Új Szó, 2001. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

001-10-15 / 237. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. OKTÓBER 15. Pedagógiai kiadványok bemutatója Dunaszerdahely. A Lilium Aurum Kiadó pedagógiai kiadványai­nak bemutatója lesz holnap 18 órától a Vámbéry irodalmi Kávéház­ban. A könyveket A. Szabó László, a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma Nemzetiségi Főosztályának vezetője ismerteti, (ú) A hagyományos gazdálkodásról Negyed. Október 23-án 10.00-tól a községi könyvtárban néprajzi szeminárium kezdődik Hagyomyányos gazdálkodás a Kisalföld északi részén (farkasdi - negyedi példa) címmel. Az előadók a föld­rajzi nevekről, a zsákmányoló gazdálkodásról, a földművelésről, a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztésről, az állattartásról, a népi táplálkozásról, valamint az árucseréről tartanak beszámolókat, (tb) SZÍNHÁZ POZSONY A.HA SZÍNHÁZ: Ketten 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: A. I. - Mesterséges értelem (amerikai) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Közönyösök (olasz-francia) 15.30,17.30 Kenyér és tuli­pánok (olasz) 20 MÚZEUM: A kocka (amerikai) 19 CHARLIE CENTRUM: Közönyösök (olasz-francia) 17, 18.45 Sötétkék világ (cseh) 20.30 Magányosok (cseh) 18 Lázadók és szeretők (cseh) 17 Blow Dry (amerikai) 17.45 Mindenki, aki közel áll hozzám (cseh) 19 Psycho (amerikai) 20.45 A cseresznye íze (iráni) 20 Mit találsz a zabosban (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA: Dracula2000 (amerikai) 15.30,17.45, 20 TATRA: Sötét­kék világ (cseh) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: A. I. - Mesterséges érte­lem (amerikai) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: Kémkölykök (amerikai) 16,18,20 IMPULZ: Elfelejtett szenvedély (amerikai) 16.15,19.15 GYŐR PLAZA: A. I. - Mesterséges értelem (amerikai) 14.45, 17.30, 20.15 Belphégor - A Louvre fantomja (francia) 18, 20 Bridget Jones naplója (angol-amerikai) 14, 16, 18, 20 Corelli kapitány mando­linja (amerikai-angol-francia) 15, 17.3Ó, 20 Dr. Dolittle 2. (ame­rikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Get Carter (amerikai) 20 Jurassic Park 3. (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Kémköly­kök (amerikai) 14, 16, 18 A majmok bolygója (amerikai) 15, 17.30, 20 Neveletlen hercegnő (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Shrek (amerikai) 13.30, 15.45 Tök állat (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A honismerettől a kulturális antropológiáig Népraj zi vizsgálatok ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Tornaija. Szombaton délután ért véget az a nemzetközi tanácskozás, melyet A honismerettől a kulturális antropológiáig - lehetőségek, módszerek és eredmények a szlo­vákiai magyarság néprajzi vizsgá­latában címmel rendezett a tornaijai székhelyű Kulturális Ant­ropológiai Műhely. 1993-ban szin­tén Tornaiján zajlott egy tanácsko­zás, s most az azóta elvégzett mun­kát értékelték. A szlovákiai magyar néprajzi tudományosság ziláltsá­gát jól tükrözi az a tény, hogy a ta­nácskozáson nagyobb számban vettek részt magyarországi szak­emberek, mint hazaiak. Érdekes és értékes előadások hangzottak el, de nem csupán a néprajz területé­ről. A szervezők meghívták a társ- tudományok egy-egy jeles hazai magyar képviselőjét, hogy számol­janak be, hol tartanak saját szakte­rületükön, mik azok a kérdések, amelyek foglalkoztatják őket, és melyek azok a módszerek, amelye­ket munkájuk folyamán alkalmaz­nak. A tanácskozáson elhangzott olyan javaslat is magyarországi szakember részéről, hogy szüksé­ges lenne egy olyan konferencia