait: tudományos konferenciákon vehetett részt, a kollégiumban szerzett tapasztalatok elősegítették publikálását is. A közelmúltban elnyerte a Kassai 2. számú Belgyógyászati Klinika doktoranduszi helyét; további tanulmányainak egy részét szeretné külföldön folytami. Tutora Rácz Olivér docens, a Šafárik Egyetem tanszékvezetője volt.

Tóth Kamill a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem hallgatója volt kert- és tájrendezés szakon. Első éves korától részt vett a nyitrai botanikuskert egyik kutatási programjában, mely a veszélyeztetett génalappal foglalkozott; e kutatási területből írta a szakdolgozatát is. A Selye János Kollégium tagjaként botanikával foglalkozott.

Most a magas szakállas nősziromról a zöldségfélékre nyergeit át: jelenleg Budapesten a Szent István Egyetem zöldségtermesztési tanszékének doktorandusza. „A kollégiumnak köszönhetően megtanultunk együttműködni egymással, megtanultuk, hogy lehet hallgatni, megtanultunk kapcsolatot teremtem, élőn improvizálni, és nem utolsósorban lobbizni” - foglalta össze tapasztalatait. A kollégiumban tutora Baranec Tibor adjunktus, a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem tanszékvezetője volt.

Az oldal anyagát írta és összeállította: Lakatos Krisztina