megszervezése, melyen a szlováki­ai magyar szakemberek elmonda­nák egymásnak és magyarországi kollégáiknak, hogy mit jelent az ő értelmezésükben a kulturális ant­ropológia. A program részét képez­te a Kulturális Antropológiai Mű­hely által létrehozott állandó jelle­gű néprajzi-honismereti kiállítás megnyitója is. A kiállítást Balassa M. Iván, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum címzetes igazgatója nyi­tott meg. (P. G.) A pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában a Vitra Design Museum kollekci­ójából rendeztek kiállítást a Formatervezés dimenziói - 100 szék címmel. A bemutatón száz miniatűr szék illusztrálja e bútordarab formai fejlődését. (Archívumi felvétel) Vízkereszt, vagy amit akartok. Eszenyi Enikő harmadik rendezése a prágai Nemzeti Színházban Forróság a shakespeare-i télben Viola (Hana Ševčíková) és Orsino (Filip Blažek) az ágyban (Oldfich Pernica felvétele) „A szavak úgyis hazudnak” - állítja a Bolond Shakespeare egyik legfényesebb vígjátéká­ban, a Vízkeresztben, hiszen tudja, képmutató világban él, amelyben már a tettek is ki­fordultak önmagukból. SZABÓ G. LÁSZLÓ Illyriában, a történet színhelyén ál­ruhát ölt a test, álarcot a lélek. Csú­cson fut az álság, a képmutatás. Van, akit a sorsa, pülanatnyi helyze­te kényszerít hazugságra, más észre sem veszi, hogy már réges-rég ha­zugság az élete. Viola védekezés­képp bújik férfiruhába. Nemet cse­rél egy idegen országban, csakhogy önmaga maradhasson, megőrizhes­se erényét. Ikertestvérért, Sebasti- ant akkor veszítette el, amikor a ha­jót, amelyen utaztak, elnyelte a ten­ger. Egyikük sem sejti, hogy a másik életben maradt, s végképp nem, hogy egymás közelében mozognak. Sebastiant a meleg szívű Antonio mentette ki a hullámokból, s amíg nem szólal meg a lelkiismerete, fél­re is vezeti őt. Érzelmi csapdába ránqa. Aztán hirtelen bevallja: nem az, illetve nem olyan, mint amilyen­nek eddig mutatkozott. Nagy érzel­mek helyett nagy kiábrándulás. Antonio szerelme viszonzadan ma­rad. Orsino, Illyria hercege a test­vérét gyászoló Oliviát ostromolja, aki viszont a férfinak öltözött Violát szereti. Viola meg Orsinóért epeke- dik. De Olivia kegyeire pályázik ne­mes Keszeg András és Malvolio, a morálprédikátor is. Illyriában min­denki „keresztbe szered’. Illyriában éppen ezért kiábrándító a szerelem. Vagy az, amit szerelemnek hisznek. Illyriában vagy szerelmük tárgyá­ban, vagy saját érzelmeikben csa­lódnak az emberek. Persze a végén, mint minden Shakespeare-mesé- ben, csomót bont az idő. így vagy úgy minden megoldódik. A szerel­mesek egymásra találnak, a háttér­ben azonban ott marad Malvolio borzongató fenyegetése, elfojthatat­lan bosszúvágya. Eszenyi Enikő, a prágai Rendi Szín­ház színpadán nagy happeninggel záija az előadást. Ámikor Malvolio vészterhes „vijjogással” levonul a színről, és Orsino átöleli az immár Violaként működő Cezariót, Sebas­tian pedig az ámulattól olvadozó Oliviát, vérpiros léggömbszívek hul­lanak a magasból, mert ahogy a Bo­hóc énekli: történhet bármi, az élet nem áll meg, és mi tovább játszunk, tovább, tovább. Nem kell ebbe belemagyarázni sem­mit, mert nincsen ebben semmi erő- szakoltság. Eszenyi, amikor a darab végét már megálmodta, még nem tudhatta, miféle támadássorozattól lesz hangos a vüágsajtó. A Vízke­reszt utolsó percei azonban döbbe­netes erővel hatnak a történtek tük­rében. A hatásosság persze amúgy is fontos eleme Eszenyi rendezői vi­lágának. A prágaiak pedig már meg­szokhatták, hogy a tartalmat sajátos formával párosítja. így volt ez első rendi színházi munkájában, a Sok hűhó semmiértben, majd a tavalyi Tévedések vígjátékában is. Az előb­bit egy búzatábla szélén álló olasz udvarházban, az utóbbit egy vadul pulzáló nagyváros szívében játszat­ta. A Vízkereszt szereplői jeges dombokon, hóesésben, csípős szél­ben mozognak. Valahol itt, a közeli jövőben, ahol már csodának számít a friss levegő, a ragyogó napfény, a virág, sőt a bogár is. Ahol az utcai lámpák a kórházi műtők ridegségét idézik, a tusolófülke olyan, mint az űrkabin, a dívány pedig tűzpiros „plattnikkal” melegít. Van ide-oda tologatható híd is, szekrénybe „cso­magold’ zongora, ezüstfóliával be­vont ágy is. Kint, a fagyban kopár a világ, mindenki dermedten közle­kedik, bent, Orsino fényes palotájá­ban, és Oliviá gyásztól lehangoló házában érzékiségtől fülledt a leve­gő. Orsino, a viszonzadan szerelem áldozata kényes élvezettel ápolgatja bánatát, és fiatal barátainak túlfű­tött kedvességével kényezteti ma­gát. Őmiatta Cezario még nő is le­het, neki mindegy. Szenvedés nél­kül veszi tudomásul, hogy akit ed­dig fiúként kedvelt, azt most egy­szerre csak nőül veheti. Olivia bol­dogságán sem esik csorba azáltal, hogy kiderül, eddig fiús lányt szere­tett. Most majd kárpótolja magát: Sebastian személyében egy lányos fiút ölelhet. Uniszex csaták, uniszex érzelmek. A tévedések vígjátéka ez is, csak arra int: a sok küzdés, kapkodás, roha­nás, képmutatás közepette el ne fe­lejtsünk élni. Hogy ne legyünk ér­zelmi hajótöröttek. Rendi színházi Shakespeare-trilógi- ájának záró darabjával Eszenyi Eni­kő harmadszor is kiemelkedő sikert ért el Prágában. A magyar orkán, ahogy cseh kritikusai a Sok hűhó... után nevezték, ismét nagy erővel sö­pört végig a szakmán. A lelkes pár­tolók mellett biztosan akadnak majd olyanok is, akiknek sok lesz ennyi ötlet, ennyi szenvedély, ennyi színpadi extravagancia, a közönség azonban máris jelezte, hogy ez kell neki. A Vízkereszt, vagy amit akar­tok teltházas előadás, és minden es­te hatalmas tapssal, bravózással zá­rul. Szerencsés embernek mond­hatja magát, aki három Eszenyi- rendezésre válthat jegyet Prágában. A Vízkereszt a félreértések, az ösz- szetévesztések lüktető kavalkádja. Eszenyit pedig épp ez érdekli: itt a beszédet és a helyzetet azonnal fo­nákjára lehet fordítani. Mindehhez természetesen rendezői tudatosság kell. A mű pontos értelmezése nél­kül gyorsan vakvágányra futna az előadás. Eszenyi azonban tudja, mit akar, sasszemmel lát át helyzeteket s jellemeket. Színészeit pedig mes­teri ügyességgel mozgatja a darab érzelmi koordinátarendszerében. A nemiség metamorfózisa mellett a személyiségváltozásokra is erősen figyel. Színésznő. Minden figuráról precíz tanulmányt ad. Színészei meg is hálálják minden észrevételét. Itt nincsenek lazítások, üresjáratok, pislákoló alakítások. Itt mindenki jó, és még jobb aktír lenni. Orsino szerepében Filip Blažek fe­minin lelkű, dekadens herceg, aki már mindennel jóllakott az élet­ben. Belekóstolt ebbe is, abba is. Nincsenek már bűnös vágyai. Ami­re gusztusa volt, azt meg is adta magának. Filip Blažek a legjele­sebb fiatal cseh színészek egyike. Színpadi tudása, kisugárzása egy­szerűen elkápráztatja a nézőt. Orsinójában szeszély és csömör, hi­úság és önteltség, vadság és nyers erő lakozik. Cimborái körében dü­höngő férfi, Cezario vállán úgy sír, mint egy elveszett gyerek, Violát ölelve a leggyengédebb szerető. Olivia, a gyászával tüntető grófnő, aki pillanatok alatt lángra lobban Cezario iránt: Martina Válková. Egy nagy tehetségű színésznő újabb re- meldése Eszenyinél. A Tévedések vígjátékában már megmutatta, mi­lyen sokra képes. A Vízkeresztben még annál is tovább megy. Sodró erejű alakítása a előadás egyik fény­pontja. Malvoliót, a nagyképű erénycsőszt, a félelmetes álszentet Boris Rösner formálja meg der­mesztő humorral. Amit az átverését szolgáló, jégbe fagyasztott levéllel (micsoda ötlet!) művel - igazi reve- láció. Böffen Tóbiás jellemét a ré­szegség száz színéből Miroslav Donútil keveri ki, nemes Keszeg Andrásként Ladislav Mrkvička nye­ri meg a nézők szívét, Mária szere­pében, s főleg azokban a percek­ben, amikor Tóbiás a legintimebb ruhadarabjait varázsolja le róla, Éva Salzmannová nevetteti meg a közönséget. Feste, Shakespeare legkeserűbb bohóca: Martin Preiss. Övé az előadás záróakkordja. Ő mondja el dalban, hogy „nincs meg­állás, játszani kell, az élet megy to­vább, tovább, tovább”. Torokszorító pillanatok. Sebastian szerepében Michal Slaný kétszer remekel. Elő­ször akkor, amikor Rodrigóként lakja be Antonio szívét, másodszor pedig az Oliviával közös szerelmi jelenetben, amikor az érzelmek ha­tása alatt az eget is magához ölelné. Jin Kodét a pap szerepében kétszer vonul át a színen, de mindkét alka­lommal forrpontra hevíti a jelene­tet. És végül Viola: Hana Ševčíková. A legnehezebb szerep kétség kívül nekijutott. Küzd is körömszakadtá­ig. Alakítása olyan, mint a mézédes must. Hetek múlva zamatos borrá válik. Ahogy Violaként ő maga mondja: „Idő, te bontod ezt ki majd, nem én. Mert nekem ez a cso­mó túl kemény.” A díszlet Jan Štépánek, a jelmez Andrea Králová munkája. Az illúzió tökéletes. A Budapest Filmstúdió és a Duna TV közös filmje, Sopsits Árpád Torzók című munkája versenyben az Oscarért Az ébredezés problémái SZATHMÁRY ZSUZSA Jelenet a Torzókból (Csoszó Gabriella felvétele) Magyarország a 2002-es; 74. Os- car-díj versenyre Sopsits Árpádnak a Duna Televízió által támogatott Torzók című filmjével nevez be a legjobb idegen nyelvű film kategó­riában. A film már sikert aratott a szeptem­ber 3-án véget ért Montreali Nem­zetközi Filmfesztiválon is, ahol osz­tozott a fődíjon egy iráni filmmel; ezenkívül elnyerte a fesztivál öko- menikus zsűrijének fődíját is, vala­mint a Mülenniumi 32. Magyar Filmszemlén rendezői díjat kapott. A fűmet egy öttagú grémium válasz­totta ki (Janisch Attila rendező, Koltai Lajos operatőr, Hirsch Tibor esztéta, Barbalics Péter producer és Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára) huszonkét film közül, amelyek tavaly novem­bertől ez év október végéig a mozik­ba kerültek. A Torzók a rendező gyermekkori emlékeiből építkezik, önéletrajzi ihletésű. A történet az 1956-os forradalom idején és az öt­venes évek végének feszült légköré­ben játszódik egy magyarországi nevelőintézetben. Szereplői 6-11 éves gyerekek. A film olyan kényes kérdéseket boncolgat, mint a szexu­ális ébredezés időszaka, az agresz- szió és kegyetlenkedés a bandában, a pedagógiai manipulációk eszkö­zei, a bűn és bűnhődés témaköre. A Duna Televízió rendszeresen pályá­zik az ORTT-nél, a Magyar Mozgó­kép Közalapítványnál és a Nemzeti Kulturális Alapnál. Az utóbbi három év termése hat film: Maár Gyula Ennyiből ennyi, Incze Ágnes I love Budapest, Sára Júlia Egérút, Pacs- kovsziky József VII. Olivér, valamint Gothár Péter Passport című alkotá­sa, amely már öt nemzetközi díjat nyert, és a közeljövőben Európa-díj- ra jelölik; és természetesen Sopsits Árpád Torzókja. A Duna TV mind a hat filmhez jelentős összeggel járult hozzá. Ha az ORTT ismét pályázatot írna ki, a Duna Televízió komoly anyaggal tudna indulni olyan ren­dezői gárdával együttműködve, mint Erdőss Pál, Enyedi Ildikó, Xan- tus János, Janisch Attila, Sopsits Ár­pád és András Ferenc. Sopsits Ár­pád filmjét a Duna Televízió január­ban tűzi mősorára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents